Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-07 / 28. szám

1956. április 7. szombat NÉPÚJSÁG 3 Terjesszük a Koleszov-féle gyorsvágás munkamódszerei! — Eredményes tapasztalatcsere a gyöngyösi Váltógyárban — DIENES JÓZSEF, az Egri ‘Autójavító Vállalat többszörö­sen kitüntetett kiváló esztergá­lyosa, Ígéretéhez híven, szép dolgokkal, nagyszerű tervei megvalósításával íáradozik má­sodik ötéves tervünk sikeréért. Előzőleg már megyénk ' több ipari üzemében, többszáz vas­esztergályosnak mutatta be a Koleszov-fále gyorsvágás mun­kamódszerét. Nemrég Petőfibá- nya gépműhelyében legutóbb pedig a Gyöngyösi MÄV Kité­rőgyár Üzemi Vállalat dolgozói előtt mutatta be a híres szov­jet munkamódszert. Mindvégig élénk érdeklődés közepette, — mintegy 50 esztergályos kísérte figyelemmefl a gyöngyösi be­mutatót. Alaposan szemügyre vették a, báromélű késeket, s Dienes elvtárs ezek köszörü- lési, elkészítési módját is be­mutatta. Nemsokára pedig sa­ját szemével is láthatta min­denki, hogy milyen teljesítmé­nyekre képesek ezek a kések. Az emberek szoros gyűrű­ben állják körül a nagytelje­sítményű, modern esztergapa­dot. Dienes József otthonosan bánik a váltógyár gépeivel is. Befogja a vágásra szánt ten­gelynek való vastag acélhen­gert, gyakorlott mozdulatokkal lerögzíti a kést, kezdődhet a munka. Élesen sivít fel a nagy esztergagép motorja, hisz a legnagyobb fordulatszámmal in­dul. Dienes elvtárs biztos és gyakorlott mozdulattal állítja a kést az acélhengerhez. A há­rom élű kés pedig belemar. . Mint tüzes acélkígyók, röpköd­nek szerteszéjjel a vastag acélforgácsok, s a vágás rövid idő alatt tnár végig is halad a vastag acélhengeren. Űj bronzöntöde működik Gyöngyösön Üj részleg kezdte meg mun­káját nemrég a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat vas­öntödéjében. A vállalat dolgo­zói saját erőből, saját anyagaik felhasználásával készítették el a bronzöntődét, amely egyedüli a megyében. Az új részleg mű­ködése óta helyben is el tud­ják készíteni a bronzöntvé­nyeket, gépalkatrészeket, bronzcsapágyakat, s nem kell idegen vállalatokkal készítet­ni azokat. Jelenleg a mezőgaz­daság számára készít 1000 per­metező hordót az üzem és ezek bronzalkatrészeit is már itt öntötték ki. A vállalat legjobb öntő szakmunkásai, közöttük Bozsik István és Petes Imre végzik a bronzöntéseket és munkájukkal segítik az önkölt­ség csökkentését, a drága im­portanyagok gazdaságos fel- használását. A KOLESZOV kés jól állja a próbát. Újabb fogás követ­kezik. A kés most már nagyobb előtolási sebességgel vonul vé­gig a hengeren, a szemek kí­váncsian figyelnek. Nem szok­ták ezt a látványt, hisz a gyors­vágás még csak vendég ebben az üzemben. Dienes József pe­dig határozott, magabiztos kéz­zel irányítja kését. Ügy mint azt annak idején a Szovjetunióban tanulta, s négy éven át sikerrel is alkalmaz­ta. Biztos a dolgában, s mint mondani szokás^ igazán elemé­ben van. A kés pedig még né­hányszor végigvonul a henge­ren. nyomában lassanként a vastag acéldarabból fényes tengely kerekedik. Fényes és sima, mint a tükör, igazán tö­kéletes munka. Elégedetten nézi mindenki. A figyelő ar­cok mosolyra húzódnak s ha nem is mondják, belül mégis mindannyian elismeréssel adóz­nak ennek a biztoskezű, ügyes munkamódszer átadónak. — Szinte hihetetlen, hogy ennyi idő alatt elkészüljön — hangzik innen is, onnan is, Die­nes pedig a sikeres munka jól­eső érzésével simítja végig mégegyszer a munkadarabját; ismét győzelmet aratott, ötven ember előtt szerzett újabb te­kintélyt, s elismerést a Kole- szov módszernek. — Nem kétséges, hogy a Ko- leszov késekkel fele idő alatt el tudjuk végezni a megmun­kálást — ismeri el Horváth Miklós, az üzem egyik legjobb esztergályosa. — Én is sokat tanultam a mai bemutatón igen ügyes szerszámnak tartom a hárcmélü kést, amely nagy fogásmélység és előtolás esetén is a leggyorsabb fordulatszám mellett szinte pillanatok alatt képes a gyorsvágásra. — Na, és hogyan akarják al­kalmazni ezt a hasznos szovjet módszert? — Sajnos, kevés lehetőség van arra, hogy alkalmazzuk, mert nem végzünk sorozat- gyártásokat, munkánk jóré­sze apró munka, javítás és mind más és más jellegű. En­nek ellenére mégis készítünk Koleszov-késeket ’és a nagy munkadaraboknál, a nagyolás­nál remélhetőleg mi is jól tud juk majd hasznosítani a mai nap gazdag tapasztalatait. GYÖNGYÖSI útja alkalmá­ból a. Vas- és Fémipari Válla­lathoz is ellátogatott Dienes elvtárs, az ottani munkásoknak is igen sok hasznos tanácsot adott a szakszerű menetvágás­ra, a különböző gépek módosí­tására, a munkaidő ésszerűbb felhasználására. A szovjet ta­pasztalatok alapján adott ta­nácsot arra is hogyan előzhe­tik meg a forrasztások után a vidia-kés töréseket, összegezve a tapasztalatokat: megállapít­hatjuk, hogy Dienes elvtárs gyöngyösi útja nem volt hiába­való. (CS. I.) Fényképfelvétel készül azokról a gyerekekről, akik az Állami Áruház­ban vásárolnak Több megbecsülést az állattenyésztés dolgozóinak­Az Egri és gyöngyösi Állami Áru­házban azo­kat a gye­reket, akinek szülei az Áru­házban veszik meg - ruha ka­bát, cipő szükségletüket, fény­képpel jutalmazzák. Az Állami áruházban most kibővítették a részletfizetést is, részletre lehet vásárolni Dongó kerékpárt>s az 1500 forintos rádiót. Áprilisban jelentek meg az Állami Áru­házakban az újfajta férfi trencskószabású ballonkabátok, áruk mindössze 440 forint. a népújság æææ». ELINTÉZTE A recski szülők kéréssel for­dultak szerkesztőségünkhöz, hogy segítsünk nekik elintézni az óvoda bővítését, mert túlsá­gosan kicsi a hely erre. Ugyan­csak kérték, hogy amennyiben lehetséges, úgy a gyermekek ellátási keretét is emeljék meg. Közbenjárásunkra a megyei tanács helyt adott a recski anyák kérésének és intézkedés történt, hogy >az óvodát egy te­remmel bővítsék, ugyanakkor felemelik az étkeztetési keretet is, ami. által biztosítva lesz több gyermek számára is az étkeztetés. Hazánk egyetlen pektinüzemében Az országban, de még me­gyénkben is bizonyára kevesen hallottak arról, hogy a Hatva­ni Cukorgyár egyik üzemrésze­ként már öt-hat éve működik hazánk egyetlen pektin üzeme. S talán még kevésbé ismere­tes, hogy ez a kis üzemrész munkájával, termelésével ho­gyan szolgálja népgazdaságun­kat. A fiatal üzemrészből 50 ember serény munkája nyo­mán havonta 13—Ï4 vagon pektin indul el útjára, Ózd, Csépel és Diósgyőr öntödéjé­be és több textilipari üze­münkbe. Mi is tulajdonképpen a pek­tin? A cukorgyártás egyik mel­léktermékéből, a száraz répa­szeletből készült folyékony, sö­tétbarna színű, sűrű ragadós anyag, öntödéink a magkészí­tésnél használják fel kötő­anyagként. Drága importanya­gokat helyettesítenek a pektin- nel, amely szilárddá és simává teszi a homokformákat, s jóval kevesebb a selejt. Textilipa­runk a szövetek keményítésé- re, s a festésnél használja fel eredményesen. Ezenkívül fel­használják még ragasztónak, s műanyagiparunk számos más alapanyagának. Érdemes meg­említeni azt is, hogy tudomá- nyos kutatóink jelenleg szá­mos. jelentős kísérletet foly­tatnák a pektin többirányf fel- használására. Az üzem dolgozóinak évek óta nem kellett szégyenkezniök lemaradás miatt. Mindig ponto­san teljesítették tervüket. A tavalyihoz képest az idén 25 százalékkal emelkedett a ter­melés, mert nagy gondot for­dítottak az üzem bővítésére, fejlesztésére. Félmillió forintos beruházással többek között I egv új saválló vácumot, egy ! rozsdamentes feltárót, új duz­zasztó csigákat szereltek be, s mindezek a jó munkát, a több­termelést biztosítják. Az üzem fejlődésében nagy szerepük van a dolgozóknak is és eb­ben Fehér László lakatos érté­kes újításaival jár az élen. A fiatal üzem előtt, amely mun­kájával igen sok hasznot hajt népgazdaságunknak, a jövőben műszaki és gazdasági szem­pontból egyaránt igen nagy fejlődési lehetőségek állnak. Év végéig 50 családi ház terven felül elnökasszony BARÁTSÁGOS, széles arca, vidáman sugárzó, búzavirág­kék szeme, kedves mosolya és virágos ruhája, van az elnök­asszonynak. Szép nyugodtan üldögél az íróasztal mögött, kezét rajta nyugtatja, tekinte­tét meg nyájasan a szemben ülő arcára szögezi. Olyan sze­líden, magától értetődően bir­tokolja ezt a kis szobát, a kes­keny íróasztalt, a négyszögle­tes vidéki telefont, mintha vi­lágéletében itt ült volna ezen a szent helyen és elnökasz- szonynak szólították volna a betérők. Pedig éppen azt meséli, hogy nem mindig így folyt az élete, de még mennyire nem! „....Leánykoromban napszám­ba jártam az uradalomba.. Nem itt, hanem Szolnok me­gyében, mert én odavalósi va­gyok. Nem is járhattam több iskolát, csak hat osztályt, de már közben is ki-kimaradoz- tam, hogy édesapáméknak'se­gítsek. Aztán amikor ő bevo­nult katonának, még cseléd­nek is elszegődtem a városba. Négy hétig álltam a piacon, amíg felfogadtak. Kicsoda? Hát valami nagy úr, a nevére már nem emlékszem... „A felszabadulás után el­mentem kőműves munkára 45 őszén férjhez mentem. Kap­tunk két és fél hold földet, azt műveltem, a férjem meg el­járt dolgozni. Megszületett közben a kislányom. Nem volt ott óvoda, semmi, hátamra kö­töttem a kicsit, úgy jártam ki a földre. Akkoriban már tár­sadalmi munkát is végeztem az MNDSZ-ben, meg agitálni is jártam... 1950-ben párttag let­tem.” ÉS SOROLJA élete esemé­nyeit az elnökasszony. Amikor betoppantam hozzá és mond­tam. hogy róla szeretnék hal­lani, az életéről, elfogódottan nevetgélt. Mert hisz megszok­ta, hogy jönnek hozzá ismerő­sök, idegenek, s kérdezgetik, — de a falu dolgairól és nem magáról. „Honnan kezdjem, gyerekkoromtól?” „Jó lesz on­nan is.” Aztán belefogott és egyszeriben feltalálta magát. Mondja az életét, Tóth János- né, Maklártálya tanácselnöke életét, éppoly világosan, szaba­A Heves megyei Téglagyári Egyesülés üzemeinek dolgozói a kedvező idő beálltával nagy lendülettel fogtak hozzá az idő­járás okozta lemaradások pót­lásához. Teljesítményeik állandóan fokozódtak, s így mároius 28-án már 198 százalé­kos napi téglagyártási tervet teljesítettek. így sikerült elérni azt, hogy az üzemek teljesíteni tudták az április 4-e tisztele­tosan, de nem szárazon, ahogy a község ügyes-bajos dolgait taglalja. Ügy került a „tályák” vidé­kére, hogy a férje idevalósi, Andornaktályára s egyszer meglátogatták az anyósát, meg­tetszett neki a vidék. Aztán ide költöztek és beléptek a Lenin termelőszövetkezetbe. 1951 őszén. A következő év­ben.... — Amikor közigazgatási is­kolára vittek, azt hittem, majd adminisztrátor leszek valahol. Nagyon meglepődtem, amikor elnöknek tettek, tanácselnök­nek Maklártályára... — Nem ijedt meg a felelős­ségtől? — Hát...., gondoltam, ha az elvtársak meg mertek bízni ezzel a feladattal, akkor biz-' tosan meg is tudok birkózni vele. Meg aztán tudtam, hogy a tanácselnök munkája elsősor­ban politikai munka, azt pedig jobban elvégzem, mint egy ré­gi világbeli ember, akármilyen nagy tudása is van, mert én- érzem, hogy mi a helyes, mit kell csinálnom, ő pedig nem. Mihelyt idekerültem, beszél­tem a pártszervezettel, a se­gítségüket kértem. Azóta is jó a kapcsolat köztünk. — Hogy fogadták a faluban? — Jól. Igazán nem vettem észre, hogy rossz szemmel néz­nének. Az első időben ugyan voltak itt mindenféle furcsa­ságok. Ülök a szobában, egy­szer csak nyílik az ajtó, de csak egy résnyire. Látom, ku­kucskál be valaki... Mikor meg­kérdeztem, miért nem jönnek be, azt mondják: „Jaj, tetszik téré felajánlott hat családi ház építéséhez szükséges kész tég­lagyártási vállalásokat. Az Egyesülés dolgozói tud­ják azt, hogy az árvíz okozta károk helyreállításához sok tégla szükséges. Erre már tör­téntek szép felajánlások is. Az év végére 50 családi ház épí­téséhez szükséges téglát adnak terven felül az országnak. KurczveiJ István, MIT JELENT a jó állatte­nyésztés? „Az apci Béke Ter­melőszövetkezet 1953 tavaszán létesített juhászatot, de bizony a helytelen gondozás, takar­mányozás miatt a 150 anyából 54 márciusára csupán 83 ma­radt, kisbárány pedig egy sem volt. Talán le sem lehet pon­tosan mérni, mit jelentett egy jó juhász — Lovász Ferenc — munkája a Szövetkezetnek. Még nincs egy esztendeje, hogy idejött, s azóta már van 151 anyajuh, öt kos, 10 toklyó, és amire a legbüszkébbek, 53 óta az idén először 111 szép, egész­séges bárányuk” — Benárd Géza agronómus így ad választ levelében a feltett kérdésre. Oe más példával is bizonyít­hatjuk, mit jelent az. ha a ter­melőszövetkezet állattenyészté­sébe hozzáértő emberek ke­rülnek. „A verpeléti Dózsa Tsz-ben az évi bevétel több mint 50 százaléka az állattenyésztés­ből ered. A legjobb a sertéste­nyésztés, az elmúlt évben több mint 200 ezer forint jövedel­met hozott a tsz-nek. Az idén már 330 ezer forinton felüli bevételre számítanak. Ez mind Fehér György sertésgondozó jó munkáját dicséri — írja Hor­váth Ferenc. A mezőtárkányi Szabadság Termelőszövetkezet kitüntetett tehenésze is büsz­kén számolt be arról, hogy az elmúlt évben csupán a tejha­szonból öt forint munkaegység előleget oszthattak, épp azok­ban a hónapokban, amikor a növénytermesztés még nem adott jövedelmet. TERMELŐSZÖVETKEZE­TEINK jövedelmének egyik fő forrása a jó állattenyésztés. Éppen ezért úgy gondolhatná mindenki —.és joggal —, hogy az állattenyésztők a szövetke­zet legmegbecsültebb dolgozói közé tartoznak. Sajnos, ez nem így van. Termelőszövetkeze­teink egy részében nem övezi olyan megbecsülés az állatte­nyésztőket, — s ezen túlme­nően az egész állattenyésztési munkát —, mint amilyenre joggal tarthatnának igényt Miben mutatkozik ez meg? Nem is kell soká keresgélni, hogy példákat találjunk erre. Állatállománnyal rendelkező termelőszövetkezeteink 37 szá­zalékában még ma sincs állan­dó állattenyésztő brigád, a jó­szágok gondozását felváltva bízzák a tagokra. Mondani sem kell, hogy ilyen helyen nincs szilárd felelősség, nem ismer­hetik meg a jószágok termelési képességeit, nem jövedelmező az állattenyésztés, ezért elha­nyagolják, s ez előbb-utóbb az egész állomány leromlására ve­zet. Ezt pedig helyrehozni ne­héz és hosszú időt kíván. Sok helyen azért nem akad tudni, olyan ritkán lehetett jó kedvében találni a tanácsel­nököt...” NEVET EGY nagyot, szem­látomást furcsálja, hogy a ta­nácselnök jó, vagy rossz ked­vének valami köze lehetett a hivatalos tennivalókhoz. — Most már nem kukucs­kálnak? — A dehogy, jönnek be egye­nest. Most már nem félnek at­tól, hogy kizavarják őket. — Magának nem szokott rossz kedve lenni? — Mi tagadás, megesik, hogy felfortyanok valamiért, aztán előkerül a hétszentség... De igyekszem erről leszokni, féket rakni a számra. — Aztán milyen tennivalói vannak egy tanácselnöknek? — Van itt mindenféle. Inté­zem a' falubeliek ügyes-bajos dolgait, kéréseket, panaszokat, perpatvarokat, meg aztán a községfejlesztés, az adó, a be­szolgáltatás, a mezőgazdasági munkák, a tsz-ek, a tömeg­szervezetek, a jelentések,... — Szeret itt lenni? — IGEN. Nagyon szere­tem a községet. Olyan derék nép lakik erre, értelmesek, jó- akaratúak ... Hiszen civódás az akad nálunk is, de azért ér­tenek az emberek a jó szóból. Semmit sem kell kétszer mon­dani. — A férje mit csinál? — A „Kossuth tsz”-ben dol­gozik. — Brigádvezető? — Nem, csak egyszerű tsz- tag... — És nem furcsálja, hogy maga ilyen magas polcra ke­rült^ —- Nem, nem olyan ember az én férjem, ö maga nem szeret írni, olvasni, csak dol­gozni szeret, dé azt sose bánta, ha én közösségi ügyekkel fog­lalkoztam. Amikor elvittek egy félévre közigazgatási iskolára, azért sem szólt egy rossz szól sem. * Beszélgettem a faluban egy­két emberrel, szó esett arról is, hogy milyen volt itt a régi világban a községháza. Hogy féltek még csak felé is menni. Hogy a főjegyző úr goromba pokróc volt, hogy a teheneit .csutakoltatta, a lakását taka­rhatta a hivatalsegédekkel hogy csak a nagygazdákkal baráttfozott, csak azokhoz akadt jó szava... Meg egy se­reg más efféle. Amiben végeredményben semmi meglepő nincs. Épp oly törvényszerű, hogy a régi köz- igazgatás képviselője idegen volt a falu testében, úr, el­lenség, amilyen törvényszerű, hogy a község mai vezetője a népből jött, a legszegényebbek, az ágrólszakadt napszámosok sorából, s odatartozik ma is a falu népéhez. ÉS AZT hiszem, ha egy külföldinek, egy teljesen tájé­kozatlan embernek meg kelle­ne magyaráznom, mi az a népi hatalom, akkor egy egyszerű, tarkaruhás, búzavirágkéksze- mű asszonyról — a maklártá- lyai elnökasszonyról mesél nék neki. G ács András állandó dolgozó az állattenyész­tésben, mert kanásznak lenni lenézett mesterség. Ez a le­becsülés még a múltban gyö­kerezik. A falu legszegényebb legmegvetettebb emberei a pásztorok, a gulyások voltak, s ezt tartják egyesek még ma is. Pedig hol van már a ma jó­szággondozója a felszabadulás előttitől. Tanul s a tudo­mány és a gyakorlati tapasz­talat egyesítésével az egész közösség jólétét szolgálja. Aki ezt megérti, az tűzzel-vassal harcol a múlt ellen itt is, mert meglátja, hogy a fejlődést gá­tolja ez a lebecsülés. NEHÉZ, EGÉSZ embert kí­vánó munka, s termelőszövet­kezeteink egyrészében még sem sokat tesznek, hogy segít­senek, könnyebbé tegyék. Nem a különböző munkafolyamatok gépesítésére gondolunk, hiszen ezen a téren jelentős lépése­ket tettünk. Az állattenyész­tés megszakíthatatlan munka, fejni, etetni vasárnapon és ün­nepnapbkon is kell. s bizony alig akad olyan termelőszövet­kezet, ahol legalább egy-egy napra felváltanák az állandó állattenyésztőket. Pedig ennek a megoldása azt is jelentené, hogy több fiatal kerülne az ál­lattenyésztésbe, tapasztalt, idős juhászaink, tehenészeink, ser­téstenyésztőink átadhatnák a fiatalabbaknak az egész életen át szerzett hasznos tapasztala­tokat. Mikor az állattenyésztésről beszélünk, nem szabad szó nél­kül hagynunk azt sem, hogy termelőszövetkezeteink elég je­lentős részében többé-kevésbé elismerik ugyan, hogy az olt dolgozóknak soha sincs szabad­idejük, mégis féltékenyek a magasabb keresetre. A tarna- bodi Kossuth Termelőszövet­kezet két kiváló tehenésze: Kecskés Ferenc és Kovács Fe­renc derekas munkával elérte, hogy nemcsak a megyében, ha­nem országosan is az elsők között álltak 1954-ben. Istálló­átlaguk 18 kilogram volt. Ilyen magas termelésért ter­mészetesen magasabb munka­egység és fejenkint 700 forint prémium járt volna A tsz ré­gi vezetősége nem adta meg nekik, a . két tehenész a jogta­lanság láttán otthagyta a te­henészetet. Igaz, hogy a szö­vetkezet pillanatnyilag meg­takarított 1500 forintot a ki nem fizetett prémiumból, de a Kovácsékat követő tehené­szek lelkiismeretlen munkája miatt legkevesebb 100 ezer fo­rintot ráfizettek egy év alatt. Ma már visszahívták az egyik régi tehenészt, jobban meg is becsülik, de nagyon drága tan­díjat fizetett érte az egész szö­vetkezet. NEM MINDEGY, hogy ki és milyen hozzáértéssel dolgozik az állattenyésztésben. „A ma­gas tej hozam elérésére, kiváló tenyészállatok nevelésére nem elég csak a bőséges takar­mányalap. A gondozást, az ál­latok ápolását is meg kell ja­vítani, megfelelő hozzáértő, lelkiismeretes dolgozók beállí­tásával”, — írja levele befe­jező részében Horváth Ferenc. Érdemes ezt megszívlelni. En­nek felismerése egyben azt is jelenti majd, hogy termelőszö­vetkezeteinkben jobban meg­becsülik az állattenyésztőket. Ennek eredménye pedig a fej- 'ődő állattenyésztés, a növek­vő jövedelem lesz. Deák Rózsi momt ífNMOSHHU. 'WÁ — SÁGI JÓZSEF volt ke­reskedő és szállodabérlő, mát- rafüredi lakos nagymennyiségű cukor felvásárlásával 470 liter műbőrt készített és adott el, s a műbortól többen rosszul is lettek. A bíróság Sági Józse­fet egy évi és tíz hónapi bör­tönre ítélte. — ÖZV. LUDÁNYI JÓZSEF- NÉ gyöngyöstarjáni kulák a borforgalmiadó tartozására le­foglalt, több mint 400 liter bort elfogyasztotta. A bíróság nyolc hónapi börtönre ítélte, s elren­delte az amnesztiával törölt büntetésének kitöltését js.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents