Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-15 / 72. szám

1956. szeptember 15. szombat NÉPÚJSÁG 5 Kecskés Péter ügyében . Az Országos Mezőgazdasági ! Kiállításon, a kisgépek között ' méltán kelt feltűnést egy, a szokottól eltérő eke. Ez a Kecskés-féle egyetemes szőlő­művelő eke. A Földművelés- ügyi Minisztérum újítóinak arcképcsarnokában megtalálni az eke feltalálójának arcképét is. A képről ötven körüli, so- j ványarcú, őszes férfi tekint le: Kecskés Péter gyöngyösi ta­nár. Többszörös újító, említett ekéjét találmánynak minősí­tette az illetékes minisztérium. Ismerik országszerte, sőt kül­földön is. Finn lapok számol­tak be a szőlőművelés terén kifejtett gyakorlati munkássá­gáról, elismerőleg nyilatkozott róla Pierre George, a Sorbonne professzora, a közelmúltban je­lent meg „A peronoszpora gya­korlati kiskönyve” című mun­kája és most készít 60 felvéte­les diafilm sorozatot a Földmű­velésügyi Minisztériumnak a szőlő általa kidolgozott porozva permetezésről. Dióhéjban eny- nyit munkássága egy részéről. A terveiről? — köteteket le­hetne írni. Kecskés egyébként nyugdí­jas polgári iskolai tanár, aki 26 éves nevelő munkájából 15 évet a gyöngyösi felső mező- gazdasági szakiskolában töl­tött el, ahol a szőlészettan ta­nára volt. Felesége után 13 hold szőlőt örökölt, amelyből 10 holdat 1949. őszén leadott. Még 1951-ben — tekintettel eredményes, tudományos mun­kásságára — a Minisztertanács döntése alapján levették a ku- láklistáról, pedig abban az időben könnyebb volt felkerül­ni arra, mint le. S hogy rövid életrajza teljes legyen: 1956. második felében, a párt júliusi határozata és az értelmiségről szóló határozat után ismét ku- láknak tekintik Gyöngysön, sőt sok szempontból úgy is ke­zelik ezt az embert, aki egész életét a szőlőtudomány, s an­nak közvetlen gyakorlati al­kalmazásának szentelte. Ülök vele szemben a kicsit verandához hasonló, régiesen bútorozott szobában, s hallga­tom, amint panaszkodik. — A világ összes szőlőterme­lő országai között mi terme­lünk legkevesebbet egy hold­ról... a peronoszpora miatt. Fél életemet az ellene való küzde­lemre tettem fel, de érdekte­lenséggel, merevséggel talál­koztam szemben éppen azok­nál, akiknek segíteni kellene... — mondja keserűen. — Maro­sán elvtárs, a városi pártbi­zottság titkára a szemembe mondta, hogy kulák vagyok, a városi tanács titkára pedig azt mondta a parasztoknak, hogy félrevezetem őket a Sárhegy szőlőtelepítésében, az ekémet semmire sem tartják, nem hív­nak meg már előadások meg­tartására sem — mondja kese­rűen... De hátha csak túloz, hátha vélt sérelmek keltenek benne keserűséget, hátha a bizonysá­gul megmutatott adómegha­gyás is egyszerűen az eddig valóban alacsony adója reális rendezését, és nem kulák adó zást jelent? Utána néztem... A városi tanács pénzügyi ■osztályának vezetője szerint a Kecskés Péter gyöngyösi la­kosra kivetett adó kulákadó. ök nem tehettek mást, papí­rok után dolgoznak és amíg a papírokon Kecskés kulákként szerepel, a pénzügyi osztálynak úgy is kell kivetni az adót rá. De úgy tudja, Kecskés felleb­bezett és valószínűnek tartja, hogy fellebbezésének hely ad­nak az illetékesek. Szabó elvtárs, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának fiatal titkára szerint sok tisz­tázatlan ügye van Kecskésnek. Meghökkentem egy pillanatra — mintha újra hallottam vol­na az ezer keservet okozó „szakkifejezést” — tisztázatlan ügye van. Hát miért nem tisz­tázzák nyíltan? Tisztázták már. Akkor meg minek ismét felhajtogatni? Szabó egyébként nem tartja kiváló szakember­nek Kecskést, s valóban nem tartja sokra ekéjét sem. Véle­ményét mások véleményével támasztja alá, mondván, hogy azoknak a másoknak is ugyan­ez a véleménye. Kik azok? Az elmúlt időkben megta­nultam tisztelni és becsülni. Marosán Lajos elvtársat, a városi pártbizottság titkárát. Nem akadt olyan probléma, | olyan nehézség, vagy kérdés a város sorsát illetően, amely­re ne tudott volna választ ad­ni, amelyben ne árult volna el ! alapos tájékozottságot. Kecs­kés is rá hivatkozott... Mi a véleménye hát a vá­rosi pártbizottság titkárának? — A kulák kérdés rendező­dött Kecskés ügyében — mondja. — Igaz, hogy csak a felsőbb szervek tanácsa alap­ján, és csak néhány nappal ez­előtt. (Arra azonban kitérő vá­laszt ad Marosán elvtárs, hogy miért tartotta ő, és többen a város vezetői közül, s tartja ma is kuláknak Kecskést. Volt fe­lesbérlőire hivatkozik, akik nála dolgoztak annakidején, s többek között arra is, hogy Kecskés például nem támogat­ja kellően a szövetkezeti moz­galmat. — Mit ért az alatt, hogy kellően? — Lépjen be valamelyik ter­melőszövetkezetbe szőlészeti agronómusnak ... Hogyan, akkor nem kulák? Alkotó értelmiségeinknek egé­szen újfajta, dehogy is újfajta, régi mércéje ez, amellyel sok­sok középparasztot is megmér­tünk mi és könnyűnek talál­tunk. Lesújtó a véleménye az ekéről is, nem tartja szakta­nárnak sem, mert nincs rá dip­lomája. Pedig ő maga is tud­ja, hogy Kecskés — igaz — minden diploma nélkül, de mély tudással és hozzáértéssel oktatta másfél évtizedig ked­venc területének ismeretére diákjait. Fantaszta — ez a véleménye •, akiben kétségkívül van sok hozzáértés, jószándék, de... És most sorban teszem fel a kérdéseket Kecskés közelmúlti munkájának egy-egy eredmé­nyét, egy-egy állomását illető­en. Nézzük meg egyenként, mi a vélemény róla, s mi az igaz­ság. Peronoszpora jelző állomás... Minek az? A parasztok azt mondják, a rádió is bemondja, hogy lesz-e eső? (Pedig azt nem mondja, hogy Gyöngyö­sön lesz-e, hogy a város melyik részén volt csapadék és meny­nyi. Intézményes és szervezett peronoszpóra jelző állomások rendszere egyik döntő alap a peronoszpóra leküzdéséhez. Ez, más szakemberek véleménye is.) Porozva permetezés .. Jó az, de a parasztok azt mond­ják. hogy csinálnák ők is, de az pénzbe van, sok pénzbe. Könnyű Kecskésnek, ő még 20 forintért is adhatja a bo­rát, telhet belőle, (pedig a 20 forintos borhoz a porozva per­metezésen, a jó borkezelésen keresztül visz az út Nem be­szélve arról, hogy ez az eljá­rás nem is olyan költséges, forduljon bárki bizalommal Kecskéshez, bebizonyítja ) A Sárhegy szőlőkultúrájá­nak rekonstrukciója. . . A vá­ros szőlőterületének felén még a pótlást is alig lehet meg­csinálni, nem kis részben anyagi okok miatt. Köves te­rület a Sárhegy, horribilis befektetést kíván és csak év­tizedek múlva hozza meg a hasznát. Előbb hát amit ol­csóbban csinálhatunk, s ha­marabb hozza meg a hasznát, a pótlást. (Itt alighanem igaza van a város vezetőinek, bár az első lépés, a Kecskés által felvetett kísérleti parcella megteremtése semmiképpen sem veszne kárba, sőt pontos képet adna a lehetőségekhez, miré sor kerülne a rekon­strukciókra.) Az eke? . . . Nem szeretik a gyöngyösi parasztok, azt mondják, hogy itt nem jó. (Ehhez csak annyit: az első sorozatgyártás után most fo­gadták el második sorozat- gyártásra az újszerű eketí­pust. Lehet, hogy a gyöngyösi dolgozó parasztok megszok­ták a maguk szerszámait, de az biztos, hogy Kecskés saját szőlejében igen nagy ered­ménnyel próbálta ki és ez méltán nyerte meg a szakem­berek érdeklődését. Nem vé­letlen, hogy találmánynak minősítették) így folyik a szó. Érvek és ellenérvek, végül a fő adu: Marosán elvtárs közli, hogy jegy bizottságot, egy pártatlan szakértő bizottságot küldenek az eke megvizsgálására, amelv j — nem Kecskésnek segít..., nem, — abban segít, hogy fel­derítse, — rossz, alkalmatlan Felgördül a függöny az eke Egy bizottság, amely szinte már előre tudja, hogy mit fog dönteni. Nem vagyok szakember, nem ismerem, mert nem is ismerhetem annyira Gyöngyös problémáit, mint Marosán elvtárs, a város vezetői. De itt valami hiba van. itt vala­mi sántít. Kecskés ügyében változatlanul fertőznek a múlt hibáinak baktériumai. Lehet, hogy Kecskés tervei nem mind reálisak de nagyrészük az. Bizonyítja ezt az elfogadott eke, a peronoszpóra jelző ál­lomások rendszere, a porozva permetezéses eljárás sikere és még sok más. Lehet, sőt biz­tos, hogy elgondolásai itt helyben, vagy talán másutt sem valósíthatók meg mara­déktalanul. Azt azonban sen­ki sem hiszi el, hogy egy 58 éves szakember tervei kivétel nélkül mind alaptalanok, in­dokoltak feleslegesek. Azt a rengeteg vitalitást, azt az el­szánt tenniakarást és szakma- szeretet, ami Kecskés Péter gyöngyösi tanárban most ki­használatlanul felhalmozódik, nem felhasználni, terveiben nem segíteni, ezt az embert nem megbecsülni, sőt kulák­ként kezelni, — ez több mint bűn, ez már vétek Sok hibát követtünk mi el az értelmiségiek egyes réte­geivel és sokat az értelmiség egészével szemben is. Értük és miattunk az emberség és az igazság, a jövő érdekében ki kell ezeket mind javíta­nunk. Nem azt kell néznünk, hogy kik voltait, — ha csak nem elvakult és elvadult el­lenségei, kártevői népünknek — hanem azt. hogy kik most, mit akarnak tenni. S ez nem­csak az értelmiségiekre vo­natkozik. — Ezt mi is tudjuk — mondhatná, s egész biztos mondja is e sorok olvasásánál Marosán elvtárs, s mondják a város vezetői is. De más do­log elméletben tudni és me­gint más a gyakorlatban al­kalmazni És ez a gyakorlat mást mutat. Elvtársak! Legyen egy az elmélet és a gyakorlat Gyön gyösön Is! GYURKÖ GÉZA Festetlen deszkák, állvá­nyok szanaszét, hosszú zsinór lóg a magasból, itt-ott egy- egy szék a szín jobbsarkában kis asztal mögött a súgó ül. Belép Csongor urfi utcai ru­hában, kedvese ábrándképe után kap, de csak levegőt ölei, aztán Balga következik, dühödten űzi az orra előtt le­begő sültgalambot és boros­üveget, kétségbeesetten jajve- székel. amikor az ő ábránd­képei is szétíoszlanak, porrá várnak. Elvonulnak a vándo­rok, Mirigy anyó körmével vájja ki a tündér fáját, rá­rontanak az ördögfiókák; megkötözik, s már cipelnék is el, de az anyó szerencséjére közbelép a fő-fő varázsló — a darab rendezője — és eiismé- teiteti a jelenetet . . . Folynak a Csongor és Tün­de próbál. Bizony, nem is olyan köny- nyű a színész dolga, mint hin­né az ember. A bemutatón már kész előadást látunk —, kicsiszolt játékot, összehan­golt mozdulatokat De amíg idáig eljutnak, mennyi mun­ka, mennyi türelem kell! Egyetlen próbán háromszor- négyszer kezdik újra néha szövegüket egy rossz hang­súly, egy bizonytalan mozdu­lat miatt. A rendezőnek pedig mindent látnia és hallania kell, a lepapróbb mozzanaton sem szabad átsiklania, hiszen ezeknek a mozzanatoknak, az összessége az előadás. Próbálnak a színészek, né­hány utcával odébb próbál a zenekar, az ideiglenes műhely­ben készülnek a díszletek, a jelmezek. Sok-sok ember mun­kálkodik ezekben a hetekben azért a percért, amikor fel­gördül a függöny, kezdődik az új évad, s az egybegyúrt kö­zönség kiváncsi tekintete előtt lejátszódik Vörösmarty Mi­hály gyönyörű mesedrámája. Ki hinné el ma már, hogy hét évvel ezelőtt valóságos küzdelembe került a Csongor és Tünde műsorra tűzése? Pedig így volt Gál István, aki a darabot most rendezi, elmondja, hogy az akkor ala­kult Színházi Főosztály akko­ri vezetője tiltakozott a Cson­gor és Tünde eljátszása ellen, váltig hajtogatva, hogy pesa- szimista a darab, idealista és a jó ég tudja, még milyen... Hatalmas szócsaták, veszeke­désnek beillő eszmecserék után a darab mégis csak színre került Győrött — és hatalmas sikert aratott Nem. Vörösmarty Mihály drámája nem »reakciós mű.-“ Teijes értetlenség és elva- kuitság kell ahhoz, hogy egy irodalommal foglalkozó em­ber ne lássa költői, drámai értékeit, s hogy korunk szem­léletét, követelje egy tizenki­lencedik századi magyar me­sejátéktól.., A költők nem a jövendő századok eszmevilá­gából táplálkoznak hanem saját korukéból, s éppen ezért állják az időt A Csongor és Tünde épp oly kevéssé el­avult amennyire nem azok sok száz év után Shakespeare művei sem. Színessége, for­dulatossága, költőisége és — ahogy Gál István rendező tel­jes joggal kiemelte — humora igen élvezetessé teszi a mai közönségnek is * Nagyon nagy gonddal és na­gyon sok szeretettel készülődik a Gárdonyi ùzinnaz a Csongor es Tünde bemutatójára. A dísz­letekre es a jelmezekre az át­lagosnál lényegesen nagyobb summát áldoznak, a szakembe­rek tudásuk es képzeletük leg­javát adjak hozza. A tizenkét főre gyarapodott zenekar szor­galmasan gyakorol, s ami me­gint csak a rendkívüli gondos­ságot mutatja: felkértek Far­kas Ferenc Kossuth-díjas zene­szerzőt, hogy bővítse ki regeb­ben írt kísérőzenéjét. Farkas Ferenc ezt keszsegesen meg is ígérte. A színház már ismert, kitű­nő színészein kivül újakat is láthat a közönség. Most lép fel először Egerben Solthy Berta­lan, Szende Bessie, a fiatal Fü­zes Erzsi és Rácz Mihály. Még néhány hét gondos munkája (előreláthatóan a hó­nap végén lesz a bemutató), aztán felgördül a függöny és a többit már — a nézők mond­ják el. G. A. Kádió műsor Kossuth-rádió : GYERMEKMOSOLY NAGYAPÓ, ITT A GALLY ! ■p1 alun még ma is legfonto­1 sabb nyári tüzelő o gally. Nagyapák tiszta apróra vágják, sorba rakják, amit aztán az unokák hordanak be a konyhára. Egyik nap gallyvágás köz­ben azt mondja nagyapó Zsu­zsinak; — Látod-e. lelkem, holnap már nem lesz mit vágni, el­fogy a gallyacska! Nézi, nézi Zsuzsi a csomót, sokat fogyott, mióta itt nya­ral, az igaz. De nem szól egy szót sem, csak eltűnik. Tíz perc alig telik bele, jön vissza örömmel: — Nagyapó, tessék csak jönni, találtam gallyat — Jól van, kislányom, majd megyek, de tán nem olyan sürgős? De Zsuzsi csak nem hagy békét Mit lehet tenni, meg­indul hát nagyapó. Tipeg a két emberke: beérnek a gyü­mölcsösbe. Nagyapó lába föld­be gyökerezik, Zsuzsi szeme büszkén felcsillan, amint az almafa egyik letört tömött ágára mutat: — Nagyapó, itt a gally! Ugye, ügyes vagyok?! PI ROSSZEMECSKE C ok öröm, sok kedves ^ élmény nagyapónál nyaralni. Ezernyi csoda, nap, mint nap újabb esemény, amit városon nem láthat a gyermek. Különösen, ha em­lékezete még csak egy-két évre nyúlik vissza. Egyik reggel nagy szenzá­cióra ébredtek az apróságok. Az a szürke nyúlanyó, ame­lyik a legkövérebb volt, le­soványodott és körülötte öt édes kis szőrgomoly nyüzs- gött. Négy ezüstös szürke bundácskában, az ötödik pe­dig — ki tudja, honnan ve­hette? — hófehérben. Na, azt az örömet, ami a pulyahad- ban kitört! Ha nem vigyáz­nak rá a felnőttek, tán az el­ső pillanatokban mind agyon­szerették volna. Na, de a felnőttek olyan irigyek, hogy még a simoga- tást is csak napok múlva en­gedték meg. Ekkor vette ész­re Kati, hogy a kis fehér nyu­szinak piros szeme van. Ilyet 6 még sosem látott. Mindjárt elő is állt egy javaslattal, amit mindannyian elfogadtak, csak a felnőttek előtt kezel­ték szigorúan bizalmasan. Egyik nap eltűnt az apró­ság. Feltűnő volt az udvaron uralkodó nagy csend, de nem tulajdonított neki senki külö­nösebb jelentőséget Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor ünnepélyes ábrázattal elővonultak és meghívtak bennünket a keresztelőre- Kí­váncsian követtük őket a szinbe, ahol egy kimustrált faragószéken már megtérítve állt az «ünnepi ebéd« — kis papírtálcákon gyümölcsök. — Tessék, kérem helyet foglalni! — invitáltak a »há­zigazdákn. — Megkeresztel­tük a fehér nyuszit, mulas­sunk most egyet ennek örö­mére. — Na és mi lett a neve? — kérdeztük. — Hát---- Pirosszemecske! Ha lasi László Szeptember 15. szombat 8.10: Zenekari hangverseny. — 9: Úttörő-híradó. — 9.2U: A Békéscsa­bai Auanu Zeneiskola tanulóinak műsora. — 9.40: Keriugők. — ío.lü: üperakórusok. — 10.15: Uzenetköz- veatés az Országos Mezogazdasagi Kiállításról. — 10 50: Szerelem. Dé- ry Tibor elbeszélése. — 11.25: A Zeneművészeti Főiskola hallgatói­nak hangversenye. — 12.10: DaUá- tékok zenéjéből. — 13: Falusi hír­adó. — 13.15: Üzenetközvetítés az Országos Mezőgazdasági Kiállítás­ról, — 13.30: Művészlemezek. — 14.15: Könnyű magyar muzsika. — 14.55: A Szabad lljuság és a Rádió nyári rejtvány verseny ének ered­ményhirdetése. — 15.10: Chopin- müvek. — 15.45: Válaszolunk haU- gatóinknak. — 16: Bolgár zenei hét. A „Gusza“ népi kórus hangverse­nye. — 16.20: Az épűló kommuniz­mus nagy országában. — 17.15: Tánczene. — 18: Beszélgetés a Ha­zafias Népfrontról. — 18.20: A Fő­városi Népi Zenekar játszik. Ko­zák G. József vezetésével. — 18.55: Kommentár. — 19: Szombat este Bratislavában. Gulyás Gyula zenés riportja. — 19.52: Jó éjszakát, gye­rekek! — 21.45: Sporthíradó. — 22.15: Tánc éjfélig. Tánczene a vi­lág minden tájáról. Szeptember 16. vasárnap 8.15: Egy falu — egy nóta. — 8.30: Üzenetközvetítés az Országos Me­zőgazdasági Kiállításról. — 8.45: Konferencia után — közgyűlés előtt. Gondolatok a mai irodal­munkról. — 8.50: Üj zenei újság. — 9.50: A versmondás művészete, III. Petőfi Sándor: A négyökrös szekér. — 10.15: Vitézlő tanúság. Rádiójáték. — 11: A Magyar Rádió szimfónikus zenekarának Liszt­hangversenye. — 12.15: Jó ebédhez szól a nóta... — 13: Üzenetközvetí­tés az Országos Mezőgazdasági Ki­áll! ásról. — 13.40: Ml újság a a tudomány és technika világában? Tudományos híradó. — 14.15: Nép­szerű operettekből. — 14.50: Az épülő kommunizmus nagy országá­Nincs benne egy kis túlzás? Mi, csákóiak, is örömmel láttuk, amikor néhány évvel ezelőtt lét­rejött, a Vasas-pálya. Különösen előnye ennek a pályának az, hogy az év minden szakában sok lehe­tőséget nyújt a sportolásra. Kora tavasszal — sokszor hókotró au­tók segítségével — megkezdik a labdarúgók, majd a kézilabdázók is az edzéseket, télen pedig a kor­csolya rajongói találkoznak Itt. De néhány olyan eseménynek Is tanúi lehetünk Itt, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ügylátszik, a pályát fenntartó szerv egyik legégetőbb problémá­ja az, hogy a potyanézőket kizár­ja a potyázás lehetőségéből. Ta­valy úgy Igyekezett ezt megoldani, hogy a patakparton cölöpökre fe­szített drótra nádfonatokat raka­tott ki. Lehet, hogy a kertészek előbb felvásárolták ezt, a részük­re mégis csak fontosabb kelléket, vagy a fenntartó szerv Jött rá tet­tének oktalanságára, de tény az, hogy csak egy kis rész lett elta­karva, pontosan 17 fonattal. így a potyanézők tovább Is élvezhették a potyázást. Legfeljebb azért csó- válgatták a fejüket, mert ezek a cseppet sem dekoratív csüggősé- gek nagyon elcsúfították a környé­ket, különösen amikor a szél meg­tépázta, egy-egy sarkot leráncigált. A környék gyerekei aztán megol­dó ták az eltávolítás problémáját. Ősszel, amikor a tehénőrzés köz­ben már fáztak, leszedték és eltü­zelték a nádfonatokat. Idén már okosabban járnak el az Illetéke­sek, Ügy látszik, elolvasták újra az Egri csillagokat, s ebből rájöttek arra, hogy földet nem lehet meg­gyújtanl. Kora tavasszal elkezdték hordani a törmeléket a pályára. Itt felmerül a kérdés, mibe kerül ez az egész „építkezés“ és ml lesz a haszna. Nem gondolom, hogy akár a Belsped, vagy akár a Tefu ingyen végezné a fuvart. Tehát itt súlyos ezresek alakulnak át föld­kupaccá. Az eredmény az, hogy a jegyváltók most már emelkedőn állva nézhetik a meccset, csökkent a potyázók tábora, de nem szűnt meg teljesen. Ez a lényegen nem változtat. Eddig is csak azok men­tek be jeggyel, akiket személyes kapcsolat fűzött valamelyik mér­kőző csapathoz. Tehát a rengeteg fuvar ára nem térült meg. Nem szüntetik meg azt a latyakot, ami­be a játékosoknak totyogniuk kel­lett egy-egy eső után. Tehát sze­rintünk, ha már ennyi a pénze a pályaíenntartónak, salakot hordat- hatott volna a pályára. Esetleg az atléták számára Is létesíthettek volna edzési és versenyzési lehe­tőséget, vagy a kézilabdázó lányok­nak is jobb lenne zuhanyozni, mint slággal mosakodni. Ha egyik javas­latunk sem tetszik, lenne egy köz­érdekű, amellyel sok sportoló ked­vében lehetne járni. Ott van a dű- ledező kilátó torony a Várhegyen. Ügy gondolom, a Vasas túristák Is örülnének, ha azt rendbehozva, új kilátóból gyönyörködhetnének a Bükk szépségeiben. H. L. ban. — 15.30: Egy hét a külpolitiká­ban. — 15.45: Szív küldi. — lti.2ö: Könnyű dallamok. — 16.55: Közve­títés Belgrádból, a Jugoszlávia — Magyarország válogatott labdarúgó mérkőzésről. — A szünetben köz­vetítés a Népstadionból, a Magyar- ország — Csehszlovákia atlétikai viadalról. — 19.10: Kincses Kalen­dárium, — 20.20: Közvetítés a Ma­gyar Néphadsereg Színházából. Si­rály. Színmű négy felvonásban. — 21.45: A vasárnap sportja. Totó. — 23.15: A műsort összeállították a Cseh Filharmónikus Zenekar mű­vészet Szeptember 17. hétfő 8.15: Reggeli hangverseny. — 9: A nagyfiú, a kisfiú, meg a kis­kutya. — Asztalos István elbeszé­lése. — 9.20: Az Oszipov-együttes műsorából. — 9.40: Hangszerszólók. — 10.10: Meaedélelőtt egy óvodá­ban. — 10.40: Szívesen hallgattuk.« — 12.10: Szovjet szerzők operettjei­ből. — 14.15: Üttörö-híradó. — 14.35: Vándorlás a zene világában. A hang keletkezése. — 15.10: Heti ze­nés kalendárium. — 16: A szabad­ság énekese. — 16.30: Válaszolunk hallgatóinknak. — 16.45: Tino Rossi énekel. — 17.35: Könnyű zene. — 18: 67 ország fiataljai között. Padl- sák Mihály riportja. — 18.20: Rész­letek Delibes Iakmé c. operájából. — 19: Csúcsforgalom. Riport. — 19.10: Tánczene. Hollós Ilona éne­kel, — 19.52: Jó éjszakát, gyere­kek! — 20.20: Abrahám Pál: Hawai rózsája — egyveleg. — 20.30: Az elbeszélés mesterei: Vanina Vani- nl. — 21: Európa hangversenyter­meiből. Közvetítés a Bergenl Nem­zetközi Fesztiválról. — 22.15: Tíz perc külpolitika. — 22.25: A hang­versenyközvetítés folytatása, — 23.15: Az Állami Népi Együttes ze­nekara játszik. Szeptember 18. kedd 8.10: Vidéki népi zenekarok mű­sorából. — 18.40: Ifjúsági kórusok énekelnek. — 9: Üttörő-hlradó. — 9.20: Vadrózsa. — 9.50: Jevszejka esete. Gorkij elbeszélése. — 10.10: Vidám utazás. — 11: Lányok, asz- ezonyok... — 11.15: Jó munkáért — szép muzsikát a háziasszonyok és nagymamák kívánságára. — 11.47: Egy magyar javaslat a népek szel­lemi együttműködése érdekében 12,10: Lakatos Sándor és zenekara játszik. — 13.15: Operarészletek. — 14.15: Fiatalok zenei újságja. — 15.10 : Blaha Márta Chopin-műveket zongorázik. — 15.30: Több szerel­met! Ambrus Zoltán elbeszélése. — 16: Daltanulás. — 16.20: Fényszó­ró. Az Ifjúsági Rádió természet- tudományos folyóirata. — 16.40: Monteverdi kórusműveiből. 17.10: Részletek Sullivan Mikádó című operettjéből. — 17.55: A lakásfron­ton. Riportműsor... — 18.10: Szív küldi. — 19: Hétköznapi történet.- Goncsárov regényét ismerteti Var­ga Domokos. — 19.30: Egy falu — egy nóta. — 20.20: Szimfonikus könnyűzenekari hangverseny. — 21.10: írók a mikrofon előtt: Sán­dor András. — 21.20: A Magyar Rádió énekkarának hangversenye. — 21.37: Less Paul gitározik. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents