Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-14 / 13. szám
2 ÜJ ÜTŐN 1957. február 11. csütörtök Pártellenzékből a szocializmus „ellenzéke** Nagy Imre miniszterelnöki tevékenységéről Október 23-án éjjel Nagy Imrét, a bűnös pártvezetés ellen már régóta harcoló pártellenzék legismertebb politikusát nevezték ki miniszterelnöknek. Nagy Imrében bízott a becsületes, szocializmust akaró tömegek legnagyobb része. Nagy Imre rendkívül bonyolult helyzetben kezdte meg miniszterelnöki tevékenységét. Az október 23-i események során, amikor a magyar nép fellépett a volt párt- és államvezetés súlyos hibái ellen, — ugyanakkor az imperialisták és az általuk támogatott, az országon belüli és kívüli magyar ellenforradalmi elemek ezt az alkalmat kihasználva, a régen előkészített aknamunkát folytatták. Megindították a fegyveres lázadást, megkísérelték megsemmisíteni magyar nép szocialista vívmányait, visszaállítani a kapitalista rendszert és a fasiszta terroruralmat. Rákosiék bűnös politikája és a pártban dúló frakcióharc révén már régen megbomlott a párt eszmei és szervezeti egysége és a dolgozók egy részének is megrendült a pártba vetett bizalma. Gerőék még október 23—24-én is görcsösen ragaszkodtak a hatalomhoz. Nem mertek a munkásokhoz, a párt tagjaihoz, pártfunkcionáriusokhoz fordulni, mert nem bíztak bennük. Az események sodrában, amikor, a legnagyobb szükség lett volna a határozott vezetésre, szervezettségre, a pártszervezetek magukra maradtak és szinte megbénultak. Az ellenforradalom számára a legkézenfekvőbbnek az a taktika mutatkozott, hogy kezdetben nem mutatják meg igazi szándékukat, hanem a Rákosiék elleni népharag és a nemzeti függetlenség bajnokainak mezében lépnek fel és igyekeznek a tömegeket maguk mellé állítani, fokozatosan megszerzik a legfontosabb hatalmi pozíciókat és azután előállnak valódi céljaikkal, győzelemre viszik az ellenforradalmat. Mit kellett volna Nagy Imrének tennie ebben a helyzetben? Mint kommunistának, mint isrpert, népszerű vezetőnek, mint az ország miniszterelnökének, az lett volna a kötelessége, hogy a nép jogos igényeinek kielégítése után lerántsa a leplet az előbújó ellenforradalomról. elszigetelje tőlük a becsületes elemeket, talpraállítsa a munkásokat, kommunistákat és harcba vigye ellenük. Csakis ezen a módon lehetett volna megakadályozni, hogy az ellenforradalmárok félrevezessék a szocializmust akaró tömegeket és a maguk számára ka- partassák ki velük a gesztenyét a tűzből. Vannak olyan vélemények, I hegy az októberi események | során mindkét „restauráció” ; ellen harcolni kellett, de a fő- | feladat a „sztálinista—ráko- | sista” restauráció meggátlása, a régi hibák kijavítása volt. Kétségtelen, hogy igen nagyok voltak a feladatok, a hibák kijavítása terén. Sokat vártak ezen a téren a tömegek a párt és a kormány vezetőitől. Helytelen lenne elhallgatni azt is, hogy a hibák kijavításának útjában jelentős a- kadályók álltak. De aki józanul szemlélte az eseményeket, rá kellett jönnie, hogy október utolsó napjaiban már j nem a párton belüli szektáns ' erők képezték a fő veszélyt, hanem a burzsoá restaurációra törő ellenforradalmárok. A Kommunista Párt és a szocializmust építő állam hibáit csak a kommunista párt és a szocialista állam javíthatja ki. Ha nem így történik, ha az ellenforradalmárok veszik kezükbe a , hibák kijavítását”, a kommunista pártot burzsoá pártokká, a szocializmust kapitalizmussá, fasizmussá „javítják.” Ha tehát Nagy Imrének és csoportjának az ismeretes hibák kijavítása volt is a célja, éppen ennek érdekében kellett volna minden erejükkel fellépni az ellenforradalom ellen. Bármilyen nagyok is a párton belül, a kommunisták között meglévő ellentétek, — csak másodlagosak a kapitalizmus és a szocializmus ellentétéhez viszonyítva. Ha valaki ezt szem elől téveszti, és a fő feladatot más meggondolásokból kiindulva jelöli ki, letér a maxizmus—leni- nizmus útjáról, veszélybe sodorja magának a szocializmusnak a létét és szubjektív szándékait^} függetlenül, az ellenforradalom szálláscsináló- jának dicstelen szerepét vállalja. Milyen módon lépett fel ebben a helyzetben Nagy Imre és csoportja? Igyekeztek élére állni egy olyan mozgalomnak, amely sokféle irányzatot foglalt magában, s melyben egyre inkább az ellenforradalmárok vették át a vezető szerepet. Nyilvánvaló, hogy így nem lehetett megvalósítani a legfontosabb feladatot, az ellenforradalmárok elszigetelését. A becsületes munkásokhoz, parasztokhoz, kommunistákhoz, akik a szocialista demokrácia megvalósításának legfőbb erői lettek volna, nem fordultak, e- helyett az ellenforradalmároknak tett engedmények útját vélték helyesnek. Ezekkel az engedményekkel Nagy Imre messze túlment az október 23-i követeléseken, és lényegében a szocializmus feladásának útjára lépett. Ezt a tények bizonyítják. Vegyük sorra, hogy milyen engedményeket tett Nagy Imre? 1. Teljesített minden, a kormány átalakítására és jobb- ratolására irányuló követelést. A kommunisták egyre jobban kiszorultak a kormányból és helyüket jobboldali polgári politikusok foglalták el. Ez a jobbratolódás olyan gyors és olyan nagymérvű volt, hogy nem egy burzsoá demokrácia talaján álló nyugati lap is agodalmát fejezte ki: nem torkollik-e mindez fasizmusba? Aki a marxizmus—leniniz- mus talaján áll, tudja, hogy a legfontosabb dolog a proletárhatalom megszerzése, megtartása. Aki ezt szem előtt tartva vizsgálta az eseményeket, látnia kellett, hogy a sorozatos kormányátalakítások nem a szocialista demokrácia megvalósítását, hanem a munkáshatalom fokozatos felszámolását jelentették. 2. A többpártrendszer létrehozása önmagában nem jelent feltétlenül burzsoá restaurációt. De az adott helyzetben, amikor kommunista párt a valóságban nem létezett, dühöngött a kommunistaellenes terror, a tömeghangulatra az ellenforradalom demagógiája döntő befolyást gyakorolt, a többpártrendszer a proletárforradalom felszámolását jelentette. A szocializmust építő országokban, ha van is több párt, azek a szocializmus alapján állnak és elismerik a kommunista párt vezetőszerepét. De miféle szocializmust lehetett volna építeni a gombamódra szaporodó, Mindszentyt támogató „keresztény” pártokkal, a Barankovics-párt utódjaként fellépő „Demokrata Néppárttal stb.” Aki ilyen körülmények között a szocializmus építéséről beszél, szakít a józan észszel. Márpedig a több párt- rendszert létrehozó végzetes lépésre is egyes pártok átmenetileg rá akarták ragasztani a .szocializmus építésének” címkéjét. Ezeknek az elemeknek csattanós választ adott Gomulka elvtárs egy december elején elmondott beszédében, melynek következő szavai számunkra is nagyon aktuálisak: „...Milyen programmal rendelkeznek ezek a burzsoá pártok, amelyek számára a mi politikai ellenfeleink a működés szabadságát követelik. Azt gondolják talán, hogy mi elhisszük nekik, amikor ők úgy felelnek, hogy a burzsoá pártok Lengyelországban a i szocializmust akarják építeni, így csak a szekrényben felfedezett házibarát magyarázhatja a ház gazdájának, hogy a villamost várta a szekrényben. Egyszóval: a mi programun- kal csak a burzsoá restauráció programját lehet szembeállítani, de politikai ellenfelünknek nincs bátorságuk ezt nyíltan megmondani a népnek.” 3. De Nagy Imréék még tovább mentek és elfogadták a választások sürgős kiírásának követelését. Vajon abban a légkörben, a kommunisták elleni terrorakciók, a pártházak elleni támadás légkörében, az ellenforradalom demagógiájának légkörében mi egyebet jelentettek volna a választások, mint a hatalom átjátszását a burzsoá pártok kezébe. Ez a lépés teljes kapituláció volt az ellenforradalom erői előtt. 4. De nemcsak az ország színe előtt tett engedményekről van szó. A parlamentet elárasztották a legkülönfélébb személyek és küldöttségek, mindegyik megrakodva pontokba szedett különféle politikai és gazdasági követelésekkel. Előkerültek a Horthy- rendszer letűnt figurái, herceg Eszterházy, Takách-Tol- vay tábornok, Horthy-tisztek és csendőrök, régi egyenruháikban, koronaőrök, palotaőrők, testőrök stb. Nagy Imréék az ilyenfajta elemek közvetlen nyomása alá kerültek és a „rend helyreállítása” érdekében, szinte válogatás nélkül elfogadták követeléseiket. 5. Az ellenforradalom előtti behódolás szerves része volt a szocialista országokkal való szembehelyezkedés. Nagy Tm- réék a semlegesség formális deklarálásával a Varsói Szerződés egyoldalú törvénytelen felrúgásával megtették ezt is. Arra nem is hivatkozunk, hogy Nagy Imrének nem állott jogában felmondani a Varsói Szerződést, mert azt az országgyűlés iktatta törvénybe. Csupán azt vizsgáljuk meg röviden, hová vezetett volna ez a „semlegesség”, mit tartogatott a jövő egy ilymódon „semlegesített” Magyarország számára. (Folytatjuk.) Bővülnek a kórházak a megyében Az elmúlt két hónap folyamán tovább bővült Heves megye egészségügyi hálózata. E- gerben, a volt ÁVH-laktanyá- ban most hatvan férőhelyes kórházat rendeztek be, ahová az elmebetegeket helyezték el. Ezek régi helyén pedig, kevés átépítéssel a szülészetet bővítik. Egerben, ugyancsak a volt megyei pártiskola épületében már korszerű rendelőintézet működik, mely megszüntette a régi SZTK túlzsúfoltságát. — Gyöngyösön szintén egy honvédségi épületet alakítottak át szakrendelő intézetté és kórházzá, melyben 40 beteg részére biztosítottak férőhelyet. KÜLPOLITIKA — SOROKBAN — AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT két bizalmatlansági indítványt terjesztett elő. Az első az árak emelkedéséért teszi felelőssé Macmillan konzervatív kormányát, a másik a védelmi tervek elégtelenségét veti a kormány szemére. A két javaslatot a héten vitatja meg az angol parlament. — NASSZER egyiptomi köz- társasági elnök találkozásra készül Vádi Halfa szudáni miniszterelnökkel. — A STEYER-DAIMLER- Puch egyesült gépkocsim űvek igazgatósága közölte, hogy a rendelések csökkenése miatt kényeién 1400 munkást elbo- csájtani. — HAITI ideiglenes köztársasági elnöke háromnapos sztrájk miatt lemondott. A sztrájk oka elégedetlenség volt amiatt, hogy a kormánynak szándékában állt Magloire volt haiti elnök visszatérésének útját egyengetni. — ZSUKOV MARSALL indiai tartózkodása során megtekintette a madraszi Állami Vagongyárat. A vagongyár igazgatója finomművű ezüstből készült vasúti kocsi-modellt ajándékozott Zsukov elv— FRANCIAORSZÁG több városába a postások nagy része 24 órás sztrájkot tartott fizetésrendezési követeléseinek alátámasztására. A főváros több postahivatalában is sztrájkra került a sor. — A DÁN KOMMUNISTA Párt Központi Biottsága ülést tartott, melyen a párt elnökévé Aksel Lament, elnökhelyettessé Alfred Jensent, tit- kárá Paul Thomsent választották A Land og Folk című lap felelős szerkesztője Martin Nielsen lett. Az ülésen megvitatták a közelgő parlamenti választásokkal kapcsolatos pártmunka kérdéseit. — DK. HEINZ KREKELER a Német Szövetségi Köztársaság washingtoni nagykövete Félix von Eckhardtnak a bonni kormány sajtófőnökének kíséretében kedden repülőgépen New-Yorkba utazott, hogy előkészítse Heussnak, a Német Szövetségi Köztársaság elnökének látogatását. w.éc Nap nap után ismét felkeresnek bennünket levelezőink soraikkal, hogy az élet minden területéről, kisebb, vagy nagyobb gondjáról beszámoljanak. CSÄSZÄR LAJOS, a péter- vásári járás tanácsainak munkájáról számol be levelében, írja, hogy új tanácsok is alakultak, régebben összevont községek, mint Terpes és Szaj- la, Bükkszenterzsébet és Szentdomonkos újra önállóak lettek. A községek többségében megkezdték a munkát a tanácsok, terveket készítettek, megtárgyalták a községek áruellátási, gazdasági, kulturális ügyeit. Több községben döntöttek már a házhely juttatásokról is, hiszen nemsokára itt a tavasz és építkezni akarnak az emberek. Irt arról is, hogy sok kívánni való van még a végrehajtóbizottságok munkájában, mert sok helyen elég bátortalanul intézkednek, s a tanácsüléseket sem hívták még mindenhol egybe, hanem a tanácsülés helyett intézkedtek. CZÉKMÁNY GÁBOR kovácsmester a kisiparosok nevében panasszal fordult az újsághoz. Megírta, hegy a gyöngyösi TÜZÉP-nél nagyon nehezen jutnak hozzá a kovácsszénhez, pedig nagy szükség lenne rá a tavaszi munkákra való felkészülésnél. írja, hogy a múltkor is volt ott három vagon koksz a telepen, ők nem kaptak a kiutalásra, s ugyanakkor volt, aki fűteni kapott belőle. Levelét közöljük, s a lapon keresztül is kérjük a TÜZÉP-et, gondoljon a szén elosztásánál a kisiparosokra is. LOMBOSI ISTVÁN az ipari tanulók elhelyezésénél elkövetett hibákra hívja fel a figyelmet, mikor ezt írja többek között: Vajon eszébe jutott-e valakinek, hogy leszerződtetése óta hogy él ez a két fiatal? Meg van-e adva részükre a legelemibb, ami minden civilizált ember számára kijár: a tiszta ágy, a tiszta szoba, párnák, takarók, lepedők, mosdótál, tükör. Vajon hogyan képzelték el az életet azok, akik teljesen magukra hagyták ezt a két városba került fiatal gyereket? Lehet-e követelni a munkahelyen tisztaságot és fegyelmet azoktól, akik ilyen körülmények között élnek? BÁLINT ISTVÁNNÉ Hevesről megint csak panaszos ügygyei fordult a szerkesztőséghez. Jégkár érte a szőlőjét és az Állami Biztosító még a mai napig sem fizette ki a néki járó összeget, noha megígérték, hogy rövid időn belül elküldik. Olyan levelek is érkeznek hozzánk szép számmal, amelyekben verseket, elbeszéléseket küldenek, vagy éppen azt kérdik meg, beküldhetnek-e ilyet, mert szeretnének alapos bírálatot kapni verseikről. — Ezeknek a levelezőknek csak egyet lehet üzenni: küldjék be bátran, szeretettel várjuk ezeket a sorokat is, s ha jók, természetesen közöljük is. REJTŐ JENO (P. HOWARD): .»áÉ? — Sir Yolland... — üdvözölte kis főhajtással. — Örülök, sir... foglaljon helyet — felelte a gróf. Szünet. — Azt hiszem, leghelyesebb, ha őszintén beszélek: ön, Denham örökös grófja, afrikai olaj érdekeltséget keres. Afrikában eddig nem keresztezte senki az Oil Company útját. Ennek dacára sem akarom megakadályozni a tervét, elütni jogos tulajdonától. Ezért felajánlom, hogy az afrikai leletét illetően létesítsünk közös társaságot. Szünet. — Sajnos... hát... hogyis mondjam.. — kezdte Denham örökös ura — megtisztelő ajánlata pillanatnyilag nem kedvező. Az ön igen tisztelt monopóliuma nem nyugszik jogi alapokon... és én nem akarom... Szóval.. kitűnő kedvességét nem alkalmazhatom... Igazán nem... Szünet. — Ez esetben megakadályozom önt abban, sir, hogy Afrikában megvesse a lábát... — Nem hiszem, hogy ez sikerülne önnek, sir. Szünet. Harrington felállt és meghajolt. — Viszontlátásra, sir Yolland. Igen örültem a szerencsének. — Kitüntetett ez a megtiszteltetés, sir Harrington. A lépcső aljáig kísérte vendégét. Harrington egy emelettel lejjebb lakott és szobájába érve, utasította titkárát., — Lépjen érintkezésbe Szo- koloffal és állandóan tartsa fenn az összeköttetést vele. Én még ma elindulok az embereimmel El Goleába. 4. Vacsora után a gróf éppen a szobájába készült. Ezen az estén nyomottnak találta a lakosztály levegőjét s a szálló gyönyörű pálmakertjében étkezett. Pedig itt jazz-band szólt, amit nem szeretett. Már menni készült, amikor egy hölgy ült le villámgyorsan az asztalához. — Kérem, ne mutasson meglepetést, figyelnek bennünket. Az állítólagos Miss Morgenstern volt, egy nem létező követség kitalált titkárának az álhuga. De most is olyan elképzelhetetlenül gyönyörű! Csak piros ajkai vannak nyitva és kissé liheg izgalmában. — Foglaljon helyet — mondta elkésve a gróf. Fehér frakkos zenészek most egy halk tangót játszottak. A száraz évszak elején sokszor tér vissza az elviselhetetlen délnyugati szél, az emberek mélyen sóhajtoznak, a szép ívlámpákat pókhálószerű köd veszi körül, és az arcokon ragadós pára ül, fényesen... Talán ezért sóhajtott akkorát a gróf, vagy az is lehet, hogy eleve látta’ már, milyen szokatlan hétköznapi módon rombolja le ismét e leány, aki egy nem létező követségen működő, légből kapott titkár képletes húga, az ő régi, jól megalapozott, fenséges, misztikus, angolos úri nyugalmát... — Ha lehet kérem, mosolyogjon, mert figyelnek bennünket — mondta előre mosolyogva’, a jó példával és két olyan fogsor villant fel nedvesen, lámpafények ragyogását tükrözve, hogy sir Yolland meghökkent. — A múltkor azért késtem el a találkozót, a Café Rcyal- ban, mert figyeltek engem. — Nagyon érdekes. De hát... ennek van... némi izé... alapja... — önt is figyelik. Már tudják, hogy mi szövetséget kötöttünk. Denham örökös urát köhögés fogta el és nemcsak a monokliját, hanem a szivarját is az asztalra ejtette. — Tessék? — Hát még nem mondtam, sir. Szövetségesek vagyunk. Segítek önnek a petróleum felkutatásában. Megtaláljuk! Elhatároztam, hogy az ön pártjára állok! — Nagyon kedves... igazán... De összetéveszt egy petróleumkutatóval, kedves Miss... Miss... hát ahogy mondta... — Ha megengedi, sir, itt fogok feketézni... — Talán, ha figyelik... mégis biztonságosabb lesz a lakosztályában.. , 1 1 — Óh, én nem félek... Gar- con! Egy feketét... Sir Yolland tanácstalan volt. Törülgetve a monokliját és shockirozva, merev tekintettel, hátradőlt a széken, hogy így is fokozza a távolságot: olyan dölyfös visszautasítással, — mint egy hindu bálvány. De úgy látszik, mindez nem zavarta a holdbéli követség kitalált titkárának képzeletbeli húgát, mert vidám mosollyal cigarettára gyújtott. — Múltkor nem jöttem el a Café Royalba, mert a nyomunkban voltak. Most azonban nyugodtan beszélhetünk. — Az előbb azt mondta, figyelnek... — Én... De sir! Vagy mondtam? Igen, lehet, az előbb még figyeltek. Csakugyan. De ez megszűnt. — Megszűnt? — Meg. — Érezte, hogy kissé sok, amit tesz, hát nyomban mosolyogva mondta: — Higgye el kérem, csacsi nő vagyok, de hazudni nem szoktam. Apám ügyében intézkedett, sir? Sir Yolland elpirult a nő helyett. — Kérem, én azóta megtudtam, hogy ön Miss izé... nem a valóságot közölte velem hogy hát így mondjam... Ön nem volt hivatalos a bálra, nem követségi titkár a bátyja... Azt várta, hogy a leány elsápad, elpirul és gyorsan, zavartan távozik. De hiába várta. A leány elmosolyodott és kavargatni kezdte a feketéjét, amit a pincér időközben eléje tett. — Csakugyan rájött? Gondolhattam volna... Hiszen ön olyan okos. — És megint úgy nézett rá, mint ifjú rajongó a nagy költőre. — Miben lehetek még szolgálatára — kérdezte fagyosan és a leány áradozva felelt: — Mindenben... A gróf ismét elhült. Hogy hazudik. Kínos. Ilyen szép, fiatal nő... — Az én nevem Anna Els- worth. — És összetette a kezét: — Kérem, mentse meg az apámat... — Miss Elsworth... hogy izé, hogy elfogadjam újabb ideiglenes nevét... Én nem tehetek semmit, holnap útnakindulok. Különben tudom, hogy ha tovább érdeklődnék, kitalálna egy újabb követséget, esetleg egy egész országot is hozzá és ... hát atyákban sem kellene soká gondolkozni... de megkímélem a fáradságtól és közlöm önnel, hogy izé... hogyhát én tudom az egész Mata Hari dolgot, önt, Miss Elsworth, ha elfogadjuk a nevet: önt megbízták azzal, hogy a környezetemben kémkedjék, bizalmamba férkőzzék és azután... hát izé, mondjuk, rászedjen, ha nem sértő... Az ellenkezőjéről úgysem fog meggyőzni, és máris sajnálom, hogy ön mindezt kénytelen lesz letagadni. (Folytatjuk)
