Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-21 / 57. szám

1956. Julias 21. szombat M^PÜJSAG Az erdőtelki tehenészek gondja Bármelyik dolgozó parasz­tot kérdezi meg az ember, mi­ből van a legtöbb jövedelem, hosszabb, vagy rövidebb gon- -doikodás, számítás után egy lesz a válasz: a hízóból, a tej­ből, az asszonyoknak kisebb- nagyobb bevásárlása a csir­kéből, tojásból, egyszóval az ■állattenyésztésből. Éppen ezért érthetetlen kissé, hogy ugyan­azok az emberek, akik egyéni gazdaságukban ismerték, tud­ták ezt, a közösben nem egy­szer az állattenyésztés ellen vannak, azt tartják, az egész ■csupa ráfizetés. Sok termelőszövetkezetben csakugyan nem jövedelmező az állattenyésztés, mert nem gondozzák lelkiismeretesen a közös állományt, nem tartalé­kolnak elég takarmányt. Pe- ■dig ha ez nem hiányozna, rö­vid néhány hónap alatt jö­vedelmezővé válna. Nem egy termelőszövetkezetben van már erre példa. Nem is kell messzire menni, ott az erdő­telki Rákosi Tsz. Jó egy esz­tendővel ezelőtt csak mérge­lődtek a tsz tagok, ha útjuk a tehenészet mellett vezetett el. Húsz tehén egy napi tejter­melését elszállíthatták az át­vevőhöz négy jókora kanná­ban. De nem is volt csoda, hi­szen ha a teheneknek kellett a takarmány, mindenki saj­nálta. Ráadásul a tehenészek­nek sem volt szívügyük a jó­szág, s akadt köztük olyan is, aki elvitte azt, ami a keze- ügyébe került ha más nem akadt, hát egy-két kulacs te­jet így valóban nem lehetett semmire sem menni, s ez bántott jónéhány embert, köz­tük az állattenyésztési bri­gádvezetőt, hisz végeredmény­ben ő a felelős a tsz előtt az állattenyésztés jövedelmező­ségéért. Azt hamar meglátták, lelki- ismeretes, hozzáértő ember kell a tehenek mellé de ki legyen az? Elég rossz híre volt •ennek a munkának, senki se vállalta szívesen. Végül Lányi Lászlóra esett a választás. Akkoriban lépett be. Az álla­mi gazdaságból jött át, ott is 'tehenész volt. Szívesen vállal­ta az öreg, s a brigádvezető tanácsára maga választott munkatársat. Tolnai János új belépőt, akit a faluban úgy ismertek, ért a jószághoz. A legfontosabb, — a lelkiisme­retes állatgondozó — meg volt hát. De nem jelentett sokkal kisebb feladatot az ■*em, hogy elegendő takar­mányt teremtsenek elő. Idő kellett hozzá, míg meggyőz­ték a tagokat, hogy nem az istállóban pihenő lovaknak van szükségük az elsőrendű szénára és nemcsak a serté-- seknek kell az abrak. Még a jó minőségű siló készítése sem ment minden vita nél­kül. Végül mégis csak előte­remtettek mindent, ami egy jó tehenészethez kell. Aki ért az állattenyésztés­hez, az tudja, ha meg van minden, akkor rövid idő alatt lehet eredményt felmutatni a tejtermelésnél. Szinte hetek alatt megkétszerezték a 4-5 literes fejési átlagot, s az év első hét hónapjában már az egész esztendei tej beadást tel­jesítették. A tej literjeivel együtt nőtt a bevétel. Eszten­deje még jó volt. ha két, két és félezer forintot ért a tej­haszon. Most minden hónap­ban 8—10 ezer forint Hogy elég sűrűn volt pénzelőlegosz- tás, azt nem kis részben en­nek köszönhetik. Most ott tar­tanak, hogy a 20 tehénből 14-et törzskönyveztek, négy szép üszőjükből három már vemhes, s mire zárszámadás­hoz érnek, jókora nyereséget ad ez az üzem ág is. Ebből mindenki arra a kö­vetkeztetésre jut: azóta biztos megnőtt a szövetkezetben a tehenészet becsülete, igye­keznek minden feltételt meg­teremteni, hogy tovább fej­lődjön . . . Hát valóban ez lenne a logikus, de nem így van. Bár most már mindenki előtt világos, hogy nincs rá­fizetés, hogy a közösben még érdemesebb állatokat tartani, mégis sok akadálya van még. hogy igazi nagyüzemi tehe­nészet legyen, kicsit félkéz­zel, félszívvel intézik még az ügyét. Bizonyíték? Sajnos, elég sok van rá. Ugrásszerűen megnőne a tej hozam az egyedi takarmá­nyozás bevezetésével. De kel­lene hozzá néhány apróbb felszerelés, egyedi rácsok, hogy ne nyúlhassanak át egy­máshoz a jószágok. Ez házi­lag olcsón előállítható, fa is akadna hozzá, de nincs aki megcsinálja A tehenészek be­lefáradtak hogy sürgessék, más nem törődik vele, pedig legfeljebb 5—600 forint értékű anyagról, munkáról van szó s az eredménye legalább 1000 liter tejjel több havonta. Olcsóbbá tenné a borjúne­velést, ha részben fölözött te­jet itatnának velük. A szepa­rátor — 80 literes — ott he­ver az egyik kamrában. Nem törődik vele senki, pedig ha használnák, darabonkint leg­alább 1200—1500 forinttal ol­csóbbá tehetnék egy-egy bor­jú felnevelését. Szűk az istálló a meglévő állomány számára is. Ha meg­ellik a három vemhes üsző! nincs hova tenni. Illetve vol­na. Van egy nagy majorjuk a község szélén, három nagy is­tállóval. Ezelőtt ott voltak a tehenek, de a régi állatgondo­zók miatt áthozták őket az iroda melletti istállóba, hogy "szem előtt«- legyenek. Most már igazán becsületes embe­rek dolgoznak a tehenészet­ben, fölösleges a bizalmat­lanság, nyugodtan vissza le­hetne vinni az állományt ké­nyelmesebb, tágasabb helyre. Az állattenyésztők tudják, mit jelentene ez az állomány­nak, s nem mellékes az sem, hogy ott lenne hely szám sze­rint is bővíteni a tehenészetet. Az istállóban, ahol most van­nak, tarthatnák a lovakat. Kisebb-nagyobb gondjai ezek a tehenészeknek. Meg­oldásuk a jövedelem további növelését jelentené, s ezzel együtt azt is, hogy a tagok többsége végre jobban meg­becsülné az állattenyésztést. Megértené újra azt, amit tu­dott már a belépés előtt, hogy a fő jövedelmi forrás az ál­lattenyésztés és akkor is hoz pénzt a házhoz, amikor a nö­vénytermesztésből még sehon­nan sem várható. DEÁK bözsi »«•a Versenyben a maklárfályal Tsz-ek A maklártályai Kossuth és a Szabadság Tsz-ek jó mun­káját ismerik a falu határain túl is. Elsők a munkákban, s nemcsak egymással verserwez- nek. hanem az egyénileg «dol­gozó parasztok számái^b is mindenben igyekeznek t^Pát mutatni. A Szabadságban nemcsak a férfiak, de a nők is derekasan kiveszik ré­szüket a munkából. Jelenleg már csépelnek. Árpából 15, búzából 9—10 mázsás termést várnait. A jó munka eredmé­nyeként jelentősen nagyobb jövedelemre tesznek szert, mint az egyénileg dolgozó pa­rasztok. Tóth Jánosné Jól halad az aratás, de a többi feladatról sem feledkeznek meg Nagyrédén Nagyrédén az árpák aratása már befejeződött. A Munka Tsz őszi árpája 16 mázsás át­lagtermést adott. A búzát kombájn vágja. 12—13 má­zsás átlagra számít a tagság. Az egyéniek közül Srajber András, Felföldi András és Molnár Lajos járnak az élen. Cinglér János már tarlóhán­tást is végzett és elvetette a másodnövényt. Az aratás mel­lett nem feledkeznek meg a növényápolásról sem. A gon­dos permetezésen kívül figye­lemmel kísérik a burgonya fejlődését és így sikerült ide­jében felfedezni a burgonya bogár fertőzési gócokat. A gyöngyösi növényvédők az út­törők és a gazdák segítségé­vel idejében leküzdötték ezt a veszedelmes kártevőt. Nagy Ferenc Példát mutatnak termelőszövetkezeteink a beadásban Termelőszövetkezeteink eb­ben az évben is példamuta­tóan teljesítik beadási kötele­zettségeiket. A hevesaranyosi Vörös Csillag a tamaleleszi Petőfi, az egri Nagy József, az erdőtelki Rákosi, a káli Vörös Hajnal Termelőszövet­kezetek már egész évi beadá­sukat teljesítették. Több szö­vetkezetünk pedig közel áll a teljesítéshez A poroszlói Haladás Tsz szép eredményei A poroszlói Haladás Tsz 1955 őszén alakult 17 taggal. Jelenleg 42 tag dolgozik a szövetkezetben igen jó ered­ménnyel. 80 holdon kenyérga­bona és 21 hold árpa aratását július 18-án befejezték és az elcsépelt búzából 110 mázsát már beadtak. A beadási köte­lezettségen felül 60 mázsa bú­zát szerződtek le szabad be­adásra. Tóth Tamás — A GYÖNGYÖSI 34-cs számú AKÖV a nagyrédei Győzelem Tsz-t patronálja. Kedden 25 ember és két gép­kocsi segített a szövetkezet tagjainak az aratásban és a behordásban. Közlekedjünk balesetmentesen A közbiztonság őrei. a rend­őrök igen tekintélyes tömege foglalkozik a közúti közleke­dés szabályainak betartását célzó intézkedésekkel. Saj­nos ennek ellenére mégis sok olyan járókelő van, aki közle­kedési szabálysértést követ el és veszélynek teszi ki testi épségét. Mindezt oktatással, figyelmeztetéssel, helyszín­bírságolással igyekeznek meg­akadályozni rendőreink. A lakosság nagyrésze belát­ja a kicsinynek látszó sza­bálytalanságok súlyos követ­kezményeit, de ez még nem elégséges. A gyakorlat azt mu­tatja, hogy ennek ellenére sokan vétenek közlekedési szabálytalanságot. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy a lakosság többségébe nem ideg- ződött be a szabályos közle­kedés. Már pedig ez éppen úgy hozzátartozik az élethez, mint a ruházkodás, vagy az étkezés, Sokan arra hivatkoznak, hogy nem ismerik a közleke­dés szabályait. A gépjármű­vezetők kivételével valóban kevesen ismerik a Kresz-sza- bályzat előírásait. Ha azon­ban jobban megnézzük, lát­hatjuk, hogy a kerékpárosok­ra, a gyalogosokra vagy a lo­vaskocsi hajtóira vonatkozó előírások igen egyszerűek, kézenfekvők és olyan termé­szetesek, hogy egyszeri elol­vasásra is meg lehet jegyezni. A szabálytalanságok oka leg­több esetben, nem is a tudat lanságon alapul, hanem azon, hogy az emberek figyelmet­lenül közlekednek és nem tö­rődnek az utca forgalmával. Más elbírálás alá tartozik természetesen a gyermekekés az idősebbek csoportja. Igen komoly problémát je­lent a gyermekbalesetek el­leni küzdelem. Az elmúlt há­rom hónapban, sajnos, ismét emelkedett a gyermekbalese­tek száma. Minden szülő kö­telessége, hogy ne hagyja az utcán játszadozni gyermekét. A nyári szünidő bő lehetősé­get nyújt a játékhoz és spor­toláshoz. Vigyázzunk azon­ban arra, hogy ezek ne a köz­utakon történjenek. Ezt egyet­len szülő se tévessze szem elől, hisz legféltettebb kin­cséről. a gyermekéről van szó. Márcus óta a baleseti sta­tisztika szerint hét, hatvan éven felüli személyt ért bal­eset. Ebből négy súlyosan sé­rült, három eset pedig halá­los volt. Az idős embereknél már igen nehéz a balesetel­hárítási eszközöket alkalmaz­ni. Részben azért, mert ők még egy alacsony közlekedési technika korában nőttek fel, akkor még igen kevés gépko­csi közlekedett. Mások meg úgy gondolják, hogy megöre­gedtek baleset nélkül, talán ezután sem éri őket semmi. Az ilyenekkel csak egyénen- kint lehet foglalkozni és ez igen sok időt és szívós mun­kát igényel. Nehezíti a mun­kát az is, hogy az idősebbek többségénél rövidlátás, vagy nagyothallás növeli a bal­eseti veszélyt. A balesetek elleni küzdelem nem csupán a rendőrség fel­adata. Mindenkinek emberi kötelessége, hogy betartsa a közlekedési szabályokat és másokat is figyelmeztessen ennek betartására. Kömyei László r. százados Halálos baleset, oka: gyorshajtás Július 15-én Gyöngyösoroszi- ból. Gyöngyös felé tartó bá­nyászjárat autóbusz sofőrje, szokatlanul gyorsan hajtott. Az egyik kanyarban az autóbusz belefordult az árokba. Az uta­soknak és a kalauznak nem történt semmi különös baja. A gépkocsivezető, a kinyílt ajtón kiesett és a rázuhanó autóbusz összeroncsolta. Juhász Ern5 gépkocsivezető azonnal meg­halt. A halálos baleset oka, amint a vizsgálat megállapí­totta, az volt, hogy a megen­gedett sebességnél gyorsabban hajtó gépkocsivezető nem tu­dott ura lenni az autóbusznak. Üj permetezőszerrel védekeznek a peronoszpóra ellen a hevesi állami gazdaságban A Hevesi Állami Gazdaság szőlőjében 40 holdon új perme­tezőszerrel védekeznek a pero­noszpóra ellen. A hazai előállí­tású DNRB védekezőszer lénye­gesen olcsóbb a rézgálicnál, ha­tása viszont egyenértékű. Amíg Ha most valaki szó szerint értelmezné a címet, könnyen azt hihetné, hogy a 49-es év­hez kanyarodtunk vissza, mi- ■kor is megjelent egy gépóriás, a kombájn és ceruza alá fog­tuk azt a bátor embert, aki -elsőnek rá mert ülni. Kis ma­gyarázattal kell hát kezdeni. Az első szót ez esetben, az -eddigi munkája alapján kapta Tatai András, s ha említve lesz is a 49-es év, az most csali életének egy jelentős lépése­ként szerepel. Mert abban az évben ült először gépre, akkor még maga is bizalmatlanul, kétkedőn. Kévekötő-aratógé­pen kezdte, kombájnt csak 52-ben bíztak rá, Kiskörén. Nem haragudott a cseréért, új gépét munkabírónak, érde­kesebbnek tartotta. Csakhogy azidőben az emberek még nagy ellenszenvvel nézték a kombájnt, s benne csak a -termésgázolót», a »kalászté­pő t« látták. Bizony, nem a megszokás diktálta mondat az, hogy a gép és munkája meg- kedveltetésében nagy részük van kombájnosainknak, köz­tük a jelenleg a hevesi álla­mi gazdaságban dolgozó Ta­tai Andrásnak is. Mint egyik legkedvesebb időszakára, a múlt nyárra emlékszik vissza. Nagyjából ugyanezekkel az emberekkel ■dolgozott és az aratási idény alatt 247 katasztrális holdat vágott le. De nemcsak dolgo­zott Menetközben figyelte a kombájn minden porcikáját s törte fejét, hol lehetne rajta egyszerűsíteni, ésszerűsíteni. Mire megjött a hideg idő Ta­tai bent a műhelyben már újí­tásait készítette. A gépet el­látta második tisztítóművel, amely olyannyira kidobálja a szem közül a gubót, a fűma­got, hogy nincs szükség a szo­Az első kombiíj nos lektoro zásra. Felszerelte az elektromos működtetőt is, mely automatikusan emeli fel a vágóasztalt, ha kisebb mé­lyedésben nekivágódna a föld­nek. S még több kisebb-na­gyobb módosítást tett melye­ket most már a legtöbb hely­beli kombájnnál megtalálha­meleg nyaram sem volt még — mondja —és nem az időre, hanem az általa tett verseny- kihívásra gondol. A tavaly országosan második lett Gu­lyás elvtársat, a vattai állami gazdaság kombájnosát hívta versenyre, de akad más ver­senytárs is itt helyben. A gaz­továbbra is vezetni akar. Nemcsak mennyiségben, de az aratás minőségében is jogos a dicséret Kaszával nem lehet­ne egyenesebben, mélyebben levágni a búzát mint ő kom­bájnnal. Hárman legtöbbször egy­máshoz közel aratnak és így öröm nézni a gép muunkáját, nem kézi kaszálok vágják, mégis mélyen metszett a szál-; nem daloskedvű lányok szedték össze, és nem cséplő verte ki, mégis aranytiszta a szem. tunk és a gépvezetők elége­detten beszélnek róluk. Tatai elvtárs természetesen meg­kapta újításaiért a megfelelő díjat. A kalászérés újból határba hívta, a kombájnra ültette a fiatal Tatai Andrást. — Ilyen hibát lát, például ne oldalt, hanem szembe vágják a ka­lászt, ahol kicsit dűlt. Mert ez is előfordul egy olyan gazda­ságban, ahol minden talpalat­nyi kalászost kombájnnal vágnak le. Szépen sikerült a gazdaság kalászosa. Őszi árpából 18 és féí mázsa lett, búzából nem ritka az atábla, amelyik 20— 25 mázsával fizet. Bőven van sen, csak éppen erről kevesen munkájuk, és végzik is rende- tudnak. Legalábbis az utóbbi országos értékelés azt mutat­ja. A kombájnosők országos versenyébe egyszer se sorol­ták be Tatait, aki nyolc és félnap alatt 90 holdat aratott le. Az elcsépelt gabona meny- nyisége magasan túlszárnyal­ta a versenyben múlt héten vezető Hay Gyula, a mohács­szigeti állami gazdaság kom- bájnosának teljesítményét. Abban az időben, amikor ne­ki 1510 mázsa volt elcsépelve, Tatai már az 1750 mázsánál tartott. Mi több, az állami gaz­daság versenyhíradója — me­lyet az Állami Gazdaságok Minisztériuma, a Mező- és Erdőgazdasági Dolgozók Szak- szervezetével közösen ad ki, — július 3-i számában felso­rolja a 23 legjobb kombájnost és csodálatosképpen egy he­vesit sem említ, noha ered­ményeik alapján az első 15 között legalább ötnek szere­pelni kellene. . . . Mint ilyen látogatás­kor szokás, Tatai Andrásnak is felelnie kellett a kérdésre, milyen terveket tartogat a jövőre, milyen vágyai van- ! nak? Néhány szóval felelt, ! amiben szinte mindent egye- I sített: országosan első szeret- I nék lenni. l DOBAI MARGIT néha átszaladhatnak a szom­szédba, körülnézni. Tatai ilyenkor nemcsak az eredmé­nyele után érdeklődik hanem azt is megfigyeli, hogy min­denben úgy tesz-e a másik, ahogyan — mondjuk — he­lyette ő is tenne. S szól, h egy hold szőlő permetezéséhez 30 kiló rézgálic szükséges, addig DNRB-ből mindössze csak 12 ki­ló kell egy holdra. Másik gya­korlati előnye az új védekező­szernek, hogy égetett mész nél­kül fejti ki hatását, s holdanként 30 kiló meszet is megtakaríta­nak. A gazdaság dolgozói a kí­sérletképpen beállított 40 holdon már hatszor permeteztek és si­kerrel hárították el a pusztító gombabetegséget. A gazdaság szakemberei úgy számítják, hogy a jövő évben már az idei terület mintegy kétszeresén használják az új permetezőszert, amely több ezer forinttal csökkenti majd a szőlő termelési költségét. Jelentés a megye gépállomásainak aratási munkáj'áról Megyénk gépállomásainak dolgozói derekasan kiveszik a részüket az aratási munkála­tokból.! Eddig csaknem 6000 holdon végezték el az aratást, ebből 1135 holdon kombájn dolgozott A füzesabonyi és a turnaszentmiklósi gépállomá­sok dolgozói 800 holdon, a hortiak 815 holdon végeztek az aratással. Fontos, hogy a tarlóhántás és a másodvetés munkálatait nagyobb ütem­ken végezzék, mert a leara­tott területhez viszonyítva az 1765 holdon végzett tarlóhán- tí'js és a mindössze 95 holdon végzett másodvetés igen ké­vés. Gépállomásaink dolgozói ebben a munkában is nyújt­sanak segítségei. SÍROKON is jól halad­nak a nyári munkák. Az Aranykalász Tsz befejezte az őszi árpa aratását és a növényápolást. Az egyéni­leg dolgozó parasztok közül különösen Borics t. Lajos végez jó munkát, aki az ösz- szes kapásokat gondosan megművelve, őszi árpáját learatva, már egy hold má­sodvetését is elvégzett. (Far­kas Pál.) daságban így emlegetik őket: legjobbak? — A Tatai, — a Balog és a Boros csoport. Nos, ők mindig igyekeznek egy­mást legyűrni. Most, amikor Tatai a 2500 mázsánál és 150 hold körül tart, ő vezet, de nagyon kell igyekezme, ha

Next

/
Thumbnails
Contents