Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-22 / 74. szám

1956. szeptember 28. szombat NfPÖJS^G Miért nem lehet ifjúsági üzem a Gyöngyösi Szerszám és Készülékgyár? BÁRMERRE is megyünk az üj üzem hatalmas csarno­kában, mindenütt modern, korszerű gepeket, gyárukat, esztergákat, automatákat, s az új gepeK, berendezések mel­lett szinte kivétel nélkül fia­tal szamnunkasokat látha­tunk. Úgyis mondhatnánk: a fiatalok üzeme a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár. Nemcsak a fiatal dolgozók szazaiéit aránya, hanem az üzem néhány eves muitja is meitan jogosít erre az elneve­zésre. Papa János DISZ titkárral járjuk az üzemet, sétálgatunk a süvítő esztergák, az oiajos- ruhas, vihogoszemű és mo­solygós arcú fiatalok között, luonkint oda megyünk egy- egy pinenő, vagy uj munka- uaraora varó gép meilé s toob ifjúmunkásnál beszélgetünk. Touo mut 250 tagot számlál itt a DiBZ-szervezet, s ha a 250 fiatal bármelyikével is beszélünk az igazgatótól kezd­ve a segédmunkásokig, min­denki szajaool elhangzik a sé­relem, a jogos panasz. Úgy érzik, becsapták őket, nehéz munkájuk, igyekezetük vár- va-várt eredményeit húzta át egyetlen tollvonással Csergő elvtárs, kohó- és gépipari mi­niszter. De ne vágjunk az ese­mények elébe, tartsunk csak sorrendet. Tudott dolog, hogy az üzem dolgozóinak 90 százaléka fia­tal, az átlagos életkor nem több 21 évnél. Az itteni fia­talokon múlik hát az egész üzem munkája, termetese, tervteljesitese es amint a gya­korlat is igazolja az ifjúmun­kások eredményesen forgatják kezukően a szerszámot. Egy évvel ezelőtt jogos voit hat a kezdeményezés; legyen a fia­tal gyár ifjúsági üzem, amely­nek névadója példaképük, Ságvári Endre lesz. TÁVOLRÓL szemlélve nem nagy dolognak, taian csak for­maságnak tűnik ez a törek­vés, de aki beszélget a fiata­lokkal, közel próbái férkőzni az iijúság leikéhez, mindjárt megérzi, fontos dologról van szó. Megérzi, hogy ez a tö­rekvés miiyen tartalmat es lelkesítő erőt ad a fiatalok munkájának, amely az erköl­csi hatáson kívül jelentős gaz­dasági eredményeket is szül. Kern is volt hiba a fiatalok akaraterejében. Tudták jól, hogy az új elnevezést csakis jobb munkával lehet megér­demelni. Soha ekkora lelke­sedés nem volt az üzemben — mondja Pápa János. Hu­szonöt DiSZ-brigád alakult, s megkezdődött a nagy verseny. Versenyeztek a fúrósok, ma­rósok, lakatosok, esztergályo­sok. Élő és eleven volt az üzem ifjúságának ez a nagy tömegmozgalma. Az edző üzemben Tóbiás Béla, a laka­tosoknál pedig Csuka István brigádja, de a többiek is va­lóságos rekordteljesítménye­ket mutattak fel a verseny idején. Az eredmény nem maradt el. A második negyedévben az előző év hasonló időszakához képest kétszeresére nőtt a ter­melési érték, ezenkívül a szer­számtakarékosságban, s ezzel együtt az önköltségcsökken­tésben elért eredmények a fia­talok jó munkájának bizonyí­tékai. Komolyan dolgoztak a szerszámgyári fiatalok. A má­sodik negyedévi élüzem cím. a 105 százalékos tervteljesítés a gyakorlatban igazolta, hogy a fogadalom nem maradt üres szó, mindenki komolyan vette amit ígért A DISZ Központi Vezetősége látva ezt az igye­kezetét, méltán ígérte és Ígér­hette meg, hogy megkapják az ifjúsági üzem és a Ságvari Endre elnevezést. Az első csalódás még az él- üzemavatás előtt, majd ké­sőbb pedig az élüzemavatáson érte a fiatalokat. Mit monda­nak erről az üzem vezetői? Jakab elvtárs a párttiUtár Huszár elvtárs az igazgató, s a többiek véleménye alapján megtudtuk, hogy Csergő elv­társ elutasította azt a kérel­met, amelyért megdolgoztak az üzem fiataljai. Szerinte a gyár még nem méltó erre a névre, egyrészt mert még túl fiatal, másrészt elég kis üzem. egyszóval még várni kell vele. Hiábavaló volt hát a lelkes verseny, a megyei DISZ bi­zottság és a DISZ Központi Vezetőség erőfeszítése, a több­szöri próbálkozás és huza-vo- na után maradt minden a ré­giben. CSALÓDTAK az üzem ifjú munkásai, s ez a csalódás ér­ződik ki szavaikból, amint ve­lük beszélgetünk. Adjunk hangot egy-két fiatalnak. Nem előre kiválasztott egyének ezek, csak úgy találomra kér­dezzük meg véleményüket. Kancsár Antal esztergályos: Nagy csalódás ért bennünket, biztos, hogy most már a lel­kesedés, és a versenyláz is alábbhagyott. Ettől függetle­nül továbbra sem adjuk fel a harcot, úgy hiszem, rnindany- nyiunkban megvan az akarat s reméljük, hogy ami most nem sikerült, majd később si­kerülni fog. Hasonlóképpen vélekedik Milcsik Ferenc is: Mindenre számítottunk, csak éppen erre nem. Az élüzem ünnepséggel együtt akartuk megünnepelni a névadó ün­nepséget is. Nem mi fehetünk róla, hogy ez nem így lett. A fiatalok azért most is helyt­állnak. Ebben a DISZ alap- szervezetben például augusz­tusban nem volt olyan fiatal aki 100 százalékon alul telje­sítette volna tervét. Természe­tes, hogy továbbra is ragasz­kodunk az ifjúsági üzem el­nevezéshez. NEM NYUGTATJA meg őket az a visszautasító válasz, hogy kicsi az üzemük, mert a fiatalok lelkesedése, jó mun­kája elsősorban nem az üzem nagyságán és méretein múlik. Máskülönben pedig többé-ke- vésbé ismerik már a második ötéves terv helyi vonatkozá­sait, tudják, milyen nagy fel- t fejlesztéssel alakítják nagy­üzemmé a Szerszám- és Ké­szülékgyárat. Helytálló az az érvelés is, hogy a gyár ké­sőbb is csak főleg fiatalokra támaszkodik, mert állandóan a fiatalok, MTH-sok soraiból veszik az utánpótlást. így be­láthatóan hosszú évekig a fiatalok üzeme lesz a Készü­lékgyár. S amj a legfontosabb, ez a lelkes ifjúmunkás gárda, ha kell, még egyszer, ha a hely­zet úgy kívánja, talán száz­szor is bebizonyítja jó mun­kájával, hogy valóban erdp- ! mes a kitüntetésre. Mert tö- j retlenül ragaszkodnak hozzá : ezután is. Ismerve őket, fiata- I los lendületüket, szorgalmu- ! kát, munkaszeretetüket, nyu­godtan állíthatjuk, hogy nem ! lesznek méltatlanok a Ságvári L- í Endre nevéhez. •- * CSÁSZÁR ISTYÄN Tolejegyzetek cA Igazságos ítélet megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén egy határozatot fogadott el. Eszerint hozzájárult, hogy dr. Nagy János egri járási tanács titkárt fegyelmileg felerősségre vonják. Hogy mit vétett a VB titkár? F. Gáborné adminisztrátort indokolatlanul, személyi né­zeteltérés miatt elbocsátotta. Első alkalom­mal egy még érvényben lévő racionalizálási rendelkezés volt az indok, majd mikor a terü­leti egyeztető bizottság visszahelyezte, „mun­káját nem tudja ellátni” indokkal mondott fel újra. Mikor ez is meghiúsult, az akkorra már érvényre jutott racionalizálási rendelke­zés alapján* harmadszor is felmondott F. Gá- bornénak. A járási tanácstitkár ezzel a magatartással súlyos erkölcsi és anyagi kárt okozott a dol­gozónak, a tanácsnak egyaránt. Személyeske­désével lejáratta a VB-tagok tekintélyét, sér­tette a tanácsapparátus igazságérzetét. Indokolt és igazságos tehát a megyei tanács VB határozata, s egyben példamutató, mert megmutatja, nem lehet már büntetlenül önké- nyeskedni. Csak árnyalati különbség? <7? udapestre érkezett Pierre Vágó építész, a Párizsban székelő Nemzetközi Építész Szö­vetség magyar származású főtitkára, — ad­ták hírül az újságok. A hír nem érdemelne külön kommentárt, ha Pierre Vágót nem úgy ismernék külföldön, hogy magyar, mint ahogy magyarnak ismerik és nem magyar szárma­zásúnak Korda Sándort és Lajtait, meg a töb­bieket, akik évtizedek óta élnek távol hazá­juktól, gyökeret verve új otthonukban, de becsületet és nevet szerezve maguknak és a magyar népnek. Ügy ismerik őket, hogy ma­gyarok, mi úgy beszélünk róluk, hogy ma­gyar származásúak. Árnyalati különbség csak ez? Lehet... De ez az árnyalati különbség egy kicsit azt is jelenti, hogy nem valljuk már magunkénak őket, nem tekinti saját fiának az anya messze szakadt gyermekét, — amikor miénknek vallja és ismeri őket a világ. Ideje lenne még egy egyszerű hírben is bátran magunkénak vallani őket. Fiaíalsag — - vidámság MENNYI minden megváltozott a né­hány hónap alatt, amióta utoljára jár­tam itt Mezőszeme- rén. Mindjárt, a falu szélén, ahogy az ál­lomástól beérek, le­hetetlen nem észre- vennem a még tető nélküli téglahodályt, mint később megtud­tam, a Nincs Aka­dály Tsz épülő, 55 férőhelyes istállóját. Ahogy haladok to­vább, mindenütt az udvarokon illatos barna dohányfűzé- rek, ezeket még a földből alig kibújva, harmatzöld növény­ként láttam. Balra megpillantom azt a házikót, ahonnan a kedves szőke kislány, Ilonka olyan korán tavasszal terelgette legelőre a pelyhes libákat. A házhoz azóta egy tógla-ve- randát ragasztottak a konyha elé és üvegre nem telvén, gyékény­szőnyeget szorítottak deszkával a vak ab­lakba. Ilonkát az is­kola udvarán látom viszont, viháncoló gyermekseregben. Milyen nagylány lett, talán el is feledte a tőlem hallott mesét. A meglepetések to­vább folytatódnak az Uj Világ Tsz-ben. Itt is nagy építkezések, lépten-nyomon is­meretlen arcok, sőt a régiektől is hallok örvendetes változá­sokról. Veréb Irénke, Jakab Józsi, kikről eddig csak hébe-hóba váltottam szót, mert hisz annak idején még csak a szülők munkaegységköny­vére dolgoztak, ma már naponta bent vannak, törvényes tagjai a szövetkezet­nek. Azt mondják, március óta, alighogy megalakult a DISZ. Hát igen, az Uj Vi­lág DISZ szervezete úgy vonzza a közösbe a fiatalságot, mintha mágnesvas lenne. Születésétől kezdve. S egyre gazdagítja a 16 lányt és fiút: ta­pasztalatokban, mun­kaegységekben, mi több, legutóbb éksze. rekben is. Jó mun­kájukért nyolc kar­órát kaptak. Elárul­hatom. hogy éppen a kíváncsiság sarkalt megtudni, hogyan él­nek diszistáink a ter­melőszövetkezetben, ezért kerestem fel őket. Meg a karóra eset, amit nyomban el is mesélek, úgy, ahogy tőlük hallot­tam. A TSZ DISZ fia­taljai nagyrészt a nö­vénytermelésben dol­goztak és a többiek, példájára tavasszal nekik is adtak min­den veteményből egy- egy részt megműve­lésre. Keveselték a nekik jutott terüle­tet, s addig alkudoz­tak amíg a négyzete­sen vetett 20 hold kukorica kizárólag és visszavonhatatlanul az övék lett. «Ide­gen» nem tehette be abba a lábát, még kevésbé a kapáját. No, de erre nem is volt szükség. Igazán nem azért hívták ver­senyre Tiszanána fia­taljait, hogy szégyen­be maradjanak. Ha kellett hajnalban, vagy ünnepnapokon is dolgoztak- Holdan­ként 30 mázsa ter­més lett a négyzete­sen vetett kukoricá­ból, így a brigád eredménye országo­san a harmadik legjobb. Volt nagy öröm. Díjtalanul felmehet­tek az Országos Me­zőgazdasági Kiállí­tásra, ahol a sok szép termény között az általuk termelt kukoricát is kiállí­tották; aztán kaptak a Központi Vezető­ségtől ötezer forint pénzjutalmat, ebből vásároltak mindenki­nek egy-egy karórát. Munkájuk díjazásá­nak természetesen ezzel még nem volt vége, hiszen az érté­kelés, nevezetesen a zárszámadás még hát­ra van. Ettől várják a legtöbbet. Németh Gáborné fejőnő 260, Szendi Ilonka 170 munkaegységre vár majd részesedést. Előzetes számítások alapján 48 forintot egységenként. Érdeklődöm. — Az­tán mire ez a sok pénz? — S még mi­előtt befejezném a mondatot, félbesza­kítanak, hogy lányok­nál mindig elkel az. S mert kigondoltam, hát ki is mondottam a mondat másik ré­szét is: csak nem la­kodalomra? Ráhibáztam, leg­alább is Ilonka ese­tében. — Hát majd az is lesz, — válaszol kis idő múltán, ilyen szűkszavúan. A töb­bieknek viszont he­lyette is feloldódik a nyelvük. Az bizony, lakodalom lesz, még pedig nem is akár- mily* m Most, hogy új titkárt választot­tak, az őszi-téli hó­napok programjába a röplabdázás, kézi­munkadélutánok, Pe­tőfi iskola és a szín­darab betanulása mellett egy lakodal­mat is terveztek. Ilonka esküvőjét a kastélyban, közösen ünnepük meg. Úgyis elmennének válahá- nyan, ajándékot is szántak neki, miért ne lehetne így össze­hozni. Majd szépen feldíszítik a terme­ket, ott terítenek va­csorához, elhívják a tűzoltó zenekart és feledhetetlen »murit« csapnak. — MÁSIK lagzit is akartunk — jegyzik meg, Bukta Irénkére nézve. De hát elron­totta a jót, mert menyasszony korá­ban visszalépett. Ki látott meg ilyen ije­dős lányt? így tré­fálnak vele. Pedig úgyis kevés alkal­munk van e táncra, zenekar és megfelelő nagy helyiség hiá­nyában. Addig már, amíg a készülő, volt kovácsműhelyt rend­be nem hozzák. S le­het, hogy ősszel tsz vezetőségétől kap a DISZ szervezet va­lamilyen hangszert is. Beszélgetés közben jókedvűen nevetnek, viccelődnek, tréfál­koznak egymással. Hogy majd jövőre biztos több lagzi lesz. Mert a falubeli le­gények nagyon ér­deklődnek a szerep­lés iránt, de ők tud­ják mit akarnak va­lójában. Hozzájuk jönni. Nem bánják, lehet róla szó, ná­luk úgy sincs elég fiú és ha a szerep után is nagyon jól érzik magukat, ép­penséggel náluk ma­radhatnak. az öregektől sokat hallott mondás jut eszembe: fiatal­ság bolondság. Szíve­sen változtatnék va­lamit ezen a mondá­son most, hogy velük voltam. Például így fiatalság, boldogság jókedv, vidámság. D. M. A Gyöngyö­si Kiskereske­delmi Vállalat ír#', 90-ets árudájá- - ban — Hat­vanban — a belépő vásárlókat nagybetűs felírat fogadja: Vásárlásoddal is a szocializmust építed. A szocializmus megvalósításáért, felépítéséért a kommunisták, a munkásosztály legjobbjai, ha kellett, még az életüket is feláldozták. A szocializmus egész dolgozó népűnk nagy és magasztos célkitűzése, amely óriási munkát, nagy- nagy odaadást, tetteket köve­tel. Nem igaz hát, hogy csak cipőfűzővásárlással, vagy akar egy kiló kenyér vásárlásával fel tudnánk építeni a szocia­lizmust. Miért dobálódzunk a nagy szavakkal? Tavasszal az egri Útfenn­tartó Vállalat G000 darab fa­csemetét ülte­tett el, amely 298.000 Ft-ba került. S aki tavasszal járta a megyét, lát­hatta, becsüle­tes munkát vé­geztek: az országutak kétol­dalán a kis facsemeték, el­enyésző kevés kivételével, szépen megfakadtak, fejlőd­tek. De eső híján szinte tel­jesen elszáradnak, tönkn mennek. Nem lehetne néhán; ezer forintba kerülő öntözés sei 100 ezer forintokat meg menteni? Talán még mos sem késő. Bede Bálint poroszlói lakos­nak 1953-ban a megyei ta­nács pénzügyi osztálya töröl­tetett 3411 forint adót. Az il­letékes adóügyi szervek ezt végre is hajtották, de Bedt Bálinttal nem beszélték mej és ő azóta is várta a törlést Több levélben — szóban Is — kérte a járási pü. osztálytól, minden héten kérte a községi adóügyi megbízottól, s a vá­laszok — ahelyett, hogy meg­nézték volna az adókönyveket, csak Ígérgettek, — legyen tü­relemmel, ügyét kivizsgáljuk, vagy az utóbbi két évben mar ügye kivizsgálás alatt van. Pedig csak 10 percbe került volna, ugyanis ennyi időbe telt, míg Bagoly Géza elvtárs a járási tanács vezető adófel­ügyelője, végignézve a fő­könyveket, bebizonyította, es megmagyarázta Bede Bálinr- nénak, hogy amire 3 év óta várnak, az már három éve el van intézve. Szükség volt er­re a három évi huza-vonára, tengernyi bosszúságra? Ugy-e nem is olyan kis dol­gok ezek? S. M. ÚiTalan utakon Naponta járom az országutat. Naponta van alkalmam látni és érezni, milyen elhanyagoltak az utak Heves me­gyében. Sírokról—Recskre, Egerből—Verpelétre, vagy Bél­apátfalvára, akár Kálból—Hevesre egyaránt járhatatlan az út. Nem tudni, kinek fűződik érdeke ahhoz, hogy ezeket az utakat nem javítják. Anyag és ember egyaránt tönkremegy az ezeken való utazáskor. Mégis csodával határos, hogy a Heves megyei Útfenntartó Vállalat már harmadízben lett élüzem jelvénnyel kitüntetve. Eddig úgy gondoltam, hogy ezt a címet a kiválóan dolgozó üzemek kapják. Nem tudom, illetékes-e a Vállalat abban, hogy ezek az utak ilyen el­hanyagoltak. Ha igen, akkor igen nagy kétely előttem, miért kapták az élüzem címet? .. : Lombosi István Sütőipari Vállalat dolgozója Eger A 28 FORINTOS KOCSIKENŐOS A besenyőtelki Honfoglalás Tsz-ben egy délután meg­döglött egy 100—120 kilós hízó. A tsz elnök, amint meg­tudta a dolgot, kerékpárra ültette a fiát és átküldte Fü­zesabonyba az állatorvosért. Aztán várták az állatorvost. Nyolc óra tájban vetődtem arra, meg­hallottam, hogy megdöglött a hízó. Kér­deztem, kiengedték-e belőle a vért? Állat­orvos nélkül nem lehet, mondták- De hi­szen elromlik ilyen melegben! »-Nem va­gyok hajlandó lecsukatni magam fekete vágásért« — mondta Sárkány elvtárs, a tsz elnök. — De hiszen itt vannak az em­berek, azok is látták, hogy megdöglött. — Hiába láttuk, ránk foghatják, hogy húst akartunk enni és leszúrtuk a disznót Körülbelül 9 órakor megérkezett az orvos A hízót meg­perzselték. De a húsát és a zsírját öt órai állás után már csak kocsikenőcsnek lehetett használni, A vér bealvadt, be- lebüdösödött. A disznónak egyébként nem fertőző betegsége volt, hú­sát és zsírját meg lehetett volna enni, ha idejében, még élőkorában kiengedik a vérét és megperzselik. Ennek elle­nére ölhetett kezekkel kellett várni az állatorvosra, mert ha nem így tesznek, a tsz elnök feketevágás gyanújába kerül­hetett volna. A disznót most már csak kocsikenőcsnek hasz­nálhatják. Arra is szükség van, de jegy kiló kocsikenőcsért 28 forint (hiszen annyi a disznózsír ára) egy kicsit sok. Nem tudom, ki a felelős mindezért, de annyi bizonyos: jó lenne, ha egy tsz elnök rendelkezne annyi hatáskörrel, hogy kiengedhesse egy súlyos beteg disznó vérét anélkül, hogy büntetéstől kellene tartania. Ragó Elemér, Besenyőtelek PANASZKÖNYV, VAGY DÍSZTÁRGY? Füzetet szerettem volna vásárolni, de az 'rószer már bezárt. Sebaj, gondoltam, majd otthon veszek. Igaz, hogy tavaly sem kap­tam Novajon, pedig volt raktáron. Mindig azzal utasítottak el: középiskolás füzet nincs. Ügy látszik, az idén sem tartanak a novaji boltban mindenki számára füzetet, sőt az ér- __ deklődö merészkedők durva visszautasítást H kapnak. Ha a vevő a panaszkönyvet kéri, egyszerűen kidobják az üzletből. Vajon miért nem kaphat mindenki füzetet Novajon és a panaszkönyv miért csupán dísztárgy, amihez senkinek sem — főleg a panaszosnak — szabad nyúlni? (Daragó István,)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents