Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-20 / 48. szám

1956. június 20, szerda NÉPÚJSÁG 3 ígéretemhez híven: meglesz az 5200 liter tej A február végén tartott me­gyei szarvasmarhatenyésztési értekezleten szót kért Telekes Bertalan, a mezotárkányi Sza­badság Termelőszövetkezet ál­lattenyésztési brigádvezetői e is és a következőket mondot­ta: — Megyénkben általában jónak tartják a mi szarvas-1 marhaállományunkat, kiilö-1 nősen az utóbbi idő alatt Mi, j hárman, — akikre a jószágok ; gondozását bizták — legjob- | ban látjuk, mennyit javult az j állatok kondíciója, mit tesz a j,obb etetés. Hiszen, ahogy a napokban kiszámoltuk, az egy tehenünkre eső évi tej hozam 3850 liter, az istáüoátlag eieri a 12 és fél litert. Noha igyekeztünk állatállo­mányunkból minél több hasz­not húzni, — eddig még csak versenyen kívül. Most a töb­biekkel folytatott megbeszélés és helyeslés után elmondom, hogy ez évben az állomány 16 tehenéből 10-el benevezünk, az országos tejtermelési ver­senybe, s feltételként ezeknél a teheneknél az 5200 literes évi átlagot jelöljük meg. Az állatgondozók, a tsz elnö­kök, a járások képviselői, az értekezlet valamennyi résztve­vője kicsit kételkedve, de ter­mészetesen nagy örömmel fo­gadta a bejelentést. Gondol­juk, még nagyobb örömet je­lent megtudni, hogy az eddigi eredmények alapján Teleke- séknek sikerül elérni az 5200 literes átlagot. Hogy mikép­pen, azt mondja el ő maga, a brigádvezető. — Az értekezletről hazatér­ve, mindenekelőtt kiválasztot­tuk a 10 tehenet. Nem lehet mondani, hogy a legjobbakat, viszont azt sem, hogy a leg­gyengébbeket. Vegyesen. Ki­szemeltük a tavalyi mezőgaz­dasági kiállításon részt vett és oklevelezett Pirost, (5850 li­ter) és Narancsot (5020 liter) a többi ezeknél jóval alacso­nyabb hozamú volt, például a Gyémánt) jó ha a 3018 litert elérte. Aztán a takarmányo­zásról beszélgettünk. A szük­séges takarmánykészlet addig is megvolt, de minőségben nem megfelel®. Főként a szá­las és a siló minőség ellen volt kifogás, mert többnyire nádas­ból és csátéból került ki. Az 500 köbméter siló fele első­osztályú volt, a másik fele vi­szont csak harmadosztályba sorolható csáté. Ettől aligha lett volna több a tej. Sürgősen javítanunk kellett a vemhes állatok porcióján, s ennek összetételén. Májusig silót etettünk, amelyet az ab­rakolás mellett körülbelül 700 mázsa marharépával, ezenkí­vül szárított és nyers répasze- lettei javítottunk, pótoltunk. Májustól pedig állataink a zöld futószalagtól, — őszi bük­köny, tavaszi bükkönykeve­rék: borsó — tejelnek. A bor­jak etetését különös gonddal végezzük, mert mi a jövőben is minden tehenet saját te­nyésztésből akarunk kinevelni, így tudjuk igazán, mit várha­tunk majd tőlük. Azóta is számolgattuk már az átlagokat. A „versenyző” tíz tehén közül eddig hat el­lett meg, s ezek alapján elé­gedettek vagyunk eddigi mun­kánkkal, Narancs tavaly leg­több 19 litert adott, most 29.8 litert fejünk tőle. A Rózsától is négy literrel többet, mint a múlt évben. Az ellés előtt álló tehenekhez is legalább ilyen, vagy még nagyobb reménye­ket füzünk. Fejési átlagunk a hat tehénnél 15 liter, az 5200- as átlaghoz 17.5 liter kell, ez minden bizonnyal meg lesz. Rossz tehenészek lennénk, ha most csak a kiválasztott 10 állattal törődnénk, s mint a családokban a legkisebb gyer­mek elkényeztetésével szokás, mi is ezekbe tömnénk minden jót a többi rovására. Az is­tállók rendje, az etetés javí­tása és pontossága, az állatok tisztántartása, tőgymasszázás nálunk nem ismer kivételt. Mert valójában nem néhány tehén feljavításáról van szó, hanem a termelőszövetkezet állatállománya további fej­lesztéséről. Az eddig 30 ezer forint tejjövedelmet közösen adták és a 20 tehén jó gon­dozásáért kaptam én is nem­régen a kormánykitüntetést. A hátsó kapun... Most a Mátrába viszem el az olvasóimat. De aki tájleírást, vagy útirajzot vár az csalódik. Mégcsak az üdülőkkel sem tar­tunk, akik Füredre, Mátraszentistvánra, vagy Galyatetőre készü­lődnek. Osonjunk be inkább a bátsó kapun, ahol teherautók rak­ják le súlyos élelmiszer terhüket és ahol a raktárakba, konyhákba visz az út.. Vagy menjünk fel az orvosi rendelőkbe, halkan top­pantsunk és látogassuk meg az orvosokat, ápolónőket, vagy' beszélgessünk a szakácsokkal, cukrászokkal, raktárnokokkal köny­velőkkel, felszolgálókkal, takarítókkal, s azokkal, akik min­dég idejüket az üdülőknek szentelik. S míg azok pihennek, játszanak, vagy olvasnak, azon törik fejüket, hogyan, mível tegyék még jobbá, kellemesebbé üdülésüket, vagy akár gyógyu­lásukat. Induljunk előbb Mátraházára, fel a szerpentineken a Napsugár üdülőbe. Aki 12 kilót hízott Nem ismerem a Napsugár­üdülőt, így azt sem tudom, hogy melyik a hátsó kapu, ezért találomra nyitok be egy ajtón és íme, egy „napsuga­ras” hallba jutok, ahol tarka- huzatú fotelbe süppedve piros arcú lány hajol papír fölé, biz­tosan üdülő — gondolom, le­velet ír haza. Senki sincs raj­ta kívül a hallban, megszólí­tom. Honnan jött üdülni? — a ceruza végét rágcsálja, a le­vélírás kellős közepéről csep­pentettem vissza az üdülő hal- jába. Rám nevet. — Nem va­gyok én üdülő, itt szolgálok fel a vendégeknek. No, néha tréfás dolgokat művel a vé­letlen, hiszen éppen őket ke­resem. Leülök mellé, kicsit kí­nosan mosolygunk egymásra, vagy úgy, mint két vívó, aki a másiktól várja a támadást. — No kérdezz, — mondják a szemek és én visszaélve újság­írói rossz szokásommal, bele­kíváncsiskodom az életébe. Honnan jött? mióta van itt? hány éves? szeret-e itt lenni?, jár-e szórakozni, vannak-e ne­hézségei? — pillanatok alatt kérdéseim pergőtüzébe kerül és bátran állja azokat, sőtegy- szuszra válaszol is. Balogh Julika 19 éves, kisújszállási, másfél éve van az üdülőben, „imádja” a Mátrát és a mun­káját. — A felszolgálást, — csodálkozom rá. Igen-igen — erősgeti, nagyon érdekes mun­ka, hisz mindig új emberek kerülnek fel ide, akikkel so­kat beszélgetünk és ez olyan, Tehát továbbra is az összes I állat istállóátlagának javítá- sáért kell fáradozni. A fel­ajánlás óta sokat javult szarvasmarhatenyésztésünk, s elég, ha azt mondom, hogy fejési átlagunk közel 15 liter. A tavaly még üsző Szegfű a jelek szerint 4910, az Aranka 5115 literes lesz — versenyen kívül Jolán 19.5 litert ad az első ellés óta, ez a tehén már saját nevelésünk. Eredménye­sen foglalkozunk tenyészbika és hízott bika neveléssel is, ezekre most is leszerződtünk, hogy meg legyen szarvasmar­hából az ez évre tervezett 150 ezer forint jövedelem. Azzal fejezem be szavaim, hogy takarmányunk ióminősé- gű vörösheréből, csalamádéból és jó fűből készített 500 köb­méter silóból, kaszálóból, marharépából és szemesből még egyszer ilyen nagy létszá­mú állatállománynak is ele­gendő lenne. Lehetőségünk van tehát jó tejelő új tehenek beállítására is, a meglévők to­vábbfejlesztésére. DOBAI MARGIT Iái sikerült a hevesi újító kiállítás mintha mindig új híreket hoz­nának az ország minden tájá­ról. Azután belefelejtkezünk a beszélgetésbe, melynek so­rán kiderül, hogy Julika 12 lót hízott, mióta itt van, de beszélgetéskor az is kiderül, hogy Julikénak minden jó, s ezen nem lehet csodálkozni, hiszen 19 éves, szőke, karcsú (12 kg ellenére) és fenn él az ország legszebb helyén, Mát­raházán. — És a fizetés — faggatom —, hátha van valami mégis, amivel nem elégedett (hisz manapság gyorsan rá fogják arra, aki csak jókat ír, hogy nincs bátorsága megírni az igazat, hanem csak szépítget) A fizetés nem sok, 750.— eb­ből vonják a lakást, a kosz- tot, — de gyorsan hozzáteszi, nagyon szép a lakás és „csoda­jói” főznek. Otthagyom Juk­kát, aki egy óra múlva már világoskék egyenruhájában osztja a párolgó levest. A színjátszó szakács Ott, ahol a finom ételek készülnek, a konyhán, bizony nem a legkellemesebb az idő a ventillátor sem sokat segít. Hamarosan verítékcseppek pe­regnek a homlokomról, hatal­mas vaskályha ontja a mele­get, vetélkedve a júniusi nap­pal. Óriási méretű kondérok, lábasok, fazekak birodalma ez, ahol naponta közel 250 sze­mélyre főznek és a leveses lá­bosba (bocsánat, tartályba) 130 liter leves kerül. Hamaro­san megismerkedünk a kony­ha főnökével, Domán Zoltán­Telekes Bertalan, a mezotárkányi Szabadság Tsz legjobb fe­jőse. Az országos tejtermelési versenyben is kiváló helyezést ért el. Ötletes újdonságok Állami Áruházainkban A vevők minél jobb és pon­tosabb kiszolgálására ötletes újdonságokat vezettek be az egri és gyöngyösi Állami Áru­házainkba. Például a megvá­sárolt csillárt az Állami Áru­ház villanyszerelői fel is sze­relik, az áruházban vásárolt ruhát és kabátot egy féléven nal, fiatal, magas, egy csep­pet sem kövér férfi, pedig egy főszakácstól ezt elvárná az ember. 0 irányítja az adago­lást, a főzést, a többi szaká­csokat, kézilányokat. Ezen a napon éppen ő soros a főzés­ben is és csupa finomságot készít (van miből hízni az üdü­lőknek és a Jukkáknak) deb­receni sertésborda sül egy óriási serpenyőben, borjúsült egy másikban, töméntelen burgonyát hámoz az ötletes robotgép Csupa finom illat mindenfelől. Domán Zoltán el­árulja, hogy a főzés mellett legjobban a színjátszást ked­veli. Talán kevesen tudják a mátraházai üdülők között, hogy szombat esténkint az esztrád műsorokban a fősza­kács tréfáin mulatnak. 15 éve szakács, a pesti Hangliból a Galyatetőre került és bizony nem egyszer előfordul t, ott is és itt Mátraházán is, hogy a távozó üdülők nem bírták ösz- szekapcsolni ruháikat. El­árulja Domán Zoltán, hogy van egy különlegessége, amit legszívesebben készít, ez a Mátra egyveleg, nem írom le Kedves Olvasóim látogassa­nak fel Mátraházára, kóstol­ják meg. de óvatosságból vi­gyenek bővebb ruhát is. A krém esek művésze Éppen kitűnő krémest ké­szít, az emr’etes sütőkből száll a vaníliás illat ötven tojás­nak ..lép a nyakára”, mikor belépünk, majd beindítja a villamos habverőt és így min­dent túlordííva beszélünk egy­mással. így tudjuk meg. hogy a cukrászat mellett, ő az üdü­lőknek az SZB elnöke. Sze- > réti a szakmáját, a finom sü­temények készítését, de legszí­vesebben a fagylaltot csinál­ja és a habverő zúgása mellett gyorsan lediktálja kitűnő puncs receptjét. Neki már akadnak panaszai, kiesi a konyhája, szűk, átjáró a rak­tárba. Nem elég korszerű a sütő, pedig egyedül dolgozik, és ha azt számítjuk, hogy napi 500 szelet süteményen kívül még az étteremnek is ő dol­gozik, akkor ez nem kis telje­sítmény. Ezenkívül ő látja el az szb ügyes-bajos dolgait is. belül bármikor beviszik, ki­vasalják és rendbehozzák. Uj szemfelszedőgépet kapott az áruház és a felszedés meg­várható. Ezenkívül értesítik az újonnan házasultakat, hogy mi is szükséges a háztartá­sukhoz, ezzel segítik a tanács­talan fiatalokat. wwv Nagyon szeretne tanulni ta­pasztaltabb cukrászoktól (hi­szen még fiatal), — ahogy ő mondja: nüanszokat, hogy az üdülőknek még különlegesebb süteményeket készíthessen. Ellátogattunk a raktárba is, ahová éppen friss húst szállí­tanak, ezerszámra áll itt a sok befőtt, savanyúság, má­zsaszámra a cukor, zsír, liszt. Ezután meglátogatjuk az üdü­lő doktor bácsiját, akinek sze­rencsére itt sok dolga nincs, hiszen a jó levegő, a jó koszt még a gyengélkedőkből is erős embereket farag. De be­kíváncsiskodunk az irodába is, ahol az étrendet állítják össze, kalkulálnak, számítgat- nak, itt mondják el, hogy mennyi szépet és jót kap még az üdülő, hogy megkönnyítsék a dolgozók munkáját. A gyógyulás várábau Szerpentineken lefutunk Pá­rádra. Zsibong itt az élet, tele a fürdő idegenekkel, üdülők­kel, túristákkal, gyógyulni vá­gyókkal. Az emberek barnák, kezükben vadvirág csokor. Megmásszuk a gyönyörű gyógyüdülő lépcsőit, olyan ez az üdülő, mint egy hatalmas vár: a gyógyulás vára. Nem a hátsó kapun lépek be, hanem mindjárt a főorvoshoz kopog­tatok. Kis könyvecskét nyom a markomba, belelapozok: a szanatórium gyógyító, edző életrendje van beleírva. Séta. napozás, ivókúra, fekvőkúra, kultúrműsorok, ezek váltakoz­nak. Egy fontos — mondja a főorvos—, kiragadni minden­kit a mindennapi életből és az idegességet átváltoztatni nyu­godtsággá. Tizenkét orvos, ti­zennégy ápolónő, laboránsok, röntgenesek, diétás nővér és fürdőmesterek segítik: készítik elő a gyógyúlást. Mindent a gyógyúlókért — ez itt a jelszó, Ide nagyobbrészt epe, máj- és gyomorbetegek ke­rülnek. Lefogyva, idegesen, te­hát mindent el kell követni, hogy meghízzanak. Aki 3 hét alatt 7 kilót hízik, az a sza­kácsművészet remekét, hatal­mas csokoládés tortát nyer. Kovács Mária főnővér szerint minden turnusnak meg van­nak a nyertesei. Innen csak NAGYSZERŰ tervet váltott valóra a minap a MEDOSZ és a Megyei Tanács Mezőgazda- sági igazgatósága. Hevesen, az állami gazdaság gyönyörű kultúrotthonának parkjában megrendezték a mezőgazda­ság dolgozóinak első újító ki­állítását. A gépállomások, az állami és erdőgazdaságok mint­egy száz olyan gépi újítást mutattak be, amelyeket a gyakorlatban is komoly siker­rel alkalmaznak. Különösen sok hasznos ésszerűsítést ve­zettek be a legnagyobb szo­cialista szektorok, az állami gazdaságok. Ezek közül is a hevesi állami gazdaságot illeti a dicséret. A traktorosok és a gépműhelyek dolgozói nem­csak a szívüket, de az eszüket is használják, hogy többet, jobbat teremjen a föld, hogy több élelmiszer, hús, zsír, ke­nyér jusson az országnak. Molnár Lajos, az állami gaz­daság gépésze harminc olyan újítást mondhat magáénak, melyeket már néhány éve eredményesen alkalmaznak. EZEK KÖZÜL a legjelentő­sebbeket bemutatták az ér­deklődő szakembereknek és gépállomási dolgozóknak. Sok elismerést kapott a járva siló­zásra átalakított gabonakom­bájn. Ezzel a megoldással a gazdaság kombájnjait akkor is használják, amikor nincs itt az aratás ideje. Egy-egy gép négy pótkocsival naponta 120- 150 köbméter zöldtakarmányt tud bektaraítani, felszecskázni és besilózni. Igen hasznosnak bizonyultak a gabonakombáj­nokon bemutatott egyéb újítá­sok is. Az elmúlt években a talaj egyenetlenség következ­tében sok vágószerkezet ment tönkre. Nemrégiben a vágó­szerkezet törésének meg­akadályozása érdekében talaj- kopírozót szereltek a gépre, mely elektromos áram segítsé­gével a talaj emelkedésének megfelelően a vágószerkezetet is megemeli. Jelentősen meg­könnyíti és meggyorsítja a ga­bona betakarítását á kom­bájnra szerelt tisztítóberende­zés. Ez csekély ráfordítást igé­nyel, ugyanakkor jelentős munkamegtakarítást érnek el vele. A tisztítóberendezéssel gyógyúlva, egészségesen lehet elmenni — mondja. Sok ide­ges beteg kerül hozzánk, né­melyik betegnek a problémája súlyosabb talán, mint a beteg­sége, tehát előbb ezen kell se­gíteni. Nagyon szeretek a be­tegekkel beszélgetni, érdekel­nek a különböző életek, prob­lémák No és a türelem — kér­dem — Hát bizony, annak nem szabad elfogynia, hisz az a hivatásom, hogy türelmesen bánjak a betegekkel. El is hi­szem róla, csak rá kell nézni. Ö a nyugodtság, az erő minta­képe. Elvezet a diétás nővér­hez, akinek szerepe ebben a szanatóriumban igen fontos. Tizennyolc féle diéta Az embernek vannak elkép­zelései, én eddig mindig csak kövér, zsémbes diétás nénéket láttam és amikor egy fiatal, barnahajú lányt mutattak be, mint diétás nővért, nem is pa­lástolom meglepetésemet. Két éve végzett Koltay Magda és azóta a gyógyítás szolgálatá­ban áll. Tudományosan főznek itt a betegeknek, pontosan ki­számítva a kalóriát, fehérjét, vitaminokat, úgy méricskél­nek, mint a patikában. Emel­lett a diétás kosztnak ízletes­nek is kell lennie, hiszen a „májasoknak”, „epéseknek”, .ulkuszosoknak” jóízűen kell enniök, mert csak így gyó­gy úlhatnak meg Úgy kell né­ha vigyázni a betegekre, mint a gyerekekre, mert előfordul, hogy kicserélik ebédjüket egy „normállal” és akkor kész a baj. Megnézzük a fürdőket is, ahol húszféle zuhany vár a betegekre és egy kedves für- dős néni, aki elmeséli, hogy sok áldomást ivott már a gyó- gyultakra. Utóljára véletlenül egy beteggel is beszélek, aki az ország másik végéről, Szombathelyről jött gyógyulni. •— Hát itt még betegnek is jó lenni — mondja — és talán ezért titokban gyorsan rágyújt egy cigarettára (gyomrosok- nak ez szigorúan tilos). El ne áruljon — szól utánam. — És én titoktartó lévén, gyorsan behúztam magam mögött az ajtót és kiléptem a hátsó ka­pun TÖROS KAROLYNÉ felszerelt kombájn ugyanis egyszerre végzi az aratást, cséplést, tisztítást és így a kombájnról már egyenesen a szárítóba szállíthatják a mag­vakat. Nem kisebb jelentőségű a kombájnok szárterelőire fel­szerelt újjak, amelynek külö­nösen a dőlt gabonák aratásá­nál van nagy szerepe. NAGY ÉRDEKLŐDÉS kí­sérte a munkagépeken alkal­mazott speciális újításokat. A burgonya terméshozamának a növelését, az ültetését nem­csak gyorsítja, hanem jelen­tősen könnyebbé teszi az a burgonyaültetőgép, amelyre műtrágyaszórót is szerkesztett tek. így egy művelettel el tudják végezni az egyébként sok munkát igénylő fészektrá­gyázást. Nagy István, a he­vesi áilami gazdaság szere­lője a hagymaültetés gépesí­tését oldotta meg egyszerű eszközökkel. Régi tizenhatso­ros vetőgépet alakított át erre a célra, mely a gyakorlatban is jól bevált. Naponta egy géppel tíz katasztrális hold hagymát tudnak elültetni, ugyanakkor legalább harminc munkáskezet takarítanak meg. Az állatállomány jó takar­mányellátása érdekében jelen­tős ésszerűsítést vezettek be a silótöltő gépeknél. Egy erő­géppel két siiózógépet hajta­nak meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kétszázötven-há­romszáz múzsa répát tudnak naponta felszeletelni. A kiállí­tás gépparkja között szép I számmal volt olyan újítás és ; ésszerűsítés, amely a gépállo­mások és az erdőgazdaságok dolgozóinak munkájához nyújt Î felbecsülhetetlen segítséget. Ezek közül különösen jelentős az Északmátrai Állami Erdő- gazdaság dolgozójának. Fan­csali Józsefnek újítása. A ház körül található alkatrészekből és hulladékanyagból automata villanyköszörűt szerkesztett. Eddig ugyanis sok gondot okozott az erdőgazdaságnak a szalagfűrészek élezése. Ezt a problémát most már egysze­rű eszközökkel, könnyű szer­rel megoldják. Fancsali Jó­zsef újítását egyébként beve­zetik majd a többi erdőgazda­ságokban is. A szomszédos he­vesi gépállomás traktorosai, gépészei is elhozták a kiállí­tásra azokat az átalakított gé­peket, amelyeket saját maguk módosítottak. Közülük külö­nösen hasznos a villanyerővel működő gabonaszállító. Ez a gép egy munkafolyamattal végzi a gabona szárítását is. A lőrinci gépállomás lánctalpas négyzetbeültető gépet muta­tott be a kiállításon. A kipró­bált gépnek az a gyakorlati előnye, hogy drótvezérlés nél­kül is eredményesen tudják a magot a földbe tenni. AZ ÜJlTÓ kiállítás külön érdekessége volt, hogy azon egyéni dolgozó parasztok is részt vettek Juhász Benedek hevesi egyéni gazda a szőlő- művelés megkönnyítésére ki­eszelt ledönthetős karórendsze­rét mutatta be. Ennek a mód­szernek az a lényege, hogy a szőlőkarókat 5—6 centiméter széles laposvasból készítik, melyeket dróttal kötnek ösz- sze. A vasfcarók egyébként csuklós rendszerűek így bár­mikor könnyen ledönthetők A szakemberek megállapították, hogy ilyen módszerrel lehető­vé válik a szőlőmunkák gépe­sítése, mert a karók nem aka­dályozzák a gépek munkáját. Ezt a rendszert kísérletképpen a jövőben már alkalmazni fogják a hevesi állami gazda- J ságban. Másik előnye ennek az újításnak, hogy a karók között kihúzott drótokra új módszerrel lehet kötözni a szőlőket és így a permedé is jobban éri a leveleket. EZENKÍVÜL még több, nemzetgazdasági szempontból jelentős újítást mutattak be ezen a nagysikerű, jól meg­rendezett kiállításon. A látot­takat a megye szakemberei megbeszélték a kiállítás szín­helyén, és arra tettek ígéretet, hogy a jövő évben is mindent megtesznek azért, hogy köny- nyebbé tegyék az ember mun­káját, olcsóbb legyen a ter­melés. Végül az újító kiállítás látogatói megtekintették az ekevasak mangánozással való élesítésének bemutatóját, mely „ ugyancsak a jelentősebb me- ? zőgazdasági újítások közé tar- i tozlk. '* Endrész Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents