Népújság, 1956. február (9-17. szám)

1956-02-01 / 9. szám

1956. február 1. szerda. NÉPÚJSÁG ó TUDÓSÍTÓNK JELENTI A SELYP! MEDENCÉBŐL Újra termel a Selyp! Cementgyár AZ ÜZEM fennállása óta eddig még soha nem volt pél­da arra, hogy ilyen jól szerve­zetten, s ilyen rövid idő alatt befejezték volna a téli nagyr javításokat, mint most. Az el­múlt év decemberének köze­pén álltak teljesen hidegre az üzem kemencéi és 150 karban­tartó munkás becsületes mun­kájával 35 nap alatt újra üzemképes állapotba helyez­ték az összes gépeket. Tévedés lenne azt hinni, hogy most talán nem volt velük annyi baj, mint máskor, vagy talán felületesebb munkát vé­geztek. Korántsem,. A derék karbantartó sereg nem ismert lehetetlent, s valósággal csodát tett, ha a helyzet úgy kíván­ta. Az idén jóval nagyobb és bonyoiultabo átalakításokat, javításokat végeztek, mint az elmúlt években. Nem csoda, hisz az új technika követel­ményeinek megfelelően igen sok korszerűsítést végeztek el a régi üzemen. Nagy átalakításokat végez­tek a Il-es számú klinkerége- t'ő kemencén, a nyersoldal kő­szárítóján, a szén csőmalom meghajtásán. A műszaki veze­tőség gondosan állította össze a javítások ütemterveit, s eze­ket mindig sikerült is betar­tani. A munkaerők elosztásá­nál igen ötletes volt az a meg­oldás, hogy a klinkerégetőket a kemencefalazásokhoz, a ce­ment- és a szénmolnárokat pe­dig saját malmaikhoz osztot­ták be dolgozni. Ezáltal is ér­dekeltté tették őket a jóminő­ségű javítási munkákban. AZ EREDETI tervek szerint a nyersoldalnak február 1-re kellett volna megindulnia. A terveket azonban módosítot­ták a dolgozók kezdeményezé­sei, lelkes felajánlásai — még hozzá kedvezően. A párt veze­tőségválasztás tiszteletére munkaversenyben javítottak, s így a tervezett határidő előtt hét nappal, 24-én már dolgoz­ni kezdtek a kőtörők, és az egyik nyersmalom megkezdte a nyersliszt termelést. Határ­idő előtt elkészült mindkét ke­mence, s a hűtődobjainak fa­lazása is. Szévald Ferenc mű­vezető irányításával ugyan­csak jó munkát végzett a kő­műves brigád. 26-án délután pedig a szénoldal sikeres pró­bajáratása n yugtatta meg a dolgozókat arról, hogy itt is jó munkát végeztek. Váratlan nehézségek is adód­tak, amelyekre nem számított senki sem. Az I-es golyósmal­mot, melyet Hejőcsabán javí­tottak, egy hetes késéssel kap­ták csak vissza, s éppen most az utolsó napokban. Beszere­lése igen bonyolult, munka- igényes s ha késlelkednek ve­le, nem lesz elegendő nyers­liszt ahhoz, hogy január 29-én reggel már mindkét klinker- égető kemence dolgozhasson. Tanácskozásra ült össze az üzem vezetősége, s mindjárt látták, hogy egyetlen megol­dás, melyre támaszkodhatnak, a kommunisták áldozatválla­lása. Farkas József és Takácsf Zoltán lakatos brigádjai vál­lalták a nehéz és szinte meg­oldhatatlannak látszó felada­tot Ez a múlt hét közepén történt s a műszaki vezetőség segítségével vasárnap reggelre már kész állapotban adták át a golyósmálmot. Az odaadó munka, a kommunista példa- mutatás, akarat és áldozat- vállalás ismét fényes győzel­met aratott. Nem is volt más hátra, mint begyújtani a klin- kerégető kemencékbe, s így ezek is a tervezettnél öt nap­pal előbb kezdhették a terme­lést. A teljes üzemeltetés napját azonban február elseje jelenti. A klinkerégető kemencék ugyanis ekkorra már annyit termelnek, hogy a cementmal­moknak is bőven akad mun­kájuk s inától kezdve napon­ként 20 vagon nagyszilárdsá­gú 400-as cement hagyja el az üzem területét. A teljes üze­meltetés tehát végeredmény­ben öt nappal előbb kezdő­dött, s ez máris 80—100 vago- nos kezdeti előnyt jelent az üzemnek és több cementet népgazdaságunknak. EZ RÖVIDEN és dióhéjban a Selypi Cementgyár nagy­javításának, karbantartásának története papírra vetve. Hősei a gyár főmérnökétől kezdve a segédmunkásokig minden dol­gozó. akik szíwcl-lélekkel de­rék, becsületes munkát végez­tek. S azt hiszem, nem én ír­tam meg most néhány sorban a nagyjavítások . történetét, hanem a 150 karbantartó. Ka­lapáccsal, vésővel, téglákkal vaslemezekkel, s hegesztő pisztolyokkal írták meg a va lóságban ilyen széppé, ilyen hőstörténetté. Őket illeti hát minden elismerés azért, hogy mától kezdve ismét cementet ad a Selypi Cementgyár, Használjuk ki jobban a bányagépeke: Dicsekvésre méltó adatok birtokába jutunk, ha összeszá­moljuk, hogy a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt bányái­ban mennyi gép segíti a szén­termelők múnkáját. A kaparó­szalagok együttes hosszúsága 3841 méter. Ha a tröszt birto­kában levő gumiszalagokat folytatólagosan egymás végé­hez raknánk, akkor ennek tá­volsága Egertől Füzesabonyig érne el. Külön lehetne még beszélni a sok villanymoz­donyról, a szállítás .teljes mo­dem gépesítéséről. Ha a szállítás nem lenne gé­pesítve, akkor egy ember 24 órás munkaidővel ötszáz na­pon át tudná csak kiszállítani a felszínre azt a szénmennyi­séget, melyet a kaparó és szál­lítószalagok egy nap alatt ki­hoznak. Ez a példa szemlélte­tően bizonyítja, miként segíti a gép az ember munkáját, a termelés és a termelékenység növekedésé,. Vajon kihasználják-e a tröszt dolgozói hasznos segítő­társaik, a gépek munkáját, igénybe veszik-e segítségüket? A tavalyi állapotokhoz ké­pest sokat javult a gépkihász- nálás. Tröszti viszonylatban egy év alatt 30 százalékkal csökkent a gépállás idő, s en­nek legszebb példái a rózsái IX-es aknánál és Petőfi altá- rón találhatók. Minden üzem­nél kielégítő a fölszállító szala­gok kihasználása. Ellenben baj van a kaparószalagok munká­jával. Petőfi altárón például csak 36 százalékos a jelenlegi kaparószalagkihasználás. Igen sok kaparóberendezést szerel­tek be az előváj ásókhoz, s ezeknek itt nagy az álláside­flz újság támaszai Az Egri Lakatosárugyár Októberi forradalom brigád verseny- vállalása Április 4-re Mi, az egri Lakatosárugyár TMK lakatosai csatlakozunk a hazánk felszabadulásának 11. évfordulója tiszteletére el­indított versenyhez. Megígér­jük, hogy 145 százalékos átlag­termelést érünk el, és a bri­gád tagjai egy-egy gépet át­vesznek szocialista megőrzés­re. Hogy a termelés zavarta­lan legyen, a havi TMK terve­ket öt nappal előbb befejez­zük, s a 100 százalékos minő­ség mellett 25 százalékban hulladékanyagot használunk fel. A munkánkban használt és jól bevált módszereket átad­juk a többieknek és egy-egy fiatal nevelését vállaljuk. TMK dolgozók, csatlakozza­tok versenyvállalásunkhoz! ' „Októberi Forradalom“ bri­gád tagjai: Virányi PLesz­kovszki Z., Mester J. TÓTH ETELKA a Tenki Béke Termelőszövetkezet könyvelője. jük. A legtöbb gépállás mégis a gyöngyösi XII-es aknánál van — december hónapban például 29 óra. — Sok motor­égés történt itt, főleg az Áram- szolgáltató Vállalat hibájából s mindez súlyos anyagi kár a népgazdaságnak. Egy leégett motor javítási költsége 40 ezer forint, és egy-egy motor javí tásánál átlagosan három óra üzemidőkiesés adódik. Több üzemnél baj van a gu­mihevederek tisztántartásával is, pedig ez igen drága do,og. ára méterenkint 820 forint. A szakemberek számításai sze­rint egyötödére csökken a gu­miszalagok élettartama, ha nem gondozzák azokat megfe­lelően. E néhány példa bizonyítja, hogy milliós értékek megóvá­sáról, gondozásáról van szó. Milliós értékek, melyek meg­felelő tisztítással s karbantar­tással s jó kihasználással egész népgazdaságunk javát szolgál­ják. Szakmai jártasságról, hoz­záértésről, lelkiismeretes mun­káról van tehát szó. A vasár­napi karbantartások jó elvég­zésével a gépkezelők biztosi tani tudják, hogy egész hét folyamán ne adódjon elő üzemzavar, termeléskiesés. De nemcsak vasárnap, hanem hét­közben is állandóan gondos­kodni kell a tisztántartásról, az egyenletes terhelésről, a jó karbantartásról, s a termelés jó megszervezésével harcolha­tunk az üres járatok, s a túl­terhelések ellen. így tudunk csak eleget tenni a gazdasá­gos gépkihasználás követelmé­nyeinek, mely minden bányász érdeke és elsőrendű köteles­sége. Çsàszàr István jjTöhb mint két millió forint beruházás Egeresei* i ben Egercsehi bányatelep 1956. évben több mint kétmillió fo­rintot ferdít beruházásra fel­újításra. A fenti összegbő1. többek között, előkészítik a déli fővonal mintegy 1800 mé­teres szakaszát villamosmoz­dony szállításra. Több vágat víztelenítésére új, modern víz­gyűjtő medencét létesítenek majd. A X-es számú ereszkét biztosüjàk úgy hogy korszerű­en kifalazzák. Még ebben az évben a te'ep kultúrházát is belső átalakítással együtt re­noválják, mintegy 80 ezer fo­rintos költséggel. Ebben az évben fejezik be a telep mo­dern, 25 méteres sportuszodá­jának az építését is. STÉPÁN LÁSZLÓ novaji pedagógus Műemlékvédő ankét Egerben A múlt héten az egri Dobó István Múzeumban az Orszá­gos Hazafias Népfront bizott­ság kezdeményezésére műem­lékvédelmi ankétot tartottak Az ankéton megjelent Der- csényi Dezső Kossuth díjas művészettörténész, Entz Géza. az építésügyi minisztérium műemlékvédelmi csoportjának vezetője, a párt, a tanács, a •Hazafias Népfront képviselői. Az ankéton Eger és a megye fokozott műemlékvédelméről beszéltek, tervbe vették a hi­dasi tarnaörsi pétei vásári kas­télyok helyreá.lítását vaanimt az egri vár és a Ped. FőiSK'úa restaurálását. Az ankét részt­vevői javasolták hogy a megye műemlékeit lássák el emlék­táblákkal. !\LL 1 UROTTIK N\INR ELETEBOi NAGY ALBERTNÉ jó nevelő- munkát végez Besenyőtelken a Népújság terjesztésében A be.senjóti Ihit h n>át>odik vtihanu SZABÓ ZSIGMOND hat éve ! segíti leveleivel a Népújságot Aki ezelőtt egy félévvel járt a besenyőtelki kultúrott- honban, ma rá se ismerne Az akkor elhanyagolt kultúrott­hon most ragyogóan tiszta. Gondos leánykezek tartják rendbe, a falakon képek, nagy cserepekben virágok, örökzöl­dek, az ablakokról függönyök omlanak alá. A tisztára mo­sott kövön szőnyegek fogják j fel a léptek neszét. Van itt j minden az ember kellemesen, I otthonosan érezheti magát Az ! asztalokon újságok, társasjá­ték. Az egyik szobában a spor­tolók éppen ping-pongoznak. Jelenleg ez örvend a legna­gyobb érdeklődésnek, hiszen tél van. Sokan hajlanak, a sakktábla fölé Is. Esténként a könyvtárszoba megtelik olvas­ni, tanulni vágyó fiatalokkal Elvegyül köztük több Idősebb bácsi, vagy nagykendős néni is. Van, aki Veres Péter regé­nyeit kéri, van. aki Petőfi ver­seiben gyönyörködik. Mihályfi Győző kultúrott­hon igazgató a legbüszkébb a nemrégen alakult gazdasz­szony szakkörre, és arra a szo­bára, ahol a I. csenyőte.ki tsz- ek büszkeségeit állították ki Emelvényeken asztalkákon búza, árpa, rozs. hatalmas burgonyák kukoricacsövek, mellettük kis cédulák amely­ből megtudhatja a látogató, hogy holdanként mennyit ter­me’t a szövetkezet ezekből A falakat grafikonok díszítik, ezek beszámolnak a tsz-ek év- ről-évre elért erdményci’-ől. Színes betűk hirdetik a leg­több munkaegységet elérők ne­vét is Gyakran rendeznek a kultúrotthonok táncot, s a színjátszókör legutóbb a ..Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ cí­mű Móricz színművet adták elő. Hogy a kultúrotthon ilyen jól dolgozik, abban nagy ér­deme van Mihályfi Győző kul­túrotthon igazgatónak, aki fá­radságot nem kímélve szerve­zi a szakköröket, előadásokat. Vass Mihályné, levelező, Besenyőtelek A SZEKRÉNY rövid versé­nek játékős, pajkos hangulata a lakás és szekrény későbbi utódait is megfogta. Több évvel később egx híres temp­lomfestő dolgozott a szomszé­dos templomban. Ez a Mün­chent és Bécset megjárt festő, név szerint Miskolczi Ferenc a következő sorokkal válaszolt ugyancsak a szekrény oldalán Gárdonyi versére: „Mint Gárdonyi .Géza nem va- (gyok költő, Karádon, csupán egyszerű temp­lomi estő. Most urad én volnék sifonér ruha is lóg benned Am üres üvegek glédája, nem üt tábort itten Hej tele egykor mind valamennyi jó bikavérrel Nézz ide drága utód, s kebeledből szálljon sóhaj...(1) Ruhámat beraktam ide Hej, ha talán majd megjön a (bor is, De nincsenek jópajtásim, mint Don Vivolénak.“ Érthető, hogy Miskolczi Fe­renc nem zeng a bikavérről, hiszen a templomi menyezet magassága és az ottani mun­ka nincs békességben a bor­ral. „Szálljon a sóhaj .'..” (J) után a felkiáltójel is inkább az író iránti tisztelet sóhaját erősíti! , Amint már említettem, Gár­donyi volt tantermét kibőví­tették és ma 48 gyermek tanul benne. Gárdonyi idejében az egész iskolában kb 140 növen­dék volt és négyen foglalkoz­tak ezzel a létszámmal. A la­kosság szaporulatának termé­szetes ritmusa alapján 1881- ben már sokkal több gyermek­nek kellett volna lenni Kará­don, azonban 1850-ben a kole­ra, 1881-ben a torokgyík na­gyon megritkította a lakosság sorait. EGYÉBKÉNT a terem neve Gárdonyi-terem és ezt külön felírás is jelzi az ajtón. Vele szemben van a Kodály-terem. (V. o.) A helyi 12 tagú tantes­tület ezzel a névadással azt akarja illusztrálni, hogy a Gárdonyi ál,tál megkezdett út. a magyar népdalszeretet élő valóság Karádon. Lapozzuk csak fel a Lámpást ott, ahol Gárdonyi a magyar népdalról írt: Én meg énekelni kezdtem: .„ Érik a szőlő Hajlik a vessző, Bodor a levele Két szegény legény V ándorolni készül De nincsen kenyere. Gyere be kislány Süss neki rétest Hadd legyen kenyere. Ma is ez a legkedvesebb nó­tám. Buta nóta. De rejtőzik benne valami szívetnyomó szo­morú történet, amitől könny­be lábad az ember szeme. Gárdonyi nyomában (BESZÁMOLÓ A DUNÁNTÚLI KÁBÁDRÓL) 11. » Ma viszont az öröm fénye- sedik ki minden karádi sze­mén. Nemcsak azért, mert már nincsenek szegény legények, de azért is, mert a szántás gondja sem az övék, hanem inkább a jól felszerelt gépál­lomásé. Ha már a nótázásnál tartunk, azt is elmondom, hogy a magyar népzenekuta­tás szempontjából Karád az ország egyik gyöngyszeme. A több mint 2000 itt lejegyzett népdal fémjelzi ezt az értéket. Kodály Zoltán legközelebbi munkatársaival többször meg­fordult Karádon. E látogatá­sok élményi és népdal anya­gából fogant a szilaj-szomorú Karádi nóták c. férfikari alko­tás. Ahogy megtudom, az itt- lakóknak — gyermekeknek és öregeknek egyaránt — a leg­kedvesebb lemeze. — Persze szép, szép az, hogy lemezen szertik saját művészetüket és csodálják Kodály alkotását, mennyire helyénvaló lenne az, ha az énekkaruk is megta­nulná ezt a darabot. Herk Mi­hály énektanár ezzel kapcso­latban elmondja, hogy csupán 16 fő a felnőtt énekesek szá­ma, a többi pedig általános is­kolai tanuló Reméli, hogy a tavaszi szervezés során meg lesz a kívánt 40—50 fő. Ahogy a lelkes karnaggyal az ének­kari munka nehézségein ke­sergünk,' Herk kartárs közbe- vetőieg örömmel jegyzi meg, hogy készül Karád zenei mo­nográfiája. Vikár Bélának, a Kalevala híres fordítójának a fia, Vikár László zenekutató írja meg AMÍG ERRŐL a kérdésről beszélgetünk, egyre szállin­góznak a terembe idős és fiatal egyaránt. Nem is nagyon za­vartatja magát az egyik 30 éves forma férfi, egy Bartók zongoragyakorlatnak ül neki és azt játsza; — már ahogy játsza: inkább gyakorlásfor­mán hangzik az egész. Meg is tudom mindjárt, hogy a köz­ségben még zenei iskola is működik. Nagy eredmény ez, ha meggondoljuk, hogy a leg­közelebbi nagy ' város Kapos­vár, ide 60 kilométer. Ahogy a Kodály-teremből kilépünk, az öreg Mihály bá­csiba. az iskola hivatalsegéd­jébe botlunk. Bujkál bennem valami kíváncsiság és úgy hir- telenébe meg is kérdezem tő­le: Hát mit olvasott Mihály bácsi Gárdonyi Gézától? — Semmit! — hangzott a lesúj­tó válasz. Egy kicsit elhűltem, hogy a különben értelmesnek látszó ember csak annyi ke­gyelettel adózik az író iránt... — „Képes arató voltam én kérem már kora gyermeksé­gemben. A szüleim hamar el­haltak, én lettem a család- fenntartó. És nem került a háznál se pénz az efféle köny­vekre. Az iskolában se na­gyon mutogatta nekünk a ré­gi tanítónk. Most - meg a sze­mem is fáj és rosszul látok. Nem tudok már olvasni.” Hirtelen felvillan előttem Gárdonyi főtanítójának az ar­ca, ahogy a helyi anyaköny­vekből megtudtuk: Huber Jó­zsef volt a neve és negyedma­gával tanította a másfélszáz gyermeket. De hogyan? Vala­hogy úgy, ahogy Miklai Mi­hály bácsit is okítgatták vala­mikor? Nézzük csak meg A Lámpás idevaló részét: i„Az öreg mester, aki' egy pintesüveget állított maga elé és pipázott az iskolában, csak leste, csak nézte a bajlódáso­mat, és közben nagyokat ne­vetett. Hagyja el, — szólott végül — mindegy a parasztnak, akár hogyan is jár, ha mindjárt négykézlábon is. Nem úgy van az uram, til­takoztam — Én embert aka­rok belőlük nevelni, s az ember nem az ABC-nél kezdődik. Azután elvégre is a nemzet nem mi vagyunk, hanem az apró rongyos kis népek száz­ezrei. Ez a jövendő nemzedék. Ez a mi kezünkben van. S ha minden tanító úgy gondolkoz­nék, mint én, akkor a ma­gyar nemzet számot jelentene a világon. Furcsa beszéd, — szólt egyet kortyintva, kedvetlenül —míg áll a világ, magyar mindig lesz,- mint ahogy mindig volt is, a tudomány mellékes. Fő a jó egészség, meg az ennivaló.” MIKOR LÁTJA ám Miska bácsi, hogy miatta, meg Gár­donyi miatt vagyok olyan nagy gondban, hirtelen meg­szólal': Azért, ha nem is látom Gárdonyi betűit, ismerem én jól a könyveit, mert a kisuno- kámmal sokszor elolvastatom, ami éppen kéznél van, oszt én meg elhallgatom. (Folytatjuk.) Dr. Almási György, gimn. igazgató, Tab.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents