Népújság, 1956. július (52-59. szám)
1956-07-07 / 53. szám
2 NÉPÚJSÁG 1956. július 7, szombat PÁ RT ÉL ET ★ Minden párttaggal foglalkozunk az új oktatási év előkészítése során AZ SZKP XX. kongresszusa gazdag tapasztalatokat nyújt elméleti kérdésekben a kommunista pártoknak. A párttagság és a dolgozók széles tömegei tanulmányozták eddig a kongresszus határozatait. A nagy érdeklődést az is mutatja. hogy az elmúlt oktatási év végére 53 százalékkal nőtt az oktatásban résztvevők száma. Az érdeklődés Hatvanban ma sem **#kkent. Dolgozóink tudják, hogy ezt a gazdag anyagot nem lehet néhány szemináriumi foglalkozáson teljes részletekben, mindenre kiterjedő gondossággal elsajátítani. Az új oktatási év lesz az első, amikor a kongresszus szelleme áthatja oktatásunkat Sokkal felszabadultabb viták bontakozhatnak majd ki, ha mindenki elmondhatja kételyeit, amit eddig elhallgatott, mert úgy vélte, hogy az ellenség hangjának minősítik. Ahhoz, hogy a pártoktatásban a dolgozókat helyes irányban neveljük, a vitákon keresztül egységesebbé kovácsoljuk a pártot és védelmezzük az idegen nézetekkel szemben, —* jól képzett propagandistákra van szükség. A végrehajtóbizottság ezeket a követelményeket figyelembevéve válogatta ki a propagandistákat. Nagy gondot fordítottak arra, hogy egyes üzemek, állami gazdaságok igazgatói, párt és műszaki vezetői, pedagógusok, egyszóval a legképzettebb elvtársak végezzék e felelősség- teljes, megtisztelő munkát. A propagandisták beosztásánál figyelembe vettük, hogy ott oktassanak, ahol ezt a munkát a legszívesebben, a legnagyobb kedvvel végzik. Fontos a szakmai képzettség is a propagandistáknál, például Kepes Lajos elvtárs, agronómus, a tsz tagok számára szakmai kérdésekben is nagy segítséget tud adni. Kreiszner elvtárs, a nagygombosi tangazdaság igazgatója a politikai nevelő munka mellett szakmailag is tanítja a gazdaság dolgozóit D. Kovács István elvtárs, iskolaigazgató a politikai nevelőmunka mellett a pedagógusok munkáját is segíti. A propagandistákkal való foglalkozás során felhívtuk arra figyelmüket, hogy semmi elfoglaltság nem gátolhatja a propagandista konferencián való részvételüket. A megye- székhelyen tartandó többnapos konferenciák az eddigieknél is alaposabb, elmélyültebb tanulást igényelnek. Propagandistáink lelkesen vállalták e szép nevelő munkát. Tudják azt, hogy az ő felkészülésüktől függ a párttagság harci felkészítése, a pártunk által kitűzött nagyszerű feladatok megvalósításához. A HALLGATÓK kiválogatásának módszerét az alapszervek titkárai, agit, prop felelősei és propagandistái közösen dolgozták ki. Ezután kezdték meg az alapszervezetekben az oktatás megszervezését. Taggyűléseken és a pártcsoport bizalmiakon keresztül ismertettük a Központi Vezetőség pártoktatásra vonatkozó határozatát. Az ágitációban különösen a XX. kongresszus tanulságainak elmélyítésével foglalkoztunk. A pártunk és a kormány által hozott határozatok törvényerejű rendeletek önmagukban még nem oldják meg az államvezetés minden problémáját. Ehhez széles látókörű, képzett párttagok ezreire van szükség, akik bátran elmondják véleményüket, helyes javaslatokat adnak, példamutató munkájukkal mozgósítják és lelkesítik a pártonkívüli dolgozókat is a feladatok elvégzésére. A pártszervezetek eredményes agitációs munkája alapján megnőtt az oktatás iránti érdeklődés. A Kisker. Vállalatnál a Bőr- és Textilipari Ktsz- nél több pártonkívüli hallgatót szeretnének oktatni, mint amennyire lehetőség van. A pártoktatás nagymérvű felduzzasztása azonban nem volna helyes. A pártoktatásba csak a legkiválóbb tömegszervezeti társadalmi munkákat végző pártonkívülieket vonjuk be. A hallgatók kiválogatása jól halad városunkban, ennek során minden párttaggal foglalkozunk. A hallgatókkal való beszélgetés sok hasznos tapasztalatot hoz felszínre Felhívják a figyelmet az elmúlt oktatási év hibáira, a pártvezetőség munkájára, az oktatás jelentőségére. A szervezésnél arra törekszünk, hogy mindenki a képzettségének megfelelő, önként vállalt oktatási formában tanuljon. Figyelembe vesszük az alapszervek sajátosságait, például a Kisker. Vállalat dolgozói az időszem kérdések tanfolyama beindítását kérik, hogy a vásárlókkal a fontos párt- és kormányhatározatokat ismertethessék. A nagyobb termelő- szövetkezetekben gazdasági ismeretek tanfolyamot szervezünk a vezetők és a legjobb tsz-tagok részére. HATVANBAN az előző években is eredményes volt a pártoktatás, ezt bizonyítja a megyei pártbizottságtól kapott vándorzászló, Reméljük, a város kommunistái bíznak abban, hogy az idei pártoktatásunk minden eddigi eredményt felülmúl majd. Csizmadia Béla, Hatvan városi párt biz. agit. prop, titkára Heves megye ötéves tervéből (Folytatás az 1. oldalról) nosbélen például 250 ezer forintos beruházással építenek egyet. A hegyoldalban lévő forrás vizét összegyűjtik, csatornán keresztül bevezetik az utcába, és kutakat szerelnek feli. Csak egy nyomás és jön a friss forrásvíz. Ilyen törpe vízművet kap még: Mikófalva, Bekölce, Heves, Bélapátfalva, Füzesabony, Halmajugra. Ahol forrás nincs, ott mélyfúrásra épített vízmű segítségével továbbítják a vizet a falvak utcáiba. KÉT NORMAL ÉS NÉGY KESKENYMOZI Megyénkben alig akad olyan hely, ahol még nem volna mozi Főleg ott hiányzik, ahová a villanyt még nem kapcsolták be. A MOKÉP tervei alapján 1957-ben Bélapátfalván és Hatvanban létesítenek új normálmozit. Későbbi időpontban pedig még a megye négy olyan községében, ahol még egyáltalán nincs állandó filmvetítés. Új mozi beállításán kívül gondolnak a MOKÉP megyei vezetői arra is, hogy megjavítsák a filmvetítések színvonalát. Éppen ezért kilenc moziban rátérnek az ívfényes vetítésre. Beruházásokra és felújításra több mint négymillió forintot költenek. Mindezek csak röpke számok és tények. Holnap már az alkotó munka nyomán a megye lakosságának gondtalanabb megélhetését, gyarapodását szolgálják. Máskor is várjuk őket Ecséden műsort adott a XII. akna kultúrgárdája. Csaknem ötszázan nézték végig az előadást és nagyon jól szórakoztak. Különösen tetszettek a táncszámok és a jelenetek, de a konferansziénak is nagy sikere volt. A kitűnő humoros est táncmulatsággal fejeződött be A bányászok barátian elbeszélgettek a helyi fiatalokkal. Sok ilyen kellemes estét szeretnének még az ecsédi fiatalok és kérik a XII. akna dolgozóit, új műsorukkal látogassanak el majd ismét Ecsédre Nagy Piroska DISZ szervező titkár A HAZAFIAS NÉPRONT Megyei Iroda Széchenyi utca 16. szám alól SZABADSÁG TÉR 15. SZÁM ALA KÖLTÖZÖTT. Hivatalos idő; reggel 8-tól délután (él 5 óráig. ____ A n apokban ismét tetemes mennyiségű levél érkezett szerkesztőségünkbe s levelezőink ezúttal a nyári mező- gazdasági munkák állásáról, a féléves tervteljesítésről, ezenkívül számos közérdekű problémáról száníolnak be szerkesztőségünknek. Idézzünk ezekből néhányat Cserháti Árpád, a Gyöngyösi Autóközlekedési Vállalat igazgatója arról ír, hogy vállalatuk patronálja a nagyrédei Győzelem Termelőszövetkezetet. Felkeresték őket felajánlották segítségüket és szocialista szerződést kötöttek. Vállalták a mezőgazdasági gépek javítását, valamint a megrongálódott raktárépületek helyreállítását. Ezenkívül az aratáshoz is segítséget adnak majd. Hegyi János levelezőnk beszámol arról, hogy nemrég verpeléti gazdák tettek látogatást a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezetben. A látogatók megnézték a tsz gazdaságát, elismeréssel beszéltek a gyümölcsös szakszerű kezeléséről, a bő termést Ígérő konyhakertészetről. Megtekintették az állatállományt is. A társadalmi tulajdon védelméről írt Rózsa László elvtárs, az Egri Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. Megírja többek között, hogy az áru csomagolásánál, szállításánál, az átvétel és a tárolás alkalmával számtalan lehetőség van arra, hogy kárt okozzanak az árukban. Javasolja, hogy a fe- lelősségrevonás mellett nevelő, felvilágosító munkával kell megelőzni az ilyen eseteket. Igen helyes volt az az ankét, melyet nemrég Egerben a társadalmi tulajdon védelméről tartottak. Az Egri Dohángygyár féléves tervteljesítéséről ad számot Licska Pétemé levelezőnk. Megemlíti, hogy több új gépet kaptak az idén és ennek tudható be az, hogy többet termeltek, mint ezek előtt. A félév első öt hónapjában 59 újítást adtak be a dolgozók, s ezek közül 32-öt bevezettek. Gazdasági eredménye 127 ezer forintot tesz ki. Hasonló szép eredmények vannak a szivar borítékanyag megtakarításánál és a minőség javításánál is. Az üzem dolgozói egyébként június 28-án délelőtt teljesítették a féléves tervüket. Kovács András, a jfeves megyei Építőipari Vállalat dolgozója arról ír, hogy az utóbbi időben javult a vállalat munkája. A műszaki vezetőség egyre inkább érzi hivatásának jelentőségét, igyekszik végrehajtani a rája bízott feladatokat. Jórészt ennek tudható be, hogy a vállalat még június 20-án befejezte féléves tervét. Megható ünnepség keretébe» búcsúztak el Petőfibánya általános iskolájában a nyolcadik osztályosok. A tanévzáró ünnepségen Kun Borbála, a tantestület legfiatalabb tagja elbúcsúztatta Bercsényi Lajos idős szaktanítót, aki már 43 éve tanít és most nyugdíjba vonul, — írja Szűcs Ferenc hatvani levelezőnk. Maczkó Gyuláné a kékestetői Állami Gyógyintézet orvosainak és ápolóinak mond köszönetét levelében azért a sok szeretetért és figyelmességért. amelyben része volt. Önfeláldozó munkájukért az intézet összes betegei nevében hálás köszönetét mond. A Mátravidéki Erőmű termelési felelőse, Kozsda István arról számol be, hogy milyen szép eredményeket értek el a hármas és a négyes számú főturbinák nagyjavításánál. Megírja azt is, hogy az első félévben annyi szenet takarítottak meg, amennyi ötezer család egész évi szénszükségletét fedezi. Most augusztus 20-a méltó megünneplésére készülnek és az üzem dolgozóinak 70 százaléka már felajánlásokat is: tett. Noszvaj község agronómusa. Szepesi Béla pársoros levelében adja hírül, hogy elsőnek Pintér Lajos dolgozó paraszt földjén kezdődött az őszi árpa aratása. A község összes őszi árpa vetése jónak mondható és szép termést igér. Az Egri Faipari Vállalat vezetőségétől kapott levélből arról értesültünk, hogy június 25-én ők is befejezték féléves tervüket A lakosság részére 600 készlet hálószobabútort, 300 szekrényt, 1900 konyhai ülőkét és 50 boroshordót gyártottak. A termelésben Pogonyi Nándor csoportvezető Lenin- brigádja volt a legjobb. A brigád minden tagja 145 százalékra teljesítette tervét. Jtlarika EZIDÉN A TAVASZ ugyancsak megtréfálta a kalendáriumi fűtőket: — nehezen, lustán hessegette el télapót, hogy aranysugaraival felébressze a túlsoká alvó természetet. Erre gondolt Kovács doktor is, ahogy lakásának erkélyére lépett és mélyen beszívta a pirkadó tavasz üde lehelletét. Kovács doktor minden évben ilyentájt figyelni szokta az erkélj' melletti magnóliákat, mikor fakadnak gyermekökölnyi _ rügyei s mikor terülnek szét piros, meg fehér bimbói, mert amikor a kerítést szegélyező orgonabokrok, aranyesők, meg spanyol meggyek még csak leveleiket dugták ki az új életbe, a magnóliák rendszerint már teljes pompában virítani szoktak. Kovács doktornak ezek a magnóliák jelentették a tavasz híradását, hogy íme, megjöttem, itt vagyok, most már fel lehet tárni az erkély üvegajtaját, hadd árassza el Kovácsék lakását az éltető tavaszi levegő. Az erkély mellett jobbra-balra éltek a magnóliák, külön a pirosak, meg a fehérek, s ágaik benyúltak az erkély szélén felfutó borostyánok és ampelopsisok fölé. Kovács doktor, mint minden évben, most is letört néhány fakadó magnólia bimbót, bevitte a hálószobába és bedugta a tükörasztalon árván szunnyadó fekete vázába. Majd vizet öntött a vázába és leste azt a pillanatot, mikor lép be és veszi észre a gyönyörű magnóliákat élete párja, aki ilyenkor mindig nagyon megörült a soha el nem maradó hitvesi figyelemnek. Amikor Kovács doktor annak idején először törte le a magnóliákat, gesztenyebarna fürtjeire sütött a tavaszi napsugár; idővel persze a gesztenyebarnaszín falcóvá vált s most már hírmondónak sem akad ilyen színű hajtincs a teljesen hófehér koponyán. Kovács- né sem volt már mai gyerek, s amint a tű- körasztal előtt odahajolt férje vállára, a kerek tűkör szeretetben és tisztességben megőszült emberpárt mutatott A koradélutáni napsugár vibrálva tört be az erkély aj tón, fénycsóvájában apró porszemek járták néma táncaikat és Kovács doktor oda szólt feleségének: — Talán most már elővehetnéd a könnyű átmeneti kabátomat. A derék asszony elővette a kissé már kopott, de azért még viselhető világosszürke kabátot, felsegítette és kikísérte férjét az előszobába. Ott Kovács doktor hóna alá emelte elmaradhatatlan útitársát, a fényes-foltos barna orvosi táskáját és megcsókolva feleségét, elindult a városba, mint általában szokta, mindennap, közel negyven éve. Lépései persze már nem voltak olyan gyorsak, mint régebben, de azért még egyenesen járt, férfias tartással és a városbeliek azt szokták róla mondani, hogy: — korához képest még nagyon jól bírja magát! Az utca is visszatükrözte a tavasz ébredését. A házak ablakai jórészt nyitva voltak, a járdán gyerekek csattogó ostorokkal búgó facsigákat pörgettek, mások rohanó rollerekkel veszélyeztették a járókelőket, néhány kisfiú a pázsitszegélyre hordott friss földkupacon nyílván bevehetetlen várat épített s az utcasarkon egy kínálgató néni kerti ibolyát árult. Kovács doktor a város szívének vette útját, elkanyarodott a nagytemplom mellett a főutcára és éppen azon törte a fejét, merre is lenne a legközelebb a főposta melletti emeletes házhoz, — oda hívták —, amikor vagy húsz lépésre, a mozi bejárata előtt, egy rég nem látott, de nagyon ismerős tekintet közeledett feléje. KOVÁCS DOKTOR MEGÁLLT, mereven nézte a mind-mind jobban közelgő emléket és felidézve az elmúlt évtizedek eseményeit, egyszerre visszagondolt sok-sok mindenre: küzdelmeire, orvosi hivatása élményeire, s arra a szinte megszámlálhatatlan újszülöttre, akik először őt látták meg ebben a földi életben. És már tudta, hogy a most feléje tartó arcot hol és mikor látta először. Harmincöt éve lehetett. Éppen ilyen verőfényes tavaszi délután volt, amikor a két utcával odébb lakó városi végrehajtó felesége becsöngetett és nagyon kérte Kovács doktort, a jó nevű szülészt. fáradjon leányához, a fiatal adótiszt feleségéhez, mert úgy látszik, baj van. Legalább is a gólyanéni nagyon ráncolja a homlokát és azt mondogatja, ez nem lehet fejtartás, talán éppen az ellenkezője. Mindenesetre doktor kell. Kovács doktor nem is válaszolt, hanem hóna alá vette táskáját, a műszeres dobozt a végrehajtóné kezébe nyomta és elindultak. A KISBABA TÉNYLEG életveszedelemben forgott. Harántfekvése súlyos helyzetet teremtett és csak az eredményes szülészorvosi beavatkozás segíthette életre A kisleány, Mária, szépen fejlődött, egyéves korában már járt és amikor iskolába került, Kovács doktor sokszor találkozott vele a főutcán és a kis parkok táján Ilyenkor szeretettel üdvözölték egymást és Kovács doktor mindig megsimogatta a mosolygó arcocskát, megcsodálta Mária aranysárga, selymes haját, égkék szemeit, cseresznyepiros ajkait és sok dolga ellenére is szívesen hallgatta kedves, bolondos csacsogását A kis Mária később megnyúlt, sudártermetű lett, apró, formás zergebokákkal és a kamaszkor minden jellegzetes ismérvével. Arckifejezése ebben az életperiódusban kissé megváltozott, a szelíd és mindig mosolygó tekintet mintha durcásabb és idegesebb lett volna, de Kovács doktor nagyon jól tudta, hogy ez csak múló átmenet mert minden ember a kamaszkor után pontosan olyanná formálódik, mint amilyen születése pillanatában volt Ezt az igazságot Kovács doktor az elmúlt évtizedek folyamán számtalanszor igazolva látta. Teltek .múltak az évek, Mária szép nagy leány lett hamar férjhez is ment a sarki patikus fiához, aki szintén gyógyszerésznek tanult és egy zimankós éjjelen megint türelmetlenül csengettek Kovács doktoréknál, de ez esetben nem a végrehajtóné állt az előszoba ajtónál, (mert időközben eltemették) hanem a városi' adótiszt, ciki ajtónyitáskor tisztelettudóan leemelte kalapját erősen deresedő kunsági fejéről és kissé remegő hangon arra kérte a doktort, jöjjön gyorsan, mert Mária leányával, a patikusnéval baj van. A baj sokszor tényleg nem jön egyedül és szegény Máriánál is így volt, mert alighogy Kovács doktor a nagyon nehéz és sokszor kockázatos magasfogó műtétet befejezte, olyan súlyos vérzés keletkezett, hogy a kis porontyot pelenkába takarva, szinte odacsapta a díványra, és gyorsan az anya életének megmentéséhez fogott, ami — néhány válságos perc után — mégis csak sikerült. Minderre és sok-sok hasonló életmentésre pillanatok alatt visszaemlékezett s ahogy a járda szélén állva, lábai gyökeret vertek, az az is eszébe jutott, ki tudja, mennyi lehet azoknak az emberpalántáknak a száma, akik életüket jórészt nekik köszönhetik. És amikor ene gondolt, bizarr ötletei támadtak. így volt ez pár nap előtt is. amikor a tanácsháza emeleti ablakából nézte a nagy ünnepi felvonulást a város főterén. Mert amikor a tanulók, sportolók, küldöttségek, tömegszervezetek négyes sorokban szabályosan felsorakoztak a tanácsháza előtti négyszögletes téren és azt teljesen betöltötték, arra gondolt, hányán lehetnek? GYORSAN megszámlálta a sorokat, oszlopokat, összeadta és ebből kitűnt, hogy a felvonultak száma meghaladta a kétezret. Hozzáadva a járdákon szorongókat, a főtéren közel négyezren lehettek. Ilyen embertömeget a főtéren Kovács doktor már többször látott, például akkor, amikor a háziezredet mozgósították, vagy amikor a szomszéd falu apraja-nagyja egy tömegben követelte a földosztást. Igazán impozáns, sőt szinte megdöbbentő az ilyen emberáradat egy tömegben, egymás mellett állva — gondolta Kovács doktor az emeleti ablakban, és agyában a képzet- társítás szellemi elektronjai gyorsan azt is számba vették, hogy ez a szám, a közel négyezer, semmivel sem több közel négyévtizedes szülészorvosi munkájának élőkben kifejezett eredményével. Ez a felismerés meghatotta. Ha mindazok, akiket az ő szaktudása segített a világra, egy tömegben összegyűlnének, szemlátomást ugyanúgy teljesen megtöltenék a főteret, mint ahogyan azt a felvonulók tették és akkor i kiléphetne az erkélyre, hogy karjait széttárva, annyit mondhasson: — Ti mind-mind az én fiaim, lányaim — gyerekeim vagytok! Dolgos életének ez a szinte hihetetlen, mégis igaz számadása felemelő érzésekkel töltötték el és amint gondolatai az emlékezés ködéből ismét a jelenre terelődtek és amint rohamosan közeledni látta azt a mosolygó arcot, most már azt is tudta, hogy ezt a babát hajította tizenöt évvel ezelőtt a díványra. Marika jött. a patikus lánya s ahogy sötétkék kosztümben, fején oldalra csapott leánygimnáziumi sapkával gyors léptekkel közeledett, szakasztott olyan volt, mint annak idején édesanyja, az adótiszt lánya. De ahogy egészen közeire került és Kovács doktor jobban szemügyre vehette .kitűnt ,hogy ez a szép gimnazista leány még sem egészen olyan, mint amilyen anyja volt másfélévtizedes korában. Mert Marika már a ma leánya volt: — nyílt tekintetű, határozott, magabiztos fellépésű diákleány, mégis fiatalsága minden bájával és üdeségével Amint Kovács doktorhoz ért és mellette elhaladt, csak ennyit mondott: — Csókolom, doktor bácsi! Kovács doktort egy pillanatra szótlanná tette a visszaidézett múlt emléke, de azután gyorsan válaszolt a tovasiető gimnazista lánynak: — Szervusz, édes Marikám! MÉG NÉHÁNY pillanatig utána nézett, majd visszafordulva folytatta útját a főposta mellette ház irányába, oda, ahová hívták, lehet hogy éppen a négyezeregyedikhez DR. ETTRE ISTVÁN
