Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)
1956-09-29 / 76. szám
NÉPÚJSÁG 1956. szeptember 29. szombat „A párt ne csak nekünk mondja el, mit érünk, hanem a széles munkás és paraszttömegeknek is“ — Értelmiségi ankét Gyöngyösön — Mint valami gyorsan fejlődő, izmos növény, úgy növekszik napról-napra a bizalom a párt iránt, a jövő iránt, úgy ver egyre mélyebb gyökeret a hit: az igaz úton haladunk a szocializmus építésében A bizalom, a hit elmélyülését, a nép és a párt egységének to- vábbszilárdulását, a júliusi út még “-népesebb forgalmát« és a szabad vita kibontakozását vitte előbbre nem kis lépéssel a minapi értelmiségi ankét Gyöngyösön. Ilyen közvetlen módon, ilyen őszinte hangnemben, s ilyen tiszta szívvel jó ideje nem találkozott egymással ebben a városban sem a párt és az értelmiségiek meglehetős széles rétege. S rögtön hozzá kell tenni: régen volt már olyan ankét ebben a városban is, aiftely különösebb “mozgósítás“- nélkül, csupán égy közvetlen hangú meghívóra támaszkodva vonzott volna ilyen jelentős tömeget Majd félezer értelmiségi, régi és új, fiatal és idős, a mindkét nemből, orvosok és pedagógusok, ügyvédek és mérnökök jöttek el a kultúr- bázba, hogy meghallgassák, mit akar mondani nekik és hogy őket is meghallgassa a párt. Nemcsak egyszerűen abban volt újszerű ez az ankét, amit mondtak, — hisz ennek jórészét elmondták már egymás közt jónéhányszor az utóbbi időben — hanem elsősorban abban, hogy nyíltan, az egész plénum előtt mondták el véleményüket a párt politikájáról: konkrétan a város értelmiségeit érintően. Nem lehetett mély megelégedettség nélkül szemlélni az értekezlet résztvevőinek arcát, hallani a felszólalók szavait. Ha eddig még nem, hát itt most mindenki meggyőződhetett arról hogy a júliusi határozat történelmi határozat, hogy az értelmiségről szóló és az előbbire szervesen épülő augusztusi határozat lebontotta azt a kőfalat, amelynek értelmiségi, munkás, paraszt egyaránt a kárát látta. Ez talán az első és legalapvetőbb tapasztalata a gyöngyösi jól sikerült értelmiségi ankétnák. A sikerhez kétségkívül legdöntőbb módon az a beszámoló járult hozzá, amelyet a városi párt végrehajtóbizottság nevében Marosán Lajos a pártbizottság első titkára mondott el- Nem is beszámoló volt ez a szó legszorosabb és már megszokott értelmében. Több annál, ami hangját, őszinteségét, a mély önbírála- tót és a konkrét perspektívát illeti. Nem általános frázisok, hanem kézzel fogható tények, nem szépművű mondatok, hanem súlyos igazságok, vissza nem rettenő önbírálat, szinte tőmondatokban megfogalmazott és éppen emiatt nagyon is gyakorlati feladatok Több mint egy órát tartott ez a beszámoló, de a légy zümmögéséi meg lehetett volna halla'WWWNAA/ ' ni a hatalmas teremben. Miről is szólt ez a beszámoló? Kimondta, s ezen keresztül a párt mondta ki Gyöngyösön mindazt, ami éveken keresztül ólomsúlyként nehezedett az értelmiségiek szívére, nyelvére. Kimondta, hogy: «az értelmiségiekhez való viszonyunkat károsan befolyásolták pártunk politikájában elkövetett hibák és az osztály- harc helytelen alkalmazása. De nem utolsósorban az, hogy pártunk nem tisztázta eléggé az értelmiségnek a szocializmus építésében betöltött szerepét a fordulat éve után, s ezért sokan lebecsülték az értelmiségiek munkáját... A bürokratizmus, a törvénysértések, a bizalmatlanság, a viták, véleménynyilvánítás lehetőségeinek hiánya, s a kulákkérdésben elkövetet hibáink joggal nyugtalanították értelmiségi dolgozóinkat...« De választ adott a beszámoló a múlt hibáira épülő aggódó és értelmiségi határozat megjelenése óta névszóm közt sokszor elhangzott, s ki nem mondott kérdésre is. “Nekünk nem átmenetileg van szükségünk az értelmiségre, mi nem taktikázunk velük, hanem arról van szó, hogy az értelmiséget az eddiginél jobban munkája, s ne származása alapján értékeljük és segítsük ..Világos és megnyugtató szavak voltak ezek azonnal, már a hozzászólások során le lehetett mérni hatásukat. Mint ahogy le lehetett mérni a terjedelmes, de mindvégig izgalmas beszámoló egyéb vonatkozású kérdéseinek hatását is Hisz a párt hivatalos állásfoglalása úgyszólván átfogta mindazokat a legégetőbb helyi és hozzá lehet tenni, országos jelentőségű problémákat is amelyek joggal keltettek bizalmatlanságot, keserű szájízt és visszahúzódást a párt július előtti politikájának számos és alapvető kérdésében. Vajon csak gyöngyösi jelenség volt-e, hogy a város vezető funkcióiban igen alacsony az értelmiségiek száma; ' hogy az értelmiségiek gyermekei közül alig vettek fel néhányat az egyetemekre s főiskolákra, hogy ifjú Kozmári Györgyhöz hasonlóan, kiválóan végzett diplomás emberek, akik telve voltak alkotó vággyal, származásuk miatt legfeljebb csak kifutók lehettek a BELSPED-nél. S az se volt csak gyöngyösi, vagy fordítsuk meg, az se volt csak országos, hanem gyöngyösi jelenség is. hogy alaptalan vádaskodások, gyanusítgatások alapján sokszor az érintettek megkérdezése nélkül ítéltek az értelmiségi dolgozók felett, így folyt össze a járási kul- túrház nagytermében az országos ügy a helyivel, mint ahogy nemcsak gyöngyösi méretekben folyik most az augusztusi határozat végrehajtása .hanem ezen munkálkodik a párt szerte az országban. őszinte, bátor és közvetlen volt a beszámoló. És erre, mint Dr. Csermely István egyetemi magántanár is kifejtette, csak őszintén lehetett válaszolni. Olyan gondolatok repkedtek szabadon ebben a teremben, amelyeknek a közelmúltban még nagyon is megvolt a vámjuk, s olyan kérések, amelyek felnyílt és látó szemeink előtt most természetesnek hatnak, s amelyek nem is olyan régen korántsem voltak azok. Lapis Péter, a MÁV Kitérőgyár főmérnöke azt fejtegette például, hogy a káderanyag olyan bírói ítélet, ahol a felet nem hallgatja meg a bíróság. Tegyék lehetővé — mondotta —, hogy mindenki belenézhessen a saját káderanyagába. "Egy kis független nyugalmat, ahol a dal megfoganhat« — idézte Arany Epilógusát Szénái Vilmos tanár, mert ez a kis független nyugalom kék madár még a túlterhelt pedagógusok számára. Kevesebb óraszámot, hogy cserébe több tudományos, irodalmi alkotó munkát, alaposabb felkészülést adhasson a népnek a nép pedagógusa. Dr. Vörösmarthi Béla a bírák, Dr. Zider Károly vállalati ügyész a vállalati jogászok, Dr. Szalóczy György ügyvéd az ügyvédség fokozottabb megbecsülésének fontosságáról beszélt És őszintén, bátran. Nem félve, hogy talán félreértik szavait, hogy talán nem a legmagasabb elvi síkon sikerül kifejteni mondanivalóját, bízva hogy benne is, szívében. tudásában és akaratában is bíznak azok, akikben ő maguk bízni akarnak és most már tudnak is. Találkozott az értelmiség a párttal: négyszemközt. De az elmúlt években nagyon is*hat- szemközt történtek a hibák, az egész dolgozó nép, az egyszerű munkás és paraszttömegek előtt szégyenítették meg az értelmiségieket, korlátozták munkájukat, raktak béklyót jónéhányuk alkotó szellemére, — vagy éppen csuklójára ... **■•.. A párt ne csak nekünk mondja el, mit érünk, hanem a széles munkás- és paraszttömegeknek is« — tolmácsolta a város értelmiségeinek jogos kérését Dr. Fejes István kórházigazgató-főorvos. S milyen jóleső volt hallani Marosán Lajos válaszát: itt ülnek az alapszervi párttitkárok, meghívtuk őket, hogy hallják az ankétot, s vigyék hírül saját körzetükbe, — megbecsüljük és sokra tartjuk az értelmiség munkáját- A párt erre is gondolt, előre gondolt és cselekedetével megelőzve a kérést, még mélyebbre plántálta a hitet és a bizalmat: nem taktika az értelmiségi határozat, hanem a jövő építésének egyik döntő alapja. Itt kell arról is beszélni, hogy a hozzászólásokra adott válaszok — amelyek máskor csak arra voltak jók, hogy legyen idő felvenni a kalapot és a kabátot —, részletesek és őszinték voltak, mint maga az egész légkör Nem volt itt kényes kérdés, amiről ne lehetett volna beszélni, s amire nem lehetett volna válaszolni, minthogy csak egy kényes kérdés van: amiről hallgatunk. Az értelmiség gyöngyösi találkozása a párttal, az első Ilyen találkozó — kopár szó ugyan — eredményes volt. Igaz, hogy érezni lehetett még, talán csak a szavak helyen- kint túlságosan gondos kivá- \ logatásánál, talán a gondola- ; tok pillanatnyi megtorpanásánál —, hogy egészen a gyöke- ! rig nem sikerült most még j lehatolni. Hogy maradtak, egészen biztos maradtak olyan i kérdések, gondolatok a szí- I vekben, amelyeket egyesek • nem mertek, vagy nem akar- j tak még esetleg csak egysze- ' rűen most, a nagy nyilvánosság előtt kimondani... De hisz ez csak az első lépés volt, amely igaz, hatalmas ugrásnak beillett. Majd legközelebb s majd a mindennapos találkozások, a közös alkotó munka idején még őszintébb szóra nyílnak a szájak és szólnak szólítatlan is, ha a közös ügy, a munkások, a parasztok és értelmiségiek közös ügye: a jövő, a szocializmus építése :így kívánja Egész biztos így lesz, — ez 'az ankét is biztosíték erre. 1 GYPRKO GÉZA Meg kell gyorsítani a kukorica begyűjtését Sajtóterjesztési versenyre hívja a megyét Mezőtárkány Mezőtárkány község pártvezetősége megvizsgálta a fain lakóinak olvasottságát s megállapította, hogy ez nem kielégítő. Elhatározta, hogy november 7 tiszteletére a falu pártsajtó olvasóinak táborát 55 új előfizetővel növeli. A szeptemberi példányszámhoz viszonyítva a Szabad Nép és a Népújság olvasóinak számát három, a Szabad Föld négy, az Uj Idők olvasóinak számát öt j százalékkal emeli, október 1 és december 15-e között. A pártvezetőség felkérte a járási párt végrehajtóblzottsá- got, hogy kezdeményezését terjessze ki az egész járásra, : ugyanakkor a megye községeit : is felhívta — a megadott százalék alapján — példája követésére. A kukoricatörés befejezés előtt áll, — a begyűjtés azonban alig haladja meg a 20 százalékot. Ez a két adat is világosan bizonyítja, hogy — mint mondani szokás — hiba van a kréta körül. A begyűjtés dolgozói nem kísérték és most sem kísérik kellő figyelemmel, mikor törik a kukoricát a gazdák, így aztán természetszerűleg azt sem fogják figyelemmel kísérni, betartják-e a minisztertanácsi határozatban előírt nyolc napot. A számok azt igazolják, hogy ezt bizony nem tartják be. De, hogy teljes legyen a kép és az igazság, igen sok becsületes gazda maga sem tehet róla, hogy a megszabott határidőn túl sem tudja teljesíteni állampolgári kötelezettségét. A terményátvevők jelentős része csak késve kezdett munkához, s nem egy még ekkor is különböző kifogásokkal élt a behozott kukoricát illetően. Vécsen még kedden sem kezdték meg az átvételt, noha a községben lényegében már befejeződött a törés. Nagyrédén is csak a hét elején vették át először a beadásra hozott kukoricát. Szi- halmon az átvevő még a 28 százalékos víztartalmú kukoricát sem vette át, pedig a rendeletek értelmében 33 százaléknál már át lehet és kell is venni. Sürget az idő, a begyűjtési apparátus, a terményátvevők kövessenek el mindent, hogy a legrövidebb időn belül teljesítsük a kukoricabegyűjtés előirányzatát. Nincs helyük a passzív szemlélőknek a lengyel parlamentben A Trybuna Ludu a most kezdődő lengyelországi választási hadjárattal kapcsolatban cikket közöl, s részletesen elemzi azokat az eredményeket, amelyeket az élet különböző területein, a párt és a gazdasági életben az elmúlt két hónap során elértek. “A jelenlegi szejm számos oknál fogva nem tudta teljesíteni azt a szerepet, amely az alkotmány értelmében reá hárul — folytatja a Trybuna Ludu. — Az új szejm fontos feladatoknak néz elébe, amelyek közül az első a szejm, mint a legfelső hatalmi szerv szerepének előtérbe állítása és a tökéletesebb munkamódszerek kérdése. A választóknak vitathatatlan joga van ahhoz, hogy követeljék: azok az emberek, akik őket képviselik a jövő szejmjébeni olyan képességekkel rendelkezzenek, hogy tudják vállalni annak a felelősségnek a terhét, amelyet e feladatok teljesítése reájuk ró. A szó igazi értelmében társadalmi vezetőknek kell lenniük. Nem valószínű, hogy a választók újra meg akarják választani azokat a képviselőket, akik nem feleltek meg a beléjük helyezett bizalomnak, vagyis azokat, akik nem tartották fenn a kapcsolatot választóikkal és akik nem képviselték az ő érdekeiket a szejmben, vagy a szejmen kívül. Nincs helyük a passzív szemlélőknek a jövő szejmjében« Hitler „politikai katonái44 Nyugat-N-metország politikai vezetése egyre súlyosabb problémákat vet fel. Ez tűnik ki a legkülönbözőbb pártállású nyugatnémet sajtó jelentéseiből. A nyugatberlini Telegraf a belpolitikai helyzetet jellemző vezércikkben ehhez még hozzáfűzi, hogy magán a Keresztény Demokrata Unión belül is egyre növekednek az ellentétek. S hogy a központi kormány tekintélye mennyire labilis az egyes országrészekben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a DPA- nak az a híre, hogy a müncheni városi tanács kereken elutasította a hadkötelezettek sorozását, a felsőbajorországl Penzberg város tanácsa pedig a “biztonság és a rend fenntartása céljából« nem tartja kívánatosnak a Bundeswehr katonáinak toborzását. A fasiszta elemek tevékenységének megélénkülését világosan példázza az, hogy a hirhedt hitlerista Strasser. aki a közelmúltban Kanadából tért haza, két fasiszta szervezetet alakított, amelyek olyan szélsőséges tevékenységet fejtettek ki, hogy a hatóságok kénytelenek voltak működésüket betiltani Ennek ellenére a szövetségi köztársaság azon az úton halad, hogy SS-állammá váljék. Ezt állapítja meg a "Münchenben megjelenő Deutsche Woche, amelynek vezércikke kiemeli, hogy az új német hadseregnek olya» tisztjei lesznek, akik az összeomlás utolsó napjaiban is “a* ellenség előtti félelem« miatt az országutakat szegélyez^ fákra akasztották fel a kiskorú német fiúkat, tarkólövéssel intézték el a hadifogoly csoportokat Hitlernek ezek a “Politikai katonái« a volt SS-tisztek, akik sok millió ártatlan embert feleslegesnek találtak, mert azok véletlenül lengyelek, franciák, vagy zsidók voltak — az “uralkodó faj« pokolbeli álmát idézik fel. Meleg őszi napsugarak törnek át az egri Dobó laktanya öreg fáinak egyre ritkuló lombsátorán, s aranyos fénnyel vonják be a gyakorlótérre induló katonákat Délelőtt 10 óra van, amikor teljes harci felszereléssel, hátizsákkal és fegyverzettel indul ki a szakasz a laktanya udvaráról. Kemény lépteik üteme és nótájuk dallama messzire szárnyal a környéken: Bátran törnek előre a tankok, Van-e még, ki nékünk ellenáll... Amíg kiérünk a gyakorlótérre, addig Gácsem főhadnagy elvtárs, az iàkola parancsnoka elmondja, hogy a katonák napja bizony nem most kezdődik, hanem még reggel 5 órakor, amikor mások talán még édes álmukat alusszák Korán reggel az éibresztő trombitaszó, majd frissítő reggeli torna veri ki szemükből az álmosságot. Mennyire más ez a torna, mint a régi hadseregek hírhedt “csuklója«. Célszerű gyakorlatokból állították össze, olyanokból, melyek alapját képezik az MHK sikerének. Nincs is olyan katona a szakaszban, kinek ne lenne MHK-ja. A tornagyakorlatok után mosakodás, öltözés és szobarend tölti ki az időt reggelig, s utána megkezdődik a politikai foglalkozás. Hogy mit tanultak a mai politikai foglalkozáson, ' azt Lukács István hadnagy .szakaszparancsnok mondja el röviden. Megemlíti. hogy az első ötéves terv eredményeivel országos nagy alkotásaival ismerkedtek meg ma reggel a tiszthelyettesi iskola katonái. Közben már ki is értünk a baktai úti gyakorlótérre. Nehéz dimbes- dombos a terep, igen alkalmas arra, hogy a harcosok hozzászokjanak a nehéz helyzetben való mozgáshoz, harcmozdulatokhoz. Most még békés nyugalom borai a völgyre, távolabb tehéncsorda legelész, de nemsokára kezdődik a “háború«, Lukács hadnagy parancsára a harcosok gyorsan elhelyezkednek az előre kiásott fedezékbe, és rohamsisakkal a fejükön feltűzött szuronnyal, teljes harc- készültségben figyelik, derítik fel a támadó ellenséget. Nem kell sokáig várniuk. A völgy egyik távoli rej tekéből apró pontoknak látszó katonák tűnnek fel s szőkéinek feléjük, majd időnként lehasa’nak és tüzelnek — persze vaktölténnyel Meg van tehát az ellenség. Harsány vezényszót hallani, az egyik rohamsisakos harcos felől: “Második raj cél a rohamozó ellenség, irányzék 500 öt töltény tűz!« Serényen csattognak a fegyverek, izzadságcseppek ülnek ki a harcosok homlokára, de az ellenségen úgy látszik, nem fog a golyó, tovább szőkéinek előre. Újabb vezényszavak hangzanak el, a golyószórósoknak, a mesterlövőknek, a harcosoknak, s egy pillanatra sem szűnik a fegyver-csattogás. Hiába, gyakorolni kell a vezényszót is, hisz nemsokára mindnyájan parancsnokok lesznek, ki tizedes, ki szakaszvezető, vagy éppen őrmester, s ők képzik majd ki az új bevonu- lókat. Közben a távolság egyre fogj', az ellenség pedig közeleg. Újabb vezényszó, de ezt már Lukács hadnagy adja: Gázriadó! Néhány pillanat csupán, s a védekező harcosok már gázálarcban folytatják tovább a tüzelést. Közben a támadók már egészen közel jöttek, már csak 106 métereket állítanak a fegyverek irányzékán. A puskaropogás egyre erősödik, majd működésbe lépnek a kézigránátok is. amitől azután végkép “megsemmisül« az ellenség, s a hős katonák megvédték állásaikat Mégis újabb veszély közeledik. Atomriadó! Hangzik a vészjel. Mindenki gyorsan védőöltözettel fedi be magát és akár a kis sátrak • völgyben ,úgy bújnak most meg a védőárok tövében a harcosok. A nagy támadás után jól esik a cigarettaszünet, a baráti beszélgetés. Kis csoportokba sereglenek a pihenő harcosok. Itt van Bocsi Sánder őrvezető, aki egyébként verpeléti lakos. Barátja Hablik Antal, egerszé- láti parasztfiúból lett jó katona, bátor harcos. Stuller András, aki Mát- raszentimréről vonult be, örömmel beszél arról hogy a kiképzések alatá mennyi hasznos és jó dolgot tanultak már itt a tiszthelyettesi iskolán.: — Eleinte kissé félve jöttünk ide; de kellemesein csalódtunk. Nemsekára már a hajunk is véglegesen megnő mire jönnek az új bevonulok. Szeretettel várjuk őket, s igyekszünk hogy belőlük is jó katonákat neveljünk mi, öreg harcosok. A gyakorlatok után odabent alaktanyában ízletes ebéd várja a katonákat. Ebéd után pihenő, délután pedig egyéni tanulás vár rájuk. Ezután következik a nap vidámabb része, a kultúrfoglalkozás Nagy a választék, lehet olvasni, sakkozni, röplabdázni, vagy éppen futballozni. kinek mihez van kedve. A szabad időben, az esti órákban azután bőven van alkalom a beszélgetésre, levélírásra Akik megérdemlik, azok kimenőt kapnak a városba, és egészen a takaródéig szórakozással, vidám időtöltés közepette telik el egy nap a katonaéletből CSÁSZÁR ISTVÁN
