Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-09 / 45. szám

1956. június 9. szombat NÉPÚJSÁG 5 Olyan asszonyok kellenek a tsz-ekbe, mint a mezőtárkányi Szabadság Tsz szorgos asszonyai ALIGHOGY leszállt kerék­párjáról az elnök, különös kér­déssel állt elébe az egyik tar­karuhás menyecske. — Aztán mit csinálunk majd, ha a kukoricával végeztünk? — Tekintetében mintha a kí­váncsiság mellett valami hun- cutkás, enyhe harag is rej­tőzne. — Hogy mit csináltok7 Még ilyet kérdezni is — méltatlan­kodott a megszólított. Mentek a paprikába, a mákba, meg a répába. Elosztva. Nem lesztek munka nélkül.. ., sok eső esett. A mondat végét elmosolyodva, inkább magának dörmögte. A világért sem merte volna han­gosan megkockáztatni. De úgy látszott, az asszony­nép elégedetlen a felelettel. Konokul hallgatva, ki-ki a ma­ga sorában kapájával szaporán paskoita, puhította a kukorica­közöket. A szélen meg ott állt az elnök, s jobb híján, néhány hasrafektetett gyomnövényről piszkálta le a földet. Azt is csak azért, hogy addig is gon­dolkozzon. Mondjon-e még va­lamit. Mégis, jobb lesz tovább menni, időnként a kalászost is látnia kell. S elindult, teljesen elfeledve, hogy éppen arról jött. Hiába, ha a mezőtárkányi Szabadság tsz asszonyai meg­bántva érzik magukat, kerülje őket minden emberfia. Most pedig igazán azt érzik. Hogy miért? Annak bizony hosszabb sora van. Tudott dolog, hogy az ügyes asszonykezeket egyetlen tsz sem nélkülözheti. Ezért hívják be nagyobb munkák idején a családtagokat, csakhogy idejé­ben megmunkálva, betakarít­va legyen a vetemény. Itt az­tán, hogy a családtagok része­sedéskor szépen kaptak, ked­vük szottyan a belépésre, s az ősztől bevett 62 tag majdnem fele családtag, nődolgozó. A község népe szorgalmáról jól ismert, az pedig még csak ser­kentőleg hatott a szorgalmuk­ra,. hogy amennyi terem, az mind az övék. Ha jól dolgoz­nak, több terem, több kei-ül szétosztásra. Dolgoztak is ők, amennyit csak kellett. Kora tavasztól kezdve. Kiültették a különféle palántákat, ők végezték a cu- korrépaegyelést, ritkították a mákot, mikor min volt a sor. Mert ha már egyszer válla tok a 200 munkaegységet, csak nem maradnak szégyenben. Ép­pen ők! Azt is kiszámították, hogy mire a kukoricát négy­szer bekapálják, s a naprafor­gót, akkorra meg lesz még a 300 egység is. A BURGONYA, a kukorica kibújt már a földből, lehetett volna kapálni, de mindig csak esett, s ahogy növekedett a termény, úgy lett egyre füve­sebb, gazosabb. Az asszonyok, amikor egy kicsit kiderült, a kapálásról beszéltek, de az el­nök közbeszólt: — Hogy kez­denétek, azért ültettük mind négyzetesen, meg géppel, hogy lehessen géppel kapálni. — S másnap már kint volt, dolgo­zott a gép. Nehezen értették ezt meg. különösen az új belépők. Mert hát drága a munkaegység, ami darabonként 55 forintra lett tervezve. Meg a vállalás. És ők mit csinálnak majd addig? Egy napot sem kellett tétlenül ülniök, így lassan megbékél­tek. Hol a kertészet, hol a töb­bi növény sóhajtott kapájuk után Még a kukoricában és a napraforgóban is találtak mun­kát, hiszen a gép meghagyja a sorközöket. Növénytermelésük olyan szép, hogy látása a legharagosabb embert is békességre bírná. Tiszta, szépen fejlett a kukori­cájuk, répatáblájukra régen zöld sátorlap borul, elrejtve a legkisebb földfeketeséget is. S az egész határban nem lelni párját burgonyájuknak; mint­ha megannyi külön kis halom­ból bújt volna ki. hogy apró, sárga virágait napoztassa. Ker­tészetük fodros, beborult ká­posztáját és a karalábét a jövő héten már eladásra szedik. Bizony, ha a gép nem segített volna a nagy munkákban, nem tartanának itt, ahová — a föl­dekből ítélve — még nagyon kevés egyéni gazda jutott el. — Sokat kellett ahhoz ne­künk beszélnünk, hogy az asz- szonyok megértsék: a gép nem i -egtizedelni, ’ megdup­lázni jött a tsz-be — magya­rázza az élne az I igazság, hogy mindent ők sze- I retnének elvégezni. De hát a 1 gépi kapálás miatt készítet- I tünk az idén először 10 hold kertészetet, hogy ne csonkul­jon az egységük. Ez bizony na­gyon munkaigényes, s tessék : csak kiszámolni, megérte-e? I Minden bizonnyal. A gépi ! műve.és miatt elvesztett 660 ! munkaegység 55 forinttal szá- ! molva is, 36.300 forintot ér, vi- ! szont ilyen 10 holdas kerté­szet legkevesebb 150 ezer fo­rint jövedelmet hoz. A munka­egység táblázat megerősiti a gyakori szólásmondást, hogy aki dolgozni akar, az talál munkát, mert bizony itt ezzel I sincs baj. A női munkák jó­formán az április, május hóna­pokkal kezdődnek, s nagyré­szük hátra van még, de Kalló Józsefné, Szabó Andrásné és Balog Miklósné már 60 mun­kaegység gazdája, az új belé­pett Német Bamánénak. 50, a fiatal Kürti Editnek, aki feb­ruár óta tagja a termelőszö­I vetkezetnek, majd 40 munfta- ' egysége van Ne higyje senki, hogy a sok nő közül kiválasz­tottam a néhány jót. Éppen az okozott gondot, hogy kit em- 1 lítsek meg a sok jó közüL DE HÁT akkor mégis miért fogadták haragosan az elnö­köt? Mert aznap reggel, ami- : kor gyülekezett a női csapat, hogy a kukoricaföldre indul­jon, egyszer csak szállingózni kezdtek a férfiak is. Az el­nök őket is a kukoricakapálás­hoz küldte, hogy minél előbb megszabadítsák a gaztól a táblát. Ez most a legsürgő­sebb. Nos, ezért a haragvás. Mert az asszonyok erre nem gondoltak, csupán azt látták az egészben, hogy már a kézi kapálás sem lehet mind az övék, ahogy az a termelőszö­vetkezetekben lenni szokott. Nem végezték ők el mindig rendesen a munkát, vagy el­maradtak vele, hogy ilyen se­gítséget adnak melléjük? Éppen ebédeltek, amikor ki­értünk hozzájuk. Természete­sen külön a néhány férfi és jó messze tőlük, külön az asszo­nyok. A kenyér-ruhákat már összecsavarták, belekötötték a I késeket is, pihentek a terebé- ! lyes fa árnyékában. A bátrabb- I ja — néhány legényféle — kö- j zéjük húzódott, és egyik vala- ! mi olyasfélét mondott a mel- j lettük ülő lányoknak, hogy ! azért küldték őket ide, mert az asszonyok nem jól dolgoz­nak. Elégedetlenek a munká­jukkal. De már ugrott is on­nan. Idegen liba jön a csapat­ba és még nyújtogatja is a nyakát, csipkelődik? Még csak ez hiányzott. EBÉD UTÁN, bár még min­dig szótlanul, de már békéseb­ben kezdtek a munkához. Szép dolog az, hogy ebben a szövet­kezetben az asszonyok ilyen lelkesen küzdenek a munká­ért, a 200 egységért. Elnéztem, már az első sorban méterekkel lehagyták a férfiakat! (D. M.) Ismét híres lesz a verpeléti dohány Kis falu — nagy gondjai Az autó egymásutim nyeli a kanyarokat. Azt hinné az em­ber, soha nem ér réget a szer­pentin. A nagyobb üdülőket — Mátrafüredet, Mátraházát, Ga­lyatetőt — már elhagytuk. Ko­csink a festőién szép, és vad­regényes Mátra három kis he­gyifalujába (Mátraszentimrére, Mátraszentistvánra, Mátraszent- lászlóra) igyekszik. Az út is iga­zán szép, de ezek az apróházú hegyifalucskák még szebbek. Lenn, Gyöngyösön már a nyár 30 fokos melege uralkodik, de idefent mégcsak most jött el a tavasz. A kertekben még orgona virágzik. Illatát alig győzzük magunkba szívni. Nem titkoljuk, megtépáztunk egy-két kerítést, hogy az egy hónappal később virágzó kedves virágból haza is vigyünk. De nemcsak az orgona, hanem a cseresznye és egyéb gyümölcsfák is most borultak vi­rágba. Három kis falu — Imre. Ist­ván és László. Mint testvérek. Külön nevük van, mégis össze­tartoznak. Egy községet képez­nek. Egy a sorsuk, egy a gond­juk. A házcsoportok között maga­sodó hegyek nem választják szét őket, az egy-két kilométeres út, mintha nem is lenne. Aki idejön, elgyönyörködik a táj szépségében, nem győzi ma­gába szívni a tiszta, ózondús le­vegőt, s azt hiszi, annak a né­hány száz embernek, aki itt él nem is lehet gondja-baja. Pe­dig dehogy nincs. Akadnak itt is problémák — úgy is mondhat­nánk, speciális gondok ezek. De térjünk be egy sörre, a Vidróczky-betyár csárdába. Ott az emberektől megtudunk egyet- mást. Szép meghitt kis fészek ez. Eredeti népi motívumok a berendezési tárgyakon, az étte­rem falán. Vidróezki-betyár éle­téről szóló festmények, faragá- ' sok és egyéb tárgyak. Láthatjuk a képen, amint toborozza híveit a betyárnak, vagy ahogy a két fa közötti távolságú, úgynevezett Vidróczky-rőffel méri a gazda­goktól ellopott ruhaanyagot a szegényeknek, amint ellenfele és riválisa megszerzi tőle talizmán számba menő fokosát, s a nőért leüti. A képek, a fafaragások , s a szépen megépített kandalló kel­lemessé teszi az itt pihenő szá­mára ezt a sok ezer forintért megépített csárdát. A múlt évek­ben egyszerre ezer vendég is töl- , tötte itt szabadságát. Most pe­dig... Most pedig a csárda üresen áll. Vezetője attól tart, hogy csődbe jut az egész üdültetés. Eddig mindössze négy vendég érkezett, s bizony a konyha fenntartása így sem kifizetődő. Akármilyen furcsán is hangzik az ittlakók gondjai is megegyez­nek a csárda gondjával. A hegyi faluban élők egyetlen pénzforrá­sa, az üdülővendég fogadása. Az a 118 hold föld, mely a három faluban van, veteménynek is ke­vés, s ráadásul az is milyen föld ... Egyszóval a szobák kia­dásával foglalkoztak, s ez hozott nekik pár forintot a konyhára. Most is erre várnak . . .— sajnos j eddig hiába.. Az IBUSZ, szerve- I zett üdülés biztosítása ürügyén lefoglalta a szobákat, de a ven­dégek azóta sem érkeznek. A szobák tisztán, rendbehozva vár­ják a vendégeket, de azok úgy látszik, nem akarnak jönni..... Dehogyis nem akarnának. Az itt levő négy pesti üdülő elmondja, hogy Pesten szinte ostromolják az IBUSZ-t mátraszentimrei szo­bák miatt, ott azonban elutasít­ják őket azzal, hogy minden szoba foglalt. Fejetlenség van tehát. S ez a fejetlenség a mátra­szentimrei emberek, s a pihen­ni vágyók rovására történik. Jó lenne hamarosan változtatni ezen. Már említettem, hogy 118 hold földjük van a 900 méter magas hegyi falu dolgozóinak. Sziklás, köves föld ez, csak ásó­val lehet dolgozni, s a mesgyék, a kiszedett kő miatt — idehord­ják azokat — már egy-két mé­ter szélesek. Mégis erről a föld­ről is annyit kémek a begyűj­tési hivatalnál és az adóhiva­talban, mint mondjuk egy jó földű alföldi faluban. Feltétle­nül igazságtalan ez. Jogos a pa­naszuk, segíteni kell rajta. A sziklás, meredek területen nem terem sok minden. Nagy hiány van gyümölcsben, zöldség­ben. Bár Gyöngyösről naponta többször járnak fel kocsik a fa­luba, a Kisker, mégsem szállít ide árut Egy fej salátáért Gyön­gyösre kell járni, vagy a Gá­lyára járó kofáktól kell megvá- sárolniok egy pár szem cse­resznyét méreg drágán. Pedig nemcsak a falusiak, hanem az üdülők is szeretnének friss gyü­mölcshöz jutni. Erre azonban hiába várnak. Mert bár a pavi­lon megvan, áruról a Kisker. Vállalat nem gondoskodik. Az egy hónappal ezelőtt beadott ez­zel kapcsolatos kérésükre még­csak nem is válaszolnak. Ugy- látszik túlsók a dolguk ahhoz, hogy a dolgozók kéréseivel fog­lalkozzanak. Kis falu ,nagy gondjai ezek. Egy sincs közte, mellyen ne le­hetne segíteni. Sürgősen kell te­hát intézkedni, s akkor nem jár­nak üresen a -buszok Mátraszenl- imrére, nem lesz néptelen a Vidróczky-csárda. Egyaránt kí­vánják ezt a mátrai emberek, és a pihenni vágyók.... Bódi János Verpeléten ismét teret hódít a dohány. Kicsit furcsa ezt hallani azoknak, akik úgy is­merik Verpelétet, mint a do- hánytermeies hazáját. Hogyan, hát eddig kevés dohányt ter­meltek Verpeléten? Ha a fen­tiek magyarázatát kutatjuk, vissza kell mennünk a század- fordulóig. Ez az időszak volt | Verpeléten a dohánytermesztés virágkora. Az öregek úgy em­lékeznek vissza erre az idő­szakra, hogy a Feiidebrő felé vezető út mindkét oldalán ha­talmas dohánytáblák húzódtak. A falu lakói közül nagyon sokan mesterei voltak a do­hánykertészkedésnek. S olyan hírük volt, hogy az Alföldre hívták őket a dohányt termel­ni akaró földbirtokosok. Évek múltán mind keveseb­bet és kevesebbet fizetett az állam a dohányért. Ezzel ma­gyarázható, hogy Verpeléten a dohánytermelők kezdtek át­térni a szőlőművelésre, mert ez sokkal jövedelmezőbbnek Ígér­kezett. Verpelét keleti részén levő homokos talaj kedvezett a szőlőnek is. A dohány ára olyan alacsony lett, hogy még a ráfordított munka értéke sem térült meg. így a dohányter­melést teljesen abbahagyták Mikor a 30-as években ismét hozzákezdtek a dohányterme­léshez, keresték a régi „kerti“ magját. Nem találtak egyet sem. A kerti helyett Virginiát honosítotak meg egész kis te­rületen. Néhány évvel ezelőtt megint mozgolódás támadt, eleinte még idegenkedtek, de később aztán a jó termés, a nagyobb jövedelem arra az elgondolásra késztette az embereket hogy szerződést kössenek a dohány- begyűjtővel Érdemesnek láttak, mert adókedvezményt kapnak, s a termelt dohányért kapott összeg, s a nagymennyiségű kész cigaretta nem megvetendő dolog. 1955-ben például a ter­melők átlagosan 400 négyszög­ölön! termelt dohánymennyi­ségért 5—6 ezer forintot kap­tak De nem a régi kertit ter­melik hanem főleg Virginiát, tiszait és szamosit. Ezek közül a Virginia bizonyult a legjobb­nak ízével, finomságával, za­matéval. Verpelét homoksági részén ahol most túlnyomórészt sző1 ő van, az öreg szőlőoltványok ki­halásával ismét dohánypalán­tákat ültetnek a homokos ta­lajba S egyre többen .. íme. ez a magyarázata annak hogy Verpeléten ismét teret hódít a dohány. A helyi Dózsa termelőszövet­kezetben 6 kát hoíldon termesz­tenek dohányt. Szakszerű ke­zelést kapnak a dohánypalán­ták, hiszen régi dohánykerté­szek gondjaira bízták őket. Bár a múlt évben nem sike­rült úgy, ahogy várták, mert egy hatalmas zápor elmosta a kiültetett palántákat, mégis jövedelmük 49 ezer forint volt. A községben a legjobb ered­ményt a dohánytermeltetési fe­lelős, Veres Károly érte el: 409 négyszögölön termelt dohányá­ért 9 ezer forint készpénzt és 19 ezer cigarettát kapott Az Alföldön, ahol egyénileg szárítják a dohányt, a 10 má­zsás mozgalomért szálltak sík­ra a termelők. Verpeléten,, ahol mesterségesen történik a szárí­tás, a termelők zöld állapotban adják át a dohánybegyűjtőnek a termést. Tehát itt nem a 19 mázsás átlagtermés a cél, hi­szen ezt úgy sem tudnák pon­tosan kiszámítani. A verpeléti dohánytermelők külön érte­kezleten vállalást tettek arra, hogy minden szaktudásukat igénybevéve, elérik holdanként az 55 mázsás dohánytermést. Ez a cél. S az előkészületek arra vallanak hogy meglesz aa 55 mázsa, főleg ha az időjárást viszoyok is kedveznek Hiszen a kellő talajelőkészítés meg­történt hozzáfogtak a kapálás­hoz, a kártevők elleni védeke­zést is megtették. Már csak a kedvező időjárásra várnak, s ha ez meglesz, sikerül a 4-sze- ri kapálás. A dohányszárító kamrák a falu szélén sorakoznak. Ide szállítják majd a termelők a szerződés értelmében a do­hányt. Jelenleg javítások foly­nak. Július 25-én, ha minden jól megy, megkezdik a szárí­tást. A mesterséges szárítással a Virginia levelei szép sárga színt kapnak és 48 óra alatt tökéletesen megszáradnak. In­nen kerülnek majd azután to­vább a dohánylevelek a nyír­egyházi, debreceni fermentáló üzemekbe. Uj fajtával is kísérleteznek. Molnár László az érdi kutató- intézetben egy a régihez ha­son)’ó dohányfélére bukkant. Jelenleg 2 holdra ültettek eb­ből a fajtából, állandóan figye­lik a növekedését, sőt fény- képfelvételeket is készítenek róla. Ha sikerüli, jövőre már 25 holdon ebből a fajtából ter­melnek. A verpeléti dolgozók köré­ben évről-évre növekszik az érdeklődés A jövő évben az eddigi 30 hold helyett előrefát- ható’ag 50 holdra kötnek szer­ződést. Egy község, ahol jól halad a szarvasmarhatenyésztés A mezőtárkányi csarnokba sie­tő aszonyokról egy pillantás alatt meg lehet tudni, milyen gaz­dák. Ha kis tejeskanna van a kezükben, minden bizonnyal egyéniek, és az egy tehénke fö­löslegét viszik beadni. Éppen a két kannások is lehetnek egyé­nileg dolgozók, de akkor már jól takarmányozott, bőven tejelő jószáguk lehet, ha ugyan nem A herédi Micsurin Tsz 30 hol­das kukoricaföldjén kapál Ze- torján Fajcsik István traktoros. Büszkén űl tüzes paripáján, sze­me a Zetor előtt kutat, hogy pontosan a sorok között halad­jon a négy kerék és a Zetor után kapcsolt kapáló. Mélyen a szemére húzott, legényesen fél­recsapott, barna kalapja alól két oldalt kibukkanó haját meg-meg- cibálja a langyos, nyári szellő. Amikor kiér a föld szélére, leál­lítja a motort, leugrik a földre. Jobb karján zsebkendő van ke­resztülkötve, alóla kipiroslik az erős naptól, leégett bőre. Leülünk az út mellé egy ki­csit beszélgetni: az életéről, a munkájáról. Szavai nyomán ki­bontakozik traktorista életének egy-egy érdekes mozzanata. Tizenhét éves korában került a gépállomásra. Azelőtt odahaza dolgozott a szüleinél. Barátja, aki traktorista volt — akkor még kevesen választották ezt a fog­lalkozást — sokat mesélt neki a gépállomásról. A tizenhét éves fiúnak megdobbant a szíve, ha meghallotta a motor zúgását. Aztán felült ő is a masinára, erre az érdekes, neki akkor még nem engedelmeskedő vasparipá­ra. Barátja magyarázgatta, ho­gyan kell beindítani, megállítani, jobbra fordulni, balra fordulni. Lázas kíváncsisággal várta az eredményt, amikor először— tel­jesen egyedül — megindította a Iraktoros élei motort, s megfordult vele. Azt a boldogságot, nem lehet leírni, amit akkor érzett. Engedelmcske- det neki a gép. S aztán barátja hívására, szülei akarata ellenére is, akik csak azt látták, hogy a géptől piszkos lesz az ember, csupa olaj, és fekete maszat — elment a Lőrinci Gépállomásra, — traktorosnak. Két hétig volt segéd-traktorvezető, aztán kine­vezték felelős gépvezetőnek. A traktorvezetői vizsgán kiváló eredményt ért el. Az elméleti és gyakorlati kérdésekre nagyon szépen és hozzáértően válaszolt. Második évben már brigádvezető lett. Majd egy év múlva bevo­nult katonának. A páncélosoknál műhelyparancsnok lett. Sokat tanult és tapasztalt. Akkor volt a legnyugodtabb, amikor beült gépébe és elindult a gyakorló­téré. Katonai teendőit kiválóan látta el, jutalomképpen két hetet töltött Siófokon. A múlt év no­vemberében szerelt le. Szíve is­mét visszavágyott a gépek közé, újra rá akart ülni tüzes paripá­jára. Bár abban az időben azokat a traktorosokat, akik nem váltak be, elküldték a gépállomásokról, őt visszavették, mert tudták, hogy jó munkás, ismeri és sze­reti a gépeket. Részt vett a téli gépjavításban. A tavaszi munkát március 10-e körül kezdték meg ketten barátjával Hegyaljai Jó­zseffel. Heréden szántottak vetet­tek, két termelőszövetkezetnek, a Micsurinak és az Oj Barázdának. Gépére úgy vigyázz, mint két szeme fényére. Senkit nem enged ráülni, mert ahogy mondja, el­romlik, s akkor vinni kell a gépállomásra, ami pedig időrablás, így lemarad a tervben, s keve­sebbet is keres. Amikor eljön a vasárnap, azt gondolná az ember, pihen. De nem. A háztáji földön is akad munka elég. Délután pedig jön a karbantartás, mert a gépre vi­gyázni kell nagyon. Kényes jó­szág az. Ha nem gondozzák, be­teg lesz, s nehezen gyógyul. A múlt vasárnap is éppen moziba mentek, már vetítették is a fil­met, amikor jött az üzenet: haj van a Zetorral. Otthagyták az előadást, s mentek megnézni, mi a baj. A javítás belenyúlt az éjszakába, de a Zetor másnap dolgozott Felesége olykor panaszt emel az ifjú férj ellen, hogy miért jár haza későn este. Jöhetne koráb­ban is. „Nem lehet“ — mondja a 24 éves férj csökönyösen. — A munkát el kell végezni. Amikor megkérdeztem, hogy mennyi földje van, így felelt: — Négyszáz hold. — Nem négyszáz az — mond­ja Hegyaljai, a barátja, — ha­nem ötszáz az Oj Barázdáéval. Közben Hegyaljai elvtárs tréfá­san int a fejével: Itt jön az „ispán“. A Micsurin Tsz növényter­mesztési brigádvezetője, az aki félig tréfásan, félig aggódva már mesziről odaszól: — Mi lesz «mberek? Pista’ így nem lesz meg ez a darab ma. —Dehogy nem— mondja Faj­csik István — meglesz ez ke­resztbe is, hosszába is. Addig dolgozunk ma, amíg készen nem lesz. — Mert tudod — viszi tovább a szót az „ispán,, odaát is kelle­ne kapálni, alig győzik az asz- szonyok. De ha így dolgoztok, mikor mentek át? — Holnap ott leszünk — monJ' " ’ Pista határozot­tan, :t velünk, aztán felül pájára, s megin­dult a 5 soron lefelé. wrró Barnabás kettő. S ha a vitt tej a hektó­hoz közel áll, vagy több hektó is, ezt már a termelőszövetkezet­ben, a közös teheneiktől fejték. A csarnokban a kifizetett ösz- szeg bizonyítja, hogy a gazdák ebben a községben is felismerték a szarvasmarha-tenyésztés jöve­delmezőségét. Számos példa bi­zonyítja: Halász Lajosnak a kö­zel múltban is 1000 forintot fi­zettek ki egy havi tejért, a Sza­badság tsz-nek pedig annyi pénzt, hogy tavaly minden hó­napban 5 forintot csak a tejpénz­ből osztott ki munkaegységen­ként. Ha a tehenészetből még több hasznot akarnak, növelni kell a község fejősleheneinek számát. Mezőlárkányban jelenleg 1110 az összes szarvasmarha, ebből 445 a tehén, — 59 darabbal, több mint az év első havában. Kr. egyéniek sajnos, most is huzakodnak a te­héntartástól, mondva: hogy té- len-nyáron egyaránt nagy lefog- laltságot jelent. Nem így a terme­lőszövetkezetek. A Szabadság, a Győzelem, és az Ezüst kalász minden évben nagyobb területen termel takarmánynövényt, mert egyre több jószág van bekötve a jászolhoz. Kiváló fajta teheneket vásárolnak — újabban már több­nyire saját pénzükből — ezért magas a fejésátlaguh: a Szabad­ság tsz-nek 20 tehéntől 14 liter is volt már. Évvégére 504-re kell növelni Mezőtárkány fejőstehén állomá­nyát. Ez akkor is sikerül, ha csak úgy számolunk, hogy a községnek jelenleg 79 előhasú üszője van, és ezek leellésével máris 79-el több tehén lesz. Vi­szont vannak, akik vásárlással akarnak tehénhez jutni. Ez a ter­vük a tsz-eknek is, amelyek még mindig istállót építenek, több­nyire szarvasmarhának. Az idei és a további években az állatte­nyésztés fejlődése tehát biztosí­tottnak látszik,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents