Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-11 / 4. szám

1957. január 13. vasárnap CJ ÜTŐN A A FELSZÍN alatt: megdrágult energia, művezető, mint kereskedő, szétszedett villamosberendezés. nyilas a munkástanácsban — körülnéztünk a Mátravidéki Erőműben A FELSZÍN Néhány nap múlva megindul ' az utolsó, az ötödik gépegység is a Mátravidéki Erőműben, , s ezzel 120 megawatt áramot 1 termel majd a néhány hét előtti 30 helyett az Erőmű. Már most is négy egység dolgozik, a távvezetékeken fut az áram az üzemekbe, egyre gyorsabb ütemben folyik a munka az ország egyik legjelentősebb energ a „gyárában”. A felszín tehát nyugodt, sőt biztató, a felületes szemlélő összedörzsöli a kezét a megelé­gedettségtől, mert itt minden, de minden olyan rendjén megy, mint az a bizonyos ka­rikacsapás. De mi Tan n felszín alatt? Van energia, s ez jó... de mi­ért háromszor drágább az elő­állítása, mint azelőtt-., miért árul például kenyeret kétezer forint havi fixért egy műveze­tő— miért szakadt ketté a munkástanács... miért kellett a levegőbe engedni energiater­me és helyett a VIII-as kazán termelte gőzt? Sorolhatnánk tovább a kér­déseket, s a rájuk adott vála­szok, mindaz, amit az Erőmű­ben megtudunk, azt igazolja, hogy a nyugalmas felszín csa­lóka, hogy enyhén szólva is, csúnya dolgok történtek az ellenforradalom napjaiban, sőt a legutóbbi napok alatt is eb­ben az országos jelentőségű üzemben. Ne kerteljünk: az Erőműben és a megalakult végleges mun­kástanácsban is az ellenforra­dalom került uralomra, amely mindent megtett, s megtenne ma is, hogy ez az uralom kissé továbbterjedjen az Erőmű fa­lain, mondjuk az országhatá­rig, sőt azon is túl. Állításunk igazolására ismerkedjünk meg néhánnyal azok közül, akik nem átallották a nép nevében beszélni és cselekedni — a nép ellen. Az arcképcsarnok, ha nem is élvezetes, de tanulsá­gos látvány lesz mindenki szá­mára, s egyben alkalmas is ar­ra, hogy levonjuk a tapasztala­tokat: mi lehet a nép jogos kö­veteléséből életrehívott mun­kástanácsból, ha az nem a népből, a munkásokból rekru- tálódlk. Vegyük talán sorba őket s utána választ kapunk, bő­vebb választ, az iménti sok miértre. Pál Imre művezető nyilas volt Nem tagja a munkásta­nács elnökségének, de minden ülésen „hivatalból” részt vesz. Fő hangadója a tanácson be­Gyurkó Géza: lül kialakult párt- és kor­mányellenes jobboldali szárny­nak, uszít, szervez, agitál ma is, mint tette október 23 után. Közben előléptette magát fő­művezetőnek — az igazgató tudta, beleegyezése, felsőbb szervek jóváhagyása nélkül. Stróbl Alajos, a munkásta­nács elnöke, a turbinaosztály vezetője. Egyébként csak er­ről az osztályról vagy hárman „függetlenítették” magukat, a munkától Stróbl hozzájárulá­sával, mint tanácstagok. Pe­dig a törvény világosan előír­ja, hogy a tanácstagság társa­dalmi munka, s nem fizetett állás. A tanács elnöke egyéb­ként közismert párt- és kor- mányellenességéről, amelyet egyáltalán nem rejtett véka alá. Fegyveres őrséget szerve­zett az üzemben, amelynek tagja volt például Minksz Árpád, lopáson többízben raj­takapott egyén, aki egyébként Strobl lakására is betört egy­szer. Ennek ellenére, vagy ép­pen ezért a munkástanács el­nöke megbízhatónak találta a „törvényes rend” biztosítására. Ha nem volna tragikus, hu­moros is lehetne. Miklódi Géza főmérnök, a volt ideiglenes munkástanács elnökének nevéhez fűződik számos kommunista kizavará­sa az üzemből, a kommunisták megfigyelése, nehogy szervez­kedni próbáljanak, a sztrájkra való uszítás. De bármilyen fur­csán hangzik, ez a kisebb. Mik- iódi főmérnök a legnagyobb energiainség idején szabotálta az energiatermelést. Szénhiányra panaszkodott, — egyetlen gépegység dolgozott csak, közben 2 ezer vagon szén volt a közelben tárolva, amit csak be kellett volna tárolni a kazánokhoz. Nem tette, mert nem tehette: ez tudniillik el­lenkezett volna saját elképze­léseivel: Hogy ma munkanél­küliség van az országban, úgy véljük, egy kis része akad eb­ben Miklódi Gézának is. Hoz­zátehetjük: ő volt az, aki a munkások által megválasztott Fehér Boldizsárt kiküldte a munkástanács üléséről. Fehér nem szólt közbe, nem is volt náthás, nem zavarta semmivel a tanácsülést, csak: kommunis­ta volt. Balogh Ernő hét hónapja, s nem egy éve van az üzemben, de a törvényes rendelkezések ellenére ő is tanácstag. S mi­lyen! Telefon ügyeletet tar­tott, s amelyik üzemet elérte, azt uszította a sztrájkra. Le akarta állítani Petőfibányán is a termelést, ö volt összekö­tője a Nagybudapesti Közpon­ti Munkástanácsnak, hordta az uszító röplapokat, vitte a híre­ket és fennen hirdette: „Amíg én itt leszek, a párt nem fog dolgozni!” \ párt már dolgozik s Balogh Ernő még az üzem­ben van. ö is a jobbszárny e- gyik „tehetséges” hangadója a munkástanácsban. S ezek medett sajnos beszél­ni kell azokról is, akik a rend­kívül súlyos feledékenység hi­bájába estek. Máder Oszkár­ról, volt politikai tisztről és DISZ-titkárról, aki havi 3000 forintot keresett, s most ő szer­vezte meg az üzemből eltávo­lításra kerü'ő kommunisták névsorát. Lelkiismeretesen, ap­rólékosan csinálta, magát nem jegyezte fel, de ez érthető, mert Máder sohasem volt kom. munista, s most már a becsü­letéről is bőven lehetne vitat­kozz. Ifj. Kozma Sándor is — az MDP volt tagja, most el­nökhelyettese a munkástanács­nak — a feledékenyek közé ; tartozik. Elfeledte, hogy ő volt j a legfőbb munkaversenyszer- vező, hogy négyezer forint kö­rül keresett, hogy buzgalmáért kitüntetést kapott — most szívvel-lélekkel a jobbszámy támogatója. Hogy miért beszélünk követ- ! kezetesen jobbszárnyról? Mert a munkástanács régen nem egységes. A múlt vasárnap is csak a ta- J gok fele jelent meg, úgylát- ‘ szik, elegük volt a „munkások képviselőinek” tevékenységé­ből. S ezt nem is lehet csodál­ni. Mintahogy azt sem, hogy az ilyen vezetésű és összetéte- ! lű munkástanács legfőbb gond­ja a polit kai, s a jó ég tudja, hanyadrendű problémája a munka. Pedig ez volna a fel­adata. Politizálnak, pedig nincs benne köszönet, kü’ön boltot szerveztek a Népbolt mellett, ahol vagy tizenegyen árulnak, közte művezető, havi kettő ezer forintért, bevezették a jegyrendszert, átvették a szak- szervezet szerepét, az igazga­tó jogkörét, általában minden jogkört, amit át lehet venni: a munka b ztosításán túl. így aztán a 4 ezer kalória helyett 5400 kalóriát használ el az energiaterme.éshez az Erőmű, s az önkö tség három­szorosára emelkedett. A 13 fil­lér helyett most kereken 40 fillérbe kerül egy kilowattóra energia előállítása, ami súlyos milliókkal károsítja meg az amúgyis nehéz helyzetben álló országot. A munkafegyelem rossz. Ez vezetett oda, hogy egy 32 megawattos gép, ahelyett, hogy áramot termelne, saját üzem- bentartásához a hálózatból vesz el energiát, hogy a VIII-as kazán gőzét a leve­gőbe kellett engedni, mert nem vették észre, hogy villamosbe­rendezése szét van szedve. S am kor a pártszervezet kérte a munkástanácsot, hogy tegyen végre rendet, s tegye lehetővé, hogy a pártszervezet képviselője résztvehessen a munkástanács ülésein, hogy segíthessen a munkában: lako- nikus választ adtak ezek: „A párt politizáljon és ne üsse orrát a gazdasági dolgokba. S kii>önben sincs mód, hogy résztvegyenek a munkástanács ü ésén.” Méltó és okos válasz volt ez, csakhogy ezzel sem a kommu­nisták, sem a becsületes pár- tonkívüliek nem érthettek e- gyet. A párt az ország vezető pártja, s bár soha többé nem akar kioktató módon beleszól­ni semmibe, scha többé nem akar csalhatat’annak feltűnni, de tanácsot adni, segíteni, dol­gozni, a nén ügyében polit'zál- ni akar, sokkal inkább és sok­kal jobban, m'nt eddig tette. Akár tetszik ez néhány ellen­forradalmárnak, akár nem... Mi úgy gondoljuk, hogy nem kell sok idő, s a tanács józan fejű többsége megszabadítja magát az üzem dolgozói­nak segítségével a nem odavaló, népellenes elemektől. A munkástanács az Erőmű igazi gazdája, de váljon is az­zá' Ejnye, ejnye Eger város tanácsa... Az elmúl napokban elbo­csátások voltak és lesz­nek is országszerte. Az elbo­csátottak tudnak arról hogy lesz munkanélküli segély, de bővebb felvilágosítást még nem kaptak- Megkérdeztük a városi tanács titkárságától, hogy tájékoztasson bennün­ket, s rajtunk keresztül az olvasókat. A következő felele­tet kaptuk: «munkanélküli segély jár mindazoknak, aki­ket okt. 23-után, átszerve­zés miatt» elbocsájtottak és legalább öt évi munkából há­rom évet tud igazolni« Igen, ezt Egerben és az országban mindenütt tudják már. Ennyi vei azonban nem elégednek meg az emberek se városunk­ban, se máshol Szeretnék azt is tudni, melyik lesz az a szerv, amelyik adja a segélyt, hol és mikor kapják meg? A városi tanácsnál viszont még csak valószínű dolgok vannak. »Valószínű — mond­ják — hogy a szociális osztály foglalkozik vele.« Ami való­színű, az nem biztos. De az biztos, hogy már vannak el- bocsájtott emberek, akiket a munkanélküli segély nagyon is érdekel. És van még egy »biztos« — az egri városi tanács keveset tud erről. MEGNYUGTATÓ SZAVAK BädÄ A Bélapátfalvái tat^rb /A/M-mlaáz —■ Szeretem a zenét Semmi­féle hangszerhez nem értek, még a kpttát sem ismerem. De nagyon szeretem ... Talán éppen ezért A titokzatosság varázsa, a be nem avatottak szom ja a nagy titok után: ez lehet ben­nem, ha zenét hallgatok. Mint.. — állt meg egy pillanatra ha­sonlatot keresve-. — mint a vadember az öngyújtóra, olyan áhítattal és borzongva nézek a hangszerre... A lány elmosolyodott, kicsit lelhúzta ívéit szemöldökét, hogy arca valami kandi manó­hoz hasonlított ebben a pilla­natban, de aztán meggondolta magát, s így válaszolt. — Sok érzés lehet magá­ban-. Akikben érzések vannak, azok mind szeretik a zenét, a dallamot. Rám Is nagyon, na­gyon hat — borzongott össze «gy kicsit, hogy belegömbölyö­dött a háta, aztán elnevette magát. — Látja János ilyenek vagyunk mi nők, nem tudunk komolyak lenni, mégha komoly dologról is van szó. — Dehogy... dehogy — tilta­kozott a fiú. Ez is azért van — bökött csontos, hosszú ujjaival a mosolygós arc felé — mert maguk nők telve vannak érzé­sekkel, a legkülönbözőbb érzé­sekkel — S ezt nevezik maguk női titokzatosságnak, meg rapszó- dikumnak, meg mit tudom én minek? — Ezt — bólintott komolyan a fiú, s közelebb csúszott a lányhoz. S ezt szeretjük is... ez lelkesíti a férfiakat évezredek óta. Már Pascal megmondta... — Hagyja János az idézeteit rántotta vissza a fagyos földre a lány... — különben is a dog­mák kora lejárt. Bár mit mon­dott az a Pascal, egyáltalán nem biztos, hogy az ma is ér­vényes. Menjünk —■ állt fel a pádról, s fázósan megborzon­gott. A fiú nagyot sóhajtott, de ő is felállt a korhadt, télbe der­medt pádról, ahol vagy egy ne­gyedórája üldögéltek már. Ha valaki látta volna a két piros orrú, beszélgetésbe merült fia­talt, bízvást azt gondolhatta volna, hogy vagy bolondok, A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű dolgozói az átmeneti szén- és energiahiány idején sem tétlenkedtek. A gyár munkástanácsának és igazga­tóságának határozata értelmé­ben teljes erővel hozzáfogtak a szokásos téli nagyjavítások elvégzéséhez. Szerdán délig már a javításra szoruló forgó­kemencék, cementőrlőmalmok és szállítóeszközök mintegy vagy szerelmesek. Bár egyre megy... Ilyen hidegben leülni egy padra, mikor mindenki siet haza a melegre! A park fáin kis kupacokban, összehúzódva üldögélt a hó, mintha maga is fázna. Az úton már nem volt hó, a sár jéggé dermedt mint valami őskori láva, tompán csendültek rajta a léptek. A lány sötétedő délu­tánban akaratlanul is közelebb húzódott a fiúhoz. Összeért a válluk és lépteik is könnyed ritmusban olvadtak össze. Szép pár volt. A fiú egy fejjel maga­sabb, szőke, a lány karcsú, barna. Halkan dúdolt, valami rádió­ból hallott kedves kis dalt. Lágy althangja volt. A fiú csendben hallgatta, gondolatai úgy csapongtak ide-oda, mint- a fészket kereső, fázós, al- konyi verebek. — Nem fázik? — törte meg a csendet. A lány felnézett. — Nemi... nem nagyon. Jót tesz ez a séta, egészen elgénbe- redtem a pádon. — Itt nem látnak... ne értsen félre... átfogom a vállát mig megmelegszik. Jó? — hajolt közelebb a fiú. Az hallgatott egy pillanatig, mintha alaposan meg kellene fontolni az elkö­vetkező lépést, aztán összebor- zongott, — egy kicsit mester­kélten is. ölven százalékával végeztek. A javításhoz szükséges anya­gokról, alkatrészekről a mun­kástanács gondoskodott. A gyár dolgozóinak tervei szerint, ha a közeli napokban elég szenet és energiát kapná­nak, úgy akkor a cement ter­melését és a mész égetését már január végén folyamatosan megtudnák kezdeni. Igen sokan türelmetlenül vár­ták már a vasárnap megjelent for­radalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozatát, mely a legfontosabb tennivalókkal foglalkozik. Ez a nyilatkozat, melyet már sokan ismernek megyénkben is, világo­san megjelöli a kibontakozás út­ját, politikai és gazdasági életünk normalizálódásának lehetőségeit. Ez a nagyjelentőségű állami ok­mány igen sok megtévesztett be­csületes munkásban, parasztban és értelmiségben oszlatja el az eddig zavaros nézeteket, öntött bizalmat a jövőre nézve. De nem monda­nánk igazat, ba elhallgatnánk azt a tényt, hogy emellett jelentős számban komoly kritikai szem­mel fogadták a nyilatkozatot. So­kait azt mondják, nincs a nyilat­kozatban biztosíték arra, hogy nem tér-e vissza a régi önkény, a parancsolgatás. De akik ezt mond­ják, mégsem olvasták el figyel­mesen a mindenre kitérő sorokat. A nyilatkozat például világosan kimondja : „Soha többé nem en­gedjük meg, h >gy közügyek ve­Gyöngyosi hírek — A városi tanács megkezd­te az elmúlt években jogta­lanul visszavont iparengedé­lyek ügyének felülvizsgálását. Eddig tíz kisiparosnak adták ! vissza iparengedélyét. ; — Az 52. fogadási héten Gyöngyösön egy darab 11-es és 18 tíz találatos volt a Totón. Tizenegy találatra 736, tízta­lálatra 88 forintot fizettek. — A Vendéglátóipar jobban gondoskod k a dolgozók szóra­koztatásáról. A volt Tőzsér- cukrászdában minden este 5 órától zene van. A Szabadság étteremben 5—9-ig tánczene, a Vörös Csillag étteremben 4—9-ig népi zene szórakoztat­ja a vendégeket. — Január 13-tól a gyöngyö­si Petőfi és Szabadság film­színházakban a Hyppol.t a la­káj című régi magyar filmet vetítek. — A Kitérőgyártó Üzemi Vállalat színjátszó csoportja a Lili bárónő bemutatására ké­szül. A bemutatót február ele­jén a városi kultúrházban tart­ják. — Igen, hideg van... karoljon át... kérem. S ez a kérem hide­gen, kimérten csattant a mondat végén, olyan mentege- tődzésképpen, hogy azért nem jelent semmit. A fiú átkarolta óvatosan, tar­tózkodóan és megkérdezte. — így jó lesz?... kérem, — tette hozzá akaratlanul. A lány elnevette magát han­gosan, csengőn, hogy megreme­gett a válla. A fiú nézett egy pillanatig, tanácstalanul, sután aztán ő is elnevette magát. Együtt nevettek sokáig, hango­san, voltaképpen maguk sem tudták, hogy miért. — Kedves fiú maga János — rázta meg sűrű haját a lány, hogy néhány fürtje ingerkedő- en csiklandozta meg a fiú or­rát. — Kedves? Úgy gondolja? hát ennek nagyon örülök — lelkendezett János. Igazán örü­lök. — Minek örül? — Hát, hogy kedvesnek tart — vonta egy kicsit akaratlanul is közelébb. Az hagyta, s úgy tett, mintha észre sem vette volna. — No... nemcsak kedves­nek... csacsinak is. — A csacsi ellen tiltakozom. Annak olyan hosszú füle van, nézze az én fülem rendes nor­mális. Meg a csacsi buta is, — tette hozzá játékos kimértség­gel. zetésébe visszatérjenek a Rákosi— Gerő klikk mtUeninista vezetési módszerei, a személyi kultusz, s a tömegek érdekeinek figyelmen- kíoüt hagyása.''’ Ez a mondat- mély a kormány hivatalos állás, pontja, mindenki számára meg­nyugtató lehet. Nem szabad azon­ban elhallgatni azt sem, hogy lesznek, és vannak még vissza­húzó erők, akadnak majd anti- leninista demagóg elemek, de ezeket, ha vissza akarnak térni a „régihez”, a nép maga állítja félre a fejlődés útjából. A nyilatkozat kitér társadalmi életünk minden részére. Közli a kormány elgondolásait a közigaz­gatás egyszerűsítéséről, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a népművelés előtt álló felada­tokról. Ezen elgondolások közül eddig legtöbb vitára az üzemek igazgatóinak állami kinevezéséről és felmentéséről szóló kitétel adott legtöbb okot. Igen sok mun­kástanács ugyanis úgy értelmezi ezt, hogy a kormány ezzel nyir­bálni akarja a munkái-tanácsok jogkörét. Arra hivatkoznak, hogy az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete, mely a munkástanácsok hatáskörét szabályozza, kimondja, hogy a felettes szerv a munkás- tanácsok jóváhagyásával nevez ki igazgatót, vagy ment fel. Ezt a kérdést jelenleg még országszerte vitatják. De megnyugtató az a tény, hogy a munkás-paraszt kormány nyilatkozatában a többi között ezeket is kijelenti : „A szocializ­mus felépítésében támaszkodik a munkástanácsokra, és mindazokra, akik hajlandók a magyar nép boldrigulásáért harcolni“. Ez a a mondat ismét elismeri a mun­kástanácsok fontos szerepét, is­mét megerősíti, bogy a koncáuy számít a munkástanácsokra. A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány nyilatkozatának megjelenése óta mégis nyögöd tabb, derűlátóbb a közvélemény. Ha némely pontját kritikusan is fogadják, egyben azonban min­denki egyetérthet. Ez az okmány új utakat jelöl meg, hogy a jövő­ben — a régi hibákat kijavítva — gyorsan talpraálljunk, és a nem­zet haladó elemeinek összefogásá­val, a nép jólétének állandó fo­kozásával felépítsük a független szocialista Magyarországot. (K- J.) Eger város anyakönvvéböl Születtek : Csörgő Terézia, Kö- ^kény Emma, Csutor György, Lé- <vai Dezső, Pápista Julianna, Ma- <bel István, Montvai József, Pu- Sporka Béla, Lukács Imre, Koós ylbolya, Pócs Mária, Peterdi 1st- >ván, Baber Imre. > Házasságot kötöttek: Kádas »Antal — Murányi Margit, Biró »József — Vajda Aranka, Bodnár »István — Nemes Mária, Túri Bé- >la — Bóta Margit, Kiss Jó- >zsef — Baráth Erzsébet. > Meghaltak : Rapcsák József >(1893), Dr. Réti Szabó Gábor >(1905), Tímár Mária (1956), Ko- >csis Albertné (1902), Kiss Péter- >né (1927), Bader Apollonia (1876), >Palásti Ludmilla (1956), Répánsz- >ki József (1880), Barna László >(1932), Fodor Mária (1956), Mé­száros Sándor (1895). j Hatvan város anyakönyvezi ? Születtek : Molnár József, Ku- >lics János, Kállai Erzsébet, Ko- >it'cz Katalin, Kovács Ilona. Mor- >vai János, Szabó Ildikó, Horváth > Gábor, Balázsfalvi Eszter, Ivády > Rezső, Zámbó Éva, Haholt Mik- Slós, Geiger Mária Anna. > Meghaltak : Zrupkó István 63 >éves, Kedves JakabnéNagy Terézia >66 éves, Zsozsa Mihály 48 éves. > tww\ rvw> rwvy ■ ■ twvs ■ ro i — NOVEMBER 13-a ó'a teljes <üzemmel dolgozik a Hatvani Cu- ikorgyár. Naponta 22—25 vagon <cukrot állítanak elő. — Na jó. akkor csak kedves; — lllegette magát a lány, ; s közben egészen mellé simult. ; A park kapujához értek. ; Megtorpantak egy pillanatra, : egymásra néztek. A lány piros: szája megnyílt egy kicsit, mint- ' ha szólni akarna, s egészséges: fogai ingerkedően bukkantak; elő. A fiú nézte., nézte, s karjai a lány dereka felé kúszott las-; san, nehogy megtörje a varázst.; Aztán a szája fölé hajolt, s hal-J kan suttogni kezdte. — Maga Is kedves... aranyos,; gyönyörű. Megcsókolhatom? A félig lehunyt szempár fel­villant, idegesen, mérgesen s s fogak visszabújtak a húsos száj, ízes meleg fészkébe. — Mit gondol?-.. Mert,., mef megengedtem, hogy átkaroljor a hideg ellen — csattant fé élesen a lány hangja, hogy í fiú visszahökölt. — De... kérem, én csak... — Viszontlátásra kedves., mit kedves... mamlasz barátom fordult sarkon a lány, hogy ; következő pillanatban csal léptei ütemes kopogása emlé keztessen az eltűnt pillanatra A fiú állt egy pilanatig, az­tán dühösen megcsóválta a fe jét. — Csak azt tudnám, hogj mivel bántottam meg... pedii olyan, de olyan tapintatos vol tarn... És dühösen megindult az el lenkező irányba-

Next

/
Thumbnails
Contents