Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-06 / 11. szám

1937. február 6. szerda ÜJ ÜTŐN 5 Megkezdődlek az ellenforradalmi cselekmények tárgyalásai — a Heves megyei ügyész nyilatkozata Sok szó esik mostanában az ügyészség munkájáról, a tör­vényességről, a kiengedett bű­nözők összeszedéséről. Szeret­nénk tudni az igazságot, ezért néhány kérdésre választ kér­tünk Kuni Gyulától, a Megyei Ügyészség vezetőjétől. Kuni elvtárs válaszait az alábbiak­ban közöljük. Milyen eredménnyel folyik az októberi események során kiengedett elítéltek össze­gyűjtése és mi lesz ezeknek a további sorsuk? — A Heves megyei foghá­zakból mintegy 70 elítéltet en­gedtek szabadon az októberi -események folyamán. Mivel országos viszonylatban is válo­gatás nélkül engedték ki a fog­lyokat, a lakosság közbiztonsá­ga veszélyeztetve volt, mert megrögzött bűnözők is szabad­lábra kerültek, továbbra is ga­rázdálkodtak és zavarták a la­kosság nyugalmát. Ezért volt szükség a büntetésüket le nem töltött elítéltek összeszedésére. — A rendőrség munkáját di­csérni lehet. Aránylag rövid idő alatt összeszedték a kien­gedett elítéltek nagy részét. — A visszaszállított elítéltek ügyét felülvizsgálják és akik büntetésük kétharmad részét már letöltötték, azok további sorsáról a börtöntanács dönt. A börtöntanács szabadon en­gedheti azokat az elítélteket, akik főbenjáró bűncselek­ményt nem követtek el. — Azok az elítéltek, akik még nem töltötték le bünteté­sük kétharmad részét, kegyel­mi kérvényt adhatnak be az ügyészség, vagy a Megyei Bí­róság útján a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsához, és egyéni kegyelemben részesül­hetnek. Az ügyészség ezúton már öt elítélt ügyében javasol­ta a büntetés mérséklését, il­letve büntetésük hátralévő ré­szének elengedését. Ezekkel az intézkedésekkel az utóbbi évek hibáit, az aránytalanul súlyos Ítéleteket kívánjuk jóvátenni. Milyen változások voltak és várhatók az ügyészi munká­ban? — Az ellenforradalom hatása nemcsak a gazdasági intézmé­nyeknél volt érezhető, hanem az ügyészség munkájában is. Ez személyi változásokat köve­telt. Változás érezhető az ügyek intézésében is. Gyorsab­ban halad a panaszok orvos­lása, mint régen. Az ál'ami életben tapasztalható stabi­litás, az ügyészségre is kiha ­tott. A változás főleg abban mutatkozik, hogy az ügyészek a -munkás—paraszt kormány rendeletéi, a proletár-diktatúra követelményei szerint végzik munkájukat. Hogyan biztosítja az ügyészség a törvényesség betartását? — Az ügyészségnek jogi és gazdasági élet igen nagy terü­letén van felügyeleti jogköre. A tanácsok munkája, a lakás­kiutalások, tagosítás, a tsz vagyontárgyainak védelme, adófizetés, az elbocsátások és még egy sor más ügy felülvizs­gálásához joga van az ügyész­ségnek. Ezernyi alkalmat ad arra, hogy a törvénytelensége­ket leleplezhessük és biztosít­hassuk a szocialista törvények érvényesülését. Hogy a tévedé­seket elkerüljük, ezekben az ügyekben, mindenkor alapos vizsgálatot folytatunk. Ez a biztosíték a törvényesség betar­tására, de biztosíték az is, hogy ezt a munkát képzett ügyészek végzik, valamint azt, hogy az állampolgárok bejelentései, pa­naszai alapján tájékoztatást nyerjünk az önkéntes jogtipró, törvényeinket sértő esemé­nyekről. Ilyenkor a hivatalos hatalmukkal visszaélő szemé­lyekkel szemben fegyelmi, vagy súlyosabb esetekben bün­tető eljárást kezdeményezünk. Ez az érem egyik oldala. Ha viszont az állampolgáraink sér­tik meg törvényeinket, akkor annak következményeit nekik is viselniük kell. — Hallottunk olyan híreket is, melyek szerint a rendőrség törvényes alapot nélkülözve, tartóztat le embereket és tar­tanak razziákat. Ezek a hírek alaptalanok. Ügyészi jóváha­gyás nélkül senkit sem tar­tóztatnak le. Vigyázunk arra, hogy a régi, helytelen módsze­rek újra tért ne hódítsanak. Csak a törvényes rendelkezé­sek szerint lehet razziákat, vagy letartóztatásokat fogana­tosítani. Természetesen, ha a késlekedés valamilyen ügyben veszéllyel járna, például szö­kés, vagy a bizonyítékok meg­semmisülése — úgy írásbeli határozatokat, vagy engedélye­ket beszerezni nem szükséges az akció végrehajtása előtt. Mi a véleménye az ügyészség­nek a rendőrség munkájá­ról? — Az ügyészség hiányos el­lenőrzése miatt sok formai és tartalmi hiba történt a rend­őrségnél az elmúlt év utolsó heteiben. Az ellenforradalom fegyveres leverését követő idő­ben az ügyészség és rendőrség t között kölcsönös bizalmatlan­ság ütött tanyát egymás mun­kája iránt. Kezdetben a nyo­mozószervek sem végezték munkájukat a kívánalmaknak megfelelően, valamint a letar­tóztatott személyek ügyében az ügyészség sem foglalt állást határozottan. Nem volt meg a segítőszándék, a helyes együtt­működési összhang a két szerv között. — Mióta megszűnt ez az ál­lapot, a rendőrség is jobban bízik az ügyészségben. Ennek látható jele, hogy míg decem­berben alig adtak át kinyomo­zott ügyet, januárban már 30— 40 személy ügyét vizsgálta ki a rendőrség és adta át az ügyészségnek. A rendőrség a közrendet veszélyeztető maga­tartást tanúsítók közül több személyt fogott el és ügyészi hozzájárulással közbiztonsági őrizetbe helyezett. Ez az in­tézkedés hat hónapi időtar­tamra fosztja meg személyes szabadságától azokat, akik za­varják a közrendet és nyugal­mat. Az ügyészség örömmel látja a rendőrség igyekezetét és azt, hogy már bátran fellép­nek a munkás—paraszt hata­lom védelmében. Tapasztalataink szerint az ügyészségen vontatottan ha­lad az ellenforradalmi tevé­kenységek miatt átadott sze­mélyek ügyének felülvizsgá­lása. Mi ennek az oka? A rendőrségtől átkerült ügy­iratok egy részét vissza kellett adni pótnyomozásra, mivel a cselekmények nem voltak kel­lően kinyomozva, de a többiek ügyében már elkészítettük a vádiratot, és a bírósághoz át­tettük tárgyalás kitűzése vé­gett. A nyomozást ugyanis a rendőrség végzi, és csak janu­ár közepétől kezdte meg az ügyiratok átadását. Február elején már megkezdődnek az ellenforradalmi cselekmények- kel kapcsolatos tárgyalások. Az ügyészség most már szinte naponként adja át a vádirato­kat a bíróságnak, s a korábban tapasztalható vontatottság megszűnt a politikai természe­tű bűnügyekkel kapcsolatban is. Hogyan segít a bíróság — az ügyészség szerint — a kon­szolidált helyzet kialakításá­ban? — A bíróság az októberi eseT ményeket követő időben nehe­zen mert pálcát törni büntető ügyekben. Inkább csak polgári perekben hoztak ítéletet, s tar­tózkodtak a büntető ügyek tár­gyalásától. Igaz, hogy felsőbb szervüktől sem kaptak megfe­lelő támogatást és rengeteg olyan hír keringett („amnesztia várható, új büntetőpolitikai el­vek lépnek érvénybe”, stb), amely zavarta és akadályozta a bíróság munkáját. A bíróság munkájában még mindig ta­pasztalható bizonyos fokú tar­tózkodás, de a tárgyalások már megkezdődtek. Megkezd­ték a fellebbviteli tárgyaláso kát és az ügyészség által elő­készített bűnügyekben is rövi­desen sor kerül a tárgyalásra. Ködös, borús az idő, néha villan ki, szinte csak _ percekre az annyira áhított napsugár. De az a néhány perc is élvezet, a téli nap szerelmesének. Mi legyen az agrenmussitkal? Államunk esztendők óta jelentős összegeket fordított mezőgazdasági szakemberek képzésére. Az egyetemekről, akadémiákról, technikumokról, bentlakásos és levelező tanfo­lyamokról évente többszáz szakember jött ki, s fejlődő ál­lami gazdaságainkban, terme­lőszövetkezeteinkben, gépállo­nincsennek még kiskocsmák Egerben? — mit tadtunk meg erről az illetékesektől Bírálatból bőven el vannak lát­va, de a segítség annál keve­sebb. Már maga az a tény, hogy az egri Vendéglátóipari Vállalat, a megyei tanács ke- íeskedelmi osztályához tarto­zik, ugyanakkor a városi ta­nács területén dolgozik, renge­teg visszásságra ad okot. Nem kisebb probléma az sem, hogy az illetékesek nem nagyon hallgatják meg a „vendéglő­sök” kéréseit. | A volt Szanthoffer féle ven- • déglő kiskorcsmának történő átalakítása például csak azon múlik, hogy a mostani Italbolt . mellett lévő bádogos megfele- j lő helyet kaphasson, mert a ! kis korcsmának. íw nincs sem 1 kamrája, sem konyhája. A vál­lalat benyújtotta igényét a Deák Ferenc utcában lévő volt Juhász féle vendéglőre is. Ez i a helyiség — amely a legutób­bi időkig pártkörzet volt, — vendéglő volt azelőtt is, pin­céje, konyhája, teljes felszere­lése ma is ott van. Hasonlló a helyzet a kisállomásnál lévő volt Wagner-féle kerthelyisé- ges vendéglővel, amely szintén pártkörzet vettt, s amely most megürül. A Vendéglátóipari Vállalat­nak most van több, mint 61 ezer forintja. Itt volna az al­kalma tehát, hogy ezeket a vendéglőket feilszerelje, »han­gulatos kiskocsmákat nyisson, de... De az igazgatási osztály­nak az a véleménye, hogy le­gyen inkább a városban két korcsmával kevesebb, mert azok helyén lakást lehet ala­kítani. Ez az igazság. De az is igazság, hogy a már ebben az évben is nagyszámú külföldi látogató, vagy az ország más részéről érkező vendég joggal kifogásolja ismét, hogy szép Eger, csak hát vezetői nem ér­tenek eléggé az idegenforga­lomhoz. Tudjuk, nincs könnyű dol­ga az igazgatási osztálynak, tudjuk, hogy szükség van a lakásokra, — nem is szólha­tunk bdle az igazgatási osz­tály döntéseibe. Mégis úgy véljük, kell és lehet valamifé­le megoldást találni, hogy a lehetőség határán belül meg­oldódjon a város lakásproblö- mája^ ugyanakkor Eger méltó legyen arra a nagy érdeklődés­re, amely távoli országokból is elhozza ide az idegeneket. másainkon és községi taná­csoknál biztosítva is volt, hogy képzettségüknek megfelelő be­osztásban elhelyezkedjenek. Az októberi események kö­vetkeztében mezőgazdasági programunk néhány pontja módosult, azonban ezt sok he­lyen úgy értelmezték, hogy nincs szükség az agronómusok- ra. Termelőszövetkezeteink egy része feloszlott, másutt kije­lentették, hogy ezentúl az ag- ronómus nélkül is tudnak dol­gozni. Velük kezdték gépállo­másainkon is a létszámcsök­kentést és sok községi tanács­nál is. De vajon helyesen tet­ték-e? Mezőgazdaságunk bi­zonyos fokú átszervezése, az áttérés a belterjesebb gazdál­kodásra, elengedhetetlen. De szakemberek nélkül megcsi­nálni ezt, éppen olyan dolog, mintha egy gyárat a műszaki­ak megkérdezése, bevonása nélkül akarnának átszervezni. Agronómusaink munkájára, szaktanácsaira szükség lesz ezentúl is, sőt még nagyobb szükség, hiszen az elmúlt esz­tendőkben mutatkozó lemara­dást meg akarjuk szüntetni. Éppen ezért itt lenne már az ideje, hogy az illetékes szer­vek ne halogassák ennek a problémának megoldását. Egy­séges, átgondolt intézkedésre van szükség, ezt nem csak az agronómusok, hanem az egész mezőgazdaság érdeke megkí­vánja! —békési— Érdemes volt rábízni a szövetkezetekre a tervezést SOK termelőszövetkezeti tervkészítést láttam már. Olyankor egymás kezébe ad­ták a kilincset az instruktorok, tervkészítő tanfolyamok vol­tak, beleszólt a megye, a járás, néhol még a községi tanács is. A legkülönbözőbb termelte­tő vállalatok kiküldöttei ko­pogtattak naponta, s a kedves rábeszéléstől a durva követe­lésig mindent megtettek, hogy néhány holdra leszerződtessék a tsz-t. S amikor végre meg­volt a terv, akkor jött a jóvá­hagyás, ahol a járás mégegy- szer átformálta, mert hol is termelték volna meg a terv­számokból még hiányzó csu- mizt, gumipitypangot, korian- dert — ha nem a szövetkezet­ben.' Egyszóval mindenkinek volt beleszólása, de a legille­tékesebbnek, a szövetkezetnek alig-alig. A túlzott támogatás, beavat­kozás után most egyszeriben a legteljesebb önállóságot kapták meg a szövetkezetek. Nincs kö­telező tervkészítés. Természe­tesen ez nem azt jelenti, hogy most már gondolomra dolgoz­nak a tsz-ek, hiszen józan ész­szel el sem lehet képzelni, — hogy négy-ötszáz holdon terv nélkül boldoguljon valaki, a- mikor még a négy-öt holdas gazda is előre eldönti, mit, hová vet. Sőt nagyjából még azt is, sor kerül-e abban az esztendőben jószágvásárlásra. Kell a szövetkezetnek a terv, ezt döntötték el legelőször a viszneki Béke Tsz tagjai is, de most már olyan terv kell, amiben ők határozzák meg, miből, mennyi légyen, összeül­tek az agronómussal, tapasz­talt szakembert kaptak, a já­rási tanács főagronómusát — és megbeszélték, hogyan néz­zen ki a terv, amit megalaku­lásuk óta először, végre iga­zán maguk csinálnak. VISZNEK állattenyésztő köz­ség, szép jószágairól volt híres mindig. A jószághoz kellett a sok takarmány, nem volt rit­ka, hogy a község vetésterüle­tének 29—25 százalékán lucer­na, hereszéna termett. Úgy gondolkodtak, ha a község ál­lattenyésztéséről híres, akkor a szövetkezetnek is jó állatte­nyésztőnek kell lenni, Mert akkor vonzza igazán a kívül­állókat, ha túltesznek a régi tapasztalt állattenyésztőkön. Ez eldöntötte a terv nagy ré­szét. Sokkal nagyobb súlyt helyeznek a takarmányterme­lésre, mint valaha. Termő­földjük 25 százalékát vetik be, lucernával, vörösherével, s .hogy a széna mellett egész éven át legyen zöld takar­mány, tehenenként 800 négy­szögölet vetnek be. A zöldta­karmány etetést kezdik az őszi takarmány keverékkel, foly­tatják a silókukoricával, csala- mádéval, és késő ősszel a ta­karmánykáposztával. Elgon­dolkoztató számok. Nem is olyan régen, nem tudom, mit adott volna érte egy agronó- mus, ha elérhette volna ezt szövetkezetében. De hát bár­mennyire akarták, ennyiféle növény mellett, amennyit ter­melniük kellett, mindig csak félig-meddig sikerült a zöld­futó-szalag, meg a fokozott pil­langós termelés. A növendékek szemestakar­mányát biztosítja a 11 hold zab, a 90 hold árpa, a 70 hold kukorica. Ipari növényt keve­set termelnek. 10 hold kender lesz és 12 hold napraforgó. Cu­korrépát 30, vagy 35 holdon vetnek, ez attól függ, belép-e az a 10 család, amelyik érdek­lődött mostanában. Tehát pon­tosan csak annyi ipari növény termelését tervezik, amennyit meg is tudnak művelni, anél­kül, hogy az a többi növény ápolásának rovására menne, a- mennyi kell is ahhoz, hogy jö­vedelmezőbb legyen a szövet­kezet növénytermelése. A TERV nagyjából készen van, azonban van még jócs­kán szántatlan földjük és ez igen komoly problémát oko­zott a szövetkezetnek. Az at- kári gépállomás dolgozott ed­dig nekik, azonban nincsenek nagyon megelégedve, velük, mert egész őszön csak álltak a traktorok. Nem dolgoztak. Most egy kicsit enyhült az idő, a szomszédos jászárokszállási gépállomásról átjött hozzájuk két traktorista, megkérdezték kell-e szántani. Hogyne kelle­ne. Munkához is láttak rög­tön, s azóta az atkának is nekifogtak a szántásnak. Most négy traktor dolgozik a földön, így remélik, hogy tavaszra nem marad egyetlen tapalat- nyi fold sem szántatlanul. A vetést fogattal kezdik meg, s hogy aztán melyik gépállomás munkáját veszik igénybe, azt majd az dönti el, hogy melyik dolgozik jobban. Nem lesznek már kötve egy gépállomás­hoz, esetleg akkor is, ha az messzebb van hozájuk, s nem végez olyan jó munkát. A TERVEK, a számok meg­nyugtatók. Azt bizonyítják, hogy érdemes volt rábízni tel­jesen a szövetkezetekre a ter­vek készítését, hiszen önálló, felnőtt emberek dolgoznak ott, akik tudják, mit kell tenniük. Mégis van egy dolog, ami na­gyon elgondolkoztató. A pil­langós takarmány terület nö­vekedése feltétlen rovására megy egy vagy több másik növénynek. A Béke Tsz-nél ez túlnyomó részben a búzavetés­terület rovására megy. Nem arról van szó most, hogy ismét i kötelezővé kell tenni azt, hogy j minden termelőszövetkezet és j egyéni paraszt ismét megható- ! rozott területen köteles legyen j búzát vetni, hiszen ezt amúgy i is csak papíron tették meg. Az j aggasztó, hogy ha minden! termelőszövetkezetben és min­den gazdaságban ennyivel csökken a búzavetés területe, akkor lesz-e elegendő kenyér? Már előre vitába bocsátkozni, hiba lenne, hiszen majd eldön­ti maga az élet, hogy mit is kellene tenni, hogy mégis biz­tosítva. legyen a kenyérnekvaló Egyik módja, kevesebb te­rületen többet termelni. Van is erre törekvés a szövetkezet­ben, már most megbeszélték, mennyi műtrágya kellene, — hogy a gyenge őszi vetéseket fej trágyázzák. Hogy ennek mi­lyen eredménye lesz, azt a nyári aratás dönti el. S biz­tos, hogy az ilyen józanul ter­vező szövetkezetek arra is ta­lálnak majd orvosságot, ha nem lesz elegendő a jóval le­csökkenteti vetésterületen ter­mett búza. Hiszen kitől várja a munkás a kenyérre valót, ha nem a parasztoktól. S mikor várhat a paraszt elegendő iparcikket? Ha lesz elég ke­nyér. Ez a kölcsönösség bizo­nyára helyesebben szabályozza majd a mezőgazdasági dolgo­zók terveit, ha szükség lesz rá, mint bármilyen istrukció, erő-' szakos beavatkozás. DEÁK RÖZSI Sok panasz és kifogás hang­zott el az elmúlt nyáron is, hogy Eger idegenforgalmi jellegéhez méltatlan a vendég­látóipari ellátottsága, hogy úgymondjuk nem kevés kíván­nivalót hagy maga után ven­déglátóipari kultúrája. Az el­múlt hetekben, hónapokban ezen a téren bizonyos fokú vál­tozás, fejlődés volt tapasztal­ható, számos új üzemegység, cukrászda, vendéglő nyitotta meg kapuját, modernizálták a berendezést, ízlésessé, ottho-! nossá próbálták varázsolni a cukrászdákat, vendéglőket. Az is igaz, hogy mindez még csak az első lépés volt, van még mit tenni bőven. A Vendéglátóipari Vállalat1 igazgatóságán megtudtuk azt, is, hogy a vállalat munkáját ért sok jogos bírálat orvoslása, nemcsak a vállalaton múlik, j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents