Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-21 / 6. szám

1956. január 21. szombat NÉPÜJSAG 5 VITA Dolgosson-e as anya, a feleség? VÁLASZ EGY VITA CIKKRE A Népújság 1956, évi január hó 8-i számában a „Vita“ ro­vat cikkében említés történt a női tanerők Egerben való al­kalmazásával kapcsolatos „ret- tegésem“-ről. A cikk utalásá­nak eleget téve az alábbiak­ban ismertetem álláspontomat. A nők eredményes munká­jának napról-napra tanúi lehe­tünk a nevelői pályán is. En­nek elismerése például az, hogy Heves megyében 24 kartársnő részesült eddig kormányki­tüntetésben, hogy oktatási in­tézményeink vezetőinek 20 szá- százaléka nő, hogy igen sok kartársnő tanácstag stb. Megyénk területén a peda­gógusok 58 százaléka nő, Eger­ben ez az arány 75 százalékos. És itt kezdődik a probléma. A tanévvégi áthelyezéseknél, de tanévközben is állandó ostrom alatt áll a városi és me­gyei oktatási osztály: számta­lan — 1955-ben pl. mintegy 60 — jogos és indokolt kérelem érkezett hozzánk. Az indokolá­sok 90 százaléka családvéde­lemre hivatkozik: „férjem Egerben dolgozik, ide helyez­ték funkcióba, s én is a férjem lakóhelyén kívánok nevelői pá­lyán működni". A kérelmek közül évenként csak néhányat áll módunkban teljesíteni, s ilyenkor — tekintettel a rend­kívüli körülményekre — nem ragaszkodhatunk a legfonto­sabb két szemponthoz sem: az iskolai nevelőtestületek minő­ségi javításához, s a szakos el­látottság biztosításához. 1955- ben például fogadtunk Eger vá­ros területére alsótagozatos és biológiai szakos nevelőket, ho­lott Eger város ilyen képesíté­sű nevelőkből már akkor is felesleggel rendelkezett. Ugyan­akkor a magyar—orosz, ének és testnevelés szakos hiány továbbra is fennmaradt. A fér­fi úttörővezetők kiválasztása is súlyos akadályokba ütközik a legtöbb iskolában. Ugyanis a tantestületekben csak elvétve akad egy-két férfi, s azok leg­többje is idősebb nevelő. Amint látható, az Egerben pályáizó anyák és feleségek kö­zül igen kevés kartársnőnek teljesül a kérése. Várnak tehát türelmesen, ideiglenesen más munkakörben helyezkednek el, vállalják az Éger környéki is­kolákba való naponkénti kijá­rást. (Jelenleg a 34 kijáró ne­velő közül 14 anya, illetve fele­ség.) Időközben Eger városban újabb pedagógus feleséggel bíró funkcionáriusok kerülnek, —- újabb egri dolgozók vesznek feleségül pedagógust. S így gyarapodik napról-napra a pá­lyázók száma. összegezve, azt kell látnunk, hogy Eger város nem tud any­! nyi nevelőt fogadni, mint ahá- nyan jogosan ide kérik áthelye- 1 zésüket, itt kérik alkalmazásu- ! kát. S mivel a kérelmezők 90 ! százaléka nő, érthető, ha a sze- 1 mélyzeti előadó munkájával ; kapcsolatosan a nők részéről ' több panasz met ül fel. Sajnos, I éppen az elmondottakból kell j leszűrnöm azt a következtetést, hogy e téren megoldást, kiutat nem látok, s az elégedetlenek tábora az adott helyzet miatt a' jövőben csak növekedni fog. Kaszab György, személyzeti előadó. ha már gyereke van Ez a téma, azt hiszem, na­gyon sok embernek okoz ál­landó problémát, mert ennek is, mint mindennek, meg van az előnye és hátránya. Talán inkább az előnyével kezdeném. Kétségtelen, hogy amióta a nők is egyenrangú félként sze­repelnek, a nő nincs feltét­len rászorulva arra. hogy min­denképpen férjhez menjen, nincs védtelenül kiszolgáltat­va. így a házasságnál eltűnnek az úgynevezett érdekházassá­gok és talán így jobban Sike­rülnek. Viszont kevésbé előnyös ol­dala is van a dolognak. Véle­ményem szerint, amíg a fele­ség csak feleség, s nem anya is. addig nyugodtan dolgozhat. Két ember részére a háztar­tás nem okoz nagy gondot, nem olyan probléma, főként nagyvároson Más a helyzet akkor, amikor már gyerek van. Ha az anya bölcsődébe viszi korán reggel a kicsit, ez külön gondot jelent neki, haj­nalba kell kelni, legszebb ál­mából felzavar ja a gyereket, ez bizonv megnehezíti a dolgo­zó nő életét. így nem tud a munkahelyén száz százalékig helyt állni. A másik dolog pe­dig, hogy ahol sok gyerek van együtt, ott jobban teried a be­tegség is. gyorsabban megbe­tegszik a gyerek, mint otthon az édesanya gondozásában. Tehát ilyen esetben, hacsak te­heti, ne dolgozzon a feleség De itt van ám a bökkenő, hogy megteheti-e. Sokan azért dol­goznak, mert egy fizetésből nem tudnak megélni, a gyere­kek pedig sok pénzbe kerül­nek. Itt a megoldás csak az lenne, ha olyan hathatós in­tézkedést vezetnének be, hogy a családos apák jóval nagyonb fizetést kapnának. Persze ezt nem dönthetem el, erre nem vagyok hívatott. Mindezeket összevetve, az a véleményem, hogyha az anyák fizikai ereje engedi, dolgozza­nak, mert igy nincsenek a férjnek kiszolgáltatva, ahol pedig a nagymama segít, ott a gyerekprobléma is megoldódik. Somfalvi Lajosné, Bélapátfalvi Cementgyár — A hatvani járás mezőgaz­dasági osztályának tervei sze­rint az idén 900 ho’dról 1200 katasztrális holdra emelik a járásban az öntözéses gazdál­kodás területét. — JANUÁR 25 -én, szerdán este 8 órakor a TTIT klubjá­ban a sejtkeletkezés vitájának jelenlegi állását ismerteti Dési József gyöngyösi gimnáziumi tanár, megyei szakfelügyelő. — A Mátravidéki Szénbá­nyászati Tröszt üzemvezetősé­ge értékelte az elmúlt év ne­gyedik negyedéves versenyét. Jutalomképpen 60.400 forintot fizetett ki. A frontfejtések versenyének első helyezettje Petőfi altárő. 19-es frontja 11 ezer forintot kapott. Segítsen bennünket a DISZ hatvani járási bizottsága A párt Központi Vezetőségé­nek határozatai után a DISZ Központi Vezetősége, a SZOT titkársága is foglalkozott az if­júság nevelésének kérdéseivel és az ezzel kapcsolatos felada­tokra fontos határozatokat ho­zott. Az ifjúság nevelésében jelentős szerepe van a járási DISZ bizottságnak, így a hat­vani járási DISZ bizottságnak is. A DISZ Központi Vezető­ség határozatát annak idején a bizottság is megtárgyalta és ígéreteket tett azok megvaló­sítására. Mégis az a tapaszta­latunk, hogy az elmondottakat nem követte a megvalósítás. Nemrégen a hatvani járás népművelési ügyvezetői, kul­túrotthon igazgatói szakmai konferencián részletesen fog­lalkoztak az ifjúság nevelésé­nek kérdésével. A járási nép­művelési csoport erre a meg­beszélésre meghívta a járási DISZ bizottságot is, de a já­rási DISZ-től senki nem vett részt a konferencián Pedig sok megbeszélni valónk lett volna az ifjúsági szervezet já- x$si irányítóival. Nemrégen a községi kultúr­otthon előadói munkaközössé­ge elhatározta, hogy előadás- sorozatot indít az ifjúságnak. Az első előadásra a járási DISZ bizottságtól kértünk elő­adót, éppen az előadássorozat jelentősége miatt. Elküldtük a tervet is. Később telefonon sürgettük az előadót és ígére­tet is kaptunk a járási DISZ bizottság titkárától, hogy kül­denek egy elvtársat. Az elő­adás napján, amikor még egy­szer érdeklődtünk az előadó felől azt a választ kaptuk, hogy előadót nem tudnak kül­deni és így nincs más, mint­hogy nekem kell felkészülni egy óra alatt. Majd a járási népművelés küld két diafilmet és azt vetítjük le. Aligha tudjuk megvalósítani az ifjúság nevelésében megje­lölt feladatainkat, ha az ille­tékes járási szervek csak eny- nyire viselük a szívükön az ifjúság ügyét. Püspöki Győző, kultúrotthon igazg., Boldog A baráti látogatás Voltak a termelőszövetkeze­tekben és az R. M. Művek­ben, Sztálinvárosban, a mun­kásotthonokban, találkoztak Budapest, az egész ország né­pével, — sa magyar nép is találkozott a nagy kínai nép vezetőivel Találkozott Csu Te elvtárssal, a legendás hírű hadvezérrel, Nie Zsun-csen elvtárssal és Liu Lon-tao elv­társsal, kedves vendégeinkkel. Három nap, — ennyi ideig tartózkodtak nálunk, — hat- százmillió ember, az embe­riség egynegyedét kitevő ha­talmas nép üdvözletét hozva. S mi a megtiszteltetés érzé­sével fogadtuk vendégeinket, s üdvözletüket. Kína sok- ezéréves ősi múltja, mély kul­túrája, s nem utolsó sorban hősi jelene, a , nagy menete­lés" népének csodás alkotó munkája, forró testvéri ér­zést, nagy szeretetet fakaszt bennünk. » Három napig jártak ha­zánkban. Ez kétségkívül nem nagy idő. De aki látni akar, akinek a szíve a miénkkel dobog együtt, az sokat látha­tott meg népünk alkotó mun­kájából. „Most saját sze­münkkel láttuk, hogy a ma­gyar földön épül ez az embe­riség javát szolgáló szocialis­ta kultúra’’ — mondotta Csu Te elvtárs sportcsarnoki be­szédében. Ez a tömör mon­dat is világosan igazolja, hogy kínai vendégeink megismer­ték népünket, nagy munkán­kat ötéves tervünk nagyszerű győzelmeit. S mi nemcsak egyszerűen büszkén mutattuk meg, mint építjük szocialista hazánkat, hanem baráti ér­zéssel is, hisz egy utat já­runk, egy a célunk nagy test­vérünkkel. Mi is tudjuk, mit tett, mit alkotott az elmúlt években a felszabadult kínai nép, s legőszintébb szívvel tudjuk viszonozni Csu Te elv­társ jókívánságait: a kínai népnek még nagyobb sike­reket kívánunk hatalmas or­szága építésében, Ázsia és a világ békéjének megvédésé­ért folyt^jott harcában. ,Terveim az áj ötéves tervbeli“ pályázat Tervem — kötelességem! Pártunk és szocialista álla­munk rendkívül nagy fontos­ságot tulajdonít a pedagógusok munkájának. A nevelőkre há- rúl az a feladat, hogy a jövő nemzedékét, a szocializmus, majd a kommunizmus építőit nevelje. Az óvónő feladata, hogy az iskolás kor előtti gyermekek testi, szellemi, er­kölcsi fejlődését elősegítse, bennük a kommunista ember jellemvonásait kezdje kialakí­tani. Ismerve pártunk és kormá­nyunk célkitűzéseit, a máso­dik ötéves terv küszöbén nem gondolhatunk másra, mint azon célkitűzések megvalósí­tására. Az óvónő terve — az én feladatom —, hogy a családi környezetből először kilépett gyermeket bevezessem az első közösségbe, felsegítsem a tu­dásvár első lépcsőfokára, hogy szilárd legyen az az alap, ami­re épül az ember. „A gyermek első benyomásai nyomot hagynak az egész élet­re, ezért olyan fontos, hogy a MÉG MA IS élénken emlé­kezetembe él egy hat eszten­dővel ezelőtti beszélgetés Né­gyen voltunk együtt, egy ag- ronómus, egy tsz elnök, egy középparaszt bácsi, és én, — az újságíró; aki akkor kóstolgat­tam bele, milyen tudomány is a mezőgazdaság. Arról beszél­gettünk, hogy a csoport mű­trágyával kísérletezik, péti só­val fej trágyáznak. Hárman együtt magyaráztuk az öreg­nek, milyen jó ez, de nem tud­tuk meggyőzni, minden ér­vünkre egy-egy lekicsinylő kézlegyintés volt a válasz. Vé­gül már azt is eredménynek éreztük, hogy kijelentette: na, majd elválik a nyáron az aratásnál, kinek lett igaza. Azt hiszem, nem kell mondanom, kinek a javára dőlt a vita, s azt sem, hogy az öreg bácsi egyik leglelkesebb agitátora lett a pétisó használatának. Noha nem sok esztendő szállt még el a fejünk fölött azóta, mégis nagyon réginek érzem ezt a történetet. Egyszerűen azért, mert ma már sehol sem hallom, hogy mire jó a pétisó, hanem bármerre járok a köz­ségekben. szövetkezetben, vagy egyénieknél, — mindenütt ne­kem szegezik a kérdést: azt mondja meg, lesz-e elég mű­trágya az idén, vagy megint csak beszélnek róla, hogy hasz­náljuk. s közben nem kapunk. Lesz. lesz — nyugtattam meg az aggódókat, hiszen megkezd­te már munkáját a Borsodi Vegyi Kombinát. Végül is ők egy kicsit megnyugodtak, én viszont egyre jobban aggód­tam, vajon tényleg lesz-e ány- nyi, mint amennyire szükség van. Hogy a kérdésre választ kaojak, elindultam Kazincbar­cikára, * NOHA MÄR január közepe felé járt az idő, szállingózó puha hópelyhek helyett zuho­gó esőben érkeztem meg a bárcikai állomásra. Máskor el­keseríti az embert a lucskos, ködös idő, de amikor ilyen „felfedező körútra" indul, fel sem veszi. Jókedvűen kapasz­Lesx-e elegendő pétisó? Látogatás a Borsodi Vegyi Kombinátban kodtam fel a buszra, irány Bé­kevároson át a Vegyi Kombi­náthoz, vagy ahogy fél nap múlva magam is, mint „ben- fentes barcikai“ emlegettem: B. V. K.-hoz. Kívülről egyszerű emeletes téglaépület, jóformán sejtetni sem engedi, milyen hatalmas, nagyszerű üzem ez a mi vegyi komibnátunk. Az első kérdés, amit feltettem, miután kellő igazoltatás után bekerültem az irodába, az volt: lesz-e elegen­dő műtrágya, mert nálunk. Heves megyében várják, na­gyon várják! — Nézze meg az elvtársnő üzemünket, hallgassa meg a dolgozókat, azután maga is megtalálja a választ, — eny- nyit feleltek, s indultunk, hogy megnézzem miből, hogyan ké­szül a pétisó, meghallgassam, mit üzennek azok, akik készí­tik. Míg végigmentünk a hatal­mas kiterjedésű gyárudvaron a párttitkár elvtárs elmesélt néhány dolgot. Azt, hogy hat esztendővel ezelőtt épp olyan dimbes-dombos volt ez a terü­let, mint amilyet Berente előtt láttam. Egymillió köbméter földet mozgattak meg, öt-hat­méteres dombokat gyalultak simára, s legalább ekkora mé­lyedéseket töltöttek fel. Nagy talajgyalukkal, exkavátorokkal nem is tűnne talán soknak, de itt kézzel, ásóval, derékfáidító kubikus munkával végezték el. Beszélt arról, hogyan segítet­tek külföldi munkások is a ha­talmas gépek szerelésében, ar­ról, hogy szép számmal vannak itt olyanok, akik maguk is építették a gvárat, hogy utana szakmunkásként dolgozzanak benne Arról is szó esett, hogy egy időben leállították az épít­kezést. Érdekes és elgondol­koztató, hogy míg egyik oldal­ról az egyéni parasztgazdasá­gok felvirágoztatásáról beszél­tek Nagy Imréék, a másik ol­dalon oly fontos üzem építését állították le, melynek terméke közvetlenül- a mezőgazdaság terméseredményei nevelését szolgálja. Persze most már túl vagyunk ezen. Ha még nem is száz százalékos kapacitással, de dolgozik az üzem. Rengeteg itt még a probléma, hiszen a már működő üzemrészek mel­lett még újak épülnek. NEHÉZ, nagyon nehéz fel­adat lenne végigvezetni az ol­vasót a gyáron, hiszen hogy mindent megértsen az ember, vegyésznek is kellene lenni. Ez az üzem szíve, — így mu­tatták meg nekem a tizenkét hatalmas szivattyút, amely az egész üzem vízellátását bizto­sítja Később aztán ugyanezt mondták a többi üzemrészben is, s ebből megtanultam: any- nyira szorosan összefügg az üzemrészek munkája ha egy is leáll, vagy kevesebbet termel, végig az egész soron megakad a munka. Itt a szivattyúknál, de a többi üzemrészekben Is olyan tisztaság van, mint egy „mintakonyhában“. — s ami meglepő, műszakonkirit' három ember dolgozik a hatalmas gé­pek mellett. Ez egyébként jel­lemző a többi üzemrészre is. Kevés az ember, automata, távkapcsoló berendezésekkel irányítják a gyártás menetét, finom műszerek mutatják min­denütt, mennyi az oxigén, mennyi a sav, mennyi a gáz, s a munkások dolga az, hogy figyelemmel kísérjék a külön­böző grafikonokat. No. lám csak! Úgy tanultam, hogy a modem gépek magukkal hoz­zák a szellemi és fizikai mun­ka közötti különbség megszű­nését. Itt, ebben az üzemben egy kis ízelítőt kaptam ebből. A tulajdonképpeni munka­folyamat a gázgyárban kezdő­dik. Itt nyerik koksz elégetésé­ből a CO-t. Kokszot még egy­előre máshonnan hoznak, de már épül itt helyben is a kok­szoló mű. A gázt hatalmas csö­veken vezetik át, oxigénnel dúsítják, vízgőzzel keverik, mossák, tisztítják, — hozzá nem értő ember számára szin­te megjegyezhetetlen művele­ten keresztül. Igen érdekes ré­sze az üzemnek az oxigén-ap- parát. A domboldalon levő er­dőkből hatalmas csöveken ve­zetik ide a tiszta levegőt, azt állandó nyomáskülönbségnek teszik ki mínusz 190 fokon. Az embernek a lélegzete is eláll, amikor odahoznak elé egy félvödömyi cseppfolyós le­vegőt. A mínusz 190 fokos le­vegő olyan, mint a víz, pe­zseg, forr > és a színe olyan, mint itt a hegyek közt a ko­ratavaszi égbolt. Kék, csodála­tosan kék. Ebből választják ki aztán az oxigént és a nit­rogént. A nitrogént — sajnos — nem tudják felhasználni. AHOGY SÉTÁL az ember,' úton-útfélen találkozik ebben az üzemben a leg-szócskávaL Például itt van az ország leg­nagyobb oxigén apparátja, amely egymaga annyi oxigént képes termelni, amennyit a többi együttvéve. A szintézis üzemben a legnagyobb komp­resszor, a savüzemben a leg­gyorsabb fordulatú gép ... A szintézis üzem után, ahol a sok tonnás kompresszorokat csodálhatja meg az ember, a savgyár a következő állomás. Míg óvatosan búikálunk a ha­talmas savtartályok között, csak egy pillantást vetünk a mészkőőrlő üzemre, a sok ér­dekesség között ez szinte eltű­nik. Még megnézzük, hogyan ége­tik el hatalmas tartályokban platina dróthálón keresztül a salétromgázt, aztán elérünk utunk' végcéljához, a szóró to­ronyhoz, ahol a salétromsav és mészkőpor keverékét, a fo­lyékony műtrágyát — centri­fugál szivattyúk segítségével szemcsésítik. A 46 méter magas szóróto­rony tetejéről egy pillantás a Sajó völgyébe. Jobb kéz felől Békeváros hatalmas, emeletes házai, balról az épülő kokszo­lómű, nem messze tőle a be- rentei hőerőmű látszik és a be- rentei bánya bejárata. A SZÔRÛTORONY mellett is építkeznek még. Műtrágya­raktár épül — egyetlen olyan a világon, amit előregyártott elemekből állítottak Össze Me­sélik, a múltkor szovjet mér­nökök látogattak el az üzem­be, s elkérték a raktár terv- x-ajzait. így néz ki az üzem. És a munkások? Nagyrészük két- három évvel ezelőtt még se­gédmunkás volt az építőipar­ban, vagy a környező falvak­ban dolgozott. Most nevelőd­tek ipari munkásokká, — és mint a kezdeti eredmények mutatják, nem is rossz mun­kásokká. Beszélgettem az egyikkel, elmondta, hogy se­gédmunkás volt az építkezés­nél, aztán tanulni küldték, ma technikus a szintézis üzemben Délután kettőig dolgozik, az­tán vonatra ül több társával együtt, Miskolcra járnak ta­nulni. A másik helyen vitát hallottam: reális-e, hogy mű- szakonkint nyolc vagon műtrá­gya legyártását vállalják. Egyesek szerint nem, a mun­kások szerint igen, hiszen hó­nap végére már napi 40 vagon műtrágyát kell adnia az üzem­nek, ennyi a terve és ez meg is lesz, mert így ígérik, mire végigjártuk az üzemet, választ kaptam a kér­désre. Január végén már napi 40 vagon pétisót gyártanak. Megyénkben az első negyed­évben a tavaszi munkáknál körülbelül 240 vagon pétisó kell. Hat nap alatt gyárt a Borsodi Vegyi Kombinát eny- nyit. “Meg lesz tehát, amennyi­re szükség van ahhoz, hogy dúsabb kalászt érleljen a búza, jobban nőljön a cukorrépa, a kukorica. Deák Rózsi I gyermek életének éppen az el­ső. éveiben fogjunk átgondol­tan a neveléshez, ha komolyan és nemcsak szavakkal akarunk leninistákat és sztálinistákat nevemi.“ (Krupszkája) Az óvodáskorú gyermekek nagymértékben gazdagodnak környező életre vonatkozó képzetekkel. Fontos, hogy ezek a képzetek helyesen tükröz­zék vissza a szocialista való­ságot, tudatukban alakuljon ki ! a természet és társadalom je­lenségeivel kapcsolatban he­lyes magyarázat. Persze a 3-6 éves korú gyermekek értelmi fejlettségének megfelelően. Az óvodáskorú gyermekek fejlődésének ebben a fontos szakaszában különösen a haza­fias érzést szeretném nevelt­jeimben kifejleszteni. Hogyan? Megismertetem velük a csalá­dot, szüleik fáradságos mun­káját; a várost, ahol lakunk, a város nevezetességeit (vár, pártház, tanácsház, fürdő) a határban folyó évszakonkénti mezőgazdasági munkát, megfi­gyelik mennyivel többet szánt fel ugyanannyi idő alatt a traktor, mint a ló, milyen szé­pen ring a búzatábla, stb. Megismerik elbeszélésekből, képekről Lenin, Sztálin, Ráko­si elvtársakat s még sorolhat­nám a hazafias nevelés szám­talan lehetőségeit A hazafias nevelés mellett a testi, erkölcsi, értelmi, eszté­tikai nevelés nem szorul hát­térbe, hanem ezen négy ne­velési ágon keresztül szeret­nék minden lehetőséget fel­használni a hazafias nevelés céljára. Ez az én tervem — felada­tom és kötelességem! — Ered­ményről most ne beszéljünk, beszéljenek helyettem maid az évente iskolába kerülő csacska gyermekszájak, ha majd a ta­nító néni kérdéseire büszkén adják a feleletet: 3-1-4 alma. az 7 alma. Szép tiszta kiej­téssel, hangosan, mondat alak­iában. Akkor majd elmondhat­juk: nem hiába jártak óvodá­ba. „Ovónéni” HílálBSit goiMlansárjból December 31-én Gyöngyö­sön, a Szurdok-part 35. szám alatti Magda-lakban belső szo­batűz keletkezett. A tűzeset következtében Kovács Sándor Margit nevű négyéves és Sán­dor nevű kétéves gyermeke füstmérgezés következtében meghalt. A tűz keletkezési oka vét­kes gondatlanság, — a befű- tött tűzhely mellé mintegy 50 centire helyezett gyerekágy gyulladt meg a kisugárzó hő­től. A szülők ugyan odahaza egy másik helyiségben tartóz­kodtak, már csak akkor vet­ték észre az esetet, mikor a két gyermeken nem segíthet­tek. Bútorban és ruhanemű­ben mindössze 105 forint ér­tékű kár keletkezett, de pó­tolhatatlan a két gyermek élete. Ezúttal is felhívjuk min­denkinek a figyelmét, ’hogy a lakóházakban tartsák be a tűzrendészeti szabályokat, mert ez az eset is kis elővi- gyázattal elkeríthető lett volna. Sárai Bertalan, tűzrendészeti osztályparancsnok)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents