Népújság, 1956. május (35-42. szám)
1956-05-16 / 38. szám
1956. május 16. szerda NÉPÚJSÁG 3 cÆ kcita cuti a ti eh itikumban. A ballagást mozgalmas napok előzték meg. A Hatvani bárók egykori kastélya olyan volt ezekben a napokban, mint a hangyaboly. Általános takarítás,, festés, dekorálás, ablak- tisztítás, díszítés folyosón, teremben egyaránt. Az alsó éves lányok, fiúk díszítették, csinosították a Vegyipari Technikum tantermeit, laboratóriumát, hálószobáit, dísztermét, hogy társaiknak, — akik mögött nemsokára bezárul az iskola kapuja, — felejthetetlen napot szerezzenek. A III. A-ban a lányok szorgalmasan varrják az életbe indulóknak az útitarisznyát. Nem akartak szólni tervükről, titkolóztak, de Varga Katalin azért csak elárúlja, hogy mit is terveznek negyedéves társaik búcsúztatására. — Mi, lányok tarisznyákat készítettünk, háziszőttes anyagra szép mintákat varrtunk. Emellé színes szalagokat adunk nekik monogrammal, s az évszámmal ellátva, hogy emlékezzenek ránk, ha kezükbe akad majd évek múltán. A fiúk díszes botot faragnak, benne lesz a tarisznyában a hagyományos pogácsa és a filléres is. Varga Katiék terve nem maradt sokáig titok. Szombaton délben Burján bácsi, az iskola- gondnok meghúzta az iskola harangját. A sötétruhás, világoskék, pirosszegélyű, arany- zsinóros sapkájú vegyipari érettségizők megindultak a harang szavára. Búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt .... vi sszhangozták a kedves ballagó búcsúzó dalt az intézet falai, s a szülők, tanárok, barátok, diáktársak és a balla- gók szemébé is könny szökött, ötvenkilenc érettségi előtt álló fiatal énekelte: az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz.... S búcsúztak tanáraiktól, nevelőiktől, a négy év alatt megszokott tantermektől, laboratóriumi felszerelésektől, készülékektől, a diákszálló termeitől. Nem könnyű dolog a válás, sok könnyel jár, de itt, ezen a ballagáson a búcsú könnyei közé örömkönnyek is vegyültek. Hisz 59 fiatal ember négy évi becsületes, jó munkájának befejező szakaszához érkezett. Négy év, amely után az élet hívja és várja a jó vegyész-szakembereket A hivatalos ünnepség nem tartott sokáig. Ballagás után a díszteremben a harmadikosok átvették az iskolazászlót, s a rövid műsor után megindult a beszélgetés, a tánc. Az érettségin túl mindegyiküknek már a nagy probléma jár eszében: megállom-e a helyemet az életben, valóra válik-e tévém. Herman Mátyás feldebrői ezt mondja: „Szeretnék jól érettségizni, s ha sikerül, orvosi egyetemre beiratkozni.” Reméljük, sikerül neki. Lini elvtárs, az iskola igazgatója is bízik ebben, hisz Herman Mátyás jelesrendű volt eddig. Kormos Ferenc, aki Balatonból került az iskolába, nem tanul tovább. „Jó szakemberré akarok válni. Ez a tervem — mondja —. Itt maradok Hatvanban, a Cukorgyári laboratóriumban.” Hegedűs Katinak, Varga Évának, Bóta Emilnek, s a többieknek is megvan a maguk terve. Hatan műszaki tiszti iskolára jelentkeztek. Egyik sem fél az állástalanságtól, hisz valamennyien tudják, hogy elhelyezkedésük biztosítva van. A végzősök zöme érettségi után Péten, Dorogon, Almásfüzitőn, Kazincbarcikán, Tatabányán vagy az ország más vidékein akar elhelyezkedni. Itt az iskolán valamennyien jól dolgoztak. Nem érdemtelenül kapják a vegyésztechnikusi oklevelet. Persze, amíg ez megvalósul, amíg a gyárak laboratóriumaiban elfoglalják helyüket, még egy kis idő van hátra. Ez alatt az idő alatt megfeszített munkára van szükség. Az érettségi jó elvégzése alapos felkészülést igényel. Tudják ezt a technikum növendékei is, ezért határoztak egyöntetűen úgy, hogy a felkészülés idejére is együtt maradnak az intézetben. Tanári segítséggel könnyebb a tanulás. Az idő eljár. Az érettségi ideje hamar eljön, s reméljük, Bóna Gyuláról, Mihály Katalinról, Varga Éváról és a többi végzett vegyésztechnikusról nemsokára üzemeinkben hallunk elismerő szavakat. Jó munkát, technikus fiatalok! Bódi János Még néhány nap . . . A tavaszi nap korareggeli sugaraiban diákok közelednek csoportosan a Dobó gimnázium felé. Nagy az élénkség. Sok érdekességgel és izgalommal telnek ezek a napok, különösen a negyedikeseknek. Néhány nap és bezárulnak mögöttük az osztálytermek ajtai, hogy az érettségi szünetben magabiztosan álljanak a szigorú bizottság elé ... Természetesen a negyedikesek között is akadnak olyanok, akik nem sokat törődnek a tanulással és a helyett, hogy komoly munkához látnának, inkább a lógást választják, hogy megmeneküljenek a barátságtalan egyesektől. Ezzel bizony nem sokat segítenek, mert könnyen meglepetés érheti őket, és akkor már késő lesz a bánat... De a legtöbb diák komolyan veszi a tanulást és ötöst ötös után szerez a tételek felelésében. Például Gonda Sándor IV. osztályos tanuló, aki még minden osztályt szín ötösen végzett, így hát nincs félnivalója az érettségitől. Ott majd kiderül, ki hogy készült fel a nagy erőpróbára. Sokat foglalkoztatja a diákokat a tabló készítése. Parázs viták folynak az osztályok között arról, hogy kié lesz a legsikerültebb. „Kikerülnek a kirakatokba, ott majd eldöntik, elbírálja az utca...." — mondja csillapítóan Kállai József egy-egy vita közben. Egyszóval nagy a lelkesedés, az izgalom a Dobó gimnázium öreg falai között. Érthető az izgalom: nem lesz köny- nyű jól szerepelni az élet „főpróbáján..." BOCSI JÓZSEF Dobó gimnáziumi tanuló Közösen eredményesebb és szórakoztatóbb az ismétlés Negyedikesekkel beszélgettem Búcsúznak a negyedikesek A visszaemlékezések napjai ezek most a középiskoláink fiainál, leányainál, akik vegyes érzelmekkel kezdik meg életük első nagy vizsgáját, az érettségit. Olyan átmeneti időszak ez, néha azt gondolják, hogy ők már nem is tagjai az iskolának, néha úgy érzik, hogy még diákok, s szívükben talán azok is maradnak mindig. Ilyen gondolatok ébredtek bennem, amikor a gyöngyösi Vak Bottyán általános gimnáziumba beléptem, hogy beszélgessek a IV. A) és B) osztály tanulóival. Elfoglaltam a tanárok ősi helyét, a katedrát, végignéztem a két osztályon. Csillogó szemek, kíváncsi tekintetek meredtek felém. De alighogy beszélgetni kezdtünk, felengedett a fagyos hangulat, s mindenkinek volt valami mondanivalója. Kérdeztem — mert hiszen ez a legnagyobb probléma — hányán akarnak továbbtanulni? Válasz: a két osztály 75 százaléka. Az első padsorból felállt egy kerek arcú, szőkés-bama hajú fiú és kissé lehajtott fejjel beszélni kezdett. — Csepelre megyek, szakmunkás akarok lenni. Ott az üzemben, ha majd dolgozom, könnyebben megy a tanulás is, mint itt az iskolában. Aztán szóba került az érettségi utáni élet, — itt különösen azokról volt szó, akik nem tanulnak tovább egyetemen, főiskolán. — Mindnyájan elhatározták továbbképzik magukat majd a szakmában, nem elégednek meg a középiskolában szerzett tudásukkal. S akik tovább tanulnak? Barna György malommérnök akar lenni. Berek Kati a IV. A)-ból orvos lesz. Benne már elég régen megérlelődött a vágy, hiszen odahaza napról-napra látta ,hogy mi az orvos hivatása, mert édesapja is a betegek gyógyításának szentelte életét. A tanulásról mindinkább elterelődött a szó. A kirándulások, az élményekkel teli szép kirándulások elevenedtek meg. Molnár Gyurka különösen egyre emlékszik vissza. A Népstadiont látogatták meg Budapesten. Szemtanúi lehettek annak a nagy sikernek, amit Ka- zi Aranka szerzett a magyar sportnak egy új világcsúcs felállításával. Visszaemlékezésének befejezéseképpen elmondta, hogy most, amikor elhagyják az iskolát, nem tudnak különbséget tenni a szebb- nél-szebb emlékek között. Beszélgettünk volna, de sajnos, az idő lejárt, búcsúzni kellett. (V. B.) a Szilágyi Erzsébet Még egy pár hét és kemény erőpróbára kerül sor. Tizenkét év eredményeiről adnak számost az érettségin a diákok. Tizenkét év érlelte, termelte bennük dússá a tudás gyümölcseit. Most, ezen a májusi dél- előttön búcsúztak iskolájuktól, tanáraiktól, ballagtak, hogy régi szép diákhagyomány szerint még egyszer végigjárják az udvart. Hosszú láncot alkotva, énekelték a búcsúdalt, Búcsúztak az új iskolától a Szilágyi Erzsébet gimnázium első végzős negyedikesei. Az iskolaudvar négyszögét a virágoktól alig látható szülők és ismerősök töltötték be. Köztük feltűnően sok fejkendős néni Ivádról, Makiárról, Szilvásváradról és Demjénről unokáikban és gyermekeikben gyönyörködtek. Az egyik öreg néni ráncos arcán könny pergett végig a meghatottságtól. Bordás Aranka negyedikes nagymamája, még soha sem járt ilyen helyen és szíve megtelt örömmel, gyönyörűséggel, hogy unokáját a ballagok közt láthatta. Osztályfőnökükkel, Szontagh Erzsébettel és Wolfinau Katalinnal az élen mentek a krémszínegyen- ruhájú lányok, majd a sötétkékruhás fiúk. leánygimnáziumtól Lassan felkúszik a nemzetiszín zászló, nyolc piros nyak- kendős úttörő sorakozik fel a búcsúzók előtt. Első osztályos kezdi a versikét és sorban a többiek felelevenítik az elmúlt esztendők kedves emlékeit. Majd Jakab Mária harmadikos búcsúztatja a 48 negyedikest, akiknek nevében a törékeny, szőke György Ilona válaszol. Hangja elfogódott, el-elcsuklik, visszaemlékezik az elmúlt évekre, arra. hogy a rideg iskolából az igazgató és a tanárok hogyan varázsoltak második otthont számukra, milyen szeretettel, gonddal tanították és nevelték őket. ígéretet tett, hogy az itt tanultakat az életben is hasznosítják és azokon a posztokon, ahova kerülnek, úgy dolgoznak majd, hogy méltók legyenek a Szilágyi Erzsébet leánygimnázium nevéhez. Körmendi Károly igazgató búcsúztató szavai után átadták az iskola aranykoszorús jelvényét a két negyedik osztály legjobbjainak: Fekete Júliának, Hegedűs Máriának, Jaksi Júliának, György Ilonának, Márk Judithnak és Ur- bán Ferencnek, majd a harmadikosok vették át a zászlót és az iskola emlékkönyvét a távozó negyedikesektől. VITA Merre tart ifjúságunk Y MERRE VEZETJÜK IFJÚSáGUNKüT ? Szocialista társadalmunk felépítésének egyik legfontosabb kérdése, merre tart ifjúságunk. Ugyanakkor önkénytelenül és méltán felvetődik a kérdés, vajon jói vezetjük-e őket az élet minden megnyilvánulásában, úgy a családban, iskolában és munkahelyeiken, mint pedig szórakozásaikban, sportolásaikban egyaránt. Nem kívánok soraimban foglakozni ifjúságunk jó és rossz oldalával, egyrészt azért, mert a téma mindenki előtt ismert, másrészt egy-két hozzászólásból már kiviláglott, vannak kimagaslóan jó példák, viszont ugyanakkor jelentkezik az árnyoldal is, talán nagyobb mértékben, mint szabadna. Ezúttal szívesebben térek rá arra, vajon ifjúságunk önmagától válik-e hasznos tagjává társadalmunknak vagy pedig a különböző helyeken történő ráhatások, a tervszerű nevelés útján. A nevelés hatalmas szerepét a haladó gondolkodók régen elismerték. Komenski. Apáczai Cseri, Kölcsey Ferenc mind hangoztatták a nevelés szükségességét, népünk fel- emelkedésének érdekében. Vizsgáljuk meg tehát a nevelés kérdését különböző területeken, legelsősorban a családban. Induljunk ki abból, sokkal könnyebb a gyermeket rendesen nevelni, mint átnevelni. Vajon megtesznek-e mindent a szülők ennek érdekében? A szülők a munkahelyeiken általában igyekeznek becsülettel megállni helyüket, a családban azonban megfeledkeznek arról, milyen társadalomban élnek. A szülők elsősorban önmaguktól követeljenek legtöbbet és a jó példának meg lesz a kedvező hatása. Tekintélyük igazságból fakadjon, melynek alapja életük, munkájuk, magatartásuk, állampolgári arculatuk legyen. Hazugságon alapul az a tekintély, amely mindent a kemény hangra, testi fenyítésre., vagy éppen a barátságra, vesztegetésre, babusgatásra tesz fel, mert ezáltal a gyermek esetleg engedelmes, de gyenge emberré serdül. A nevelés egy másik igen fontos területe az iskola, ahol szakképzett pedagógusok foglalkoznak a gyermekekkel és ha még vannak is elvétve oly jelenségek, amelyek pedagógusaink múltbeli téves nézeteiből fakadnak, úgy érezzük, iskolai nevelésünk jó irányban halad. Sokkal több a baj azon a részen, ahol azokkal a fiatalokkal találkozunk, akik a munkapadot választották életcélul és hamar megismerkedtek a jó keresettel, amit munkájuk után méltán megérdemelnek. A baj ott van, hogy sokan a rendelkezésükre álló összeget nem szüleik és saját- magúk életszínvonalának emelésére fordítják, hanem belevetik magukat a túlzott szórakozásokba, éjszakai mulatozásokba, vagy éppen túlságosan feltűnő öltözködésükkel kívánják a figyelmet magukra terelni. A fiatalság e rétegének nevelésére a különböző társadalmi szervezetekre, de különösen a DISZ-re hárít nagy munkát és következetes harcot kíván a ferde elhajlásokkal szemben. Itt kell rámutatnunk a sport szerepére, nevelőhatására. A fiatalok minél nagyobb tömegeit kell bevonni a sportolásba, meg kell ismertetni velük annak minden örömét és szépségét, egészséges testet és lelket formáló összes értékeit. Helyes irányban való neveléssel igen szép eredményeket érhetünk el fiataljainkkal, azonban vigyázni kell arra, hogy a sport ne váljon öncélúvá, mert az önmagáért űzött sportnak értékes nevelőhatása nincsen. Méltán felvetődik a kérdés, milyen módon vonjuk be fiataljainkat a rendszeres sportmunkába? A tanulóifjúság bevezetése aránylag könnyebb feladat, mert a testnevelési órákon megismerkedhetnek a különböző sportmozgásokkal, ugyanakkor részt vesznek az LMHK és MHK-sportmozga- lomban is. A dolgozó ifjúságnak sportköreinkbe az MHK testnevelési és sportmozgalmon keresztül való bevonása a nehezebb feladat, de nem megoldhatatlan és csak jó agitá- ciós munkát kíván. Sportköreinkre vár tehát a feladat, hogy az odakerült ifjúsággal szakképzett nevelők, edzők foglalkozzanak, természetesen állandó orvosi felügyelet mellett, hogy alkalmasak lehessenek nagyobb eredmények elérésére, ott ismerkedjenek meg a közösség nevelő hatásával, ahol megtanulnak önzetlenül küzdeni, harcolni klubszíneikért, városukért, hazájukért, szocialista társadalmunk felépítéséért. NAGY ANDRÁS labdarúgó edző Villanyhálózat bővítés a tanácstagok mozgósítására! Sok harc és erőfeszítés után a Mátravidéki Erőmű több dolgozójának régi kérése valósult meg nemrég. Az Erőmű és a Lőrinci község között vezető úton eddig még nem volt villanyvilágítás. Az üzem dolgozói, akik Lőrinci községben laknak, esténként és éjszakánként műszak után a sötétben botorkálva mentek haza a lakásukra. Ma már az úton és a dolgozók előtt ég a villany és több lakásban is bevezették a villanyvilágítást. Ehhez a munkához jelentős segítséget adott az üzem és sokat segítettek társadalmi munkákban a tanács mozgósításával a község dolgozói is. A dolgozók jelentős munkát vállaltak és 2200 méter villanyhálózat bővítését végezték el. A 73 ezer forintos beruházáshoz 14 ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. A tanácstagok közül különösen Szabó Ferenc elvtárs lelkes szervező munkáját illeti dicséret, aki a dolgozókkal együtt éjt nappallá téve, dolgozott a villanyhálózat kibővítéséért. Ma már az üzem és a község népe boldogan tekint erre az alkotásra, mely kényelmesebbé teszi dolgozóink életét. Ez a tény is bizonyítja, hogy a második ötéves terv kezdeti lépései Lőrinciben is megmutatkoznak. Tanácstagjainknak a jövőben is hasonló aktivitással kell 'támogatni az ilyen hasznos kezdeményezéseket. Gólya Mihály járási tanácstag * I Ötletes javaslat — megvalósult újítás: havi 25 ezer forint megtakarítás A Gyöngyösi Váltó és Kite-1 rőgyárban csak hengermaróból I havonta 10—12 darabot használtak fel, ami közel 40 ezer forint kiadást jelentett. Aradi Árpád üzemvezető, Kopcsó Béla művezető és Tóth József hegesztő elvtársak újítása azonban jelentősen csökkentette ezt a kiadást és ugyanakkor növelte a marók élettartamát. A régi gyakorlat ugyanis az volt, hogy a marók teljes egésze gyors acélból készült és ha elkopott az élük, a drága anyag nagyobb része használhatatlanná vált. Az újítás alapján — mivel a Budapesti Szerszám és Gépgyár nem vállalta — maguk elkészítették a I hengermarót és pedig nem I gyorsacélból, hanem a jóval olcsóbb és a célnak rugalmasságánál fogva inkább megfelelő szerszámacélból. Erre a testre kimaratva a maróélek helyét, forrasztották be különleges eljárással a gyorsacélból készült maróéleket. Ezzel az újítással nemes fémet megtakarítva, az előzetes számítások szerint havonta mintegy 20— 25 ezer forintot takarítanak meg. Az újítás jól bevált és már két hónap óta ilyen hengermarókkal dolgoznak. Az újítók most azon dolgoznak, hogy ezt az eljárást a többi fajta és formájú marókra is alkalmazni tudják.
