Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-19 / 73. szám

* nEpOjsäg 1956. szeptember 19. szerda Még mindig nem késő — teljesítheti éves tervét Gyöngyösorossi FILM A BAGDADI TOLVA] Az ércbányához nem mész- j sze, a Mátra hegység egyik festői szépségű völgyében ün­nepelték meg az idei bányász­napot a Gyöngyösoroszi Érc­bánya és az Ércelőkészítőmű dolgozói. A hűs lombok alatt csakhamar virágos jókedv kerekedett a jó gyöngyösi bortól; egyszóval mindenki jól érezte magát. Nemcsak a jó szórakozásról, a kellemesen eltöltött percekről emlékezetes ez a nap a gyöngyösorosziak- nak, hanem arról is, hogy itt tettek ünnepélyes fogadalmat az ötéves tervük teljesítésére. Nagy szükség volt erre az Ígéretre, még inkább a telje­sítésére, hisz az ércelőkészítő még mindig több tonna szín- porral adósa államunknak. Tíz nappal a bányásznap után újra meglátogattuk az üzemet, s mindenekelőtt a legfrissebb dekád jelentésbe pillantottunk bele. Ólomból %7.2, cinkből pedig 71.9 száza­lékos termelést mutattak az adatok. Eszerint tehát nem­hogy csökkent volna, hanem növekedett az adósság, szep­tember első tíz napjában. Az összesítésnél azután kiderült, hogy éves viszonylatban idáig 12 tonna ólom, és 97 tonna cink színporral tartoznak a gyöngyösorosziak a népgazda­ságnak. Megnéztük hát, mik azok a tényezők, amelyek gátolják a termelést, amelyek — az előkészítő dolgozói legnagyobb igyekezete ellenére is — újabb adósságokkal terhelik az üze­met Ami a bányaüzem mun­káját illeti, arra nincs panasz, legalább is a mennyiségi ter­melésre. A bányászok rend­szeresen teljesítik tervüket, a minőséggel azonban baj van. Jóllehet, ez nem a bányászok rovására írandó, mert arról ők sem tehetnek, hogy a nyersére sok esetben kaolin­nal szennyezett, ezenkívül je­lentős mennyiségű, de gyenge fémtartalmú, úgynevezett há- nyó-ércet kell az elkészítőbe továbbítaniuk. « Szeptember hónapban pél­dául 7100 tonna nyersére ke­rül be a törő berendezések­be, és halad végig a kiválasz­tási folyamatokon. Szinte meg­döbbentő, hogy ebből a meny- nyiségből több mint 6200 ton­na hasznavehetetlen meddő lesz. Hol van hát az érc? Két­ségtelen, hogy a kialakuló- félben lévő, még tökéletlen technológiai eljárások is hoz­zájárulnak ehhez. A fő hiba azonban a nyersére minőségi összetételénél mutatkozik­Ezek után most már vilá­gos, hogy mindenekelőtt a nyersére minőségén kell javí­tani. Több javaslat szerint nem ártana bevezetni itt is a minőségi bérezést, vagy pe­dig a meddő válogatást, úgy, mint ahogyan ezt a szénbá­nyáknál teszik. Igaz, hogy a sáros, nedves érceknél gya­korlatilag szinte lehetetlen a válogatás, de a magazin fej­téseknél (ahol száraz érc van) minden bizonnyal sikeres len­ne az eljárás. Amint már említettük is, naponta körülbelül 70—80 tonna gyenge fémtartalmú hányóércet kell feldolgozni az előkészítőnek. A hányóérc nem más, mint a feltárások, előváj ások , közben kitermelt kőzetanyag körülbelül kétszá­zalékos fémtartalommal. Ettől függetlenül, ennek sem sza­bad veszendőbe menni, szük­ség van arra, hogy ezt is fel­dolgozzák. A feldolgozás so­rán azonban ez csak a tonna­súlyt növeli s zavarja a tech­nológiai eljárások betartását is. Mi itt a megoldás? A közel­jövőben két bunker készül el, s a két ércfajtát külön tárol­ják és mindkét fajta külön- külön kerül majd feldolgozás­ra a maga sajátosságainak megfelelően. így jóval keve­sebb lesz a jobb minőségű érc fémvesztesége. Egy másik elképzelés sze­rint mosó berendezést kelle­ne építeni, amely mindkét ércfajta minőségét egyaránt megjavítaná. Igaz, ez költsé­ges beruházást igényel, s ehe­lyett talán még alkalmasabb­nak ígérkezik a most elkészí­tett kiválasztó, úgynevezett ciklon berendezés. Sokat vá­runk ettől — mondja Kun elvtárs, az üzem főmérnöke. Az új leválasztó néhány na­pon belül munkához lát. Re­ménykedve várjuk az ered­ményt, hisz a tisztább, na­gyobb fémtartalmú érc, a jobb kihozatal és végső soron pedig az adósságtörlesztés mú­lik ezen. A felsoroltakon kívül még mindig van néhány kisebb- nagyobb lehetőség és alka­lom az adósság törlesztésére. Egyik a fémkihozatal techno­lógiájának állandó tökéletesí­tése. Az utóbbi időkben négy százalékot javult a fémkihoza­tal mutatója, s a technológiai utasítások pontos betartásával még további javulás várható. Ez pedig kilogrammokban és tonnákban jelentkezik majd népgazdaságunk javára. Sokat segíthetnek még a vasárnapi műszakok is. Itt azonban ügyelni kell arra, hogy a va­sárnapi munka közben se ha­nyagolják el a gépek rendsze­res karbantartását. Nemrég kéthetes nagyjaví­tás volt az előkészítőben. Ek­kor többek között 12 új űo­MŰS0RB: Szeptember 19. szerda: Verpelóten, este 8 órakor: Pacsir­ta. Szeptember 20, csütörtök: Kompolton, este 8 órakor Pacsir­ta. Színészbál Egerben A Gárdonyi Géza Színház dolgozói szeptember 21-én színészbált rendeznek a Park szálló helyiségeiben. A bált műsor előzi meg A műsorban a következő évad legszebb számaiból részleteket adnak elő a színház művészei és ze­nekara. Érdekessége a bálnak, hogy a tombolán színházi bér­leteket nyerhetnek a szeren­csés nyerők. FELHÍVÁS Az 1955/56. oktatási évben KA­LÁSZ képesített könyvelői tanío- lyamot végzett hallgatók részére a Pénzügyminisztérium Könyvviteli Tanulmányi Felügyelősége 1956. szeptember 25-én írásbeli és szep­tember 27-én szóbeli vizsgát tart Egerben, a Klapka u. 7. szám alatt lévő Közgazdasági Techni­kumban. Akik a vizsgán részt akarnak venni, a vizsgadíj 30 Ft, pótvizsgadíj 50 Ft befizetését iga­zoló csekkszelvény beküldésével je­lentkezzenek a Megyei Tanács VB pénzügyi osztály vp. csoportjánál, 1956. szept. 22-ig. KÁLASZ vizsgák csak Budapesten lesznek megtart­va. Számviteli oktatás megyefelelőse. Az egri Vörös Csillag Filmszínház színes angol filmet mutat be szeptember 20—26-ig. A filmet a híres magyar ren­dező, Korda Sándor rendezte és szereplői között láthatjuk a harmincas évek híres filmszínészét, Conrad Weidtot, Scv- but, a kis hindu gyereket és June Duprezt, a csodálatosan szép szőke angol filmszínésznőt. A film ezeregyéjszaka me­séit eleveníti fel. Egy fiatal vak koldus bolyong a kutyájával Bagdad utcáin. A fiatalember Bagdad jószívű, félrevezetett királya volt, dé a nagyvezér, a gonosz Jaffar tőrbe csalja és börtönbe veti. Itt ismerkedik meg Abuval, a tolvaj kisfiú­val. Egy éjszaka megszöknek. Pompás városba érkeznek, éppen a szépséges hercegnő vonul végig az utcán. A király szerelmes lesz a hercegnőbe, a hercegnő is viszonozza sze­relmét. De Jaffar szeretné a leányt megkaparintani és ezért a fiatal fiút vakká változtatja, Abut pedig kutyává. Jaf­far szolgái azonban megsajnálják a királyt, beviszik a her­cegnő házába, ahol az betegen fekszik. Jaffar tengeri útra készül a hercegnővel és elmondja neki, hogy csak akkor nyerheti vissza a király szemevilágát, ha az megöleli. A leány átöleli Jaffart és csoda történik: a király újra lát, és Abu pedig ismét emberré változik. Es most kezdődnek a csodálatos kalandok a tengeren, a földön, Jaffar és a király közti harc a szép hercegnőért. tálló cellával bővült az üzem és ez is a fémkihozatali szá­zalék javulását segítheti elő. Van hát megoldás több le­hetőség is arra, hogy kiköszö­rüljék a csorbát Gyöngyös- orosziban. Igaz, egyre közele­dünk az év végéhez, de még mindig nem késő. Most van az utolsó alkalom arra, hogy az üzem vezetői és dolgozói komolyan munkához lássanak. Ne feledjék el ők se azt a jó magyar közmondást, hogy: az Ígéret szép szó, ha megtart­ják, úgy jó­CSÁSZÁR ISTVÁN Helyesbítés Lapunk szeptember 15-i számá­ban az „Egri fiatalok, — védjük meg városunk műemlékeit“ című cikkbe két sajtóhiba került. A har­madik bekezdés alján emlitett ostromok 1552-ben, 1596-ban és 1687-ben voltak. A minaretet ter­mészetesen nem a xn., hanem a XVII. században építették. Pályázati hirdetmény A Balassagyarmati Mezőgazdasá­gi Szakiskola mezőgazdasági tanári állásra pályázatot hirdet. Pályázni lehet felsőfokú mezőgazdasági vég­zettséggel. Részletes felvilágosítást a pályázatot hirdető szakiskola ad. Olvasd, terjeszd a NÉPÚJSÁGOT! Egri Vörös Csillag: Szeptember 19: Visszaélés (argen­tin). Szeptember 20—26: Bagdadi tol­vaj (angol). Egri Bródy: Szeptember 19: Vízkereszt (szov­jet). Szeptember 20—26: Kék kereszt (lengyel). Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 19: Othelló (szovjet). Szeptember 20—26: Traviata (olasz). Pé terv ás ára: Szeptember 19: Ma este minden végetér (cseh). Hatvan: Szeptember 19: Özönvíz előtt (francia). Szeptember 20—25: Vádlottak pad­ján (cseh). Füzesabony: Szeptember 19: Mágnás Miska (magyar). Szeptember ( 20: Állami Áruház (magyar), Gyöngyösi Puskin: Szeptember 19: Befejezetlen el­beszélés (szovjet). Szeptember 21—26: Visszaélés (ar­gentin). Tolijegyzetek Egy kis eltérés Hdős, munkában őszült szihalmi ember kereste fel minap szerkesztőségünket. Arra kért, segítsünk problémájában. Negyven éve dolgozik és csaknem azóta szakszervezeti tag. Most, hogy megbetegedett, az SZTK csak 65 százalékos táppénzt fizet neki, mert előző munkahelyét betegsége miatt el kellett hagynia. A Bükk egyik üdülőhelyén dolgozott, de asztmás lett, nembírta tovább a hegyi levegőt. Keresett hát új munkahelyet, s hozzájárulással kiadták a munkakönyvét. — Másnap már új munkahelyén dolgozott. Sajnos, nem.tudtunk ügyén segíteni, mert az érvényben lévő SZTK rendelkezés szerint hiába dolgozik valaki egyfolytában 40 évig is, ha „hozzájárulással” és nem „áthelyezéssel” került másik munkahelyre. Megszakítottnak veszik a munkaidőt akkor is, ha abban az órában másik helyen munkába áll. Kezdheti élőiről, míg az újabb két év meg nem lesz, s ha közben betegség éri, 10 százalékkal keve­sebb táppénzt kap. Nem ártana már ezt a nem éppen a dolgo­zók érdekét védő rendelkezést a Munkatör­vénykönyvének rendelkezéséseihez igazítani, mely 30 nap kiesés után számítja csak meg­szakítottnak a munkaviszonyt. (bódL) Névsor fekszik az asztalon. Nem analfabetikus sorrend­ben, ötletszerűen felsorakoz­tatva, s még a név tulajdono­sai is a város négy tája felé laknak. A nevek parasztok nevei: öreg parasztoké, akik mind többet tekintenek már hátra és mind rövidebbet elő­re. Kis- és középparasztok. — szőlőtulajdonosok, egri szőlé­szek ezek, akik hozzátéve ma­guk tudását, erejét az apáik szerezte hírnévhez, még fé­nyesebbre csiszolták e nevet: egri bor. De lesz-e, aki átvegye tőlük az ojtó kést, a metsző ollót, az égre néző aggódást, a földet kutató szemet, a bütyköket, s a vastagodó ereket a kezeken? Ezek a nevek mind öreg pa­rasztoké, akiknek nevét olya­nok hordozzák tovább, akik úgy látszik, végérvényesen megváltak, elszakadtak a föld­től. Kocsis Bernát és Sebes­tyén András ,Antal Sándor és Nagy Kálmán, Fülöp István és Krinszki János... és még vagy háromezer ötven felé, vagy ötvenen, hatvanon túl járó egri paraszt neve, aki »■megfordítja-« — egyelőre úgy látszik — a szőlészeimért a háza felett. A család él, sza­porodik tovább, de földtől- szakadtan: nincs ki átvegye az évszázadok óta kézről-kéz- re járó stafétabotot Az eke, kapa helyett szerszámot, tol­lat választott a kéz. íme, egy kis száraz statisz­tika. Már akinek száraz... Négyezer hold szántót, s majd háromezer hold szőlőt művel- get közel 5000 dolgozó pa­raszt serény munkával a vá­rosban. S ezeknek 60 száza­léka az öreg, aki ma még bír­ja a munkát, de holnap? ... Huszonöt százaléka középko­rú, aki ma Is, holnap Is bírja a munkát, de holnapután? .. S csupán 15 százalék az, mely hosszú-hosszú éveken keresz­tül forgathatja az oltókést. A város kereken 7000 fiatalja közül néhány száz az csak, amely a földdel bánik, de ezek egyrésze is legszíveseb­ben még ma búcsút mondana a földnek. Ez az igazság... És nem nem igazság! Antal Sándor 62 éves, a fe­lesége is túl a hatvanon. Szi­kár, szívós, csupa ín ember, széles, elformátlanodott láb­feje messze hirdeti, annyit gyalogolt már életében a föl­dek között, hogy bízvást meg­kerülhette volna az egyenlí­tőt. Egyetlen fia a kereskedel­mi szakmában dolgozik. S Antal nem akar. vagy nem mer gondolni a földre. Bírja még, s azzal biztatja magát, hogy ott van a 80 éves szom­széd, aki még mindig kijár a szőlőbe. A felesége reálisabb, de ez a realitás is meghök­kentő: majd az unokáim... Szalontai Bernát örökké ku­tató, öregedő testében is friss eszével elevenre tapint. Az iparba hívják a fiatalokat, meg az egyetemre is, és még mit tudom én hová .., a föld­höz nem. Ügy érzik maguk is, hogy ott biztosabb..., az el­múlt éveket tekintve, volt is Igazuk. S ha nem ezekkel a szavakkal, de ugyanezekkel a gondolatokkal nyilatkoznak a többiek is, — az öregek. A város vezetői kissé bi­zonytalanul, kissé félve, hogy lehet-e, el lehet-e mondani, szabad-e ilyen sötét képet festeni, csak kiszakajtják ma­gú le ból a keserűséget: »majd­nem hogy katasztrófába a helyzet...« Egyszerűen nem lesz majd aki megművelje a földet... Mi lesz a földdel? Most még fl/omne nincs baj, tavasztól őszig telve a határ. És ősszel még nem is olyan riasztó a kép, hiszen a hervadáshoz, az öregedő kor kimért, bölcs, mégis serény tempója nagyon is illik. De tavasszal, mint rétről a virág, úgy hiányzik a szemnek, a fülnek: nincs..., nincs fiatal a határban. Csak öregek, középkorúak és itt-ott elvétve a fiatalabb] a, de nem a fiatalja,.. Mi lesz tíz év múlva, ha nem cselekszünk? Pótoljuk a kiöregedett szőlő­tőkéket, csak az azokat a ki­öregedetteket nem pótoljuk, akik most még bírják a ke­mény munkát? A hosszú évek hibái most és itt is éreztetik hatásukat, és éppen ezért beszélni kell róla hangosan, sokat, hogy mindenkit felrázzon, hogy mindenkit összefogjon Éve­ken keresztül a párt falusi politikájában elkövetett hibá­kat, a dolgozó parasztok biz­tonságérzetét megzavaró, ter­melési kedvét lelohasztó in­tézkedéseinket más területen hasonló súlyos hibák Icai tetéz­tük. Amikor 1952 környékén egymásnak adták a kilincset a parasztok az egri tangazda­ság igazgatójánál, hogy vegye át a földet, — plakátok ezrei és százezrei hívták bányász­nak és építőmunkásnak, esz­tergályosnak és marósnak, — a városba, az iparba a fiata­lokat. Az iskolákban az első általánostól a nyolcadikig, a középiskolák osztályain végig mindenütt csak az iparról, az egyetemekről volt szó, s alig, vagy egyáltalán nam a pa­raszti munka szépségéről, fon­tosságáról, perspektívájáról. Nem arról van szó, hogy nincs szükség több és egyre több bányászra, kőművesre, orvosra, de földértő, földsze­rető az otthon levegőjéből szí­vét, vérét paraszti életszere­tettel teleszívott emberekre, fiatalokra is szükség van. Tervszámaink voltak és van­nak a termelés különböző mu­tatóira, tervszerűen irányítot­tuk és irányítjuk a javak el­osztását, — csak az emberek tervszerű elosztásáról feled­keztünk meg. A múltban kertészeti szak­iskola, vincellér iskola műkö­dött Egerben, ahol tanulhat­tak a parasztfiatalok. Most csak 1956-ban jutottunk hoz­zá, hogy a szőlész-szakiskola első évfolyama megkezdje ré­gen szükséges munkáját, ör­vendetes dolog ez, de az már kevésbé, hogy alig van ott egri parasztfiatal, hogy a vá­rosi tanácsot sem kérte az is­kola: segílsen a szervezésben. Az egri úttörőház1 biológiai szakkörében is alig jut idő, — mert gyakorlóhelyük sincs — a növénytermelés, az állatte­nyésztés megfelelő fokú és formájú megismertetésére. Az érettségizett fiatalokat csak az iparba irányítjuk, mondván, hogy művelt szakmunkásokra van szükségünk. Művelt pa­rasztokra nincs? De hogyan is menne vissza magától a föld­höz az a parasztfiatal, akit hosszú-hosszú éveken keresz­tül az úgynevezett városi élet­re neveltünk, akik közül so­kan az iskola évei alatt még azt is elfelejtették, amit kis­korukban otthon, játékból megtanultak. Mi a kiút ebből a tarthatat­lan helyzetből, s van-e egyál­talán kiút? Van! Itt, Egerben is virágzóvá, vonzóvá kell tenni a termelő- szövetkezeteket, amelyek csak egyedül képesek arra, hogy felhasználják a technikát, a gépeket, ahol közel kerülhet­nek egymáshoz a fiatalok, ahol becsületes megélhetéshez jutnak s ahol szüleik mun­káján keresztül is perspektí­vát látnak a paraszti munká­ban. Kétségtelen, hogy a fej­lődő ipar továbbra is igényt tart új, meg új paraszti erőre is, népi demokráciánk jellegé­ből fakad, hogy a közép- és továbbra is egyre több —* reá­lisan egyre több — paraszt- fiatal oktatására van szükség. A szövetkezés, a szövetkezeti mozgalom azonban lehetővé teszi ezt, hisz szervezettsége, a gépek széleskörű alkalma­zása kevesebb munkáskezet igényel. S a gépesítés! Ez a másik döntő szempont, amire építe­ni lehet és kell, Gépek nél­kül nincs korszerű mezőgaz­daság, nincs szövetkezeti moz­galom, a gépek használata kulturális téren is közel hoz­za és majdan egyszintre emeli a paraszti munkát a gyári munkával. A gépek, a techni­ka felkelti a parasztfiatalok érdeklődéseit, kielégíti fantá­ziájukat és a hajnaltól estig tartó megfeszített munka he­lyett reális munkakörülmé­nyeket, kellő szabad időt biz­tosít a kulturált élethez. Az Országos Mezőgazdasági Ki­állításon bemutatták a moto­ros szőlőművelő ekét, Jelen­tős lépés ez a szőlőmunka gé­pesítésére. De kevés még. Traktorokra, nagyteljesít­ményű és könnyen kezelhető permetezőkre, sokoldalú gé­pekre, — és olcsó gépekre van szükség a szőlészetben, de a szántóföldi munkában is. A gépek használata egy­részt, a paraszti munka, más­részt azonban nevelést, szer­vezett és előrelátó, országos méretekben folyó nevelést igé­nyel. A gyermekek hajlamai, érdeklődési körének felhasz­nálásával már az alsóbb isko­lákban is gondot kell fordí­tani, — elsősorban a mező- gazdasági jellegű területeken — a földművelő munka meg­szerettetésére, megismerésére. Vonuljon végig a tanmene- tep a növénytermelés, állatte­nyésztés, a különböző mező­gazdasági termelési ágak ér­dekes módon történő oktatá­sa, megszerettetése. Fontos és halaszthatatlan államérdek ez, még ha nem is hoza meg rög­tön eredményét, még ha évek múlva mérhetjük is le hasz­nát: de most már végre gon­dolnunk kell a mezőgazdasági munka, a mezőgazdasági mun­kás tartalékokra. Néhány, de alapvetően fon­tosnak látszó gondolat ez. De meg kell tennünk mindent, el kell követnünk mindent terv­szert megvalósítására, a fia­talok meggyőzésére, hogy so­ha nem volt és nem is lehe­tett ilyen perspektívája ná­lunk a mezőgazdasági munká­nak, mint éppen most. Mi lesz a földdel? — ez az aggódó gondolat, jár most száz és száz egri — és rögvest hozzá lehel tenni, hogy nemcsak egri — parasztember eszében. Mi lesz a földdel? — az. amit mi te­szünk. az, amit a párt, a kor­mány, a helyi szervek és ma­guk n parasztszülŐK tenni kí­vánnak ... Mert cselekedni kall fo gyorsan .. GYURKÓ GKZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents