Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-14 / 4. szám

1936. január 14. »combat. NÉPÚJSÁG 3 As első negyedév sikeréért dolgoznak a Bélapátfalvi Cementgyárban Lapunk néhány sorban hírt adott arról, hogy a Bélapát­falvi Cementgyár már az újév első napjaiban is rendszeresen túlteljesítette a napi terveit. (Néhány héttel előtte pedig arról számoltunk be, hogy mi­után a gyár dolgozói az 1955-ös esztendő előírt villamosener­gia kilowattját előállították, december 2-ára a cement, 8-ra a klinker, 28-ra pedig a mész termelési tervét is teljesítették. Az egész évi jó munkát, a hiánytalan tervteljesítést és a zökkenőmentes átállást nagy­részt az alapos előkészületek­nek köszönhetik. Hosszas ké­szülődés előzte meg az utolsó negyedév, a téli nagyjavítás megkezdését és most az újév­re való átállást is. A Cementgyárban december 15-én közös tervismertető ér­tekezletet tartottak, amelyen elmondták a dolgozóknak, hogy 1956-ban klinkerből 3, cementből 4.6 és mészből 27 százalékkal többet irányoztak elő, mint a múlt évben. Ügy kell dolgozniok, hogy a minő­ség is jobb legyen, mert a ro­konüzemek egy része, például a tatabányai és a lábatlani ce­mentgyár főként exportra ter­mel meszet. Így a kislakás­építkezések mészszükségletét — amelyekhez első osztályú mész kell — Bélapátfalvának kell fedeznie. Elsőnek a párt­tagok ígérték meg, majd a többiek is csatlakoztak, hogy munkalendületüket tovább fo­kozzák és minden erejükkel a rájuk bízott feladatok meg­valósításáért fáradoznak. Egy hét múlva üzemrészen­ként is meghirdették az érte­kezletet. összegyűltek a veze­tők és a munkások, hogy sa­ját tapasztalataik felhasználá­sával jelöljék meg a felada­tokat a második ötéves terv első napjainak előkészületei­ben. A klinker és a cement­részleg tervteljesítési sikerét két tényező segítette elő: na­gyon előnyösnek bizonyult a javítási terv felbontása, más­részt a kissbb hibákat is azon­nal rendbehozzák. Deli Sán­dor vezetőnek igaza van, hiá­ba dolgoznának egyre fárad- hatatlanabbul, ha kis figyel­metlenség, nemtörődömség miatt órák hosszat megállna például egy cementőrlő. Má­sodikén a III. klinkerégető hű­tő fogaskoszorú csavarjai meg­lazultak, s mivel a termelő­gépnél történt a hiba, még a nagyjavítást is abbahagyták, segíteni mentek. Sas Sándor javító brigádja a körülbelül háromórás munka elvégzését két órára vállalta és a gépet másfél óra alatt üzemképessé tette. A cement- és a klinkergyár- tás dolgozói nem engedik az utolsó negyedév lemaradását megismétlődni. (Klinker 95.7, a cement tervteljesítés is de­cemberre 95.8 százalékra esett vissza.) Magasak a követelmé­nyek, alaposabb javítás kell, nagyobb erőfeszítésekre van szükség. így született elsején klinkerből 100, cementből 165.6 százalék, — amely másodikén és harmadikén még tovább emelkedett A mészüzem munkája külö­nösen a múlt év első felében talált nagy megelégedésre. Alig termeltek 140 százalékon alul. A második félévben már valamit visszaesett a teljesítés mindaddig, amíg két kemen­céjüknél sorozatventillátorral meg nem növelték a huzatot. Űgyannyira, hogy három ke­mence teljesítményét is ki tudták hozni a kettőből. Jelenleg az I. és a IV. ke­mencékkel dolgoznak, a többi nagyjavítás, újrafalazás alatt van. Az a tervük, hogy min­den kemencénél alkalmazzák Szabó Béla üzemvezető újítá­sát: a sorozatventillátort, amely nem más, mint két ven­tillátor sorbakapcsolva. A ja­nuári jó eredmények elérésé­ben ez sokat segített és még nagyobb lesz a termelés, ha az Egri Lakatosáru gyár időre el­készíti a megrendelt ventillá- -tort. Említsünk meg néhány ne­vet a mészüzemből, akiknek nagy részük van a január 1-i 127 és a 2-i 142 százalékos tervteljesítésben. Abban, hogy e két nap alatt 15 családi ház építéséhez elegendő meszet adtak terven felül. A vezető­ség mellett Gyertyás József nyolctagú lakatos brigádja, melynek hat tagja a szakma kiváló dolgozója, kettő a „ki­váló dolgozó“ címmel kitünte­tett. Megdicsérhetjük Bárdos Máté mészégetőt, aki az ünne­pek alatt is dolgozott és a térüzem falazó brigádját, akik kifogástalan munkát végeznek. Az első napok győzelmei után magától kívánkozik a kérdés: mit várhatunk a Bél­apátfalvi Cementgyártól az első negyedévben? Remélhet- jük-e, hogy a jelentések min­dig kielégítőek lesznek, hogy beváltják a hozzá­juk fűzött reményeket. A ter­vek teljesítése felől senkiben nem maradhat kétely, aki a gyár dolgozóival, vezetőivel tölt egy napot. Sok feladatot tűztek maguk elé, amelyekre szükség van, hiszen az egész üzemi berendezés olyan régi, hogy csak a kapacitás teljes kihasználása, a legésszerűbb termelés mellett tudnak meg­felelően dolgozni. A berende­zésben — Végh elvtárs, az igazgató szavai szerint — több helyen módosítás lesz. Többek között a klinkerégető és hűtő kemencéken 13 köpenysza- kaszcsere lesz, amely növeli a falazat állékonyságát, tömítik a kemencék végét, ez kalória­megtakarítással jár. Most ke­rül bekötésre a harmadik Loesche-malom, amely igen fi­noman őröl. A II. kötélpálya módosításával meggyorsítják a csillék útját, lesz zsákgyár- bővítés, építenek szárító csar­nokot, hogy a ragasztásnál ke­vesebb selejt legyen a drága importcellulozéból. Kicsit ké­sőbb, de valószínű még ebben az évben sor kerül a mész- üzemben a vagonrakás gépesí­tésére is. Mindezek az intézkedések, amelyeknek megvalósítását a g "ár kollektívája közösen ter­vezte el, a munka megkönnyí­tését és meggyorsítását, a több termelést szolgálják. A Ce­mentgyár tervteljesítése mégis veszélyben van: kevés a szén! A legutóbbi pártgyűlésen a kommunisták felhívással for­dultak a bányászokhoz. Küld­jenek minél több szenet a fel­színre, különösen az egeresein bányászok, mert különben bármit diktál is eszük és szí­vük, mindkét kezük kötve van, szén nélkül nincs mihez kezdeniük. Legtöbb szenet Egercsehitől kapják. Talán lehetne más­honnan pótolni, a mészégetés- nél már meg is próbálták a csipkéskútival és mert alacso­nyabb a kéntartalma, első osz­tályú minőséget adott. (Árban az első- és másodosztályú mész között 28 forint differen­cia van tonnánkint.) Legna­gyobb kalóriája mégis csak a* egercsehi szénnek van. Végül is a Cementgyár dol­gozói így válaszolnak a kér­désre: ha szén lesz, továbbra is zavartalan marad a Vrvtel- jesítés, most a hányadokon múlik, mennyi künkért, ce­mentet és meszet tudunk adni tervben, vagy terven felül is. Egercsehi dolgozói, varjuk válaszolókat a felhívásra. ■ Dobai Margit ..Terveim az új ötéves tervben“ pályázat Az erdősítési tervet május végére teljesítem Körzetemben 1956. március 31-ig 2200 köbméter fát kell ki­termelni. Ezt a munkát jó szervezéssel, a munkaerők biz­tosításával 1956 január első fe- .ében befejezzük. Jelenleg 98 százalékra teljesítettük a faki­termelési tervet. A faanyag le­szállítása nagy gondot okpz a Bükk-fensík szeszélyes időjárá­sa miatt. Az összes faanyag el­szállítását április 3Ö helyett áp­rilis 15-re vállaltam, hogy a ta­vasszal megkezdődő csemete- kerti erdősítési munkák idejé­re tehermentesítve legyek. A csemete nevelés» tervben közel egymillió lucfenyő csemete ér­tékesítését vállaltam. Ezenkí­vül a tavaszi erdősítésre saját csemetét fogunk felhasználni. Az erdősítést a késői tavaszo- dás miatt csak április végén kezdhetjük meg. A nyolc-ki- lencszáz méteres, tengerszint feletti magasságban kora ta­vasszal még hótakaró borítja a talajt, s így erdősítést ^végezni nem lehet. Az erdősítési tervet május végére teljesítem. Lu­kács Károly erdőgazdasági fő­mérnökkel már 1953 augusztu­sában kísérletet kezdtünk a nyári erdőtelepítésre. Ezeket a kísérleteket tovább folytatom, mert annak, hogy a fennsíki kopárok erdősítését mielőbb befejezzük, annak az erdősíté­si szezon meghosszabbítása a feltétele. A kísérletek 80 száza­lékos megmaradást eredmé­nyeztek. Az idén ősszel az er­dősítést a szokott időnél egy héttel korábban kezdem meg. Minden erőmmel igyekezni fo­gok, hogy az erdőállomány ápo­lását is 100 százalékig elvégez­zem. Terveimhez hozzátartozik még a vadállomány nevelése is. Tudnivaló, hogy az erdész­nek nagy gondot okoz a vadál­lomány fenntartása és védel­me. A túlzottan elszaporodott vadállomány sok kárt okoz ezért az idén helyes selejtezés­sel arra törekszem, hogy a vad­állományt a legkedvezőbb arányban tartsam fenn. Ezt úgy biztosítom, hogy a vadászven­dégek csak az általam kijelölt vadakat ejthetik el. Ezeket a terveket az erdei munkásokkal együtt, szoros együttműködés­ben végzem. Mivel lakott hely a közelben nincs, a munkások elszállásolását és üzemi étkez­tetését is biztosítom. Az elmúlt őszön készült el a 60 személyes, egészséges modern munkásszál­lás, az idén arra törekszem, hogy megteremtsem a munká­soknak a kényelmes otthont. Goldbach Károly hármaskúti erdész. Olvasd, terjeszd a Népújságot! TÖBI JÄNOS, a Hatvani Cukorgyár műhelybizottsági elnö­ke 15, FILLÉR REZSÖNÉ, a Hatvani Cukorgyár szakszer­vezeti bizalmija 19 új előfizetőt gyűjtött a „Népújságára. ügy főtengely nyomában A lőrinci gépállomás 1954 julius 30-án feladott a Sely- pi állomáson a szolnoki Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat címére két darab R-35 típusú HSCS erőgéptengelyt javí- tásrara, de a főtengely még a mai napig sem került a cím­zetthez. A lőrinci gépállomás ebben az ügyben még 1955 feb­ruár 28-án levelet írt a Budapesti Vasúti Kártérítési Hiva­talhoz. A március 14-i válaszlevélben a kártérítési hivatal a fuvarlevelet kérte. 1955 április 8-án a gépállomás aján­lott levélben elküldte a fuvarlevelet. Semmi válasz. Május 30-án sürgető levelet küldtek a kártérítési hivatalhoz, amelyben többek között közlik, hogy egy gépük a hanyag áruszállítás miatt kiesett a tavaszi munkából. Ismét csend. Október 13-án újabb sürgetés. Végre 1956 január 7-én a Kártérítési Hivatal 1955 december 22-i keltezéssel választ küldött. A válaszból aztán minden kiderült, csak az nem, hogy mi van a főtengellyel. A levél befejezése olyan szép, hogy az újságba kéredzkedik: „Miután a kárigényt kellően felszerelt jogérvényes fel­szólamlásával a feladást követő fuvarozási határidő lejár­tától számított 30 naptól számított egy éven belül nem ér­vényesítette, felszólamlását most már a vasúti árufuvaro­zási szabályzat 64. cikk második szakasza értelmében el­évülés címén amúgy is el kell utasítanunk“. Hová tűnt az ajánlott levél, amelyben a fuvarlevél volt? S nem utolsó sorban hová tűnt a népgazdasági szem­pontból jelentős traktortengely ? Erre választ még nem tud­tak adni az illetékesek. Érthetetlen ez a nemtörődömség, a nép vagyonával szemben. Ki a felelős azért, hogy a lőrinci gépállomás egy traktorja kiesik a munkából, mert nincs meg a főtengely? „Sürgősen kijavítjuk a feltárt hibákat“ A „Népújság“ december 7-i száma foglalkozott a hatvani járási tanács mezőgazdasági osztályának munkájával. Az osztály dolgozóival megtár­gyaltuk ezt a cikket és meg­állapítottuk, hogy az abban közölt hibák, hiányosságok valóban fennállnak és elhatá­roztuk, hogy ezeket sürgősen kijavítjuk. A végrehajtó bizottság a hi­bák mielőbbi kijavításáért a Következő határozatokat hoz­ta: az osztály dolgozóival fel­dolgoztatja a tsz-ek 1955. évi eredményeit, egyes csoportok fejlődését, hogy azokat az egyéniek felé felhasználhas­suk népszerűsítés céljából. A tél folyamán találkozót szer­vezünk a tsz és egyéni dolgo­zó parasztoknak, hogy az egyé­nileg dolgozók' megismerjék à nagyüzemi gazdálkodást. Az osztály dolgozói egymás kozott felosztják a járás köz­ségeit. termelőszövetkezeteit, patronálják ezeket és felelős­séggel tartoznak az ott vég­zett munkájukért, segítségadá­sukért. Ezzel akarjuk az akták és körlevelek kiadását lecsök­kenteni, inkább helyben, kon­krét segítséget adni. Magyar István, járási tanács VE elnök h. névjegy A TÉLI ESTE hideg selyemként borult lassan a tájra. A vonat, mintha az éj­szaka elől menekült volna, rohant a búcsúzó Nap után. Az egyik fülke sarkában két férfi beszélgetett halkan, rövid tőmondatokban. A fiatalabb valami építkezés mérnöke volt, ahogy szavaiból ki lehetett venni, a másik — valószínű ugyanazon az építkezésen — munka­ügyi előadó, vagy efféle. Az építkezés minden problémája napirendre került már, félszavak­ból megértették egymást, egy kézlegyintéssel mondtak véleményt, vagy ellenvéleményt. A mérnök, valaminek igazolására, hirtelen elő­vette a tárcáját. Gyűrött névjegy hullott ki belőle. Mindketten utánakaptak. — Mi az... ilyen előkelő vagy? — ál- mélkodott a munkaügyi. — ötágú koronás névjegy... S te ezt 1955-ben magadnál hor­dod? — Nem az enyém — legyintett a mérnök —, azaz hogy mégis az enyém, már inkább az emléke. Akkor találtam meg otthon, amikor a mérnöki diplomámat megkaptam, vagy öt éve... a minisztériumba készültem fogadásra, valami­féle iratot kerestem ... Azóta magamnál hor­dom, emlékeztetőnek ... Ha akarod, elmondha­tom a történetét. — Mondd csak... mindig érdekes egy ki­csit mások életéről hallani. t , * PESTEN LAKTUNK az egyik külváros bel­városában. Igen ... igen ... ne csodálkozz, a Józsefvárosnak, éppen úgy, mint Kőbányának, vagy Kispestnek is, megvolt és megvan a maga belvárosa, ahol a múltban az úgynevezett jobb­emberek laktak. Értsd alatta: fixfizetésesek, kistisztviselők, szállodai portások, művezetők, kisiparosok, meg mit tudom én, kik... Egy­szóval a proletároknál többek, a polgároknál kevesebbek. Egyikük feltört, lett belőle pol­gár, a másik letört... s kiköltöztették a bel­városból. Szóval itt laktunk... Apám parasztgyerek volt, maga sem tudta, hogyan sikerült beke­rülnie abba a hivatalba, ahol már akkor is dolgozott, amikor én megszülettem. A fizetése inkább kevesebb volt, mint az átlagmunkás keresete.... de remény..., az volt a nagy fi­zetésre. Azt remélte ő is, anyám is, hogy rálé­pett annak a csodálatos lajtorjának az első fokára, amelyen — s ez már csak idők kérdé­se — feüépegethet a mennyekig, de legalább is a tanácsosi rangig. Ez a szó, hogy tanácsos, valami olyat je­lentett nálunk, mint... mint a hinduknál a nirvána, vagy János vitéznek a Tündérország. Erről álmodozott anyám nyíltan, apám titok­ban, míg az évek szorgalmasan teltek, s apám maradt ami volt, díjnok. Én már tízéves lehettem, apám meg vagy 14 éve állami alkalmazott. Minden újévkor új remény, aztán ismét csüggedés, csak előlép­tetés nem. Éltünk ... úgy, ahogy ... Tavasszal a téli kabát, télen a nyári holmi vándorolt a zálogházba, vagy ahogy nekem becsomagol- tatta anyám, — nehogy elszóljam magam va­laki előtt, — a tisztítóba. Marhahúsos vasár­napok, csütörtöki pacal, egy hónapban egyszer mozi... S egyre fogyott a türelem, a bizalom, hogy legalább egyet, egyetlen kis fokot előbbre lépjen apám azon a lajtorján. Csak annyit, hogy 92 pengő helyett 112 pengő legyen a fi­zetése és segédtiszt úr a megszólítása. Apám esténként egyre letörtebben mesél­te, hogy most ez, most az lépett előbbre, pe­dig két éve sincs a hivatalban, dehát a protek­ció... anélkül nem megy itt, semmi sem megy. S egy nap, amikor már vagy a tizedik fűsze­res tagadta meg a hitelt, a suszter becsületből a cipőm talpalását — hisz úgyis kár lett vol­na érte a pénz — nagy elhatározás született meg anyámban. —• Elmegyek Mojtéhoz... az országgyűlési képviselőhöz. Most olvastam az újságban, hogy államtitkár lett. Utóvégre rokonom — mond­ta. Apám nagyot csodálkozott a rokonságon, s akaratlanul is szétnézett a kopott bútorok­kal telt lakásunkon, amely nemhogy állam­titkár, de egy jobbfajta szatócs rokonához se nagyon illett. — Hogy rokon az neked? Ne gyerekes- kedj már! — intette le anyámat, aki azonban bizonyítgatni kezdte, felsorolva nagynénjét, s nagybátyját, annak unokatestvéreit, s még mit tudom én kit... mígnem ha el nem is hitte, de beletörődött a tervbe az apám. MÁSNAP aztán akcióba lépett édesanyám. Tavasz volt már, hűvös március vége, bevit­te hát a télikabátokat a zálogházba. Névjegyet csináltatott, ötágú koronával, s a név alá azt nyomatta: ... állami alkalmazott neje ... Vett egy új kalapot, elhozta a susztertól a vagy három hónapja ott lévő körömcipőjét, s a következő nap délutánján kézenfogva el­indultunk az időközben megtudott címre, va­lahová a Rózsadombra. Villamoson mentünk és én már ezért is nagyon boldog voltam. Anyám vak bizalma vérmes reményeket keltett bennem. Üj cipőt láttam a lábamon, olyan lakkbetétest, mint amilyen a Soós gyerekeknek van. Lesz ke­rékpárom, s mindenkinek azt fogom mondani: tanácsos az édesapám. Anyu ..., veszünk ugye olyan kiskutyát, amilyen a Sári néniéknek van... Anyu, ugye gyakran járunk majd moziba, ha apu tanácsos lesz... Anyu, ugye megveszed a bélyegalbu­mot? — kérdezgettem szüntelenül és édes­anyám ugyancsak szüntelenül bólogatott rá. A villamostól még egy jó darab volt az út a rózsadombi villáig és én úgy ugrándoztam anyám mellett, mint csikó a kötőféken. — Vigyázz már... szétesik a cipőd ..., s jöhetsz majd mezítláb — intett. Az bizony nagy szégyen lenne... egy ilyen államtitkár­hoz mezítláb bemenni. — Anyu... vehetek kétszer is, ha meg­kínálnak ... és ha pénzt akar adni, elfogad­jam? Meg ne próbáld . ., méghogy pénzt? ... nem vágj7 te koldus. Te az államtitkár rokona vagy... — nézett rám felháborodva, hogy in­kább büszke lettem ettől, mint ijedt. Nézegette a házszámokat, s az egyik villa előtt megtorpant. Habozni látszott — a cél előtt. A vaskerítés mögött, szépen gondozott park közepén, öreg fái alatt pöffeszkedett hi­valkodóan Mojte államtitkár háza. Olyan ma­gabiztos, rideg és fölényes volt szememben ez a villa, hogy hirtelen rángatni kezdtem anyám kezét, gyerünk haza. De habozása már elmúlt, elszántan odalépett a kapuhoz, s jóidéig rajta tartotta kezét a csengő gombján. Kisvártatva olyan szobalányféle korosabb nő jött végig a parkon és a rács mögül kérdezte meg, mit akarunk. ANYÁM SZÓ NÉLKÜL, fölényes mozdu­lattal nyúlt kipasztázott retiküljébe és egy névjegyet nyomott a nő markéba. — Jelentsen be kérem, az államtitkár úr­nak, a rokona vagyok. A szobalányféle jól vé­gigmért minket, aztán a parkon át eltűnt a házban. Vártunk. Anyám megigazította a haját, aztán az enyémet, megfogta a kezem és érez­tem, hogy egy kicsit remeg a visszafojtott iz­galomtól. Vártunk és egy szót sem szóltunk egymáshoz... S egyszer csak megint feltűnt a szobalány, mi pedig közelebb léptünk a kapu­hoz. — A méltóságos úr nem ér rá... ezt kül­di magának, — nyomott valamit meglepett anyám kezébe és sarkonfordulva, faképnél ha­gyott bennünket. Anyám elvörösödve, megle­pett óvatossággal nyitotta ki a kezét, miköz­ben körülnézett, látja-e valaki? Aztán egy pil­lanatig belenézett a nyitott tenyerébe és hal­kan, nagyon halkan, ahogy az előkelő villák között illik, sírni kezdett. Nyitott tenyerében ott volt névjegye, be­lecsomagolva egy fényes ötpengős... FIGYELMESEN, mintha most látta volna először, szemugyre vette a névjegyet, s aztán gondosan visszatette a tárcájába. A vonat lassított, állomás következett... GYUUKÖ GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents