Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-25 / 66. szám

népújság 1956. augusztus 25., szombat AZ ELSŐ ÉSZTÉIN'1)0 Mindig különös gonddal fi­gyeljük az új születését. Meny­nyi szeretet veszi körül a vi­lágra jövő gyermeket és mi­lyen öröm tölti el a szülők szívét, ha látják fejlődését, erő­södését. Ezt a jogos büszkeséget, lát­tam kicsillanni a káli Vörös hajnal Tsz tagjainak szeméből is, amikor a szövetkezet meg­alakulásáról, életükről beszél­gettünk. Rövid idő telt el még azóta, hogy a múlt év novem­berében kimondták a tsz ala­kulását, azonban még így is sok mesélni valójuk akad. Már maga a megalakulás is mennyi akadály és előítélet le­győzését jelentette. Küzdeni kellett elsősorban a régi Vörös Csillag Tsz felbomlása után kialakult nézet ellen, amire a sok torzsalkodás és munkafe­gyelem hiánya vezetett Ter­mészetes, hogy a következő esztendőkben, ha a közös gaz­dálkodás került szóba, minden­ki erre a példára hivatkozott és ezzel akart visszaverni min­den érvelést. Nemcsak a gaz­dák. de még a munkásság leg­hűbb szövetségesei: a volt ura­sági cselédek részére sem je­lentett valami vonzó példát a régi szövetkezet. Az első lépéseken már túl vannak. A tsz tagjai dús ter­mést takarítottak be. önkény­telenül felmerül a kérdés, mi eredményezte ezt a jó termést, ami nemcsak a helybeli gaz­dák figyelmét vonta magára, de sűrűn látogatják a szövet­kezetét a megye különböző tá­jairól is. Az egyéni és a közös érdek Jáger Vendel elvtárs, a szö­vetkezet elnöke mondja el rö­viden eddigi küzdelmeiket, munkájukat. A szövetkezet tagságának legnagyobb része két-három holddal, igen gyenge felszere-; léssel lépett be. Első tennivaló tehát a szilárd gazdasági alap megteremtése volt. Ehhez ko­moly segítséget kaptak a fel­sőbb szervektől, különösen a füzesabonyi gépállomástól. A Gyógynövény- és Kertimag Termeltető Vállalat hevesi ki- rendeltségétől kapott 96 hold földet és a tagok által beho­zott területet még a fagy be­állta előtt sikerült segítségük­kel felszántani. Ugyancsak ok segítették vontatóval a hét és félholdas kertészet megtrágyá- aását. De azóta is számtalan formában mutatkozik támoga­tásuk, ami — a tagság lelkes munkája és a szakszerű gaz­dálkodás mellett — döntően hozzájárul az elért eredmé­nyekhez. Mert az eredményekről sokat lehet beszélni, de még inkább gyönyörködni bennük. Bizony még a legjobb gazdák is el­ismerik, hogy túlszárnyalta éket a tsz. Nemcsak a gyö­nyörűen díszlő kertészet, de a négyzetesen vetett, műtrágyá­zott kukorica, a 150 mázsás átlagot ígérő burgonya, a hét­holdas dinnye és a többi nö­vények táblái is bámulatba ejtik még az előítélettel érke- iő látogatót is. A gondosan művelt földek, a kicsinosított ^anyaközpont láttán mindenki elcsodálkozik: mi adott erőt és kitartást a volt nincstele- rieknek, az örökös gonddal cüszködő, volt cselédeknek er- ■e a hatalmas munkára? Tóth Elemér már nem fiatal :mber, sok mindent megpró- lált életében. Dolgozott sum- násként, robotolt napszámban, őt még a vasútnál is megpró- tálkozott. Jelenleg a tsz ke- ülője, amit hivatali jelvénye, i hosszűnyelű fejsze is elárul. Cérdésemre a keveset beszélő mber nehézkes, halk szavaival álaszol: — Hát itt megtaláltam a zámításomat. Mióta tag va- yok, nemcsak dolgoznom kel- ett, de a tsz is segített min- enben. Legutóbbi előlegosztás- or is 400 forintot kaptam j íunkaegységeimre. Ma már nem a mindennapi j etevő falatért való küzdelem ; denti a tagok legfőbb gond- í it. A rendszeres előlegosztá- i >n kívül most szereztek be 27 erékpárt, aminek a vételárát : tsz előlegezte. A rendszeres előlegosztáson j ívül a tsz már most gyarapít- ; i a közös vagyont is. Saját j ■éjükből hozták rendbe a ta- i nyaközpontot, ahol máris épül a baromfiéi 500 tyúk és 500 kacsa részére. Vettek egy ló- gereblyét, ekét, ekekapát. A kertészetet vízzel ellátó motor­szivattyú is saját beszerzésük, ugyanúgy, mint a 25 lóerős motorral működő daráló. Miből pénzeltek eddig? Mindez olyan eredmény, amivel a régi tsz-ek közül sem mind dicsekedhet el. Honnan szerezték ezekhez a beruházá­sokhoz az ezreseket? Mert bi­zony itt nagy összegekről van szó, hiszen maga a kerékpár­beszerzés is 20 ezer forintba került. A jövedelem egyik fő forrá­sa náluk a sóderbánya, ahol a brigádok munkaegységbe ter­melik ki az anyagot. De nem kisebb a jelentősége a kerté­szetnek sem, hiszen valameny- nyi terményük, mint primőr­cikk jelent meg a káli, egri, gyöngyösi, salgótarjáni piaco­kon. Jogos is Nagy Mihály és Hídvégi János büszkesége, akik féltő gonddal őrködnek területükön. Ha még szeré­nyebb mértékben is, de jöve­delmet hoz az állattenyésztés is. Sertésből — a beadási köte­lezettség teljesítése mellett — 23 ezer forintot kaptak szabad­piaci értékesítés útján. A 12 literes fejési átlag is jövedel­müket emeli, bár egyelőre csak 10 tehenet fejnek. Éppen az állattenyésztés az, |ami a tsz jelenleg gyenge ol- I dalának tekinthető. A 236 hol- jdas területhez mindössze 10 fejőstehén ,10 borjú, hat ló, 7 csikó és jelenleg csak két ser­tés van. Hogy ez helytelen, maguk a tagok is tudják, de meg is indokolják. A csoport télen alakult Jószággal igen i kevesen rendelkeztek, egyedül ! Keksz Lajos hozott kilencet, a j többi egyet-kettőt, sokan pedig j egyet sem. Bizony az állatok — éppen gazdáik nehéz anyagi [helyzete miatt — rossz bőrben 'voltaic, többet ki kellett selej- ' tezni. Takarmány meg jófor- ímán alig-alig volt, tehát reáli- [san számolva a helyzettel, nem is gondolhattak egyelőre na- ! gyobb állatállományra. Hogy [azonban fejleszteni akarják ? gazdaságuknak ezt az ágát is. [bizonyítja a közgyűlés határo- jzata, amely szerint az árpát [nem osszák ki zárszámadáskor lés más úton is igyekeznek ta- ; karmányalapot biztosítani. A jelenleg meglévő állatok azon- |ban igen jó erőben vannak, [amit bizonyít a 12 literes fe- íjési átlag is. A szilárd munkafegyelemért A tsz taglétszáma jelenleg 45 fő. A Vörös Csillag Tsz fel­bomlását végeredményben a széthúzás, civakodás okozta. Sok vitatkozás miatt elmarad­tak a munkában, rossz lett a termés, felbomlott a tsz, mert nem tudta biztosítani a tagság keresetét. A Vörös Hajnalban is akadtak, akik erre az útra akarták terelni a fejlődést, ha nem is szándékos ártani aka­rással. Sokféle módszerrel megpróbálkozott a tagság és a vezetőség, hogy Fehér Istvánt és feleségét leszoktassák rossz szokásaikról. Ügyükkel foglal­kozott a párt taggyűlése, a közgyűlés és csak a sok négy- szemközti, valamint nyüvános j bírálat hiábavalósága láttán [hozták meg a határozatot: ki kell zárni őket. Hogy mennyire szívesen hoz­ták ezt a határozatot, mi sem bizonyítja ékesebben, mint Ba- kondi Lajosné esete Ezek az emberek, akik megtanulták a munkamegbecsülését, akik még maguk is támogatásra szorul­nak új útjukon, egyemberként vetették el' Bakondiné kérését, aki súlyos betegsége miatt kérte kizárását. Hogyan zárnák ki, mikor belépésével már hi­tet tett mellettük, egészséges korában ott dolgozott velük, férje most is köztük van, és most mint használhatatlan em­bert, kirekesszék soraikból? Nagy tervek Az elmúlt időszak fáradozá- j maradt erő a kapások ápolásá- sainak gyümölcsei szépen mu- I ra is. A szépnek Ígérkező tér- tatkoznak. Az aratás mellett más reálissá teszi tervüket, nemcsak az egy munkaegység­re jutó 67,90 forintos részese­dés lesz biztosítva, de jut a közös gazdaság megszilárdítá­sára is. Az új gazdasági évhez már összehasonlíthatatlanul . jobb feltételekkel kezdenek. Nemcsak egy esztendő tapasz­talatával, de jelentős anyagi alappal is gazdagabbak lesz­nek. Tervükben elsősorban az állattenyésztés fejl*sztése sze­repel. Ehhez természetesen a takarmánykészletet igyekeznek biztosítani. A szarvasmarha­állomány gyarapítására új törzskönyvezett állatok beszer­zését tervezik. Ennek részleges fedezésére tervbe vették, hogy eladják társzekerüket, a két muraközi lóval együtt és az árát erre fordítják. Az így megcsappant igásállatállo- mányt a gépállomás segítségé­nek igénybevétele mellett te­herautó beszerzésével pótol­ják. Erre ötholdas exportra szerződtetett francia fürtös uborkájuk árát szánják. Hét­holdas dinnyéjük jövedelméből szintén növendékmarhát vesz­nek A sertéstenyésztés céljára új ólat építenek, a baromfi­óllal együtt. Ezeknek a terveknek valóra váltásáért keményen folyik a munka. Nincs a tsz-nek egyet­len tagja sem, aki ne látná be, hogy az ő egyéni érvényesülé­se a közös vagyon gyarapítása útján a legbiztosabb. Jó mun­kájukat figyelemmel kíséri a község dolgozó parasztsága is. Sokan, még ha kerülő úton is, de az ő táblájuk felé veszik útjukat, és őszinte elismerés­sel mondogatják: — Ejha, még ilyen ered­ményt is el lehet érni a káli határban? Odáig már elértek az egyéni gazdák, hogy el­ismerjék a szövetkezet győzel­mét. Azonban különös érvek­kel igyekeznek indokolni le­maradásukat ebben a rövid ideje tartó versenyben. „Köny- nyű nekik, hisz minden támo­gatást megkapnak.” Remélhe­tőleg rádöbbennek arra, hogy ezt a támogatást ők is igénybe vehetik, s a leghamarabb úgy, hogy maguk is követik példá­jukat. HALASY LÄSZLÖ KÖZELEDIK A MARS! Ne higyje senki, hogy a »Mars-lakók«, vagy a repülő csészealjak rémmesével akar­juk traktálni olvasóinkat. Nem, a Mars valóban közele­dik Földünkhöz, de a Föld is közeledik a Marshoz. A Mars bolygó régóta fog- lalkoztatja a csillagászok ér­deklődését. Az ókori kínaiak a Tűz isteneként, az asszírok pedig a Csaták líraként tisz­telték. 1S77 óta még jobban a Mars felé fordult az emberek fi­gyelme. Ekkor figyelte meg először Schiaparelli a híres Mars csatornákat. Schiapa­relli és követői a csatornákat marsbeli értelmes élőlények­nek tulajdonítottak. Később egészen a legújabb időkig — n csatornákat nem lehetett megfigyelni, így ki is mond­ták, hogy az egész nem más. mint a képzelet szüleménye, vagy optikai csalódás. A leg­újabb franciaországi megfi­gyelések ismét a Mars csa­tornák létezésére mutatnak, eredetükre azonban még nem tudunk megnyugtató feleletet adni. 1951-ben Tyihov bejelen­tette, hogy kutatásai meg­erősítették azt a feltevései, hogy a Marson növényi élet ■van és nincs kizárva a ma- gasabbrendü élet lehetősége sem. Ezt a bejelentést ma már sokan tartózkodással fo­gadják, mert eddig semmi­féle olyan objektív adat nem áll rendelkezésre, amely a Marson szerves élet létezése mellett szólna 1954-ben japán csillagászok újabb érdekes jelenséget fi­gyeltek meg. A Mars vere­mén időnként erős felvillaná­sokat észleltek. Ezeket egye­sek azzal magyarázták, hogy a Mars értelmes élőlényei fényjeleket adnak a Világűr­be, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ez a magyarázat nem elfogadható, ezért jelen­leg marsbeli vulkánok kitö­réseinek tartják. Mint látjuk, a Mars bolygó állandóan a csillagászok ér­deklődésének előterében áll. Igen sok vitára adott már alkalmat és egy sor dolgot még mindig nem silcerült ki­deríteni róla. Nézzük ezek után, mi az, amit már biztosan tudunk róla. A Mars bolygó, a Naptól számítva, Földünk után kö­vetkezik. Körülbelül másfél­szer messzebb kering a Nap­tól, mint a mi bolygónk. A Mars pályája lapultabb élip- szis, mint a Földé, ezért néha — az úgynevezett oppozíciók idején — 55 millió kilóméter­re is megközelítheti a Földet. A Mars nagyságát tekintve, kétszer kisebb a Földnél. A Napot egy év és 322 földi nap alatt kerüli meg egyszer, ezért itt az év majdnem két­szer olyan hosszú, mint ná­lunk. A nappalok és éjsza­kák, az évszakok váltakozása hasonló, mint a Földön, Ki­mutatták, hogy légköre szén­dioxidból és oxigénből áll, de jóval ritkább a földi lég­körnél, ennek csak mintegy tizenketted része Légköré­ben megállapították már a vízgőz jelenlétét is. A Mars felületének hőmérséklete — mivel távolabb van a Nap­tól, mint Földünk — lényege­sen alacsonyabb, mint a Föl­dé, még az egyenlítőjén is alig emelkedik a fagypont fölé. A Mars ugyanúgy vál­toztatja alakját, mint a Hold, Csak oppozíció idején látjuk teljes korongnak. A Földhöz való helyzete miatt azonban sohasem észlelhetjük sarló- alakúnak. Legkisebb fázisa, esetén is olyan, mint a Hold három nappal holdtölte előtt, vagy után. Képe ilyenkor kis­sé ovális. A Marsnak két pa­rányi holdja van, a Phobos és a Heimos, egyik sem ha­ladja meg a 30 km átmérőt. A Mars megfigyelése igen nehéz, mert még kedvező esetben is százötvenszer tá­volabb van, mint a Hold. Szeptember 10-én újra földközelbe kerül ez a külö­nös bolygó, 55 millió kilómé­terre jut hozzánk (máskor 400 millió km!). Az oppozí- ciókat > mindig érdeklődéssel várják a csillagászok, mert ilyenkor sok vitás kérdésre fény derülhet. Városunkban az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló le­hetővé teszi, hogy az oppo­zíció ideje alatt az érdeklő­dők megtekintsék a Mars bolygót. Használjuk, ki ezt a lehető­séget! Kiss István, főiskolai tanársegéd, a TTIT csillagászati munkabizotts vezetője I. Kép. Szín: 5x5 méteres szoba. Az ablaknál asztal, az asztalnál az osztályvezető, az osztályve­zetőnél a helyi Harsona leg­utóbbi száma. Az írógépnél a titkárnő. Osztályvezető (felnéz a Har­sonából — a titkárnőhöz): ír­ja: T. Szerkesztőség! Ami a legutóbbi Harsona bíráló cik­két illeti, és amelyben szemé­lyem, mint negatív szerepel, teljes egészében egyetértek. Egy pár részletkérdést azon­ban szeretnék tisztázni és ké­rem, hogy a legközelebbi szá­mukban a második oldalon helyesbítsék: Helyes az, ámít a kooperáló Vállalat osztályve­zetőjével kapcsolatban felve­tettek. Szerintem még éleseb­ben is ki lehetett volna hozni! An> azonban a.» én személye­met illeti, szerintem i . Lapo­san sértő, ez tekintélyem lejá­ratásához, a dolgozók és a köz­tem lévő szoros kapcsolat la­zulásához vezet. Szerény véle­ményem szerint az újságíró túl kiélezte a kérdést, — ezért ja­vaslom, hogy vonja* ItelCs- segre. Egyébként, mint már lent közöltem, a óikkal teljes «Ré­szében egyetértek II. Kép. Szín: Másik szoba. Egy má­sik ablaknál egy másik asztal az asztalnál egy másik osztály- vezető, a másik, osztályveze­tőnél egy ugyanolyan Harsona, egy másik írógépnél egy má­sik titkárnő. Másik osztályvezető: (Felnéz a helyi Harsonából, — a má­sik titkárnőhöz. Kiabálva) T. Szerkesztőség! (Hangja ke­mény, férfias.) Ami a legutób­bi bíráló cikkét illeti s amely­ben személyem, mint negatív szerepel, teljes egészében őszintén egyetértek. Egy pár DCitaláíí tör Ihletek As önbírálat — Tra 3komédia hárem képben — apró kérdést azonban szeret­nék tisztázni, (hangja fenyege­tővé válik) és kérem, hogy a legközelebbi számban ugyan­ott, ahol a velem kapcsolatos kompromitáló cikk megjelent, helyesbítsék. Ellenkező eset­ben — ne, ezt hagyjuk —, húzza ki. Helyes az, — hangja határo­zott — hogy orgánumunk toll­hegyre tűzi és bátran ostoroz­za annak a vállalatnak a hi­báit, amivel mi kooperálunk. Szerintem a kritika élesebb fegyverét is lehetett volna ve­le szemben forgatni. Megér­demli! Ami azonban személyemet és osztályomat illeti, túlzott­nak és bántónak, sőt nem is bántónak, hanem fenyegetőnek tartom a cikk hangját Az ilyen írás nem viszi előre osz­tályunk ügyét, árt a tekinté­lynek, bomlasztja a munka- fegyelmet, alapot ad minden­féle rágalomnak, a hibák el- túlozásához vezet érvet ad az ellenségnek, és a többi, és a többi . . . Mégegyszer. ismétlem: a cik ­kel egyetértek, azonban kérem az általarfi közölteket helyes­bíteni. Ellenkező esetben (a titkárnőhöz) ne, ne, ezt hagy­juk — ezt üsse ki. III. Kép. Szín: 12x5 méteres szoba Középen asztal, az asztalnál a főosztályvezetők. írógép, tit­kárnő nincs. A helyi Harsona már ismert száma, az van. Minden főosztályvezetőnek egt. I. főosztályvezető: Nem ar­ról van szó, hogy mi ellene va­gyunk a kritizálásnak . . . Sőt . . . Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy vissza­verem a kritizálást • • Sőt! Ha jónak látom, odáig is el­megyek, hogy önbírálatot gya­korolok ... De ... A cikkel alapjában és fényeiben egyet­értek. Rendkívül időszerűnek és fontosnak tartom . . . Égető problémákra keres megoldást és erénye elvitathatatlan Sok­cÆ nqti JCß zß ílmi ítup A Tanai Napló szerkesztőségébe, mint derült égből a villámcsapás, úgy vá­gódott be — a villám­tól szokatlan módon — az ajtón a Nagy Közvélemény Arcán a feldúltság bíboreres rózsái, szemében a megváltás tüze, s aj­kán az Óceán ülepe­riéi is mélyebb felhá­borodás. Amikor a lap ártatlan szerkesz­tőjére rátört, hörgő hang sípolt fel sovány mellkasából, s három­szor a mellére ütött, hogy a hörgéssel együtt tüdeje is majd kiszakadt. S minden mellre verésnél így rikoltott: — Én, a Nagy Köz­vélemény.. Én, a Nagy Közvélemény... — és így tovább, majd miután kihörög­te magát, tőle telhető szelídséggel, de a fe­lelősségrevonástól visszafojtott, kissé re­megő hangon így kez­dett beszélni: — Kedves szerkesz­tő elvtárs, én... (a ki­pontozott helyet ol­vasd: a Nagy Közvé­lemény), rendszeres olvasója vagyok lap­juknak. tlgyis mond­hatnám, hogy én ... kitartok az újság mel­lett, amelytől, meg kell mondanom, hogy az utóbbi időben el­fordulták az ùjsdgçl- vasók milliói. — Ne ..., ne szóljon közbe, most én beszé­lek, én- S ehhez nekem jogom van, a kongresszus adott jo­got a bírálathoz, a kemény, harcos, fe­kélyt felnyitó bírálat­hoz. Mondja, elvtár­sam. akit állítólag szerkesztőnek titu­lálnak, hát van ma­gának szeme és szí­ve, erkölcse és becsü­lete, hogy ..., hogy... (üt ismét egy kis hör- gés, a szerkesztő meg­ijed, vízért ugrik, de felesleges) hogy egy ilyen cikket, mit, cik­ket? förmedvényt, a magyar nyelv, a stí­lus és mondanivaló förmedványét leközli a lapban, fittyet hányva a milliók fel­háborodásának? —• Nincs, én mon­dom, a kritika szószé­kéről, én... mondom, hogy nincs. Puttony Ede cikke a mocsár­ba rántja az újságot, s vele az olvasókat S ezért ön, egyedül ön a felelős, szerkesztő szerkesztő uram. Ezt vegye tudomásul! — De engem arra tanították, hogy bí­rálni könnyű, segíteni nehéz. Én ... segíteni hajlandó vagyok. És nem is akárhogy, én a legpregnánsabban, a legkonkrétabban aka^ rok magán segíteni, szerkesztő úr, hogy visszarántsam a la­pot, s magát is az ör­vény széléről.. íme! Zsebéből hatalmas kéziratcsomót húzott elő, s az előbbi vad­ságától kiáltó ellen­tétben, mintha csecse­mőt helyezett volna az asztalra, úgy rakta a szerkesztő orra elé a kéziratköteget. Az. tán felállt, finoman meghajolt és búcsú­zott... — Szabadság, szer­kesztő elvtársam..., a címem rajta van a kéziraton. A honorá­riumot majd oda ké­rem.... (gy-6) sok ilyen bátor hangú írásra van szükség a Harsonában. Ami azonban az osztályveze­tők szerepet illeti cs ahogyan a Harsona ezzel foglalkozik, — hangja fájdalommal, dühvei teli — osztályvezető kartár­sak! Ezzel nem lehet, nem sza­bad egyetérteni!!! Ez-ez demagógia . . . Ez-ez személy szerint és összeségé­ben sértő . . . Ez-ez . . . Er­ről nem is lehet másképpen, csak a méltatlankodás, a fel­háborodás hangján beszélni... Igaz-igaz, kartársaim, vannak osztályvezetők — hangja fá­tyolosán bús —, akik követtek el hibát, akik megbotlottak építésünk nem egyszer görön­gyös útján . . ., akik szem elől tévesztették az osztály érde­keit. (Hangja magasba szár­nyal) De azért nem lehet őket így elmarasztalni, lejáratni te­kintélyüket . . . Szembeállítani az osztály tagjaival. Nem és nem! Mindezek figyelembevételé­vel javaslom, kérjünk kollek­tíván helyesbítést azzal a cím­mel, hogy .,E1 lehetett volna ezt négy fal közt is intézni”. II. Főosztályvezető: Egyetér­tek az előttem szólóval. III. Főosztályvezető: Egyet­értek az előttem szóló két kar­társsal. IV. Főosztályvezető; Egyet­értek az előttem felszólaló há­rom kartárssal. V. Főosztályvezető: Egyetér­tek az előttem szóló négy kar­társsal. VI. Főosztályvezető: Egyet­értek az előttem szóló öt kartárssal. VII. Főosztályvezető: Egyet­értek az előttem szóló hat kar­társsal ... — és így tovább, és így tovább . . . — Függöny — PAPP JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents