Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-07 / 19. szám

1957. március 7. csütörtök ÜJ ÜTŐN 5 A puskaportól a millssekundumos robbantásig Az anyák ereje nagyhatalom VAJON SZÁMONTART- .JUK-E, hegy pontosan 330 év­vel ezelőtt 1627-ben egy magyar bányász, a selmeci Weindl Gáspár használta először a puskaport a bányászatban rob­bantási célokra? Február 8-án, vaskalapos feletteseivel harcol­va, a selmeci felső Hubert tá­róban hajtotta végre az első robbantást s nyitott új korsza­kot a bányaművelés történeté­ben. Az igazgatók majdnem börtönbe juttatták „meggondo­latlanságáért”, hiszen az ak­kor még ördögi erejűnek szá­mító puskapor sok veszélyt rejtegetett a hozzá nem értők számára, tömbök, sziklafalak szétroncsolásánál. Nem csoda, ha Weindlnek sok küzdelmébe került, míg felfedezését nép­szerűsíthette, s bár a magyar bányák rövidesen átvették módszerét, Németország csak mintegy 5 évvel később, Ang­lia pedig mindössze 1770-ben (!) tért át a lőporos fejtésre. Tud­nunk kell azt is, hogy a bá­nyászatban oly fontos szellőző­berendezések, szellőztetőgépek első példányai is magyan kon­struktőrök: Mikovinyi Sámuel -és Hell József találmányai, a- kik a XVIII. században való­ssággal forradalmosították a bányaipart selmeci gépeikkel. Hell szellőztető berendezése akkoriban 1200—1500 méter mélyen fekvő üregekbe is friss levegőt juttatott. BAR A LŐPOROS FEJTÉS ALAPELVE az eltelt évszáza­dok óta érintetlenül maradt, a tudomány újabb és újabb rob­banóanyagokat keresett, me­lyek a lőpornál sokkal alkal­masabbak a kőzetek természe­ténél fogva a bányászatban. A robbantásnál ugyanis figye­lembe kell venni a kőzet mi­nőségét, ellenállását, tudnunk kell. milyen feszítőerőt jelen­tenek a keletkező gázok, mi­lyen sebességgel terjed a rob- •banás a robbanó anyagban, mennyi energia kell az egyes robbanóanyagok meggyújtásá­hoz? Vannak bányaművelési feladatok, ahol hirtelen rob­banó (brizáns) anyagot kell használnunk, másutt viszont lassan robbanót (deflag'ráns). A robbanás során nitrózus gá- :zuk, szénmonoxid, stb. fejlő­*•#»«+*** A MEGHÖKKENTŐ TÁBLA dik, ezekkel is számolni kell. j Ezért az utolsó évtizedekben ; már olyan robbanóanyagokat gyártottak, amelyek könnyen kibírták a hétköznapi haszná­lat nem túl durva ütéseit, ráz­kódásait, nem reagáltak a vá­gásra, mindazonáltal kevés mérget termeltek, kis mennyi­ségben is nagy munkateljesít­ményt végeztek, jól tárolha- j tók, stb. Az ilyen anyagok (pl. j trinitrotoluol) ma is a legel­terjedtebb robbantási eszközök a bányászatban. DE A ROBBANTÁS TECH­NIKÁJA is nagyot fejlődött. A fúrólyukakban elhelyezett töl­tetet hosszú időn át kétféle módon robbantották fel: pilla­natgyújtással, vagy időzített gyújtással. Első esetben a so­rozat valamennyi töltete egy­szerre robban fel, az utóbbinál néhány másodpercnyi időkö­zökben. 1945-46-ban kőbányák­ban próbáltak olyan vibrációs rengéseket kelteni a kőzetben, melyek a robbanás erején túl­menően a rezgések ismert fizi­kai tulajdonságaiból kifolyólag hihetetlenül romboló hatások­ra képesek. (Az anyag szerke­zetében rengésokozta elválto­zásokra számos példát talá­lunk menetelések során lesza­kadt hidak. stb. esetén. A le­genda szerint Jerikó falai kürtszóra omlottak össze. Ha valószínűtlen is, hegy ez az ó- korban megtörténhetett tény, hogy hanghullámokkal keltett vibrációk is kelthetnek olyan lengéseket, amelyek meglepő erővel lépnek fel az anyag el­lenállásával szemben. A MILLSZEKUNDOMOS ROBBANTÁS lényege éppen abban áll. hogy a sorozatban elhelyezett tölteteket 20—50 ezredmásodpercnyi időközök­ben robbantják fel s az így ke­letkező rezgéshullámok össze- geződve rázzák össze a kőzet­falat. A fellépő erők fizikai elve rendkívül egyszerű és ha­tásos, a technikai kivitelezés mégis nehézségekbe ütközött, mert szinte lehetetlennek lát­szott a robbantási időközök 1 '25-ezred másodpercnél rövi- debb időzítése. Külföldön e célra villanymotorokat hasz­náltak, vagy késleltető gyuta­csokat, de a kísérletek nem vezettek eredményre. 1 ! EKKOR KÓTA JÓZSEF, a tatabányai Bányabiztonsági Intézet igazgatója szellemes és egyszerű időzítő berendezést szerkesztett, mellyel egycsa- pásra megoldotta a problémát. A találmány lényege egy füg­gőleges cső, melyen bizonyos távolságra villamos érintkező csúcsok vannak elhelyezve. Egy nagyobb átmérőjű gyűrű, mely a csövön szabadon mozog­GYURKÓ GÉZA: Lépcsőn NYAKKENDŐJÉT kötötte a tükör előtt. A repedezett, rozsdás szegen lógó tükörben két fáradt, szürke szem fi­gyelte a vékony, horgas, ol­csó cigarettától sárga ujjak munkáját a fcszló gallér alatt. A tükör mélyebb régi­óiban, valójában a férfi háta mögött soványka, nyúzott asszony állt, ki úgy tartotta kezében az agyonkefélt, ki­csit vörösödő kabátot, mint pap az áldozati kelyhet. Még hátrább, két gyerek izgatott képe sárgállott elő a kopott bútorok matt árnyai közül. Az egész tükörképet valami fojtott izgalom, robbanásig feszült érzések vibrálása, bi­zakodásba fűlt bizalmatlan­ság, helyesebben bizalmat­lanság talajából nőtt óvatos s hitetlen bizalom markolta át. — Sz’... a keservit, gyere már, tedd le a kabátot, — az istennek sem tudom megköt­ni a csokrot — vált mér­gesre a férfi arca a tükör előtt, hogy negyedszerre se sikerült ízléses csokorba köt­ni a fekete nyakkendőt. Az asszony letette maga mellé egy székre a kabátot, s oőa- állt a férfi és a tükör közé. — Ne idegeskedj, és ne ügyetlenkedj... Nem a nyak­kendőn múlik. Azt mondták. hat, adott pillanatban végig zuhan a csövön és szabadesése közben csak a kiálló villamos érintkező csúcsokat érinti. A másodperc ezrednyi töredéke alatt sorban rövidre zárja őket s így az összeköttetésben lévő robbanóanyagok a megfelelő időközben sorozatosan robban­nak fel. KÖTA A FELSŐGALLAI MÉSZKŐBÁNYÁBAN hajtot­ta végre első millszekundomos robbantását. Hét robbantólyuk mindegyikében 300—300 kg ammónidarabot helyezett el. Az óriási detonációtól való ag­godalom miatt különleges óv­intézkedéseket hajtottak végre, az egész város lakosságát ér­tesítették, hogy ablakaikat a légnyomáskárok elkerülése vé­gett nyissák ki. A robbanáskor azonban meglepő dolog tör­tént: A várt detonáció csak­nem teljesen elmaradt, ehe­lyett tompa morajlás kíséreté­ben egy 35 méter magas, 40 m. hosszú és átlagosan 5 m. szé­les sziKlafal omlott össze olyan apró darabokra, hogy mintegy 2000 vagon, további megmun­kálást igénylő törmeléket lehe­tett elszállítani a helyszínről. A kísérlet tehát fényesen sike­rült. MIVEL NYILVÁNVALÓ, hogy a kelekezett rezgések ak­kor hatásosak, ha erősítik és nem gyöngítik egymást, Kóta méréseket végzett az egyes kőzetekben is a keletkezett rezgések nagyságáról, perió­dusszámáról, sb. Tudomásunk szerint ilyenfajta méréseket először hazánkban végeztek. Azóta kitűnő eredmények szü­lettek Kiss József vegyészmér­nök közreműködésével az idő­zített gyutacsok gyártása te­rén is, a bányászat termelé­kenysége pedig nagyot nőtt. Kóta József és társai azon fá­radoztak. s a kutatóintézet ma is azon fáradozik, hogy még tökéletesebbé tegyék e kitűnő robbantási módszert, mely bá­nyászaink, főként vájáraink munkáját lényegesen meg­könnyíti s a szénellátás kapa­citását növeli. (p. L) megkapod az állást, hát ak­kor is megkapod, ha kicsit félre áll a csokor — s közben már fürge, varráshoz szokatt ujjaival megkötötte a tiszta, de foszló ing felett a nyak­kendőt. Nem idegeskedek... de tu­dod... az első benyomás. Az a legfontosabb. A megjele­nés. Ha látják, hogy olyan... izé... olyan elesett vagyok, még elállnak az ígérettől... Kedves vagy, hogy ilyen szé­pen megkötötted — simogat­ta meg a férfi az asszony so­ványka arcát, s hátranyúlva á székre, óvatosan felhúzta a gondosan kefélt fekete za­kót. Api... hozzál nekem radíra... Olyan nemzetiszínt... —- Nekem meg színest... tu­dod api olyat, amelyiknek egyik fele kék... a másik fele le meg olyan piros... Jó? —Hoz radírt is, meg szí­nest, csak most hallgassatok — intette le a két gyereket az anyjuk, miközben tiszta zsebkendőt keresett a szek­rényben. — Üljél le még egy kicsit. Azt mondták, tízre menjél, akkor nem illik előbb menni — szólt oda a férfinak, aki engedelmesen leült az egyik székre, s egy Leventét húzott elő a zsebé­ből. Az asszony, hogy meg­Ha száz esztendeig élnék ak kor sem felejthetném el azt a vá- j dőlő, meglepett és csalódott pil- i lantost, ami lányom szeméből su gárzott felém, az őszön. Október ! 27., vagy 28-án lehetett, nem tu­dom már pontosan, hiszen úgy vi harzottak az események egymás után, összefolyt nappal és éjszaka, lelkesedés és félelem, remény és kétségbeesés váltakozott az embe­rek szívében. Iskolába indult a lányom. — ahogy szokott, szökés hajába két nagy masli-pillangóval. kék isko­la-kötényben, tiszta derűs tekintet­tel, hiszen akkor még nem értek | el a gyermekleikéhez az egyre ma­gasabbra csapó hullámok. Nyaká­ban az úttörő kendő, — amiért még félútról is visszaszaladt, ha egyszer véletlenül otthon felejtet­te. Elengedjem-e így, — töpreng­tem magamban, hiszen akkor már hallottam, hogy nagyobb fiúk könyörtelenül tépik le a nemré­gen még féltve őrzött nyakken­dőt, melynek égő piros színe a munkások szabadságáért kiömlő hősi vért jelképezi... Várj csak — szóltam utána, mikor már imluló félben volt, s le- vettem nyakáról a kendőt. Leír­hatatlan pillantást vetett rám: — Anyu! mit csinálsz?! Meg­cirógattam arcát, s szomorúan néztem az egymást kergető legör­dülő könnycseppeket. Megpróbál­tam megmagyarázni, miért ve­szem le azt, amit olyan büszkén adtam rá nem is olyan régen. — Nézd kicsim, jobb ha én ve­szem le, mintha más letépi. Ki­tesszük szépen... De ugije fogom még egyszer viselni? — kérdezte. Fogod kislányom! összehajto­gattuk gondosan, aztán az úttörő- igazolánnyal együtt eltettük a párttagsági könyv mellé, a barna kis ládikába, ahol az anyám em­lékét őrző, apró kis dolgokat tart­juk. Hónapok teltek el azóta. Csön­desedéit az élet. Lányom ismét vidáman jár iskolába, naponta hoz újabb és újabb híreket. Ma ötösre felelt... aztán sértődötten újságolja, hogy neki nem jutott „Pajtás“, pedig előre szólt..., az­tán fogalmazást tesz elém, amiben megírja, hogy boldog, mert újrt lesz úttörő csoport és még érde­kesebb mint eddig... Sok apró gondot mesél, mely felnőtt szem­mel nézve csekélység, de a tíz- esztendősöknek szinte leküzdhe* teilen. Szemébe újra a gyerekes vi­dámság ragyog... de néha még el­fakul a tekintete. Látom benne újra a félelmet, szívecskéje he­vesen. riadtan kezd dobogni, mert azt hallotta, hogy tavasszal talán újra kezdődik minden. Eszébe jut élete első nagy-nagy szomorúsá­ga és első nagy félelme, amikor géppisztolysorozat és puskalövés éles hangja szállt el az udar fe­lett. Ilyenkor hozzám bújik, és fél a tavasztól. Fél a rügyfakadás idejétől, ami nekünk olyan sok örömet ígért, gyermekkorunkban. Fél, mert azt hallotta, hogy vissza­térnek a rettegéssel telt őszi na­pok. Es nemcsak az én gyermekem fél! Ezer és ezer anyukához bú­jik rettegve kicsinye... És nem csak én kiáltom, hogy elég volt! Nem csak én akarom, hogy ne várjon a kicsire mind az a ször­nyűség, amit a háborús gyermek­korunk hozott. Nem vagyok egye­dül. Millió és millió anya gondol­kozik így. És az anyák ereje nagy hatalom! Ne felejtsen senki számot vetni vele! (Z-NÉ) A hatvani állomáson MÁRKUSZ LÁSZLÓ képesriportja Halló — halló figyelem! a Szolnok felé induló szerelvény két perc múlva indul. A vá­gány mellett kérjük vigyázni! — ismétli többször egymás­után halkan a mikrofonba Ba­ráti Márta a hatvani állomás bemondója, kinnt az állomás területén csak úgy zeng a hangja a sok hangszórón ke­resztül. .4 skótok nem tagad­ják meg önmagákat A skót egyház alfordi pres­biterje javasolta, hogy a több­száz skót templomot látogató hívőktől szedjenek egy shil­ling belépési díjat. Kijelentette egyben, hogy az egyház azon tagjait ki kell zárni, akik nem vesznek részt egyszer egy év­ben áldozáson. találta a zsebkendőt, a fér­fivel szemben leült az asz­tal másik végére, s egy ide­ig mindketten szótlanul néz­ték az olcsó cigaretta ka­nyargó füstjét, mely lágy hullámokat vetve, bodorgott tova a szobában. — ...és ne légy követelőző- igaz, hogy jogi végzettséged van... de a mai világban ö- rüljön az ember, ha végre egy kis protekcióval írnoki állásba is jut... — Ugyan, ne gyerekeskedj! Ne legyek követelődző? Hát merek én követelni — nézett akaratlanul is a két gyerek­re, akik a sarokba húzódva figyelték a szülő beszélgeté­sét. — örülök, hogy valami pénzhez jutok... Még egy-két hét, s már a zálogba se lett volna mit tenni... Ne követe- lődznek... Ha 100 pengőt ad­nak, már boldog vagyok... — Száz pengőt? Legalább százötven... igen, legalább annyit kell kapnod, s még mindig a felét se kapod, amit megérdemelnél a tudásod után... Aki három éve Isten ke­gyelméből él, az ne hivalkod­jon tudásával — intett rezig- náltan a férfi. — Ha az em­ber eszik és két napra előre is van mit ennie, akkor örüljön... Különben se bízok még most se ebben az állás­ban... Annyi a jelentkező... Aki előbb megy, előbb kap... — ugrott fel a székről. — DE NEKED megígérték, a tanácsos úr ígérte meg... Eger város anyakönyvéböl Születtek: Szálkái Terézia, Tóth Fetrenc, Szűcs Tibor, Mont- vai Erzsébet, Simon Katalin, Vályi-Nagy Éva, Juhász Tibor, Csányi Erzsébet, Szabó Anna, Ko­vács Mária, Barkóczi István, Buczkó Judit, Forg Imre, Gyur- kó Péter, Jakab Ervin, Simon Ibolya, Erdélyi Zsuzsanna, Bar­kóczi György, Poprádi Enikő’, Ország András, Bartók László. Schuck Tibor, Apáti Erika. Házasságot kötöttek: Molnár László—Veik Anna, Alakszai Emil —Vincze Anna, Busák Károly— Varga Róza, Eisenberger .Taliab— Tóth Mária, Visnyei Sándor— Papp Mária. Meghaltak: Horváth Mária, Pa- rádi Elemér, Bortnyák Istvánr.c, Áldott Lajos, Blahovics János. Márkus Mária, Jenei Ferenc, Tor- bavecz Tamás, Dongó Mária. Hammel Árpád, Gál Lajos, Kiss László, Rácz Ignácz, Bukucs Ber- náthné, Kovács István, Retkes Károlyné, Hellei András. AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ HE­VES MEGYEI IGAZGATÓ SÄGA 1957. január hó folya­mán 28 család elhunyt hozzá­tartozói részére 14.755.— fo­rint temetkezési segélyössze­get fizetett ki. ______ Gy öngyösi Ércbánya vasipari és elektromosipari anyagisme­rettel rendelkező gyakorlott VEZETŐ RAKTÁROST felvesz. Kétszobás összkomfor­tos lakás, illetményszén bizto-f sítva. Levélbeni jelentkezés^' esetén életleírást kérünk. , ’ • < A szemafor zöldet jelez — sza­bad a pálya, s máris ledül a tárcsa Várhegyi Ferenc for­galmi szolgálattevő kezében... Különleges csavarok készítését automata esztergályos, revolvei esztergályos, centerles—köszörűs, furatköszörűs, lakatos és marós munkát vállal a Szerszám és Készülékgyár GYÖNGYÖS. Pf. 171. . WAAA^WVWVVWvVWVAW WWWW Ne idegeskedj, odaérsz a megbeszélt időpontra — állt fel1 az asszony és összébb húz­ta elnyűtt testén a foszló pongyolát. — Járj szerencsé­vel — vetett keresztet ujjá- val akaratlanul is a férfi homlokán. A férfi szeme el- felhősödött, s mielőtt kilépett volna az ajtón, végigfutott a szeme a szobán, amely az ezeregyéjszaka álmainak volt szülőhelye, s kopottságával olyan lehangoló volt, mint a mesebeli Bagdad — külváro­sa. Eszébe jutott az elmúlt két év. amelyet maga se tud­ja, hogyan éviekéit át a csa­láddal, amikor jogi diplomá­val a zsebében még alkalmi munkát se kapott, csak meg­szégyenítést és pofonokat, a- melyet lassan úgy megszo­kott, mint koldus a rongyát — s ez fájt talán legjobban, magára ébredése perceiben. S most... talán most, még ha hatvan pengőt is kap... de talán most. Hisz még fiatal, ha fáradt is. Van még re­mény és van. még jövő előtte. A nagyobból mérnök lehet, hisz úgy tud számolni, a ki­sebből meg... meg talán fes­tőművész. Igen. a két gyerek­nek boldognak kell lennie, megelégedettnek, a két gye­rek asszonyának arcán nem üthet tanyát már az élet ta­vaszán az öregség fájdalmas ránca, nem fognak fillérekről számvetést csinálni... S neki is lesz új, szép, fekete ruhája, nem ilyen fényes, veres-ko­pott, mint ez, ilyen lecsúszott rangos ruha. Egy év? Kettő? Most már nem számít. Dol­gozni fog, ember lesz, elmegy a cukrászdába... Mit kértek? Azt? Jó... Ugyan, miért vol­na drága... csak egyetek... Vesz végre könyveket, sokat, megveszi Bergsont és Mannt, meg Móriczot, az e- gész sorozatot... — Na, akkor én megyek, — tért vissza álmaiból s meg­simogatta felesége még min­dig dús és szép haját... — Siess... most már siess,; mindjárt tíz óra — hallotta még az asszony hangját, a- mint végigfutott a folyosón.j Kettesével szaladt le a lép-í csőn, olyan könnyűnek, vi-5 dámnak és erősnek érezte* magát, mint még soha. 5 AZ UTOLSÓ lépcsőn meg-< botlott, s a fájdalom úgy hasí-< tott a testébe, mintha az ink- < vizíció börtönében vallatták; volna: Mi volt a terve? Fe-< küdt hason a kapualj mocs-< kos kövén, nem tudott lábra; állni, s szinte idegen megfi-; gyelőként konstatálta, ho-< gyan terjed a fájdalom vé-; gig a bokától ót a combján,; fel egészen az agyáig. Meg-; próbált felállni, visszaros-; kadt... Aztán verítékes hóm lokát odaszorította könyöke hajlatába, hogy még maga; se lássa könnyeit. Nem., nem a fájdalmát, nem tört bokáját siratta. An-; nál többet: álmait. S az asszony fenn, a kopotti szobában, papírral, ceruzával^ számvetést csinált: hogyaní lehet emberi módon megélni; esetleg 80 pengőből is. Majd Grenczer János moz­donyvezető egy-két mozdulatá­ra lassan, méltóságteljesen ki­gördül a szerelvény a hatvani állomásról, A sebességhez azonban gőz kell. Nagy István II. fűtő gon­doskodik erről is. Rendszere­sen adagolja a szenet a kazán­ba. 17 éves gyakorlattal végzi már ezt a munkát. A mozdony­vezető is gyakorlott ember, 16 éve dolgozik már a mozdo­nyon, s így a két jó szakember megérti egymást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents