Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-23 / 24. szám

1957. március 23., szombat ÜJ ÜTŐN 5 PAPP JANOS: ,,Nem így képzeltük mi, nem ilyen szocializmust akartunk, mint amilyen az elmúlt 12 év alatt volt.’’ Hányszor, de hányszor• hallottuk ezt az utóbbi hónapok­ban, hányán, de hányán kiáltották oda, ki elkeseredve, ki azért, mert ez volt a „népszerű’’. Hallottam egy pesti fodrásztól, aki szövetkezetben dolgozik, havonta 2000 forintot keres, fia teológián tanul, most az ősszel vá sárolt egy telket gyümölcsössel, s ez évben már felépül rajta a családi ház. Hallottam építőipari segédmunkástól, aki 600 forintot vitt haza havonta az asszonynak és a három gyermeknek. Hallottam élsportolótól, aki az el­múlt 12 évben beutazta Európát, s hallottam még sok mástól. Most, mikor nyugodtabban, reálisabbak az embe­rek, amikor már apadt a megtévesztés, a rágalom, a rosszindulat dagálya, felkerestem két családot, beszél­gettünk az elmúlt 12 évről. Mit mondanak ők? z fűrészüzemi munkás. A ki­lenc gyermek közül a legidő­sebb 18 éves, a legkisebb 11 hónapos. A család havi jöve­delme — hárman dolgoznak — a gyermeksegéllyel együtt körülbelül 2800 forint. Ez bizony kevés. Jóval több is elkelne. Hiszen mindennap három kenyér fogy el, — ez 540 forint egy hónapban. De ez még csak a kenyér, s a többi? Mindent az egri piacon vásárolnak, öt gyermek jár is­kolába, ezeknek, de a többi­eknek is, ruha, cipő kell, szű­kösen, de becsületesen élnek. A faluban tisztelik az anyát, aki kilenc gyermekét rende­sen, tisztán öltözteti, az apát, aki hónapokig nem iszik meg egy pohár bort, nem azért, mert nem esne jól, hanem mert ennek az ára is hiányoz­na, a nagylányt, aki bár ke­res, nem költ mindent ma­gára, mert a kicsiknek is kell. Meghatódik az ember, ha látja ezt a népes, szűkösen élő, időnkint még nélkülöző is, de mégis bolodog családot. A szülők a gyermekekért, a gyermekek szüléikért, egymá­sért élnek. Apró örömök között, gyönyörű harmóniá­ban él a család. A nagyobbak minden vasárnap moziba mennek, a nagy fiú hetenkint megveheti a két Totót, a ki­sebbek meséskönyvet kapnak. Az apa vasárnapi munkát is vállal, ha alkalom adódik rá, hogy ezzel is többet adhas­son a családnak. Boldog emberek lakják, bármennyire furcsán is hang­zik, ezt a zsúfolt kis lakást. A legkisebb topcgása, az öt gyermek tanulása •- majd mind tiszta ötös — az aprók játszó csíny tevései sokszor feledtetik a szükséget. És még mennyivel enyhí­tették volna és enyhíthetnék ezt a szükséget egyesek, meny­nyi örömet nyújthattak vol­na, ha meglátták, észrevehet- ték volna a kilenc gyermekkel küzködő családot. 1953-ban az édesanya a hetedik gyermek után kapott egy kitüntetést. Bármilyen szép és figyelmes volt is ez, még egy alacso­nyabb összegű segítség is töb­bet jelentett volna a család­nak. Egy alkalommal négy hónapig kórházban feküdt az édesanya. Azt sem tudta, mit eszik odahaza a nycilc gyer­mek. Sem ekkor, sem amikor öt hónap alatt két gyermeket — két ikret — temetett el, a tanács, de senki még csak hozzájuk sem szólt. (Ez még Tiszadobon történt, dehát ez is ebben az országban van.) Mi a vágya, mi a terve en­nek a családnak? Nagyon kel­lene egy lakás, vagy legalább valamilyen kölcsön, hogy ta­vasszal hozzáépíthessenek egy szobát a pici lakáshoz, szap­pan, hogy moshassanak a* gyermekekre, mert 15 forint* egy darab szappanért — egy* asszony ennyit kért tőlük —* nem bírnak adni, legalább* egy-két hold föld, ahol búr-* gonya, tengeri megterem és* akkor jószágot is tarthatná-* nak, villany és villany... bű-t zös petróleum ég a lakásban, * ahol úgy is olyan kevés a le-* vegő, (s mikor az sem volt,* gyertya) pedig a villanyvezeté-* kék ott húzódnak majdnem* felettük. Két kislány tovább* akar tanulni, az első gimna-* zistából orvost szeretnének...* Segítsenek, .akik segíthetnek,* emeljenek le a fehérből,* amely a családfő és az édes-* anya vállát nyomja. Segítse-J nek, hogy többet kapjon,* hogy teljesüljön a vágya,* hegy jobban éljen ez a csa-* Iád is. * Bizakodó, derűs emberek* lakják a kis házat! Amit el-* mondtak, azt sem panaszként* mondták. „Csak egészség ésj a mindennapi meglegyen!”* — ez a legfőbb vágyuk. Az* elmúlt évekről ezt mondja az* édesanya: „Volt gondunk, ba-* junk. Jó akkor volt, ha nem* volt beteg a családban.” Az októberi események so-J rán nem avatkoztak semmibe.; Bezárkóztak, hogy együtt le-1 gyenek. Eszükbe se jutott a* társadalmat vádolni, okolni j nehéz helyzetükért. Pedig aj társadalom is, a társadalomi egyes szervei, vezetői többet! adhattak volna számukra, i mint amennyit adtak. < íme két család története, sorsa az elmúlt 12 évben. S hogy kinek van igaza, a pesti fodrásznak, az élspor­tolónak, vagy a két család tagjainak-e, úgy hiszem so­kan tisztán látják már ma. A két család sorsából én merek általánosítani, hogy itt igen is szocializmus épült és épül, még ha ennek az építésnek hibái voltak, akkor is. EJ JEL AZ EGRI Az asszony, mint az őrült tépte fel az ajtót. Bentről ömlött a sűrű füst, a láng már a falakat nyaldosta. A kislány! Gyorsan az orvost... telefon... Mentők? Azonnal... Egerbocsra... nagyon súlyos... Rohant a fehér kocsi, ahogy csak tudott... Steril lepedőbe göngyölték a csontig égett, de még élő csöppséget, az­tán vissza ugyanolyan sebe­sen. — I. kórház, gyermek- osztály: a fehér gyermek- ágyacskán megérkezte után alig egy órával, kihűlt, me­rev kis testtel fekszik géz­pólyában a két éves Ferenc Editke. Óh szülői gondatlan- ság! Alig ér vissza a mentő, újabb hívás. Dormándon 40.4 fokos lázban Csonka Aranka két éves kislány. Ki­ütésekkel, anyja szerint ka­nyarógyanús. Beülnek a mentőágyra, zokog a szegény asszony, hogy már két gyere­ke halt meg így. Ókét is az I. kórházba vitték. Mindket­tőjüket, mert a lépcsőn ősz• szeesett a a szívbeteg anya. A. másik mentő alig per­ceket előzött. Pétervásáráról egy agy velőgyulladásos 12 év körüli kislányt hozott be eszméletlenül, igen erős gör­csökkel. Újra cseng a telefon: itt Nagyút, egy szülő nőt kelle­ne bevinni. — A második babát váró Katona Berta­lanná azóta a IX. kórház szülészeti osztályán fekszik, mint boldog kismama. És ez így megy egész éjjel. Örökös készenlétben a men­tőállomás, az emberek, mert bármikor jön a hívás, rög­tön indulni kell. Éjjelente nyolc-tizszer, de van amikor 30—35 helyről is szólnak. A mentősök ilyenkor sorba kérdik mi a baj, azonnal-e, mert mindössze három kocsi van. Éppen ezért hosszabb ideje betegeskedőhöz, mert estére kicsit jobban beláza­sodott, vagy oda. ahonnan vonat, busz indul nemsokára és a gyerek orrába dugott egy babszemet, tehát nem Ezernyi apróbb, nagyobb i igény P. J. a fiatalon megrokkant bányász, öt gyermeket nevelt. 1945-ben még három gyermek­ről kelllett gondoskodnia a 28 pengő nyugdíjból. A két idő­sebb lány már kirepült a fé­szekből és családod alapított azóta a másik három is. Nézzük, hogyan alakult .sorsuk, hogyan múlt el fe­lettük egy évtized? A /legidősebb lány férje gyárimunkás. Két gyermekük vari, a fiú utolsóéves kőműves­tanuló. Barátságos, újonnan épült házban laknak, jól öl­tözködnek valamennyien. A gyermekek gyakori moziláto­gatók, az apa szenvedélyes vadász — vadászengedélye v.-n — az anya legszívesebben olvas. A másik lány férje kőbá­nyász vált, az utóbbi évek­ben lett gépkocsivezető. Az elmúlt évek alatt vettek tel­ket, s rá új házat építettek. Maguk is, gyermekeik is jól ■öltözködnek, megnéznek mi Tj­eién mozit — minden színházi ■előadást. Egy fiú volt a családban, az elvégezte iskoláit, s most, mint értelmiségi dolgozik. Két lány volt még, mind a ketten üzemben dolgoztak, az egyik egészen fiatalon, — 16 éves volt — vezető beosztás­iban. Emiket mozdonyvezető, a másikat villanyszerelő vet­te feleségül. Férjeik viszony­lag jól keresnek. Az apa P. J. 1951-ben meghalt, özvegye a családi házban lakik legfia­talabb lányával és vejével. Mi történt velük, hogyan vélekednek az elmúlt hónapok eseményeiről? A gyári munkást zaklatták, mert párttag volt. A válasza: elsőnek látott hozzá a párt szervezéséhez. A gépkocsive­zető ezt mondja: „Miért kel-» lett fegyverhez nyúlni, jól» megvoltam eddig a családom-* mai, nem volt különösebb ba-| „óink. Azokat a hibákat ame-J lyek megvoltak az országban,» fegyverek nélkül is ki lehe-? tett volna javítani.” A moz-j donyvezető: „Éppen építkez- ♦ tem, sürgettem,- hogy tető alá • kerüljön az új ház. Akkor az ? volt a véleményem, hogy nem ♦ lett volna szabad beleavatkoz- ♦ ni a szovjeteknek a magyar ♦ dolgokba. Most már tudom,? hogy mi lett volna anélkül. A villanyszerelő: „Éppen az* időben szereltem /le a katona-? Ságtól. Nem láttam tisztán,? tele voltam ellentmondások-| kai. Egyben voltam csak ha-t tározott, szocializmus kell!”? Az . asszonyok? Általában a? férjük elvét vallották, a Ká-? dár kormányt azonban az el-? ső időben „nem ismerték el.”? A család értelmiségi tagja: az? -első időtől kezdve az utolsó? percig szembeszállt az ellen-? forradalommal. ? Ha azt mondanánk, hogy» ezek az emberek, — akik* gyarapodtak, viszonylag jól* éltek az elmúlt 12 év alatt, —* * tégedettek a sorsukkal, nem* mondanánk igazat. Csaknem} vfamennyien új házban lak-} ntk, most szeretnék kicserél- * ni a bútorokat, kiegészíteni? ruházatukat. Rádió sincs még* mindegyik lakásban. Az egy-» iknek megvan a pénze, de? nem kap — és ezernyi na-? ©"■óbb, apróbb igényük van? még kielégítetlenül. « De azt egyik sem mondja,» hegy az elmúlt 12 év nem? adott sokat családjuknak, s egyik sem óhajtja vissza a ré-; gi világot. Csak egészség legyen... Felnémeten egy kicsiny, ap­ró községi lakásban tizen­egyed magával lakik. Cs. L. halálos, ne hívjunk mentőt. Hátha közben balesetet, idegrohamot, vagy más ha­sonlót jelentenek és miattuk nem tudnak időben menni. Még inkább ne tegyük, mert nagy bűn, lelkiismeretlenség a mentőállomással űzött já­ték. Ez éjjel, pontosabban a késő délutáni órákban Eger­ben, Május 1. út 3 szám alá egy szüléssel vajúdó nőhöz rendelt valaki telefonon mentőt, holott a címnél még terhes sem volt. Az ilyen esetek is hozzászámítva nem csoda, ha a mentőkocsik ki­lométere két év alatt két millióról 12 millióra emelke­dett országosan. A beteg mindig a saját ba­ját látja legnagyobbnak. Tü­relmetlen, ugyanígy a hozzá­tartozók és ha már nyomban nincs ott a mentő szitkozód­nak, átkozzák vezetőjét. De másképpen tennének, ha csak egy éjjelt is velük töl- tenénck, ha elkísérnék őket néhány útra és közelebbről megismernék nehéz munká­jukat. öt helyről is beszóltak egyszerre, döntsék el helye­sen, hol a legsürgősebb; út­közben elromlott a kocsi, ja­vítsák meg, de nagyon gyor­san, mert talán éppen ezen múlik egy ember megmen­tése; útközben bekövetkezett a szülés, vezessék le; talál­ják ki, milyen mesével lehet kocsiba csalni az idegbete­get, sőt üljenek be mellé, még ha őrjöng is — erős idegzet kell ezekhez! Egy­folytában 24 órás szolgálat ezután a fáradságtól, kime­rüléstől majd összeesve ta­possák a kerékpárpedált 13 kilométert hazáig, Kere_ csendre. Most jórészük ott lakik. Az ő dolguk a kocsik fertőtlenítése fertőző bete­gek után, ha kell, azonnali elsősegélynyújtás, nem is szólva megyénk göröngyös útjairól, melyeken nagyon sokszor vérző sebesülteket hoznak. Egész testükkel tar­tanák tússzá a mentőt min­den bek kánonéi, nehogy új­ból elinduljon a beheggedt vér. Szállítják a betegeket,| munkájukkal életeket men-* tenek meg, néhol két kilo-\ métert is cipelik a hordá gyat, mert a beteg a földút miatt kocsival megközelíthe­tetlen, mégsem kapják meg azt a megbecsülést, amit annyira megérdemelnének. Államunktól már igen, hi­szen a vezetők fizetését nemrégiben emelték körül­belül 1800 forintra — s ígé­ret van az ápolók fizetésé­nek rendezésére is — és megjutalmazták az októberi események alatt végzett hő­sies munkájukat, de az em * berektől, tőlünk betegektől,J még nem. Mi csak követe-! lőzni tudunk, ahelyett, hogyt belátással lennénk például at kevés számú mentőre, a* szép, de kicsi mentőállomás-* ra, arra, hogy máshol igen,* nálunk még mindig nincsen-! nek külön fertőző kocsik,! nincs ambulancia, a ' kisebb t bajok helybeni intézésére.| De mi gyakran még azért isj méltatlankodunk, mert mentő nem szállított ben nünket haza is, vagy mertl szólt a vezető, hogy egy éj-t jel ne hívják ötször is kü-* lön ki, távoli községekbe aj kocsit, amikor ezt egy, eset-* leg két úttal meg lehet olda-* ni. } Tanult emberek a mentő-! sök, a kezdeti nyolc hónapost tanfolyam után Dr. Hangáit László orvos irányításával| állandó kiképzést kapnak —* mindezt értünk. Azért, hogyX szükség esetén jobban, gyor-% sabban segítsenek. Ócskái* György, Békési Gyula, Póki József, Hegyaljai József,* Gémes János és válamennyi-i en, akik ott vannak, nagyon* készségesek, áldozatkészek,* a betegekkel együtt érzők.t emberszeretők, így nézzükj őket. Lássuk meg bennük a! jószándékot és segítsük mun-t kájukat legalább abban,* hogy megértéssel, türelem-! mel vagyunk irántuk. ♦ D. M. ♦ KIS KOCSMÁBAN JÓ A HANGULAT (Márkusz László képesriportja) Altár slágereimnek is beillene a fenti cím. Ha slágert nem is ír­tak még az elmúlt időkben a kiskocsmákról, de a hangulatot ez mit sem befolyásolja. Az egri sportvendéglő estéről-eslére kedves és hangulatos órákat szerez mind jobban kialakuló törzsvendégeinek Jó ital, jó étel, jó zene, — mi kell több egy kedves estéhez... ha baráti társaságban, vagy csinos kislánnyal tér be ide a vendég. Egy ilyen hangulatos estéről szól alábbi képes riportunk. Kérek egy liter bort... a bal kettőbe. S a következő percben már a vendég asztalán gyöngyözik a nedű, amelyet Noé óta oly nagyra becsül az emberiség. Noé azonban csak bort ivott, s nem tudta még az örök törvényt: borhoz, jó zene dukál. Hát erről a jó zenéről gondoskodik a három­tagú Urbán-féle zenekar. * S ez a kis zenekar nagyon jó hangulatot tud csinálni. Egy­kettőre táncraperdülnek a párok, összesimulnak a válak. — s úgy; ez nagyon jó dolog! * Pincér fizetek! — mert hiába semmi sem tart örökké, még egy ilyen hangulatos, kedves este sem. De az emléke sokáig megmarad. — s ez nagyon, nagyon jó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents