Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)
1957-03-03 / 18. szám
1957. március 2. CJ ÜTŐN 3 Köszöntjük 1 Lakások sorsa, melyek a mimkásmiliciákat Ivégtelen időkig épülnek Néhány napja jelent csak meg az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a munkásmií.iciák felállításáról, s Heves megyében máris többezerre rúg azoknak a száma, akik jelentkeztek, hogy mar gukra húzzák a kék munkás- zubbcnyt, karjukra húzzák a nemzeti-szín szalagot. Kik ezek az emberek, akik egyetlen hívásra seregestől tódulnak a munkáshatalom fegyveres védelmére? Elsősorban a munkásmozgalom veteránjai, az öreg harcosok, akik 1919-től napjainkig ott álltak a „vártán”, akik az ellenforradalom dühödt tom- bolása közben már elsők között szervezték a pártot, s fogtak fegyvert a fehérterror ellen. Ott vannak a jelentkezők között a bányászok és az építőmunkások, a vasasok és a traktc risták, a termelőszövetkezetek tagjai, — egyszerű munkások és parasztok. Kik ezek az emberek? A munkáshatailom, a proletár- diktatúra, a szocializmus építésének névtelen harcosai, akik ott voltak 1945-ben a hídépítéseknél, az ország újjáépítésénél, akiknek keze, szíve építette hazánkban a szocializmust. Építettek és építeni akarnak továbbra is, dolgozni, nyugodtan, békében élni. S éppen ezért hajlandók fegyvert is fogni építésük. munkájuk eredményeinek, a munkáshatalom védelmében. Egy a jelszavuk: ha kell építünk ha kel*l harcolunk, — mindenkor a munkáshatalomért. Beszéltünk már sokat a Rákosi-Gerő-féle vezetés súlyos politikai hibáiról. Most hozzátehetjük még, a legsúlyosabb hibák egyike az volt, hogy ez a vezetés megfeledkezett a legfcntosabbrál, a munkásosztály felfegyverzéséről. Ha 1956. októberében fegyverben állnak a munkásosztály legiobbiai, akkor nem lett volna lehetősége az ellen- forradalomnak véres támadást indítani a népi hatalom ellen, nem lett volna szükség arra, hogy 12 esztendő után is a Szovjetuniót kérjük! tel segítségül az egyszer már' felszabadított haza, a mun-i kásosztály megvédésére. Ha '< az októberi, novemberi idők-' ben fegyver lett volna a' munkásosztály öntudatos tagjai kezében, akkor néhány; fegyveres bandita nem terro-; rizálhatta volna az üzemeket,; nem lehetett volna a kegyet-; flen sztrájk, — nem hónapokkal, tán évekkel lettünk volna előbbre nagy feladataink terveink megvalósításában. De most fegyver lesz kezünkben. S ez a fegyver hatalmas erő a szerszámhoz, ekéhez, munkához szokott kézben. Suttoghat az ellenforradalom MUK-ról. s egyéb rövidítésekről, szervezkedhet, ám próbálkozzon! — kegyetlen fizetség lesz a bére. A munkásosztály keserű, de nagy iskolát járt ki az elmúlt hetek, hónapok eseményei alatt s nem volt ..rossz” tanuló ebben az iskolában. Nagyon is megtanul- ; ta, mire képes az ellenforra-; daf.cm, s nagyon is elszánt,; hogy megtanítsa az ellenfor- ; radalmat, mire képes az egy-! séges, a párt vezette, harc-: edzett magyar munkásosz- \ tály. Van rendőrségünk, ke-' mény egységes karhatal-' műnk, erősödik honvédsé-' günk, s mindemellett a most: szerveződő munkásmiliciák • olyan biztosítékot nyújtanak; dolgozó népünk békés, nyu- ; gcdt életéhez, amely csak; megnyugvást adhat minden; becsületes embernek, s csak; kétségbeesést és csüggedést.; súlyos vereséget hozhat min-: den ellen forradalmárnak,; minden belső és külső ellen- ségnek. Tisztelet és megbecsülés a ■ munkásmilicia tagjainak, akik társadalmi munkában, önzetlenül és önként állnak őrt az üzemben, az egész életben a nép .mellett, a munkáshatalomért, a hazáért. Zrínyi szavait idézzük tiszteletükre: Ó százszor boldogok, kik hazájok mellett — Vitéz módra letették kedves élteket. Nehéz elfogulatlanul írni erről a témáról. Amint ismertté válnak a körülmények, az évekig tartó huza-vonák, felelőtlen intézkedések, indulat nélkül nem lehet tollat fogni a kézbe. Nehéz megállni, hegy a legerősebb kifejezésekkel ne illessük azokat, akiknek hibájából még 1952. óta nem tudták a bányászlakások építését befejezni Petőfvbányán és környékén. Képzeljük magunkat azoknak a bányászoknak a helyébe, akik házában padló helyett troszka van leterítve, — akiknek üvegezetten, vagy szimplán üvegezett házban kellett átvészelni a telet, vagy azok helyébe, akik öt év óta még mindig várják, hogy megtörténjen a csoda, s felépüljön családi házuk. Bár azok lennének ilyen helyzetben, akik hibájából még mindig csak ígéreteket adhatnak a bányászoknak családi ház helyett, — akkor több remény lenne a kislakások építkezéseinek befejezésére. •A lakáshelyzet a következő Petőfibányán: Nagy propaganda előzte meg a BSK kislakásépítkezést A „szó” szerint 36.600 forintért lakást kapott volna a bányász, és ezt részletekben kellett volna fizetni. Seázkilencvenen kötöttek szerződést, ennyi lakás építését kezdték meg 1952-ben, de még csak 51 -en dicsekedhetnek azzal, hogy öt év után teljesen befejezett házban lakhatnak, de azzal ők sem dicsekedhetnek, hogy 36.000 forintos házban laknak, mert a költség időközben megszaporodott jó hatezer forinttal. Emiatt a többletpénz miatt dúl most a háborúság az építőtök és az építők — a nehézipari minisztérium és a beruházási bank között. A bányászok avval érvelnek, hogy a szerződés szerint a ház 36.600 forintba kerülhet és nem hajlandók megfizetni az építővállalat hanyagságát. Az ugyanis nyilvánvaló az építtetők előtt, hogy hanyagság, szervezetlenség volt a lakásépítkezéseknél. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a két-szobás családi házak összes költségének 42 százalékát a fuvardíj tette ki. Ez a szám magáért beszél — itt a többletköltség. Ez a vita tárgya. Hogy lehetett 900.000 forinttal többet kifizetni a fuvarra? A bányászok ezt is tudják. .. Megesett Megérkezett az első vöröskereszt es szállítmány a megyébe A külföldi országokból érkezett vöröskeresztes adományokból kedden reggel bétszáz egységcsomag és másfél vagon ruhanemű érkezett a Heves megyei Vöröskereszt szervezethez. Az adományokat elsősorban a bányavidékeken osztják szé*. ezenkívül a vöröskereszt dolgozói megkezdték a sokgyermekes családok és a rászorultak felkutatását, hogy őket is részesíthessék a külföldről érkezett ajándékokból. A csomagok és a ruhaneműé': szétosztása a megye területén március elején kezdődik. az is, hogy' néhány ablakkerettel küldtek át egy teherautót Gyöngyösre. Innen van tehát a ráfizetés. Ezt az egymillió forintot senki sem akarja a saját veszteségszámlájára írni, sem a bányászok, sem a nehézipari minisztérium. Küldöttségek, revizorok tucatjai jártak már ebben az ügyben évek óta, de a vita még a mai napig sem zárult le. Még most is csak az ígéreteknél tartanak, a bányászok fizetik az „á contót”, a házak után, de még most sem tudják, ők fizetik-e meg az épílővállalat hanyagságából származó fuvarköltséget, vagy a szerződés s2erint eredeti árat fizetik házukért. Ez az egyik sérelme a kislakást • építtető bányászoknak A másik sérelem talán még sürgősebb intézkedést kíván, ez pedig a félig kész bányászlakások befejezése. Odáig már eljutottak, hogyha a félig kész ház tulajdonosa feketén ablaküveget tud venni, a hivatalos árat megtérítik. Ugyanis ablaküveg és padlódeszka miatt nem tudják befejezni a kislakások építését. Pénz van, amennyi szükséges, de anyag egy négyzetméternyi sincs. Az építők így tehetetlenek, a bányászok türelme is fogytán van, mert ez már így megy évek óta, s ki tudja, meddig. Panaszuk a vicclapoktól kezdve, a minisztériumokig mindenhová eljutott már, de segítség még sehonnan sem érkezett. így nem csoda, ha becsapva érzik magukat a BSK lakások tulajdonosai. A hírek szerint a Mátravi- déki Szénbányászati Tröszthöz tartozó bányáknál rövidesen megkezdik 400 új bányászlakás építését. Ez örvendetes, de a régiekről sem kell megfeledkezni, az évek óta félig kész munkáslakásokról, mert a bányászok már nem hisznek az új lakásépítési programbah, azt hiszik, azok is olyan keser- I vesen valósulnak meg, mint az öt év óta húzódó BSK-s la- kások építése. Az ötödik — „jubileumi év- | ben” — már igazán időszerű lenne dűlőre vinni az „elfuvarozott” egymillió forint problémáját, s ha nem túl szoros befejezni a BSK-s lakások é- pítését. Ezt kérik a bányászok, a határidő, — még ez évben lakásépítkezésük „jubileumi” ! évében. Tallózok régi jegyzeteimben. Furcsa érzés elolvasni esztendőkkel ezelőtt leírt, kicsit fakuló feljegyzéseket. Nevek, esem ■■ nyék. községek sorakoznak, ezekből cikk, riport, vagy tudósítás született. A margón pedig apró feljegyzések, házihasználal- sa, amik soha nem kerültek bele egyetlen cikkbe se, csak úgy derültünk rajtuk néha. Kezdő újságíró voltam, mikor kiküldtek egy külterületi is kólába. As ott készült jegyzetek margóján egy mondat áll: hi szén megmondtam én neked régen. A történet, amely még az iskolában kezdődött. —egy véletlenül beteljesült jóslat. Hogy ggészen őszinte legyek, nem akartam újságíró lenni soha. Mikor negyedikes polgárista koromban megkérdezték, mi szeretnék lenni, áhítatosan feleltem: vegyészmérnök. Fújtam a képleteket még álmomból is felkeltve, ezt a bátyáim ki is próbálták egy néhányszor. Mégis már akkor megjósolta a magyar tanárnőm, hogy újságíró leszek. Történt ugyanis, hogy egyszer szabadfogalmazást írtunk és beleadva minden fantáziám, csuda vad dolgokat írtam össsze. Téli kirándulásról, eltévedésről, éhes farkasokról, s természetesen az az utolsó pillanatban érkező nagybácsiról. Az osztályban sikerem volt vele, s a tanárnőm, nem minden irónia nélkül megjegyezte: nahát, hogy neked micsoda fantáziád van fiam, A végén, még újságíró leszel. Mondanom sem kell, hogy a lányok egyből „haraptak“ a jövendölésre és vége-hossza nem volt az érdeklődésnek. Ha valamiből nem feleltem éppen a legjobban, tanárnőm is így dorgált: fiam, egy jövendőbeli újságírótól mégis csak mást vár az ember. Addig hecceitek, hogy a végén, még a ceruzát is utáltam, mert azzal betűt lehet írni. Teltek az évek és valóban újságíró lettem. Innen küldtek ki az iskolába riportra, s kit találtam a nyolcadik osztályban, mint az én régi magyar tanárnőmet. Kicsit elcsodálkozva nézett rám, aztán feltalálta magát, s kedvesen, mosolyogva mondta: hiszen megmondtam én neked ezt régen! Akkoriban találkoztam életem legszerényebb parasztemberével is. Este kilenc óra felé járt már, az idő, s mi holt fáradtan motoroztunk haza. Vésztő határában hirtelen megállt a vezető: — Nézd már milyen szorgalmas ember — mutatott rá egy parasztra. Valóban! Este 9-kor még javában dolgozott, s másodnövényt vetett. Olyan ritkaság volt ez, azon a tájon, abban az időben, hogy egy újságíró nem mehetett el szó nélkül mellette. Odamentem, bemutatkoztunk, aztán faggatni kezdtem, mit csinál, miért csinálja? Az öreg eleinte türelmesen válaszolt, aztán mikor nem bírta tovább cérnával, megkérdezte: — Csak nem írni akar rólam kedves? — Dehoeynem! — feleltem. — Hogy példát vegyenek magáról. — Ne tegye kedves, — válaszolt szelíden, — mert tetszik tudni, én kuláh vagyok! Az egyik nap^n hozzászólásokat kellett szerezni, már nem tudom, melyik határozathoz. Kimentünk mindannyian, köztünk két, a nevével ugyacsak megáldott kollégám. Faggatni kezdtek egy dolgozó parasztot, de úgylátszik nem nagyon értett egyet a határozattal, mert nagyon nehezen oltárt felelni. Hiába biztatták, mondja csak nyugodtan nem lesz semmi baja, csak nem akart kötélnek állni. Aztán mégis mondott egyet- mást, de a nevét, azt nem akarta megmondani. Két kollégám számítva arra, hogyha búcsúzásnál, önkénytelenül is meg- wtondja, újra bemutatkoztak: Dér vagyok *Förgeteg vagyok.. Az öreg egy kicsit elképed- len nézett rájuk, aztán óriási nevetésre fakadt: — ÍSéghogy Dér, meg Förgeteg... no ugyan engem be nem ugratnak. * A kővetkező dolog akkor történt velem, amikor a mezőgazdasági tudományokhoz annyi < közöm volt csupán, hogy zsebemben volt a levél, felvettek aj akadémia levelező tagozatára> Akkoriban akran járt le hoz-] zánk egy agronomus, a takar-) mánysíló gazdasági irodától, s> mivel korlátlanul rendelkezett a 5 taxi fölött, szívesen társultam> be hozzá kiszállásra, össze is) barátkoztunk, de egy percig semS feledkeztem meg róla, hogyJ éreztessem vele, hogy ő mégis] csak egy íróasztal agronómus.5 én meg kint élek az emberek] között. Az egyik kiszálláson be-] tévedtünk egy magtárba, ahol] éppen vetéshez készítették a ma-] got. Szakértő szemmel felmar-] kottám egy csomót, aztán kijelentettem: nahát, hogy milyei. ronda, szemetes ez a búza... 0 is lehajolt, megnézte, aztán kis mosollyal a bajusza alatt < megjegyezte: — Hát búzának tényleg ronda lenne, mert ez rozs! — Az-] tán hozzátette még: nézze csak,] ha nem tudja biztosan mi az,? mondja egyszerűen azt, hogy < gabona. Nem mondom, hasznos lecke] volt, mert később még az akadémián szerzett tudásommal sem ] sokat dicsekedtem, mert ki tudja,. hátha mégegyszer összetalálok téveszteni valamit. (-BÉKÉSI) 39 éves a szovjet hadsereg Az évfordulóra Egerben is helyreállították az ellenforradalom által ledöntött szovjet emlékművet. Az üzemek, hivatalok és különböző szervezetek küldöttségei elhelyezik koszo- ruikat az emlékműnél. ________________ .....- -.o.'Sm m Az évforduló napján ellátogatott Egerbe a hazánkban tartózkodó szovjet szakszervezeti küldöttség. A szovjet vendégek a Szakszervezeti Székházban találkoztak az egri dolgozókkal. A képen P. M. Csertkova, az Ukrán Textilszakszervezet K. V. elnöke válaszol az egri dolgozók kérdéseire. L. N. Szolov- jov. a szovjet szaktanács elnökhelyettese testvéri üdvözletét írja lapunk számára. Drága elvtársak! Fogadják a Szovjetunió testvéri üdvözletét és kívánok nagyon sok sikert az ország gazdasági o « helyzetének és a magyar dolgozók életszínvonalának felemelésében. Eger, 1957. Li ejO u rzrC c , 0 OCLsm február 23. A Szovjet Szak- szervezeti delegáció SZOLOVJOV eqq ib/iáqíy& emÍÁkeiken.
