Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-30 / 34. szám

1956. április 30. hétfő

NÉPÚJSÁG

számgép-exportban pedig tech- kell az anyag- és készáru-vesz- nikailag tökéletesített, újtípu- teséget.

sú gépek, a nagyteljesítményű ! marógépek, esztergák és köszörűk arányát. A finommechanikai exportban növekedjék az újfajta röntgenkészülékek, textilvizsgáló és elektromos mérőműszerek részesedése. A gépkivitel előirányzatait pontosan, a műszaki és minőségi követelményeknek megfelelően kell teljesíteni, és ebben fokozni kell az exporttermékeket előállító vállalatok anyagi érdekeltségét. ___

1

1. A könnyűiparban öt év alatt mintegy 25 százalékkal kell emelni a termelést, ezen belül a textiliparban hozzávetőlegesen 22 százalékkal, a konfekcióiparban 28 százalékkal, a cipőiparban 26 százalékkal, a bútorgyártásban 37 százalékkal, a papírgyártásban 55 százalékkal. A könnyűipar^ ba öt év alatt 2,3 milliárd forintot kell beruházni.

A könnyűipari termékek kisebb hányadát kell exportálni, mint az elmúlt években, ami lehetővé teszi, hogy belföldön 1960-ban 40 százalékkal több könnyűipari cikk kerüljön forgalomba, mint 1955-ben. A könnyűipari termékek minőségét meg kell javítani és választékát jelentősen ki kell bővíteni. A tartós, szép kivitelű, új könnyűipari termékek egész sorát kell forgalomba hozni. Elsősorban a jó minőségű textilanyagok, a jó kivitelű konfekcióáruk és lábbelik, valamint a szintetikus szálból készült különféle ruházati cikkek gyártását kell fejleszteni.

Minthogy a könnyűipar használ fel jelenleg legnagyobb mértékben külföldi nyersanyagot, jelentős erőfeszítésre van szükség a könnyűipar hazai anyagforrásainak kiszélesítése és a könnyűiparban íelhasz- nált importanyagok részarányának csökkentése érdekében. Üzembe kell helyezni új, évi

22,000 tonna teljesítőképességű szalmacellulóz-gyárat, fel kell építeni négy farost- és két for- gácslemez-üzemet. 1960-ban mintegy 27,500 tonna szalmacellulózt, 47,500 köbméter farost és forgácslemezt, és 22 000 tonna kenderrostot kell hazai nyersanyagból előállítani,

12. A második ötéves terv időszakában az élelmiszer- iparban a termelés 50—55 százalékkal növekedjék. A termelést hozzávetőlegesen a húsfeldolgozó-iparban 47 százalékkal, a baromfifeldolgozó- iparban 70 százalékkal, a kon' zerviparban 45 százalékkal, a tejiparban 48 százalékkal, az édesiparban 66 százalékkal kell növelni. Fokozni kell a koncentrált tápanyagok, a vita- mindűs készítmények gyártását, valamint a mélyhűtött főzelék- és gyümölcskészítmények termelését.

Az élelmiszeripari beruházásokra öt év alatt 2,3—2,4 milliárd forintot kell fordítani. A termelés kellő színvonalának elérése szükségessé teszi, hogy 1960-ban a cukoripar mintegy napi 3200 tonnával több cukorrépát, a tejipar napi 230,000 literrel több tejet, a baromfifeldolgozó-ipar évi 6000 tonnával több baromfit dolgozzon fel. A sörgyárak teljesítőképességét évi 775,000 hl-rel kell növelni. A hűtőházak befogadóképességét több mint 20,000 tonnával kell bővíteni.

Jelentősen javítani kell az élelmiszerek és egyéb termékek minőségét, bővíteni kell a választékot; higiénikusabbá kell tenni az élelmiszeripari cikkek termelését és csomagolását.

Az élelmiszeripar minden ágában jelentősen csökkenteni

13. Az állami helyiipari vállalatok és a kisipari termelő- szövetkezetek az eddiginél jelentősen nagyobb mértékben járuljanak hozzá a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásához; mind jobban elégítsék ki a javítási igényeket. A döntően helyi anyagokkal, helyi szükségletek ellátására dolgozó minisztériumi iparvállalatokat át kell adni a tanácsoknak. Ez utóbbiakat nem számítva, öt év alatt az állami és szövetkezeti helyiipar termelése mintegy 35 százalékkal emelkedjék. Nagy súlyt kell helyezni a helyi építőanyagipari termelés fejlesztésére.

Továbbra is biztosítani kell, hogy a magánkisipar részt vegyen a lakosság szükségleteinek kielégítésében.

Fejleszteni kell a háziipari tevékenységet és ki kell szélesíteni a háziipar termékeinek értékesítését. Gondot kell fordítani a népművészet és iparművészet termékeinek a lakosság körében való szélesebb elterjesztésére.

14. Az építőipart jelentősen fejleszteni kell, hogy képes legyen a beruházási és felújítási célkitűzéseknek megfelelően betölteni növekvő feladatát mind a lakásépítés, mind az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a népgazdaság többi területén előirányzott építkezések tervszerű megvalósításában. öt év alatt az építőipar termelése 54—56 százalékkal emelkedjék. Az építőiparba mintegy 1 milliárd forintot kell beruházni, ennek több mint kétharmadát új gépekre fordítsák.

Az építési tevékenység mesz- szemenő átalakítását kell megindítani, és ezzel az építkezések lényeges meggyorsítását és olcsóbbá tételét; az építőiparnak, főként a lakásépítkezésnek gyáripari jellegű szerelőiparrá való fokozatos átalakítását kell elérni.

Jelentősen fokozni kell az előregyártott vasbetonelemek és szerkezetek alkalmazását. Több mint nyolcszorosára kell növelni a felhasznált üreges téglák és falazóblokkok mennyiségét, Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell kislejté- sű tetőket építeni.

Az építőipar rendelkezésére álló gépek, berendezések és egyéb eszközök ésszerűbb kihasználása szükségessé teszi az építőipar szervezettségének fokozását, a jelenleg szétforgácsolt építőipari szervezet célszerű átalakítását.

15. Az ipar minden területén nagy gondot kell fordítani az anyagellátás megjavítására, a szükséges nyersanyagok, félkésztermékek és alkatrészek kellő időben való biztosítására. Szigorú tervszerűséget kell érvényesíteni mind a vállalatok egymás számára történő szállításainak lebonyolításában, mind az importanyagok és alkatrészek beszerzésében. Öt év alatt jelentősen növelni keli a központi állami anyagtartalékokat, és megfelelő, tervszerű színvonalon kell tartani a vállalati anyagkészleteket is. Ugyanakkor az eddiginél sokkal takarékosabban kell felhasználni a rendelkezésre álló nyersanyagokat és félkésztermékeket, és a legszigorúbban fel kell lépni az anyagpazarlás, a selejtgyártási ellen.

Növelni kell a dolgozók érdekeltségét az anyagok takarékos felhasználásában, ami a termelés folyamatosságának és gazdaságosságának egyik döntő feltétele.

során. Az elavult gépek fokozatos kicserélésére, új gépek és berendezések üzembehelyezésére az iparban öt év alatt a beruházásra és felújításra előirányzott összegekből összesen mintegy 14 miliárd forintot kell fordítani.

2. A gépesítés fokozását a villamosítás jelentős kiterjesztésével kell megalapozni. Az iparban egy munkásra jutó villamosenergia felhasználását hozzávetőlegesen 44 százalékkal, az 1955. évi 5766 kWó-ról 1960-ra mintegy 8300 kWó-ra, azaz gyorsabb ütemben kell növelni, mint a munka termelékenységét.

3. Széles körben kell alkalmazni a korszerű vegyi eljárásokat az ipar különböző területein. Fokozni kell vegyi eljárások segítségével a fémek korrózióvédelmét Az iparban felhasznált fémeket és egyes mezőgazdasági eredetű nyersanyagokat nagyobb mértékben kell helyettesíteni vegyipari termékekkel. Növelni kell a különböző melléktermékek és hulladékok vegyipari feldolgozását. Az egy lakosra eső műanyagtermelést 1960-ban 1,1

k.g-ra, az 1955. évinek több mint négyszeresére kell fokozni.

Jelentősen ki kell terjeszteni a termelési folyamatok ellenőrzésében és irányításában a műszerek használatát. Növelni kell a kórszerű rádiótechnikai, elektronikus berendezések alkalmazását az ipar különböző területein. A műszerellátásra fordított beruházásokat öt év alat két és félszeresére kell növelni.

5. Fordulatot kell elérni az energiatermelés és felhasználás gazdaságosságában. Arra kell törekedni, hogy a fűtőanyagokat olyan berendezésekben használják fel, amelyekben az eddiginél kedvezőbb hatásfokot lehet elérni. Növelni kell a jobb hatásfokkal hasznosítható, nemesített energiahordozók felhasználását. A szenek osztályozásával, dúsításával, vegyipari feldolgozásának fokozásával, a daraszenek portalanításával, korszerűbb tüzelési eljárások alkalmazásával, az energiaátalakító és felhasználó berendezések újjáalakításával és korszerűsítésével, új és jobb hatásfokú berendezések létesítésével, az erőművek és egyéb berendezések hulladékenergiájának hasznosításával 1960-ban ösz- szesen 3—3,5 millió tonna szenet kell megtakarítani. Az energiagazdálkodás megjavítására öt év alatt mintegy 500 millió forint beruházást, illetve felújítást kell biztosítani. Lényegesen növelni kell a Diesel-rendszerű erőgépek alkalmazását. 1957-től kezdve hazai célokra kizárólag Diesel-rendszerű traktorokat kell előállítani.

6. Lényegesen meg kell gyorsítani gyártmányaink korszerűsítését és a haladó technika követelményeinek megfelelő új gyártmányok kibocsátását. Gondoskodni kell korszerű gyártmányaink állandó továbbfejlesztéséről is. A gyártmányfejlesztésnél a hazai szükségletek lehető legjobb kielégítése mellett elsősorban a külkereskedelem igényeire, a kivitel gazdaságosságának fokozására kell tekintettel lenni. Ebből a szempontból különös gondot kell fordítani a termékekhez felhasznált anyagok, elsősorban importanyagok meny- nyiségének csökkentésére, a gépek súlyának leszállítására, a gyártmányok minőségének, tartósságának fokozására.

Az egyes iparágakban a főbb műszaki fejlesztési célkitűzések a következők:

a) A szénbányászatban fő feladat a bányaüzemek minél nagyobb részében a gépesítésre alkalmas fejtési rendszerek széleskörű kiterjesztése, a korszerű vágatbiztosítások alkalmazásának kiszélesítése, a robbantástechnikai fejlesztése, elsősorban a Kóta-féle millsze- kundumos robbantás elterjesztése, a külszíni és földalatti munkálatok gépesítése.

Az ötéves tervidőszak végére a géppel jövesztett és géppel felrakott szén mennyiségét mintegy tízszeresére kell emelni és ezzel el kell érni, hogy a jövesztés gépesítésének foka mintegy 9 százalékra, a rakodásé 22—25 százalékra emelkedjék. A munkahelyi szállítás gépesítésének foka 1960-bar 70 százalékot érjen el. Meg kell valósítani legalább három

bányaüzem teljes gépesítését.

b) A kőolajkutatás meggyorsítása szükségessé teszi a fúrási technológia fejlesztését. Szélesebb körben kell alkalmazni a jól bevált sugáröblíté- sű fúrást. El kell érni, hogy az ötéves terv végére a fúróberendezések 40 százaléka a legkorszerűbb turbinás eljárással működjék. A radioaktív és egyéb korszerű eljárások bevezetésével tökéletesíteni kell a fúrólyukak vizsgálatát. A kőolajtermelésnél — elsősorban a dél-zalai lelőhelyeken — a kutakba irányuló olajbeáramlás fokozására nagyobb mértékben kell másodlagos termelési eljárásokat alkalmazni.

c) A villamosenergia fejlesztése gazdaságosságának megjavítása céljából rá kell térni a jelenlegi berendezéseknél nagyobb teljesítőképességű és jobb hatásfokú kazánok és turbinák alkalmazására és ezzel el kell érni, hogy a nagy energiatelepek átlagos kazánteljesítménye 58 százalékkal, az áramfejlesztő gépegységek átlagos teljesítménye 48 százalékkal növekedjék. Az energiaszolgáltatás biztonsága érdekében mind az országos

120,000 voltos, mind a közép- feszültségű vezetékeken fokozni kell a távolságvédelmi, föld- zárlat-védelmi és önműködő visszakapcsolást biztosító berendezések alkalmazását. Csökkenteni kell a hálózati veszteséget.

d) A vaskohászatban á nagy- olvasztóknál fokozatosan meg kell kezdeni a magas toroknyomás alkalmazását. A második ötéves terv végére a kohóknál az adagolást teljesen gépesíteni kell. Az acéltermelésben az ócskavasfelhasználás csökkentése céljából be kell vezetni a szélfrissítéses eljárást és az oxigén alkalmazását. 1960-ban a gyártott acél mintegy 10 százaléka konverteres eljárással készüljön. A hegesztett szerkezeteknél használt acélok folyási határát emelni kell. A hengerelésnél, kovácsolásnál, öntésnél olyan technológiai javításokat kell eszközölni, amelyekkel számottevő fajlagos anyagmegtakarítás érhető el. Meg kell oldani a kohászatban a hulladékenergiák és melléktermékek nagyobb mértékű hasznosítását.

e) A gépiparban számos korszerű, új gyártmány bevezetése mellett elsősorban a termelékenyebb és takarékosabb anyagfelhasználást lehetővé tér vő gyártási eljárások széleskörű alkalmazására van szükség. Nagymértékben kell fej leszteni a forgácsmentes megmunkáló gépek gyártását és alkalmazását hideg- és melegalakításhoz. Elsősorban az ex- center-prések, könnyű légkalapácsok, a hidraulikus kovácsprések és egyéb kovácsipari berendezések alkalmazását fokozni kell. A forgácsolási munkák és az anyagveszteség csökkentésére ki kell terjeszteni a porkohászati úton előállított alkatrészek gyártását, a korszerű gépi formázást, a centri- fugál-kokilla- és precíziós öntést, a fogaskerék-meleghen- gerlést és húzást, a hideg sajtolást, a süllyesztékes kovácsolást. Tökéletesíteni kell és szélesebb körben kell alkalmazni a hegesztést.

Fokozni kell a megmunkáló gépeknek szerszámokkal és készülékekkel való ellátását. Az autó. Diesel-motor, Diesel-mozdony, motorkerékpár és kerékpár gyártásánál nagyobb termelőképességű célgépek alkalmazására kell rátérni.

A gépiparban az üzemek tervszerű, tudományos alapokon nyugvó szakosításának és együttműködésének fejlesztésével meg kell teremteni a nagy termelékenységű tömeg- gyártás alapfeltételeit. Ennek előmozdítására szélesebb körben kell olyan gépcsaládokat létrehozni, amelyeken belül különféle teljesítményű és különféle célokra szolgáló gépek nagymértékben azonos alkatrészekből, szerelési egységekből épülnek fel. A szerszám,'í I i

II. Az ipát* műszaki színvonala

Az egész népgazdaság további fejlődése megköveteli, hogy a második ötéves terv során az ipar minden ágában a műszaki színvonal gyors ütemben emelkedjék. A nemzetközi munkamegosztásra támaszkodva, s felhasználva a szocialista tábor és a tőkés országok legjobb tapasztalatait, biztosítani kell a rohamosan fejlődő technika eredményeinek fokozott meghonosítását, az élenjáró tapasztalatok széleskörű elterjesztését és ezzel a műszaki haladás jelentékeny meggyorsítását.

A technika fejlesztésére rendelkezésre álló eszközöket a következő alapvető feladatok megoldására kell összpontosítani;

1. A munka termelékenységének növelése és a dolgozók munkakörülményeinek javítása érdekében jelentékenyen fokozni kell a termelőfolyamatok, mindenekelőtt a nehéz fizikai és egészségre ártalmas munkák gépesítését. A fő folyamatok mellett fokozottan törekedni kell a kisegítő és a meliékmunkák gépesítésére és ezáltal el kell érni, hogy az iparban dolgozó munkások minél nagyobb részét a termelés alapfolyamatában lehessen foglalkoztatni-. Egyes területeken meg kell kezdeni és ki kell terjeszteni a termelőfolyamatok automatizálását. Jelentékenyen növelni kell a gépi beruházásokat oly módon, hogy egy új munkásra közel négyszer annyi gépi beruházás jusson, mint az első ötéves ten'

gép-ipar és az autóipar számára szakosított öntőüzemet, különféle gépalkatrészek megmunkálására nagy teljesítőképességű kovácsolóüzemet kell létesíteni, normál-alkatrészeket gyártó speciális üzemeket kell szervezni. A szakosított üzemek magasfokú gépesítéssel működjenek.

A híradástechnikai iparban a vacuumtechnikai, átviteltechnikai és mikrohullámú berendezések egész soránál, valamint a rádiótechnika terén a legfejlettebb műszaki színvonalat kell elérni. A híradás- technikai ipar valamennyi ágában fontos feladat a berendezések és alkatrészek miniatűr kivitelezése és szélsőséges klimatikus viszonyokkal szembeni ellenállásuk fokozása. Előre kell vinni a különböző félvezetők kutatását és alkalmazását. Ki kell fejleszteni számos különleges híradástechnikai anyag hazai gyártását.

f) A vegyiparban a korszerű technológiai folyamatok egész sorát, köztük új nagynyomású, magas hőfokú és katalitikus eljárásokat kell alkalmazni, elsősorban a földgáz feldolgozásánál. A szakaszos termelésről több területen folyamatos termelésre kell rátérni. A vegyipari folyamatokat a technológia korszerűsítésével meg kell gyorsítani. Lényegesen fokozni kell a vegyi folyamatoknak műszerekkel való ellenőrzését.

Meg kell valósítani a barnaszén kokszosítását. A kőolajfeldolgozó iparban a nagyobb minőségi követelményeknek megfelelően elő kell készíteni a hidrokrakkoló eljárás nagyüzemi bevezetését.

Meg kell valósítani, illetve meg kell kezdeni a különböző ipari melléktermékek (pirit- pörk, vörös iszap) feldolgozását.

g) Az építőiparban célul kell kitűzni a munkaigényes és nehéz fizikai munkák fokozott gépesítését és az előregyártott elemek és szerkezetek felhasználásának nagymértékű fokozását. 1960-ra a földmunkák gépesítésének foka érje el a 67 százalékot, a betonkeverésé a 90 százalékot. Az előregyártóit elemeket és szerkezeteket emelő gépek számát kihasználásuk jelentős növelése mellett öt év alatt meg kell kétszerezni. Kiterjedtebben kell alkalmazni a gépeket a vakolás, parkettagyalulás, meszelés és festés elvégzésére. Az építőanyagiparban jelentősen fokozni kell a nyersanyagkitermelés, a szállítás és rakodás gépesítését és tovább kell fejleszteni az égetés technikáját.

h) A könnyűiparban fokozott ütemben kell folytatni az elavult termelőberendezések kicserélését, felújítását, hogy ezzel jelentős mértékben növekedjék a termelékenység. A textiliparban az automata szövőgépek számát 1960-ra 1955- höz képest két és félszeresére kell növelni. Megfelelő műszaki intézkedésekkel kell biztosítani, hogy 1960-ban a szintetikus fonalak aránya a selyem-, köttszövött és rövidáruiparban felhasznált összes selyemfonalhoz viszonyítva meghaladja a 17 százalékot (az 1955. évi mintegy 3 százalékkal szemben), a viszkóza műszál felhasználásának aránya a pamutiparban 16 százalék felett legyen (1955: 8 százalék), a farostlemez felhasználása a bútor- és vegyes faiparban az összes enyvezett lemezfelhasználás 94 százalékát érje el. (1955: 29 százalék).

i) Az élelmiszeriparban célul kell kitűzni a legmunkaigényesebb gyártási folyamatok gépesítését, a szalagrendszerű gyártás kiterjesztését, a műszerellátás fokozását, valamint egyes szintetikus vegyianyagok felhasználását. A konzerv-, cukor- és malomiparban fokozni kell az anyagmozgatás gépesítését.

Az ipar minden ágában növelni kell az anyagi ösztönzést a haladó technika elterjesztésére, a korszerű, új gyártmányok bevezetésére.

III. Mezőgazdaság

A mezőgazdaságban a második ötéves terv során egyidejűleg kettős feladatot kell megoldani: a termelés nagymértékű fellendítését és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikeres előrevitelét.

Az 1956—60. években a mezőgazdaságnak az első ötéves

terv időszakához képest mintegy 27 százalékkal több terméket kell biztosítania a népgazdaság növekvő szükségleteinek fedezésére, az életszínvonal emelésének megvalósítására. Ennek megfelelően 1960-ban a kenyérgabonatermés az 1955. évi 27 millió mázsáról kereken

30 millió mázsára ,a kukorica- termés 29 millió mázsáról mintegy 41 millió mázsára, a vágásra kerülő állatok összsúlya 8,5 millió mázsáról 11 millióra, a tejtermelés 1,5 milliárd 1-ről 2 milliárdra, a tojástermelés 1,4 milliárd darabról 1,8 milliárdra, a gyapjútermelés

58,000 mázsáról 100,000 mázsára emelkedjék. A termelés e nagyarányú növelését a mező- gazdaság anyagi ellátásának és műszaki fejlesztésének jelentős növelésével, a termelők érdekeltségének sokoldalú érvény rejuttatásával kell alátámasztani. Az átlagosnál nagyobb mértékben kell emelni a termelést az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben.

A szocialista nagyüzemi gazdálkodás mindinkább megmutatkozó előnyeire támaszkodva elő kell segíteni a termelőszövetkezetek felvirágzását és a termelőszövetkezeti mozgalom jelentős fejlődését, hogy 1960- ig a dolgozó parasztság többsége saját meggyőződéséből rátérjen a szövetkezeti gazdálkodás útjára és ezzel a tervidőszak végére a mezőgazdaságban túlsúlyba kerüljön a szocialista szektor.

A mezőgazdaságba öt év alatt állami eszközökből 13 milliárd forintot kell beruházni, 53 százalékkal többet, mint az első ötéves terv időszakában. Ehhez járul a termelő- szövetkezetek saját erőből történő, mintegy 1 milliárd forintos beruházása.

1. A növénytermelés központi feladata: kielégítően biztosítani az ország kenyérgabona-ellátását és megfelelő állami tartalék képzését. További fontos feladata: megteremteni a gyorsan fejlődő állattenyésztés szilárd takarmányalapját és ezzel a hús- és zsírellátás megjavításának legfontosabb feltételét.

A növénytermelés fokozását elsősorban a terméshozamok emelésével kell biztosítani. Az első ötéves tervben elért átlaghoz képest 1956—60-ban a kalászosok holdankénti terméshozamát mintegy 10—12, a kukoricáét 30, a burgonyáét 25, a cukorrépáét pedig 22 százalékkal kell növelni. Fokozottabban kell elterjeszteni a nagyobb és jobb minőségű termést hozó vetőmagfajtákat. 1960-ban a kukorica vetésterületének legalább 50 százalékán kell hibrid vetőmagot használni-.

A második ötéves tervidőszak végére az ország szántó- területét mintegy 150,000 kát. holddal kell növelni és kereken 1 millió kát. hold gyenge termőképességű, szikes-, savanyú- és homoktalaj javítását, illetve zöldtrágyázását kell elvégezni.

öt év alatt a kalászosok és a kukorica vetésterületét együttesen mintegy 6 százalékkal, ezen belül a kukoricáét mintegy 16 százalékkal, az évelő pillangósokét pedig 33 százalékkal kell növelni. 1960-ban

225.000 kát. holdon cukorrépát, legalább 390,000 kát. holdon burgonyát kell termeszteni.

Hatékonyabbá kell tenni a szervestrágya kezelését és fel- használását. 1960-ban műtrágyából összesen — hatóanyagban kifejezve — 1 kát. holdon átlagosan az 1955. évi 5,6 kg helyett 19.9 kg-ot, nitrogén- műtrágyából pedig 1,7 kg helyett 9 kg-ot kell felhasználni.

A növényi kártevők és betegségek leküzdésére lényegesen nagyobb mennyiségű növényvédőszert kell alkalmazni. 1960-ban több mint 800,000 kát. holdon kell vegyszeres gyomirtást végezni az 1955. éyi

160.000 kát. holddal szemben.

Rendbe kell hozni a meglevő öntözőtelepek műszaki felszereléseit. Az öntözött területet az 1955. évi 159,000 kát. holdról 1960-ban 240,000 Icát. holdra kell növelni. A rizstermesztés megjavítása céljából át kell térni a rizsnek vetésforgóban való termesztésére és új fajták bevezetésére.

Tovább kell fejleszteni hazánk hagyományos kertészeti kultúráját. Növelni kell a nagyobb tápértékű zöldségfélék arányát, nagyobb mértékben kell kihasználni a helyi energiaforrásokat melegházi kertészetek létesítésére.

öt év alatt mintegy kétszeresére kell növelni a nagyüzemi gyümölcsösök területét, fejlesztve a háztáji gyümölcsösöket is.

A szőlő- és bortermelés fo-