Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-27 / 17. szám
2 ÜJ ÜTŐN 1957. február 27. szerda A GYÖNGYÖSI FIATALOKRÓL Gyöngyös ifjúságának jóré- j sze üzemben dolgozik, de sok a paraszt és diákfiatal is. Egyrészük félénkem, óvatosan tapogat, sok borúlátással és zavaros gondolatokkal, különösen a diákok. Másrészük közömbös és nyugodt semlegességgel forog a maga kis világában és egyszerűen semmiről sem akar hallani. És hogy a kép tefljes legyen: vannak olyanok, kik szívükkel is akarják a szervezetet, csak kevesen és eléggé szétszórtan. Gondolkodnak, dolgoznak, szórakoznak. Szombat délután és vasárnap olyan jó gyöngyösi megszokással órákhosszat sétálnak, fáradthatatlanul a korzón lányok és fiúk, közben nézegetik egymást, makacs kitartással szégyenlősen, kihívóan, alázatosam, büszkén. Keresik a regényt, romantikát, ábrándot, szerelmet, meg az életet: úgy ahogy van, durva és finom szépségeivel. Van néha tánceste a kultúrházban, ha mines akkor a KIOSZK-ban táncolnak. Egyesek Mátraházára mennek „nagy fiú” hírnévért és hazug álmokért. A diákok szórakozóhelyre még szüleikkel együtt sem mehetnek, az iskola tiltja őket — mindent csak engedéllyel lehet. És most Gyöngyösön is létre kell hozni az ifjúság szervezeteit. Létre kell hozná, pedig nehezen indul, vontatott és úgy érzi az ember, nincs elég élet benne. Míg a környező falvakban erőteljes lendülettel dolgozik az EPOSZ, a városban döcög és akadozik a szervezeti élet. Ha okát keressük, megtalálhatjuk. Az októberi események nem múltak el hatás nélkül, különösen a fiataloknál. Sok téves, ártalmas és rosszindulatú gondo^zép csendesen szól a zene, egymáshoz koccannak a poharak, — igaz, hogy csak bambi van benne — s vidáman táncolnak a fiatalok. Az egyik lány szőke cop- fos, a másik bamaha- jú, kékszemű, az egyik fiú lányos képű, a másiknak már peh/hed- zik a bajusza. De egyben mindannyian meg- egyeznek: mindegyik ruháján ott virít a kis zöld gombocska és éried zavarog még bennük és jó, melyet hallanak és nem mernek felismerni. Különösen a függetlenség és hazafiság értelmezése körül van a legtöbb bizonytaílanság és tévhit. Ott bolyong lelkűkben a nehéz vívódás, a fontolgatás és a kérdés: „Ellenforradalmárok vagyunk-e mi fiatalok.” Mert Gyöngyösön is vannak ilyen kijelentések: „Az ifjúság oka mindennek, ők felelnek az októberért”. És baj, nagyon gyenge az a hang, — mely cáfolja az ilyenfajta kijelentéseket, pedig ezek arra szolgálnak: szétszórni a fiatalok egységét, megakadályozni szerveződését, elkeseríteni, megalázni őket, aztán szép szavakkal kihasználni bizonytalanságukat ellenforradalmi zavargásokra. Keveset foglalkoztunk a fiatalokkal, pedig nehéz időket élünk, hisz felelünk értük: a gondolataikért, tetteikért — az életükért. Mondjuk meg nékik, hogy az. aki valóban szereti hazáját, a népét és magyar akar maradni, aki nem ölt, nem rabolt tudatosan nem bujtogatott népi demokráciánk ellen, az nem ellenség. Aki munkáshatalmat, szocializmust akar, annak itt a helye — és az ifjúság is ezt akarja. Miért hagyjuk hát őket bizonytalanságban, — miért hagyjuk, hogy tisztán az álcázott eszmék mocskolják be újra a jobbratörést? Miért elégedjük veszedelmes útvesztőkön járni őket. Mert, kérdem én, megoldhatunk-e mindent egyetlen vérszegény brossurával, mely az ifjúsági szervezetek jelentőségét van hívatva ismertetni? Ki biztosít arról, hogy a betűk hidegségébe burkolt meleg szavak értelme megnyugtat mindenkit és megmagyaráz mindent? Senki, GOMBAVATÓ re mindannyian egyformán büszkék. Az Egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium IV. b. osztályának gombavató ünnepségén ■vagyunk. Dobi Judit, az osztályfőnök, osz- főnökhöz méltóan kissé szigorúan figyeli a fiatalok szórakozását. Hiszen negyedik éve tanítja ezt az osztályt, s nagyon szereti fiait és lányait. Együtt szórakozik itt a fiatalokkal az igazgató és mindazok a tanulók, akik a hétköznapokon tanítják az osztályt. Szól a zene, szabad a tánc. Van itt hölgyválasz, férfiválasz vegyesen. Néha megszakad a tánc, rövid kis műsor következik, majd énekelnek egy kicsit és kezdődik elölről az egész Vidám fiatalság, igen, de mert emberekkel van dolgunk, akik gyanakszanak a betűre, mely sem védekezni, sem vitakozni nem tud, ha megtámadják. És az emberek, a fiatalok, a gyöngyösiek is élő szóra igaz, és nyílt beszédre várnak, hogy hinni, látni és tenni tudjanak. Mert a számok csak számok maradnaK, kimutatás és adminisztráció nem boldogít, ha nincs élet mögötte. Mi örülünk annak, hogy a gyöngyösi Kiskereskedelmi Vállalatnál 23 taggal megalakult az első ifjúmunkás szövetség, és mozgolódnak a pipishegyi fiatalok is. örülünk, de ez még nem nyugtathat meg, nem, mert a gyöngyösi munkásfiatalok e- gyütt élnek és dolgoznak (ez természetes is) és számít az, mit mond a másik. „Ha te nem, én sem”. És ma még soknak tetszik az, ha néhány bátorko- dósdit játszó tetszetős szavait hallja, melynek sem alapja, sem értelme nincs. Az sem közömbös, hogy Gyöngyösön sok a parasztfiatal, akik eléggé szétszórtan élnek és akiket legjobban fogva tartanak a nehezen és lassan változó családi hagyományok; a megszokás, az előítélet, bizalmatlanság, és a vallásosság. Nem egyszerű agitáció- ból és látszat meggyőződésből születhetik meg az EPOSZ. Erősen kell élni annak a szervezetnek, mely magába olvasztja, formálja, és érleli ezeket a fiatalokat. De beszéljünk nyíltan a diákokról is. A város fiataljai közül ők ismerik legkevésbé az életet és mégis ők beszélnek legtöbbet róla. Tetszelegnek az ellenségeskedésben, a tanárbosszantásban, a fekete zsinóros vadász kalapban, a sia vidámság mellett négy évi szorgalmas tanulás eredménye az érettségire való készülés, melynek egyik állomása és jelképe a kis zöld gombocska. Ezt avatják most, s egymásután kérik tánc ra a lányok tanárjaikat, mert most még lehet, hiszen holnap már más lesz a helyzet: a diákok szép csendesen ülnek a padokban és bejön a szigorú tanár és ismét kezdődik az óra. M. L. lány és ízléstelen élcekben. Hangoskodnak, beszélnek anélkül, hogy komolyabban meggondolnák: mit is mondanak. Persze mindehhez még hozzájárulnak a romantikus csa- pongások, álmodozások, diákos megkötöttségek és mindaz, a- mit a serdülő kor csírázó értelme válogatás nélkül magába szív és kiönt magából. Fokozottan érvényesül a szülők, a tanárok befolyása: az otthon és iskola tölti ki mostani életük legnagyobb részét és az „ismeretlen” utáni érdeklődés, mely beszivárog, belopja magát a „két fal közé”. Mert a diák is fiatal és éppoly erős benne a szórakozás vágya, — mint másokban, de tilalom köt és a vérszegény, ritkán rendezett klubdélutánok keveset adnak. A szüleivel együtt is csak együtt mehet — „fegyelmet és tekintélyt kell szereznünk” — mondja az igazgató. Vajon ez-e az egyetlen és helyes útja a tekintélyszerzésnek. Erről most nincs idő vitatkozni: nem hinném. Önkéntelenül adódik itt a kérdés: lesz-e diákszervezet és hogyan? Egyeseknek az a véleménye: várni kell, míg kiforr és megérik a helyzet a cselekvésre; óvatosságra, körültekintésre, diplomáciára intenek. Arra viszont nincsenek figyelemmel, hogy a diákok Gyöngyösön is szeretnének tisztán látni, megérteni mindazt, amit szégyelnek és nem mernek megismerni „jaj, mit szól a másik” miatt. Diplomácia oda, ahová nyílt szó határozott, őszinte beszéd kell? Félnek talán „elmenni” hozzájuk, félnek állástfoglalni? Miért? Jobb talán így, hogy bizonytalanságban élnek, téves hittel és téves akarással? Akik felelősséget éreznek a fiatalokért, azok nem nyugodhatnak meg. Létre kell hozni a szervezetet diplomatáskodás nélkül, az őszinte szó és tenniakarás hitével. Ha megértetik a fiatalokkal, hol a helyük a társadalomban és mi az, amit látniuk kell, — akkor lesz szervezete, jó és erős szervezete a diákoknak Gyöngyösön. A város vezetősége támogassa a fiatalokat, adjon helyet nekik a Kultúrház is, necsak a különböző szervezetek rendezzenek az ifjúság részére, hanem rendezhesenek a fiatalok is maguknak. A felsőbb vezetés pedig ne csak határozatokat hozzon, útmutatóul a szervezetnek és vezetőinek — adjon törvényes jogot a kezükbe, mely alapjául szolgál tevékenységüknek, „jogok és kötelességek” szerint. Ha szeretjük az ifjúságot, akkor segítenünk kell néki, hogy megtalálja magát, úgy, ahogy van, minden torzítás, vagy szépítés nélkül. Segíteni kell Gyöngyösön is. HANKÖCZI SÁNDOR Bizalmat és támogatást az áttörő szervezetnek Újjászerveződött a magyar úttörők szövetsége, hogy 10 év tanulságai után helyesen vegye ki részét a gyermekek egészséges szocialista neveléséből, örömet és vidámságot hozzon felzaklatott életükbe. A szülők és pedagógusok feladata: vigyázni a gyermekek testi és szellemi fejlődésére és megtanítani őket az igaz hazafi- ságra, humanizmusra és más népek megbecsülésére. Szembe kell szállni á felelőtlen lélekmérgezőkkel, akik hazafiság helyett a sovinizmus, más népek barátsága helyett a gyűlölködés, humanizmus helyett a lincs-szellem konkolyát akarják elhinteni a gyermekek lelkében. Szakítanunk kell a gyermekszervezet lendületét, vidámságát béklyóba kötő bürokratikus vezetéssel, erőltetett politizálással, nemzeti hagyományaink elhanyagolásával is. Azt akarjuk, hogy úttörőink jól érezzék magukat, szeressék és magukénak vallják az úttörő csapatot, s benne találjanak legtöbb alkalmat romantikus hajlamaik, tettvágyuk, fiatalos energiájuk és sokoldalú érdeklődésük kielégítésére. Az úttörő szövetség szigorú önkéntesség alapján szervezett csapatokra építi munkáját, — zászlaja alá hív minden magyar gyermeket, aki bármikor kész jót tenni hazájáért, embertársaiért, akit lelkesítenek a másokért végzett szép, nemes cselekedetek. Aki szereti a játékot, a vidámságot, a természetjárást, a táborozást, a versenyeket, hadijátékokat, tábortüzeket, szellemi és fizikai vetélkedést — egyszóval az igazi úttörő életet. Adjon bizodalmát és támogatást a szövetség munkájához minden szülő, minden pedagógus és mindenki, akinek drága a gyermekek hazafias nevelése, gondtalan, békés és nyugodt élete. Mit kell tudniok az elbocsátottaknak a családi pótlékról? Azoknak, akik 1956. október 23. és 1957. március. 31. között bocsátanak el és legalább két tizenhat éven aluli gyermekük van, elhelyezkedésükig, de legfel- feljebb egy éven át éppúgy jár a családi pótlék mintha munkaviszonyban állnának. Egyedülálló anya egy gyermek után is kap. A családi pótlékot az az üzem, hivatal, vagy SZTK alközpont fizeti, amelv a munkaviszony fennállása idején fizette. Ha a második gyermek az elbocsátás után kerül a családba, az utolsó munkahelyén, vagy ha ott nem volt üzemi kifizetőhely, a területileg illetékes SZTK alközponttól kell kérni a családi pótlék folyósítását. Ha gyermekek száma változik, ugyancsak ott kell bejelenteni. A családi pótlékon felül és attól függetlenül a kerületi tanács a munkanélküli segéllyel együtt minden gyermek után ad negyven forintot. Mikor lehet az anya jogán családi pótlékot kérni? 1. Ha az apa nem áll munka- viszonyban és havi jövedelme a 220, vagy nyugdija a 360 forinto' nem haladja meg; 2. Ha az apa keresőképtelen beteg és tápnénzt már nem kan; 3. Ha az anyánál lévő gyermekről a különélő apa nem gondoskodik, vagy ha a tartásdíj gyermekenként nem haladja meg a 150 forintot; 4. Ha az apa eltűnt, vagy ismeretlen helyen tartózkodik. (Azok tíz anyák tehát, akiknek férjük külföldre távozott, s ezt a lakóbizottság igazolja, munkahelyükön, az üzemi társadalombiztosítási tanácstól kérhetik a családi pótlék engedélyezését.) Köszönjük a jó szórakozást! Hozzánk, Pétervásárára is ellátogatott az egri Gárdonyi Géza színház. „Nézze meg az ember” címmel mutattak be kabaréműsort, igen tetszett a közönségnek. Dicséretet érdemelnek az egri színház művészei a jó előadásért. A közönség nevében mondok köszönetét, a színház tagjainak, reméljük, hogy a jövőben sokszor szórakoztatják jó műsorukkal a pétervásári dolgozókat. Varga Ilona, Pétervására REJTŐ JENO (P. HOWARD): Polchon visszafordult és sietve megindult a műúton. Sir Yolland elgondolkozva baktatott a forró napon, a kocsi mögött. Sok kényelmetlenséget okoz ez a hölgy. De ha nincs belső sérülése, akkor szerencsésen megúszta a szörnyű karambolt és Zirzinből visszaszállítja... Hű, de rossz így baktatni, de hát egy sérült nő... Mi füstölög a kocsiban? Utánasietett a döcögő bárkának. Az állítólagos Miss Elsworth hanyatt feküdt a sárga bőrülésen, ahogyan odahelyezték és dohányzott. Olivér Yol- landról dőlt a víz. — Hm... Jobban van? — Egészen kicsi... — felelte sóhajtva. — Látja, — folytatta panaszosan — maga az oka, úgy rám, mintha meg akarna enni. Én megmondtam önnek, hogy gyenge, elhagyatott teremtés vagyok, vigyen magával... De nem tette... Ezért kellett autót bérelnem. És egy szegény leány nem ért az autóvezetéshez... A gróf sóhajtott. Már belefáradt a hölgy állandó leleplezésébe. Tehát ismét szegény és gyenge és az autó nem sajátja, hanem bérelt. A hölgy egészen szórakozott és állandóan hazudik. Ettől támadnak a komplikációk. — ön ismét mást mond... mint ami a színtiszta valóság... — ön ismét meghazudtol. Ez szenvedélye. Amit én mondok, az mindig úgy is van. Ha ezzel a kocsival utazom, akkor nem történhetett volna a katasztrófa. — Ez igaz. — Én?? — Igen... igen... hiába néz — Na látja. Az előbb még azt mondta, hogy hazudok. Egyik szavával megcáfolja a másikat, míg én itt fekszem, ki tudja milyen súlyos belső sérülésekkel. És fáradtan lehúnyta a szemét. A gróf nagyot nyelt. De nem mert szólni. Oly kimerültén dohányzott a kocsi ülésén a szerencsétlen... — Most csak pihenjen, kérem, majd ha hazaérkezünk Zirzinbe, teherautón visszaküldöm... A nő, mint egy vadmacska, ugrott fel az ülésről, és harciasán nézett, a felhajtóra könyökölve. — Kikérem magamnak, — hogy bármit is előírjon! — kiáltotta. — ön engem nem küldhet sehová! Jogában áll egy szerencsétlenül járt hölgyet felszedni az útról, de ha dzsentlemen, akkor nem él vissza a helyzetemmel, csak azért, mert belső sérülést szenvedek. Szíveskedjék ezt tudomásul venni! Sir Yolland először az ég felé nézett, azután minden béketűrését összeszedve, prófétai szelídséggel szólalt meg: — Azt hittem, hogy kötelességem önt betegen hazaszállítani. — Köszönöm. De mint már annyiszor mondtam: épp elég erős vagyok. Én előre megyek. És miután nincs autóm, sőt szerencsétlenül jártam, legfeljebb továbbíthat az utamon, de visszaküldeni nem áll jogában. — ön hová megy, Miss Elsworth, ha belenyugszunk... — Már mondtam, hogy atyámat Gondár oázisban őrzik. — Mukhtárt említett... — Hogy az apámat hol őrzik, azt szíves engedelmével, jobban tudom. Gondár oázis Szenegálié határában van és ha kedves akar lenni, elvisz odáig kocsin, ha nem, akkor nekivágok gyalog... A gróf majdnem elnevette magát. Milyen átlátszó naiv csel. — Ha parancsolja, bérelek karavánt... Én sajnos, nem vi- hetem magammal... — Nem is reflektálok rá — mondta ajkbiggyesztve, és visszaült a kocsiba. Sir Yolland pedig lihegve, izzadva kutyagolt az egyfoga- tú mögött. Forrón tűzött a nap és Strudl úr olykor cset- tintett a nyelvével. Egy óra múlva jött Polchon. — Mi az? — kérdezte a gróf, — hiszen még közel sem lehetett Ain-Szefrához... Polchon kissé hátramaradt, hogy a kocsi még tovább kerüljön tőlük, aztán szomorúan mondta. — Nem kellett Ain-Szefrába menni. Amikor a szerencsétlenség színhelyére értem, ott állt egy hatalmas teherautó, és éppen vontatóra vette a kiskocsit. — Véletlenül arra jött? — Készakarva. Azt mondta a sofőr, hogy tegnap este egy Miss Elsworth nevű hölgy járt náluk a garázsban, és megbízást adott, hogy ma délelőtt tizenegykor vontassanak be egy törött kiskocsit a negyvenhetes kilométerkőtől... Csrr... Sir Yolland monoklija aZ útra hullott és darabokra tört. HETEDIK FEJEZET 1, A Zirzin melletti hangárban rendkívül élénkség pezsgett. A hatalmas deszkaépületben Észak-Afrika legkétesebb alakjainak elitje gyűlt össze. Volt itt állástalan matróz, szolgálaton kívüli dokkmunkás, elcsapott pénzügyőr, besurranó tolvaj, zabügynök, filmstatiszta, sintér és ügyvédjelölt. Valamennyien leszerelt, vagy szökött légionistákként szerepeltek. Mind azt hitte, hogy a többi igazán légionista volt, ő meg majd figyel, és utánozza őket. Mert bármilyen furcsán hangzik, Afrikában nagyon nehéz igazi szökött légionistát találni. Aki leszerelt, boltot nyit, kocsmáros lesz, vagy hazatér a szülőföldjére, aki megszökött, az nem bolond újra visszatérni. Kész szerencse, hogy tisztekben úgy látszik, jobban állnak. Itt van ez a Durien százados. Vidám ember, jóképű, úri modorú, markáns arcú, kék szeme és elválasztott, őszülő haja, amely egy hatalmas hullámmal borul a homlokára, egy drámai hős számára is ritka jó külső lehetne. Azután Pod - vinecz marsall, zöld bokrétás nadrágjával, rendjeleivel és biztos fellépésével. Itt van továbbá Renoid főhadnagy, ez a finom, törékeny tiszt, kedves halk modorú és fél szemét sötét kötés takarja. Polchon hadnagy nem éppen tiszti megjelenés, vörös matrózsza- kállával, de az írásai kifogástalanok és tíz évi sivatagi szolgálat van mögötte. Hát ez kissé keménnyé teszi az ember külsejét. Bayonne őrmester egy szétugrasztott csempészbandából jelentkezett. Valamikor altiszt volt a légióban. A közlegények között bizony a nagy gyorsaságban nem nézték át személy szerint mindenkinek az írását. így azután a trombitásról kiderült, hogy pisztonos. Végre is a két hangszer hasonló, és a fő, hogy a csapatnál egy fúvós is legyen. A trombitás a Keep Smiling Jazz karmestere volt. Ezek ketten: Houben, a pisztonos és Jordan, a zenekar tagjai, éppen állás nélkül voltak. Két hónapja. Végre is muzsikával csak megkeresik a kenyerüket a katonaságnál, így aztán jelentkeztek. Hogy King Roswang, az Oroszlánok Királya is jelentkezett társulatával, ahhoz már okmányokra volt szükség. King Roswang egy Cavelotti nevű olasz légionárius káplár leszerelési írásait mutatta fel, és az ő garanciájára felvették a cir- kus teljes társulatát: King Roswang fiát és nejét. Igen, kérem. A nejét, Izabellát. Férfi ruhában, mint Marcel Cavelotti őrvezetőt. És aki azt hiszi, hogy Izabella őrvezetőért aggódni kell egy ilyen úttal kapcsolatban, az téved. Az őrvezető negyvenhat éves volt és igen ráncos, de alt hangja ijesztőbben visszahangzott és az első napon egy kötekedő bakát úgy vágott szájon, hogy az illetőnek meglazult a fogsora. (Folytatása következik)
