Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-03 / 10. szám
1957. február 3. vasárnap ÜJ ÚTON 7 Eltéphetetlen szálak Mindennap nagyobb csomag levelet rak le az asztalra a postás. Örömöt jelentenek ezek a levelek. Nem is olyan régen — két-három hónappal ezelőtt még két- három naponként jött egy-egy levél, s azok többsége se komoly problémákról, hanem névtelen fenyegetésekkel tele. Azóta megváltozott a levelek hangja,t s egyre több érkezik a megye különböző részeiről. Sokan azzal kez- •dik, hogy írtak régen a Népújságnak is, most írni akarnak az új lapnak, mert szívesen olvassák. Jelentkeznek új levelezők, mert úgy érzik, hogy csakugyan a dolgozók problémáiról ír a lap. Sok panaszos levél érkezik újra, s ezek is a megnövekedett bizalomról beszélnek^, mert olyan emberek fordulnak az újsághoz, akik már megjárták panaszukkal a legkülönbözőbb fórumokat, s végső reménnyel keresik fel a szerkesztőséget. Fiatal vagy idősebb asszonyok, férfiak írnak arról, segítsen nekik az újság megkeresni párjukat, akivel egy életet le lehet élni. Megható kis elbeszélések, versek érkeznek a napi postával, fiatal író jelöltektől, idősebb emberektől. Nagy részük nem üti meg a mértéket, hogy közölhessük, mégis értéket, nagy értéket jelentenek, mert a hazáért, az emberekért való aggódás adja kezükbe a tollat. Örömöt jelent a reggeli postabontás, mert minden levél egy-egy vékony, de el- téphetetlen szálat jelent, mely összefűzi a lap munkatársait a megye dolgozóival. Üdvözöljük hát levelezőinket, régieket és újakat, s várjuk szeretettel a leveleket, melyek egy-egy újabb kapcsot jelentenek a sajtó és az emberek között. megtakarítás: majd háromezer köbméter hányafa A Mátravidéki szénbányászok körében igen népszerűek azok az omlasztógépek, bá- aiyásznyelven rablóvitlák —, melyeket az elmúlt évben Koósz Pál, a szűcsi aknaüzem vezetőjének javaslatára készítettek. Ezekkel a gépekkel teljes biztonságban egy 60 méteres frontot 50 perc alatt lehet beomlasztani, a bentlévő bányafának pedig mintegy 25—30 -százalékát visszanyeri. Ezekből az omlasztógépekből jelenleg több mint tíz dolgozik, a szénmedence bányáiban. Csupán három aknaüzemben, Petőfi altárón, Rózsaszentmár- tonban és a szűcsi X-es aknában az elmúlt hónapok alatt 2098 köbméter bányafát takarítottak meg velük, melynek értéke több mint egymillió forintot tesz ki. ' Ezeket a gyakorlatban jól bevált omlasztógépeket tovább fogják gyártani a tröszt láka- tosműhelyeiben és saját szükségleten kívül más trösztöknek és bányáknak is szállítanak. TAVASZ A TÉLBEN Tessék parancsolni! Friss, zöld saláta. Kapható az egri Csemegeboltban Tizennyolc ezüstkalászos tanfolyam, 438 hallgató Azok a Heves megyei termelők, akik évről-évre növelni akarják a terméshozamot, a téli hónapokban sem tétlenkednek. A hosszú estéket arra használják fel, hogy tanfolyamokon gyarapítsák szaktudásukat. Jelenleg 18 ezüstkalászos tanfolyamra 438 termelőszövetkezeti tag és egyéni gazda ismerkedik szorgalmasan a növénytermesztés és állattenyésztés fejlett módszereivel. E hallgatókból 274-en az első évfolyamot, 164-en pedig a másodikat, az utolsót végzik. Nagy kedvvel és szorgalommal tanulnak a kiskörei Rákóczi Tsz-ben, ahol negyven tag hallgatja rendszeresen a szakemberek előadásait. Ezenkívül Atkáron 67-en, Viszne ken eddig 20-an járnak a tanfolyamra. Halállal végződő verekedés Még november végén történt 'Gyöngyöspatán, az egyik cigány családnál nézeteltérés volt és a hozzátartozók, rokonok — gyöngyösoroszi cigányok — akarták tisztázni azt. Ebből kerekedett a nagy véres tömegverekedés, ahol Kökény -József gyöngyöspatai, Rácz Béla gyöngyösoroszi lakost többször úgy fejbevágta, hogy Rácz Béla a kórházban belehalt sebeibe. Oláh József a verekedés után húsz napon túl gyógyuló sérüléssel került a kórházba. Kökényt és egy társát a gyöngyösi rendőrkapitányság letartóztatta, két személy ellen szabadlábon hagyás mellett indult eljárás. A letartóztatottakat és a vizsgálati anyagot a héten átadták az ügyészségnek. Megkezdődött a vadászat a nagy vadakra Mostanában, főleg vasárna- ponkint, vadászcsoportok járják az erdőt. Hajtők kiáltása és kutyák csaholása zavarja a csendet. Vadásznak. Szenvedély ez a sok közül, jó és hasznos szenvedély. Mert az egészhez nem kell más, csak jó vadász, jó puska, sok vad, no meg jószerencse. Ritkán szokott ez a sok jó együtt lenni, de azért gyakran ehet nyúl, őz, vagy vaddisznóhúst a „vadra éhező”. A nagy vadászat szarvas őztehénre, vaddisznóra, selejtvadra még csak most kezdődik. Sok szerericsét kívánunk nekik, hisz nekünk is vadásznak. Az elejtett vadakat ugyanis átveszi a közétkeztetés, egy részét exportálják, a svájciak például gyógyszert adnak érte. DOLGOZÓKÉ-E R VÖRÖS ZRSZLÚ? Cukorrépafermelők! A cukorrépa arát a munkás-paraszt kormány rendezte. Az áj cukorrépa-ár a szerződéses cukorrépatermelők által átadott minden mázsa cukorrépáért a következő : a) métermázsánként az eddigi 9. - Ft helyett 10 Ft készpénz^ b) 2 kg kristálycukor helyett 3 kg kristálycukor, a termelő kívánságára kristály- cukor helyett 10.60 Ft/kg térítési árat kell a termelő részére kifizetni. Ingyen, térítés néikiil, változatlan mennyiségben megilleti a cukorrépatermelőket az eddig biztosított melléktermékjárandóság, így 65 kg uyers répaszelet, vagy 3 kg szárított répaszelet és 0.50 kg melasz. A korábban érvényben volt többtermelési prémium megszűnik. A megállapított áj ár egyaránt érvényes ágy a termelőszövetkezetekre, mint az egyéni termelőkre. Ezek a feltételek biztosítják a cukor- répatermelés nagy jövedelmezőségét. A cukorgyárak a fenti új árakon ismét megkezdték a cukorrépatermeltetési szerződések megkötését. Kérjük cukorrépatermelőinket, hogy az új és nagy jövedelmet biztosító cukorrépa-ár alapján mie'őbb egészítsék ki eddig megkötött szerződéseiket, illetve akik még nem szerződtek, kössék meg 1957. évre szóló cukorrépatermelési szerződésüket a községi megbízottnál. CUKORGYÁR Az ellenforradalom napjaiban nemcsak országszerte, hanem városunkban is elégették a vörös zászlót az ellenforradalmárok. Most, hogy népi demokráciánk megerősödött, középületeinken, intézménye- isken és üzemeinkben újból kitették a vörös zászlót. A minap egyik ismerősömmel találkoztam, aki megjegyezte, hogy már újból látható városszerte a vörös zászló. Amióta munkáshatalom van, a piros zászló mindig a dolgozók harci jelvénye volt. A harcot jelképezte a nagy francia forradalom idején, az egész világot mozgató május 1-i felvonulásokon, vörös zászló alatt harcoltak a spanyol forradalom hősei, a fasizmus és elnyomás ellen. A magyar munkás- osztály több mint fél évszázadon át harcolt e zászló alatt, a nagybirtokosok, kizsákmányolok ellen. Ezért a nemzeti színű zászló mellé bátran kitűzhetjük a vörös zászlót is, ai mely nem mást, mint a világ " dolgozóival érzett szolidaritásunkat fejezi ki. Szabó József KEPREJTVENY Melyik európai fó'város jut eszébe fejtőinknek mai képrejtvényünkről? (Gyanútlanok vigyázat!) (Megfejtése 20 kemény pont). *Kedves Kató, Józsi és nvégegyszer Józsi/ Bizonyára úgy gondoljátok, hogy nálatok forradalom’ nak kell lenni, hogy tőlem levelet kapjatok. A valóság azonban az, hogy többször akartam írni, azonban valami közbejött és a Levélírás ismét elmaradt. No de sebaj, itt az alkalom. Elsősorban is örömünknek adok kifejezést, hogy az úgynevezett forradalmat ép bőrrel megúsztatok. Én a magyarországi eseményeket csakis ellenforradalmi cselekedetnek minősítem, amelynek célja a magyar társadalmi átalakulás régen esedékes folyamatát volt hivatva meggátolni és ha lehetséges visszaállítani a kiváltságosak országát. Az én meglátásom szerint a bajt az okozta, hogy a dolgozók lassan tanulnak és túl gyorsan felejtenek. Engem más milliókkal egyetemben nem az „orosz elnyomás” hanem grófi, nagybirtokos, tőkés papi uralom űzött el szülőföldemről. A magyar arisztokrácia híres volt az egész világon az úri tempójáért, pökhendiségért, meg az úgynevezett magyar betegségért, ami más szóval közönséges dologkerülés volt. Ez egy szerves része volt a régi magyar társadalomnak. Még most is emlékszem a lenézésre amelyben én is részesültem, volt iskolatársaim részéről, akik négy polgárin keresztül csúszva, protekcióval valami hivatalba bejutottak és adták az urat. Én azonban az ipari pályát választottam, mivel úgy gondoltam, hogy az emberiség jóléte a termett javak minőségétől és azok mennyiségétől függ. Most látom csak, hogy mennyire igaz ez a megállapítás. Mivel ez volt az életmeglátásom a világ egyik legnagyobb tőkés ipari vállalatának egyik legjobban fizetett és legismertebb munkása lettem. Dacára a nemzeti sovinizmus és az osztálytudatos munkással szembeni örökös ellenszenvnek. Akivel a tőkének osztáytudatosságánál a kapzsisága még sokkal nagyobb tehát nem dobtak ki, mivel nemigen tudtak tökéletesen kiismerni. Itt is úgy értelmezték a szocializmust, mint a régi Magyarországon, hogy az a szocialista, aki nem akar dolgozni. Mivel én több munkát, meg jobb munkát adtam az átlagembernél, azért tévesztettem meg őket. Amig Magyar- országban voltam az már beleélte magát az emberekbe (a régi jó világban, amikor még az iskolákban tandíjat kellett fizetni) a legtöbb szülő, aki a tandíjat meg tudta fizetni nyíltan megmondta, hogy „úrnak taníttatom a fiam, hogy ne kelljen neki dolgozni”. De hiszen ez nem is csoda, mert akik azt hangoztatták, hogy a munka nemesít, azok voltak a nemesek, dolgozni azonban soha nem dolgoztak. Legyünk tisztában a dologgal, a munkaszeretet nem tartozik az átlagember erényei közé, legtöbben csak azért dolgoznak, mivel a szükség ráhajtja őket. Akik a szocialista rendszert meg tudják érteni, azok azt is tudják, hogy csakis sok elvégzett munkával lehet a termelést fölfokozni és az általános bőséget elérni, amely nagy részben meg fogja szüntetni az emberi kapzsiság nagy részét. A munka megköny- nyítése csakis sok modern gép alkalmazásával érhető el. Ez emelte fel az amerikai tömegek életnívóját, nem pedig a nagylelkű tőkés társadalom. Az amerikai munkás is sokat izzadt, különösen amig a sok gépet elő nem állította, annál is inkább, mivel a munka gyümölcsének egy részét elvették profit fejében. Az itteni munkás nép, ha nem is osztálytudatos és félrevezetett, annyit tud, hogy a társa- daldalmi javak előállítása tőle függ, tehát folyton nagyobb részesedést követel magának. Hogy eltérjek a prózai kifejezéstől eszembe jut Arany János Toldi Miklósa „Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg”. Én is voltam nagy magyar hazafi, azonban rájöttem, hogy az ősi időktől fogva ez az egyik legalkalmasabb eszköz volt az emberiség szétválasztására és azok egymással való szembeállítására. Ezért én kétségbevonom az emberiség jövőjét még az úgynevezett nemzeti szocializmus alapján is, mert végeredményben ez is „Deutschland über alles” lesz. Ha ugyan helyesen írtam le ezt a német kifejezést. Úgy gondolom sok tekintetben már magyarul sem tudom gondolataimat kifejezni, nem hogy németül. Rátérve a magunk dolgára ’meg vagyunk a körülményekhez képest elég jó egészségben. Karácsonyra Rózsi itthon volt a családjával Chicagóból 10 napig. Paulina legidősebb fiát is hazahoztuk Clevelandiból (akit baleset ért) ő is idehaza volt két hétig. Lassan visszazökkenünk a rendes kerékvágásba. Várjuk a tavaszt, csináljuk a terveket, hogy pótolhassuk valamivel azt a kis nyugdíjat, amit havonta kapunk. Azt hiszem, most egy időre eleget írtam, reméljük ti is jó egészségben vagytok. Az öregek értesítettek, hogy a csomagot megkapták. Rövidesen ismét küldünk! Csókolunk mindnyájatokat: Paula néni és Józsi bácsi. Amerikából érkezett e levél. Nem az újságnak szánták — rokonoknak íródott. Nem is minden sorával értünk egyet, de leközöltük, mert van benne egy-két mindannyiunk számára elgondolkodtató megállapítás. Szerk. Tamasi bácsi /730-os Tamasi években bácsi volt az egri utcák egyik legjellegzetesebb alakja. Töpörödött, összeasz- szott kis emberke volt az öreg, akit a járókelők — főleg a •fiatalok — sohasem mulasztottak el megkérdezni. — Tamasi bácsi, menynyi só kell a levesbe? S az öreg rendületlenül és fáradthatatlanul válaszolgatott. — Három kilo ölvén, egy grammal se‘ több se‘ kevesebb! — Ezen aztán nagyokat nevettek a kérdezősködöl: (hát még ha ismertél; volna a három és félkiló só történetét). Tamasi bácsi pedig tovább cso- I szagott az utcán, magába zárkózotton. egy kicsit keserű szájízzel, s csak ! akkor vidult fel mélyj ráncoktól barázdált arca, ha gyereket látott. Mert nagyon szerelte a csöppségeket. Ha valaki beszédbe elegyedett vele, így kezdte élete történetét: — Tudja, én végeztem a gimnázium hét osztályával, a nyolcadikban lebuktam... — Az öreg ugyanis szobafestő volt. s egyszer ő festette a gimnázium tanuló-termeit. Hét terem mel már elkészült,, amikor — több rumot nya- kalhalott be a kelletténél — a nyolcadik osztályban leesett a létráról. C1:.óval szerette az öreg az itókát már fiatal korában is, s a só, história is egy ilyen italozás eredményeként született meg. 191ö-ben a bosnyák fronton „feküdt“ Tamasi hadteste, ő maga mint tiszti szakács szolgálta a monarchiát. Egy ízben már délelőtt jelóiuótt■ a garatra, mi- kar a hatalmas kondér- ban fortyogó húslevest akarta megsózni. Felemelte a fedőt, de a kicsapódó forró pára úgy megégette a kezét, hogy r: csesz csomag, három és félkiló sót, mindenestől beleejte'te a. koncférba. Hej, vakarta is a fejét utánna. Mit csináljon? Uj levest főzni nincs idő. ha meg úgy hagyja a levest, ahogy van — felnégyelteti az ezredes. Rövid töprengés után az utóbbit választotta. Lesz, ami lesz — azzal mindenre elszántan megivott még egy vizespohár rumot. Kis idő múlva berontott hozzá az étkezde küldönce, hogy azonnal rohanjon az ezredes úr magas színe elé. Tamasi elnyomott egy sóhajt, majd megigazította zubbonyát, kihúzta magát és gyors léptekkel elindult az étkezde irányába. Belépett. A tiszt urak karbatett kézzel, gyilkos pillantásokkal kísérték nűnden lépését, az ezre- des úr szeme is lángokat szórt, a bajusszá pedig i úgy meredezett előre, ■ mint a vasvilla. J — Tamasi, aki istene • van magának — rivalt rá \ az ezredes — mennyi só , van a levesben? — < < TT itéz ezredes úrnak i ' alássan jelentem, j három kiló ötven, egy j grammal se‘ több, se‘ j kevesebb! — \ <-dy-) 2 í Hirdetmény > Az Egri Sport Club alakuló közgyűlését folyó évi február hó ; 10-én délelőtt 10 órakor tartja a ! Szakszervezeti Székház nagyteremében. A közgyűlésen minden sportoló — törzs- és pártolótag megjelenhet tagsági igazolványának felmutatása mellett. ' Tárgysorozat: ; 1. Az Ideiglenes Intéző Bizottság beszámolója. 1 2. Az Egri Sport Club megalakulásának kimondása. 3. Az Ideiglenes Intéző Bizottság lemondása és felmentése. 4. A Club vezetőségének megválasztása. 5. Indítványok, javaslatok. Az Ideiglenes Intéző Bizottság felkéri a tagsági igazolvánnyal rendelkező tagokat, hogy minél nagyobb létszámban jelenjenek meg. Egyben értesíti a lakosságot, hogy a közgyűlést megelőzően V2 10 órától még a helyszínen is elfogad belépéseket. EGRI SPORT CLUB Ideiglenes Intéző Bizottsága
