Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-14 / 13. szám
1957. február 14. csütörtök ÜJ ÜTŐN 7 BÍRÓSÁG ELÉ KERÜLNEK Köztünk a helye a felsitárkányi zavargás szervezői és vezetői 1956. október 27-én szombaton, a kora délutáni órákban Felsőtárkányon szokatlanul benépesedtek az italboltok, főleg az úgynevezett „Alsó-lipe”. Itt a tárkányi lakosokon kívül megfordultak ózdiak és egri diákok is, akik röpcédulákat osztogattak és éltették a „forradalmat”. A kocsmában mu- latozók között egyre emelke- dettebb lett a hangulat. Majd mikor a borral locsolt „forradalmi láz” tetőfokára hágott, az egyik hangadó, Bóta pókó Sándor elkezdett kiabálni, hogy „gyerünk a tanácsházára, el kell égetni a begyűjtési papírokat, hogy soha többé ne legyen beadás”. Mintegy 40— 50 főnyi tömeg indult el a (kocsmából Bóta szavaira. A tanácsházán Erdélyi Imre és Németh Gusztáv adóügyi megbízottak teljesítettek ügyeleti szolgálatot. Amikor észrevették, hogy a tömeg a tanácsháza felé közeledik, igyekeztek elmenekülni, de ez csak Erdélyi Imrének sikerült. Németh Gusztáv menekülés közben kisebb csoporttal találta szemben magát, amelynek élén Bóta p. Sándor haladt. Mikor Bóta meglátta az adóügyi meg_ 'bízottat, odaköszönt, s erre, mint jeladásra, valaki fejbevágta Némethet, utána pedig rárontott Lakatos b. András, Farkas k. Károly, Bajzát p. Lajos, Farkas cs. László, Vásárhelyi gy. Simon, s még néhány társa, akik elkezdték ütni, rúgni, miközben Lakatos András és Bajzáth Lajos 9 késszúrással megsebesítette. Ütlegelés közben egészen a patak partjáig hurcolták, ahol addig ütötték, amíg csak mozgott. Amikor azt gondolták, hogy már nem él, sorsára hagyták. Németh Gusztáv az arcába csapódó esőtől magához tért, s nehezen hazavánszor- gott. Életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahol csak az orvosok közbelépésére sikerült az újabb bántalmazástól megóvni, mivel a szobában több felsőtárkányi lakos is tartózkodottt. Időközben a tömeg behatolt a tanácsházára, az ajtókat és a fiókokat felfeszegették, az iratokat kihordták az ajtó elé. Az első iratcsomót Vásárhelyi Gy. Simon gyújtotta meg, mely csakhamar hatalmas máglyává nőtt, mivel nemcsak a begyűjtési iratokat, hanem "az összes okmányt, térképet, anyakönyveket is elégették. Szétverték az írógépet, a telefont, leszaggatták a villanyvezetékeket, betörték az ablakokat, egyszóval igyekeztek mindent elpusztítani. A tüzet Barta Gyula piszkálta, hogy minél tökéletesebben elégjenek az iratok, közben azt kiabálta: „nem lesz többé begyűjtés, nem fizetünk többé adót, halál a kommunistákra”. Néhányan ki akarták venni a tűzből az anyakönyveket, de Barta Gyula a kezére vágott a bottal, s azzal fenyegették, — EGYIPTOM 15 millió dollárt vásárolt a nemzetközi valutaalaptól, ellenértékét egyiptomi valutában fizette ki. — CSU-EN-Laj nyolc ázsiai országban tett látogatása után vsszatér Kinába. — Szíria köztársasági elnöke Sukrin Kuwatlin elfogadta a Csehszlovák köztársasági elnök meghívását. A látogatás időpontját ezután állapítják meg. — HIVATALOS jelentések szerint Nyugat-Berlinben a munkanélküliek száma elérte a 125.146 főt. — BREMERHAVERBEN a hajójegygyár dolgozói egyórás sztrájkot rendeztek, hogy szolidaritásukat fejezzék ki a 15 hete sztrájkoló schlaswighol- steini vasasokkal. — NOBUSUKE KISI japán ideiglenes miniszterelnöke kijelentette, hogy egyetlen külföldi állam atomfegyverrel ellátott helyőrsége sem tartózkodhat Japán területén. hogy tűzre teszik. így minden értékes irat hamuvá égett. A felbőszített tömeg és a leitatott fiatalok feltörték a párthelyiséget is, s megsemmisítették az összes ott talált értékeket. Fel akarták törni a tsz irodáját, felgyújtani a takarmányt, ezt azonban a tsz-ta- goknak sikerült megakadályozni. Ezt követően egy körülbelül 20 főből álló csoport rátört a körzeti rendőrmegbízott lakására, azzal az elhatározással, hogy a rendőrt agyonütik. Szerencsére Varga törzsőrmester ezidőben Egerben tartózkodott, így csak pisztolyát tudták elvinni. Egy kisebb csoport egész éjszaka garázdálkodott, rettegésben tartották a falu lakóit. A tanácsháznál elkövetett cselekményekkel több mint 100 ezer forint értékű kárt okoztál? és a térképek, valamint más okmányok megsemmisítésével hosszú időre megbénították a község közigazgatását. Az ügyben Bóta pókó Sándor, Barta Gyula, Farkas Károly, Bajzát Lajos, Bajzát László, Farkas László ellen őrizetbevétel mellett, míg Lakatos András és Vásárhelyi Simon ellen szabadlábon hagyás mellett indult eljárás, hatósági közeg elleni erőszak, több személy bántalmazásából eredő súlyos testi sértés, köziratok szándékos megsemmisítése, társadalmi tulajdonban okozott vagyonrongálás és lopás bűntette miatt. ffií-m '}%£&? BIZTOSI; BlZTÓS'TJAj AM -y JfXitel US. n TÁRÓ Dl JAJ - - - - — ÍIMMI BIZTOSÍTÓ Jó látni és érezni, hogy az MSZMP tagjai, öregek, fiatalok egyaránt éberen őrködnek a párt tisztasága fölött. Jó tudni, hogy igyekeznek szakítani a helytelen, csak a kádervéleményt, a származást figyelembevevő elbírálással, az értelmiséget ok nélkül lebecsülő nézetekkel. Ám e folyamat nem megy még zökkenők nélkül. Az egyik megbeszélésen — lehet, hogy nem rosszakaratból — a következő felhívás hangzott el, amikor bizalminak javasolták a pártszervezet egyik pedagógusát. — Pedagógus? Vigyázzatok, elvtársak... Nincs munkás a párttagok között, hogy rábízhassuk ezt a feladatot? Tudjátok, az októberi események óta... nem nagyon lehet bízni bennük... Nem állítom, hogy szószerint így hangzott a hozzászólás, de ezt a gondolatot tartalmazta: vigyázzatok, ez értelmiségi, ne bízzatok benne. A hozzászólást persze nagy vita követte — a- mi örvendetes, mert a vitá- zók végre abban egyeztek meg, hogy igenis, bízni kell az értelmiségben és származás, vagy foglalkozás miatt nem lehet különbséget tenni párton belül egy kis funkció betöltésénél. A vita nagyjából tisztázta az értelmiséggel kapcsolatos helyes bánásmódot, de képzeljük el magunkat annak a pedagógusnak a helyzetében, aki 1932. óta párttag, akit e- miatt abban az időben mellőztek tanítótársai, mert ő a munkásokhoz tartozónak vallotta magát, most pedig mellőzzék a munkások, mert foglalkozása nem esztergályos, vagy vasöntő? Ki tudná könnyű szívvel túltenni magát azon, ha igyekezetét hűvös bizalmatlansággal fogadnák, ha az elmúlt évek csalódásai után azon kellene vívódnia, vajon itt van-e mégis a helyem, ahol nem becsülnek negyedszázados munkásmozgalmi múlt után nem mernek megbízni egy kisebb pártmunka elvégzésével? Igaz ugyan, hogy az értelmiség egy részében csalódni kellett, az ellenforradalmi ár elkapott néhány pedagógust, orvost és más értelmiségit, de ezekkel együtt nem szavazhatunk bizalmatlanságot azoknak, akik megtalálták a helyüket és a válságos időkben is szilárdan kitartottak elvük és hitük mellett, akik most is készek arra, hogy a munkáshatalom felvirágzásáért dolgozzanak. Azt nem kívánhatja senki, hogy válogatás nélkül bárkit felvegyenek a pártba, és ott tisztséget kaphasson. De durva válaszfalat venni munkás és értelmiségi párttagok között, olyan hiba, amely szakadást idézhet elő a párton belül. Mire jó tehát az elkülönülés az értelmiségtől? Ez nyilván csak kárunkra válik. A hibát, melyet az utóbbi évek helytelen értelmiségi politikája okozott, most ne tetőzzük újabb hibával. Az értelmiségnek köztünk a helye, az értelmiség eszére és szívére számít a párt. A jó és rosszhiszemű válaszfal építők vegyék már ezt egyszer észre, egyszer; s mindenkorra... (bátori) Exportra termel a Babakocsigyái Nemrég hírt adtunk arról, hogy az Egri Babakocsigyárban új típusú babakocsikat készítenek tavaszra, s ezek mintapéldányait már felküldték Pestre. Most arról értesített bennünket a gyár, hogy a versenyen, melyen a miskolci és .kaposvári babakocsigyár készítményei is szerepeltek, elsők lettek, s nemcsak belföldi, de főleg export cikként fogadták el gyártmányaikat. Január 8-án megindult a kocsi gyártása és januárban 225 százalékot értek el. A második negyedévben kezdik meg az export kocsik sorozatgyártását: 300 darabot készítenek belőle a nyugati államok részére, míg a harmadik negyedévben hatszáz kocsi készül el, ebből részben belföldre is kerül. Merlek és győztek MEGCSURRANT az eresz, az utcákon ezer keskeny kis patak fut, vidáman, hordozva hátán a napsugrakat. Februárt mutat még a naptár, de már Olyan tavaszias az idő, mintha csak kárpótolni akarna bennünket az elmúlt esztendők hosszantartó teléért, a márciusi, áprilisi hóesésekért. Elolvadt a hó a határban is, s mint zöld bársonyszőnyeg előtűnt a búza. A szántás omlós barázdái szinte csalogatják ki a paraszt embert. Ha ilyen szép marad az idő, nemsokára borona, fogas alatt simulnak el a buckák, hogy puha ágy legyen a tavaszi magnak. Kint járunk az atkári határban. Szemünk előtt a Micsurin búzája, másik helyen a fiatal szőlő, negyedik éve gondozzák, ápolják, az idén fordul termőre. Érett, súlyos fürtökkel fizet majd négy év munkájáért. Nem is dlyan régen, két hónappal ezelőtt még senki sem tudta, ki arat majd a búzaföldön, ki szüretel az új szőlőben. Mert az őszi vihar nem múlt el nyomtalanul a falu felett. A nagy szövetkezeti táblákat, ahol tavaly nyáron a kombájn járt, kikarózták, apró parcellákra hasogatták. Mindaz, amiért családok százai dolgoztak esztendők óta, úgy látszott, semmivé válik. Elpusztul, szétomlik, mert újra fellángolt a jogtalan tagosítások miatt érzett gyűlölet, s ezt tovább szította az ellen- forradalom, a tsz ellen fordítva a falu parasztjait, mert akadtak olyanok, mint a Petőfi tsz volt elnöke, Juhász Zoltán, aki elsőnek kiabálta bele a mikrofonba, nem kell a tsz, adják vissza a földjeinket (maga egy holdat vitt be), mert egymásután fenyegették meg a szövetkezeti tagokat, nyíltan az utcán, vagy névtelen levelekben. Kezdték kika- rózni a földet, s fájt látni, ahogy végiggyalogoltak az új szőlőn, három—hat holdat kihasítva belőle Szántó helyett termőre forduló szőlőt? Milyen igazság ez? Száztizenhárom család többszázezer forintot érő munkáját nyolc-tíz család sajátítja ki, mint jogos tulajdonát. Nem lett volna ez más, mint egy jogtalanságot, egy még nagyobbal orvosolni és az eredmény: ha 8—10 család haragudott a 30 holdért, most megfordult volna a helyzet, s 113 nézte volna gyűlölettel a nyolc—tizet, hiszen esztendők munkájának gyümölcsét szüretelték volna le. MIKOR EGY-EGY ilyen feloszlott nagy szövetkezetről hallok mostanában, mindig eszembe jutnak a sokesztendős Kőrös-parti fűzfák, vagy nyolc évvel ezelőtt, már magam sem tudom, miiye.i „bölcs” elgondolás alapján kivágták őket egy hosszú darabon. Aztán jött a tél, s a gyökereket kiszedni nem volt már idő. Szomorúan járkáltunk a kedvelt sétahelyen tavaszig, mert tavasszal, ahogy melegedett az idő, a hallottnak hitt öreg gyökerek új hajtásokat kezdtek nevelni. Májusra már apró sárga barkákat ringattak a karcsú hajtások, s mikor legutóbb odahaza jártam, életerős kis fák hajoltak újra a víz fölé. Valahogy így történik a tsz-kel. Gyökeret vertek, izmos fákká serdültek, s ha meg is próbálták kivágni némelyiket, a gyökerek mélyek, így éled lassan újjá az atkári Micsurin és vele együtt a többi szövetkezet is. Először csak beszélgettek bátortalanul, még mindig félve a fenyegetésektől. De a félelemnél erősebbnek bizonyéit, hogy igazán boldogulni csak a közösben lehet. Akármelyik tsz-tagnál járt az ember, bár a tél utolján járunk, még mindig hajlik a padlás a termények alatt, s a koccintáshoz is van bor a hordókban. Itt igazán élővé vált a középparaszti életszínvonal elérését előirányzó program. S ez a magyarázata annak, hogy a tsz újjáalakításánál a középparaszt Virágh Gergely és társa Dobi István nagy részt vállaltak magukra. Szembe nézve azzal, hogy a falu egy- része haragszik rájuk. Nehéz munka volt az újjászervezés, hiszen ha látták is az emberek, hogy jobb élet volt a tsz-ben, nagy dolgot kellett leküzdeni: a félelmet Mert erős és bátor szív kellett ahhoz, hogy valaki kiálljon a jövőt mutató igazság mellett a fél faluval szemben. Mertek és győztek. Újjáalakult a mi- csurin, utána a Petőfi, de most már olyan elnökkel, aki nem hagyja őket cserben, s sorba a többi tsz, tszcs is. Kevesebb taggal, hiszen sokan tétováznak még, újabb és újabb bizonyságot várva arról, hogy a kormány mellettük áll, hogy nem engedi mégegyszer erőszakkal szétverni a csoportot. A Micsurinba 35 ember lépett eddig vissza, 35-en vállalták a közös munkát, megértve, hogy mégis csak ez a jó út, így lehet többre menni. Mert igazán csak akkor látták a feloszlás alatt, hogy mire jutottak. Hét esztendeje élt a tsz, s mir/len esztendő egy-egy milliót jelentett. NEHÉZ LESZ az újrakezdés, bár nem indulnak olyan semmi nélkül. Állatállományukat, takarmányukat őrzi az egyik álami gazdaság, hasznáért tartják, míg visszakéri a tsz. Visszakapták a 30 hold új szőlőt, s egyenlőre 30 hold régit is. Búzájuk nő, s a magtárban hetven holdra való tavaszbúza vetőmag van. Elvetik majd az utolsó szemig, mert első és legfontosabb a kenyér. Mozdul az élet Atkáron, a Micsurin bátor kommunistái kiálltak a tsz mellett a legnehezebb időben, s akik megszerették a közöst, azok melléjük sorakoztak. Mert, ha keveset is beszélnek róla, s maguk sem ismerik be mindig: a jövedelem, a megélhetés mellett erősen számításba jön a közösen viselt gond, a közösen végzett munka a visszatérésnél. Élednek a szövetkezetek. És a falu? Nincs még minden rendben. Még nem egyszer hoz fenyegető levelet a posta, azoknak, akik visszaléptek a csoportba. Még előfordul az is, j hogy egyik-másikra rákiabál- , nak az utcán, még vannak, akiket sikerült megfélemlíteni azzal, hogy tavasszal újrakezdődik. De a józanság egyre jobban felülkerekedik. Egyre többen látják, hogy a régi jogtalanságok orvoslásának az útja nem az, hogy újakkal tetézik. Közeledik a tavasz, készülni i kell rá. Ezernyi gondot jelent ez, rendbe kell hozni a szerszámokat, előkészíteni a vetőmagot, s ha az idő így marad, vetni is lehet nemsokára. Benépesül újra a határ, új élet szökken szárba a csírából. S ez az új tavasz reméljük, új életet hoz Atkáron is. Gyűlölködés helyett békés, kenyeret adó munkát, a tsz-ben és az egyéni földeken egyaránt. Viszálykodás helyett jó szomszédi viszonyt, szomorúság, félelem helyett, vidám új aratást... Deák Rózsi
