Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-01 / 68. szám

1956. szeptember 1. szombat NÉPÚJSÁG 7 A választék és minőség nyomában Mindig jólesik a kirakatok előtt álldogálni, akár azzal a szándékkal, hogy vásároljunk, akár csak azzal, hogy ter­vezgetünk, mit vennénk még, ha . ■ . Ha például prémiu­mot kapnánk, nyernénk a Totón, kihúznák a békekölcsönt, vagy ha váratlanul nagyobb összeghez jutnánk. Egerben a kirakatok szépek, rendezettek, sok különleges holmit, divat­cikket, textilneműt, villamossági cikket és bútort zárnak üvegablakaik mögé. Mégis nagyon sokszor előfordul, hogy a kirakatbeli áru bent nem kapható. Kirakati mintapél­dánynak szánták, vagy csak egy-két darab volt belőle és az is hamarosan elfogyott. Sokszor bosszankodunk azon is, hogy a divatlapok, tanácsadók, a rádió új gyűrhetetlen szövetekről, különleges divatcikkekről, bútorokról számol­nak be, de mi mindezeknek Egerben színét sem látjuk Rossz az áruellátás? Szakmailag van-e hiba, vagy csak csu­pán a vidék mostohagyerek? Nézzünk körül a kereskedelem frontján, talán megkapjuk rá a pontos választ. 30 ezer méter elfekvő Viscosa Óriás hegyek selyemből, pa­mutból, ruha- és kabátszövet­ből a nagykereskedelmi válla­lat raktáraiban, és a színeknek milyen csodálatos keveréke. Rózsaszín kord bársonyok, sár­ga nylonok, tarkamintás saté- nek, kartonok, flanelek. Első pillanatban úgy tetszik, nincs is, nem is lehet semmi hiba, van itt bőven áru, minden, amit a közönség kíván, ked­vel. Az igazgató azt is elmond­ja, hogy az Egri Textil Nagy­kereskedelmi Vállalat teljesí­tette tervét és a többi nagyke­reskedelmi vállalatok között első. Ha azonban egy-egy osz­tályvezetővel beszélünk, azok mást mondanak. Van még hi­ba itt Is. Van áru bőven, fla- nell, vászon, selyem is, csak­hogy a vevők egyre igényeseb­bek. Ma már a falu sem fogad­ja el az úgyneveztt bóvli árut, megkívánják, hogy pénzükért szebb mintát, finomabb minő­séget kapjanak. Lássuk, miből is van hiány? Nemsokára itt a színházi, báli idény. De egy­általán nem kapható taft. Van helyette tízezer méter számra, hullámkrepp, amely azonban talán évekig is ott fekszik. Ugyanez a helyzet a szövetosz­tályon. Már nem tudják hová rakni a női velúr kabátszöve­tet, a viscosából pedig (kockás, gyenge minőségű pamut a- nyag) Dunát lehetne rekeszte- ni, 30 ezer méter fekszik a rak­táron, de bizony senkinek sem kell. Viszont nincs kangárn, cord, nincs finom, gyűrhetetlen női szövet sem, a gyapjú jer- sey-nek, ami most a legújabb divat, még a hírét sem hallot­ták. Ez a helyzet a színeknél is. Óriási tételekben kaptak például rózsaszín női szövetet, amelyet ma már kevésbé ke­resnek. De nincs, vagy nagyon kevés a sötétkék és fekete fér­fi szövet, vagy női szövet. Erdőtelek részére vásárol ép­pen a Földművesszövetkezet vezetője. Neki színes tropicál kellene, azt szeretik az erdő­telki lányok. Nem tudnak ré­szére adni. Nem kapható. Mi is lehet hát itt a hiba? Először a textilgyárak terve. A textilgyárak nem gyártanak kevesebb szövetet, mint 10, vagy 20 ezer métert egyfajtá­ból, egyszínbőL így adódik az­tán elő, hogy uniformizálódnak a nők, kénytelenek csak rózsa­szín ruhában járni. A Nagyker. üzleteknek tízezerméteres téte­lekben kell átvenni. Helyesebb lenne, ha egy-egy tételből kü­lönböző színekben csak ötezer métert kellene átvenni. A má­sik hiba az, hogy öt-hat hónap­pal, néha egy évvel is később kerül le vidékre az a divatos anyag, amelyet pedig most azonnal keresnének. így ma­radt a nyakán a Textilnagyke­reskedelminek a 30 ezer méter Viscosa is, vagy az ízléstelen, rossz mintájú selymek. A Bel­kereskedelmi Minisztérium nem ad elég szabad kezet a textilbevásárlóknak. Kötelezi őket egy-egy bizonyos áru át­vételére és leginkább a buda­pesti nagykereskedelmi válla­latok elfekvő áruiból juttat vi­déknek. Ebből csak nagyon ke­vés az, ami éppen az idény divatcikke. Talán még rosszabb a hely­zet a konfekciónál. Itt igen ki­csi a választék. Sok a rosszul szabott, ízléstelen, rosszminő­ségű anyagból készült női ru­ha. Nincs például háromnegye­des ujjú női blúz, amelyet pe­dig most legszívesebben hor­danak a nők. Nem volt a nyá­ron nyakkendőselyem ruha, csak most kapott a nagykeres­kedelem, mikor a nyár végén vagyunk. Szövetruhákban csak a gyengébb minőségű anyagot dolgozzák fel. Nem csoda te­hát, ha húzódoznak a készruha vételtől. Itt is az a helyzet, hogy szériában gyártják azo­kat szinte kényszerítve arra a nőket, hogy egyformát hord­janak. Nincs modell. A férfi konfekcióban már jobb a hely­zet. Javult a ruhák szabása, jobb a minősége, de itt is kevés van egyes színekből, például sötétkékből, vagy szürke Cord- ból, amit pedig nagyon keres­nek. A gyermekkonfekciónál most kapta meg a Textilnagy­kereskedelmi azt a nagymeny- nyiségű vászonnadrágot, amit egész éven át igényelt. Nagyobb választékot érdemelne az Állami Áruház Szinte meglepően kevés a választék az Állami Áruház konfekció osztályán. Pedig sok a vásárló. Kezdődik az iskola­év, a szülők a gyerekeknek sö­tétkék nadrágot, ruhát keres­nek, — nincs — hangzik a vá­lasz, — tessék talán egy hét múlva jönni. — Bőrkabátot ke­res egy férfi, a válasz: — Még nem tudunk adni. — Három fi­atal lány előbb ruhát, majd kabátot szeretne, sajnos, mind­kettőből csak nagyobb szám­ban van. A 39-es front gépkezelője Ki hinné erről a vékony, törékeny ter­metű asszonyról, hogy már a harma­dik éve nap, mint nap leszáll a bányá­szokkal a mélybe, hogy ő a 39-es front egyik gépkezelője. Nem is akármilyen gépkezelő — véle­kednek róla többem A legjobbak közé tartozik, aki becsü­lettel ellátja felada­tát, rendben tartja gépét és ezzel is se­gíti a zavartalan szállítást A front szállító- vágatának végén nagy vülanymotor áll, ez hajtja az úgy­nevezett szalagfejet, ez pedig hosszú gu­miszalagot mozgat Itt jön ki a szén a frontfejtésből. Lát­szólag nem nagy do­log gépkezelőnek lenni itt, de ez csak a látszat. Naponta, sőt műszakonként is több száz tonna sze­net szállít ki innen a szalag s ha valami hiba akad, az egész front termelése meg­áll. Egy-egy motor­hiba kisebb-nagyobb gondatlanság, máris több tonnával veti vissza a termelést. Ennyire fontos hát a gépkezelő jó mun­kája, nem is beszél­ve arról, hogy a gép súlyos ezreket kép­viselő érték, s mind­ez Pálinkás Károly- né gondjaira van bízva a nyolcórás műszak alatt S Pá- linkásné egy-egy mozdulattal egy-egy gombnyomással pa­rancsol a nagy gép­tömegnek. Sokan azt hiszik — mondja ő — hogy a gépkeze­lők munkája csupán a kapcsolásokból és néhány gombnyo­másból áll. Az igaz­ság pedig az, hogy a gép is olyan, mint a ló, vagy az ember, ha nem gondozzák megfelelően, bizony haijj^r munkaképte­len lesz. Ha nincs munka, ha a fronton szerelnek, akkor bi­zony alaposan meg­nézem, nem szakadt- e el szalag, szaba­don forognak-e a görgők, nem rakó­dott-e le közéjük sár, vagy törmelék. Ilyenkor mindig akad munka, egy kis javítani való. Gyak­ran meglazul a kup­lungcsavar, meg kell zsírozni a fogaskere­keket, a csapágya­kat és tisztán kell tartani a szalagfej véghengereit is. Hiá­ba, nincs szívem el­nézni, hogy a gép kenetlenül nyikorog­jon, vagy úgy men­jen, mint a rosszul táplált állat Meg kell adni neki, amit kér és akkor nincs is semmi baj. Azért is fontos ez nekem, mert ettől függ, hogy mennyi a termelés és a kereset Csupa szív és lel­kesedés ez a barna- hajú, villogószemű asszony, amint mun­kájáról beszél, sl aki jó gazdája a gépé­nek. Pálinkásné an­nak idején tízhetes gépkezelői tanfolya­mot végzett és így került a géphez. Jól­lehet, ezen a rövid tanfolyamon nem is tehetett szert tökéle­tes szakismeretre, de a gép szeretete, a gondozás, a lelkiis­meretes munka né­mileg pótolta a szak­tudást, és a legjobb gépkezelővé tette Pálinkásnét. Nemcsak a mun­kahelyén, a gép mel­lett, hanem odahaza is egész emberként helyt áll ez a derék munkásasszony. A napi munka után még odahaza is sok teendő vár rá. A fér­je vájár, szintén itt dolgozik. Gondolni kell arra is, hogy rendszeresen ellássa őt tiszta ruhával éle­lemmel, rendben kell tartani a lakást, s nem utolsó sorban 14 éves kislánya ne­velésének gondja is jórészt az ő vállain nyugszik. Sok ilyen Pálin- kásnéja, lelkes, pél­damutató asszonya van az üzemnek, és Petőfibányának. Az idei bányásznap al­kalmával Pálinkás­áéval együtt kö­szöntjük őket és el­ismerésünket fejez­zük ki áldozatos munkájukért. Cs. I. Egy évforduló 1945 szeptember 2-án Japán, az utolsó tengelyhatalom is letette a fegyvert A második világháború véget ért. Európában ekkor már csönd volt, csak a meginduló élet csákányütései csattogtak a romok között, meg a Reichstag fölött a vörös zászló lobogott. Párizs, Varsó, Kiev lakói le- síkálták a falakról a megszállók nyomait, letépték az abla­kokról a sötét papírt (már ahol maradt még fal és maradt ablak), eltemették, meggyászolták a halottakat, s az élet folyt tovább. Az élők dolgoztak, megviselt idegeiket nem tépte többé szirénavíjjogás, bombák robbanása. Csak a földgömb túlsó felén dördült iszonyút a föld. Az amerikai légierő kötelékeibe tartozó gépek ledobták az első atombombát Hirosimára. Ez a név azóta jelkép lett, a tömegpusztítás elrettentő jelképe. Háborúban mindenképpen pusztul az ember, bűnö­sök és ártatlanok, katonák és békés lakosok egyként hulla­nak. De az az oktalan és tömeges pusztítás, amelyet a hiro- símai atombomba okozott, még a sokat megélt, sokat szen­vedett európaiakat is megrendítette. Szükség volt-e vajon Hirosimára a háború befejezéséhez? Japán már magában állt, fasiszta szövetségesei kidől­tek, haderejének gerincét eltörte a szovjet csapatok villám­gyors mandzsuriai offenzívája Halálos gyűrű szorításában fuldoklóit Hitler utolsó szövetségese. Katonai szakemberek azóta számtalanszor megírták, hogy Japán kapitulációja ab­ban a helyzetben elkerülhetetlen volt. Miért volt hát szükség az atombombára, amely lakott földet pusztasággá változtatott és százával, ezrével pusztí­totta a fegyverteleneket, az otthonmaradtakát? Azért, hogy az Egyesült Államok megmutassa az «ere­jét.»- S nem is Japánnak akarta megmutatni elsősorban, ha­nem a háborúból győztesen kikerült Szovjetuniónak, s a romok közt erőre kapó kommunista gondolatnak. Teltek, múltak az évek, s rövidesen elkövetkezett az az esztendő, amikor Amerika már nem volt többé az atomerő egyedüli ura. De a bombák továbbra is robbannak, magas­ra verve a Csendes Óceán hullámait, rádióaktív felhőket hajtva a környező szigetekre. Az Egyesült Államok kor­mánya makacsul kibújik minden felszólítás, minden javas­lat alól, amelynek az atomfegyverek betiltása a célja Flty- tyet hányva minden közeledésre, a nemzetközi élet minden enyhülésére, görcsösen ragaszkodik ehhez a kiszámíthatat­lan, gyilkos erőhöz. Pedig ennél nagyobb erő is van a világon. Az az erő, amely leverte a fasisztákat, elűzte a hódítókat minden atombomba nélkül. A százmilliók szabadságvágya, béke­akarata. A boconádi földművesszövetkezeti szakcsoport tagjai saját ter­vezésű fúróberendezésükkel kutat fúrnak az öntözéses gaz­dálkodás kibővítésére. Termelőszövetkezeteink Emelkedik a tejhozam j éldlb-őí Majd 10 ezer holddal Az év elmúlt nyolc hónapjá­ban ismét jelentősen gyara­podtak termelőszövetkezeteink. Az idén 2096 család választotta a nagyüzemi gazdálkodás út­ját, s 9904 holdat vittek be a közös gazdaságba. Tíz új ter­melőszövetkezet, 5 új termelő­csoport is alakult, s 5 termelő- csoport tagjai választották a gazdálkodás magasabb formá­ját, termelőszövetkezetet ala­kítottak. A belépések zöme az első három hónapra esett, Mit jelent a gé Ez az esztendő ismét meg­mutatta, hogy a gépek, a nagy­üzemi táblás gazdálkodás se­gítségével jobb eredményeket lehet elérni, mint a kis egyéni parcellákon. A hatvani járás gyarapodtak tsz-eink azonban most az előlegosztá­sok után újra több dolgozó pa­raszt fordult a szövetkezetek felé. Augusztusban összesen 103 család 133 taggal és közel 600 hold földdel lépett be a meglévő termelőszövekezetek- be és termelőcsoportokba. A legtöbb belépő ebben a hó­napban a gyöngyöspatai Rá­kosi tsz-ben volt, ide nyolc család tizenhat taggal kérte felvételét a nagyüzem? tsz-ei őszi búzából 2,6, tavaszi búzából 3,2, rozsból 3, őszi. ár­pából 2.9, zabból 2.3 mázsával termeltek többet holdanként, mint az egyéniek. ICIiUCiU­1 orzsaiiauenyeszto ______ sz övetkezeteinkben az elmúlt hónaphoz viszonyítva ismét növekedett a tejtermelés. A legjobb eredményt a kömlői Szabadság Tsz törzsállományá­ban érték el, ahol a fejési át­lag 18.7 liter. A mezőtárkányi Szabadság tehenészetében 15.7 literes a fejési átlag, s kiemel­kedő a tamazsadányi Táncsics Tsz 13.9, a tamabodi Kossuth Tsz 12.9 literes tejtermelése is. 84 ezer forint — gyapjúból Igen szép eredményt értek el a sarudi Kossuth Termelő- szövetkezetben a juhászoknál. 450 darab juhnál 6 kilogramm volt a nyírási átlag, ez a szö­vetkezetnek 84 ezer forint jö­vedelmet hozott. A szép állo­mányból 18 darabot fel visznek a Mezőgazdasági Kiállításra is. Érdemes szerződést kötni Az idén ismét jól jövedel­mezett a termelőszövetkezetek­nek a szerződéses termelés. A dormándi Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezet öt holdon ter­mel olajlent Átlagtermésük 5 mázsa 65 kilogramm lett. Jöve­delmük az öt hold lenmagter­més után húszezer forint. A sarudi Kossuth Tsz-ben 40 holdon borsót termeltek. A 13 mázsa 40 kilós átlagtermés több mint 800 ezer forint jöve­delmet hozott a termelőszövet­kezetnek. jó terméseredmények a szorgalmas munka nyomán Az egri járás termelőszövet­kezetei, egyénileg dolgozó pa­rasztjai gazdag termést taka­rítottak be a szorgalmas mun­ka nyomán. A felnémeti Pető­fi Termelőszövetkezetben 14 mázsa 84 kilogramm búzát. 16 mázsa 66 kilogramm árpát és 12 mázsa 12 kilogramm zabot takarítottak be holdanként. Kiemelkedő a felsőtárkányi Dózsa Tsz 15 mázsa 78 kilo­grammos zab, és a demjéni December 21 Tsz 16 mázsa 4 kilogrammos ősziárpa átlagter­mése is. A községek között a legjobb eredményt a bélapátfalviak ér­ték el. Itt 9.5 mázsás búza, 9 mázsás rozs, 15.2 mázsás őszi­árpa, 13.2 mázsás tavaszi árpa és 11.5 mázsás zab átlagter­mést értek el. Említésre méltó a hegyvidéki Szúcs község ter­mésátlaga is. Itt a rossz tala­jon 8 mázsás búza, 15 mázsás ősziárpa, 10 mázsás tavaszi ár­pa és 9.1 mázsás zabtermést ta­karítottak be holdanként. Tehergépkocsit vásároltak a borsó árából Az idei szorgalmas munka Sarudon is meghozta az ered­ményeket. A Kossuth Tsz-nek az elmúlt évben 8.5 mázsás bú­za átlagtermése volt, az idén 11 és fél mázsát takarítottak be holdanként. Ez annak kö­szönhető, hogy a tsz-tagok szorgalmasan dolgoztak és al­kalmazták a fejlett agrotechni­kát. Jó termést hozott a bor­só is, holdankint 13 mázsát. A borsó árából 125 ezer forintért egy új tehergépkocsit vásárol­tak. Gondolnak a következő évi termésre is, időben elvé­gezték a tarlóhántást, s a gép­állomás segítségével 35 holdon a nyári mélyszántást. Szép eredményeket értek el az egyénileg dolgozó parasztok is, bár termésátlaguk messze a tsz-é mögött marad, öszibúza átlagtermésük a tavalyi 6 má­zsa 23 kilóval szemben 8 má­zsa 18 kg lett. A község dol­gozói a termelőszövetkezettel együtt most már felkészültek az őszi munkákra. Balázs András, agronómus. Egy termelőszövetkezet és egy tszcs alakult augusztusban Nagyfügeden két termelőszö­vetkezet példáján ismerték meg a dolgozó parasztok a közös gazdálkodás előnyeit. A betakarítás eredményei láttán a hónapok óta dolgozó előké­szítő bizottság tagjai elhatároz­ták, hogy az őszi munkát már közösen végzik. Kedden este 10 család, 22 taggal, 52 holdon Petőfi néven alakított termelő­csoportot. Karácsondon Szor­galom néven alakult új terme­lőszövetkezet 22 taggal. Ezer szövetkezeti tag épített házat a megyében Megyeszerte eredményesen gazdálkodnak a termelőszövet­kezetek, gyarapodik a közös vagyon és egyre növekszik a tagság jóléte is. A társasgaz­daságok alakulása óta már ezer olyan tag épített, vagy vá­sárolt új családi otthont ma­gának, aki a közös gazdaság­ban kereste meg a rávalót. Számos olyan termelőszövetke­zet van, mint a felnémeti Pe­tőfi Tsz, ahol a tagság zöme uj családi otthonban lakik. À negyven boldog háztulajdonos között van Szarvas Lajos, a gyümölcstermesztési brigád tagja is, aki családjával két év alatt annyi jövedelemben ré­szesült, hogy 80 ezer forint ér­tékű kétszoba-konyhával és egyéb mellékhelyiségekkel el­látott házat építhetett fel. A pusztaszikszói Szabad Nép Tsz- ben egy év alatt 18 tag költö­zött szép, korszerű lakásba. A termelőszövetkezetek az el­múlt évben átlag 34 forintot fizettek egy munkaegységre. Ebből az összegből és az idén kiosztott előlegből újabb ötven tag fogott hozzá az építkezés­hez. Pélyen a Rákosi és a Vö­rös Szikra Termelőszövetke­zet tagjainak 12 új lakóház épül. Kerekharaszton, Nagyré- dén tíz tag fejezi be rövidesen a lakásépítést. A termelőszö­vetkezeti tagok nagyrészt sa­ját erőből építkeznek, de segíti őket az állam is. Ebben az év­ben 800 ezer forint hitelt bizto­sított a tsz tagok kislakásépí­téséhez. A noszvaji Új Élet példáján A jövő esztendei jó termés egyik feltétele, hogy időben végezzék el a nyári trágyázást, szántást. Az egri járás terme­lőszövetkezeteiben már meg­kezdték ezt a munkát. A leg­jobban a noszvaji Uj élet Tsz­ben haladnak, itt eddig a szán­tóterület 18 százalékán végez­ték el a nyári trágyázást, s úgy tervezik, hogy az idén a szántóterületnek a felét meg­trágyázzák.

Next

/
Thumbnails
Contents