Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-01 / 60. szám

MSt. augusztus 1., »wdt NÉPÚJSÁG 5 Fejlődik megyénk ásványbányászatit EZ AZ ÉV MEGMUTATTA, JOBB A KÖZÖSBEN szénbányákat. Adottságaink­nál fogva így alkalmazni tud­juk a légkalapácsosfejtésf is. A bentonit igen sokoldalúan felhasználható értékes ásvány. A szappan- és festékgyártás fontos kelléke, ezenkívül hasz­nálják még az öntödei homok keveréséhez, a mélyfúrások­nál, az olajszűréseknél, mint derítőföldet. A szomszédos Csehszlovákia is szívesen vá­sárolja tőlünk a bentonitot. s éppen ezért szükséges, hogy tovább fejlesszük a bánya­üzem termelését. Egy éven belül 40, öt év múlva pedig 100 százalékkal növeljük a feltárásokat, s közben több mélyfúrással kutatunk még új lelőhelyek után. A bánya kor­szerűsítése során most egy vitlát helyezünk üzembe a vontatáshoz, ezenkívül alkal­mazzuk a moll íves ácsolatú­kat s több kalapácsot állítunk munkába. A bentonit feldolgozásával kapcsolatban említjük még meg, ami egyben országos pa­nasz is, hogy nincs őrlőbe­rendezésünk. Az ország gaz­dag bentonit lelőhelyekben, de egyedül csak Budapesten van egy elavúlt módszerekkel dolglozó őrlőberendezés. Így a külföldi országok sokkal gyen­gébb minőségű bentonitjukat jóval drágábban tudják elad­ni, mert finomra őrlik, igen sok értékes devizaforíntot je­lentene számunkra, ha itt helyben fel tudnánk építeni egy őrlőberendezést. Hazánk egyetlen nagyobb kvarcit előfordulási helye Gyöngy össolymos. Az itteni bánya termékeit a kohászat, magas tűzállóságánál fogva a kohó falazásokhoz szükséges szilikát tégla gyártására hasz­nálja fel. Sajnos azonban, ez a bánya kimerülőfélben van és most kutatásképpen bOO méteres tárót hajtunk ki, s remélhetőleg a vágat memén újabb kvarcit rétegek buk­kannak majd elő. Még egy jelentős üzemünk van Gyöngyössolymoson, ez pedig a kishegyi termcskőbá- nya. Ez a lilaszínű kő ország­szerte nagy közkedveltségnek örvend. Az útburkolásoknál az épülő lakóházak alapozásánál, támfalak elkészítésénél min­denütt nagy előszeretettel használják ezt a követ. Te­kintve azt, hogy a második ötéves tervben 200 ezer uj lakás épül, nekünk is növel­nünk kell a termelést. Tavaly ilyenkor havonta még 4000 tonnát termeltünk, most 6000 tonnára növekedett a kapaci­tás, de ez még mindig nem j edég. Jelenleg új bányaszin megnyitásán fáradozunk, s ha ez kész lesz, akkor 50 száza­lékkal több követ fejtünk majd. így havonként 10—12 ezer tonna kővel tudjuk se­gíteni az építkezéseket. Ez a termelésnövekedés azt jelenti, hosszú út beburkolásához, vagy 200 lakás felépítéséhez szükséges anyaggal termelünk többet. Mindezzel még nem merül­tek ki tartalékaink, s az el­mondottakon kívül számos új lelőhelyet tudunk még a ter­melés szolgálatába állítani. Megyénk gazdag termé­szeti kincsekben, s a Mátra- hegység is kiaknázatlan ásvá­nyi kincsek, tömkelegét tarto­gatja még számunkra. Most is jelentős kutatások folynak a Mátra déli, délnyugati részén, ahol Jánszky Béla Kossuth-dí- jas geológus különböző érc­előfordulások után kutat. Munkája eredményességét bi­zonyítja, hogy az érceken kí­vül talált már bentonitot, sár­ga és fehér színű kaolint, ba­ritot, kvarcitot és még igen ! sok ásványi kibúvást. Előt- Jtünk a lehetőség hogy geoló- ! gusaink, kutatóink, mélyfúró- I ink birtokukba vegyék s a jnép javára hasznosítsák gaz­dag természeti kincseinket. Jó eredmények a hatvani járás termelôsæo veik eceteiben Az első ötéves terv me­gyénkben is új és fontos ipar­ágat hívott életre: az ásvány­bányászatot. Ma már minden­napi életünk, termelőmunkánk szinte elképzelhetetlen enél- kül. Éppen ezért a második ötéves tervben országosan 75 százalékkal fejlődik az ás­ványbányászat és természetes, hogy ezen belül a Mátrai Ás­ványbánya üzemei is szép fel­adatok előtt állanak. Erről nyilatkozott Novák György elvtárs, a Mátrai Ásványbá­nya Vállalat igazgatója. A vállalat ötéves tervének elkészítésénél figyelembe vet­tük azoknak az iparágaknak a fejlődését, amelyek számá­ra mi adunk nyersanyagot. Kohászatunk 30—40, a cukor- gyártás 65 százalékkal növe­kedik, hétszeresére növekszik a műtrágyagyártás s ehhez mérten növelj ük a szükséges ásványok termelését is. Felnémet határában szinte felmérhetetlen mennyiségben lelhető az ipari mészkő. Éven- kint eddig 220 ezer tonnát ad­tunk a sztálinvárosi, a diós­győri kohó, a cukorgyárak, s a Péti Nitrogénművek részé­re. A második ötéves tervben 300 ezer tonna lesz a felné­meti Mészkőbánya termelése, s ehhez nagyarányú üzemfej­lesztési, beruházási munkákat kell végezni. A mostani bá­nyával szemben egy új kor­szerű bányát nyitunk meg, s itt teljesen gépesítjük a rako­dási és a szállítási munkákat. A robbantás után exkavátor végzi a rakodást. A szállítást végző dömperek pedig a törő- műbe továbbítják az anyagot. A törőmű építése, amely kö­rülbelül hat millió forintba kerül, már megkezdődött. Az új bánya megnyitása, felsze­relése összesen körülbelül 12 millió forintot igényel. Az új üzem és a törőmű termelése nemcsak a kapacitást növeli, hanem nehéz fizikai munká­tól szabadítja meg a dolgozó­kat, s e mellett a minőség is kedvezően alakul. A törőmű ugyanis kiválasztja a med­dőt, majd a cukorgyártáshoz szükséges követ, s utána az őrlőbe kerül a nyersanyag. Itt aztán a kívánt szemnagy­ságnak megfelelően kerül fel­dolgozásra. Fejlődésünk másik jelentős állomása a bentonit-bányá- szat. Az istenmezejei bentonit bánya az ország legnagyobb bentonit lelőhelye, = minden lehetőség meg van arra, hogy 50, sőt 100 százalékkal is tud­juk növelni a termelését. Nagy szerencsénk, hogy ez a nyers­anyag az ország más lelőhe­lyeitől eltérően, nem szétszór­tan tömzsökben, vagy telé- rekben fordul elő, hanem 2.50—3 méteres telepekben, ügy lehet művelni, mint a A hatvani járás termelő- szövetkezeteiben egyre na­gyobb mértékben jelentkezik a nagyüzemi gazdálkodás fö­lénye, ami az egyénileg gaz­dálkodó parasztság elismeré­sét méltán váltja ki. A bol- dogi Rákóczi Tsz 14 mázsa őszi búza átlaga, vagy a nagy- kökényesi Táncsics Tsz 18,1 mázsás őszi átlaga mellett is kiemelkedő eredményt jelent a télen alakult rózsaszentmárto- ni Győzelem Tsz 20 mázsás őszi árpa átlaga, amit a korszerű termesztési eljárások eredmé­nyeként takarítottak be. A gépállomás segítsége, a fejtrá­gyázás, a vegyszeres gyomir­tás meghozta a jó eredményt. Egyre több azoknak a tsz- eknek a száma, ahol a gaz­dálkodás belterjes ágaira kez­dik helyezni a fősúlyt. A csá- nyi Kossuth Tsz az idén szá­molta fel a részesművelést 25 holdas kertészetében, s innen csupán a huszonöt vagon tök­ért 150 ezer forint jövedelem­re tettek szert. Kerekharasz- ton az állattenyésztés fellen­dülése következett be, a tava­lyi 2,5—3 literes fejési átlag­gal szemben az idén már 12 litert értek el. De hasonló mó­don megnőtt a gabonafélék átlagtermése is, így módjuk­ban áll, hogy az államnak mintegy hat vagonnyi gabonát adjanak át szabadon. EGY ESZTENDŐ hamar el­száll. Mintha nem is telt vol­na el sok idő, hogy szántottak, vetettek a határban, versenyt futva a közeledő téllel. Aztán jött a kemény hideg, s mintha csak tegnap álltunk volna ag­gódó arccal a csenevész bú­zák mellett: mi lesz vajon be­lőlük? S míg harcra keltünk a kemény tél okozta károkkal, szinte pátyolgatva a búzát, észrevétlenül repültek a he­tek. A szorgos kezek munkája nyomán nőni kezdett minden, s az idő is mintha jóvá akar­ta volna tenni téli zordságát, napsütéssel, meleg esővel ne- velgette, érlelgette a kenyér­nek valót. S ma már renden fekszik a búza, másutt kom­bájn halad méltóságteljesen, olyan, mintha úszna a kalász­tengeren. Ismét eltelt majd egy esz­tendő, s elértünk oda, hogy megkezdheti számvetését a gazda, visszafizetett-e a föld mindent a munkáért. Kinek ilyen .kinek olyan a számve­tése, attól függ, talpon volt-e, amikor kellett. Ha igen, vi­dáman, elégedetten nézi a termést, mint a mezőtárkányi Győzelem Tsz tagjai. Nem jártak ott máskor sem lógó orral munkába, de most még hamarább csattant fel a kaca­gás, jobban hajlik évődésre még az őszülő öreg is. Az iroda mellett dohányt csomóz­nak. Az öreg nénik mind 60 felé járnak, mégis olyan seré­nyen jár a kezük, hjogy fiatal szemnek is nehéz követni. S közben mint eleven kis patak, árad a szó hol komolyan, hol tréfásan. Ebben a tsz-ben tud­ják már, miért dolgoztak, s igen elégedettek. GABONÁJUKAT KOM­BÁJN, ARATÖGÉP VÁGTA s még jócskán volt lábon álló búzájuk, mikor már megkezd­ték a cséplést is. Az első ga­bonát beadásra vitték. Mivel az államnál is első helyen áll a tsz, ők sem gondolkoztak másképp. Ötszáz mázsára szer­ződést is kötöttek, s mikor biztosították a vetőmagot, fél­retettek mindenre, ami kell, megkezdték a részesedés ki­osztását. Egyenlőre öt kilót adnak egy munkaegységre, de ez még nem végleges, zár­számadáskor hat kilóra kiegé­szítik. HORDJÁK A TSZ fogatai a búzával teli zsákokat, egyik másik helyen alig tudják ho­vá rakni. Gsik Józsefek hár­man dolgoztak egész éven át, most 35 mázsa búzát vittek haza Nagyon bőven számolva 10 mázsa a házi szükséglet, de nem is kell ennyi, 25 má­zsát eladhatnak. 7000 forint jövedelem csak a búzaelőleg­Az egri fürdő igazgatója válaszol... Többen fordultak szerkesz­tőségünkhöz azzal a panasz- szal, hogy az Egri Gyógyfür­dőben rosszak a zuhanyozók, a csapok, — hol forró, hol csalt jéghideg víz jön — a dolgozók borravalót várnait, miközben munkájukat nem végzik megfelelően. Telefonon beszéltünk az Egri Vízmű és Gyógyfürdő igazgatójával, Szabó József elvtárssal. i i — A gőzfürdőben megálla­pítottam, hogy a zuhanyozók rosszak és ezeket állandóan javítjuk is, azonban a keverő­csapok menetei annyira el­használtak, hogy cserére van szükség. Augusztusban tart­juk a fürdő nagy javítását, akkor a meszelésen kívül az összes hibákat rendbehozzuk. — Személyesen is megálla­pítottam, hogy egyes fürdőző vendégek borravalót adnak. Ez ellen és a borravaló elfo­gadása ellen állandóan felvi­lágosító munkát végzünk és arra kérjük vendégeinket, hogy lehetőleg hagyj ált el ezt. Panaszkodtak többen ar­ra is, hogy nem kaptak idő­ben lepedőt. A kérdéses idő­ben Molnár Józsefné volt szolgálatban, aki arra hivat­kozott, hogy a vendég nem akarta elfogadni az áltála adott lepedőt, másikat kért. Mindenesetre Molnár József- nét megdorgáltam és a töb­biek figyelmét is felhívtam hogy ha csak egy mód van rá, teljesítsék a fürdővendé­gek kívánságát. (Juli ángyó nap egyenesen a ház vége frissen .■rk meszelt falára süt. Olyan vakító a déli verőfényben ez a fal, hogy valósággal szempihentető menekvés annak a töpörödött öregasszonynak a fekete ruhája, aki bottal az ölében, o tt gubbaszt a dédunoka kinőtt sámliján. Julika ángyó melegedik. Hűvösödő vére, mint a gyíké, ilyenkor kezd egy kis gyorsabb mozgásba, s olyan jó érezni, mint furakodik beljebb-beljebb . . ., szinte a szí­réig a jó kis nyári meleg. Az udvar üres, a kutya az eperfa alatt hűsöl, nagy egyetértésben a tyúkokkal, csak asszonylánya, az is nagymama már, fordul ki néha az ajtón, — szétnézni egy kicsit a világba. Juli ángyó már nem nézi a világot. Nyolcvanon túl annyit látott már az ember örömet, nyomorúságot, legfőképpen nyomo­rúságot, hogy nem is hiányzik, ha már csak az orra elé lát elvizesed,ett szemével. Ül, hallgat. Keskeny, szürkére vénült szája meg- megremeg, amint valamiféle régi imát mor­mol, állára hajló orra alatt. Közben, egy-egy ima között kuszán, elmosódottan előbuk­kannak holmi régi emlékek, emberek, akik­nek talán már fejfáját is elmosta az eső, események, amelyeket senki sem jegyzett le az utókor számára, s nyilván már nem is fog senki. Vagy negyven esztendővel ezelőtt a fa­lu másik részén, de ugyanúgy a ház végén, egy másik öregasszony gubbasztott a déli verőfényben. Juli ángyó anyja. Akkor ő pörgölődött még az ajtóban és közben szidta az anyját ;az anyja vénségét, amely tehetet­lenné, felesleges kenyérpusztítóvá tette az egykor délceg asszonyt. — Hogy nem tudta már elvinni a kór­ság — mondogatta volt, hol a foga alatt, hol hangosan, S ilyenkor anyja még kisebb­re húzta össze magát a ház végében és befe­lé sírni kezdett. Mert a negyvenéves Juli ángyó, aki akkor még clsak Juli lelkem volt, szívesen siratta volna el nagy nyűgét, a vénasszonyt. Nyolc gyerek, cselédsors, — s ehhez még egy tehetetlen kenyérpusztító, amikor gyakran még kenyér sem volt a ház­nál, — ezt nem bírta Juli lelkem. Addig mondta, addig szidta öreganyját, s az addig nyelte befelé a könnyeit, míg egy reggelre a sok könny kimosta szívéből a vért. S Juli ángyában, ahogy megöregedett és ahogy nem maradt senkije más, csak egyet­len lánya, négy gyerekkel, úgy vált egyre mélyebbé a riadtság, a félelem: hogy hát most vele mi lesz? Néha fülelt is, hátha hallja az ismert átkot, amely az ő anyját is a sírba vitte, — de a lánya hallgatott. És ez még jobban izgatta, vajon mit mondhatnak a háta mögött. Egyszer azt hallotta, hogy a lányáék valamiféle csoportba léptek, — az ő dolguk, nem tudta, mi az, hozzá már nem ért el az újuló élet. Csak, attól félt, hogy akkor most . . ., most jön majd az átkozó- dás, és aztán nem adnak enni, mint ahogy ő sem adott, mert nem is volt nagyon miből. Minden délben rémült figyelemmel vár­ta ,szólnak-e: «Jöjjek, édesanyám, egyék egy kis ebédet». S mindig attól félt, hogy egy­szer elmarad a hívás, mert el kell maradnia, mert nem is lehet másképp. Az öreg csak bajnak van. Se haszna ,se segítsége, csak a gyomra, nyűgössége. Ül hát most is a ház végében. Meg-meg- repedő szájjal régi imáját mormogja, közben figyel és fél . . ., rettenetesen fél, hogy ma nem szólnak érte, hogy ma már nem kell senkinek, egyedül marad nyolcvan egyné­hány évével, rozzant testével és nyelheti, nyelheti a könnyeit. — egészen a temetőig. — Jöjjékt, édesanyám . . ^ egyék egy kis ebédet — harmónikázik fel a lánya hangja a konyhaajtóból. Meggyütt Ferenc is a géptől . . . Az öregasszony feltápászkodik a kis sámliról és a görbe bottal elindul a konyha felé .... GYURKÖ GÉZA bői, amellett, hogy egész év­re bőségesen meg van a ke­nyér. De kaptak már 4000 fo­rint készpénzt, szénát és egy egész sor apróságot, borsót, húst. Vincze PáLék, Szabó Ágostonék is elégedettek, már az első aratás a közösben meggyőzte őket véglegesen ar­ról, nem választottak rosszul, mikor végkép hátat fordítot­tak az egyéni gazdálkodásnak. Nagy Bertalan is csak azt saj­nálja, hogy nem korábban szánta rá magát a belépésre. Érthető is. Az eddigi osztás alapján 26 forint 86 fillért ér el a munkaegység Március óta 150 munakegységet szer­zett és erre több, mint 4000 fo­rintot kapott. De ez még nem teljes értéke a munkaegység­nek, s még a munkaegységek számát is megkétszerezheti zárszámadásig ELÉGEDETT, VIDÁM EM­BEREK szövetkezete a Győze­lem Tsz. Már most látják a munka eredményét és a hát­ralevő hónapok még sokat Ígérnek. Legalább 35 mázsás kukoricát, sok dohányt, cu­korrépát, s az állattenyésztés is hoz a konyhára. És az elé­gedettséget nemcsak a tréfán* a derűs arcokon lehet lemér­ni, azon is, hogy ég a munka a kezük alatt, hogy a hat­van felé járó idős tsz asszo­nyok is úgy beszélnek az 1000 holdas tsz gondjairól, eredmé­nyeiről, mintha csak a régi öt­tíz hold gondját tartanák számon. A kívülállók is job­ban húznak a tsz felé, soka* közülük már most emlegetik, őszre ők is belépnek. Hiszen olyan volt ez az esztendő, ami ismét azt mutatta, jobb a kö­zösben. D. R. Eredményes látogatás a tódebrői Űj Élet tsz-ben Vasárnap harminc maklár- tályai egyéni gazda — köztük hat rehabilitált középparaszt látogatott el a füzesabonyi já­rás egyik legjelesebb társas- gazdaságába, a tódebrői Uj Élet tsz-be. A vendégek, akik közül már többen foglalkoz­nak a szövetkezés gondolatá­val, arra voltak kiváncsiak, hogyan gazdálkodik a tsz, mi­lyen jólétet teremt tagjainak. Tamóczi Márton, a tsz elnö­ke válaszokat adott a feltett kérdések özönére. Elmondot­ta, hogy a termelőszövetkezet az idén is jelentős lépést tett előre a fejlődés útján. Az ál­lattenyésztésből és a növény- termelésből ebben a gazdasági évben kereken 130 ezer forint bevételre tettek szert. A közös gazdaság gyarapodásával ará­nyosan növekszik a tagok jö­vedelme is. Munkaegységelő­leg címén eddig már ötven­ezer forintot osztottak ki. Pontos számítások szerint a tagok havi átlagjövedelme meghaladja az 1600 forintot Szirmai István, Makiári Já­nos és a többi rehabilitált kö­zépparaszt főleg az iránt ér­deklődött, hogy a közös föld mennyivel ad többet az egyé­nieknél és hogyan becsülik meg a szakértelemmel ren­delkező gazdákat a tsz-ben. A tagok erre is kielégítő választ adtak. Elmondták, hogy gabo­nából előreláthatólag három­négy mázsával szárnyalják tül az egyénieket, a jó termést nagyrészt annak köszönhetik, hogy hasznosították a tsz-be* lévő gazdák évtizedes gazdag termelési tapasztaltait. Hang­súlyozták, hogy mindenki ér­deme és tudása szerint vesz részt a termelőmunkában. MTI. Még olyan ereje van a nap­nak, hogy órák alatt barnára festi az ember bőrét. Bizonyí­ték, hogy a nyár derekán tar­tunk, mi mégis bekopogtunk a TÜZÉP-hez, és kicsit előre nézve, megérdeklődtük, mi­lyen sorsot szánt nekünk téli­re ez a vállalat. Fogunk-e so­kat fázni, vagy remélhetjük a jó meleg saobát? Néhány kér­désre kértünk választ Jokker Jánostól, az áruforgalmi osz­tály vezetőjétől. Készül-e már a TÜZËP a té­li tüzelő, főként a szén be­szerzésére? Ha kicsit nehezen és nem minden zökkenőtől mentesen, de sikerült tavaly is előterem­teni a lakosság tüzeléséhez szükséges szenet. Ez évben is ezt tartjuk legfontosabb fel­adatunknak. Ha csak az öt­éves tervirányzatban szereplő mennyiséget tekintenénk, mi tagadás, azt kellene monda­nunk, hogy kevés lesz a fűtő­anyag. Hiszen az évenként vásárolt mennyiség mellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy egyre több az új ház, és ezek -«kifűtésére» sok szenet használnak fel. A téli tüzelőre nemcsak a háziasszonyok, mi is már most gondolunk. Biztató, hiogy a Párt felhívására jobb a bá­nyák tervteljesítése s bízunk, hogy valóra váltják az Ígére­tet, ami nekünk is nagy se­gítséget jelent. A Mátravidéki, Nógrádi és Borsodi Tröszttől, s az Oroszlányi bányától ka­punk szenet. A megjelölt mennyiség mellett negyed- évenkint 800 vagont a bányá­szok illetményszenéből szer­zünk be, tehát nincs mitől fél­ni, szenünk lesz. Augusztusban például Eger 50 százalékkal több szenet kap .mint július­ban, s tudomásom szerint a megye többi telepén sincs pa­naszra ok Milyen szénre számíthatunk? Ez már kicsit nehezebb kér­dés. A háziasszonyok mincb egyike — ha tehetné —- kizá­rólag csehi szénnel tüzelne, csakhogy nem áll módunkban ezt az óhajukat teljesíteni. Az idén várható szén átlago­san 3400 kalória értékű, ebben aztán van csehi, oroszlányi I pala, lignit, góti dió, stb. Ez utóbbi és a délnógrádi dara­bos hasznos vegyianyagot tar­talmaz, ezért nagy tételekben használják fel vegyileg — örö­münkre, mert mindkettőből sok salak marad égés után. Úgy tervezzük, hogy ez ala­csonyabb értékű kalória sze­neket megkeverjük csehivel, így ezek is jól égnek majd. A szén mellett hónapok óta megszabott mennyiségben fát, sőt Tüker alágyújtóst is adunk. Fából sem lesz fenn­akadás, a közbirtokossági er­dőtulajdonosoktól, az érdi dolgozóitól folyamatosan vásá­roljuk a fát. Ez évben 30 va­gonra számíthatunk. A fűrész- por-kályhákra pedig már le­het igényelni a tüzelőt Itt említem meg, milyen nagy segítség a dolgozóknak a SZOT-akció, amely lehetővé teszi, hogy 400 forintig hat havi részletre vásároljanak tü­zelőt. Az idén másfélszer any- nyi előlegakcióra adtunk ki írást, mint az elmúlt évben. Hogyan szeretnék megoldani a szén gyorsabb árusítását? Amíg enyhe az idő, addig nincs hiba, nincs tolongás, de ha kicsit is csípősebb az éj­szaka, hajnalban már mozdul­ni sem lehet, olyan sokan áll­nak a kapunál. Ezt ugyan nem kell mondanom, hisz minden­ki tudja. Az időbeosztásos szeretnénk változtatni, azok az asszonyok, akik dolgozni járnak, természetesen csak reggel nyolc óra előtt jöhet­nek tüzelőért. De akik odaha­za vannak, azoknak mindegy kilenc után is. Mi minden időben igyekszünk egyforma minőségű szenet adni. Arra kérjük a város lakóit, ha csak lehet. így is segítsenek egy­másnak és osszák be az időt a szénvásárlásnál. Ezen túl­menően a TÜZÉP két boltja, i a Dohánygyárral szemben és a Knézich utón (a violt Kápta­lan udvarban) hetenként két­szer délután is nyitva tart, ilyenkor is lehet vásárolni. Ha hirtelen köszöntene be a tél, a nagytelepi dolgozói is készek néhanapján tovább maradni. Én ugyan TÜZÉP-es va­gyok, s látszólag magam el­len beszélek, mégis azt mon­dom: csak sokáig ne legyen még szükség a nagy tüzelésre. Igénytelen emberek vagyunk, beérjük mi a Nap melegével is : s : D. M. ( Lesz-e télire elég tüzelőnk?

Next

/
Thumbnails
Contents