Népújság, 1956. május (35-42. szám)
1956-05-19 / 39. szám
1956. májas 19. Szombat NÉPÚJSÁG 5 A fisatvsmi Dóssá TSz felelőssége ESZTENDŐRŐL esztendőre nehéz ezreseket húz ki a hatvani Dózsa termelőszövetkezet tagjainak zsebéből a részesművelés. Nem győzték maguk megmunkálni a földet, feleseknek. harmadosoknak adták ki. Addig nem is volt sok ellenvetés, amíg csak a munkáról volt szó, de amikor a részesek elvitték a nekik járó terményt, bizony szűkén maradt a tagoknak osztásra, s ez elégedetlenséget szült. Nem lesz ez így jó — mondogatták, s minden ősszel megszületett a határozat, hogy a következő tavaszon egyetlen kapavágásnyi földet sem adnak ki. Tavaly már csak a dinnye és a paradicsom volt feles kézen, arra hivatkozva, nincs megfelelő szakember a j dinnyéhez. Az idén már ezen is változtattak, két dinnyekertész belépett a szövetkezetbe, kettő pedig elvállalta, hogy munkaegységre dolgozik. A szárazföldi és öntözéses kertészet minden gondját a 20 tagú kertész munkacsapat vállalta magára. Télen, amikor a szövetkezet terve készült, ismét szóba került, hogy a kertészet rendben van ugyan, de a szántófölddel baj lesz. Nem győzik meg a munkát a meglévő létszámmal. Javaslat is született: adjanak át néhány holdat, — terheivel együtt, egy-két éves használatra a Petőfi termelőszövetkezetnek, ahol sok a munkás, de kevés a föld. Akkor hallani sem akartak erről, úgy számoltak, hogy a gépállomás és az új belépők segítségével megbirkóznak a munkával. Nem is adtak át egyetlen holdat sem. A tavaszi vetés és szántás idején nem is volt még semmi baj, elvégezték időre, amikor azonban készülődni kezdtek a növényápolásra, kiderült, nem is lesz olyan könnyű a dolguk. Hogyan oldják meg — erről vitatkoztak az egyik közgyűlésen, végül is a tsz régi elnöke, Kovácsné javasolta, hogy a 150 hold kukoricából 120 holdat adjanak ki részeseknek — negyedébe. Nem volt sok ellenvetés, a javaslatot elfogadták. A határozatnak másnap jutott el a híre a városi pártbizottságra, s természetes, hogy ott nem helyeselték, hanem igyekeztek meggyőzni a szövetkezet tagjait a határozat helytelenségéről. A szövetkezet előbbrelátó, higgadtabb tagjai igazat adnak a pártbizottságnak, sokan azonban kereken kijelentették, hogy a párt- bizottság megsértette a szövetkezeti demokráciát azzal, hogy a közgyűlés határozatának helyességét kétségbe vonja, annak megváltoztatására igyekszik rábírni a tagokat, MEGSERTETTE-E valóban a szövetkezeti demokráciát a pártbizottság? A termelőszövetkezet alapszabálya többek között előírja: „A termelőszövetkezet közös gazdálkodási területe sem elidegenítés, sem bérbeadás által nem csökkenthető”. Az alapszabály törvény, ezer és ezer termelőszövetkezet törvénye, ennek betartására minden tag aláírással kötelezi magát a belépés napjától Ezt megváltoztatni egyetlen szövetkezetnek sincs joga. Akkor, amikor a pártbizottság elítéli e a helytelen határozatot, végső soron a törvénysértés ellen lépett fel, jogosan. De ettől még nem lesz rendben a tsz földje, — felelhetik erre a szövetkezet tagjai s igazuk is van. A szövetkezet helyzete ma nagyon nehéz, s megoldást kell találni. Jelenleg 981 hold szántóterületük van, s 91 oly tag. akire számítani lehet Ebből 14 fogatos. 19 az állat- tenyésztésben dolgozik, 20-an kertészetben vannak, és kb. 10 főt tesz ki az elnök, köny- j velő, magtáros és a különböző iparosok száma. A növénytermesztési brigádban összesen 28-an maradnak Nagyon kevés ez, még akkor is, ha a gépállomás dolgozói vállalták, hogy a kukoricát, cukorrépát háromszor géppel kapálják. Ahogy számolják, a 252 hold kapásból majdnem 10 hold megművelése jut egy-egy tagra, ebből öt hold kukorica. Ezenkívül minden férfire 9 hold rét kaszálása, minden asszonyra hat hold szénatermés begyűjtése, kazlazása Leszerződtek a gépállomással, de még így is, minden tagnak hozzávetőlegesen számítva 110 munkanapra van szüksége a fenmaradó kézi kapálás és a kaszálás elvégzésére. És ehhez legfeljebb másfél hónap áll rendelkezésükre. Ha csupán ezeket a számokat nézi az ember — és a szövetkezetben csak ezeket nézik — valóban nincs más megoldás, mint az, hogy kiadják a föld egy részét. De nem lehet csak ezt nézni. Nagyon sok „rejtett tartalékot” lehetne találni, hogy enyhítsék a munkaerőhiányt. Az állattenyésztők például szabad idejükben segíthetnének a kapálásban, — ezt tavaly is meg- j tették — a széna betakarítás- ' ban, hiszen nekik is érdekük, az állattenyésztés jövedelmét fokozná a jó takarmányellátás. Most úgy döntöttek a szövetkezetben a pártbizottság javaslatára, hogy nem negyedébe adják ki a földeket, hanem beszélnek a kívülállókkal: dolgozzanak munkaegységre. Nem járnak rosszabbul, s a szövetkezet 's jól jár, mert ha jó lesz az esztendő és jól foglalkoznak ezekkel a kívülállókkal, meg van a lehetőség arra .hogy beléptessék őket. így szaporodna a dolgos kéz a sző- j vetkezetben Azonban minden évben nem lehet ezt mégis-1 mételni. Gyökerében kellene ’ már felszámolni a hibát a sző- j vetkezetben, hogy megszűnjön az évről évre megismétlődő munkaerőhiány. LENNE ERRE ereje a szövetkezetnek, de ehhez az kellene, hogy sokkal jobban bízzanak magukban, a közös gazdálkodásban. Más lenne a helyzet, ha elsősorban a termelőszövetkezettől várná a főjövedelmet minden család. Akkor nem fordulna elő az, ami most, hogy itt a növényápolás ideje, minden perc kétszeresen sürgős, mert sok a munka és kevesen vannak, mégis a tagok többsége kijelentette: ezen a héten ne számítsanak rájuk, mert a háztáji kukoricát kapálják. Fontosabb számukra a 2—S ezer forintot hozó háztáji, mint a közös, ahonnan a jó munka után 20- 30 ezer forintot kaphatnának. De más példa is azt igazolja ,hogy nem bíznak a közösben. A szövetkezetben papír szerint több mint 110 család van. A vezetők azt mondják, 96 családra lehet számítani. A valóságban még ennyire sem. összesen 91—92 olyan tagja van a szövetkezetnek, akikre mindig számítani lehet. Nem azokról van szó, ahonnan a családfő évek óta üzembe jár dolgozni, s hogy megszűnjön a kétlaki élet. az asszony belépett a földdel a csoportba. Hiszen ezek legalább a háztájiban segítenek. Azokról a családokról van szó, ahonnan egysem jár a szövetkezetbe dolgozni, vagy csak egy és a többiek otthon vannak, ha ugyan éppen nem máshová járnak. Nagy Béláéktól például két nagylány jár máshová dolgozni. Kell a pénz — mondják a lányok is, a szülők is. A csoportban ritkán kapunk, s év végén sem túl nagy a részesedés. A két lány körülbelül 1600 forintot keres havonta. Ez egy esztendőben 19.200 forint. És ha a szövetkezetbe járnának? Ha a jelenleg máshol dolgozó 50 tsz fiatal a szövetkezetben keresné a megélhetést? Akkor nem 22 forintot érne egy munkaegység, mint tavaly, nem is 33-at, ahogy az idén tervezik, hanem legalább 50-et. Nem kellene évről-évre feleseknek, harmadosoknak kifizetni a tengersok pénzt s a két Nagy lány évi keresete nem 19 ezer forint lehetne, hanem legkevesebb 25 ezer forint. Ennyiből még több, még szebb stafírungra futná, s jobb megélhetésre. A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN kevés a kereset, ezt hajtogatják az emberek, ezért nem hozzák be a családtagokat dolgozni, hanem inkább elküldik máshová, ahol havonta. vagy kéthetenként számolják a fizetést. S közben megfelejtkeznek arról, éppen azért kevés a tsz-ben a jövedelem, mert nem győzik időben elvégezni a munkát, nem érhetnek el magasabb terméseredményeket s ráadásul a szűkösebb jövedelem egy részét is elviszik az idegenek. Ameddig nem változik meg ez a vélemény, míg nem bíznak jobban saját magukban, s nem törik meg ezt a „bűvös kört”, addig nem is lesz valóban jobb az élet a termelőszövetkezetben. S az is a tagokon, a vezetőkön múlik, hogy gyakrabban kapjanak pénzt. Nem hitelekből, mint ahogy évről évre csinálták, hanem a fejlettebb állat- tenyésztés jövedelméből, a kertészet korai terményeinek jövedelméből. Erre egész rövid időn belül is meg lehetne teremteni a lehetőségeket, s ezzel máris egy lépéssel közelebb hozzák a tagokat a szövetkezethez, hamarább látnák érdemesnek a családtagokat is behozni. De tovább is mehetünk egy lépéssel, amikor arról beszélünk, milyen károkat okoz a részesművelés, a családtagok távolmaradása a szövetkezeti munkától. A télen azt tervezték, hogy a gépállomás és az új belépők segítségével megoldják a problémákat. A gépállomás állja is a szavát, de új belépő bizony nem sok kopogtatott a szövetkezet ajtaján. Érthető is ez. Mi vonzza a kívülállókat a szövetkezethez, mikor azt látják ,hogy a szövetkezeti tagok is máshová mennek dolgozni, s közben földjeiket idegenekkel dolgoztatják meg? ÉRTHETŐ HÁT, hogy nem gyarapodik kellően a hatvani Dózsa tsz taglétszáma, s ezzel a tsz tagjai nem csak maguknak ártanak, hanem végső fokon hátráltatják az egész szövetkezeti mozgalom fejlődését Hatvanban. Vajon érzik-e kettős felelősségüket a Dózsa Tsz tagjai? DEÁK RÓZSI .4 külpolitikai iielyæet Az Egyesült Államok folytatni akarja a fegyverkezést — Bonnban hivatalosan nem nyilatkoznak — Az amerikai rádió diplomáciai tudósítója beszámol a moszkvai bejelentés amerikai visszhangjáról. „Washingtoni politikai körökben a Szovjetunió újabb leszerelési bejelentése vegyes visszhangot keltett — mondja a tudósító — any- nyit azonban mindenesetre elismernek, hogy egy helyes irányban tett lépésről van szó.” Wilson amerikai hadügyminiszter kedden kijelentette, hogy a szovjet haderőcsökkentés „egy lépés a helyes irányban”, de azt is hozzátette: E tény önmagában nem elegendő ahhoz, hogy változtassanak az Egyesült Államok jelenlegi katonai erőin.” — A TASZSZ tudósítója megjegyzi: az amerikai szenátus külügyi bizottságának tagjai attól tartanak, hogy a szovjet leszerelési nyilatkozat — különösen a semleges országokban — erősíteni fogja a Szovjetunió tekintélyét, és tovább gyengíti majd a NATO-t. A New Yorkból érkező jelentések beszámolnak arról, hogy az értéktőzsdén kedden a nyitás után az első órákban tovább hanyatlottak az árak, később azonban szilárdulási folyamat indult meg. záráskor az árfolyamok alig voltak alacsonyabbak a megelőző napinál. A jelentésekből kitűnik, hogy az áresés megszűnése és az árak megszilárdulása szorosan összefügg azokkal a nyilatkozatokkal, amelyekben a hivatalos körök bejelentették, hogy nem kell tartani az amerikai védelmi erőfeszítések gyengülésétől. A bonni kormánykörök a szovjet leszerelési bejelentést illetően továbbra is mély hallgatásba burkolóznak. A DPA bonni jelentése annyit elárul, hogy „illetékes bonni körök a nyugati hatalmakkal való megbeszélés során kívánják tisztázni” a szovjet tervet. Ugyanez a jelentés ismerteti a Kereszténydemokrata Unió parlamenti csoportjában kialakult véleményt. A nyugatnémet polgári sajtó józanabb orgánumai azoa a véleményen vannak, hogy a szovjet bejelentés őszinteségéhez nem fér semmi kétség. A MITTAG című lap hangsúlyozza, hogy a moszkvai döntés „rendkívül hatásos”, majd megjegyzi, hogy a most bejelentett 1,200 000 katona leszerelése után „gyakorlatilag kevesebb orosz lesz fegyverbe*, mint amerikai’. MOST BÚCSÚZUNK ÉS ELMEGYÜNK . . . Vége a négy esztendőnek, — búcsúznak a leánygimnázium növendékei is. Együtt vonulnak szeretett tanáraikkal, akiktől olyan sokat tanultak az esztendők során. fogorvoshoz készülök En voltaképpen rendkívül kitár ember vagyok. A sötét utcán is csak azért fütyülök, mert nótós kedvú volt az apám, s ha idin- kint hátranézek, az is csak azért van., hagy hallja-e valaki. Bátorságomat igazolja egyrészt nösülésem lénye, másrészt, hogy kész vagyok harcba indulni a KIK-kel, ha házam- tája szükséglete úgy kívánja és nem utolsósorban bátor vagyok azért, mert én egyenesen annak születtem. j Mindezek előrebocsá- ! fására azért volt szült- ! ség, hogy a felsorakoz- ! látott tények logikus és I megdönthetetlen erejét j szegezzem szembe az afféle alantas rágalmaknak, miszerint ón félek: a fogorvostól. A félés a bátorság hiánya, s ezt már Eukedymon görög bölcselő (a müveit én találtam meg őseim levéltárában) is megállapította időszámításunk és fogaim romlása előtt, saccolva, mintegy sokezer évvel. En azonban mint nuir bebizonyítottam bátor vagyok következésképpen, tehát nem félhetek, legkevésbé a fogorvosól Sít, én gyermekkoromtól mostanáig megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel viseltettem a fúré és lógó szerelmesei iránt, akik egy életen át mélyen együttérző szívvel, könny hullajtással távolítjak el ez odvas fogakat, az áldozatok, helyesebben a betegek legnagyobb gyönyörűségére. Hogy mégsem megyek el fogorvoshoz, bár fogaim állapota erre engem egyenesen predesztinálnék. En. nek nem a félés, nem. a szeretet és megbecsülés hiánya, és megcsalt nem is az az oka, hogy valaha még megtanulhatom gyermekkorom hiúbb álmát: nagyot sercinteni, célba és messze. Nem ennek egyetlen oka van, és ez az idő. Az idő, amely kevés, amely hol borús, hol derült, amely olyan szeszélyes es kiszámíthatatlan, mint a nő szerelme, kedve. Nekem az idő ellenségem, fogaimnak szövetségese, s rendre keresztül húzza számításomat. Egy hónapja, „alig“ valamivel több. hogy megpihenni készülök a gyönyörök székében, ahol minden fénylik, csillog, s ahonnan derült időben is csodálatos mélységek nyílnak • csillagos ég titkaiba, öt óra múlt, indulok a fogorvoshoz. Már ott vagyait a sarkon, s ekkor beborul az ég. Be. Már imént említett görög bölcs, megmondta, hogy a beborulás tossz előjel, eső is lehet belőle. S amilyen pecches vagyok megfázik az egész 'ogsorom, amelyet felizgatott, és legyöngitelt a szikrázó csillagok külső behatásra történő vizsgálata. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy azonnal vissza kell fordulnom. Majd holnap. Holnap távoli vidékre szólít hivatásom. Ai- tán újból öt óra múlt. elindulok a fogorvoshoz és véletlenül egy rendkívül régen látott ismerősömmel találkozók. Nem is jsmer meg. olyan •égen találkoztunk. De én megismertem. Meg én! Nekem ezzel beszélnem kell, hogy lássa milyen tökéletes a memóriám, mennyire nem felejtet lem el, mennyire becsülöm, értékelem — etcetera. De ha már megállók, nem hagyhatom ott egyszerűen jaképnél, mert ez illetlenség, és különben sem szalad el az a fogorvosi szék. Ki látott még szaladó fogorvosi széket? Én még fogorvost sem láttam. S ez így megy nap, mint nap. Tegnap éppen rendkívül meleg volt, izzadtam, egészen lel voltam hevülve, — s a fogorvosi váróterem huzatos. Kész tüdő- gyulladás Jól néznék ki a fogam után jöhetne a tüdőm. S nekem családom van, akikért felelősséggel tartozom a társadalom, s magam előtt. De ma, pont ebben a pillanatban eszembe iutott egy ragyogó öllel. Beleülök, bele én, abba az istenverte székbe, de csak egy fel- ! tétellel, — ha utánam j a fogorvos a helyemre ; ül. S aztán végre én ! is kezembe veszem ezt a csodálatos szer- \ számot, ezt a csillagokat, idevarázsoló fogót. S ehhez is bátorság ke 12..« Gyurkó Géza Búcsúztak a tanítóképzős fiúk is. Szülők, fiatalabb iskola* társaik között kanyargóit a vé gzősök sora, szemük már előre tekintett a holnap nagy feladatai felé. Az ősi diákváros idén végzős növendékeit búcsúztatta az Alma Materük. A tanítóképzős lányok dallal, de egy kicsit elszorult szívvel köszöntötték iskolájukat, nevelőjüket. A Szabab Ifjúság terjes ítésének április havi eredményei A megyei DISZ-bizottság vándorserlegét, az ifjúsági sajtó kiváló terjesztéséért áprilisban Eger város nyerte el. A versenyben a kővetkező sorrend alakult ki: t. Eger város, 2. pétervásári járás, 3. Gyöngyös város, 4. gyöngyösi járás, 5. Hatvan város, 6. füzesabonyi járás, 7. hevesi járás, 8. hatvani járás, 9. egri járás.
