Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-05 / 35. szám

IM VUÄG miLTÄM! LGYESÚU£T[kI NÉPÚJSÁG I X . x. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1956. MÁJUS 5. SZOMBAT Kőssőntjük második ötéves tervünket Megjelent új ötéves tervünk tervezete, ott fekszik az asztalokon, ott olvassák az üzemekben és falvakban, az iskolákban és a kultúrházakban. A második ötéves terv újabb óriási lépés ragyogó célunk, a szocializmus építése felé. Az első ötéves terv időszakában hazánk a szocialista iparosítás politikája eredményeként fejlett ipari agrár or­szággá alakult át. A második ötéves tervben lerakjuk a szocializmus alapjait, egész népgazdaságunkat szocialista alapra helyezzük. A második ötéves terv megvalósítása könnyebb, de egyben nehezebb feladat is, mint az első volt. Könnyebb, mert van már tapasztalatunk, mert a szocializmust építő baráti államok és a Szovjetunió segítsége, az együttműkö­dés nemcsak nagyobb biztonságot, de szélesebb realitást is biztosít terveinkhez. De nehezebb, mert elsősorban nem sok országos méretű beruházással, hanem a nehézipar el­sődleges fejlesztése alapján a termelés műszaki színvona­lának és szervezettségének emelésével, a termelékenység fokozásával, az önköltség csökkentésével kívánjuk meg­oldani az ipari termelés 50 százalékos, a mezőgazdasági termelés 27 százalékos emelését. S ezek a számok most többet jelentenek, mint az elmúlt években, hiszen a termelés növekedésének minden egyes százaléka mögött háromszor annyi termékmennyiség sze­repel, mint az első ötéves terv időszakában. A beruházások jelentős részét, az elmúlt években viszonylag elmaradt anyag- és energiatermelés megjavítására kell fordítanunk. S mindezt úgy, hogy a dolgozók reálbére, mint az élet- színvonal emelésének alapvető mutatója, 25 százalékkal emelkedjen az ötéves terv ideje alatt. Nagyok és komolyak tehát a feladatok, kemény munkára, sok erőfeszítésre lesz szükség terveink megva­lósításához. De aki az irányelveket olvassa, nemcsak a feladatok nagyságát látja, hanem erőt, lelkesedést is me­rít a megkapó perspektívákból. Mert nem lehet lelkesedés nélkül olvasni, hogy a Tiszamenti Vegyi Kombinát, má­sodik ötéves tervünk legnagyobb létesítménye, milyen hatalmas mennyiségű műanyagot, s egyéb szintétikus ter­méket ad majd, hogy csaknem húszszor annyi kohó-kok­szot termelünk öt év múlva, mint napjainkban, hogy ke­reken másfélszer annyi kukoricát, négy millió mázsával több kenyérgabonát termelünk 1960-ban, mint 1950-ben. Hogy új üzemeket építünk Tiszapalkonyán és Vácon, Moi hácson és Pécsújhelyen, hogy másfélmillió rádiót, s 90.000 televíziós készüléket gyártunk, hogy öt év alatt 210 ezer lakást építünk, közel kétszer annyit, mint az első ötéves tervben. Nehéz volna csak megközelítőleg is felsorolni mindazokat a számokat, amelyek népünk jólétének emel­kedését, hazánk erejének növekedését, a szocializmus alapjainak lerakását jelenti. Második ötéves tervünk célkitűzései nagyszerű per­spektívát tárnak dolgozó népünk elé, s biztosítják hazánk termelőerőinek további fejlesztését. De mi a biztosíték, hogy mindezeket a terveket valóra is tudjuk váltani? Dolgozó népünk, hős munkásosztályunk, dolgozó pa­rasztságunk, néphez hű értelmiségünk 11 éves munkája, a párt vezető ereje a biztosíték erre. Munkájuk nyomán a felszabadulás óta eltelt történelmileg rövid idő alatt a tőkések, nagybirtokosok országából visszavonhatatlanul a dolgozó nép országa lett Magyarország. Nincs népünk ezer­éves történelmének mégegy olyan időszaka, amelyikben ilyen páratlan eredmények, ilyen mélyreható társadalmi, gazdasági és politikai változások mentek volna végbe. Ezekre az eredményekre joggal büszke egész dolgozó né­pünk, ezekre az eredményekre kősziklánál bátrabban épít­hetünk nagyszerű második ötéves tervünk sikerében. De saját erőnk mellett van még egy olyan biztosíték, amely joggal tölthet el bennünket hittel és bizodalommal, magabiztonsággal: az, hogy nem vagyunk egyedül. A béke­tábor országai, élen a Szovjetunióval, a Kölcsönös Gazda­sági és Segítségnyújtó Tanács keretében messzemenő tá­mogatást biztosítanak szocializmust építő népünknek. Nem kell mindent magunknak csinálni, tervünk belső, reális lehetőségekre, hazánk sajátos adottságaira épülhetett. Kü­lönösen nagy jelentőségű e nemzetközi együttműködés a gépiparban. Lehetővé teszi, hogy a gépiparnak azokat az ágait fejlesszük, amelyekre a legmegfelelőbb adottságok­kal rendelkezünk, hogy elsősorban azokat az ágazatokat fejlesszük, amelyek kevésbé anyagigényesek. Második ötéves tervünk ipari előirányzata is bizo­nyítja, hogy „most, amikor megvan a szocialista országok hatalmas közössége és ezeknek az országoknak a védelmi képessége és biztonsága az egész szocialista tábor ipari hatalmára támaszkodik, minden európai, népi demokrati­kus ország azoknak az iparágaknak a fejlesztésére, azok­nak a termékfajtáknak a termelésére specializálhatja ma­gát, amelyekben a legkedvezőbbek a természeti és gazdasá­gi feltételei“. Ez számunkra a népgazdaság fejlesztésének hatalmas, új erőforrása, második ötéves tervünk megvalósításának egyik döntő alapja. A második ötéves terv nagyszerű célkitűzései széles visszhangra találtak dolgozó népünkben. Az ötéves terv a népgazdaság további felvirágo ztatásának, a jólét emelésé­nek, a népi demokrácia erősítésének terve, s így a munkás- osztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, az egész dol­gozó nép legközvetlenebb ügye. Nem kétséges, hogy a ma­gyar dolgozó nép, pártunk vezetésével, barátai segítségé­vel, valóra váltja második ötéves tervünk nagyszerű fel­adatait, s ezzel győzelemre viszi a szocializmus ügyét ha­zánkban. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL; Megtartotta első ülését az egri járási pártbizottság. — Vita az ifjúság neveléséről. — Eredmé­nyes munkánk gyümölcse. — Hozzászólás az új ötéves terv irányelveihez. — Nyilatkozik a rendező. — Miért halad jól Karácsondon a begyűjtés? — A megyei labdarúgóbajnok­ság eredménye. Megháromszorozódott a leszál­lított áruk forgalma. Egy-egy vásárlásnál 50—100 forintot ta­karítanak meg a vásárlók. As erő, as egység, a pártba veteti mély bisalom kifejeső je volt a, 12. ssabad május 1 ünnepsége Egerben Hosszú hetek lázas készülő­dése után, rengeteg jósolgatá- sok közepette, hogy vajon mi­lyen lesz az idő, borúban, de melegen köszöntötte Eger vá­ros dolgozóit a 12. szabad má­jus elseje. Az ősrégi város már napokkal előbb ünnepi ruhát öltött. Ünnepi pirosat a házak, középületek, s harsogó zöldet a természet, amely ha orgonát nem is hozott még erre a ra­gyogó ünnepre, de a tavaszi virágok ezreivel borította a vá­rost szegélyező réteket. Kora reggel pattogó indulók ébresz­tették a nagy ünnepre a város dolgozóit. Az utcák korán be­népesültek, ünneplőbe öltözött emberek siettek mindenfelől a Kossuth térre, ahol az üzemek, iskolák, intézmények gyülekez­tek jelmondatos táblák, zász­lók alatt, várva a színpompás ünnepi felvonulás pillanatát. Talán még soha nem gyűlt össze ennyi ember, talán még soha nem volt ilyen gazdag, friss és vidám a május elseje, mint most. amikor húszezer ember 'élést a Dohánygyár dolgozói megindultak végig a Széchenyi utcán, hogy elvonul­janak a városi színháznál fel­állított díszemelvény előtt. Az egység, az erő, a vidámság és a rendíthetetlen hit a jövőben, ez jellemezte az ünnepi felvo­nulást, ezt hirdették a jelmon- datos táblák, ezt harsogta ezer és ezer torok. Kékruhás lányok hatalmas dohánylevelet vittek a kezükben, a dohánygyáriak jelvényét. A menetben táblák hirdették, hogy nemcsak a fel­vonulásban ötletben gazdag ez a gyár, hanem a munkában sem kell szégyenkezniük, Csi- zik Istvánná 160 százalékos teljesítménye is ezt igazolja. A dohánygyáriak után az Északáram, majd az Útfenn­tartó Vállalat dolgozói követ­keztek. Aztán felharsant az út­törők dobpergése, s fehér ing­ben, piros nyakkendőben fel­tűntek a kanyarban az általá­nos iskolások vidám dallal, virágkoszorúkkal, kis május­fákkal, s végeláthatatlan so­rokban vonultak el a díszemel­vény előtti S aztán korban fölfelé, jöt­tek a középiskolások, különö­sen megkapó volt a Szilágyi Erzsébet leánygimnázium ta­nulóinak felvonulása. Osztá­lyonként más-más ruhában — kék-fehér, piros — fegyelme­zett sorokban, zászlókkal ke­zükben vonultak a nézők sor­falai közöt. Azután a Tanító­képző, majd a Dobó gimnázium A Megyei Kórház dolgozói teherautón a Kreml makettjét vitték, s a vöröscsillagos to­ronyból, a díszemelvény előtt, kelt szárnyra sok-sok galamb, hirdetve a kórház, a város dol­gozóinak békevágyát. Az ön­kéntes Honvédelmi Szövetség alakulatai a rádiósok, repülő­sök, ejtőernyősök azt hirdet­ték felvonulásukkal, hogy né­pünknek van ereje megvédeni a békét, szépülő életét. S hogy életünk hogyan szépül, gaz­dagszik, azt a sok jelmondat, ötlet között ragyogóan példáz­ta az élüzem jelvénnyel ki­tüntetett Kiskereskedelmi Vál­lalat és a Tejipari Vállalat dol­gozóinak ötlete, kik hatalmas grafikonokon, szemléltető ké­peken mutatták be. mit jelent népünknek az árleszállítás. Az I-es pártkörzet után az élüzem jelvénnyel kitüntetett Erdőgazdaság dolgozói követ­keztek, kik teherautóikon az erdőgazdaság munkásainak a megváltozott életét, s a Bükk egyik színpompás részletét mu­tatták be. A felharsanó taps azt hir­Már két órája tart a felvonulás dette, hogy ismét új és meg­kapó ötlet teszi még színeseb­bé a felvonulást. A hatalmas farmotoros Ikarusz autóbusz kicsinyített mása siklott mél­tóságteljesen a menetben, a kormánynál 10 éves forma kis­fiú, az utasok is gyermekek. A kocsi rendszáma: 1956 május 1. Az AKÖV dolgozói köszöntöt­ték ezzel az ötlettel a munkás- osztály nagy ünnepét. Utánuk a vasút, a járási tanács, az Egri Nyomda Vállalat, a Bú­torgyár, a MÉSZÖV dolgozói következtek. S aztán hatalmas dübörgéssel befordultak a Sztá­lin útra a mezőgazdaság nehéz egységei, az egri gépállomás lánctalpas, féllánctalpas trak­torai. Zetorok, a legkülönbö­zőbb talajművelő gépekkel fel­szerelve, mintegy példázva munkásosztályunk segítő ere­jét. S hogy a gépállomás dol­gozói becsülettel teljesítik kö­telességüket, azt a traktorokra felszerelt táblák feliratai is igazolják. A gépállomás 137 százalékban teljesítette tavaszi, tervét, a DISZ-brigád 130 szá­zalékot ért el. s a Széchenyi utcából még mindig újabb és újabb töme­gek, újabb és újabb zászlóerdő kanyarodik be a nyílegyenes Sztálin útra. Egyenruhában, feszes sorokban, postakocsik­kal a Posta dolgozói jönnek, azután a helyiipari vállalatok, a Lakatosárugyár, termelvé- nyeikkel a város termelőszö­vetkezetei. A Finommechani­kai Vállalat ugyancsak termel- vényeivel, az Építőipari Válla­lat, a Sörgyár, a KTSZ-ek, s a Borforgalmi Vállalat híres bo­raival vonul széles sorokban. Űj kocsi tűnik fel, rajta egy kis gyógyszertár, s a rajta ülő gyógyszerészek serény munká­val készítik a várt gyógyszere­ket. Mondani sem kell, hogy a Gyógyszertár Vállalat dolgozói munkáját, életét mutatta be a felvonuláson ez az ötlet. Ha­talmas babakocsi gurul magá­tól, tömve gyerekekkel. Az­után 4—5 éves kis apróságok csöppnyi kis kocsikat tolnak, az Egri Babakocsigyár dolgozói köszöntik május elsejét, őket a Téglagyári Egyesülés, a kör­zetek dolgozói, a sportolók kö­\ vetik vidám dallal, harsogó jó- i kedvvel, lobogó zászlókkal. Majd három órát tartott a ; felvonulás, közel 20 ezer em- j bér köszöntötte az ünnepi me- i netben a világ dolgozóinak harcos, nagy seregszemléjét. Mert seregszemle volt ez is, 1 az erő, a békevágy, a munka győzelmeinek seregszemléje, hű kifejezője a párt iránti ren­díthetetlen hitnek és szeretet­nek a szovjet nép iránti mély­séges hálának. A. kétnapos ímnepnek nem befejező, csak megnyitója volt az ünnepi felvonulás. Déltájban már habzó sörrel, jó egri borral köszöntötték az egriek a 12. szabad május else­jét, s a délutáni esőt másnap kellemes, napfényes szép idő, 16 sportág sportversenye, kul­turális bemutatók feledtették. Szép volt, feledhetetlenül szép a 12. szabad május elseje, új erőt adott a munkához, máso­dik ötéves tervünk sikeres megvalósításához a város dol­gozóinak. Gyöngyösön is már kora reggel ünneplőru­hás emberek siettek a gyüle­kező hely felé. Reggel fél tíz­kor közel 10 ezer ember indult el hogy felvonulásával köszönt­se május elsejét, a munka ün­nepét. A különböző üzemek, vállalatok ötletesen mutatták be, hogyan dolgozik üzemük, a legjobbak táblákat vittek, melyen rajta volt, hány száza­lékos teljesítménnyel készültek erre a napra. Az AKÖV dol­gozói bemutatták, hogyan fej­lődött a közlekedésünk 1945- től napjainkig. Míg a felsza­badulás első évében rozoga ko­csikon közlekedtek, ma kényel­mes szép Ikaruszok szállítják a dolgozókat. Az Állami Áru­ház dolgozói bemutatták, mit hozott a dolgozóknak az árle­szállítás. A Kisker, dolgozói a béke jelképeként galambokat engedtek fel az ünnepi elnök­ség emelvénye előtt. A felvonulás a Batthányi té­ren ért véget. Itt a kultúrcso- portok színes kultúrműsorral szórakoztatták a résztvevőket. A bőséges étel-italellátásról a Vendéglátóipari Vállalat dolgo­zói gondoskodtak. Délután sport- és kultúrműsor volt, mindkettő sok néző előtt zaj­lott le, a gyöngyösiek vidám ünneplő kedvét ugyanis nem tudta az eső sem elmosni. Hatvanban Az ünnepi hangulatot a hű­vös, borús idő sem tudta el­rontani, jókedvűen ébredt a vá­ros. Ahová a zenekarok hang­ja nem jutott el, ott a rádió zenés ébresztője figyelmezte­tett a nagy ünnepre. Az ünne­pi felvonulás 10 órakor kezdő­dött. A menetet a Nagygombo­si Tangazdaság lovasbandériu­ma nyitotta meg, majd a város sokszáz tanulóifjúsága ének­szóval, tánccal vonult el a dísz­emelvény előtt. A fiatalok után a város legnagyobb üzemének, a Cukor- és Konzervgyár dol­gozói következtek a gyár ki­tüntetett munkásaival az élen. Majd sűrű, tömött sorokban a vasutasok jöttek. A pálya­fenntartás dolgozói virágból egy nagy május 1 jelvényt hoztak elől és minden dolgozó kabátján vörös szekfű díszlett. És sorba jöttek a többi üze­mek, termelőszövetkezetek, hi­vatalok dolgozói. A táblákon a jelmondatok mellett vörös és nemzetiszínű zászlók erdejé­ben a legjobb dolgozók nevei, akik kiváló munkasikerekkel készültek május 1 megünnep­lésére. A felvonulás a MTH is­kola növendékeinek szép. de­koratív menetével a Rákosi- parkban ért véget. fiataljai s egyforma kék mun­karuhában a fennállásuk 35. évfordulóját ünneplő Közgaz­dasági Technikum tanulói, a Mezőgazdasági Technikum, majd hatalmas DlSZ-emblé- mával a Pedagógiai Főiskola hallgatói vonultak el a dísz­emelvény előtt. Az iskolák után a megyei tanács, majd a városi tanács dolgozói következtek fegyel­mezett sorokban. S egymás­után vonultak el a díszemel­vénynél az üzemek, intézmé­nyek dolgozói. S felharsant a taps egy-egy kifejező ötlet, a dekoráció láttán.

Next

/
Thumbnails
Contents