Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-03 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! ERŐT ADÓ ÜNNEP Minden egyes becsületes ember érezze, bogy a hatalom birtokosa AZ MSZMP HEVES MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA U. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ARA 60 FILLÉR 1957. ÁPRILIS 3. SZERDA Szeptember 28. óta az elmúlt hét péntekén először ült össze a megyei tanács. Azóta az ellenforradalom vihara száguldott végig az országon, a fővárostól a legkisebb faluig, fenekestől felkavarva a társadalmi életet, az emberi lelkeket. A tanácsülésen elhangzottak és tapasztalataink alapján adjuk most tovább, hogyan sújtotta, támadta az ellenforradalom az államhatalom helyi szerveit, a tanácsokat, hogyan vészelte át ezt a megyében a tanácstagság és a tanácsapparátus, mint kezdett munkáshoz és mit lát legfontosabbnak ma, hogyan kíván tovább dolgozni a jövőben. » A második csapás a tanácsokat sújtotta Az ellenforradalom megyénkben az első csapást a pártra mérte. Csak miután a pártot sikerült harcképtelenné tennie — és ez nem volt nehéz, hiszen a párt a már iSc mert okok miatt szervezetileg az első napokban szétesett — fordult az államhatalmi helyi szervei, a tanácsok elen. A „nép nevében” hamis jelszó alapján a megyében szétzavarták a tanácsok végrehajtó bizottságait, munkástanácsokat, forradalmi bizottságokat választottak, vagy választattak nem egy helyen fegyverrel. Hogyan is festett valójában ez a „nép nevében” jelszó a gyakorlatban? Recsken 5000 lakos van és a munkástanácsot százhuszan választották. Egerben a legutóbbi választáskor 22 ezren szavaztak a tanácsra, s a forradalmi bizottságot 600 ember szavazta meg. Hatvanban körülbelül 20 ezer a lakosók száma, de a forradalmi bizottság választásakor csak 150-en szavaztak a „nép nevében.” A megyei tanácson az apparátusból, forradalmi tanács alakult „bizalmi szavazásokkal.” Ilyen légkörben, mint ami akkor volt a szavazások után még ha „bizalminak” nevezték is azt, természetesen a kommunista vezetők, nem voltak megbízhatók a „forradalom” számára Ez a forradalmi tanács — amelyet doktorok tanácsának is nevezhetnénk, hisz a nyolc tagból hat doktor és uralmuk alatt kártyázás és dominózás foly a megyei tanácson — adott aztán utasítást a járásoknak, ez gyakorolta október 29-től november 4-ig a hatalmat a megyében. És így választottak a megyében összesen 127 munkástanácsot. E munkástanácsok uralma alatt több helyen feldúlták a tanácsokat, szétverték, felgyújtották a berendezést és mintegy két és félmillió forint kárt okoztak az államnak. Nem egy helyen tettleg bántalmazták a tanácselnököket, a tanácsalkalmazottakat. Besenyőtelken — és máshol is — lecsukták a tanács elnökét és elnökhelyettesét és zaklatták a tanácstagokat. A forradalmi és munkástanácsok, hogy népszerűek legyenek több helyen visszaadták a kisebb üzemeket, malmokat, darálókat, az állami tulajdonban lévő épületeket. Átány- ban, Kömlőn a kulákok visz- szamenőleg követelték államosított házuk után a lakbért, fosztogatták a tsz-eket. A megyében mintegy 90 tsz-t zavartak szét, jórészt erőszakkal. Boconádon, Füzesabonyban és Besenyőtelken csak vasvillával tudták a tsz tagok megvédeni a termelőszövetkezetüket. Ludason, Ujlőrinc- falván, Karácsondon az állami terményraktárakat fosztogatták, a megye erdeiből mintegy 7000 köbméter fát loptak efl. Mindezt a forradalmi és munkástanácsok egyetértésével. segítségével. így okoztak több, mint három és félmilliós kárt a megyében. Nem kétséges tehát: az ellenforradalom erőteljes támadásának az állami hatalmi szervekre az volt a célja, hogy megdöntse a demokratikus államhatalmat és helyébe egy olyan átmeneti hatalmat teremtsen meg. amelyik utat nyit a fehér terror erőinek. A tanácstagok some hű maradt a munkáshatalomhos November 4-én a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére, a Szovjetunió katonai ereje megsemmisítette az ellenforradalmat. A kormány azonnali intézkedéseket tett a törvényes rend helyreállítására, az államhatalmi, államigazgatási szervekben is. Ennek végrehajtása nem ment könnyen. Működött akkor a megyében még a megyei munkástanács, amelyik szintén politikai és állami hatalomra tört; nem volt erős karhatalom; az emberek tele bizonytalansággal, kétellyel. Az MSZMP segítségével megoldódtak ezek a kérdések, megindulhatott, ha előbb döcögve is, de aztán mind gördülékenyebben a munka a tanácsokban is. Megkönnyítette a munkát az államhatalom helyi szerveinek konszolidálódását, hogy a választott íaErősíteni a A megyei tanács ülésén sok | szó esett a tennivalókról és I nácstagok zöme hű maradt a néphatalomhoz, a szocializmus eszméjéhez. Munkát vállalt és munkához is látott. A 4595 választott tanácstagból 4270 állta ki a próbát. S ma már, ha még nem is teljes sikerrel folyik a munka a tanácsokon. A legutóbbi tanácsülések ílátogatottabbak és hasznosabbak voltak, mint az október előttiek. Egyre nagyobb érvényt szereznek a Iforradalmi törvényességnek. A füzesabonyi járásban a tanácsüléseken határozottan kimondták: az októberi eseményekről nem lehet úgy beszélni, mint forradalomról, mint nemzeti megmozdulásokról, hanem csak egyféleképpen, mint az ellenforradalomról. Az ellenforradalmárokkal nem kell kesztyűs kézzel bánni! És ezt vallják a becsületes dolgozók is. bizalmat kereken, határozottan kimondták: a politikai és gazdásági konszolidáció alapja ebben az országban csak a termelés lehet. Éppen ezért a tanácsnak is erre kell most' fordítani a fő figyelmet. Tarthatatlan az az állapot, ami a tanácsi ipari vállalatoknál van. Két adatot csak: a tanácsi váíllalátoknál 1957 februárjában 1956 februárjához viszonyítva a termelés 91.2 százalék volt. Ugyanakkor, ugyanebben a hónapban, ugyancsak a múlt év februárjához a béralap 131.9 százalék. Ezen az állapoton sürgősen változtatni kell, — ezen a véleményen van a megyei tanács. Tartalékból, segítségből élünk és ez nem mehet a végtelenségig. A tanácstagoknak, tanácsszerveknek tegyenek intézkedéseket ennek mielőbbi megszűnéséért. A második dolog: a falusi termelés irányítása, szervezése, a falusi tanácsok feladata. A termelő- szövetkezetek támogatása szintén. A szocialista erők egységbe tömörítésével itt is határozottabban szükséges dolgozni — szögezte le a tanácsülés. A másik igei/ fontos tennivaló: visszaszerezni és erősíteni a bizalmat a tanács iránt. Hogyan (lehetséges ez? Úgy, ha nem feledkeznek meg a hibákról, amit eddig elkövettek, hanem kemény kézzel kijavítják azt. Ha a forradalmi törvéinyesség alapján végzik munkájukat, betartják a munkás-paraszt kormány törvényeit és betartatják azokat. Ha tovább folyik az a demokratizálódási folyamat, amely már október 23-a előtt elkezdődött. A dolgozók nem akarják a kardlappal és szurony- nyail diktált „demokráciát”, amit az ellenforradalom akart meghonosítani, de akarják, hogy a választott szervek, az általuk, az államhatalomba választott személyek beszámoljanak munkájukról, meghallgassák véleményüket, javaslatukat — az interpellációs kérdések azt mutatják, hogy a tanácstagok teljesítik választóiknak ezeket a kéréseit, — egyszóval, hogy érezzék: részesei az államhatalomnak. Az ellenforradalomban szilárdultak a tanácstagok, s a tanács képes lesz megvalósítani ezeket a feladatokat. A megyei tanacs ülése egy perces néma csenddel adózott az ellenforradalom alatt elpusztított hősöknek. És megfogadta: úgy végzik munkájukat, hogy tovább szilárduljon a munkás-paraszt hatalom, hogy ebben az országban minden egyes dolgos» érezze azt, hogy a hataflom birtokosa j ő, s hogy soha többé semmi- ! lyen hangzatos és félrevezető jelszavakkal ne tudják bennük megingatni a hitet, a munkáshatalom iránt. 1945—1957: tizenkét esztendő, tizenkettedik nemzeti ünnep, a felszabadulás, a nemzeti függetlenség, a békés építőmunka nagy ünnepe, — április 4! Tizenkettedik április 4 és a szabadság, a függetlenség, a béke ünnepe, az ellenforradalom minden dühödt támadása ellenére, amely örökre szerette volna kitörölni népünk naptárából ezt a pirosbetűs ünnepet, amely mindent meg akart semmisíteni, amit ez a nap jelent, s adott számunkra, s amely felett éppen e nap adta erő, összefogás győzedelmeskedett. S e győzelemhez ismét az a nép, az a hadsereg nyújtott testvéri segítséget, amely 12 esztendővel ezelőtt éppen ezen a napon nyitotta meg a magyar nép számára a szocializmus építésének ragyogó útját. Köszönet és hála ezért barátunknak, a Szovjetuniónak! Alig néhány hónappal ezelőtt még a párt, a szovjet-magyar barátság, a szocializmus építésének gyalázásától volt hangos az ország. Nem sokan voltak azok, akik tele torokból szidtak és szidalmaztak mindent, ami csak összefüggött a nép hatalmával. de a kezükbe volt a fegyver, s nem a munkások, becsületes dolgozók, a kommunisták kezében, s így egy ideig csak az ellenforradalom, a megtévesztett emberek hangja volt hallható. A becsületes tömegek hallgattak, riadtan, tanácstalanul, miközben rájuk hivatkozva, nyugati támogatással már fordított is vissza, helyenkint nem is keveset, az idő kerekén a fehér terror. De csak egy ideig! A Nagy Imrével, Losonczival és társaival takaród- zó ellenforradalom arcáról hamar lehullt az álarc, s ma már mind több azoknak a száma, akik le tudják vonni az októberi eseményekből a helyes következtetést. Ellenforradalom volt az, mégpedig a javából; ellenforradalom, még ha nemzetiszín drapériába is rejtőzött: a véres csizma, a véres kéz kilátszott a nemzetiszín zászló alól, a pusztítás hangja is kicsendült a Kossuth nóta mögül már első percekben is. A szocializmus építése nem diadalmenet, ahol minden lépés gyémántokkal kirakott úton kopog előre. A szocializmus építése harc, küzdelem és — így győzelem. Az elmúlt tizenkét esztendő is példázza ezt, amikor a földosztástól, végig a gyárak államosításán, az újjáépítésen keresztül napjainkig ragyogó tettekre mozgósítottak a kommunisták, s ragyogó tetteket hajtott végre dolgozó népünk. Voltak hibák? Voltak és az utóbbi években nem is kicsik, nem is kevesek. A Rákosi-Gerő- féle pártvezetés nem tudta, nem akarta megvalósítani a teljes proletárdiktatúrát: diktatúra a nép ellenségeivel szemben, szocialista demokrácia a dolgozó, becsületes emberek számára. Ehhez járult számos gazdaságpolitikai hiba, — s mindez együtt törvénytelenségekhez is vezetett. Ezeket senki letagadni nem akarja, nem is lehet, s legkevésbé akarják a kommunisták, akik tanultak azokból is, az ellen- forradalomból is, s e tanulságokat leszűrve akarnak és fognak tovább dolgozni. De a levegőt letagadni, hogy van, amit beszívunk, a vizet, amit iszunk, a napfényt, ami nélkül nincs élet... lehetetlen. Letagadni a szocializmus építésének eddigi eredményeit... lehetetlen, s aki ezt teszi, vagy tette, az a proletárdiktatúrát, a munkásosztály vezetését, egész népünk verejtékes munkáját, a szabadságot, a szocializmust, a jövőt tagadja, — hozzá lehet tenni, — nagyon is világos céllal... Ez az ország, a hibák ellenére is a nép országa volt. Nem földbirtokosok, hanem munkások, parasztok az állam vezetői, képviselők, tanácstagok, gyárigazgatók. Ebben az országban ma 40 ezer diák tanul magasabb iskolákban, zömükben munkások és parasztok gyermekei. Ebben az országban nem népbetegség már a tü- dőbaj és nem pusztít a gyermeksorvadás. Ebben az országban az egész nép életszínvonala mérhetetlenül magasabb volt, mint 1945 előtt, még akkor is ha egyes rétegek életnívója kívánnivalót hagyott és még ma is hágj’ maga után. Ezt az országot a csikósokról, fokosról, gulyásról ismerték a világon, de a térképen talán meg se találták... Folytassuk? Úgy véljük ennyi is elég, hisz bárki őszintén a szíve mélyére néz, ez az emlékezés, ez a pillanatnyi befelé nézés többet ér minden „eredményagitá- ciónál”. Magyarország a történelemben most lett igazán szabad és független, most vált először lehetővé, hogy itt minden lépés, minden tolvonás a népért történjen. Az elkövetett hibák ellenére is! Erre kell gondolnunk, s erről kell beszélnünk ezen az ünnepi napon, amikor a párt és a kormány vezetésével az ellenforradalom ütötte sebek teljes gyógyítására, a szocializmus építésének újabb győzelmeire indul az ország. S jó érzés tudni, hogy nemcsak az ellenforradalom leverésében, de ebben a küzdelemben sem vagyunk, leszünk egyedül. A most lezajlott moszkvai tanácskozás, a napvilágra került párt- és kormányközlemények ország, világ előtt hirdetik, hogy mellettünk áll, segít a hatalmas Szovjetunió, a szocialista tábor vezető politikai, gazdasági, erkölcsi ereje. Bármit akartak az ellenforradalmárok, az imperializmus haláldiplomatái, a „nemzeti kommunizmust” szajkózó gyászmarxisták, renegát kommunisták, hazánk nem szakadt és nem is fog soha kiszakadni a szocializmust építő népek nagy családjából, a varsói szerződésből, a béketáborból. Ez adja a legnagyobb erőt alig 10 milliós népünknek, a legnagyobb bizalmat a békés építéshez, a szocializmus építésének további sikereihez. S ez az erő legyőzhetetlen! Az ellenforradalom elbukott hazánkban, s nem fog többé soha talpra állni- Erről gondoskodik a becsületes magyar nép, a munkásosztály, gondoskodnak a kommunisták. Az új párt egysége, a párt, a kormány és a nép összefogása, a kemény és következetes proletárdiktatúra, a szocialista demokrácia kiterjesztése biztosíték erre. Április 4-e tanít erre, a felszabadulás ünnepe kötelezi erre a magyar dolgozó népet. Megvédjük és megtartjuk, ami a miénk: a nép hatalmát, a nép országát minden rendű és rangú ellenséggel szemben, támadjon az akár határainkon belül, vagy kívül. Ünnepelünk, hazánk felszabadulásának 12. évfordulóját ünnepli most az ország, s velünk együtt ünnepelnek barátaink, akik mellettünk álltak és segítettek a nehéz harcokban, s mellettünk állnak és segítenek ma is. Ünnepelünk és ez az ünnep új erőt ad munkánkhoz, amely nem könnyű. Nehéz gazdasági körülmények között él most ez az ország, az infláció sötét réme még ott ólálkodik mindig, ha nem is a Zeniten, de az ég alján. Mindé" erőre, minden becsületes, hazáját, népét szerető emberre szükség van most ebben a harcban, amelynek tétje a nehézségek leküzdése, s célja, a dolgozók életének jobbá tétele. Április 4-e ünnepe arra int, arra hív, hogy szocialista összefogás jegyében teljes erővel, lendülettel és akarással munkálkodjunk nagy céljaink megvalósításán. Együtt, közös erővel, a párt, a kommunisták vezetésével. PÄPP JÁNOS
