Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-25 / 33. szám

MAG MOI [TÁRJA I ÍGY[SÚU£T[U! NÉPÚJSÁG m&í I mmMMÀta näss-i# X. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM Ara 5q fillér i95s. április 25. szerda Használjuk fel megyénk kiaknázatlan természeti kincseit Még egy hónapja sincs, hogy örvendetes esemény híre járta be megyénket és az országot. Április 3-án dél­előtt munkához látott a demjéni olajfúrások első mély­szivattyúja és azóta szünet nélkül folyik a felszínre a kör­nyező dombok öléből az értékes kőolaj. Aligha van ember, aki ne örülne ennek az ese­ménynek, hiszen újra gazdagabbak lettünk egy létesít­ménnyel, új üzemmel, új anyagi erőforrással gyarapodott szocialista építésünk, második ötéves tervünk. Napjainkban mindannyian szívvel-lélekkel erőnk és tudásunk legjavát adva, fáradozunk boldog jövőnkért, azért, hogy még a mánál is szebb és jobb legyen a hol­nap. A fáradozás, az akarat, a jószándék azonban egye­dül még nem minden; szükséges a szilárd anyagi bázis is, más szóval; legyen elegendő szenünk, acélunk, olajunk, sok­sok gyárunk és termelőberendezésünk. Szó se róla, nincs okunk különösebb panaszra, hisz bányáink, gyáraink, természeti kincseink biztosítják a szükségletet. Mégis, a nagy országépítő munka időszaká­ban kétszeresen szükség van arra, hogy minden anyagi erőnket, minden rejtett tartalékunkat, kiaknázatlan ter­mészeti kincseinket a termelés szolgálatába állítsuk. Nem kell messze menni a jó példáért. Az SZKP XX. kongresszusának beszámolóiban sok szó esett arról, hogy a Szovjetunió távolkeleti területein mily hatalmas vegyi­ipari nyersanyag, vasérc, villamosenergia, és építőanyag forrásokat tárnak fel az ipari termelés fejlesztésére. Igaz, hogy hazánkban és környékünkön sem mennyiségi, sem pedig minőségi tekintetben nincsenek megközelítőleg sem ekkora lehetőségek, de mégis elhamarkodott kijelentés volna, ha azt állítanánk, hogy nekünk már nincsenek ki­aknázatlan, feltáratlan tartalékaink. A gyakorlati tapasztalatok sokasága azt bizonyítja, hogy a természet megyénkre, és főleg az egri járás terü­letére csodálatos bőkezűséggel szórta értékes kincseit. A Bükk hegység és annak számos nyúlványa igen sok sze­net, ércet, gyógyvizet és értékes ásványt hord az Ölében. Szinte felmérhetetlen kincsek ezek. s jórészük még min­dig ismeretlenül lappang a föld mélyében, várja, hogy nap­világra kerüljön. Erről tanúskodik a múlt is. A megyei levéltár régi könyveinek, iratainak megsárgult lapjai sokat regélnek arról, hogy egyes kutatók még a múlt század derekán hol találtak vasércet, barnaszenet és még igen sok hasznos ásványféleséget. Az 1800-as évek elején jelentős vasérc te­lepre bukkantak Szilvásvárad környékén, a Szalajka völgyben, s köztudomású, hogy jóidéig működött is itt egy vashámor. Az üzem később megszűnt, de még mindig ma­radtak ott számottevő nyersanyag-készletek. Ugyancsak vasércet találtaak Szarvaskő mellett a várrom-hegynél, valamint a Szarvaskő és Szilvásvárd közötti hegyvonula­tokon is. Sűrű. feketén fénylő kőzetét werhlit néven tart­ják nyilván szakkönyveink. Mennyiségét körülbelül egy­millió tonnára becsülik a feljegyzések. Vastartalma eléri a 28—29, titántartalma pedig a 11 százalékot. Nagymennyiségű, 3000 kalóriás barnaszén telepet is találhatunk a közelben. Egercsehi és Szarvaskő között, valamint Mónosbél környékén már nem egy kutatófúrás bizonyítja ezt. Egy másik figyelemreméltó szénteiep a Mátrától egészen Egerig, a Sírok — Bátor — Szarvaskő — Felnémeti vonulatban van. Minden bizonnyal gazdaságos lenne feltárása, hisz nemcsak tüzelőnek, hanem vegyiipa­runk fontos alapanyagaként, többek között a műbenzin gyártására is fel lehetne használni. A legtöbb lehetőség és alkalom ásványbányászatunk előtt áll. Eger környékén, de a megye más tájain is igen sokféle ásványi nyersanyag található. Eger város határa bővelkedik tufakő lelőhelyekben, s ezt nemcsak épületkő­nek lehet hasznosítani, hanem megőrölve, cementtel és mészhabarccsal összesajtolva, előregyártott épület-elemek­nek is felhasználhatók. Bélapátfalván kerámiai célokra alkalmas agyagréteg van. Eger mellett a Kis-Egeden budai márga nevű meszes agyag. Mónosbélen pedig aprószemcsés mésztartalmú kő­zet található. Az utóbbit igen gazdaságosan lehet haszno­sítani, a szikes talajok feljavítására. Felsőtárkányon ré­gebben pala- és félmárvány kőbánya működött. Talán nem lenne hiábavaló utánanézni, felhasználhaták-e még az ett levő készletek. Mindez csak az egri járásban s nem is beszéltünk még arról, hogy a Mátra szinte felmérhetetlen érctelepei, kő- és ásványbányái milyen kincseket hordanak még magukban. Külön figyelmet érdemelnek még gyógyhatású forrás­vizeink, s az ipari célokra felhasználható vízi energia- készleteink. Egérben a Makiári úton jódos víz, azonkívül számtalan melegvíz-forrás tör elő. Felsőtárkány, Bükk­szék, Recsk, és Parádfürdő gyógyhatású szénsavas és savanyú vizei mind-mind olyan kincsek, melyek a meg­felelő értékesítés esetén többmillió forintos hasznot hajta­nának. Nem vagyunk geológusok, vagy szakemberek, s így nem is tudunk kielégítő pontossággal felvilágosítást adni, mind e kincsek mennyisége, pontos lelőhelye, és minősége felől. Tény azonban, hogy ezek léteznek, s felhívjuk a Szénbányászati, a Vegyipari minisztérium, s más illetékes szakminisztériumok figyelmét, hogy küldjék ki kutatóju­kat, szakembereiket, vizsgáljanak meg minden lehetősé­get, s ha a gazdaságosság követelményei azt megengedik, úgy éljenek e nagyszerű adottságokkal. Fejlett iparunk és egyre fejlődő technikai színvonalunk ma már lehetővé te­szi az olyan ásványok és vasércek feldolgozását is, melyek a múltban csak megvalósíthatatlan tervek voltak. Helyiiparunk előtt is tág terek állanak természeti kincseink felhasználásában. Számítson erre a Megyei Ta­nács Ipari osztálya, a helyi párt- és tanácsszervek pedig segítsék, támogassák az ilyen jellegű helyi kezdeményezé­seket törekvéseket. Egy 1868. évi kiadású könyv sorai között a következő­ket olvashatjuk: ,,Ipari tekintetben az Eger közelében le­vő szénbányák és ásvány lelőhelyek igen szép jövőnek néznek eléje.“ Akkoriban talán még csak jövendölésnek, álmodozásnak hatott e néhány szó. Azóta nagyot'változott a világ, s ma már szót must építő országunkban min­den reális alap megvan ,tt > hogy r 'gvalósíthassuk őseink álmait. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL; Jelentések a járási pártér­tekezletekről. — A munka ünnepére készül a megye- Két bányász — két kere­set. — Külföldi lapok az „Aranyhintó“-róL — Eger város lakásproblémája. — ítélet az egri borhamisítók ügyében. — Beszámoló a vasárnapi megyei labdarú­gó mérkőzésekről. —Totó. Az úttörők gyakran felkeresik a hősi harcokra emlékeztető egri vár romjait. Képünkön: a kazamatákat megtekintő út­törők az egyik sáncról a vá­ros látképében gyönyörködnek Díssünnepség as egri Gárdonyi Gésa ssínháshan Lenin ssiiletéséneh Sóm évforduló jatt Bensőséges keretek között ünnepelték meg Eger város dolgozói a nemzetközi forra- dalmi munkásmozgalom ki­emelkedő vezérének, a szovjet állam megteremtőjének, Vladi­mir Iljics Lenin születésének 86. évfordulóját. Az Egri Gár­donyi Géza színház színpadát gyönyörűen feldíszítették eb­ből az alkalomból. Az elnök­ségben helyet foglalt: Komó­csin Mihály elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Er­délyi Ferenc és Such János elvtársak, a megyei pártbizott­ság titkárai, Árvái Dezsőné, Putnoki László, Dorkó József, Szabó Imre, Furucz János és Suha Andor elvtársak, a megyei párt végrehajtó bizottság tag­jai, Tamás László elvtárs a városi pártbizottság első tit­kára, Karaszeg Mihály, Balázs Sándor elvtársak, Öreg kom­munisták, Pálok Ferenc Kos- suth-díjas kőműves, Kormos Antal elvtárs, a Nagy József Tsz elnöke, Bittner Já­nos elvtárs, a Magyar Szovjet Társaság megyei titkára, Sin- kó Antal elvtárs, az egri járá­si pártbizottság első titkára, Ruttkai Ottó elvtárs, az Egri Gárdonyi Géza Színház igaz­gatója, Prókai Gyula elvtárs, a Hazafias Népfront városi tit­kára, Deák Sándorné elvtárs­nő, a Dohánygyár dolgozója, Dienes József elvtárs, kiváló esztergályos. A lenini ünnepséget Tamás László elvtárs, a városi pártbi­zottság első titkára nyitotta meg, majd Dorkó József elv­társ a megyei párt végrehajtó bizottság tagja mondott ünnepi beszédet. Dorkó József eivíárs ünnepi beszéde Az ünnepi est szónoka Gor­kij szavaival kezdte az ünnepi beszédét: „Még nem volt em­ber, aki olyan igazán rászolgált volna a világ örök emlékezeté­re ,mint ö.” Valóban a föld­kerekség dolgozóinak, köztük a magyar munkásoknak, pa­rasztoknak, haladó értelmisé­gieknek szívét öröm és büsz­keség tölti el amikor Leninre. Lenin tanításaira és harcaira gondolnak. Lenin neve elvá­laszthatatlanul összeforrott a Szovjetunió Kommunista Párt­jának történetével, harcaival, a dolgozók első szocialista államának, a Szovjetuniónak megteremtésével, a kommu­nista világmozgalom fejlődésével. A békéért, a né­pek szabadságáért és függet­lenségéért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küzde­lemben Lenin neve, alakja a haladó emberiség harcos zász­laja lett. Dorkó elvtárs a továbbiak­ban méltatta Lenint. mint Marx és Kneels művének leg­nagyobb folytatóját, aki nem­csak megvédelmezte a mar­xizmus eszméit, hanem úi té­telekkel gazdagította, új fegy­verekkel vértezte fel a kom­munista pártokat. Lenin leg­nagyobb érdeme az oroszor­szági és nemzetközi munkás- mozgalomban, hogy nemcsak elvileg bizonyí­totta be az újtípusú marx­ista párt megteremtésének szükségességét, hanem meg is teremtett ilyen pár­tot, amelynek sokoldalúan kidol­gozta ideológiai, szervezeti, taktikai alapjait. A Szovjetunió Kommunista Pártja, valamennyi kommunis­ta párt sikereinek titka első­sorban abban rejlik, hogy Le­nin hagyatékának megfelelőét) a kommunisták úgy vigyáztak, s vigyáznak a párt tisztaságá­ra, egységére, mint szemük fé­nyére. Hogy kíméletlen ideoló­giai harcban semmisítették, s semmisítik meg a párt politi­kájától, a marxizmus,, leniniz- mustól idegen nézeteket és egyidejűleg kitartó türelmes, nevelő munkával emelték, s emelik a párttagság, a mun­kásosztály, az egész dolgozó nép ideológiai, politikai szín­vonalát. Dorkó elvtárs rámutatott, hogy ez jutott kifejezésre az SZKP. XX. kongresszusán, amikor élesen elítélték a le­nini pártvezetés elveitől ide­gen személyi kultuszt, s ez a mi pártunk 1953 júniusában hozott határozatában, amely harcot hirdetett a kollektív ve­zetés betartásáért. A pártról szóló lenini tanítások végre­hajtása jutott kifejezésre ab­ban is, hogy az SZKP. XX. kongresszusán, de a mi pán­tunkban is semmitől vissza nem riadva, következetes őszin­teséggel tárták fel a hibákat, s tettek határozott intézkedé­seket a hibák kijavítására. A hibák bátor, őszinte feltá­rására csak a marxizmus—le- ninizmus alapján álló kommu­nista pártok képesek, amelyek mint Lenin, — szoros kapcso­latban állnak a tömegekkel, s tudják, hogy a dolgozó töme­gek segítik a hibák kijavítá­sáért folyó harcban. Ugyan­akkor Lenin tanításait követ­jük abban is, amikor a párt megvédése érdeké­ben fellépünk azokkal szemben, akik a párt ál­tal őszintén feltárt hibák­ból tőkét akarnak maguk­nak kovácsolni. Félremagyarázzák a párt ön­bírálatát, igyekeznek lejáratni r a párt vezetését, s éket verni a pártsa dolgozó tömegek kö­zé. Nekünk, kommunistáknak, de minden becsületes dolgozó­nak kemény harcot kell foly­tatni az ilyen, s ehhez hasonló megnyilvánulások ellen. Dorkó elvtárs azután arról beszélt, hogy a nagy Lenin tanításai nyomán pártunk ve­zetésével milyen számottevő eredményeket értünk el a szo­cialista ipar, a nagyüzemi szo­cialista gazdálkodás építésében. Lenih kimutatta, hogy a szo­cializmusban a termelés a tár­sadalom érdekében, a társada­lom minden tagja teljes jólété­nek és minden oldalú szabad fejlődésének biztosításáért fo­lyik. A feladat megoldásához elengedhetetlenül szükséges a szocializmus egyedüli szilárd alapját képező nehézipar min­den oldalú fejlesztése. Pár­tunk a marxizmus—leniniz- mus tanításaiból, a Szovjet­unió tapasztalataiból indul ki, amikor szocialista építésünk első percétől az ipar gyorsüte­mű fejlesztését, ezen belül erős .korszerű nehézipar kiépí­tését jelölte meg a szocialista építés központi feladataként. Ezt húzta alá a KV. 1955 már­ciusi határozata is. A szocialista építés lenini programjában — mondotta többek között Dorkó elvtárs — jelentős helyet foglalnak el a munkás-paraszt szövetségről, mint a proletárdiktaiúra alap­járól szóló tanítások. A lenini szövetkezeti terv sarkalatos té­tele, hogy a dolgozó paraszt­ságot, mint a munkásosztály szövetségesét, úgy kell átve­zetni a szocializmus vágányá­ra, hogy a szövetség közben állandóan erősödjön. Ezért emelte ki, hogy a mezőgazdaság szocialis­lista átszervezésénél meg­engedhetetlen bármiféle türelmetlenség, vagy erőszak a dolgozó parasz­tokkal szemben. Türelmes, fel- világosító munkával kell elér­ni, hogy a dolgozó parasztok felismerjék a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás előnyét. Pártunk a lenini tanítások alapján továbbra is segíti a még egyénileg dolgozó parasz­tok termelését, de fokozottab­ban segíti a szövetkezeteket. Tudja, hogy csak ezek győ­zelme képes felszámolni me­zőgazdaságunk elmaradottsá­gát, biztosítani a szocializmus gazdasági alaptörvényének tel­jes érvényesülését hazánkban. Ezután arról beszélt Dorkó elvtárs, hogy a forradalom fel­adatai között is milyen nagy figyelmet szentelt Lenin a kul­turális forradalom ügyének. A lenini tanítások alapján tett meg pártunk és kormányunk mindent kultúránk nemzeti jellegének biztosítására. Az ünnepi est szónoka hangoztat­ta, hogy a kulturális forrada­lomban jelentős feladat hárul az értelmiségre, melynek aktív közreműködése, kulturális al­kotó munkája rendkívüli mó­don megkönnyíti és meggyor­sítja a nép tömegek műveltsé­gének emelkedését, a fizikai és szellemi munka közötti el­lentmondás megszűnését. A lenini eszmék között — folytatta Dorkó elvtárs — ott ragyog az emberiség évezre­des reménysége, a béke esz­méje is. Lenin a béke ügyének vé­delmezője, s tántorítha­tatlan harcosa volt. Mindig hangsúlyozta a két rendszer, a kapitalista és szo­cialista rendszer együttélésé­nek, békés versengésének le­hetőségét. Napjainkban is, mi­kor az új világháború kirob­bantására törekvő imperialis­ták fokozzák agressziójukat, a szovjet nép, a világ valameny- nyi békeszerető népének ro- konszenvétől, támogatásától kí­sérve, Lenin útmutatásainak megfelelően tántorithatatlanul harcol a béke megőrzéséért. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja, a Szovjetunió kormánya, a szovjet nép, de az egész szocia­lista tábor dolgozói mindent megtesznek a jövőben is, hogy biztosítsák a nemzetközi fe­szültség további enyhítését, a tartós békét. Befejezésül a következőket mondotta Dorkó József elv­társ: Ma, amikor a felszaba­dulás óta eltelt 11 esztendő történelmi jelentőségű győzel­mei vannak mögöttünk, s új, nagyszerű feladatok közepette emlékezünk meg a nemzetközi munkásmozgalom böícs taní­tójáról, Leninről, fogadjuk meg, hogy még szorosabban tömörülünk harcedzett pár­tunk, a Magyar Dolgozók Párt­ja és a Központi Vezetőség köré. Minden eddiginél szi­lárdabbra kovácsoljuk kapcso­latainkat a tömegekkel, és a Szovjetunió vezette béketábor hű katonáiként győzelemre visszük hazánkban is a mun­kásosztály, dolgozó népünk, — Lenin ügyét: a szocialista tár­sadalom felépítésének nagy ügyét. A nagy tapssal fogadott be­széd után ünnepi műsor követ­kezett, amelyben fellépett a Gárdonyi Géza Tanítóképző énekkara, Varga András, az Állami Operaház művésze, Ruttkai Ottó, az Egri Gárdo­nyi Géza Színház művésze.

Next

/
Thumbnails
Contents