Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-18 / 5. szám

I95Ö. ianuar IS. sKt-rtía NÊPOJSAO S À novemberi párthatározat végrehajtásáról tárgyalt a megye ipari vezetőinek értekezlete H fgldmüvesszövetkezetek a temeloszcvetkezets mozgatom fejlesztéséért A megye ipari üzemeinek igazgatói, főmérnökei, szak- szervezeti vezetői, párttitkárai január 13-án értekezletre gyűl­tek össze a megyei pártbizott­ságon. Az értekezletnek az volt a célja, hogy a Központi Vezetőség novemberi határoza­tából adódó feladatokat meg­beszéljék és megtárgyalják, milyen teendői vannak az első negyedéves tervfeladatok meg­valósítása terén. Laczkó András, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője tartotta a beszámolót. Beszámolójának első részében elmondotta, hogy a második ötéves tervben lerakjuk ha­zánkban a szocializmus alap­jait, az ötéves terv első éve sok tekintetben megalapozza a tenr többi évének munkáját. Röviden visszatért az 1955-ös év sikeréire, beszédében fog­lalkozott a legjobb eredményt elérő üzemekkel. Megemlítet­té, hogy megyénk üzemei ma­radéktalanul teljesítették, sőt túlteljesítették előirányzatu­kat. Nagy figyelmet fordítot­tak az önköltségcsökkentésre, a minőség javítására. S a fej­lődést különösen akkor mér­hetjük le, ha eredményeinket az 1954-es évhez hasonlítjuk. De egyes üzemek lemaradtak a; tervteljesítésben, mások a kevésbé fontos gyártmányaikat túlteljesítették, viszont a fon­tos cikkekből nem állítottak, elő annyit, amennyit a terv megszabott. Legsúlyosabb le­maradás a külkereskedelmi, az exportcikkeknél mutatko­zott. A beszámoló ezután rá­tért a feladatok ismertetésére: „Folytatni kell hazánkban a szocialista iparosítást, elsősor­ban a nehézipar fejlesztését, a mezőgazdaság szocialista át­alakítását, a terméseredmé­nyek növelését, a munkásosz­tály életszínvonalának követ­kezetes emelését és lényegesen javítani kell külkereskedel­münk szerkezetét, megszilárdí­tani nemzetközi pénzügyi hely­zetünket.“ Az ipar, elsősorban a nehéz­ipar fejlesztése nagyon fontos feladat. Ehhez a legújabb technikai tudomány eredmé­nyeinek széleskörű elterjeszté­sére, meglévő berendezéseink maximális kihasználására, ma­gasabb színvonalú vezetésre van szükség. 1956-ban a terv szerinti szocialista ipar terme­lése legalább hat százalékkal, ezen belül a minisztériumi ipar termelése 6.8 .százalékkal emelkedik. Főként azokat az ipari üzemeket kell fejleszteni, amelyeknek ellátására hazai adottságaink leginkább meg­felelőek. Üzemeink általában magasabb terveket kaptak, ezeket csak a legjobb össze­fogással, a legnagyobb igyeke­zettel tudják teljesíteni. A gép­ipar tervteljesítésétől is sok függ, enélkül nehéz lenne a mezőgazdaság szociális átépí­tése, az iparosítás, a kereske­delem, vasúthálózat bővítése. A beszámoló nagyobb terje­delemmel foglalkozott a beru­házásokkal. Felhívta a veze­tők figyelmét, hogy a tervtel­jesítés emelkedését necsak az új gépektől, új berendezések­től tegyék függővé, hanem a meglevő berendezések állandó javítása és jó kihasználása az anyagtakarékosság, a műszaki vezetés javítása, újítások út­ján. A lehetőségekhez mérten az első negyedévben javítjuk a lakosság élelmiszerellátását is, amelyben a2 utóbbi idő már komoly fejlődést mutat. Több lakóházat, kórházat, mozit épí­tünk és ehhez az építőiparnak kell a legnagyobb segítséget adni. Az év első napjainak tervteljesítéséből már lehet kö­vetkeztetni. melyik üzem, ho­A Hatvani Cukorgyár cél­gazdaság nagyteleki üzemegy­ségének múlt év decemberé­ben a következő tehenészei ér­tek el legjobb eredményt. Mé­száros Ferenc tehenésznek 2700 liter fejési előirányzata volt és 3909 liter tejet termelt. Sándor János 2700 literes elő­irányzatát 3789 literre teljesí­tette. Balázs József 667, Bata Balázs 536, Sándor Károly 500. Nagy Sándor 354 és Szabó Fe­renc 272 -literrel teljesítette túl előirányzatát. Kiss András, a tehenészet vezetője 1922 óta dolgozik itt és tapasztalatait a következő­képpen foglalja össze: Szá­razra ügy állítjuk a tehenet, hogy elvonjuk először tőle az abrakot, sőt ha a tehén bő­vebb tejelésú, akkor a száraz­takarmányt is felére csök­kentjük. Teljes elapasztás után újból felemeljük az abrakot 20 literig, ezt kapja a tehén hat hétig. Közvetlen ellés előtt 6—8 nappal teljesen elvonjuk tőle az abrakot, hogy az elle­si bénulás be ne következzen. Ellés után a tehén korpás moslékot és kevés száraztakar­mányt kap, később felemel­jük az adagot az előbbi ellés eredményéhez viszonyítva. Például, ha 26 literes a tehén gyan készült fel a második öt­éves tervre. A Mátravidéki Erőmű, a Bélapátfalvi Cement­gyár, amelyeknél az első na­pok is túlteljesítést hoztak, jól felkészült, de sajnos, több üzemben már most lemaradás tapasztalható. Ez a lemaradás egyelőre nem veszélyes, de könnyen veszélyessé válhat, ha a dolgozók tűrik. Munká­jukat megkönnyíti a közel múltban minden üzemhez el­juttatott műszaki fejlesztési levél, melynek1 alapján meg­beszélték feladataikat. Ennek ellenére azóta is tapasztalható volt helyenként, hogy az újí­tásokat nem megfelelően ke­zelik, a vezetők közömbösséget mutatnak az ésszerűsítési ja­vaslatokkal szemben. A jövő­ben a párt nagy figyelmet for­dítson a műszaki fejlesztési terv minden részleteiben való teljesítésére. Helyes lesz, ha üzemi pártszervezeti üléseken megtárgyalják az eddigi ta­pasztalatokat. Meghívják az üzem vezetőit és olyan dolgo­zókat, akiknek erre vonatko­zólag újításuk volt. Laczkó elvtárs a beszámoló­ban többször is foglalkozott a wrnmrnÊKaiàmmmmmmBmiy^SÊÊÊmÊmammmmBmKÊmmim az előző borjúnál, akkor most is 26 literig emeljük a takar­mányt és kipróbáljuk, hogy mire képes tej elés szempont­jából. Vagy feljebb megy a hozam, vagy megállapodik. Utána a tényleges tejelési eredmény szerint kapja az abrakot. A borjút kéthetes szopás után dadatehén alá ad­juk és az anyját tovább fej­jük. A fent említett tehenészek szerint a nagyteleki üzemegy­ségben a tehenek etetésénél és gondozásánál a kővetkező módszert alkalmazzák. A munka reggel 4.30 órákor kez­dődik. Ekkor adják ki a? első takarmányanyagot, utána a trágyát kihordják és aljaznak, erre következik a fésűlés, vakarás, tisztítás s ezzel egész napra előkészítik a jószágot. Reggeli fejés előtt minden esetben 10 perces tőgymasz- százs van, ugyancsak délben és este, tehát minden fejés előtt. A takarmányt a követ­kezőképpen készítik elő. A szecskázott lucernát, árpa­szalmát, borsószalmát répa­szelettel keverik, melasszal és abraktakarmánnyal. Ebből a keverékből két tehén kap külkereskedelemmel. Mind­annyiszor kihangsúlyozta, hogy megyénk üzemeinek egy része is igényel import-anya­gokat, amelyek behozatala, az export tervek teljesítése nél­kül szinte lehetetlen. Fontos feladatul jelölte meg, hogy azokban az üzemekben, ame­lyek külföldi, főként kapitalis­ta országokból kapott nyers­anyagot használnak, minél job­ban takarékoskodjanak, minél kevesebb selejtet gyártsanak. Végezetül a munkaverseny- mozgalommal foglalkozott. Minden időben egyenletesen kell termelni és végre telje­sen felszámolni a hóvégi. a ne­gyedévi hajrákat. Az 1956-os évre döntő kihatással lehet az első negyedév teljesítése. Erre példaként Egercsehi bánya el­múlt évét hozta fel, ahol egész évben nem tudták behozni az első három hónap lemaradá­sát. A beszámolóhoz többen szól­tak hozzá. Ki-ki elmondotta, hogyan akarja a terveket to­vábbra is teljesíteni, milyen akadályokat lát az adósság­mentes negyedévzárás előtt. egy ládával, az első adásnál körülbelül 20 kilót, a máso­dik adásnál pedig négy tehén egy ládával. Minden tehén kap egy kiló pótabrakot, ez korpából, árpadarából, kukori­cadarából és csirából van ösz- szekeverve. Hogyha 26 literes a tehén, akkor minden egyes vonás után kap 40 deka abra­kot. Bak Pál, pártszervezet titkára — A BEKÖLCE ' községi pártszervezetben szombat este tartották meg a vezetőségvá­lasztó taggyűlést A beszámoló és a hozzászólások többek kö­zött foglalkoztak a község ter­melőszövetkezeti fejlődésével. A taggyűlésen több kommu­nista asszony, egyrészük gyári dolgozó, bányász feleségei nyi­latkoztak, hogy belépnek a ter­melőszövetkezetbe. Erről be­széltek hozzászólásaikban töb­bek között Zsolyom Bertalan­ná, Csuhaly b. Istvánné és Tóth Istvánné elvtársnők. A második ötéves terv során a mezőgazdaság szocialista át­szervezésében nagy szerep jut a földművesszövetkezeteknek. Megyénk földművesszövet­kezetei már eddig is számos intézkedést tettek a termelő­szövetkezeti mozgalom további fejlesztése, kiszélesítése érde­kében. Szövetkezeteink fel­mérték a termelőszövetkezetek szükségleteit, hogy azt soron- kívül. minden esetben biztosít­sák. Például a termelőszövet­kezeti tagjok jó ruházati áru­ellátása érdekében az ősz fo­lyamán a hevesi földműves­szövetkezet mozgó vásározó részleget állított üzembe. Ez­zel felkeresték azokat a közsé­geket, ahol a termelőszövet­kezet előleget, vagy évvégi el­számolást adott a tagoknak. Földművesszövetkezeteink a tsz részéről jelentkező építő­anyagigényeket az illetékes tsz-ek vezetőivel való megbe­szélés alapján, a kívánságok­nak megfelelően biztosították, sőt nem egyszer még terven felüli igényeket is kielégítet­tek. A mezőgazdasági kisgépek és egyéb felszerelések ellátá­sa terén a szövetkezetek kü­lön gondot fordítottak arra, hjogy a termelőszövetkezet igé­nyeit kielégítsék. Ugyancsak ezt tették a terményeszsák, ponyvák, kötéláruk beszerzé­sénél is. A földművesszövet­kezetek, a termelőszövetkeze­tek mezőgazdasági felszerelé­seit az igényeknek megfelelően 98 százalékban biztosították. A IV. negyedév folyamán több nagyobb méretű szőlőprést, kalapácsot, darálót, villany- motort, szivattyút s egyéb me­zőgazdasági gépet biztosítot­tunk a tsz-nek, A földművesszövetkezetek és a termelőszövetkezetek kap­csolatát komoly mértékben elősegítette a megyénkben meg­rendezett mezőgazdasági kiál­lítás, ahol a földművesszövet­kezetek bemutatták a termelő- szövetkezeteknek a legmoder­nebb mezőgazdasági kisgépe­ket. Földművesszövetkezeteink dolgozói sokat fáradoztak, hogy megfelelő mennyiségű műtrágyafélékkel és növény­védőszerekkel lássák el a kör­zetükhöz tartozó ' termelőszö­vetkezeteket. Ennek a mun­1 kának meg volt az eredmény*. A termelőszövetkezetek arány­lag kisebb földterületén négy­szer annyi műtrágyát hasz­náltak fel a második félév so­rán, mint az egyénileg dolgo­zó parasztok. Ez az eredmény annak is köszönhető, hogy a MÉSZÖV a tsz-eknél ' és az egyéni dolgozóknál kísérleti bemutató parcellákat rendezett be, többek között Tarnamérán. Tarnaörsön és Heves közsé­gekben. A szövetkezeti gazdálkodás eredményeinek népszerűsítése érdekében termelőszövetkeze­ti látogatásokat szerveztek földművesszövetkezeteink. En­nek eredményeképpen több szövetkezeti tag választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját. A szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről győződött meg Ipacs Gábor, a tiszanánai földmű­vesszövetkezeti vezetőség tag­ja, aki a múlt év utolsó hó­napjaiban húsz taggal közel 200 hold területen termelő­szövetkezetet alapított. A leg­utóbb megtartott tervbeszá­moló tagértekezleteken több földművesszövetkezeti tag be­jelentette a tsz-be való belépé­sét. A füzsabonyi járásban eb­ből az alkalomból 55 földmű­vesszövetkezeti tag lépett ter­melőszövetkezetbe. Megyénk területén működő termelői szakcsoportok közül a szűcsi, gyöngyöspatai terme- lőszövetkezeUé alakult át. Ed­dig több mint 7000 földműves­szövetkezeti tag választotta véglegesen e. termelőszövotke- 7,eti gazdálkodás útját. Egyes földművesszövetkezeteknél me­zőgazdasági jellegű szaküzle­tet nyitnak, ahol korlátlan mennyiségben biztosítják majd a jobb versenyeredményekhez szükséges mezőgazdasági fel­szereléseket, növényvédősze­reket. Több földművesszövetkezet­nél a termelőszövetkezeti ta­gokkal történő megállapodás alapján úgy határoztak, hogy azok a termelőszövetkezeti ta­gok, akik még nem tagjai a földművesszövetkezetnek, még ez év folyamán belépnek, hogy a Fmsz-en belül felvilágosító munkát fejthessenek ki a szö­vetkezeti gazdálkodás érdeké­ben. Süveges Benedek, MÉSZÖV Eger. A nagyteleki tehenészek tapasztalataiból Az új módszer harcos úttörői Petőfibányán Üttörőkről, úttörők bátor csapatáról szól ez az írás. Té­vedés ne essék, ne gondolja senki, hogy a 10—14 éves, vi­dám pirosnyakkendős gyerme­kekről van szó, akik játékkal, tanulással készülnek az életre. Korántsem. Az írás hősei már rég maguk mögött hagyták gyermekkorukat. Meglett, fel­nőtt, az élet által megacélo­zott kemény bányászemberek mindannyian, de munkájuk jellege miatt mégis nevezhet­jük őket úttörőknek. Az új módszer, a fejlettebb techni­ka, a többtermelés bátor út­törőcsapata az a 30 bányász, aki már néhány hónapja Pe­tőfi altáró égj ik igen fontos kísérleti munkahelyén, a pán­célpajzsos biztosításon dolgo­zik. Újszerű ez a kísérletezés nemcsak Petőfibányán, hanem áz egész magyar szénbányá­szatban. Az országban mind­össze három helyen folyik ilyen kísérlet, s ebből egy Pe­tőfibányán. Mindenki nagy ér­deklődéssel, s feszült figye­lemmel kíséri a kísérleti front dolgozóinak fáradozásait. Ál­dozatkészségükön és ügyessé­gükön igen sok múlik. Jórészt tőlük függ: helytállásuk és az Új iránti szeretetük hogyan vívja ki az új módszer győzel­mét. Hosszú sorokon át lehet­ne méltatni a kísérleti front dolgozóinak hősies erőfeszíté­seit, de ehelyett beszéljenek inkább a tények, beszéljen a kísérlet eddigi története. Az elmúlt év szeptemberé­nek napjait jelezte a naptár, amikor a súlyos acélpajzsok megérkeztek Petőfibányára. Velük együtt jött Mester Já­nos és Szaktilla József, a bá­nyászati kutatóintézet két ' munkatársa. Néhány nap telt el csupán, s az északi részen, a 45-ös front szomszédságában 25 méteres frontszakaszon megkezdődött a nagy kísérlet. Soha nem láttak még ilyet a kísérleti front dolgozói sem, s eleinte csak tétlenül nézték, csodálták a vastag acélpajzso­kat, a pajzsokat fenntartó vas­oszlopokat. Fogalmuk sem volt mit kezdjenek vele, hogy is lesz hát ezután. Csodálkozva nézték à vastag acélpajzsokat Tóth Gyula és Kurizs Mihály vájárok, Pusztai János csillés, de még Pál Ferenc lőmester is. Ki hitte volna még akkor, hogy ezek az emberek nemso­kára megismerik, megszokják ezt az új módszert, dolgozni is tudnak vele. Természetesen addig, amíg ide eljutnak, igeit sok botlás, fáradozás, kísérlet, siker és sikertelenség kíséri végig útjukat. De munkájuk eredményeképpen egyszer mégis csak győztesen kerül ki az új. Nem ördöngösség, nem csoda ez, hanem a fejlődés szükségszerű törvénye és vele­járója. A kutatóintézet munkatár­sainak igykezete, lelkesedése bizalmat és erőt öntött az em­berekbe. Nemsokára ők is megismerték, mi az új mód­szer lényege? Néhány méternyire a szén­faltól 34 darab 70 centiméter széles acélpajzsot kapcsoltak Össze a 25 méteres frontszaka­szon. Minden egyes pajzsnak erős vastalpa van. Acéllemeze két csukló közbeiktatásával, félköríves alakban hajlik elő­re a szénfal felé. A csuklókat szabályozható erős vastám- öszlopok kapcsolják össze a talppal, s ezek segítségével tudják tetszés szerint felfelé, vagy lefelé hajlítani a lemeze­ket. Az acélpajzs tehát félkör­íves alakban hajlik a szénfal felé, s alatta nyugodtan járhat­nak, kelhetnek, dolgozhatnak a bányászok. A kaparószalag pedig a vastalpakra felszerel­ve helyezkedik el, s együtt ha­lad előre azokkal. Természe­tes, hogy a frontfejtés haladá­sát nyomon követi az egész acélpajzsrendszer, melynek mozgását egyrészt a kőzetben fellépő hasznos oldalnyomás, másrészt pedig különböző von­tatószerkezetek hívatottak el­végezni. Ez röviden az új biz­tosítási eljárás lényege, me­lyet a kísérleti front dolgozói mindannyian hamarosan meg is értettek. Az új módszer előzményei­ben beszélni kell még ennek eredetéről is. A Nagy Honvé­dő háború éveiben a Szovjet­unióban Csinakal tanár ötlete nyomán készítettek először acélpajzsos rendszerű biztosí­tást (mely más rendszerű volt ugyan) és Csitovája szisztéma elnevezéssel sikerrel alkalmaz­ták a kuznyecki szénmedence bányáiban. Ez volt az acél- pajzsbiztositás őse. Ennek egyik leszármazottja a jelen­legi Petőfibányai pajzsszerke­zet is, melyet már Romániá­ban a zsilvölgyi bányákban alkalmaztak, s innen vették át ezt a típust. Láthatjuk tehát, h*gy nem­csak jelentős, hanem egyben szép és megtisztelő feladatot is kaptak a kísérleti frcjnt dolgo­zói. Magyar bányába, Petőfi- bánya lignitjébe átültetni, s meghonosítani ezt a módszert, a fejlettebb technika, s egész népgazdaságunk javára. Hogyan szolgálja az acélpaj­zsos biztosítás népgazdaságunk javát, milyen előnyökkel jár ennek alkalmazása? Legfontosabb gazdasági elő­nye a fa megtakarítás. Az ilyen frontfejtésen egyáltalán nem szükséges bányafa. Nem nehéz hát következtetni, ha azt vesszük alapul, hogy egy 60 méteres frontfejtés, mely fával biztosít, naponkint 12 köbméter olyan bányafát hasz­nál fel, melyért köbméteren­ként 50 dollárt fizet népgaz­daságunk a kapitalista álla­moknak. Másik előnye, hogy megkíméli a bányászokat az ácsolástól, feleslegessé teszi az omlasztást, a kaparó átszere­léseket, s végül tökéletes biz­tonságot nyújt a frontfejtés dolgozóinak. Nem csoda hát, hogy szám­talan akadály és nehézség árán is lankadatlan erővel fo­lyik a kísérlet, hiszen megéri. S azt, hogy nehézségekkel és akadályokkal kell megküzdeni az újért való harcban, bizo­nyítják az eddigi erőfeszíté­sek. Már a kísérlet első nap­jaiban bebizonyosodott az új módszer előnye, nagyszerűsé­ge, csupán'az előrevontatással volt baj. A bányászok eleinte az összekapcsolt pajzsokat két végénél fogva vontatták előre a vágatokból. Az eredmény az lett, hogy a két vége előreha­ladt ugyan, de a közepe meg sem mozdult, s az egész össze­kapcsolt pajzsláncolat görbe félköríves alakzatot vett fel. A vontatási kísérlet újabb lépéseként középen egy hid­raulikus vontatót iktattak be, de sajnos, ez sem segített. A pajzsláncolat most már a kö­zéptől számítva, két szakasz­ban görbült meg. A bányászok még sem adták fel a harcot. A három vontatószerkezet között kézi erővel, úgynevezett s pán­csavarok segítségével próbál­ták biztosítani az egész pajzs­rendszer egyenletes előrehala­dását. Sajnos, ez a megoldás sem mutatkozott tökéletesnek. Az állandó kísérletezések kö­zepette négy hónap alatt mind­össze 25 métert haladtak elő­re. A munkát állandóan nehe­zíti még az is, hogy a kísérleti frontfejtés a lehető legmosto­hább viszonyok között van. A szénréteg hatfokos dűlésszög- ben halad felfelé, a talp puha, a szén pedig omlós, bányász­nyelven mondva: Bagós. S mégis. . nincs az a ne­hézség, vagy akadály, mely úrrá lenne az új technika út­törőinek kis csapatán. Nincs, mert ők más fából faragott emberek. Nemcsak megismer­ték, hanem meg is szokták és megszerették az új módszert, s bíznak a sikerben. Bizakod­va beszél róla Pál Ferenc lő­mester, Kurizs Mihály, Tóth Gyula és a front minden dol­gozója A vontatás megoldá­sára most újabb eszközökkel kísérleteznek. A front közepén egymáshoz közel két darab 60 tonnás hidralikát szereltek fel, a szélein pedig vastámok se­gítségével tolják majd előre az acélpajzsokat. Ezentúl már sokkal több esély és lehetőség van arra, hogy áthidalják ezt a nagy nehézséget. Áthidalják s győzni fognak, mert nemcsak a gép, a hidralika, s a tudo­mány segíti munkájukat, ha­nem a szív, a lelkesedés, a bi­zalom s az új győzelmébe ve­tett hit és törhetetlen, ke­mény bányászakarat. Lehetséges, hogy fáradozá­saik még ma, vagy holnap ta­lán nem is vezetnek sikerre, de biztos, hogy holnapután már győzelmet aratnak. Lehet, hogy még sokszor botlanak. jó néhányszor el is buknak a kísérletezés közepette, de hát érthető is. Minden, ami új. nagy nehézségek, kemény har­cok árán születik. Egy azon­ban biztos: a győzelem végül is az övék lesz, az új módszer bátor harcosaié. Nem túlzás az a megállapí­tás, hogy az acélpajzsos bizto­sításnak jövője van Petőfibá­nyán. A kis népes-kocsik most is, mint mindennap műszakvál­táskor pontosan elindulnak földalatti útjukra, s naponként újra, meg újra munkába álla­nak Petőfibánya derék bányá­szai. Naponként 1400 ember termeli a szenet, táplálja az ország vérkeringését, s közöt­tük minden elismerésremél- tóan ott fáradozik a kísérlet! frontfejtés 30 embere, a hala­dás, az új technika bátor kis úttörőcsapata. Adózzunk hát elismeréssel munkájuknak, s további kísérleteikhez kíván­junk nekik mi is jó szerencsét Császár István

Next

/
Thumbnails
Contents