Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)
1957-03-17 / 22. szám
2 ÜJ ÜTŐN 1957. március 17. vasárnap a MSZMP megyei aktívájának hozzászólásaiból Az elmúlt hét szombatján megtartott MSZMP megyei aktíva értekezleten felszólalt Földes László elvtárs, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának tagja is. Földes elvtárs hozzászólásában többek között a következőket mondotta: Öröm volt hallani a beszámolót és a felszólalásokat, — mert azok jelentős eredményekről számolnak be. Legutóbb decemberben voltam Heves megyei aktíván és akkor arról veit szó, hogy a megyében addig kétezer párttag volt, most 7100 párttag van, a községek mintegy egyharma- dában volt pártszervezet, most minden községben van párt- szervezet. A termelés a bányákban, üzemekben emelkedett. Az elvtársak elmondták, hogy a bányákban hamarosan elérik az október 23-i előtti szintet. Az ember látja, hogy megindult a munka, azonkívül a lelkek is megnyugodtak. Mivel érték el ezt az elvtársak? A párt helyes, világos politikájával. Azzal, hogy nem hátráltak meg a nehézségektől, hanem szembeszálltak azokl- kai. Nem titok az elvtársak előtt, hogy a novemberi napokban a párt Központi Bizottságára óriási nyomás nehezedett. Nemcsak az ellenséges agitációk, s a súlyos gazdasági viszonyok jelentették ezt a nyomást. Hanem a párt Központi Bizottságát szerették volna elhúzni olyan irányban, hogy engedjen a nyomásnak, egyezzen meg a Nagy Imre— Losonczy csoporttal és más pártokkal, s adjon fel bizonyos pozíciókat. Ilyen csábító hangok hallatszottak, és azt mondták, hogy másképpen kibontakozás Magyarországon nem lehet, csak ha megegyezünk a Nagy Imre-féle csoporttal . Lám, bár még nincs minden rendben az országban, de ma már senki sem mondja azt, hogy kibontakozás Magyaror- 1 szágon csak a Nagy Imre— Lcsonczy-féle csoporttal való megegyezéssel lehet. A sikereknek titka a megyében is ebben van. Heves megyében egészségesebben megy a munka, mint néhány más megyében. Révai elvtársnak a legutóbbi napokban megjelent cikke éppen abban ad segítséget, hogy bármilyen viharban állunk, bárhogy is csapkodnak bennünket az élet hullámai, a kommunistáknak elvi kérdésekben engedni soha nem szabad. A mi pártunk már kiállt néhány vihart, 1919-ben a Horthy-fasizmus alatt és most is. Ez azt bizonyítja, hogyha a párt hű a marxizmus eszméihez, akkor tudja megszilárdítani az erejét. Most lényegében a munkánknak egy új része kell, hogy elkezdődjön. Nekünk, elvtársak, a kommunistáknak számos kérdésben élre kell törnünk és újabb sikereket kell elérnünk a tömegek megnyerésében. Mi hirdettük és hirdetjük, how Magyarországon a proletárdiktatúra érvényesül. Ezzel kapcsolatban az ellenség, a nyugati rádió és a nyugati j lapok arról írnak, és beszél- 1 nek, hegy Magyarországon milyen terror van. Nos, elv- társak, igaz-e ez? Vannak itt önök között néhányan, akik emlékeznek 1919-re, akkor valamiféle másfajta terror volt nálunk és azt a nyugatiak egyáltalában nem sokalták. ■ Nekünk még egyelőre az a í véleményünk, hogy nem túl 1 sok az az erőszak, amit mi gyakorolunk, hanem egyben- másban igen is kevés, azok után a mészárlások után, a- i melyben kommunistákat öl- ! tek meg, clyan brutális módón. Az a 20 halálos ítélet, a- mil eddig hozott a bíróság, ez nem sok, hanem kevés. Ebben a tekintetben is igazuk van az elvtársaknak, akik a bíróság munkáját kritizálták. De ugyanakkor eljött az ideje annak, hogy a proletárdiktatúra másik oldalát most már jobban érvényesítsük. A kommunista tanácstagok tartsanak összejöveteleket, ahol mondják el a feladatokat a dolgozó népnek. A tanácselnökök, taKészülnek a szovjet atomjégtörő vili any ugorjai A Leningrádi Elektroszila Villamossági Gyárban három motor készül az atomjégtörő számára. A főtengelyt meghajtó motor 19.600 lóerős lesz, a két oldalmotor pedig 9.800 lóerős. A szovjet villamosipar eddig soha sem gyártott még ekkora kapacitású villanymotorokat. A főtengelyt meghajtó motor még az első negyedévben, a két oldalmotor az első félévben eflkészül. Külszíni kőolajtermelés Baku közelében az úgynevezett kirmakui homokból külszíni fejtéssel termelnek ki kőolajat. A homok köbméterenként mintegy 150 kg. olajat tartalmaz. A helyszínen épített lepároló üzemben az ölajdús homokból gázt, kokszot, diesel-olaj at, olaj- ég benzin származékokat nyernek. Készül Kína első vízierömüye A Harbini Erőműfelszerelési Gyárban elkészült az első 15 ezer kilowattos hidróger.e- rátor. Ezt a Kaingszi tartomány déli részén épülő • San- gyiui Vízierőmű kapja. A hidrógenerátor egy milliós »lakosú város világítására képes áramot szolgáltatni. A tervező munkát a iegújabb szovjet tervdokumentáció alapján kínai mérnökök készítették. A harbini gyár készítette az első 12 ezer kilowattos hidró- generátort is. a világ első centrifugális gyapotfoné gépe Romániában elkészült a világ első centrifugális gyapotfonó gépe. Prototípusát Cris- tian Andrei, Balaiti Pavel és Benedek András mérnök fel- tallálók és munkatársaik készítették el. Az új gyapotfonó gép jelentősen növeli a munka termelékenységét, lényegesen megjavítja a munkakörülményeket a gyapotfc- nó műhelyekben. Sikeres küzdelem a tbc ellen A népi demokratikus Csehszlovákiában hatalmas erőfeszítéseket tettek a tbc leküzdésére és igen eredményesen. Míg 1937i-ben 100.000 emberből 116 halt meg, addig ez a szám 1955-ben 55-re, 1956-ban 44-re csökkent. Az egyre javuló orvosi ellátásnak köszönhető, hogy a tbc-s betegek életkorát 16 évvel sikerült meghosszabbítani. nácstagok töltsék meg igazi tartalommai a tanácsok munkáját. Nekünk, elvtársak, bátran kell beszélni a problémákról az üzemekben is. Itt el kell mondani, hogy nem lesz infláció, ha megfelelően fogunk dolgozni. Emlékszünk 1945-re, akkor is azt mondtuk a dolgozóknak, dolgozzatok, hogy legyen mit enni. A jobboldali szociáldemokraták azt mondták, hogy előbb adjatok enni, majd utána fogunk dolgozni. A dolgozók akkor is nekünk adtak igazat. Elvtársak, beszélni kívánok néhány szóval arról, hogy egyes pártszervezetekben különböző csoportosulások, klikkek vannak, ezek egymással szemben harcolnak. Mi a párton belül vitatkozunk, de mikor vége van az ülésnek, — megszületett a határozat, és azt jóváhagytuk, elhagytuk a helyiséget, semmiféle további vitának már helye nincs. Erre felhívjuk az intéző bizottságok figyelmét, hogyha ezeket nem sikerült szép szóval felszámolni, ott szervezeti intézkedésekre van szükség. Ma már mindenki tudja, — hogy itt a kommunisták befolyása egyre inkább növekedni fog. A Központi Bizottság olyan határozatot hozott, hogy írókat és más vezető értelmiségieket, akik október 23-a előtt és után a párt elleni támadásokban főbb szerepet játszottak, csak a Központi Bizottság tudtával szabad a pártba felvenni. És el lehet mondani, hogy sokan jelentkeznek. Legutóbb például jelentkezett Nagy Tamás is, aki kidolgozta a burzsoá restauráció programját, de a Központi Bizottság arra az .álláspontra helyezkedett, hogy köszönjük, de nem kérünk belőle. A kommunista ifjúsági szervezet létrehozásával nem kívánok részletesen foglalkozni, mert néhány napon belül aa elvtársak megismerik majd a Központi Bizottság ezzel kapcsolatos határozatát. Az egyik elvtárs beszélt arról, hogy az ifjúság nagyon megvan zavarva, s nehéz a közöttük végzendő munka. Az élet — október 23. óta különösen — megtanított bennünket arra, hogy ami könnyen megy, az nem is jó. Amikor mi a munkás őrséget elkezdtük szervezni, akkor is voltak olyanok, akik azt mondották, hegy ez nagyon nehéz dolog lesz. A Központi Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy lesznek akikben jó hatást fog kiváltani és egyre többen lesznek azok. Az ifjúságra szüksége van a pártnak, mert csak ha ilyen bázisunk van, akkor tudjuk megnyerni a fiatalság többségét. A párt november 4-én tényleg nem túlzás azt mondani, hogy vérben, vasban született újjá, a most megalakuló kommunista ifjúsági szövetségek is harcban, vérben és vasban fognak születni, de ez nem baj. Én bízom abban, hogy a Heves megyei pártaktiva harcos szelleme újabb erőt fog meríteni ahhoz a harchoz, amely sikerekre fogja vezetni a magyar népet a boldoguláshoz vezető úten. Felszólalt még a pártakti- ván Sánta Imre (Nagvréde), Simon József (Fö'debrő), Deák József (a megyei milicia parancsnoka). Varga Lajos (Egercsehi főmérnök), Erdei István (Finomszerelvénygyár). Molnár Dezső (hatvani járási tanácselnök), Lendvai Vilmos (a megyei tanács elnöke), Seregi József (hatvani gimnáziumi tanár), Virágh Gergely (az atkári Micsurin tsz elnöke), Martinkovics József (a petőfibányai MSZMP titkára), és. Horváth Ferenc (az MSZMP füzesabonyi járási intézőbizottságának elnöke). REJTŐ JENŐ (P. HOWARD): — Köszönöm, de ennyi áldozatot nem kívánok. Nem kell törnie magát a hotelben. Csak jöjjön szépen, kényelmesen velünk Szenegáliban... De ha szívesebben marad a hotelben, én nem erőltetem... — Szívesebben vállalnám... — Nem fogadhatom el a kedvességét. Csak olyan szolgálatot vehetek igénybe, a- melynek a költségeit viselem. És erre a marokkói tartózkodásra... hogy is mondjam .. hát nincs fedezet a költségvetésemben... Azt hiszem megért, Wilkie úr?... Wilkie úr megértette. Ö már eleve úgy határozott, — hogy a szállóban végez majd valami tisztet, ami fáradságos és mégis ágyban lehet reggelizni tőle. Ez aí elhatározása csak erősödött, amikor lassanként megismerte a tiszti és altiszti kart... De hát a költségszámla.. Kimaradni ebből az ügyből nem lehet és... — Azt hiszem — felelte végül —, hogy követem önt sir, bár nem tudom, milyen rangban... — Hm... Mi volt ön a háború alatt? Mr. Wilkie lesütötte a szemét. — Számvevő altiszt... — Rövid kínos szünet után folytatta: — A kettőskönyvitel szerepe igen jelentős a hadviseléseknél... — Hát jó., izé... legyen maga tartalékos könyvelő.’ Kinevezem... — Tolakodónak tartana sir, ha megkérdem, hogy a hölgy milyen minőségben tart velünk? — Tolakodónak éppen nem tartanám, de kíváncsiságát nem mentené semmi... — Rövid gondolkozás után hozzátette: — A hölgy Miss Els- worth, autószerencsétlenség érte és családtagjai miatt aggódik... Többet én sem tudok róla... Polchon főhadnagy lépett hozzájuk, akire az egyetlen megmaradt tiszti uniformis jutott és ez különösképpen a „Szibill” című dalműben szereplő nagyherceg festői jelmeze volt, egy portássapkával kiegészítve. — Szíveskedjék beszállni, sir — jelentette —, indulunk. — Mi? — kérdezte csodálkozva a gróf. — Ki adta ki a parancsot? — Miss Elsworth — felelte a vörös körszakállú. 5. Miss Elsworth a kocsiból integetett feléje és vidáman odakiáltott: — Siessen, sir, mert itthagyjuk... Nincs idő várni! ... A menetoszlop már állt. Ferdén és rendetlenül, de állt. És ez volt a fő. A katonák lármás beszélgetésbe merültek és a lovak olykor el-elin- dultak a szekerekkel. Az őrmester látta, hogy a marsall a sor elején felemeli a kardját, de más nem vette észre a komandót. Bayonne gyorsan nagyot ordít: — Halló, indulást vezényeltek. — Mi történt? Mi van? — siet hozzá az ordításra egyszerre öt-hat érdeklődő a sorból és körülveszik. — Mindenki menjen a helyére — üvölti Bayonne dühösen. Többen visszamentek, de új érdeklődők jöttek helyettük, zsivaj, zaj. Bayonne üvölt. Közben néhányan észrevették a magasba emelt kardot és elindultak De igen sokan éppen visszafordultak a konflis felé, amelyben a hölgy ül, így aztán egy szakasz a földre esik, amiből parázs veszekedés alakul ki... Renoir hadnagy szigorúan futkos, köhög és kiabál: — Miért nem indulnak? — Kratochvill közlegény úr! Induljon el már az Isten szerelmére, hát nem hallja, hogy vezényeltek? Nagy lökdösés, ordítozás után végre mennek. A század kis csoportosulások alakjában halad és néhányan a katonás hangulatban énekelni kezdenek. Sajnos, minden előzetes megegyezés nélkül, tehát ahá- nyan vannak, annyi félét. A trombitás viszont változatlanul csak az Aidát fújja... NYOLCADIK FEJEZET 1. A 200-as kilométerkőnél feltűnt az autós ember. Jóképű, bamabőrű, angolba- juszos férfi volt. Az autó lépcsőjén ült, könyvet olvasott, és egy termoszpalack feküdt mellette a földön. Kék ove- rálban volt, abban a félig pilóta, félig munkásruhában, amit általában fürdővendégek hordanak. Autószemüveges trópusi sisakja a földön feküdt, és látszott, hogy tükörsimára fésült, dús, fekete haja van. Nagyon szép, szaharai túrákra megfelelő Renoult típusú autó volt az, amelynek a lépcsőjén ült. A szép, széles műúton kényelmesen elfért a század és a kocsi. Az autós felnézett a lapból, fiörpintett egyet a termoszból és figyelte a századot. Pokoli hőség volt és körül a sivatag sárga végtelenje okádta rájuk megsokszorozva a forróságet. Ezért a katonák kissé dühös pillantásokat vetettek a kocsija mellett kényelmesen üldögélő autós emberre, aki hírlapot olvas a Szaharában és termoszban hűtött italt iszik... Mit tudja ez, hogy milyen kemény a katonaélet. — Csak próbálná meg egy napig a légionista életét — dünnyögte mogorván King Rosswang. — Mit panaszkodik? Maga is csak egy napja csinálja — felelte a mozdonyvezető. Az autós ember, újsággal a kezében, kíváncsian nézett utánuk, közben fütyörészett. A század mögött baktatott a koriflis. Erre már megcsóválta a fejét, bár a fütyörészést nem hagvta abba. A vén gebe ütemesen baktatott a hőségben, és olykor meglegyintette farkával jobbról vagy balról a legyeket. Strudl úr csettintett a nyelvével és kivette a lámpa mellé szegeit bőrtokból a csomókkal díszített ostort. — Nyeee... Diendl, du olda Hex... no voát! Az autós ifjú olyan elismeréssel hajtogatta jobbra-balra a fejét, mintha azt mondaná: ,.ez igen... ez már aztán valami...” Mikor meglátta a tűzoltótiszt mellett a fésülködőköpe- nyes hölgyet, elmosolyodott és önkéntelenül bólintott. — Ki ez? — kérdezte csodálkozva Miss Elsworth. — Nem tudom — felelte sir Yolland. — Azt hittem, önnek köszön. A leány kíváncsian hátrafordult. Némi aggódás is vegyült a kíváncsiságába. — Ez az ember különös... — mondta a grófnak. — Egyáltalán nem volt meglepve a furcsa csapattól, tehát tudott rólunk. Esetleg régen figyel bennünket és most bevárt. Vigyázzon. Legyen óvatos... — Hm... miért kérem? — Figyelmeztetem, — mondta félelmetesen a leány, — hogy önt esetleg szélhámosok próbálják majd megkörnyékezni. A gróf megrökönyödve nézett rá és képtelen volt felelni... 2. Azután gyorsvonatsebességgel indult a tragédia. Fél ötkor Durien azt mondta, hogy „uzsonnatáborozást” tartanak. Az emberek ledobálták terheiket és mindenféle sátrat vertek. A konflis megállt. — Nem akartam eddig szólni, Herr Graf — mondta Strudl úr sir Yollandnak. —, de úgy állapodtam meg azzal a vörösszakállas, részeg kóristával — mutatott Polchonra, — hogy minden fuvar külön fizetendő... — Na de barátom... én, én - elég gazdag vagyok ahhoz, hogy ön... hát hitelezzen... — Déz könt á jéda szagn... Ismerem az ilyet. Aztán bemegy in á hottöl és kimegy a másik oázison... A gróf elgondolkozott. Ez az ember nem ismeri őt. És különben is mi szükség van egy kocsistól hitelre? Benyúlt a zsebébe, megnézte a taxamétert, fizetett és két frank borravalót adott. — Tanksén... — mondta a kocsis és megemelte a kalapját —, ne tessék sértésnek venni, de egy urat fuvaroztam már a Ringtől bis zum Észak- afrika és ott meglógott nekem a cehhel... (Folyt, köv.)
