Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-23 / 7. szám

1937. január S3, szerda CJ ÜTŐN JÔ MU LÁTÁST ! egri ráeefe oy©fi)d©kaio QH A Gyöngyösi Szabadság Étterem zenekara — hosszú idő óta az első tánczenekar a város­ban — nagy közkedveltségnek örvend a város fiataljai körében. A terem hideg, a zenészek is kabátban, kalapban „munkálkodnak” de a hangulat forró Nyolcvan fokos forrás viz Az észak-kaukázusi Naljcsik üdülő közelében forró ásvány­víz forrást találtak. A viz 2385 méter mélyből tör fel, hőfoka -30 fok. Kutatások közben egy forróvizű földalatti medencére találtak, ahol a víz foka Ilo­néi magasabb. 2.500.000 számtani művelet másodpercenként Szovjet tudósok a rendkívül bonyolult matematikai számí­tások elvégzésének megköny- nyítésére univerzális elektro­mos számológépet szerkesztet­tek. A „Sztrola” univerzális 3ép másodpercenként 2.500 ezer műveletet is elvégez. A gép segítségével 20 óra alatt megoldható olyan feladat, — melynek számításait asztali számológéppel 250 év alatt le­hetne elvégezni. Európai történelmi szótár készül Emile Louse francia egyete­mi tanár a Tankönyvek Nem­zetközi Intézetében konferen­ciát hívott össze. A konferen­cia célja, hogy európai törté­nettudósok és történe ttanárok részvételével egy európai tör­ténelmi szótárt készítsenek, — történészek használatára. VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Atommeghajtású kereskedelmi hajó Az egyik nyugatnémet hajó­építőgyárban atomhajtású ten­geralattjáró építését tervezik. Hivatalosan azt jelentették, hogy a tengeralattjáró atom­hajó kereskedelmi teherhajó lesz. Egyedülálló pártprogram Londonban a rendőrségnek és tűzoltóságnak kellett kivo­nulnia, hogy a híres Nelson szoborról lehozzon egy idős hölgyet. Az illető azért má­szott fel a szobor tetejére, — hogy így hívja fel közönség figyelmét az általa alapított új pártra, a „Sex appeal” pártra. A párt programja az, hogy csak rendkívül szép és vonzó nőket válasszanak meg parla­menti képviselőkké. A párt­alapító elmeállapotára vonat­kozóan nyilván felesleges minden vizsgálat. Napfollvizsgálat — 6000 mêler magasságban Baudoin Dolfuss és Black­well angol csillagász Maudon környékén egy léggömbön hat ezer méter magasságra emel­kedtek, hogy egy különleges teleszkóp segítségével fényké­pet készítsenek a nap felületé­ről. Ilyen is előfordul Egy bécsi törvényszék az „Armin Verkauf” kiadóválla­lat vezetőjét három havi bör­tönre ítélte, mert véleményük szerint „szeméremsértő” mű­veket adott ki. Ezek közé so­rolták Voltaire Candid-ját. A törvényszék súlyosbító körül­ménynek vette, hogy a köny­vet karácsonyi ajándékul aján­lották. Váratlan nyereség Karácsony este az egyik lon­doni lakos — nevét kérésére nem hozták nyilvánosságra — postabélyeget vásárolt, elké­sett karácsonyi üdvözlő lapjai­ra. Amikor hazaért, vette ész­re, hogy a 240 darab bélyeg nincs átlyukasztva. Az illető, bélyeggyűjtő lévén, felismerte a bélyegív nagy értékét, fel­hívta az egyik bélyegüzlet igazgatóját, az is kijelentette, óriási ritkaság birtokába ju­tott, mert egész különleges vé­letlen, hogy egy egész ív bé­lyeg lyukasztás nélkül került forgalomba. 1914. óta ez az el­ső ilyen eset. A bélyegpiacon 8—10 ezer fontot ér a ritka so­rozat. U ác hóstya. Rác templom, Rác-kapú, Rác utca, Rác-hegy — mind csupa arra emlékeztető, régi, idegen név, — hogy a szerbek valamikor, talán még nem is olyan rég, eleven szigetet alkottak váro­sunk életében — írja Bihari József az egri szerbekről szóló tanulmányában. Valamikor nem is olyan régen, alig félszázaddal eze­lőtt nem volt ritkaság a szerb szó Eger vá­ros utcáin és szép számmal gyü.tek össze sötéthajú, tüzesszemű rác menyecskék, lá­nyok; kemény kötésű, de nagyon vendégsze­rető szerb férfiak a jó öreg templom ha­rangjának hívószavára vecsernyére. Az idők múlásával azonban számuk egyre csökkent, s néhány esztendővel ezelőtt az utolsó egri szerb is kiköltözött örök nyugalomra az öreg templomkert csöndes nyugalmába. Csupán a templom, az ódon papiak, a temető őrzi emléküket, no meg a levéltári okiratok tö­mege. Tegyünk most egy rövid sétát a temp­lom, a papiak és a temető környékén, ameiyek még leginkább őrzik Egerben a szerbek emlékét. A Széchenyi utcai kapun át jutunk a parókia csaknem kétszáz esztendős épületé­hez, amelynek falán márványtábla őrizi a szerb származású magyar költő: Vitkovics Mihály emlékét. 178 évvel ezelőtt ebben az öreg házban látott napvilágot a költő, aki­ről később egy korabeli kritikus ezeket ír­hatta: „Mi magunkénak valljuk őt, s örü­lünk, hogy a szerbek is magukénak vallják.” Itt töltötte gyermekéveit, itt ismerkedett meg vendégszerető apja magyar barátaival, itt tanult meg magyarul, s itt élte át, mint ifjú jogász az első szerelem feledhetetlen perceit. Nagyon igazak a fent említett ta­nulmány követkecő sorai: „Ha az egri szer- bek csak Vitkovics Mihályt, az „egri szüle­tésű koszorús költőt” a haladó szellemű fér­fiút, adták volna a hazának, akkor is mél­tók lennének arra, hogy az itt felírt sorok továbbra is őrizzék és ápolják emléküket ” Bizony megérdemlik, hogy több figyelem­mel és megbecsüléssel adózzunk nekik. De menjünk most tovább. Az öreg épület kapuján túl, az alagút- szerü átjárón keresetül, fedett lépcső­soron a templomkertbe jutunk, ahol a csak­nem kétszáz esztendős öreg, copfstilusú rác­templom áll- Bizony elszorúl egy kicsit az idetévedt kíváncsi látogató szíve az eléje táruló képtől. Az öreg templom, a magyar- országi pravoszláv eredetű műemlékek egyik remeke eléggé viharvert állapotban van. Fa­lairól a vakolat .leomlott, itt-ott megrepede­zett, s a hatalmas vasajtót a rozsda eszi- Sajnos nincs aki „mecénása” lenne, s job­ban gondjaiba venné e csolálatos műreme­ket. Igaz talán százezrekbe kerülne a teljes restaurálás, de valami módon mégiscsak le­hetne segíteni, hogy ne pusztuljon tovább, hisz így is elég kárt szenvedett már. 1915- ben vitték Üjvidékre a templom „muzeális ■értékí?” oltárterítőjét egy kehellyel, evan­géliummal együtt. Csak Szergej Galeckij — a templom jelenlegi plébánosa — közbelé­pése akadályozta meg a gyönyörű ikonoszr- táz elhurcolását. A templom körül düledező síremlékek szerb, görög és szláv feliratok. Itt talál­juk az utolsó egri szerbek nyughelyét is, Alexovics János pékmester és felesége sír­ját. Benn a templom belsejében, az ikonosz- táz mesés festményei, ódon zászlók, képek kétoldalt a pevnica (kántorszék) fogadja a látogatót, amelyben évszázados ószláv és görög nyelvű bibliák és egyházi könyvek pihennek. Mennyit tudnának regélni az ódon könyvek, az omladozó falak, düledező sírkövek, a templomkert öreg vadgesztenye fája és a többi itt található emlék, ha a ter­mészet beszélőképességgel ajándékozta vol­na meg őket. Ok azonban hallgatnak és várják, hogy a látogató törje a fejét: mi­lyenek is voltak azok az emberek, akik év­tizedekkel, évszázadokkal ezelőtt járogattak ide? Ha a templom túlsó (Felnémet felé eső) oldalára megyünk, elénk tárul a régi rác­városrész panorámája, — amely bizony son­kát változott az idők folyamán — távolban a Bükk kéklő hegyei, a közelebbi Eger al­ján a szőlő dombok, amelyek évszázadokkal ezelőtt is olyan jóízű bort ontottak maguk­ból, mint manapság. Itt éltek hát a szerbek hajdanán, itt teltek-multak napjaik, itt gyűltek össze, ha a harang megszólalt. Az idő azonban mú­lott és ők elmentek örökre, de emlékük itt maradt a kövekben, könyvekben, s itt ma­rad, amíg művészet-szerető emberek lesz­nek ebben a városban. Lőkös István D Megyei Könyvtár közli hogy 1957. január hó 14-t61 kez­dődően az alábbi időpontokban tort kölcsönzést: Felnőtt kölcsönzőben: Hétfőn—kedden—szerdán : de. 10—12-ig, du. 2—‘/26-ig. Csütörtökön kölcsönzési szünnap. Pénteken—szombaton : de. 10—12-ig, du. 2—'/26-ig. Ifjúsági kölcsönzőben: Hétfőn—kedden—szerdán : de. 10—12-ig, du. 1—y25ig. Csütörtökön kölcsönzési szünnap. Pénteken—szombaton : de. 10—12-ig, du. 1—'/25ig. Tehát csütörtök kivételével minden hétköznap ugyanazon idő­ben. Mi legyen a fiatal traktoros gépészekkel ? Az Uj Utón január 17-i szá- 1 mában olvastam egy felhívást, j hogy a fiatalok jelentkezzenek traktoros gépésziskoiára. Én 1955. szeptember 15-én kerül- j tem többedmagammal a heve- . si gépállomásra, hat hónapos gyakorlatra a traktoros gépész iskoláról. Ez a hat hónap le is telt, megkaptuk a szakmunkás , bizonyítványt. Nagy kedvvel ' dolgoztunk tovább. Az október 23-i események után is végez- J tűk a munkát az őszi vetésnél,1 betakarításnál, hogy ezzel is ’ biztosítsuk a jövő évi jobb el­látást. És mi történt most? Nálunk is, mint országszerte, felmon­dások történtek és ebbe akar­va, vagy akaratlanul mindany- nyian beleestünk, akik a2 is­koláról jöttünk. Figyelembe véve mezőgazdaságunk hely­zetét, jó lenne megoldást ta­lálni, hogy egyetlen traktoros gépész se kerüljön utcára. Egyik iskolai tanárunk azt mondta: úgy tanuljatok, s úgy dolgozzatok, hogy jó szakem­ber legyen belőletek, hogy az iskolán rátok költött összeget az életben vissza adjátok nép­gazdaságunknak. De ilyen kö­rülmények között ez nehezen sikerül. Szabó László, Heves, Pusztacsász Dolgozatírás, Éjjeli zene, iuóuerseny...----- --- - - * ■ V A folyosón élesen felberre­■*"* gett a csengő. A tanár unott arccal csukta össze note­szát, elnyomott egy ásítást — ami már régóta üldözte — és lassú léptekkel távozott a te­remből. Ill/a. osztály tanulói felug­ráltak helyeikről, ahová 50 percre odakényszeritette őket a Felsőkereskedelmi iskola szigo­rú szabályzata. A napos kitárta az ablakokat, melyen behatolt a májusi utca derűs forgatagá­nak zaja, a fiúk fejéből pilla­natok alatt elpárolgott a diffe­renciál és integrá’számítás bo­nyolult rendszere és tízórais- esomagjukkal a hónuk alatt kitódultak a folyosóra. Egyedül Tepsi Jani az osz­tály híres labdarúgója maradt bent az osztályban. Kiterítette maga elé a francia füzetet és nagy gyorsasággal kezdte be­lemásolni Fűi Lázár „jóta­nuló” házi feladatát. — Les fleurs du jardin s’ étalent encor... — sorakoztak egymás mellé a betűk, s Jepsi elégedetten dudolgatott magá­ban. Még egy pár sor és kész a mű. S ki ' fogja ' rámondani, hogy o ezt itt másolta lóhalá- lábaii az ár.aközl szünet alatt? ■Senkii' . ■■ 1 (Diák történetek) — Délután pedig — szőtte tovább gondolatait — lövök vagy két gólt a prepáknak és miénk az Előre Kupa. Még körülbelül három perc lehetett hátra a szünetből, ami­kor halkan kinyílt az ajtó és benézett rajta Virágost tanár úr. A fiúk egymás között „MaxV’-nak nevezték el a szemüveges, ideges mozdülatú tanárt, aki most elhűlve fi­gyelte a buzgón dolgozó diá­kot. Figyelmeztetésképpen kö- hintett egyet-kettőt, de Tepsi Jani oda se’ figyelt, szorgal­masan munkálkodott tovább. „Maxi” most mögéje került és lábújhegyre ágaskodva igyeke­zett megtekinteni a művet- Tepsi erre sem reagált. S mi­kor a türelmét vesztett tanár lökdösni kezdte a hátát, meg­szólalt: — Hagyjál pajtás, nagy munkában vagyok! Azt hitte, valamelyik osz­tálytársa heccelődött bele­li. _ r fi jfélre járt már az idő, amikor Kavics Jani és Sar- kdntyús Sanyi, a Ill/a. osztály „fő ivói” kiléptek a Dóka-fif­ié vendéglő ajtaján, nyomuk­ban a V/ili prímás rgögött fel- sordkoz’ó zenekarral' Akkoriban igen nagy divat volt az éjjelizene, a rendőrök nem győzték szétzavami az ablakok alatt kornyikáló fia­talembereket. Mikor a Vécsey-utca. sarkán lévő volt Bim-féle fűszerüzlet elé értek, a mindig minden huncutságra kész Kavicsnak eszébe jutott: mi lenne, ha a főztjéről híres Elza néninek adnának éjjeli zenét? S hogy emlékezetes marad­jon az éji szerenád, ravasz fon­dorlattal rávette a cigányokat, hogy vetkőzzenek le egyetlen szál alsóruhára. Ö maga is — Sarkantyussal együtt — el­kezdte a vetkőződést, s köz­ben nagyokat nyerítettek egy­más láttán. Valóban szép látvány lehe­tett! A kis csapat zajtalanul oda­osont Elza néni. Szekfü utcára nyíló ablaka alá (a cipőt is levetették) és rövid yekikészü- lődés után felhangzott a mu­zsika. „Csak egy kislány van a vi­lágon. ..” bőgte Kavics áhítatom sav., s a hegedűk húrjain szállt-szállt az édes dallam. Az öreg hold magasan bak­tatott a házak fölött, a kör­nyék kutyái elkezdték a voni-í ttist. A hold láttán, vagy >Ka­vics hangja hallatán —'..»in-f csen feljegyezve... Mikor odaértek a nótában, hogy a „jó isten jahajj dehe nagyon szeher ehetett” — halk zörejjel kinyillott az egyik ablak és — uram bocsa’ — kihajolt rajta az Elza néni szobája mi”:.t lakó Polszkyek Mária nevű, másodéves taní­tóképzős lánya A zene elhallgatott. Sarkan- tyusék földbegyökerezett lá­bakkal bámúlták a majd 120 kilós Elza néni helyett kihaj­ló bájos leányzót, aki a hosz- szúgatyás cigányok láttán összerogyni készült, de aztán — erőt véve magán — rémült sikoltozással becsapta az ab­lakot — No komám — szólt Ka­vics Sarkantyúshoz 1- ezt jól elintéztük! A cigányok akkor már a minaret felé rohantak, egyik kezükben a hegedű, a másik­ban nadrág, kabát, cipő, no meg a kalap. S mit csinálhatott mást a két jómadár — követték a muzsikusok példáját és lóha­lálban, de borzasztó röhögés­sel eltűntek a tett színhelyé­ről III. j Felsőkereskedelmi ' fiú * * iskola többek kc/zött arról is nevezetes volt, hogy rengeteg budapesti tanuló jár­ta az osztályait- , , Az egyikben például 40 fiú közül mindössze 16 volt egri, a többi jórészt ’ fővárosi és ipás,, vidéki tanulókból verbu­válódott. Ha ■az osztály érdekeiről volt szó, a tanulók egységesen lép­tek föl, s a végtelenségig ösz- szetartottak Viszont egymás között állandó versengést, tor­zsalkodás alakult ki, a buda­pestiek igyekeztek vezetősze­rephez jutni, ami bizony nem tetszett az egrieknek. Egy szép napon Matolcsi, a pestek „vezére” halálosan megsértette az egrieket, mivel azt a merész kijelentést tette: az egriek még inni sem tud­nak! « No, csak ez kellett az egri­eknek Kavics Jani rögtön el­lennyilatkozatot tett, misze­rint a pestieknek nagy szájuk van, de azt is csak vízivásra használják Szó, szót követett. Egymást érték a becsmérlő nyilatkozatok és sértegetések, végül abban állapodtak meg, hogy a> Törökkerthez címzett vendéglőben ívópárbajra kel­nek két-két részvevőivel. Az egrieket Kavics Jani és Sarkantyús Sanyi, a pestieket Matolcsi és egy Elefánt Tibor nevű kövér tanuló képviselte. A négy, ívásra kész jómadár és néhány érdeklődő este 8 órakor találkoztak a Török­kertben és helyet foglaltak az kerthelyiségben (Matolcsi és Elefánt a régi Buttler házban lévő internátusbái szöktek ki) Kavicsék vörösbort ajánlot­tak, de Matolcsiék fölényesen leintették őket: ymajd valami krmolít'dbb‘italt”: 'r így hát " rendeltek egy liter rumot és fél literkevertet El-' kezdődött a párbaj. A szom-' szédos asztaloknál helyei foglaló diákok izgatottan fi gyeitek söröspoharaik mögül A kirendelt ital hamar el fogyott, újabb egy liter kever került az asztalra. A nég\ „hős” füle bizony kezdett be melegedni és egyre jobbár hangoskodtak, ugratták pisz­kálták egymást. Az üveg las­sabban ugyan, de biztosan ki­ürült. Ekkor Kavics rendeli két liter vörösbort, kezdetét vette a végküzdelem. Az else pohárral egyszerre ha jtották fei az ellenfelek, majd néhány másodperc múlva Elefánt egy­etlen szó nélkül leesett a szék­ről. — No ez készen van — ál­lapították meg örömmel az eg­riek. Kavics pedig újra tele- töltötte a poharakat Az első üveg jóformán ki sem ürült, mikor Matolcsi szép lassan ro­borált az asztalra és öntudata utolsó fellobbanásával lehelte: —' győ... győztünk... A két gyászvitézt, aztán oda­cipelték az intemátus kapu­jába, egymás mellé ültették őket, és bec&öngetteic, majd el­bújtak a sarkon. é A portás közben kinyitotta a kaput, és nagy volt a csodál­kozása, mikor két internátus- beli diák esett a lába elé erő­sen megviselt állapotban­Ettől kezdve nagy lett a te­kintélye a két bajnoknak- ■ a pestiek sem, hangoskodtak töb­bet. Az egrieké maradt A a ve­zetőszerep ésfígy is, volt az rendjén... . SOMODY JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents