Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-14 / 13. szám

4 ÜJ ÜTŐN 1957. február 14. csütörtök lOO esztendős jubileumra készül az egri kórház A Blikk és Mátra találkozá­sánál fekvő kis városon átuta­zó utasok közüli sokan a város nyugati bejárójánál lévő „kő­lyuknál” (kőbevájt pincék) hí­res egri vörös borra gondolnak, mások megcsodálják a barokk művészet európai hírű emléke­it, vagy Dobó István híres földvárát, vagy arra gondol­nak, hogy ezt a nagymultú is­kola várost, a magyar kultúra egyik központját valamikor „magyar Athénnak” nevezték. Kevesen tudnak talán az eg­ri kórházak történetéről, múlt­járól és jelen életéről. Az idén lesz éppen száz éve, hogy Ko­vács János a nagy kultúrájú emberbarát hozzájárulásával felépítették az 1950-ben álla­mosított egri kórházak egyiké­nek, a II. kórháznak ősét, a néhány ágyas aggok házát, amely az elmúlt 100 esztendő alatt tekintélyes kórházzá fej­lődött. A kórház másik épülete 230 éves és talán az orvosok közűi is kevesen tudják, hogy itt működött az Eszterházy püs­pök által létesített egyetem orvosi fakultása. Ez volt az el­ső orvosi iskola Magyarorszá­gon, mely 1769—75-ig műkö­dött. Professzora és dékánja Markhót Ferenc megyei főfi­zikus (megyei főorvos), — ki­tűnően képzett, haladó szelle­mű orvos — Bolognában Euró­pa egyik leghíresebb orvosi egyetemén végzett és az egye­tem alapításának hírére jött haza Egerbe. Sajnos, az orvo­si fakultás rövid életű volt, mert a zsarnok II. József csá szár az egyetemet elsorvasztot­ta, nem engedte, hogy a ma­gyar végvár a magyar tudo­mány fellegváia legyen. Ilyen hagyományok után nem volt könnyű dolga az 1950-ben államosított kórház vezetőinek és orvosainak. Ta­lán a fényes múlt is sarkalta őket abban, hogy a kórház ug rásszerüen fejlődött. Uj gyer­mekosztály, szemészet, gégé­szet, baleseti sebészet, havi öt­ven liter vért termelő konzerv- vér állomás, korszerű labora­tórium és Röntgen, prosectura és csaknem minden modern könyvet tartalmazó orvosi könyvtár létesült. Ezek létesí­tése mintegy 10 miilió forintot igényelt. A beruházások bőven gyümölcsöztek. így vált lehe­tővé, hogy az orvosok a leg­korszerűbb gyógyító eljárások széles skájával siessenek a dol- zó emberek segítségére. A múlt, a hagyományok kö­teleznek. A tudományos kuta­tómunka is elsőrendű feladata az orvosi karnak. A rövidlá- j tás, szürke hályog, szédülés, a daganatos betegségek, a goly­vakérdés, a vasanyagcsere, a | szívsebészet és érbetegségekj sebészete képezik a kutatás főbb területeit. Az Egészség- ügyi Tudományos Tanács év- ről-évre több tudományos té­mát támogatott és pályadíjak­kal jutalmazott, ezzel is elis­merve a tudományos munka színvonalát. Az ország többi kórházaival élénk kapcsolatot tartanak fenn. Az volna a kívánságuk, hogy több keleti és nyugati kórház és klinika munkájával ismer­kedhessen meg, ami további fejlődésüket segítené. Az elmúlt években a kórház több ízben volt színhelye or­szágos jellegű tudományos gyű­léseknek. Ezeknek a gyűlések­nek nagy látogatottsága azt mutatja, hogy orvosaink szí­vesen töltenek egy-két napot ebben a nagymúltú, kedves vá­rosban. A jubüeumi évet is méltóképpen kellene megünne­pelni. Reméljük, hogy erre még ebben az évben sor kerül­het. VIGYÁZZUNK A ZSEBEKRE! Hírlik, hogy Budapestről gyakran lerándulnak a „zsebe- sek” hogy Egerben is halásszanak egy kicsit a retiküiökben. a téíikabátok zsebeiben. Nem titok; a rendőrségtől származik ez a hír, ahol naponként nyolc panaszos is jelentkezni, aki­nek iáemelték pénztárcáját. Leginkább a könnyelmű emberek esnek áldozatul a zseléseknek. A kosárba, szatyorba dobott pénztárca valóságos csemege a gyorskezű tolvajoknak. A belső zsebben tartott pénztárca már nehezebb eset, de tolakodás közben az is könnyű zsákmányé válik.. Ezért, ha már elke­rülhetetlen olyan helyen tartózkodni, ahol tolakodás van, tartsuk szemmel zsebünket, mert egy óvatlan pillanatban gaz­dát cserélhet a pénzünk. Ezért ne vegyük véletlennek, ha szomszédok kezét a zseb, vagy a kézitáska körül látjuk koto­rászni, hanem azonnal csapjunk rá, mert a „zsebesek” össze­dolgoznak. Amint kiemelték a pénztárcát, azonnal átadják azt társuknak, akkor pedig hiába már a tettenérés, mert a bizo­nyítókkal a zsebes társ már messzire eltávozott. Tehát vigyázzunk a zsebekre és csapjunk le a zsebe­Eger, URÁNIA Február 13: Vízkereszt Február 14-20-ig: Tánc és szerelem Eger, BRÓDY Február 13: Ne fordulj vissza fiam Február 15-17-ig: Kulmi ökör Gyöngyös, SZABADSÁG Február 13: Tánc és szerelem Február 14-20-ig: Halló itt Gabriella Gyöngyös, PETŐFI Február 13: Emberek a havason Február 14-20-ig: Véres út Hatvan, KOSSUTH Február 13: Zűrzavar a cirkuszban Február 14-20-ig: Emberek a havason FÜZESABONY Február 13-14-ig: Nem igaz Február 16-18-ig: Egy szép lány férjet keres Színház műsora sejtre. Február 13. szerda Egerben este V2 6-kor: Csárdáskirálynő (Bérletszünet) Február 14. csütörtök Egerben este V2 6-kor: Csárdáskirálynő (Bérletszünet) Február 15. péntek Egerben este V2 6-kor: Csárdáskirálynő (Bérletszünet) A szocializmus országaiból A pohár bortól Angliáig és most vissza (LEVÉL) Kedves Sanyikám, Pétervásárai FMSZ dolgozók! Ne haragudjatok, hogy ilyen angolosan leléptem tőletek, munkatársaimtól de tudjátok azt, hogy ha én iszok, akkor milyen vagyok. 1956. november hó 27-én jöttem el ott­honról, hogy megyek ki dolgozni. Sajnos az egyik háznál iszogattunk és az eredménye az lett, hogy itt vagyok, ahol nem kéne lennem; Angliában. Azt megsúgom, hogy nem sokáig, mert vissza megyek, haza. Nagy hülyeség volt eljönni, mert Amerika nem nyugat felé van. Most ezt őszintén írom, nem hazudok. Erről majd odahaza mesélek többet. Ha valakit hallasz, hogy Nyugatra akar menni figyelmeztesd, hogy Keleten keresse. Remélem, hogy válaszolni fogsz levelemre és megírod, hogy nem jár akasztás azért, hogy ha visszamegyünk, mert nemcsak én va­gyok, aki vissza fog menni. Magamról annyit, hogy itt nem érzem jól magamat, dolgozom, cukrászkodom. addig, amig az útiköltség össze nem gyűlik, aztán úgy itt hagyom őket, mint Szent Pál az oláhokat. Garami Gyuri bácsit, Ottót. Pista bácsit. Tökfejkolert és a vállalat összdolgozóit, Kazit, szóval mindenkit üdvözlök. Igyatok egy jót az egészségemre. Itt hire, hamva sincs a jó barack pálinkának. Nemzetközi diákklub Moszkvában a VI. Világifjú­sági Találkozó napjaiban meg­nyitja kapuit a nemzetközi diáklub. A klubbot különbö­ző nemzetek képviselőiből alakult tanács irányítja, a ta­nács elnökévé Irzi Pelikán cseh diákot választották. A klub szórakoztató műsorral készüli a fesztiválra. Épül a Barátság útja Megkezdték a Szovjetuniót Kínával összekötő vasútvonal építését. Ebben az évben 150 kilométer hosszúságban készül el a két baráti országot össze­kötő vasútvonal. Növekedik a kínai parasztok jövedelme Laoning tartományban, a parasztság 98 százaléka csat­lakozott a termelőszövetkezeti mozgalomhoz. A legújabb ada­tok szerint a termelőszövetke­zeti parasztok nyolcvan száza­lékának mintegy 20 százalék­kal növekedett a jövedelme, de sok esetben a növekedés el­érte az 50—-100 százalékot. A jövedelem növekedését talán azzal lehet legjobban lemérni, hogy ezalatt az idő alatt 26 százalékkal több iparcikket vásároltak. Közkinccsé tett újítások A Szovjet Szakszervezeti Könyvkiadó sorozatban kiad­ja a népi demokráciák újítói­nak legjelentősebb újításait, így jelent meg többek között Frantisek Hamra Állami-díjas csehszlovák újító: „Idomalkat­részek csiszolása” című bro:- súrája. Választ várom. Üdvözletemet küldöm a viszontlátásig HULLAY DÁNIEL. Sheffield, Yorkshire I- LÁNYOKNAK, ASSZONYOKNAK | MIT HOZ A TAVASZI DIVAT? Nincs olyan évszak, amelyet a lányok és az asszonyok ne várnának külön izgalommal: milyen lesz az új divat. így van ez most is. Bár még hó borítja a dombokat, haszná­latban a ródtí és a síléc, hango­sak a jégpályák, mi már kis félelemmel állunk meg a ru­hásszekrényünk előtt. Vájjon hordhatjuk-e még az ősszel k szített kosztümöt, maradhat-e így és divatos lesz-e kabátun­kon. ruhánkon ez a gombsor, vagy övmegoldás. Egyszóval kutatjuk, érdeklődünk, hogy milyen lesz a tavaszi divat. Er­ről szóljunk most több alka­lommal is elsőként a ruha és cipöf élékről. A kabát nem egy minden évben újra készíthető darab. Éppen ezért igen előnyös, hogy most a bármikor alakítható, slejfolható. bőhátú. kényelmes kabátvonalak, váltakozva tet­szés szerinti ragián, bevarrott, vagy japán újjal lesznek diva­tosak. Karcsú, nyúlánk alak­ra, molett nőnek egyaránt kedvezőek. Változatosság csu­pán annyi, hogy a mélyebb gombolást felváltotta a rejtett gombolás, esetleg a nyitott megoldás. Továbbra is divato­sak lesznek a kiskosztümök, többnyire szőttesből, — a fre- goli helyett. Kedves megoldás­nak ígérkezik az új kompié, mely kosztüm fölött hétnyol- cados kabátkát, vagy a szövet­ruha kiegészítéseképpen egy­azon anyagból bolerót viseltet. Teljes viseletben utcára, ka­bát, boleró nélkül mint kis ruha hosszú háromnegyedes, vagy rövid újjal nappalra, esetleg estére is rendkívül csi­nos. A ruhák általában néhány centivel rövidebbek lesznek. A kosztüm-kabátok, a szok­nyától függően hosszabbak, vagy rövidebbek. Szűk szok­nyához inkább a jóval derék alá érő kiskabát megy, mig o bővebb rakott és harangsza­bású, csak néhány centis de­rék alá érő kabátot kíván. Itt a kosztümöknél említjük meg, hogy a kabátbélések is rend­kívül Ízlésesen színes selymek, pettyesek, vagy csíkosak lesz­nek. aszerint, melyiket talál­juk legalkalmasabbnak az anyag színéhez. A bélésanyag­ból aztán készíthetünk sálat, használhatjuk kalap díszítésé­re is. A ruhák esetében csak rész­let változást hoz a tavaszi di­vat. Egy új gallért, vagy öv­megoldás jelent majd válto­zást. Egyaránt divatos lesz a bő és szűk szoknya, a japán, a bevarrott újj, s főként fia­talabb korban a príncessz. Újdonságnak, az eddig nem ismert ,.kinőtt” hétnyolcados > újjat említhetjük meg. Az te- j hát, hogy divatosan öltözzünk ' nem jelent különösebb problé- \ mát, egy két változtatással új- i szerűvé tehetjük ruhatárun-1 kát. Gépesített asztal Az orlickai gépgyár dolgo­zói néhány héttel ezelőtt hoz­záláttak a gépesített asztalok sorozatgyártásához. Az újtípu­sú asztalok világviszonylatban is nagy érdeklődésnek örven­denek, mert messze felülmúl­ják az eddigi konyha-robot asztalokat. Az asztalon 14 kü­lönféle praktikus gép segítsé­gével a legkülönbözőbb ételek készíthetők elő. A gépek kö­zött megtalálható az egyszerű konzervnyitótól a fagylaltké­szítőgépig minden. A hároméves terv eredményei Koreában A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság dolgozói túl­teljesítették a három éves ter­vet. A gépgyártóipar termelé­se az 1949 évi termelés 4,1- szeresére, a nyersvas és acél­gyártás a' háború előtti szín­vonal 113, illetve 1300 száza­lékra emelkedett. A fogyasztá­si cikkek mennyisége 2,2-sze- rese lett az 1949 évinek. A múlt év november végéig ösz- szesen 15.600 mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult, tagjai lett az összes paraszt­családok 79,3 százaléka. Az üvegipar újabb remeke A csehszlovák üvegipar egyik büszkesége az 1712 óta dolgozó harrachovskel üveg­gyár, a múltkor érdekes újdon­sággal lepte meg a világ üveg­iparát. Hosszú kísérletezések után megkezdték az úgyneve­zett Harrtil üveg készítését. Az újdonság lényege, hogy az üvegfalak közé rendkívül vé­kony, finomszövésű szövetet helyeznek. A szövet sokrétű mintája igen jól érvényesül a? üvegen keresztül. Ez az újítás is hozzájárult, hogy az üzem elnyerte a „Csehszlovákia leg­jobb exportüzeme” címet. Eger város anyakönyvéből Születtek: Németh Irén, Bukta Zsuzsanna, Rausz Ilona, Balázs Irén, Király Erika, Birinvi Zsu­zsanna, Jakab Ágnes, Konesik Imre, Macsinka Anikó, Tar Zol­tán, Szabó Zsuzsanna, Somogyi János, Sike József, Kovács Ág­nes, Csicsa Miklós, Nagy Erika, Vári Zsuzsanna, Medve István, Ferenc Mária, Bona Ferenc, Ko­vács Zsuzsanna. Házasságot kötöttek: Csehovics László—Tóth Mária, Patvaros Kálmán—Vass Éva, Hideg De­zső—Farkas Ilona. Meghaltak: Kormos BéJané, Tóth Józsefné, Budai József, Im­re Kálmánná, Danyi Jónásné, Szabó Nándor, Joó Györgyné, Kaknics András, Buzogány Ist­ván, Tóth Magdolna, Veres Fe- rencné, Tóth Istvánná, Rózsa Já­nos, Grantik András, KerUissv Andrea. Hazajöttünk,... mégiscsak ez a mi hazánk! MA MÁR NEM ver fel különösebb port a hír, hogy valaki visszatért Nyugatról. Még- csak három napig sem tart, mint általában a csodák, hiszen nem is számít csodának. Nincs olyan hét, hogy ne hallanánk újabb hazatértekről, akik megúnva a külföldet, ha­zavágytak, kis, sokat szenvedett országunk­ba — szülőföldjükre. Az első visszatért disz- szidáltakkal sokat foglalkozott a rádió. Ka­landokkal teli interjúiknak fél oldalakat szenteltek az újságok. De most már... alig győznék a lapok. Hogy a Posztos házaspárral mi is foglal­kozunk, annak más oka van. Egyik előző lap­számunk „Viszontlátásra” című cikkében a véletlen játékaként éppen róluk is szóltunk, mint disszidáltakról, kiket a többiekkel • együtt hazavárunk. És ők hazajöttek. Ter­mészetesen nem „cikkünk” nyomán, hiszen csak itthon olvashatták a róluk is szóló so­rokat. Gondoljuk, sokakat érdekel az ide­genben töltött két hónapjuk eseménysoroza­ta. így emlékezik a férj. — Nem tudom, ki hogyan határozta el magát a szökésre, nálunk mindenesetre elég hirtelen jött. Mert bármennyire is szeret­tünk kirándulni, erről a két hónapos kiruc­canásról még csütörtök este sem tudtunk semmit, noha pénteken reggel már úton vol­tunk. Sopronnál léptük át a határt, odáig vo­naton mentünk. Nyomban lágerbe kerül­tünk, ahol élelemmel és néhány szükséges- sebb ruhadarabbal láttak el bennünket. Pénzt sem itt, sem a későbbi bécsújhelyi lá­gerben nem kaptunk, noha legalább az éle­lem pótlására jó lett volna. Lehet, hogy egyes lágerekben más volt a helyzet, mi cseppet sem találtuk dicséretre méltónak az osztrák konyhákat. Örökösen káposzta, burgonya, bab — ezekből egy életre valót megettünk, — majdhogy teljesen fűszer nélkül. El lehet gondolni, a paprikát és a borsot csak a gyógyszertárban árulták, mint mérget. Alig vártuk, hogy sor kerüljön a csopor­tosításra és valami jobb helyre kerüljünk, őszintén szólva Amerikába iratkoztam fel. — Rendben van — adták tudtomra — előbb azonban menjenek Svájcba, onnan egy idő múlva továbbjuthatnak. Svájcban hamaro­san állást is kaptunk egy óragyárban, sze­reztek két-szobás bútorozott lakást, amely egyelőre megfelelőnek látszott. Csak akkor néztünk nagyot, amikor az 500 frankos első fizetésből 300-at lakbér címén elkértek. Le­hetetlen lett volna a többiből megélni bár­milyen beosztás mellett is. Otthagytuk mun­kahelyünket és visszamentünk a lágerba. KÉSŐBB MÁSIK lakást kaptunk. Ez háromszobás volt, de nedves, vizes falakkal, sötét helyen, egészségtelen levegővel. S ked­ves társbérlőnek egy öregembert raktak be hozzánk, teljesen a gondjainkra bízva. Fe­leségem akkor már nem Amerikába, hanem hazakÍTánkoBott, egyre csak azt hajtogatta, miért nem maradtunk otthon, menjünk ha­za. Csakhogy bátorság kellett az elindulás­hoz. Rádiókon magyar adást nem hallottunk, a lágerek meg tele voltak rémhírekkel, hogy akik hazamennek, azokat összefogják, és keletre viszik bányába, meg hogy külön­ben is minden fiatalt deportálnak stb. Úgy­sem jutnának haza, mert már a határszélen kocsiba szedik az embereket. — Közben hal­lottuk, hogy sokan Franciaországból, Nyu- gat-Németországból is átszöktek a határon, haza, csak haza kívánkoznak. Volt közöttük olyan is, aki börtönből szökött magyar és in­kább vállalta büntetése hátralevő idejének letöltéscét, csak még egyszer magyar földön lehessen. A lágerben még arra is figyelmez­tettek bennünket, hogy ne merészkedjünk a magyar követségre menni, mert már ott számíthatunk a lefogásra. így történt, hogy először telefonon beszéltem a követséggel, s csak úgy mertem személyesen is elmenni. Segítségükkel január végén hazajöttünk. Át­jöttünk a határon, anélkül, hogy valaki is keletre induló vagonba tolt volna bennün­ket, napok óta itthon vagyunk, s nem hi­szem, hogy az életünkre tömének. JÖ ÚJBA ITTHON a családdal, a meg-1 szokott környezetben. Sokan beszélik, hogy biztos azért jöttünk haza, mert kizsuppoltak bennünket, mások szerint szamár ragyák, a- miért a „jó helyet” otthagytam. Rosszat akarnék, ha azt mondanám ezeknek, próbál­ják csak meg. így inkább azt mondom, hall­gassák meg azokat, akik már jártak külföl­dön. Aligha beszélhetnénk össze, mégis azt hiszem, egy a véleményünk. ... Két hónap múlva tehát visszatért Posztós Tivadar és felesége. A tiltott határ- átlépés miatt nem lett bántódásuk, ahogy kormányunk azt meg is Ígérte. Most mégis nagyon sajnálják, hogy a jó lakást és állást szó nélkül itthagyták. Ugyanis alig, hogy el­mentek, szüleik magukhoz vették az itthon maradt bútorokat, s az üres lakáson pedig kapva kapott egy jegyespár. Megesküdtek, és beleköltöztek. Meg nem történtnek tekin­teni ezt már nem lehet, de a lakáshivatal segít Posztoséknak új lakást szerezni, leg­alább egy szobát, ideiglenesen. A férj állásá­val sem lett különösebb baj, hisz már előző munkahelyén dolgozik. Az asszonynál, saj­nos, más a helyzet, tekintettel, hogy elhagy­ta a Dohánygyárat, és két hónapig semmi jelét nem adta hazakívánkozásának, őt, mint önkéntes kilépőt, törölték a névsorból. Be­széltünk dr. Vendrei Géza igazgatóval és meggyőződtünk jóindulatáról. Szeretne segí­teni, csakhogy ez új felvételnek számítana, a kivétel pedig, törvénysértés. (Most már várni kell egy új felvételre, és ezen, mint többéves gyakorlatai rendelkező, elsők kö­zött kap helyet.) DOHAI MARGIT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents