Népújság, 1956. március (18-26. szám)

1956-03-07 / 19. szám

1956. március 7. szerda nIpujsSg 5 Egertől—Dél-Afrikáig nagy híre van as egri bornak MILYEN híres a mi egri bo­runk! Svájctól Dél-Afrikáig mindenütt ismerős a címke. Medoch Noir, — Egri bikavér. A világ minden táján isme­rik szukebb hazád Eger bo­rait. Sok ember nagyon sokat dolgozik érte, míg a szőlőhe­gyekből a külföldre induló vagonokig eljut a bor. Lassan tavaszodik, pedig az egri gazdák már nehezen vár­ják az idő nyílását. Kijárnak a szőlőbe, nézik, hogy teleltek át a tőkék, számítgatják, mi­kor kezdhetik a nyitást, a metszést, hogy késő se legyen, de el se hamarkodják. Dere­kasan megrakott szekereken viszik ki a trágyát, pótolják a tápanyagot, amit a tőkék fel­használtak, míg megérlelték zamatos fürtjeiket. A tanács irodáiban új telepítésről tár­tárgyalnak, kint a Borforgal­mi gazdaságában Pataki Ist­ván, a mezőgazdaság kiváló dolgozója nézegeti, hogyan vé­szeli át a szokatlanul kemény telet az új módon, — a kordo- nos műveléssel termesztett szőlő. A földművesszövetkezet boltvezetői még egyszer szám­ba veszik, lesz-e elég permete­zőszer, kiskapa, • raffia, s ha úgy találják, hogy kevés, már viszi is a posta a megrendelő­levelet. Arra készülnek, hogy a kö­vetkező termés jobb, több le­gyen, hogy itthon is légyen mivel köszönteni egymást s jusson oda is bőven, ahonnan nemesfémeket, gépeket, acélt kapunk cserébe. Míg erre készülnek, a Bor­forgalmi Vállalat pincéiben az elmúlt évi tfermés borát érle­lik, válogatják, mit küldhetnek belőle exportra. De mielőtt to­vább mennénk, hadd áruljak el valamit. Sokat beszéltünk arról, hogy szőlőtermelésünk a felszabadulás előtti évekhez viszonyítva visszaesett, hogy sok a tennivaló, amíg vissza­szerezzük a régi hirnevet. Az egyik feltétel az volt, hogy egyáltalán teremjen a szőlő, felújítsuk a régit újakat tele­pítsünk, visszapótoljuk a ta­lajerőt, új módszereket hono­sítunk meg, s hogy a szántó­földi termelés után a szőlő­munkában is nagyobb teret hódítson a gép De más felté­tele is volt, megteremtem a nagyüzemi feldblgozást. És ez sem kisebb követelmény. Évek munkája kellett ahhoz, hogy a termesztés új módszereivel lé­pést tartson a feldolgozás, hogy a kézimunkát, az apró préseket felváltsák a nagytel­jesítményű szőlőfeldolgozó gé­pek, amelyek a minőséget is biztosítják. Most már itt tar­tunk. EGER leghíresebb bora a bikavér, s ennek készítése ad­ja a legtöbb munkát is, hi­szen készítésének különleges módja van. Le kell szedni a bogyót a kocsányról, ehhez sok idő és munkaerő kell, ahhoz pedig, hogy 18—12 napig ér­lelődjön a héján, hatalmas er­jesztő medencék. Ezeket kel­lett nagyüzemi módon megol­dani, s a Borforgalmi Válla­latnál meg is oldották. Ha a Borforgalmi Vállalatra gondol az ember, azt hinné, egyszerű kereskedelmi szerv. A dolgozók azonban jóval töb­bet vállaltak magukra, sokol­dalú munkával segítik a szőlő­kultúra nagyarányú fejlődé­sét. Megteremtették az .export­képes bort, s elérték, hogy még egyszer sem jött minősé­gi reklamáció külföldről. Ma már ott tartunk, hogy eseten­ként nemcsak elérik, túl is szárnyalják a régi minőséget. A vállalat egri vezetője: Dancz Pál. Róla annyit: ő ter­vezte meg a szőlőfeldolgozás gépesítését itt helyben. Tervei nyomán született meg az egri borvidék első gépesített üze­me A vállalat műszaki brigád­ja elfekvő anyagokból készítet­te el az egyik leglényegeseb­bet, a bogyózó gépet. Egy óra alatt 40 mázsa szőlőt bogyóz le a gép. s ci'yan jól bevált, hogy az idén jelentős beruhá­zással központilag kezdték meg gyártását A kis szőlő- feldolgozó üzem megtervezé­séért, üzemeltetéséért kor­mánykitüntetést kapott. De legnagyobb öröme az lett, hogy többmillió forintos beru­házással hatalmas borkombi­nát épül tervei nyomán. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, oroszlánrésze van abban, hogy az idén, a minőségileg nem túl kedvező termés elienére is több bort exportálhatunk. Hogy borunk minősége ki­váló, az László Mihály kiváló élelmiszeripari dolgozónak is köszönhető. Mert abból, hogy a must megerjed, meg nem íesz faj bor, kezelése, továbbéri e- lése nagyon sok tudást, ta­pasztalatot kíván, s ez meg van nála, de segítőtársainál: Nagy Sándor, Virágh Ferenc, Birincsik József pincemeste­reknél is. Mindannyian kitün­tetett dolgozók. Otthonosan mozognak a pince labirintusá­ban, számon tartanak minden egyes hordót, pontosan tudják, melyiket mikor keli lefejteni. Mostanában nagy munkában vannak. Válogatják az export­borokat. Hordónként nézik meg. melyik, menhyire felel meg a követelményeknek, s a hordók oldalán egész sor szá­mítás igazolja, alapos a vá­logatás. Az ő munkájukon múlik az is .minőségi bor lesz-e a külön­féle beadásra összehordott bo­rokból. Ezeket kettős gonddal kezelik. Az idén már könnyebb a dolguk, felépül a borkombinát feldolgozó részlege, s ekkorra nemcsak a borbeadást teljesí­tik szőlővel a dolgozó parasz­tok. hanem azon felül, szaba­don is vásárolhatnak fel sző­lőt s azt a minőségi követel­ményeknek megfelelően dol­gozhatják fel. A feldolgozó üzemrésszel együtt készül a laboratórium, ahol új módsze­rekkel kísérleteznek Most még kezdetén van az építkezés, a régi szűk helyen folyik a mun­ka, de új lelkesedéssel. Hogy megenyhült az idő, megkezd­ték a szállítást, hatalmas tar­tályokban viszik a bort Pestre, ott palackokba kerül Nemso­kára puha forgács közé ágyaz­va indulnak a karcsú üvegek külföldre, hogy hirdessék a világ minden részén, mire ké­pesek országunk dolgozói. Deák Rózsi ,Micsoda erő, milyen nagy lendület van a szovjet népben...“ „Az ország keleti vidékein a következő 10—15 évben létre ke'í hozni a legnagyobb szén és villamos energia termelő bá­zisokat, az ország harmadik nagy kohászati városát, amely évente 15—29 millió tonna nyersvasat termel“. (Az SZKP XX. kongresszusának határo­zataiból) Ez a pár sorban kifejezett hatalmas program a kongresz- szus határozatából igen meg­ragadta figyelmemet. Tekintve a hazánkban folyó előkészítő és tervező munkákat azt hogy nálunk is hány száz kiváló mérnök és technikus dolgozik ezeknek a terveknek az előké­szítésén, még elgondolni is sok, milyen gigászi tervező munka indul meg a Szovjet­unióban a XX. kongresszus ha­tározata után. Még akkor is ha csak azt nézzük, hogy a szén- termelés és a nyersvas-termeiés millió tonnáiról van szó. A ha­tározat és a kongresszus tár­gyalásai minden iparágra ki­terjedően hatalmas távlatokat nyitottak meg. Mégis a nehéz­ipar fejlesztése az alapja ennek az egész programnak és meg­valósítása teszi lehetővé a Szov­jetunió népei további életszín­vonalának emelkedését Üj bá­nyászati és kohászati kombiná­tok létesítése olyan hatalmas műszaki munkát jelent ame­lyet a mi viszonyaink között el sem tudunk képzelni. Büszkék vagvunk létesítményeinkre, hi­szen a szovjet szakemberek se­gítségével, a magyar munká­sok és magyar mérnökök al­kották azokat. Hatalmasak ezek a létesítmények és hatal­mas szerepet töltenek be nép­gazdaságunk életében Úgy ér­zem. s velem együtt sok száz műszaki dolgozó, hogy a hatá­rozatban foglalt programmal kapcsolatos tervezési munkála­tokról nekünk csak homályos elképzeléseink lehetnek, olyan méretű tervekről van szó. Megragadta a figyelmemet és elgondolkodtam rajta. Micsoda erő milyen nagy lendület van a szovjet népben. A szovjet em­berek tervei és munkái a szó igazi érte’mében, bennünket is előbbre visznek, hiszen a szo­cialista táborhoz tartozik or­szágunk is, tapasztalataik a mi második ötéves tervünk mun­káját is jelentősen megkönnyí­tik. Ügy érzem a határozatnak ez a pár sora és ennek valóra- váltása az én munkámat is se­gíti amikor az egercsehi bá­nyaüzem fejlesztési tervein dcP- gozom Mert a számos problé­ma között mindig szem előtt tartom hogy a szovjet embe­rek a kiváló mérnökök sokkal nagvobb tervek készítésénél, nehézségekkel küzdenek. A mi terveink elkészítésénél is meg kell találni a módját a nehézsé­gek leküzdésének, hogy az or­szágnak minél nagyobb szén­termelő bázisokat létesítsünk. Példájuk segíteni fog nekünk nemcsak tapasztalatokban, ha­nem azáltal is hogy erőt me­rítsünk munkájukból, küzdel­meikből, sikereikből. A mi második ötéves tervünk arányaiban elenyésző a Szov­jetunió tervei mellett, de je­lentőségében, a mi viszonya­inkra vonatkoztatva éppen olyan nagy, — mint a XX. kongresszuson hozott határo­zat. Nálunk is a nehézipar gyors­ütemű fejlesztése, tudja bizto­sítani azt az alapot ami né­pünk feleme! kedéséhez szüksé­ges és ebben a tervben jelen­tős rész hárul s minőségi bar­naszenet termelő Egercsehi bá­nyaüzem műszaki dolgozóira. Varga Lajos, főmérnök, Egercsehi. Üzenet Gyöngyösre A közel múltban cikket ír­tam a gyöngyösi új házak la­kóiról, — az Élmunkás utcá­ról. Négy családot látogattam meg, csak úgy találomra, négy családi sorsot, problémát vetet­tem papírra. Megírtam, az új­ság leközölte, s aztán a ripor­tot eltettem emlékeim közé. De a napokban levelet hozott a postas. Petrecz György aláírás­sal, — az új ház lakójától, örültem, hogy szerény írásom eltalált a szívekhez és szégyen­keztem, hogy mindabból sem­mit sem írtam meg, amit a le­vél írója most elmondott ne­kem. „... Nagyon hosszú volt az út, küzdelmekkel, megaláztatások­kal és szenvedésekkel teli, míg eljutottunk a gyöngyösi Él- munkás utca 2. I. 3. sz. lakás­ig, az első kékeszöld, meleg­vízzel telt fürdőkádig!" — Írja többek között Pétrecz György „kiváló dolgozó” gépkocsive­zető. S aztán beszámol életé­ről, az ifjúsági mozgalomban való részvételéért kapott bör­tönbüntetésről, az auschwitzi kilenc hónapról, — s az elmúlt tíz esztendő életét formáló, gazdagító eseményeiről. Majd így folytatja és fejezi be őszin­te, megkapó hangú levelét: „...Hazudnék, hogy gondta­lan az életem ..., de boldogok vagyunk az új lakásban, amely egyben új életet is jelentett számunkra. Éveken keresztül hetenként egyszer láthattam feleségemet és gyermekeimet. Mikor feleségem először lépte át az új lakás küszöbét, nya­kamba ugrott s könnyes sze­mekkel ennyit mondott: „Hidd el, szívem, most megyek má­sodszor férjhez hozzád. — Iga­za volt!” Én meg most — megkö­szönve levelét — csak ennyit üzenek: Petreczné legyen na­gyon boldog „másodszori” férj- hezmenetele után új otthoná­ban. (gy-ó) Hírek Mezőtárkényból — A KÖZSÉGFEJLESZTÉSI tervben 1956-ban több mint egy kilométer hosszú járdát építe­1 nek és bővítik a kultúrházat. — ÖT ELŐADÁSON több mint 1590 ember nézte meg a „Különös ismertető jel“ című új magyar filmet. — A KULTÚROTTHON mel­lett nyolc szakkör működik. Két mezőgazdasági szakkörben 40 tsz-tag és egyénileg dolgozó paraszt ismerkedik az élenjá­ró technikával. A gazda-asszony szakkör tagjai minden héten két alkalommal gyűlnek össze. Tavaszt váró tersnelőszövstkezel Ez már a tavasz. Itt már nincs helye vitának, ez a fa­gyot oltó, arcot simító lágy testű szél, ez már a tavasz. Vizet árasztó tavaszi szél, amely mint a mágnes, úgy vonzza a határba a kiéhezett izmú paraszti embereket..., hát csak úgy nézgelődni. Czege Károly, a fiatal elnökhelyettes bőrszegéiyes sapkája hol itt, hol ott tűnik fel a 600 hold valamelyik tagján, ott nézge- lődik, szimatol vele Farkas Jó­zsef, a párttitkár, Jávorka Ig­nác, meg még jónéhányan ... Mikor lehet kezdeni, mert már rettenetes hosszú volt ez a tél — ül ki a tekintetekbe a gondolat, olyan forrón, hogy talán ettől is olvadozik a szán­tón a beszürkült hó. A hatvani Petőfi Termelőszövetkezet 79 tagja egy emberként várja a nagy napot, amikor a föld megbírja az embert, a gépet... Készültek, hetek óta készül­nek erre az évről-évre vissza­térő, de mindig új ünnepre. A vetőmag mind kitisztítva ki­készítve, a trágya is kint van, az asszonyok most morzsolják a vetni való kukoricát. Faze­kas Gyula lakatos, Morvái Já­nos kovács meg talán ezekben a pillanatokban üti az utolsót a vetőgépre: kész ..., mehet ez is a dolgára. Minden készen van, a terv is, miből mennyit vetnek, mire szerződnek az ál­lammal, milyen termésátlagot akarnak elérni, (csak a kukori­ca vetésterülete kevés ebben a tervben, pedig nagyon jól fize­tő növény az) Nagy munka folyik a ker­tészetben is Ez egyébként a Petőfi Termelőszövetkezet kin­csesháza, amely télen-nyáron bőven fizet a munkáért. Télén szekfűt nevelnek a meleg­ágyak alatt, aztán Budapesten adják el az illatos, harmatos - virágokat, mínusz 20 fokos hi­degben. Eddig majd 80 ezer forintot hozott a rózsaszín és fehér szekfű, ebből tudtak már osztani, s ebből osztanak húsvétkor ismét előleget; mun­kaegységenként nyolc forintot. Lengyel Imre, Jávorka Ignác legalább ezer forintot kap vég­zett munkája után. Szóval a kertészet, ez az aranybánya is lázasan készül, a szekfű, a tél után a tavaszra. Április 4-re karalábét akarnak a piacra vinni, rá tíz napra már a paprikát is, és május­ban a paradicsomot is árulni akarják már. Tehát minden „csemege” zöldségfélét- leg­alább hat héttel a hivatalos idő előtt. A paprika, paradi­csom palánták nagy cserepek­ben üldögélnek, a karalábé egy részét már kiültették az ágyak­ba Ügy gondozzák, babusgat­ják a gyenge palántákat, hogy édesanyja se jobban a gyerme­két. A közel múltban ünnepelte hároméves fennállását a Pető­fi Termelőszövetkezet. Az ün­nepségen ott volt a 16 új belé­pő is köztük Nagy Károly, meg Szabó Sándor, akik a leg­utóbb léptek a szövetkezetbe. Ezek az új belépők most együtt várják nagy izgalommal és még nagyobb kedvvel a pilla­natot. amikor a Petőfi szövet­kezet földjén is megkezdődik a tavaszi munka. (gyurkój Falura került szakemberek értekezlete Egerben Pénteken délután a falura 1 pasztalataikat s többek között került szakemberek harminc arról szóltak, hogy a városon, főnyi csoportja értekezletet illetőleg üzemekben alkalma- tartott Egerben. A falura ke- ' zott politikai munka módsze­rült szakmunkások értekezle- reit hogyan lehet felhasználni tén résztvevők megvitatták ta- | a falusi pártmunkában. A sertésbeadás teljesítése balad a legjobban A járások és községek be­gyűjtési osztályai, megbízott jai a begyűjtési tervek felbon­tása mellett nagy gondot for­dítanak az első negyedév be­adásának teljesítésére is A február 20-i állapot szerint a negyedéves tervhez viszonyít­va, sertésből a gyöngyösi, az egri, apétervásári és a hatvai~ ni járás teljesítette'túl a ter­vet A füzesabonyi járás 74 8 százaléknál tart, csupán a he­j vési járásnál mutatkozik na- . gyobb lemaradás (49.7). Marha- , beadásban legjobb eredménye í a pétervásári járásnak van: 103.2 százalék. Jónak mondha­tó még a hatvani, az egri és a gyöngyösi járás marhabeadása. Tejből a hatvani járás 80 5 százalékkal, tojásból az egri járás ?3, baromfiból szintén a/ egri járás vezet 130 százalék­kal. Rz alapszabály szsriall gazdálkodás job!) eredményeket hozott a gyäapäspalai Felszabadulás Tszcs-baa ß’.cl törődnek az ifjúság szakmai nevelésével Az Egercsehi Vegyesipari KTSZ-ben öt tanuló van, aki különböző szakmát tanul. A városi MTH iskola messze van, s így akadályba ütközött a tanulók szakmai és iskolai oktatása. Az új elnök, Szabó elvtárs. — aki előzőleg MTH oktató is volt — szívügyének tekin­tette a fiatalok nevelését és talált is módot arra, hogy a KTSZ idősebb szakmunkásai­val együtt megszervezze a ta­nulók oktatását. Azóta a szakmai tanulással párhuzamosan el tudják sajá­títani az elmédeti politikai tan­anyagot is. Pelyhe József Jól sikerüli a felsüiárkánvi gazdagyülés Hosszabb idő óta először tartottak gazdagyűlést Felső- tárkányon. A gyűlés előkészí­tésében a párt és tanács aktí­váin kívül a dolgozó parasztok is bekapcsolódtak. A beszámo­lót Bóta Mátyás hatholdas dolgozó paraszt tartotta. Fel­hívta társai figyelmét a Köz­ponti Vezetőség által előirány­zott három százalékos termés- eredmény növelésére, és fi­gyelmeztette őket, hogy vala­mennyiüknek kötelessége ezért dolgozni. Beszámolójában több értékes javaslatot tett a ter­mésátlagok emelésére vonat­kozóan. Bakondi József tsz elnök ar­ról számolt be, hogyan ért el szövetkezete magasabb ter­mésátlagokat az egyéniek ered­ményénél. Hozzászólása végén a többtermésért és a jó be­gyűjtési munkáért éves ver­senyre hívta Síké Gergely hat­holdas Bóta Mihály négyholdas dolgozó parasztot. A gazdagyű­lés után a Vihar c. színes ma­gyar filmet vetítették. Urbán Erzsébet, vb. elnök EGY esztendeje, hogy a gyöngjmspatai Aranykalász tszcs néhány tagja beszélni kezdett arról, hogy kiválnak a csoportból, maguk alakítanak egy tszcs-t, mert nincsenek megelégedve a vezetéssel, ők máshogy képzelik a közös munkát. A terveket egy-kettő­re tett követte, s így alakult meg a gyöngyöspatai Felszaba­dulás tszcs. Elnökük Tabi Ala­jos lett. Az első évben még jobbára úgy gazdálkodtak, ahogy a másik csoportban ősz­től, — a vetéstől — azonban nagy lépést tettek előre a kö- zös úton. Ügy kezdték a mun- ! kát, ahogy az új alapszabály ! értelmében —, amit egyhan­gúan elfogadtak — gazdálkod­ni kell. Az őszi vetést már , közösen végezték, a közös ’ munkát nagyon megkönnyí­tette, hogy földjeik, — az új belépőket kivéve — egy tagban vannak. A szántást a gépállomással j végeztették el, a vetést már I maguk a tagok. Közösen vé­gezték a műtrágyázást fogaso­lást is. Még ősszel a közös ál­lattenyésztés szervezéséhez is j hozzákezdtek. 119 anyajuhot kaptak, a takarmányt úgy ! hordták össze a saját háztáji I állománynak el rakott takar- ! mányból. A közös juhok ellá­tásának gondját Szántó Ist­ván vállalta magára. Az első tél azonban nem úgy sike­rült, ahogy tervezték. Kevés lett a takarmány, a tszcs ta­gok úgy segítettek ezen, hogy szétosztották megőrzésre a kö­zös állományt. Akinek bőveb­ben volt otthon takarmány és helyet is tudott biztosítani, an­nak 5—6 juhot bíztak a gond­jaira. A legeltetés megkezdé­sével ismét együtt lesz majd az állomány. AZ IDÉN már előrelátóbbak voltak a tszcs-tagck. Ügy ter­vezik, hogy most tavasszal 30 holdon vetnek herét, s emellett még 5 hold rét, és 5 hold ku­koricavetés, széna, illetve ab­raktakarmány termését a kö­zös állatállomány részére biz­tosítják. Szükség is lesz erre, mert az idén növelik a közös állományt. A juhok mellett hizlalást is kezdenek. így oiztosítva lesz a közös beadás, s ha marad, szabadpiaci érté­kesítésre, annak jövedelmét a közös alapok fejlesztésére akarják fordítani. Az állatállomány részére ter­mesztett takarmánynál nem­csak a szántást és a vetést, hanem a növényápolást is kö­zösen végzik. Négy brigádot szerveztek 18—13 taggal, s a brigádok tagjai a közgyűlés határozatának megfelelően, sa­ját területük munkája mellett a közös területen is segítenek a növényápolásnál, betakarí­tásnál. » Telepítenek 12 hold új sző­lőt is, 173 ezer forint értékű oltványt kaptak, ennek mun­káját a telepítéstől kezdve vé­gig közösen végzik, s a jöve­delmen is közösen osztoznak majd. Nemcsak a termelésre, a De- adásra, az adófizetésre készí­tettek közös terveket. Közös giond ebben a csoportban a különböző növényvédő, perme­tező szerek beszerzése, s a ter­mények közös értékesítésére is találtak megoldást. A ta­gok borfeleslegének értékesí­tésére egy kimérést létesítet­tek Özdon. Meghatározott áron veszik át a tagoktól kimérésre a bort, de az értékesítésből szerzett hasznot nem osztják fel, hanem a közös állatte­nyésztés növelésére fordítják. A JÓL szervezett közös mun­ka nagyobb jövedelmet hozott A csoport tagjai megismerték és megszerették a közös mun­kát s tízen közülök ki is vál­tak ősszel. Tábi Ferenc, Ba­logh Sándor tizedmagával át­lépett a termelőszövetkezetbe. Helyükbe kívül állók léptek, akik úgy gondolták, hogy a termelőcsoporttal próbálkoz­nak először, a taglétszám 57- ről már 87-re növekedett, s minden közgyűlésre van újabb jelentkező, aki felvételét kéri. Már az első esztendőben be­bizonyosodott, tehát: a jól szer­vezett közös munka, az alap­szabály szerinti gazdálkodás jóval eredményesebb. S az eredmények láttán, újabb és újabb tagok kérik felvételüket a csoportba, mások pedig meg­szeretve a közös munkát, megismerve az előnyeit, to­vább mennek egy lépéssel ter­melőszövetkezet alakításáról beszélgetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents