Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-30 / 34. szám

1956. április 39. hétfő NÉPÚJSÁG 9 ^ ^ ^ Merre tart ifjúságunk? ÁLLAMPOLGÁRI KÖTELESSÉGÜNK Olyan évszakban vitázunk sorainkkal az ifjúság életéről, amikor a Horthy-rendszerben ilyenkor, tavasszal a fiatalok ezrei mentek summásnak, Hajmáskérre, Ercsibe, Kalo­csára és más helyekre. Ke­serves egy állapot volt az. Nem is tudom, szükséges-e ilyen messziről érékeltetni a mon­danivalómat. Mégis, ha már belefogtam, elmondom, lehet, hogy sok idősebb embernek roszul esik visszagondolni ar­ra a keserves életre, a juh-ho- dályra, a molyos lisztre, de nem árt, ha erről az életről is hallanak fiataljaink. Le kellett szerződni hat hó­napra, a fizetés aggodalom, gyötrelem. Hajnaltól egyelték a cukorrépát, este 9 óráig. Ezeken a helyeken dalolták azt, amit most a mezőszemerei kultúregyüttes énekel: „Sze­retőmnek szalma a feje alja”. Amikor este lett, nem esett jól a fiúknak beszélgetni a lá­nyokkal. Ki hová leült, onnét költötte fel kora hajnalban a summás gazda. Volt ennél még keservesebb helyzet is. Kisköre mellett a püspöki uradalomban az egyik cseléd sasos-behívót kapott. Azonnal be kellett vonulnia katonának. Feleségét hat apró gyerekkel hagyta odahaza. Nemsokára halálhírét hozták. Az intéző így vigasztalta az asszonyt: „ne búsuljon, férje a haza oltárán vérzett el”. Egy kora reggel alig egy pár napra a szomorú hír után a béresgaz­da lépett be a cselédlakásba Az asszonyhoz fordult és az intézőre hivatkozva, elmondta jövetele célját: „Pakoljatok össze. Munkaerő nincs a csa­ládban, a házba más költözik bele. Majd küldöm a szekeret”. Hiába volt a tiltakozás, megér­kezett az ökrös-szekér, egy de- réknyi szalmával. Kipakolták a nyoszolyát, a vedlett ládát és az asszony gyerekeivel sír­va követte a ballagó szekeret a kilátástalanságba. Vajon élnek-e még ezek a gyerekek? Igen, élnek. Édes­anyjukkal együtt. És a család­ban ma katonatiszt, vasbeton- szerelő, kubikus, és tanítónő van. De hány ilyen család van a mi járásunkban!! Vajon megvan-e a közöny az ifjú­ság ügye iránt az ilyen egy­szerű családból származó em­bereknél is? Sajnos, egy kis csoportjánál igen és ez társa- damunkra, a jövő nemzedékre nézve igen veszélyes. Sokan nem törődnek a gyermekük nevelésével. Több fiatal nem hallgat a szüleire, nem látja be, hogy az idősebbnek igaza van. Ehe­lyett makrancos, visszabeszél, sőt Sarudon is több olyan fia­tal van, aki vagány kifejezése­ket használva, szemtelenül be­szél az idősebbekkel. Hogyan beszélnek ezek a fiatalok a DISZ-ben? Füzesabonyban, amikor bál van, az „olyan” fiúk egy csoportba állnak, kol­lektíván kiszúrnak egy „spi­nét”, mondva egymásnak: jó kerekei vannak, mi? — (lába) így beszélnek, így viselkednek nagyon sokan. Úgy gondol­ják. ők Berentén, vagy Kazinc­barcikán dolgoznak, s őket senki nem bánthatja, tanít­hatja. Ezekből kerülnek ki azok, kik beszédükkel, öltözködésük­kel, frizurájukkal sokszor ki­gúnyolják saját fajtájukat. De mégis sok esetben a ruha alól, és a viselkedésből kitűnik, hogy nem meggyőződésből van ez a majmiolási szokás, hanem inkább divatból. Szihalmon volt egy jó pár eset, hogy a szülők kérték fiúkat: jól ke­resel, vegyél szép öltönyt ma­gadnak. „Majd tudja azt a bá­csi, csak legyen nyugodt — vá­laszolta apjának —, hogy mi­lyen kell”. Mikor aztán haza­jött, először is apja előtt va- gánykodott, hogy milyen nasztrót és jakót vett. — „Na, látja, mikor volt magának ilyen? Soha napkor” — Szép ruha, fiam —* bólogat az apja, csak szűk a szára”.. — „Nem ért maga ehhez, öreg fiú. Ez most a divat”. így beszélnek nagyon sokan az idősebbeknek, szüleiknek, a munkahelyeken pedig nem tudják megállni helyüket. Ide­haza pedig azzal dicsekszenek a fiataloknak, hogy- nem is dolgoznak, mégis mennyit ke­resnek. Valamennyiünk közös ügye, állampolgári kötelessége, hogy ezeket a fiatalokat a helyes útra vezessük. A legelső és legfontosabb a családi körben való nevelés. Ezután a legnagyobb feladatot a DISZ-nek kell magára vál­lalnia A DISZ-szervezetek tit­kárai, vezetőségi tagjai ismer­jék meg ezeket az embereket, munkában, szórakozásban, sza­vukkal és személyes példájuk­kal neveljék őket Nem igaz, hogy nem lehet ezeket a fia­talokat megváltoztatni. Szám­talan példa van már arra a mi járásunkban is, hogyan változtak meg az ilyen fiata­lok. Úgy gondolom, hogy ezek­nél az embereknél a nadrág­szár tágítása helyett a fejtágí­tás szükséges. Ennek sok mód­ja van. Változtak már meg úgy is fiatalok, hogy egy-egy rendezvény alkalmával rende­zői teendőkkel bízták meg őket, vagy DISZ csoportfelelősök lettek. Van olyan is, akit így nem lehet a jó útra téríteni. Mezőtárkányon a következőt tették a DISZ fiatalok. DISZ- gyűlésen, ahol 90 fiatal volt jelen, két fiatalt két hónapra kitiltottak a DISZ helyiségből és a kultúrházból. Másnap az egész falu tudta ezt, különösen a lányok táborába fűtött szét a híre. A két fiatal leverten, a többieket kerülve járt az ut­cán. Hogy megváltoztak-e? Meg! Az egyik nemsokára kér­te, hogy járhasson Petőfi isko­lára, mert tanulni szeretne. Szeretnék még megemlíteni egy-két hibát, amelyet tapasz­taltam. Sok DISZ alapszerve­zet vezetői a helytelen maga­tartásé fiatalok viselkedése fe­lett szemet hunytak, s ezzel a DISZ tekintélyét ássák alá. Arra gondolnak, hogy pajtá­sukkal nem viszik kenyértö­résre a dolgot, éppen ezért nem mondják meg hibáikat. Különösen a káli, a poroszlói, a füzesabonyi és a szihalmi DISZ szervezeteknél fordul ez elő: A másik: keveset foglalkoz­nak pedagógusaink az iskolá­ból kikerült fiatalokkal Ez szinte az egész járásban ta­pasztalható. A fiatal, amikor elhagyja az iskolát, úgy van, mint a kinőtt szárnyú galamb. Egyik helyről a másikra repül. A 15—18 éves fiatalok egy ideig csak megvannak, mert tart bennük az, amit nevelője hűségesen megmagyarázott, de később, ha nem foglalkoznak vele, elfelejti azt, még csak nem is köszön a nevelőjének... Hogyan oldjuk meg az ifjú­ság nevelését? Véleményem szerint a szülők, a pedagógu­sok és a DISZ szervezetek összefogásával, nevelő munká­jával. Sz. Kovács János Füzesabony, járási DISZ vb. Javítjuk a Termelési értekezletet tar­tottunk az üzem szivarka elő­készítési osztályán. Megtár­gyaltuk az elmúlt idő eredmé­nyeit és szóba jöttek a hibák is, amelyek az elmúlt időkben munkánkban tapasztalhatók voltak. Beszámolót az osztály művezetője tartott, aki név- szerint megemlítette a leg­szebb eredményt elért dolgo­zókat. így többek között Rozs­nyói Istvánné, Pápista János- né dohányválogató nőket, akik 153, illetve 152 százalékot ér­tek el. Gulyás József né keverő csoportját, melynek 155 száza­lék volt az átlagteljesítménye A dohányvágók közül pedig a 132 százalékot elért László Já­nost dicsérte meg. minőséget A beszámolóból minden je­lenlévő megállapíthatta, hogy az elkövetkezendő idő felada­tai komoly felkészültséget kí­vánnak. Elsősorban a gyárt­mányok minőségére kell ügyel­ni — mondotta a művezető. — A jobb minőségért, a Harmó­nia és az ötéves terv cigaret­ta anyagát kocsányozzuk, ez­zel remélhetőleg véget vetünk a sok jogos panasznak, ame- leyt a cigaretták „finánclábát” kifogásolják. Kocsányozásunk még nem tökéletes, de igyek­szünk, mint minden mást, ezt is tökéletesíteni. Licska Petemé, Egri Dohánygyár MÁJUS ELSEJÉK hn-TUT-TLruTjn-ri riJ-Ljrixi_njru-LJxrúJTjnLJTLrT_rTj-LJXjaTT_njTJT_njriJ^ Kelemen Károly KISKÖRE Betöltöttem már o hetven ' esztendőt, sok május elsejét megértem, de olyan szép, olyan felejthetetlen egyik sem volt számomra, mint 1919 má­jus elseje. Az volt az első esz­tendő Kiskörén is, amikor sza­badon ünnepeltünk. Napokkal előtte készültünk rá, csinosí­tottuk a házakat, az asszonyok vörös zászlókat varrtak. Jó­kor reggel keltünk aznap, ott gyülekeztünk néhányon a ka­tonatanács háza előtt. Én vol­tam a katona tanács elnöke, elindultam hát az élen, kezem­ben a vörös zászlóval. Bejár­tunk minden utcát, ahogy men­tünk, úgy nőtt a kis csapat. Az emberek kiálltak a kapu­ba, s jöttek velünk mindany- nyian, ünneplőbe öltözve, vi­dáman, nótaszóval. A fiatalok harsányan kiáltották: éljen a proletárdiktatúra! Mikor bejártuk az egész fa­lut, egy csapatban maradtunk, Holnap á megbeszélt he­lyen ... Adtuk tovább az üze­netet a sejt tagjainak. Május 1-re készültünk, ebben az év­s aznap mindenkinek joga volt beszélni, mindenki elmondhat­ta, ami a szívét nyomta. Utána este meg táncra perdült a falu apraja-nagyja, ünnepeltünk, volt mit ünnepelni. Ezen a ta­vaszon nem volt olyan család Kiskörén, amelyik nem mond­hatott volna magáénak leg­alább egy hold búzavetést. Ün­nepeltük azt, hogy nem lesz ötödén kapálás, hogy nem ti­zedén aratjuk a más gaboná­ját. Hogy végre a magunk urai leszünk. Ez volt az első szép május elsejénk, s a boldog ünnepen nem gondoltuk, hogy még nem jött el a mi szabad életünk ideje. A következő esztendőben sok-sok kommu­nista társammal együtt börtön­ben ültük meg ezt a napot. Hosszú harcos évek következ­tek, de valahányszor vissza­emlékeztünk az első szabad május elsejére, erőt merítet­tünk belőle. ben is úgy határoztunk, hogy kint a három községet övező erdőkben találkozunk. Eszten­dők óta ide jártunk fel, hogy megemlékezzünk a munka ün­nepéről. Lent a faluban, a kis bányatelepen szó sem lehetett volna erről. Mikor közeledett ez a nap, megsokszorozódott a csendőrök száma, kettesével sétáltak le s fel az utcán* s ha három ember összetalálkozott, már szétzavarták őket. Ekkora csoportosulástól is féltek. Nem akartuk kockára tenni az elv­társak szabadságát, minden emberre szükség volt, s abban az évben úgy is alaposan meg­tizedelte sorainkat a letartóz­tatás. Ügy terveztük hát, föl­megyünk az erdőbe, a központ­tól is vártunk valakit. Reggel korán keltem fel, az asszony kis szegényes csoma­got készített össze. Induló fél­be voltam, mikor megláttuk, egész csapat csendőr közeledik az utcán. Hozzánk jöttek, ti­zenkettőn, házkutatást tartani. Az asszonyt, a gyereket, meg az apóst átparancsolták a szomszédba. Menjetek csak nyugodtan — próbáltam nyug­tatni az asszonyt, — féltettem, akkor vártuk a második gye­reket. — Te itt maradsz! — kiabált rám a tiszthelyettes —■ és még láttam, a feleségem rémült te­kintettel nézett vissza. Marad­tam. Hozzáfogtak a kutatás­hoz. Nem volt egy talpalatt- nyi hely a csöpp lakásban, amit fel ne fordítottak volna. Egyenként hajtogatták szét a ruhákat, még a gyermekét is, kiforgatták a párnákat, szét­dobálták a bútort. Röplapokat kerestek. Közben a parancsnokuk két csendőrrel, faggatott: — Hol vannak a röpcédulák -.-, kik a társaid.:.. Hallgattam. Össze­szorítottam a fogam, tudtam: a házban úgysem találnak semmit. Hallgattam, mikor fel­forgatták a lakást, hallgattam, mikor ütöttek. Egész nap nap tartott Este hat óra felé járt az idő, mikor egy csendőr lépett be az ajtón, fehér papírlappal a kezében. — Tiszthelyettes úr! Ezt ta­láltuk a faluban. Ma délután szórták szét. Az elvtársak, mikor hírül vitték, mi van nálunk, világps nappal szétszórták a röpcédu­lákat, hogy à gyanút etlerel- jék rólam. A csendőrök befe­jezték a „munkájukat”, jegy­zőkönyvet vettek fel, beleírták, hogy a gyanú alaptalan volt* Ez azonban már nem változta­tott azon, hogy egész nap kí­noztak. 1929 május 1-én történt, és én soha sem felejtem el ezt a napot. Attól kezdve még job­ban gyűlöltem a Horthy-rend- szert, még többet dolgoztam, hogy ne ilyenek legyenek a május elsejék. TŐffiÉR JÁNOS PETŐFIBANYA nfjtjßiL niôzmkôk Az elhagyott malom , . . Gyöngyös szívétől nem mesz- sze, még a városon belül két emeletes, sárga gyárépület hú­zódik meg némán, vaksi sze­mekkel a környező házak kö­zött Kilenc esztendővel ez­előtt még malom volt, ma üres, kihasználatlan épület amelyet az illetékes felsőbb szervek örökös várakozásra kárhoztat­tak. Mondván: szükség lehet még erre a malomra bármi­kor. Ezt a „bármikor”-t az te­szi nagyon is kétségessé, hogy az üzemben lévő, korszerű vil­lanymalom egy műszakban is bőven ellátja a gyöngyösiek és a környékbeliek őrleni való­ját. De hátha..., mit lehet tudni... S e komoly érvek ered­ményeképpen kilenc éve ott hever az idő enyészetének ki­téve kilenc millió forint érté­kű szíj, ott van például az a kazán is, amelyet nagyon jól fel tudna használni a helybeli vágóhíd, s nem utolsó sorban ott van a két emeletes épület teljesen üresen és kihasználat­lanul. Annyi baj legyen, utóvégre bármikor szükség lehet a ma­lomra! és a belvárosi cipőbolt A földművesszövetkezetek feladata többek között a falusi és falusi jellegű területek áru­ellátása. Ezt minden szövetke­zeti szakember tudja s mondja is. Csak a cselekedetekkel van néha baj. mint például itt Gyöngyösön is. A város külső területein, például a püs­pöki részen is nagyon elkelne egy szép szövetkezeti bolt, mondjuk cipőbolt. Elkelne bi­zony, — ezért is nyüott a bel­városban, az állami áruháztól, a kisker. bolttól nem messze egy modem szövetkezeti cipő­bolt. A fentebb említett s állí­tólag tudott és mondott elv nagyobb dicsőségére. Úgy lát­szik, a földművesszövetkezeti fronton nem vág mindig egy­be a szó és a tett (Gy—ó) Cikkünk nyomán : Versenyben Eger tisztaságáért Lapunk április 21-i számá­ban cikk jelent meg a tiszta­ságról. Hozzászólásként sok le­vél érkezett szerkesztőségünk­be, írói szeretnék, ha városunk minél hamarabb s minél tisz­tább lenne. Az Egri V-ös szá­mú iskola vállalta, hogy a Sztálin út egyik szakaszát tisz­tán tartja, s védnökséget vál­lalt a Sztálin úti járdasávért is. Egyben versenyre hívja a többi iskolák úttörő csapatait a parkok védelméért. Lombosi István, az Északhevesmegyei Sütőipari Vállalat dolgozója ar­ról számolt be, hogy a Sütő­ipari Vállalat üzemei tisztasági versenyben állanak egymás­sal. Pászla János egri levele­zőnek az a javaslata, hogy a Dobó Múzeum kő fala mellett lévő köves utat füvesítsék. A vár alatti patika, a MÉH át- vevőhely. a Nagy-féle lakatos- műhely eiótt húzódó utca-sá- vot pedig virágbsítsáfc. Java­solja, hogy a MÉH Vállalatot költöztessék egy másik utcába, mert a papír- és tolihulladékot felcsapja à szél és ettől az egész Dobó utca szemetessé válik. Az MNDSZ városi szer­vezete pedig az asszonyokat hívja fel, hogy a házak előtt, ha lehetséges, csináljanak vi­rágos kertet, vagy legalább az ablakokba helyezzenek el vi­rágokat, így várják a váro­sunkba érkező vendégeket. Re­méljük, hogy az elkövetkezen­dő hetekben egyre többen, vállalatok, dolgozók, MNDSZ asszonyok és úttörők csatla­koznak majd Eger tisztasá­gáért folyó versenyhez, m 11 Névadó ünnepség a jubiláló Egri Közgazdasági Technikumban Kitüntették a gyöngyösi járás élenjáró szőlőtermelőit A gyöngyösi járásban az el­múlt esztendőben jó ered­ményt értek el a termelőszö­vetkezetek és az egyéni ter­melők egyaránt a szőlőter­mesztésben. A visontai Petőfi Termelőszövetkezetben pél­dául 34 holdon 30 mázsás át­lagtermést értek el. A jó ered­ményekért a Földművelésügyi Miniszter Csepje Andor elv­társnak, a tsz elnökének „Ki­váló termelőszövetkezeti tag” jelvényt adott. Hasonló kitün­tetésben részesült Bogdány I Lajos, az atkáid Micsurin Tsz biagádvezetője. Hovanyecz László agronómus a peronosz- póra jelzőállomáson végzett jó munkájáért a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést kapta. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok közül Srajber Lajos nagyrédei és Juhász László gyöngyöshalászi dolgozó pa­rasztok „Mintagazda” jelvényt kaptak. Kiss Lajos, szőlészeti agronómus Az egri Közgazdasági Tech­nikum május 2-án érdekesen és tanulságosan elképzelt ket­tős ünnepet tart Az iskola fennállásának 35. éves jubi­leumát ünnepük meg tanárai, öreg és ifjú diákjai s ezzel együtt veszik fel a nagy ma­gyar hazafi és internacionalis­ta, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a fasizmus elleni harc­ban mártírhalált halt Alpári Gyula nevét. Amikor tehát nagyot lépnek előre az Iskolaközösség szocia­lista szellemű kikovácsolása útján, ugyanakkor megszilár­dítják, elmélyítik az iskola haladó tradícióival és személy szerint egykori tanáraival és diákjaival való kapcsolataikat. Az ünnepség alkalmából ki­állításokat rendeznek az isko­la fejlődéstörténetéből, év­könyvet adnak ki, sokágú, ki­terjedt kulturáüs munkát vé­geznek. Alpári Gyula életét és mun­kásságát Komjáth Aladámé, Alpári Gyula egykori harcos­társa ismerteti. Fia, Alpári Pál elvtárs ..Emlékeim édes­apámról” címmel szólal fel. . A furcsa betegség ... mert ezt nem lehet, ké­rem, becsületes munkásem­berrel csinálni.... Én mindig azt mondom otthon is, pedig tessék elhinni, elvtárs, nehéz asszony a feleségem, maradi, tetszik tudni, de neki is azt mondom, hogy most más vi­lág van. Hogy most becsülete van a munkásnépnek. S ak­kor itt van ni.... .... Hogy én nem szeretek dolgozni? Ilyet már ne tessék nekem mondani. Tudom én, mi a szocializmus építése. Ve­lem nem lehet ilyen hangon beszélni, én a munkásosztály tagja vagyok, öntudatos em­ber voltam én világéletem­ben. Tessék tudomásul venni. De ha belepusztulok ebbe az egészségtelen munkába, ak­kor kérem, én már hiába le­szek öntudatos.... ....Ne mondja nekem, az elvtárs. hogy bezzeg a múlt­ban. M.iga akkor még hátul­gombolósba járt, amikor én már világhosszat munkát ke­restem. Bizony. Gyalog men­tem Pestre, de nem kaptam munkát, Budán aludtam a Gellért-hegyen, még tróger sem lehettem. Tudom én na­gyon jól, hogy mi volt a múlt, egyetlen porcikám sem kí­vánja vissza azt az áníivilá- got. ....Persze, hogy látom, de én beteg ember vagyok, tes­sék megérteni. Én nem bí­rom a füstgázt. Tudja maga is elvtárs, hogy a robbantás­nál micsoda füst van.... A szo­cializmusban a legfőbb érték az ember, vagy mi a fene. Ügy köhögök, hogy a tüdőm majd kijön a helyből, egészen tönkre megyek abba a füst­be. Szóval engedjenek el szép szerével... .... Hogy nem kapok mun­kát? Ne nevettesse ki magát, elvtársam, hát hol él maga? Még hogy nem kapok mun­kát! Minden újjamra, érti? — minden újjamra kapok. Kell az ember, hej, nagyon kell. .... Tudom, hogy mi kell a népnek, nem vagyok én mai gyerek. De hol tudok én már szenet adni, hisz már erőm sincs, én már teljesen roncs vagyok. Nézzen rám az elv­társ, hát tudok én szenet ter­melni? Na, úgy-e, hogy nem. Nekem pihenni kell egy ideig otthon. Ne írjon ki engem semmiféle orvos, öntudatos ember vagyok én, nem terhe­lem magam bajával az álla­mot. Pihenek otthon egy hó­napot, vagy kettőt, s aztán elmegyek valamelyik állami gazdaságba éjjeli őrnek. Az való már csak. nekem. Nem a kereset a fontos, elvtársam, mit számít most, mikor az egészségemről van szó. Adják ki a könyvem, elvtársak, roncs, beteg ember vagyok én, selejtje a termelésnek.... S két nap múlva Cifra Mi­hály, időszaki bányász, ^zsebé­ben munkakönyvével, fütyö- részve és nagy serényen ka- pálgatott a szőlőben, feledve, hogy voltaképp neki pihennie kellene. Otthon. De mit csi­náljon a magafajta ember, ha jó a napszám, s azonnal fizetik. Hűségjutalom? — messze van az. S különben is szüret után megy vissza a bá­nyába. Addigra meggyógyul a jó levegőn, egészséges lesz — egészen a jövő tavaszig. Mert ilyen furcsa ám Cifra Mihály betegsége. (gyurka)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents