Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-25 / 66. szám

1956. augusztus 25., szombat NÉPÚJSÁG Sajtótájékoztatót tartott Lendvai Vilmos elvtárs a Megyei Tanács v. b. elnöke Az elmúlt hét szerdáján sajtótájékoztatót tartott Lend- vai Vilmos elvtárs, a Megyei Tanács végrehajtóbizottságá­nak elnöke. A tájékoztatón először válaszolt a Népújság, majd a Magyar Távirati Iroda Heves megyei Szerkesztősége munkatársainak feltett kérdé­seire. A Népújság munkatársai a következő kérdéseket tették fel a Megyei Tanács elnökének: Olyan hírek járnak a közsé­gekben, hogy megszűnik a bor­adó, a baromfi és tojásbeadás. Lendvai elvtárs válaszában megállapította, a boradóval kapcsolatban semmiféle ren- í delkezés nem jelent meg. j begyűjtési kötelezettség telje­sítése — folytatta a kérdés má­sik részét illletően — biztosít­ja az ország lakosainak zavar­talan ellátását. Nemcsak s munkásosztályét, a bérből élő­két, hanem a paraszti lakosság jelentékeny részének ellátásál Is. A begyűjtésnek mindaddig fenn keu maradni, amíg az állam magára vállalja az ellá­tás biztosítását. Már pedig £ mi szocialista államunk magá­ra vállalta, következésképp £ begyűjtés is marad és nem lew semmiféle mérséklés, nem le­het számítani valamiféle be­gyűjtésféleség megszüntetésére Mi a véleménye, miért nerr. halad a termelőszövetkezet mozgalom fejlődése kellő ütem■ ben Heves megyében? A gyakorlati tapasztalai alapján — hangzott a válás: — megállapítható, a fejlődés ütemét döntő mértékben -befo­lyásolja, hogy maguk a szövet­kezeti tagok nem foglalkozna! a fejlesztéssel. Azok, akik fog­lalkoznak ezzel a munkával nem szövetkezeti tagok, így £ meggyőzés, az agitáció szem­pontjából kisebb erkölcsi alap­pal bírnak, hisz nem láthat­nak olyan tisztán egy-egy szö­vetkezet belső életében, mini az ott dolgozó tagok. A tapasz­talat az, hogy az érdeklődéi meg van a szövetkezeti moz­galom iránt, jó eredményt ér­tek el termelőszövetkezeteink is, — nem objektív okai van­nak tehát a tsz fejlesztés las­sú ütemének. Mit kíván tenni a Megyei Tanács, milyen lehetőségei és tervei vannak a megye műem­lékeinek védelmére? Lendvai Vilmos elvtárs vá­laszában hangoztatta, hogy a Tanács műemlékbizottsága nagy jelentőséget tulajdonít a megye műemlékeinek egyrészt, mint történelmi múltunk ha­gyományainak, másrészt úgyis, hogy az idegenforgalom szem­pontjából is rendkívül nagy a vonzóereje. A helyzet az, hogy pénzeszközök nem állnak ren­delkezésre, a műemlékvéde­lemre, a tanácsi költségvetés nem tervezhet ilyet, ezt köz­pontilag tervezik meg. Még sem mondhatjuk, hogy semmit sem tettek a megyében e fel­adat megoldására. Az egri Vá­rosi Tanács például rendele­tet hozott a műemlékek védel­mére, és műemlékvédelmi bi­zottságot alakított. Az egri vár karbantartására 400 ezer forin­tot kapott a Városi Tanács. Az már nem a tanácson mú­lik. bogy a Heves megyei Épí­tőipari Vállalat, amely szerző­désben vállalta a 400 ezer fo­rintos munka elvégzését, még fel sem vonult a munkák el­végzésére. Milyen termést értünk el megyénkben kalászosokból, mi várható a kapásokból és a sző­lőből? Még pontosan nem tudjuk a kalászosok termésátlagát — mondotta ezzel kapcsolatban Lendvai Vilmos elvtárs —, er­re egészen pontosan csak a cséplés után tudunk válaszolni. Az azonban megállapítható, hogy bár a cséplésben csak 85 százalékban állunk, de máris mintegy 120 ezer mázsával töb­bet csépeltünk el, mint tavaly, úgy, hogy előreláthatólag a megye kalászos termése a ta­valyi 820 ezer mázsával szem­ben az idén eléri az egymillió mázsát. A kapásoknál a szá­razság csökkentette az igen kedvező kilátásokat. A szőlő­termés eddig mennyiségileg kiválónak mutatkozik úgy, hogy a Borforgalmi Vállalat­nak nagyon fel kell készülni a termés átvételére. A Magyar Távirati Iroda is. Az általános iskola alsó négy osztályában kézbe kerül­nek a tavalyi kísérleti év nyomán véglegesen elkészített új tankönyvek, a felső tagoza­tokba a mostani kísérleti év után jövőre kaphatnak új, jó könyveket a diákok. A középiskolák is megnyit­ják kapuikat, megnövekedett a hallgatók létszáma. A nyolc középiskolában a tavalyi 2800 hallgatóval szemben az idén 3200-an tanulnak majd. Az el­ső osztályokba az 1100 jelent­kező közül mintegy 900 főt vettek fel s ez lehetővé tette, hogy közepesnél gyengébb ta­nulmányi eredményű tanuló ne kerüljön a középiskolákba Végezetül Lendvai elvtárs a végrehajtóbizottság nevében jó munkát, sok sikert kívánt a pedagógusoknak és hallgatók­nak, s kérte a szülőket, a szü­lői munkaközösségeket, a ta­nácsi szerveket, az oktatási ál­landó bizottságokat, hogy se­gítsék, támogassák a tanítás, nevelés munkáját. Adenauer intézkedése az egész nemzetközi munkásmozgalom ellen irányul — tiltakozik megyénk az NKP betiltása ellen — Szombati Imre, a pétervásárai Járási Tanács elnökhelyet­tese megszegi az új kenyeret a pétervásári mezőgazdasági kiállításon. Magyar Antal és felesége, pélyi kisparasztok a hevesi kis­gépkiállításon a motoros szivattyúkat szemlélik. Megyénk dolgozói felhábo­rodva vették tudomásul azt a hírt, hogy a karlsruhei alkot­mánybíróság betiltotta Nyugat- Németország Kommunista Pártját. Szombaton reggel és délben a megye minden gyárá­ban, üzemében megállt a mun­ka pár percre, hogy a dolgozók szavakban is kifejezzék tilta­kozásukat Hitler nyomdokain járó, módszereit átvevő nyu­gatnémet kormány irtézkedése ellen. A Mátravidéki Erőmű, a Bélapátfalvai és a Selypi Ce­mentgyár dolgozói felháborod­va tárgyalták a testvéri nyu­gat-német Kommunista Párt elleni rendőrakciókról érkezett híreket. A felszólalók hangsú­lyozták, Németország jövőjéért felelős nagyhatalmak sürgős közbelépésére van szükség, mert nem szabad megengedni, hogy Nyugat-Németországot to­vább vigyék a fasizmus útján Adenauer megtette a hitleri el­ső lépést, intézkedése az egész nemzetközi munkásmozgalom ellen irányult. így nyilatkoztak a mátravidéki és az egercsehi bányászok is. Tiltakozásukat fejezték ki a nyugat-német kommunista párt betiltása el­len: és követelték, hogy az Al­kotmányjogi Bíróság vonja vissza e felháborító határoza­tot. Tudjuk, mit jelent Aden­auer kormányának ez a lépése — mondották —. Azt a célt szolgálja, amit 1933-ben Hitler követett, amikor betiltotta a Német Kommunista, Pártot, va­lamint a munkások demokrati­kus szervezeteit. A nyugatné­met kormánynak ez az intéz­kedése merénylet Európa, me­rénylet a világ békéje ellen. De felemelte tiltakozó szavát megyénk dolgozó parasztsága is. Szombaton reggel az álla-, mi gazdaságokban, a termelő- szövetkezetekben, az egyénileg dolgozó parasztok portáján és földjein igen sok szó esett a Nyugat-Németországból érke­zett szomorú hírről. Heves me­gye dolgozó parasztjai gazdag termést adó szőlő, dohány, dinnye- és gabonaföldjeiken nem akarják látni ismét az új­ra felélesztett német hadsereg pusztító tankjait, hanem barát­ságban a német néppel, még jobban erősíteni kívánják a béketábort. Heves megye dol­gozó parasztjai a még emléke­zetes félelmetes tankok helyett a jobb és gazdagabb életet adó traktorokat kívánják látni föld­jeiken. ;1 ; Heves megye termelőszövet­kezetei augusztus 20-ára befe­jezték a cséplést. A bőséges termésből a beadási kötelezett­ség teljesítése és a tartalékok félretevése után megyeszerte osztják az előleget. Eddig 250 vagon búzát és árpát osztottak, ki előlegképpen a tagoknak. A megye társasgazdaságai — ide számítva az idén alakult fia­tal termelőszövetkezeteket is — átlag három és fél kiló bú­zát juttatnak munkáégységen- kint tagjaiknak. Számos ter­melőszövetkezetben azonban ettől jóval nagyobb eredmény­nyel dicsekedhetnek. A tavasz- szal alakult nagyfügedi Kos­suth tsz tagjai az első gazda­sági évben két mázsával szár­nyalták túl a hasonló minő­ségű földön gazdálkodó egyé­niek termésátlagát. A jó ter­mést adó búzából hat kiló, árpából másfél kiló előleget osztottak. A tagok átlagosan számítva, két szekérre való gabonát vittek haza. A zár­számadáskor munkaegységen- kint még további két kiló ga­bonára számítanak. Csesznek Béla, a tsz legidősebb dolgo­zója alig fél év alatt már any- nyi munkaegységet szerzett, hogy 15 mázsa 20 kiló búzát, három mázsa árpát és 150 ki­ló zabot vitt haza az előleg­osztáskor. öt kiló búzát osztottak mun. kaegységenkint a tagoknak a boconádi Petőfi termelőszövet­kezetben is, ahol az idén csaknem kétszerannyi gabonát takarítottak be, mint az el­múlt esztendőben. Negyedszer lett élfizem a Hevesmegyei Nyomda Negyedszer nyerte el lapunk nyomdája, a Heves megyei Nyomda Vállalat a kitüntető élüzem címet. Az élüzemavató ünnepséget a vállalat dolgozói az egri Park szállóban tartot­ták. ahol Mucsi Sándor elv­társ, a Megyei Tanács Ipari Osztályának vezetője köszön­tötte az üzemet, s adta át a kitüntető oklevelet. A Városi Pártbizottság nevében Csirmaz Dezső elvtárs szólalt fel. Ez­után került sor a kitüntetések és a jutalmak átadására. — NO, HA Makiári Jánost keresi, jó helyen jár — mondja szigorúan a kapuban álló ember, azzal utat enged. Csak amikor beljebb lépek, teszi hozzá: — ... mert az én vagyok. Egy szál nadrág van rajta, mellét, arcát vörösre csípte a nap, élesen kiemelve hajának, kis bajszának szőkeségét. Kezet szorítunk. Jó ke­mény marka van. Mondom, beszélgetni szeretnék ve­le, ha éppen ráér. — Dehogy érek én rá ilyenkor — mondja, ha lehet, még szigorúbban. — De azért csak kerüljön beljebb... Ha már eljött. A szárazsággal kezdődik a beszél­getés. Hetek óta alig hullt eső, nem fejlődik a kukorica. — Hiába, az időjárást nem lehet kitervelni. Meg aztán ami az egyik­nek jó, az a másiknak rossz. Szent Péter is, úgy mondják, lenn járt egyszer a földön, megkérdezte a pa­rasztoktól, essen-e az eső. Az egyik azt mondta, essen, a másik meg hogy ne essen. Nem jutottak meg­állapodásra. Makiári Jánosék mindenesetre há­romszor megkapálták az idén a ku­koricát. Meg feltöltötték, okulva a tavalyi nagy esőzésekből. — A régi szakkönyvek azt mond­ják, hogy a feltöltés árt a kukoricá­nak. De én azt tapasztaltam, nem így van. Amennyi kár származhat a feltöltésből, kevesebb, mint ameny- nyit a víz okoz, ha megdűti a szá­rakat. Csak hát pórul jártunk ezzel, mert most meg nem esett az eső... MOSOLYOG is egyet, ahogy a pó- ruljárást mondja. De aztán tüstént el is komorul, mert szomorúbb dolgok­Előljáróban elfelejtettem mondani, hogy is áll a dolog Makiári János­sal. Ügy, hogy néhány héttel ezelőtt még kulákként tartották számon a községben. No, nem a község lakói, hanem amúgy hivatalosan. Hogyan lett kulák ez az ember a tizenhét holdjával, a csuda tudja. Régi történet, Makiári János maga sem akar beszélni róla. Akkoriban nem volt apelláta. Viselte a sorsát és dolgozott, ahogy bírt. Nem volt más segítsége, csak két asszony, két gyerek —, de azért megművelte a maga erejéből a tizenhét holdat, s elmaradás nélkül viselte a magasra srófolt kulák terheket. Nem értek a mezőgazdasági mun­kához, de azt tudom, hogy tizenhét holdat művelni egy férfinek, egy igával — az nagy, nagyon nagy munka. Önkénytelen végigfut a sze­mem Makiári Jánoson. Középterme­tű ember, ha nem is sovány, de zö­möknek sem mondható, semmisem árulja el rajta azt az erőt, amely fu­totta ilyen emberfeletti munkára. Ez az erő csak belülről jöhet — az emyedetlen szorgalomból, s a ke­nyéradó föld szeretetéből. S mindehhez járult, hogy akadt három esztendő, amikor nem vág­hattak disznót, mert az amúgy is sú­lyos terheket újabb, meg újabb rendkívüli kivetések tetézték . . . De hát ami volt, az volt, s most már igazság adatott. Levették róla a megbélyegző kulák nevet és Ígére­tet tettek, hogy rövidesen rendezik az adóját is (reméljük, minél előbb!) És ami nem utolsó: a kislányát fel­vették a gimnáziumba. Én pedig most azt kérdem meg, mik a tervei ezentúl. — Nincs nekem különösebb ter­vem. Végzem a munkám, ahogy ed­dig, örülök, hogy végre nyugalmam van. biztonságom ... — ezt vála­szolja. ! DE AHOGY tovább beszélgetünk, kiderül, hogy van azért terve. Sze­retné kicserélni a két rossz tehenét jó fejősökre. Csak hát nem tudja, hogyan ejtse módját, mert a rendel­kezések szerint csak akkor adhat el tehenet, ha van már helyette másik, ő meg elsősorban az eladottak árából tudna újat venni. ! Itt mond valamit, amit érdemes megszívlelni: — Nem szabad csak azt venni, hogy négy lába legyen a marhának. Hiába van négy lába, ha nem ellik és nem tejel. Gondolni kéne erre azokban a rendeletekben . . . S már kellős közepén vagyunk a falu dolgairól való tanakodásnak. Makiári János azt is elmondja — de jól esik hallani! —, hogy az utóbbi időben érzik ám a kedvező változá­sokat ott falun is. Hogy nincsenek törvénytelenségek, túlkapások, hogy nem egy-két ember dönt a község ügyeiben, hanem a választott tanács­tagság gyülekezete. Hogy nagyobb a biztonság, nagyobb a munkakedv az emberekben. — Higgye el, szorgalmas nép lakik itt Makiáron . . . Mesél a faluról, a falu gondjairól. Hogy mindenki belterjes gazdálko­dást szeretne folytatni, de kevés a víz . . . Ott van az Eger-patak, de hát azt fönn is, lenn is használják, így aztán azzal próbálkoznak az em­berek, hogy kutat ásnak a földjükön és akinek van, szivattyúval öntöz- get. A szivattyúról a szerszámokra, a kisgépekre terelődik a beszéd, s Makiári János elpanaszolja, hogy gyakran bizony igen silány a kapa, a vasvilla, amelyet vásárolnak, ön­kénytelen pironkodok a rossz szer­számot gyártó üzemekért. Most egy kicsit én képviselem itt a várost, s mindent, ami hozzátartozik ... Ej, miért is nem gyártunk jobb szer­számokat! • . . ÍGY KERÜLNEK szóba a dolgok, egyik a másik után, s a „rá nem érő”, szigorú Makiári János beszél, magyaráz, higgadtan, okosan annak az embernek a módjára, akiben so­káig belül rekedtek a gondolatok. Már állnék fel, de újra meg újra szóba kerül valami, ami érdekes, fontos, tanulságos. Jó két óra eltelik a beszélgetésben. Végezetül hadd iktassam ide Mak­iári János szavait: — Azelőtt nem törődött ilyesmi­vel az ember . . . Nem törődött ak­kor semmivel, örült, ha este nyu­godtan hajthatta álomra a fejét... Most pedig . . ., nos. nem csak egyéni igazságtalanságokat tett jóvá pártunk letisztult irányvonala, ha­nem azt is elérte, hogy Makiári Já­nos és huszonegy maklártályai gaz­datársa ismét részévé vált a falu vérkeringésének. Kívánunk neki jó termést a visszanyert biztonsághoz. Jó termést és feledést az elmúltakra. GACS ANDRÁS Heves megyei Szerkesztőségé- ! nek munkatársa két kérdést : tett fel. A Tanácsok munkájában ed­dig végrehajtott egyszerűsíté­sek mennyiben csökkentik az államigazgatásra fordított ki­adást? Az eddigi egyszerűsítések lé- í nyegesen nem csökkentették a j kiadásokat — mondotta a vég- j rehajtóbizottság elnöke. — A ] kormány álláspontja az, hogy t a továbbiakban nem a létszám- j csökkentésre helyezi a súlyt, ! hanem az államigazgatási mim- j ka egyszerűsítésére, amely a j későbbiekben kétségkívül meg- ! hozza anyagi téren is a kimu- ! tatható hasznát. A rehabilitált középparasz- íok beadási és adóhátralékai- ! nak rendezése milyen stádium- j ban van, mennyit töröltek az ! igazságtalanul kivetett beadási és adóhátralékból? Lendvai Vilmos elvtárs ez­zel kapcsolatban elmondotta, hogy a rehabilitáció lényegé­ben befejeződött a megyében, amely igen jó hatást tett a községekben. Felülvizsgálták a nem igazságos kivetéseket és a begyűjtésben — a hevesi já­rást nem számítva, ahol még folyik a munka —, 126 sze­mélynek töröltek 78 búzavagon hátralékot. Két járásunkban, az egriben és a hatvaniban — a többiben még folyik — 91 főnek töröltek 300 ezer forint adóhátralékot. A Megyei Ta­nács elnöke hangoztatta, hogy párt- és tanácsi szerveink fon­tos feladata: segíteni a rehabi­litált középparasztok politikai és erkölcsi helyzete megszi­lárdítását. Segítsék őket, hogy megtalálják helyüket a terme­lőszövetkezeti mozgalomban. Az újságírók feltett kérdé­seire adott válasza után tájé­koztatásában két kérdést érin­tett még a Megyei Tanács vég­rehajtóbizottságának elnöke. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításról szólva, elmondotta, hogy a megye az idén jobban lesz képviselve, mint tavaly és sajnálja a végrehajtóbizottság, hogy növénytermesztésben a ! tavalyi eredményekkel kell sze­repelni a kiállításon. Heves megye 12 fajta növénnyel, töb­bek között 17.5 mázsás átlag- ! termésű búzával, dinnyével, ! szőlővel, cukorrépával vesz I részt a kiállításon, amelyen előreláthatólag a megye három ! állami gazdasága, 22 termelő- szövetkezete és 17 egyéni ter- I melője képvisel bennünket. Csak helyeselni lehet tehát, ha minél többen megtekintik me- jgyénkből is a kiállítást, hogy az ott szerzett tapasztalatokat eredményesen gyümölcsöztet- ; hessük a következő gazdasági évben. Foglalkozott Lendvai elv­I társ az 1956—57-es új iskolai I évvel. Hangoztatta, hogy min- ! den évben nagy figyelemmel kíséri a végrehajtóbizottság 5 az iskolák kapunyitását. Eb­ben az évben különösen azért, jmert a beiratáskor sok iskola- I köteles hallgató nem iratkozott j be. Felhívta a szülők, az okta­tási szervek, tanácsok figyel- I mét, hogy augusztus 30—31-én lesznek a pót beírások, — ;kö- J vessenek el mindent, hogy az j iskolaköteles hallgatók mind j beiratkozzanak. A továbbiakban arról beszélt, ! hogy ebben az esztendőben a tanácsok jobban biztosították ja technikai előkészületeket, az iskolákat átadták már az is­kolaigazgatóknak és rövidesen átadásra kerülnek a selypi, füzesabonyi, szűcsi, szihalmi új iskolák is. Ebben az évben megkönnyí­ti a pedagógusok munkáját az új rendtartás, mely többek kö­zött kibővíti az igazgatók ha­táskörét és ezzel párhuzamo- : san megnöveli felelősségüket 250 vagon gabonaelőleget osztottak ki eddig Heves megye termelőszövetkezetei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents