Népújság, 1956. március (18-26. szám)

1956-03-21 / 23. szám

NÉPÚJSÁG 1996. március 21. szerda > A forradalom liatonája Amikor Magyar- országon kikiáltot­ták a Tanácsköztár­saságot ő már két éve harcolt a Vörös Hadseregben. A for­radalom katonája volt. Frunze hadse­regében Turkesztán- ban vívta a harcot. Visszaemékezései nagy küzdelmek árári kivívott győzelmek­ről tanúskodnak. Ványa Siskin forra­dalmár matróz volt a legjobb bú társa. A legtöbbet róla beszél, ha kérdezik, hogy meséljen valamit a 19-es időkről. Ilyenkor aztán ömlik a szó szájából, a hallgatók mohón isszák a nagy csaták em­lékeit. Néha Kiss Lajos elvtárs megáll a be­szédben, gondolkozik, aztán felcsillant szem­mel tovább folytatja. Mintha ott élne a rég­múlt csaták tüzében, nemcsak magyaráz, ha­nem le is játsza, amit mond. Amikor Leninről beszél, kicsit lecsende­sedik a hangja. A Bolsevik Párt 1919-es kongresszusán találkozott vele. A hadsereg­től heten voltak ott. A kongresszus szüneté­ben Ványa Siskin odavitte Leninhez, akinek elmondta, hogy Kiss Lajos magyar ember. Olyan furcsa érzés volt vele szemben állni, — emlékezik vissza Kiss Lajos. Tekintete szinte a velőkig látott. Az a néhány szó, amit ott, akkor mondott neki, örökre emlékezetébe vésődött: „Amit nálunk tanulsz elvtárs, azt a hazádban hasznosítsd” — emlékezik vissza. Részt vett azokban a harcokban, amely­nek emlékeiből filmet készítettek, s éppen most, a szovjet film ünnepén mutatták be az „Emirátus bukása” címmel. Amikor 1922-ben hazajött, elfogták és börtönbe vetették. Kí­nozták, hogy valljon. De ő a forradalom ka­tonája volt. Nem tudtak kivenni belőle sem­mit. Énben az időben vesztette el hallását is. Most az egri Balázs Ignác Tsz-ben dolgo­zik, kertészeti brigádvezető. Állandóan tanít­ja, neveli a fiatalokat. Talán a nevelés ösz­töne volt az ihletője annak a gondolatnak, hogy kiadja az élményeiből szőtt írását, ame­lyet nagy gonddal írogatott. A pártiigyek szolgálatában őszülő hajú, ba­juszos, kemény te­kintetű ember ül az egri városi párbizott­ság egyik irodájában. Hatvankét esztendő­ből negyvenegyet a munkásosztály és a párt ügyének szolgá­latában töltött el Ka- raszek Mihály elv­társ. Most is, mint a pártbizottság társa­dalmi munkása, a város dolgozóinak bejelentéseit, pana­szait, ügyes-bajos dől- karaszek mihaly gait intézi fáradhatatlanul. Bizalommal és szívesen segít minden dolgozó embernek, aki panaszaival a párthoz folyamodik. Amint az előbb is mondottuk, Karaszek elvtárs a párt társadami munkása. Mit je­lent ez? Azt, hogy pártunk, mint régi mun­kásmozgalmi embert, méltó megbecsüléskép­pen, nyugdíjban részesíti Szocializmust épí­tő társadamunk megfelelő erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesíti nyugodt, békés éle­tet. pihenést biztosít idősebb napjaira. Mi az oka mégis, hogy Karaszek elvtárs nem tud munka nélkül élni. hogy még most sem tud elszakadni a pártmunkától, s még most is úgy. mint azelőtt, fiatalos hévvel, lelkesedés­sel dolgozik a nép és a párt ügyéért. Erre ad feleletet egész élete, harcos munkásmozgalmi tevékenysége. Mint szegény bányászember gyermeke, 1915-ben ismerke­dett meg a munkásmozgalommal, elnyomott, sanyarú helyzetében fiatalon, szinte ösztön- szerüleg érezte hogy itt a helye és köteles­sége harcolni az elnyomás a kizsákmányolás ellen. Életemben, fejlődésemben — mondja — örökké emlékezetes és felejthetetlen nyo­mokat hagyott az 1919-es Tanácsköztársaság dicső emléke. Március 21-én a szakszervezetünkben sze­reztünk először tudomást a Tanácsköztársa­ság kikiáltásáról. Akkor már Budapesten dol­goztam. Fegyverbe öltözött vörös katona lé­pett fel a szónoki emelvényre. Hévvel és lel­kesedéssel beszélt a Tanácsköztársaság ki­kiáltásáról, a proletár-hatalomról. Beszéde csupa tűz volt, lángra gyújtotta bennünk for­radalmi érzelmeink parazsát, s a többszáz fő­nyi munkástömeg felszabadultan, örömteli szívvel, teli torokból énekelte az Internacio- nálét. Forradalmi lázban égett a főváros munkássága. Leírhatatlan volt a lelkesedés, akárcsak később, amikor a párt kiadta a jel­szót: „Munkások, proletárok, fegyverbe a pro­letár állam megvédésére!” A fegyveres harcokban nem vehettem részt, mert már akkor is rokkant voltam — folytatja Karaszek elvtárs —, de mindent megtettem, amit csak lehetett. S a proletár­hatalom megvédésének dicsőséges és nehéz napjaiban egyaránt lankadatan hévvel agi­tált, mozgósított, lelkesített à tömegek között az utcán, a szakszervezetben és mindenütt, ahol csak alkalom nyílott erre. Együtt örült, lelkesedett a Tanácsköztársaság minden, győ­zelmével. vívmányával és feledhetetlen élmé­nyek között ünnepelte a budapesti munkás­ság hatalmas tömegeivel együtt az első sza­bad május elsejét. A Tanácsköztársaság bukása után a Horthy elnyomás éveiben Karaszek elvtárs egy pillanatra sem szűnt meg harcolni azért az ügyért, melynek most is élharcosa. Egész élete, tevékenysége szorosan összefonódott a pártmunkával és már el sem tudja enélkül képzelni az életét. Becsületbeli ügyének, kö­telességének tartja, hogy mindvégig dolgoz­zon a párt, a munkásoszály ügyéért és egész életén át szilárdan, rendíthetetlenül kitartson a haladás, a jövő győzelmes eszméi mellett. e Kápolnán Ml újság Ősiken? Március 13­Az ablakokban nemzetiszí­nű szalag. A kabátokra kitűz­ve a kokárda. Háromszínű és piros zászlót lenget a szél. amely ugyan még csípős, de amint végigisimítja arcunkat, már érezni benne a tavaszt. Március 15-ét ünnepli Kápol­na és a környék népe. Ün­neplőbe öltözve felsorakoztak az élen a négy lovaskatoná­val elindultak a 48-asok em­lékművéhez hogy így is kife­jezzék tiszteletüket és hálá­jukat a kápolnai csata hősei, a csatát vezető Egressy Béni iránt. Szabó Imre megyei DISZ titkár ünnepi beszéde után a község és a környező szervek, iskolák és pártbizottságok el­helyezték koszorúikat az em­lékmű alapzatán. HATVANBAN ... A nemzeti színekkel feldí­szített 48-as emlékmű előtt többszáz fiatal és felnőtt gyűlt esszé, hogy megemlékezzen az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hős ifjúságáról, a márciusi ifjakról. Az ünnepséget Sebestyén János, a városi DISZ bizott­ság titkára nyitotta meg, majd a Himnusz hangjai után Nagy Sándor, a DISZ megyei végrehajtó bizottság tagja mondott ünnepi beszédet. Az­után a város dolgozói és ifjú­sági szervezetei megkoszorúz­ták az emlékművet. Az ün­nepség a katonai díszszázad elvonulásával ért véget. Délután a város ifjúságának székházában színvonalas, kul­túr, sportműsor és éjfélig tartó bál szórakoztatta a lakosságot GYÖNGYÖSÖN ... Március 15-én este hat órai kezdettel ünnepi, nyílt tanács­ülést tartottak, amelyen a ta­nácstagokon kívül több mint zuO—250 DISZ fiatal jelent meg. Molnár elvtárs, a városi tanács vb. elnöke megnyitója után Marosán Lajos, a városi párt vb. elnöke mondott ünne­pi beszédet. Március 15-e meg­ünneplését az is emelte, hogy ezen az ünnepélyen adták át Gyöngyös város fiataljainak az ifjúsági székházat. A városi DISZ vb. nevében Sándor elvtárs. a gyöngyösi MTH iskola igazgatója, az if­júsági székház elnöke vette át a székházat és fogadalmat tett megvédésére. A székház ke­retén belül elsősorban a fia­talok politikai, kulturális szó­rakozását akarják biztosítani. Az ünnepély után a járási ku'túrház. a SZÖVOSZ és az MTH iskola DISZ alapszerve­zete adott ünnepi műsort. EGERBEN... A Dobó gimnázium már­cius 15-i ünnepélyéről Daragó István levelezőnk szá­molt be. A Himnusz elhang­zása után elszavalták a Nem­zeti dalt és Tóth István IV. c) osztályos tanuló megemlé­kezést tartott. Majd az iskola énekkara Jurányiné vezetésé­vel előadta a Nemzetőr dalt. , Életképek a szabadságharc­ból” címmel Gábor Áron. Bá­nyai Julia Kossuth Zsuzsanna stb. életéről s harcáról hallot­tunk. Ünnepségünk Zagyvái Ma­rian szavalatával, s a Szózat­tal ért véget. — 11 EZER forintos költ­séggel bevezették a vizet a detki iskolába. 80 méteren fektettek le csöveket, a mun­kában résztvettek a tanítók és a nagyobb iskolások is. A terv az. hogy tavasszal zu­hanyfürdőt szerelnek fel az iskolások és az óvodások ré­szére. — AZ ELMÜLT hetekben 52 ezer forintot fordítottak a község kútjainak rendbehozá­sára. Két kutat szivattyús kúttá alakítottak át, másik kettőt rendbehoztak. — A VÖRÖS HADSEREG útja. a Kossuth és Petőfi ut­cák dolgozóinak régi vágya teljesedett azzal, hogy mint­egy 1300 méteren rendbehoz­ták a közutat. Az út megja­vítására 92 ezer forintot köl­töttek. — A KÖZSÉG vízellátásá­nak továbbjavítását is tervbe vették, 100 ezer forintos költ­séggel törpe vízmüvet létesí­tenek. A vízmű építésénél az alapok ásását társadalmi mun­kával végzik a község dolgo­zói. — A NAPOKBAN szerelték fel a község hangos híradó­ját. így sokkal könnyebb lesz a dolgozók tájékoztatása, s meg van a lehetőség arra is, hogy az élenjáró termelőszö­vetkezeti tagokat, dolgozó pa­rasztokat a hangos híradón dallal köszöntsék. Beszerelé­sre 21 ezer forintot fordítot­tak. „Q dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolok feleit“ (Részlet Kolacskovszky Lajos a „Proletárdiktatúra“ című írásából) A kommün alkotmányter­vezete április 2-án látott nap­világot. Eszerint a diktatúra célja „a dolgozók uralmának biztosítása a kizsákmányolás fölött”. A közhatalom letéte­ményesei ezentúl is a Mun­kás-, Paraszt- és Katona ta­nácsok. Ezek községek, váro­sok, illetve járások és megyék szerint szervezendők. A direk­tóriumok ezentúl mint intéző bizottságok szerepelnek. Az intéző bizottsági tagokat a tanácsok választják. KOLACSKOVSZKY LAJOS az első kommunista alispán (elhúnyt 1954-ben) A választásokat április 17-ig kellett nyélbeütni. Mindenki­nek volt választójoga, kivéve i papoknak, az ügyvédeknek, általában a kizsákmányolók- nak. A választói jog gyakor­isa lajstromosan, szavazócé­dulával történt úgy, hogy a választó valamennyi megvá- asztandó tagra, egy lapra adta le a szavazatát. Egerben április 10-én ment végbe a választás. A város 30 ezer lakosa közül 10 475 egyén idta le a szavazatát Az új munkástanács taglétszáma 60, íz általa kiküldött intéző bi­zottsági tagok száma 15. Az új munkástanács elnöke Egerben Lájer Dezső, Gyön­gyösön Junghancz Ferenc, Hatvanban Schultheisz Hen- 'ich. Tiszafüreden Dr. Gelei Károly. A megyei munkás, katona és oaraszt-tanácsok Egerből hat, Györ."”ösről négy, az egri és gyöngyösi járásokból 9—9, a hevesi és a hatvani járások­ból 8—8, a tiszafüredi járás­ból 6, a pétervásári járásból 5 egyént választottak be. Az Országos Tanácskong­resszusban a következőket küldték: Lájer Dezső (Éger), Vályi István (Eger), Nemeti Lajos (Eger), Endresz József (Gyöngyös), Nagy Lajos (Hat­van) és Dr. Gelei Károly (Ti­szafüred). A tanácsok orszá- gos gyűlése július 12-én kez­dődött. Ezen Lújért és Néme­tit Schvarcz Zoltán és Tarka­nyi Ádám helyettesítették. Ezen közben ment végbe a vörösörség felállítása is. A szervezésre vonatkozó rendel­kezését Kolacskovszky Lajos­nak, a megyei hivatalos lap április 10-i száma közli. Ezzel egyidejűleg megszűntek mind az eddigi karhatalmi alakula­tok. Eger nem csupán a megyei vörösőrségnek lett a színhe­lye, a budapesti népbiztosság rendelkezéséhez képest, ideig­lenesen ideköltözött a X. vö­röskerületi parancsnokság is. Ennek a hatáskörébe tartoz­tak a Borsod, Gömör és Kis- aont, Szepes, Árva, Turócz, Liptó, Zólyom és Nógrád vár­megyékbe’- feltalálható összes vörösőrségi hlakulatök. A X. vöröskerület parancsnoka Hu­szár Aladár volt határrendőr­ségi főtanácsos, politikai meg­bízottja Molnár Dániel vasas. Mellettük Stolzenberg volt csendőrszázados, Soltész Imre csendőrhadnagy, Berencz Leó volt rendőrkapitány játszottak fontosabb szerepet. A munkájukban azonban nem y olt köszönet, mert az új vörösőrségnek tulajdonképpen a volt csendőröket, rendőröket, vámőröket, fináncokat és bör­tönőröket szervezték be. A helybeli direktórium haszta­lan tiltakozott ilyen szervezés ellen. Molnár Dániel vak voit, a tisztek viszont rava­szak. Súlyos következményei lettek a dolognak. Az első el­lenforradalmi megmozdulásnál (május 1-én) szinte a kommün bukása után, éppen ezekből a Huszár Aladár és Molnár Dá­niel által beszervezett „vörös­őrökből” regrutálódtak az el­ső fehér karhatalmi alakula­tok. — A HEVESI Békebizottsá­got az ottani békeharc ások új­jászervezték. Az új békebizott­ságnak 35 választott tagja lett. Elnökévé Grúz János pedagó­gust választották, titkárnak pe­dig Lájer Istvánné do gozó pa­rasztasszonyt, aki már négy éve eredményesen munkálkodik a békemozgalomban. A hevesiek ezen a gyűlésen is Ígéretet tet­tek, hogy a béke ügyének ren­díthetetlen harcosai lesznek. — ABASAR község béke- bizottsága az elmúlt napok­ban 43 kisgyűlésen és béke­beszélgetésen ismertette a XX. kongresszus békeprog­ramját. Az abasári dolgozó parasztok lelkes hozzászólá­sokkal tettek hitet a magyar szovjet barátság mellett. Megfogadták, hogy a jövő­ben is becsületes helytállás­sal szolgálják a béke ügyét. — KISKÖRÉN az elmúlt hé­ten három terme’őszövetkezet- ben tartottak előadást , Milyen az élet az atomkorban" cím­mel. — NAGYFÜGEDEN béke esten vitatták meg —, hogy mit jelent az atomerő békés felhasználása. A nagyszámú hallgatóság egyhangúlag kö­vetelte, hogy a Szovjetunió példája nyomán békés célok­ra, ne pedig az emberiség pusztítására használják fel az atomenergiát. — A PÉLYI békebizottság a békebeszélgetéseken nemcsak a nemzetközi eseményeket be­széli meg a dolgozó parasztok­kal, hanem az ezzel kapcsola­tos hazai teendőket is. A béke­harcosok megmagyarázzák. — hogy az állampolgári kötele­zettségek teljesítésével a béke ügyét is szolgálják. Sok béke­védelmi szerződést kötöttek, ami azt bizonyítja, hogy a péíyi do’gozó parasztok, asszonyok megértették a béke szavát. — A HEVESI Petőfi terme­lőszövetkezetben bákegyűiést tartottak. A szövetkezet dolgo­zói tiltakoztak a léggömb pro­vokáció ellen. Megfogadták, hogy minden erejükkel a ter­méshozam növeléséért, — a nép boldogulásáért dolgoznak. Újabb termelőszövetkezetek alakultak megyénkben Az elmúlt napokban újabb termelőszövetkezetek alakultak Heves megyében Poroszló köz­ségben 14 család 28 taggal, 113 holddal Üj Élet néven termelő- cSoportot, Tarnale'eszen Kos­suth néven 18 család 22 tag­gal 98 holddal termelőszövet­kezetet alakított. Tarnaleileszen előkészítő bizottság is alakult 12 taggal, 60 hold földön. Vetnek a termelőszövetkezetek A megye termelőszövetkeze­teiben is megkezdték a vetést. A tarnaörsi Dózsa Tsz egy nap alatt két hold borsót és két hold mákot vetett cl- A heves- vezekényi Béke és a pélyi Vö­rös Szikra termelőszövetkeze­tekben megkezdték az árpa, a herédi Micsurinban pedig a ta­vaszi búza vetését. Hős tizenkilenceseink KRIZNER ADOLF Gyöngyös GERGELY LAJOS Egeresein GAJDOS KAROLY Egeresem LIPTAI JANOS Hatvan TAKÁCS ISTVÁN Gyöngyös HORVÁTH FERENC Hatvan JUHÁSZ JÓZSEF Hatvan KISS LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents