Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-05 / 69. szám

2 NÉPÚJSÁG 1256. szeptember 5, szerda Őszinte nyílt választ a dolgozók kérdéseire Irta: HORVATH NÁNDOR MB. pol. munkatárs Külpolitikai jegyzetek A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa a kongresszuson hozott nagy- jelentőségű határozatok hatal­mas segítséget nyújtottak a világ valamennyi kommunis­ta- és munkáspártjának, az egész nemzetközi munkásmoz­galomnak. A kongresszust kö­vetően országunkban is rend­kívüli mértékben megnőtt a dolgozó tömegek politikai ak­tivitása, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értel­miségünk felelősségérzete or­szágunk sorsa, a szocializmus építése iránt A párt szervezeteiben és a különböző tömegszervezetek­ben, az értelmiség körében, a legkülönbözőbb párt- és pár- tonkívüli fórumokon széles, a termelés, a tudomány, az iro­dalom, a társadalmi élet szinte valamennyi területét felölelő viták indultak el, s folytatód­nak. E vitákban bátra bírálták a munkánkban elkövetett hi­bákat és fogyatékosságokat, a viták nagyban hozzájárul­nak ahhoz is, hogy pártunk vezetése a tömegek kezdemé­nyezésére támaszkodva to­vább javuljon. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének július 18—21-i ülésén hozott határo­zatok jelentős mértékben új helyzetet teremtettek a párt­ban, az országban. E határo­zat programot adott a nép­gazdaság fejlesztésére, a párt­egység megszilárdítására, a pártélet lenini normáinak tel­jes helyreállítására, a párt és a tömegek kapcsolatainak fej­lesztésére. Az életszínvonal ei Amint pártunk határozata megállapítja, az I. ötéves terv során nem emelkedett a kí­vánt mértékben az ország la­kosságának életszínvonala. A II. ötéves terv irányelvei e hi­ányosságok figyelembevételé­vel készültek el és előírják, hogy a munkások és alkalma­zottak 1 főre jutó reálbérét 25, a parasztság egy főre jutó pénzbeli és természetbeli jö­vedelmét ugyancsak 25 szá­zalékkal kell emelni. E fel­adat megvalósításához máris A dolgozókkal folytatott ta­nácskozásaink lépten-nyomon meggyőznek bennünket arról, hogy soha ilyen egyetértéssel, bizalommal nem fogadott né­pünk központi határozatot az utóbbi időben, mint éppen ezt. A határozat kedvező helyzetet jelent kül- és belpolitikánkra egyaránt. Kiindulópont arra, hogy lépésről-lépésre halad­junk előre a szocializmus épí­tésének útján. A dolgozó tö­megek ezt akarják, ehhez tesz­nek javaslatokat, amit ne­künk figyelembe kell venni, ez irányban érdeklődnek, melyre nekünk választ kell adni. A közelmúltban megrende­zett népgyűléseken, pártnapo­kon, konzultációkon, kisgyű- léseken, egyéni beszélgetése­ken rendkívül jó hatást vál­tott ki a dolgozók körében, hogy felelős párt-, állami- és tömegszervezeti, funkcionáriu­sok, agitátorok minden felme­rült problémára őszinte, vilá­gos, nehézségeinket nem el­leplező, előremutató válaszo­kat adtak. Nagymértékben nö­velte ez a bizalmat pártunk és népi demokráciánk ránt. A felvetődött problémákból néhányra jelen cikkünkben visszatérünk, hogy segítsünk a kommunista agitátoroknak a kérdések tisztázásában, hogy ezen keresztül is minél több dolgozónkkal megértessük, mi a helyes álláspont egy-egy kül-, avagy belpolitikai kér­désben. Segíteni akarunk a mindennapi életünkben leg­többször felmerült gazdasági, vagy egyéb természetű prob­lémák megmagyarázásában. uelésének kérdései hozzáfogtunk. Sikeresen telje­sítettük II. ötéves tervünk I. félévének célkitűzését. Pár­tunk és kormányunk már az idén jelentős intézkedéseket tett, hogy könnyítse a dolgo­zók megélhetését. Hatalmas mértékben fejlőd­nek a közösséget szolgáló ok­tatási, egészségügyi, jóléti in­tézmények. Ebben az évben mintegy 800 millió forintot ki­tevő bérügyi intézkedések is történnek, illetve már zömé­ben történtek. Felemelték az alacsony építőipari keresete­ket, életbelépett a MÁV és a posta havidíjas dolgozóinak béremeléséről szóló rendelet. Egyes, az egészségre káros munkakörökben 6 órára csök­kentettük a munkanapot. Az életszínvonal emeléséhez séhez járult hozzá a pártnak és kormánynak az a döntése, hogy az elkövetkezendő évek­ben nem bocsátunk ki állam- kölcsönt. Ez már szeptember 1-től kezdve általában 4.5 szá­zalékos többletbért jelent a dolgozóknak. De az életszín­vonal emelkedését jelzi az is, hogy egyre több és nagyobb választékú áru áll rendelke­zésekre. Egyes árukra kiter­jesztették a részletvásárlási kedvezményt. 1956. I. félévé­ben országosan több mint más- félmilliárd forint értékű áru­val több jutott a kiskereske­delem révén a fogyasztókhoz. Nagymértékben növekszik a parasztság pénzbeli bevétele is. 1956. I. felében 900 millió forinttal több jutott a falunak, főként az állami felvásárlás útján, mint az előző év ha­sonló időszakában. Rendelet jelent meg a zsír árának 2 forinttal, a szalonna és tepertő árának 10 százalék­kal való csökkentésére. Csök­kent az átlagminőségű kimért borok ára 20, a palackozottaké 10 százalékkal. Az eddigi intézkedésekhez a dolgozók teremtették meg az anyagi feltételeket. A további életszínvonal emelkedéshez is nekünk kell megteremteni. A II. ötéves terv folyamán ép­pen ezért a munka termelé­kenységét az állami iparban 1 munkásra vonatkoztatva 36 százalékkal, a gépállomásokon 23—24, az Állami Gazdaságok­ban 35—36 százalékkal kell emelni. Csakis ezzel és az önköltség rendszeres csökken­tésével teremthetjük meg az anyagi feltételt ahhoz, hogy dolgozó népünk életszínvonala továbbra is emelkedjék. Hogyan értsük azt, hogy a kulákok egyenrangú állampolgárok ? Szószerint, vagyis úgy, hogy a kulákoknak is meg kell adni azt a jogot, ami egy magyar állampolgárt megillet. Ország- gyűlési és tanácsválasztások idején szavazati joggal rendel­keznek. Szavazati jogától megfosztani csak azért, mert kulák, nem lehet, ha amúgy népi demokratikus államunk­kal megértő és lojális. A ku­lákok gyermekeit, ha tehetsé­gesek, nem lehet megfosztani a továbbtanulás lehetőségei­től. Természetesen nem mon­dunk le a beiskolázásoknál ezután sem arról, hogy első­sorban munkás, dolgozó pa­raszt és értelmiségi gyermekek továbbtanulása legyen bizto­sítva. A kulákok fiai a magyar néphadsereg rendes és nem munkaszolgálatos katonái. A kulákok hozzátartozói, roko­nai a termelőszövetkezetek közgyűléseinek határozata alapján felvehetők a termelő- szövetkezetbe. Ha a kulák ál­lampolgári kötelezettségének eleget tesz, egyetért népi de­mokratikus államrendszerünk­kel, azzal szemben nem visel­tet ellenségesen, lehetőséget kell adni neki arra, hogy a Hazafias Népfronton belül te­vékenykedhessen. A kulák sem ítélhető el bírósági úton megfelelő tárgyi bizonyítékok nélkül. Az olyan kulákok és osztályidegen elemek, akik szaktudásukkal, tapasztalata­ikkal és főleg munkájukkal már eddig is rászolgáltak né­pi demokratikus rendszerünk bizalmára, s ezután is elő akarják segíteni munkájukkal a szocializmus építését, népi demokratikus államhatalmunk részéről a legmesszebbmenő megértést fogják tapasztalni. Természetesen, azokkal szemben, akik tudatosan akadályozzák fejlődésünket, törvénysértéseket követnek el, akik lazítják az állampolgári fegyelmet, szabotálják a be­adást, az adófizetést, lejárat­ják állami szerveink tekinté­lyét, továbbra is a legszigo­rúbb rendszabályokkal fogunk eljárni. Aki népi demokráci­ánktól kapott bizalommal visz- szaél, nem is érdemel mást. B Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata értelmiségi politikánk néhány kérdéséről függ az értelmiség lebecsülé­sével, részben pedig annak a következménye, hogy sok párt- bizottságból hiányoznak a leg­fontosabb értelmiségi munka­területek ismerői. Politikai „tájfunra44 készül a japán főváros — írja az AP tokiói tudósítója — Az Associated Press tudósítója szerint sajtó és politi­kai körökben ezt a nevet adták a kormányválságnak, amely előreláthatóan Sigemicu visszatérése után fog kirobbanni. A hírek szerint az uralmon lévő Liberális-Demokrata Párt vezetői körében igen feszült a hangulat és valószínűleg le­mondásra fogják felszólítani Sigemieut, mert ők okolják, hogy holtpontra juttatta a Szovjetunióval folytatott béke­tárgyalásokat. Sigemicu japán külügyminiszter, aki — mint ismeretes —, Moszkvában a szovjet—japán viszony rendezéséről foly­tatott tárgyalásokat, újságírók előtt kijelentette, hogy Ja­pánnak haladéktalanul alá kell írnia a békeszerződést a Szovjetunióval és tulajdonképpen csak megfelelő tokiói jó­váhagyásra van szüksége. Sigemicu azonban nem Tokióba utazott, hanem Londonba, onnan pedig az Egyesült Állar mokba. A New York Times világosan megírja, hogy miért volt szüksége a japán külügyminiszternek, hogy ilyen nagy kerülővel induljon vissza hazájába. Az amerikai lap nézete szerint a japán külügyminiszternek sürgős szüksége van az amerikai támogatás biztosítására, mert csak így tudja po­zícióját otthon megerősteni. A maga részéről viszont Sige­micu elősegíti az Egyesült Államok távol-keleti pozícióinak megszilárdulását. Ismeretes, hogy Dulles külügyminiszter olyan nyilatkozatokat tett az utóbbi napokban, amelyeknek nyilvánvalóan az a céljuk, hogy megzavarják a szovjet- japán tárgyalásokat. A japán közvélemény így is reagált Dulles újabb beavatkozási kísérletére. Pénteken megtartott San-Franciscói sajtóértekezletén Sigemicu kijelentette, nem áll szándékában lemondani azért, mert nem sikerült neki Moszkvában megkötni a bé­keszerződést. A külügyminiszter hangsúlyozta: hallott egy esetleges kormányválságról, de szerinte ezt a hírt nem kell túlságosan komolyan venni. A sajtóértekezlet előtt Sigemicu megbeszélést folyta­tott Szurno Szonodával, aki azért érkezett Tokióból, hogy beszámoljon neki a Demokrata Párton belüli hangulatról. A Szovjetunióval való tárgyalásokról szólva Sigemicu kijelentette, hogy azért nem sikerült tető alá hozni a béke- szerződést, mert a Szovjetunió ragaszkodik a Kunasiri és Etorofu szigetekhez. — A Szovjetunió a jaltai egyezmény alapján tart igényt a szigetekre — mondotta Sigemicu —, majd kijelentette: Japán sohasem fogja magára nézve kötelezőnek tartani a jaltai egyezményt, mert a japán megadási feltételek a pots­dami egyezményen alapulnak. A Pravda „Sigemicu amerikai zarándoklata“ című cik­kében megjegyzi, hogy Sigemicu tulajdonképpen azért uta­zott az Egyesült Államokba, hogy újabb utasításokat kap­jon. „Már eleve meg lehet állapítani — írja a Pravda —, hogy ez a zarándoklat aligha hoz babérkoszorút a japán diplomáciának.” Joszip Broz Tito fogadta a Lengyel Egyesült Munkáspárt küldöttségét Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének főtitkára szombaton délben Brioniban fogadta a Len­gyel Egyesült Munkáspárt küldöttségét Franciszek Mazur- ral, a LEMP Központi Bizottsága titkárával az élen. A fogadáson és az ez alkalommal folytatott megbeszélé­seken jelen volt Moma Markovics, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bizottságának tagja is. A fogadás után Joszip Broz-Tito a LEMP küldöttségé­nek tagjait ebéden látta vendégül. Véliru—."Vasszer találkozó szeptember végén Az egyiptomi sajtó szombaton reggel első oldalon közli azokat az Űj-Delhiből származó értesüléseket, amelyek sze­rint Nehru miniszterelnök szeptember végén szaud-arábiai látogatása alkalmával Riadban találkozni fog Nasszer el­nökkel. Jól értesült egyiptomi körökben hangoztatták, hogy Krisna Menőn a londoni értekezletről visszatérőben, kairói látogatása alatt hozta Nasszer elnök tudomására Nehrunak azt az óhaját, hogy a közeljövőben találkozni szeretne vele. Görögország vádat emelt az EIVSZ-ben JVagy-Brítánnia ellen a ciprusi kérdésben A Reuter jelenti New Yorkból, hogy Krisztián Pala- masz, Görögország ENSZ-képviselője, Hammarskjöld ENSZ főtitkárhoz intézett levelében, amelynek másolatait meg­küldték az összes tagállamoknak, vádat emelt Nagy-Britan- nia ellen, hogy Ciprus népére „kegyetlen ultimátumot“ kényszerít, ahelyett, hogy igyekeznék előnyösen kihasználni a jelenlegi fegyverszünete,t amelyet az EOKA ajánlott fel a ciprusi kérdés békés rendezése érdekében. Palamasz levelében közli, hogy a ciprusi harcosok „fel­háborodással utasították vissza a brit ultimátumot“ és újra kezdték katonai tevékenységüket. Dulles nem vesz részt az elnökválasztási hadjáratban A Reuter közli, hogy Dulles amerikai külügyminiszter kijelentette, „a külügyek túlságosan lefoglalják ahhoz”, hogy részt vegyen ez év őszén az amerikai elnökválasztási hadjáratban. Lengyel küldöttség látogatta meg Petőfibányát in. Mindezek következtében az értelmiség jelentős része úgy tekint a marxizmusra, mint a népi demokrácia szükséges já­rulékára, de nincs meggyőződ­ve arról, hogy szakmai fejlődése és politikai tájékozódása szá­mára nélkülözhetetlen. Igen sokan még mindig nem látnak világosan olyan kérdésekben, mint a munkásosztály és a párt vezető szerepe, a hazafiság és a nemzetköziség összefüg­gése stb.; számos burzsoá vi­lágnézeti maradványt hordoz­nak magukkal, különösen lassú az elszakadásuk a vallásos meggyőződéstől­3. Bár a népi demokrácia _ az értelmiség munkája számára egészen új távlatokat nyitott meg, mégis számos körülmény fékezi alkotó tevékenységének kibontakozását Az értelmiséggel szemben ki­alakult bizalmatlanság sok he­lyen gúzsba köti az önálló kezdeményezést; szabotázs vád­jától való félelem nem egy szakembert arra késztet, hogy a feladatok legjobb megoldása helyett — saját nyugalma biz­tosítása érdekében — megfe­lelő papírokkal fedezze magát Az értelmiségi szakemberek javaslatai és kritikai megjegy­zései gyakran bürokratikus rendszabályokba, felülről dik­tált merev szempontokba üt­köznek. Ezek a hibák nem kis részben népgazdaságunk és ál­lamigazgatásunk túlzott cen­tralizáltságával függnek össze. A minisztériumokban és más vezető szervekben foganatosí­tott, néha kellően végig nem gondolt rendeletek ugyan nem az értelmiségi szakemberek el­len irányulnak, — hiszen lét­rehozásukban gyakran éppen ilyenek vesznek részt —, a gyakorlatban mégis sokszor a vezetők és a szakemberek ha­táskörét, felelősségét korlátoz­zák és a bizalmatlanság látsza­tát keltik. 4. Bár az értelmiség anyagi helyzete a felszabadulás óta fokozatosan javul, ennek ala­kulása az értelmiség több ka­tegóriájánál egyáltalán nem kielégítő. Elég általános jelenség kü­lönmunkák vállalása a fizetés megtoldása céljából. Ez fizikai­lag erősen igénybe veszi az embereket, és elvonja őket. a rendszeres szakmai tanulmá­nyoktól. Az értelmiség bérezésében nem érvényesül eléggé az an va gi érdekeltség elve. Sok terü­leten a szakmai felkészült­ségről és a teljesítménytől függetlenül, a beosztásuk sze­rint kapják a fizetést. Arány­talanságok vannak az admi­nisztratív és a tudományos munka dotálásában is, az utóbbi rovására. A vezető értelmiség élet- színvonalának nem megfelelő alakulását jelzi, hogy igen ke­vésnek van közülök autója, nyaralója. Szolgálati kocsit ke­vesen kapnak. 5. Az előbbiekben felsorolt hibák, nehézségek nagy része bizonyos mértékben befolyásol­ja az új értelmiség magatar­tását is, szükséges azonban en­nek a rétegnek néhány sajá­tos problémájára is rámutatni. Népi demokráciánk nagy eredménye, hogy a felszabadu­lás után felnőtt, többségben munkás- és parasztszármazósu új értelmiség száma évről év­re növekszik. Jelentős részük szakmailag derekasan helyt­áll, képzettségük alaposabb, korszerűbb, mint a kezdő szakembereké volt a múltban. Politikai magatartásuk is tük­rözi, hogy a mi rendszerünk­ben nőttek fel; sokan közülük kiválóan dolgozó pártmunká­sok Fiatal értelmiségünk szak­mai fejlődését azonban megne­hezíti, hogy általános művelt­sége nem eléggé megalapozott, nincs kellő nyelvtudása, nem járhatott külföldre. A régi ér­telmiség egy része bizonyos féltékenykedéssel és idegenke­déssel fogadja az új értelmisé­get, nem segíti megfelelően szakmai fejlődését, nem támo­gatja előbbre jutását, egyolda­lúan bírálja hibáit. Nincs ál­lami szerveink részéről intéz­ményesen megoldva az új ér­telmiség szakmai továbbkép­zése. A fiatal értelmiség politikai fejlődésében is tapasztalható az utóbbi években bizonyos megtorpanás. Nem egyszer ta­lálkozunk politikai közönnyel és cinizmussal. Ezt részben az egyetemeken folyó politikai munka gyengesége okozza, részben pedig azok a nehézsé­gek, amelyekkel az egyetem elvégzése után találkoznak. Különösen a családjuktól tá­vol munkát kapott fiataloknak sok a gondja; fájó problémá­juk a lakáshiány, mely megne­hezíti letelepedésüket és csa­ládalapításukat. Egyes helye­ken kevés megértésre találnak ügyes-bajos dolgaikban a helyi párt- és DISZ-szerveknél is Ez aztán oda vezet, hogy nem egyszer a régi értelmiség po­litikailag elmaradottabb réte­geinek hatása alá kerülnek. Sokszor az új értelmiségen belül is túlságosan éles válasz­tóvonalat húznak a munkás­paraszt, valamint az értelmisé­gi és egyéb származásúak kö­zött. Ez mindenekelőtt a régi értelmiséget sérti, de akadá­lyozza az új értelmiség egy ré­sze aktivitásának kibontako­zását is 6. Nem kielégítő az értelmi­ségiek közötti pártépítő mun­kánk sem. Ez részben össze­Az értelmiségiek aránya a pártban 1952-től 1956-ig majd­nem a kétszeresére: 3,9 száza­lékról 6,1 százalékra nőtt, de még ez a növekedés sincsen arányban az értelmiség társa­dalmi jelentőségével s a párt­építési munka lehetőségeivel. A párttagság gyarapodása az egyes értelmiségi rétegekben különböző. Viszonylag leggyor­sabb a műszaki értelmiségnél, s nagyon lassú a falusi tanítók között. Van olyan megye, ahol a pedagógusoknak csak 8 szá­zaléka párttag. Ennek oka nem egyszer az a téves nézet, hogy az értelmiségiek felvétele a párt kispolgári felhígulásához vezet. Nem megfelelő a párttagság aránya az új értelmiségiek kö­zött sem. A 24 éves korhatár miatt csökken egyetemeinken a párttaghallgatók száma, pe­dig már itt kellene elkezdődnie párton belüli nevelésüknek. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1953-ban még 178, 1955-ben pedig már csak 29 hallgatót vettek fel párttagnak, illetve tagjelöltnek. Pártszervezeteink nem min­dig törekednek arra, hogy szakmailag legképzettebb, leg­tekintélyesebb értelmiségieket nyerjék meg párttagnak. Mivel ezek között gyakran vannak olyanok, akik kritikusan gon­dolkodnak, a hibákra élesen reagálnak, — számtalan eset­ben előnyben részesítik a szür­kébb, de simulékony elemeket. Ez visszatetszést szül a jó szándékú értelmiségiek között. Pártfunkcionáriusaink egy része kellő műveltség és szak­ismeret hiányában húzódozik az értelmiségiek körében vég­zendő politikai munkától és a velük való foglalkozástól. (Folytatjuk.) j A lengyel—magyar barátság ünnepi hete alkalmából len­gyel küldöttség tartózkodott a hatvani járásban. A küldöttség tagjai ittlétük alatt több üzem­ben és termelőszövetkezetben tettek látogatást. A múlt héten például a járás két legnagyobb ipari üzemét: a Mátravidéki Erőművet és Petőfibányát lá­togatták meg. Petőfibánya lakossága az új kultúrházban rendezett részük­re ünnepélyes fogadtatást A lengyel vendégek viszonzásul este kultúrműsorral szórakoz­tatták a bányatelep lakosságát és egy színes lengyel filmet is vetítettek részükre. — Újító ankétot rendeztek az elmúlt szombaton Petőjibá- nyán, ahol a Tröszt legjobb újítói és műszaki vezetői cse­rélték ki tapasztalataikat.

Next

/
Thumbnails
Contents