Népújság, 1956. február (9-17. szám)

1956-02-04 / 10. szám

1956. február 4. szombat NÉPÚJSÁG 3 Szikim. i Az ősziek téli ápuí«i»árűi Az őszi búzavetés késieke- J dése miatt fokozott gondot ! kell fordítani a vetések téli, majd későbbi tavaszi ápolásá­ra. A téli feladatok közül a legfontosabb a vizek leeresz­tése és a hófogás. A vetése­ken levő belvizeket amennyi­ben vízlevezető árok van a kö­zeiben, egyszerű szivattyúzás­sal is könnyen el lehet távolí­tani. Ha erre nincs lehetőség, akkor a lejtés irányának meg­felelően a legközelebbi vízle­vezető árok felé ekével, vagy kapával készítsünk vízlevezető barázdát. Helyes volna ha a mezőgazdasági állandó bizott­ságok és a termelési bizottsá­gok irányításával a határban levő legfontosabb vízlevezető árkokat kitakarítanák, kimé­lyítenék, hogy elejét vegyük a belvizek keletkezésének. A víz­levezetés azért fontos, mert a víz megszünteti a talaj szellő­zését és ez 2—3 napon belül súlyos károkat okozhat a ve­tésben, az, amúgy is gyenge vetések annyira kiritkulhat­nak, hogy a kárt csak újrave- téssel lehet pótolni A növények nem' tudnak táplálékot felvenni a megfa­gyott talajból, vagyis télen szünetel a növekedés. Ha hó­takaró borítja őket, keveseb­bet szenvednek a fagytól, ta­vasszal hamarabb indul meg a fejlődés. Mivel megyénkben kevés olyan vetés van, ami már az ősszel megbokrosodott, ezért nagy jelentősége van a hófogásnak. Mivel a változé­kony téli időjárás februárban, főként március elején is hava­zásba mehet át, nagy jelentő­sége van a hófogásnak. Egy kiló növényi száraz anyag előállásához 500—600 liter vízre van szükség, tehát érthető, hogy fontos a talaj- nedvesség fokozása hófogás útján. A hófogó rácsok elké­szítése egyszerű, a kukorica­szárból, vagy vesszőből fonott rácsokat a széljárás irányával keresztbe kell elhelyezni. A hófogó rácsokat aztán több éven át használhatjuk. Az őszi gabonafélék gyors tavaszi fejlődését azzal is elő­segíthetjük, ha a gyenge fej­lettségű vetéseket apró istálló­trágyával felültrágyázzuk. A poroszlói Béke Tsz már jelen­tős területen elvégezte az őszi kenyérgabonavetések apró is tállótrágyával való felülszórá- sát Ezt fagyos időben minder termelőszövetkezet és egyéni termelő megteheti, ha elegen­dő apró istállótrágya áll ren delkezésre. Holdanként 25—30 mázsa istállótrágyát kell szá­mítani. Az ilyen apró trágyái a hóra is ki lehet szórni. Fontos feladat, hogy a téli határszemlék során megfigyel jék nem-e találnak a hó alatt csócsároló kártételt, vagy hó­penészt. Hópenész ellen a hó­takaró felszínén levő jégréteg megtörésével kell védekezni, a csócsárloló elleni védekezést csak tavasszal lehet megkez­deni, de fontos, hogy ismerjük a kártétel helyét és nagyságát. Csatlakozunk a felszabadulási versenyhez A Heves megyei Tatarozó és Építőváilalat dolgozói is csatla­koztak • a felszabadulási ver­senyhez és a következő válla­lást tették: Az éves tervet december 19-re befejezik, 103 százalékra teljesítik és terven felül 300 ezer forint értékű munkát vé­geznek. A szerződésekben vál­lalt határidőket mindig betart­ják, s egyes nagyobb építések vállalt határidejét megrövidí­tik. Például a hatvani Járási Kultúrházat december 31 he­lyett november 7-re megépítik. — HÄT TE Ambrus, hogy kerülsz ide? Szélesre húzott ábrázatán a fekete bajuszka két szárnya kérdőjellé formálódott, — ami­kor csontropogtató ölelésből kiszabadulva — mellének sze­geztem kérdésemet. — Hogy-hogy hogy kerülök ide? Tán újra a régi uraságok- nak van fenntartva ez az üdü­lő? Az előbbi meglepődésem csak fokozódott, a visszafordított kérdést hallva. Hiszen Amb­rusra még úgy emlékszem, — ahogy a falujában utoljára ta­lálkoztam vele, öt évvel eze­lőtt. Foltozott csizmájában cuppogva taposta a latyakot, kopottas ujjasa gallérjába mé­lyen behúzta borzas üstökű fe­jét, s ment elkeseredve a szö­vetkezeti boltba. Csak csillogó szeme, kissé hajlott orra, na és természetesen tagbaszakadt termete emlékeztet a hajdani faliísi legényre. Testén majd szétfeszül a jól szabott szürke kangárn öltöny, melynek haj­tókáján ott csillog a sztahano­visták ötágú csillaga. Lába kis­ipari cipőbe bújva lépeget e kövön és magától értetődő mozdulattal ül le az egyik asz­tal mellé. Szóval ő az, a régi kedves, gyerekkori cimbora, de mégis más. Eltűnt a félszegség, bizonytalanság, nagy lendületű mozdulatai lefékeződtek és a hajdan szűkszavú, zárkózott fiú, most határozott csengésű hangjával szinte sarokbaszorít kérdésével. Kissé zavartan mentegetődzöm: — NA, NEM úgy gondoltam! Csakhát olyan meglepő, hogy Veled itt és így találkozom. — Hát ha kíváncsi vagy a „csodára“, ami engem is ki­mozdított a faluból, elmesélhe­tem. Bár nem olyan különös történet, hogy sok szót érde­melne. Kíváncsi arccal fordultam felé. Nehezen, akadozva kezd­Drága importanyagból csak a legszükségesebb helyekre építenek. Építésvezetőségenként leg­alább egy-egy munkahelyen megszervezik a kalodába való falazást és negyedévenként ta­pasztalatcseréket szerveznek hogy az élenjáró módszereket minél többen megismerjék. A vállalások teljesítéséhez a vállalat vezetősége a legmesz- szebbmenő segítséget adja. Erdélyi Bertalan, ÜB elnök H I K E 14 — A HATVANI GAZDA­KÖRBEN február 5-én, va­sárnap délelőtt 9 órakor Mé­szöly Gyula, a Duna-Tisza- közi mezőgazdasági kísérleti intézet igazgatója a korai paradicsomkísérletről tart előadást. Az előadás után szakfilmet vetítenek, majd megtekintik a hatvani kerté­szetben a korai paradicsom­palánta előnevelését. — A DETKl gépállomás színjátszó csoportja Szabó Pál: Darázsfészek című drámájá­nak bemutatására készül. — EZ ÉVBEN 473 család­dal, 574 taggal, 1409 kh. hold­dal erősödtek megyénk ter­melőszövetkezetei A belépet­tek között különösen a gyön­gyösi járásban Gyöngyösha-' lászon Atkáron. Vámosgyör- kön sok középparaszt van — A kerecsendi Kossuth Tsz >00 férőhelyes juhhodályának pítése befejezéshez közeledik. 4 juhhodályt 140 ezer forintos költséggel építik fel. A Kos­suth Tsz ezenkívül melegágya­kat készít, hogy az egri piacra korán hozhassanak majd zöld­ségfélét. (Szentgyöngyi László) — AZ ÁTÁNYI Kossuth, Szabad Nép és Dózsa Népe I típusú tszcs-k az elmúlt héten mezőgazdasági termelőszö­vetkezetté alakultak át. — Az egri IX-es számú is­kola József Attila úttörőcsapa­ta január 25-én ünnepélyes -sapatgyűlést tartott. A csa- vatgyűlésre meghívták Mácsai János elvtársat, aki beszélt a munkásmozgalomban szerzett tapasztalatairól, élményeiről, a Tanácsköztársaság megalaku­lásáról. A csapat Mácsai Já­nost tiszteletbeli tagjává vá­lasztotta. — A HEVESI járásban az elmúlt évben 1164 család 1220 taggal, 4914 katasztrális hold­dal lépett a tsz-be. 1956 janu­árjában 82 család, 93 taggal, 235 katasztrális hold földdel választotta a közös gazdálko­dás útját. —- GYÖNGYÖSÖN február 11-én a Szabadság-étteremben jelmezes filmkarnevált rendez­nek. — A GYÖNGYÖSI központi I József Attila színjátszó csoport vasárnap sikeresen adta eíő Boronádon a Tanítónő című 3 felvonásos színművet. A szín­játszó csoport ebben az évben a 10. előadását tartotta. Csapatzászló avató ünnepély volt a hatvani vasútállomás MÖHSZ szervezeténél. Az elnökség soraiban Csömör József, a városi pártbizottság titkára. Ilis tmre alezredes, a MÖHSZ Országos Elnöksége neve­lési osztályának vezetője, Bálint Gyula, a szervezési osztály vezetője, Árvái Dezső megyei elnök, vala­mint a megye, járás és a párt és tömegszervezetek képviselői foglaltak helyet. KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNK JELENTI: Kézelő, felrakó- és fúrógépek, villamos fejtőkalapácsok segíiik a Málravidéki Tröszt bányászainak munkáját A fejlettebb termelési eljárá­sok az új technika, s a maga­sabb fokú műszaki kultúra ka­pott igen tág, teret a Mátravi- déki Szénbányászati Tröszt el­ső negyedéves műszakfejleszté­si tervében. A terv részletei s tényszámai beszélnek többek között arról hogy a Trösztnél 11 fronton és 5 elővájásen dol­goznak ciklusgrafikonos mun­kaszervezéssel Kísér etek foly­nak a rakodás gépesítésére. Gyöngyösön jelenleg egy Kóta, Petőfi aitárón pedig egy Si- moncsics-féle felrakó gép dol­gozik. A réselés gépesítését két láncos réselőgép alka mazásá­val. valamint a XII-es aknánál résgyalugép kísérletezésével kezdik meg. Intézkedések tör­téntek arra is, hogy a tröszt minden üzemében a helyi adottságokhoz alkalmazva, kezdjék meg a gyöngyösiek példáján a Sipos-féle lemezes rakodás kísérleti alkalmazását Az új szűcsi X-es aknáná’ már sűrített levegős fejtőkaia- pács hirdeti az új technikát. Alka mazása feleslegessé leszi az igen drága robbanóanyag felhasználást. Mivel nincs rob­bantás, így nem adódik elő ter tőomlás és ez a szén minőségét javítja. A tervben ígéret van arra is hogy a páncélpajzsos biztosító berendezés előrevon tatását megoldják. Az elővájások meg gyorsítását a negyedév végére már hárem F—4-es géppel se­gítik. Ebből egy Petőfi altá- rón egy pedig a X-es aknánál dolgozik majd. A fúrá i munka megkönnyítésére és szakosítá­sára villamosfúrógépek alkal­mazásával kísérleteznek a XII- es és a X-es aknaüzem front­fejtésein. A fatakarékosság fo­kozása céljából pedig minden üzem kap egy farabló vit át. Az újító és sztahanovista körben különböző előadások és viták formájában esik majd sok szó az új technikáról. Az újítások helyzetének megjaví­tására pedig ezentúl külön újí­tási megbízott lesz minden aknaüzemnél, a tröszt újítási osztálya pedig negyedévenként készíti él. s bocsátja nyi vános- ságra a soronlévő feladatterve­ket. Ezek a tröszt első negyedévi műszaki fejlesztésének főbb perspektívái Megvalósításuk kezdetét jelenti rgy fej'ettebb technika korszakának Mélta­tásukhoz felesleges bármi yen kommentárt hozzáfűzni hiszen ezek a tervek maguk helyett beszélnek nagyszerűségükről. Sok sikert kívánunk hát meg­valósításukhoz. Sikeres Yolt a Petőfi altáró termelési értekezlete őetye-cl)a!ogb te az elbeszélést, ami életének nagy fordulatára derített fényt. Hiszen ismertem őt nagyon jól, együtt nőttünk fel, együtt barangoltunk a Szamos füze­seiben, lubickoltunk a vízben, s egyszerre kezdtünk el udva­rolni is. Tudtam hibájáról is, aminek azonban semmi jelen­tőséget nem tulajdonított sen­ki. Tudniillik nemcsak a neve Balogh, ő maga is az. Már minthogy gyakrabban és ügye­sebben használja a bal kezét, mint a jobbat. De ebből semmi hátránya nem származott. Hi­szen balkézzel is ügyesen for­gatta a kanalat, mindig telibe találta az orra alatti kis nyílást, a töltöttkápösztával. A kapá­lásban, kaszálásban csak elő­nyére vált, hogy mindkét kezét okosan használhatta és cserélni tudta munka közben az állást, később is fáradt ki. Hát még a csillagos nyelű kis bicskáját milyen ügyesen tudta forgatni balkezével. Olyan tükrösöket tudott faragni, hogy aki ilyen tükörben szemlélte az ábráza­tát, sokkal szebbnek látta ma­gát, mint ahogy a "természet megalkotta. Jobban csendült az ostor is, ha a nyelét Ambrus cifrázta ki. Már gyerekkorában felfigyeltek nem mindennapi képességére. Egyszer még a ré­gi világban jött hozzá valami­féle városi úr, aki el akarta vinni magával. Sok szépet Ígért, iskoláztatni fogja, még a szülein is segíteni tud. De hát — nem ment. Hogy hagyta volna ott a szelídszavú „ídest“, a sok munkában meggörbült derekú apját, a falut, a Sza­most? Apja sem engedte: — Minek lenne belőled úr? Hogy még minket se ismerj meg? Szóval, otthon maradt. Pe­dig szeretett volna tanulni messze tájakat, más vidéken élő embereket megismerni. De érezte, hogy ha elmegy, vég­leg elszakad az otthontól, azok­tól, akikkel együtt él, együtt dolgozik. S MOST? Több mint 200 kilométernyire találkoztunk falunktól. Valóban nem valami nagy világrengető esemény mozdította ki Ambrust. Nem is a régi vágyak támadtak rá legyőzhetetlenül, vagyis hát nem ez volt a közvetlen indí­ték. — Nahát az a nevezetes kultúrházavató bál ludas a do­logban, — kezdte Abrus az el­beszélést. Emlékszel, alighogy elmentél otthonról, befejeztük az építést és annak rendje- módja szerint fel is avattuk. Rendeztünk szép színdarabot, a „Mélyszántást“ adtuk elő. Én voltam Bak Jóska. Aztán mulattunk is egyet a bálban. Hogy-hogy nem. már pontosan magam sem emlékszem rá, éj­fél után összeakaszkodtunk Tóth Bercivel. Kicsit működött már a szesz is, aztán ahogy vi­tatkoztunk, már minden érvet egymás fejéhez vagdostunk — szerencsére szódásüveg nem akadt kézügybe, — Berci ne­kem támad: — Mit híreskedsz, te Setye! Eddig még senki nem sértett meg balkezem miatt, elöntött a méreg, de még uralkodtam magamon. Szóra-szóval vágtam vissza: — Tán te különb vagy azzal a pisze orroddal? Nahát ekkor jött volna a „csitt“ — Berci már emelte a kezét — de hála a balkéznek, előbb elcsattant a „csatt“. Sze­rencsére ekkor már többen ott álltak körülötünk, s mindket­Sikeres termelési értekezle­tek zajlottak le Petőfi aitárón az elmúlt héten. A frontfejté- '< sek és elővájások dolgozói itt ■ szereztek tudomás* arról, hogy j munkahelyeiken milyen terme- I lési feladatokat keli végrehaj- \ taniok február hónapban. Kü- 1 Ionosén a naponkénti egyenle­tes tervteljesítésről, az adós­ságmentes munkáról esett sok szó. Élénk vita és sok hozzászó­lás követte a jó beszámolókat. Többen elpanaszolták, milyen objektív, s szervezési nehézsé­tőnket kivittek a pumpa kút alá hűtőzni. Másnap csak észreveszem ám, hogy gyanúsan mosolyog­nak rajtam. Félfüllel hallom, amint sustorognak körülöttem: „Setye-Balogh, így — setye, — Balogh úgy“. Eleinte rá sem hederítettem, de amikor már a pulyanép is elkezdte, dühös lettem. Mi bajuk ezeknek. Ed­dig jó voltam így is, most meg veszett kutyának néznek. Ami­kor aztán a járástól kijött egyik elvtársat is úgy igazítot­ták hozzám, hogy az Setye Ambrust kereste, elhatároztam hogy otthagyom őket. Van ne­kem becsületes nevem is, az egyiket apámtól örököltem be­csületes úton, a másikat meg egy kancsó vízzel kenték rám megszenvedtem érte. — Elmentem a gépállomásra, ott kitanultam a szerelést, most üzemben dolgozok és hála a balkezemnek, amivel valami­kor botot faragtam, elég sike­resen végzem a munkám. Kü­lönben nem lennék itt és ezt serp kaptam volna, — mutat jogos büszkeséggel a mellén csil ogó jelvényre. Tényleg érdekes út vezette ide Ambrust. Persze lehet hogy ügyessége, életrevalósá­ga révén másként is történhe­tett volna. De engem még izgat egy kérdés: — Mikor voltál otthon? Ho­gyan fogadták a sikereidről ér­kező híreket? — HAT ISMERED a falut. Persze hazajárok szabadságol­ni. Erősen megnőtt a tekinté­lyem és még csak véletlenül sem ejtik ki a setye nevet Il­letve legutóbb Kó^a bácsi, a tsz elnök így üdvözölt, amikor a sztahanovista jelvényemet meglátta: „No lám, a setye fiú milyen dicsőséget hozott: fa­lunkra“. — De ez, — őszinén szólva — már inkább jobban esett, mint fájt. Balassi László gek gátolják őket munkájuk­ban. Vfclki Ferenc arról pa­naszkodott. hogy gyengék a fú­rók, s hamar törnek. Máris ja­vasolta: készítsen a gépműhely erősebbeket. Németh Dénes azt kifogásolta, hogy nem ér­tékelik a gépkezelők munkáját teljesítményszázalékát. Több'’ panasz merült fel a faellátásra is. Szluka János például el­mondotta, hogy nem kielégítő a fael’.átás, s a műszakiak a- helyett, hogy ezen segítenének egymást okolják ezért. Ködmön László értékes ja­vas.attal kívánta megjavítani a faanyagellátást. Szerinte egy vasárnapi napon újra kellene rendezni a frontok pályakocsi elosztását. A vizes munkahe­lyek biztonságos munkamene­tének megteremtésére több dol­gozó kérte, hogy az üzemveze­tőség bocsásson rendelkezésük­re két pályakocsira szerelt tűz­oltó szivattyút. A bírálat is helyt kapott az értekezleten. Mándi József fa­beadó Németh Dezső gépkeze­lő egyik mulasztását helytelení­tette. Többen a műszaki közép­káderek munkáját bírálták — akiknek tervszerűtlen, hanyag munkájuk többször is szállítási és faellátási zavarokat okozott. Megállap’tható hogy a ter­melési értekezlet elérte a cél­ját. A dolgozók észrevételeit az üzemvezetőség másnap már felül is vizsgálta, s gondoskod­nak ezek orvos.ásáról. Egy hó­nap múltán pedig a következő termelési értekezlet első napi­rendi pontjakért beszámolnak majd mindenkinek arról, ho­gyan valósították meg javasla­taikat. Fekete beruházás vagy hasznos kezdeményezés ? Néhány napja csak, hogy a szűcsi Xl-es akna gépműhelyé­nek dolgozói elkészítettek egy 70 négyzetméter termetű fe­dett színt, az üzem területén eddig szerte-széjjel heverő gé­pek megvédése céljából. Nem is csoda, hogy büszkék új al­kotásukra, melyet saját erőből társadalmi munkával készítet­tek el saját maguk, s a népgaz­daság nagy hasznára. A gépszín különben egyszerű alkotmány. Néhány oszlop, a tetején deszka és kátránypapír Egyszerű, de jó, megfelel i célnak. Ám .korántsem ilyer egyszerű a kis szín megépíté sének története. Kanyargó: úton, veszélyes útvesztőkor kellett járniok, míg ez elké szült. A józan ész nehezen is tudja felfogni, miért lehetett ez, hiszen nem nagy dologról van szó. így gondolták ezt ak­koriban az üzem vezetői is, — akik nem nézhették tétlenül hogy a szabad ég alatt hagyott gépek és berendezések rongáló­dása többezer forintos kárral sújtja a népgazdaságot. A fia­tal üzemnek géptároló helyisé­ge nem lévén, ősszel és télen a fagy szívta, az eső verte, nyá­ron pedig a nap sütötte a ka­parógépeket, gumiszalagokat értékes villanymotorokat. A zsírral feltöltött görgőkből ki­olvadt a zsiradék, egyszóval komoly értékek mentek tönkre. Batki Gábort, az üzem párttitkárát már nagyon bán­totta a dolog. Tervét megbe­szélte az üzem vezetőségével s még a múlt évben hozzáfog­tak az építkezéshez. A javaslat igen életképes volt, megvalósí­tásához jóformán nem is kel­lett új épületanyag, nagyobb beruházás. A bányákból került hozzá néhány elhasznált beton­oszlop, egy-két deszka, meg kátránypapír is. Augusztusban már kezdték, azaz kezdték volna az építkezést, ha „bölcs előrelátással“ bele nem szól a tröszt beruházási osztálya. Az osztály „ébersége“ és túlzott elővigyázatossága még idejeko­rán felfedte a nagy „bűn­tényt“. A rendeletek száraz betűire és előírásaira hivatkoz­va, sietve ki is mondták hát a halálos ítéletet az építkezés fe­lett. ,Ez nem más, mint fekete beruházás“, s merészen feltet­ték a kérdést az üzem vezető­ségének. „Nem félnek hogy ennek börtön lesz a vége?“ A megfélemlített üzemveze­tőség visszavonulást fújt, a megkezdett építkezés abbama­radt, s a gépek továbbra is a szabad ég alatt hevertek, kité­ve az időjárás viszontagságai­nak. Egy ember nem adta csak fel a harcot, s ez Batki eivtárs volt. A járási pártbizottság ér­tekezletein és egyéb hivatalos helyeken addig ütötte a vasat, míg végre a beruházásiak ke­mény szíve is meglágyult,, s belátták, hogy nem is olyan nagy bűn a fedett szín felépí­tése, s ha elkészítik nem dűl össze a félvilág, sőt még a be­ruházási keret sem szenved kárpótolhatatlan hajótörést. Csakhogy ehhez öt hónapnak kellett eltelnie, s addig is nem más, mint népgazdaságunk látta kárát annak, hogy ilyen ellenállás, akadály, huza-vona. s bürokratikus merevség gá­tolta a dolgozók alulról jövő hasznos kezdeményezésének megvalósítását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents