Népújság, 1955. december (94-102. szám)

1955-12-31 / 102. szám

1066. dMenber SI. wombat NÉPÚJSÁG i Lendületes munkaversennyel ötéves tervünk sikeréért Irta: FURUCZ JANOS SZMT alnök A tömegek aktivitásának felkeltésében, a versenyszel­lem kialakításában nagy ta­pasztalatokra tettünk szert az elmúlt esztendőkben. Egyes helyeken! már kialakultak azok a helyes versenyformák, melyek a legmegfelelőbben szolgálják hazánk, dolgozó népünk felemelkedését, ösz- szeegyeztetik az egyéni érde­keket az egész népgazdaság érdekével. Megyénkben több mint 20 ezerre tehető azoknak a dol­gozóknak a száma, akik rend­szeresen tesznek felajánláso­kat, s becsületbeli ügynek tartják, hogy a mennyiségi teljesítések mellett nap mint nap javítsák a minőséget is, növeljék a termelékenységet, takarékoskodjanak a termé­kek előállításához szükséges nyersanyagokkal, különösen azokkal, amelyeket külföldről hozunk be. Versenymozgal­munk lendületét bizonyítják az adott szó valóra váltásáért folyó harcok eredményei. Eb­ben az évben megyénkben több mint háromezer dolgozó nyerte el a sztahanovista cí­met, több mint 300 műszaki nyerte el a „szakma kiváló dolgozója“ címet, vagy kitün­tetést és sztahanovista okle­velet eredményes munkájá­nak elismeréseként. Üzemeinknél olyan egészsé­ges versenyszellem alakult ki, ami nincs ugyan papíron, nincs formákba öntve, ered­ményeivel mégis segíti a ter­melési tervek teljesítését. Nem egyszer előfordul ma már, hogy például a selyp! cementgyár vezetősége meg­kérdi a kint levő megyei elv­társakat, hogy a „vetélytárs“, a Bélapátfalvai Cementgyár hogy teljesíti vállalását. Ha egyes területen elmaradást tapasztalnak, sokszor megkér­dezik, hogy milyen módsze­rekkel tudnának segíteni. Nem ritka olyan kezdeményezés sem, hogy például két cukor­gyárunk azért vetélkedik, me­lyik készít jobb cukrot. A Mátravidéki Trösztnél is komoly versengés folyik a frontbrigádok között az első helyért. Nem ritka eset, hogy a IX-es akna vezetője. Ju­hász elvtárs felhívja a Xl-es akna vezetőjét, Kósz elvtársat és megkérdi, hogyan állnak a vállalások teljesítésével Ha­sonló figyelemmel kísérik ál­landóan az üzemi pártbizott­ságok és a szakszervezeti bi­zottságok is a testvérüzem dolgozóinak eredményeit. Helyesek ezek a verseny- formák. Tükröződik bennük a segíteni akarás, a tömegek aktivizálódása, kezdeményező, alkotó ereje. Mindinkább ér­vényesül nálunk is a Szov­jetunió példájára a legjobb versenyforma, az egyéni ver­seny. Nem marad el azonban emellett a párosverseny, az üzemek és üzemrészek egy­más közötti versenye. Ezek a versenyformák egyfe mélyebb gyökeret vernek üzemeink­ben, mégis az a tapasztalat, hogy egyes helyeken a meg­honosodott jó módszerek elle­nére is vannak olyan hibák, amiket az új tervévben fel­tétlen meg kell szűntetnünk. Versenyszervezésünk nem mindig eléggé eleven, nem mozgósít mindig a valóban legfontosabb feladatok elvég­zésére. Igen sokszor találha­tunk a versenyben bürokrati­kus vonásokat, a verseny pa­pírformáit nem töltik meg szocialista tartalommal. Nem ritka, sajnos, az jolyan jelenség, ami tapasztalható volt a Mátravidéki Fémmű­veknél, hogy a munkaügyi osztály az üzemvállalást a dolgozók megkérdezése nélkül készítette el. Megszokott és helytelen módszer az is ná­lunk, hogy a ^havonta meg­tartott termelési értekezletek után mindig újra kezdjük a verseny szervezését, várjuk, hogy a dolgozók papíron ad­ják be vállalásaikat. Ez a papírmunka eltart egész hó­napon át és így a folytonos szervezés miatt nem jut arra idejük az üzemi bizottságok­nak, hogy értékeljék az ered­ményeket, megteremtsék a verseny nyilvánosságot. Ezeknek a hibáknak a kija­vítása érdekében helyes lesz, ha 1956-ban a Szovjetunió üzemeinek példáján a dolgo­zók egyhavi vállalásokat tesz­nek, de ezt nem követelik meg papíron. A termelési ér­tekezleten a műszaki vezetők és a szakszervezeti bizalmik írják össze az üzemrészben tett vállalásokat, ezeket te­gyék ki látható helyre, hogy a dolgozók ellenőrizhessék egymást a vállalások teljesí­tésében. Ez a versenyszerve- zés természetesen nagyobb alaposságot kíván, a termelési értekezletek jobb előkészíté­sét, alaposabb megszervezé­sét. Ez megköveteli a műszaki dolgozóktól és a szakszerve­zeti funkcionáriusoktól, hogy részt vegyenek ezeken az ér­tekezleteken, amelyeket leg­helyesebb kisebb egységen­ként megtartani, hogy a vál­lalások feljegyzése ne ütköz­zön nehézségekbe. Segítsék a műszaki dolgozók is részvéte­lükkel a fizikai dolgozók ál­tal tett vállalások teljesítését. A versenymozgalom ilyen irányú szervezése jobb lesz, mint a korábban kialakult módszer, mert így az üzemi bizottságoknak több idejük rrtarad a versenyek értékelé­sére, nyilvánosságra hozására. Ez a módszer szükségessé te­szi, hogy a műszakiak között végzett versenyszervező mun­kát is megváltoztassák. A mű­szakiak közötti versenyszer­vező munkában az a gyakor­lat alakult ki, hogy üzemi bi­zottságaink, szakszervezeti funkcionáriusaink külön-kü- lön szervezték meg a műsza­kiak egyénenkinti vállalását. Ezek a vállalások több eset­ben nem a fizikai dolgozók vállalásainak teljesítéséhez szükséges feltételek megte­remtését segítették elő, így a műszaki feltételek biztosítása több esetben elmaradt. Ezért az első negyedéves versenyt úgy kell megszervezni üzeme­inkben, hogy a műszakiak egységes vállalásokat tegye­nek a fizikai dolgozók válla­lásaihoz szükséges műszaki feltételek biztosítására. A versenymozgalmat úgy tehetjük még eredményesebbé, ha az üzemek vezetői a párt és szakszervezeti aktívákra tá­maszkodva ismertetik azokat a többletfeladatokat, melyeket a vállalás teljesítése egy-egy fizikai, vagy műszaki dolgo­zóra hárít. Szakszervezeti bi­zottságaink segítsék a mű­szaki vezetőket abban, hogy világosan meghatározott ver- senyeélt állítsanak minden dolgozó elé. Semmiesetre se engedjenek teret a látszat­eredményekre törekvő, kap­kodó versenyszervezésnek Olyan vállalásokra van szük­ség. melyek megvalósításáért széles tömegek kezeskednek, amelyekért minden munkás harcba indul. Üzemi bizottságaink tevé­kenységének körébe tartozik az is, hogy a felajánlásokba foglalt célkitűzések megvaló­sítását és. az élüzem cím el­nyerésének feltételeit össze­hangolják. Minden üzemünk­ben meg kell érteni azt, hogy a sztahanovista és az élüzem feltételek teljesítése az új öt­éves ten,' első negyedéve munkaverseny vállalásai tel­jesítésének elősegítője lesz. Üzemi bizottságaink a párt- szervezetek segítségével együttműködve a gazdasági vezetőkkel, a célok világos megjelölésével, jó agitációs munkával adjanak helyes irányt az új esztendő első ne­gyedéves ' versenyének meg­kezdéséhez. így tehetjük csak az április 4 tiszteletére indí­tott munkaversenyt valóban a tömegek versenyévé. ÜZEMEINKBŐL JELENTJÜK Alig néhány nap választott el bennünket az 1955-ös év befejezésétől, amikor a leg­utóbbi jelentés megérkezett üzemeinkből. Ez a jelentés az utolsó havi terv teljesítéséért folytatott küzdelemről. az utolsó hajráról szól Néhány üzemből már a december 27-i napi eredményt is megküld­ték, többekről csak a 25-i ál­lapot szerint beszélhetünk. A Selypi Cementgyár december 25-én a klinker havi tervét 107.1, cementtervét 91.8 szá­zalékra teljesítette. A Bél­apátfalvai Cementgyárnál for­dított az eredmény, itt a ce­mentnél mutatkozik 110 3 szá­zalékos napi teljesítmény, a klinkerből viszont a 27-i álla­pot szerint 86.5 százaléknál tartanak. Az Egercsehi bányától öt nappal ezelőtt kapott jelentés azt mutatja, hogy a napi és a havi tervteljesítéssel egy­aránt jól állnak. A 26-i 101 százalék 105 2 százalékra vál­toztatta a havi teljesítményü­ket. Ugyancsak ezen a napon közölte a Recski Ércbánya, hogy a havi tervet 102.5 szá­zalékra teljesítették, és a Do­hánygyár, ahol 102.2 százalék az esedékes tervteljesítés. (Lapzárta után érkezett: a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt december 29-én reggel­re teljesítette éves tervét.) Befejezte évi tervét a Dohánygyár Az egri Dohánygyár dolgo­zói december 28-án reggel je­lentették, hogy éves termelési tervüket részleteiben is telje­sítették s felkészültek az új ötéves tenr megkezdésére. „Terveim az új ötéves tervben“ pályázat Megbecsülést szerezni a vállalatnak 1955 április 7-én vettem át az Egri Lakatosárugyár veze­tését. Tudtam, hogy a fegyel­mi úton eltávolított vezetőség után nehéz dolgom lesz. de hogy ilyen súlyos örökséget kapok, arra nem számítoltam. A felelőtlenség és a lelkiis­meretlenség valósággal bele­ivódott az üzem falaiba. Mun­kafegyelemről csak fecsegtek, néhányan a vállalatot jóléti intézménynek, átjáróháznak tekintették. Felháborító volt az a lelkiismeretlenség, ame­lyet az anyaggal való gazdál­kodásban tapasztaltam. Elő­fordult például, hogy készülő gépek alkatrészeit elhányták, vagy más gépekhez használ­ták fel, s amikor beépítésük­re sor került volna, hűlt he­lyüket találták. Nem csoda, hogy ilyen kö­rülmények között a vállalat gyártmányai minőségileg is sok panaszra adtak okot és a szerelések botrányosan elhú­zódtak. Ennek tudható be, hogy 1954-ben, sőt 1953-ban gyártott berendezések szere­lése és minőségi reklamációi sem intéződtek még el. Ért­hető, hogy a vállalat hírneve erősen leromlott. Ezen gyors intézkedésekkel iparkodtunk segíteni. Kénytelen voltam elbocsátani néhány embert, ezután a munkafegyelem rendkívüli módon megjavúlt. Az új vezetőség első vizs­gája a Miskolci Pamutfonó hatalmas szellőzőberendezésé­nek kivitelezése volt. — és a vizsga jól sikerült. Ma már tisztán látom a ten­nivalókat. Alaposan fejleszte­ni Veti a vállalat dolgozóinak szakmai képzettségét, hogy minőségi munka kerüljön ki a kezükből. Az új évben új gyártmányok bevezetése ko­moly feladat elé állítja a vál­lalat dolgozóit. Olyan berve- retek gyártásáról van szó. amelyeket eddig külföldről hoztunk be. Az új gyártmá­nyok nemcsak a jelenlegi gépnark telles kihasználását teszik lehetővé, de egv nikké- lező részleg beállítását is megkívánják. Már készülnek a szerszámok az új gyártmá­nyokhoz. a nikkelező legfonto­sabb berendezése már meg­érkezett. A mondottakon kívül ko­moly terveink vannak a mű­szaki fejlesztési feladatok megoldására. A présműhely automatizálása egymagában is szép feladat és itt sokat várok Fazekas Gyula műve­zető elvtárs leleményességé­től Fey elektromos adagoló készülék elvét dolgozta ki. amelynek még a legtökélete­sebb eddigi adagolókkal szem­ben is sok előnye van. A szellőzőberendezések gyártásánál se szeri, se szá­ma az újítási és fejlesztési le­hetőségeknek. Már a részlet­rajzai készülnek a csőidom- szeletelő gépnek, amelyet volt főtechnológosunk ötletéből ki­indulva terveztem meg. Az a sok talpraesett újítás, amelyet a vállalat dolgozói benyújtanak, igazolja azt, hogy feladat van bőven és ezt a vállalat dolgozói is lát­ják. A fontos az. hogy ezek­ből a feladatokból minél töb­bet, s minél sikeresebben old­junk meg, mert minden terv annyit ér. amennyit megvaló­sítanak belőle. Dancza János, az Egri Lakatosárugyár igazgatója Még nagyobb segítséget nyújtunk az általunk patronált egeszóláti Vörös Csillag TSz-nek Az egri Dohánygyár hosz- szabb ideje patronálja áz egerszóláti Vörös Csillag ter­melőszövetkezetet. így aztán többször meglátogatjuk a szö­vetkezet tagjait, ismerjük egy­éves munkájukat, eredményü­ket. Örömmel és jogos büsz­keséggel újságolják a tagok, hogy fejenként 24 ezer forin­tos jövedelmük volt. Ha kö­rülnézünk házuk táján, lát­hatjuk, hogy minden család­nak van két hízója, gabonája, az állatok etetéséhez elegendő takarmánya. A szövetkezetben az ered­ményes munka után újból ké­szítik a terveket, beszélnek a szövetkezet fejlesztéséről, a gazdaság további erősítéséről. Tervük az állatállomány gya­rapítása, a mezőgazdasági mun­kák további gepesitese, kisebb- nagyobb beruházások. A zár- számadási közgyűlésen öt új tagot is felvettek. A Dohánygyár dolgozói szem előtt tartva e. munkás— parasztszövetség elvét, ebben az évben nagy segítséget nyújtottak a tsz-tagságnak. — Ügy tervezik, hogy a jövőben az eddigieknél még nagyobb segítséget nyújtanak a szö­vetkezet további erősítése ér­dekében. Preisendorf Richárdné, Egri Dohánygyár párttitkára Többet ésszel9 mint erővel AKI PETŐFIBANYAN jár és bárkitől is megkérdezi, ki a tröszt legjobb újítója, a kér­désre egyhangú a válasz: Kiss Sándor ács­mester, aki már 32 éve a fatelepen dolgozik. A kíváncsiságtól fűtve léptem hát be a műhelyébe, s máris szemtől-szembe álltam ezzel a jókedélyű, kövér emberrel, aki ma már több mint 50 újítás boldog szerzője. — Kiss Sándor ácsmester vagyok, — mutatko­zik be szerényen. Bár először találkoztam ve­le, de a kölcsönös megismerkedés után úgy tűnt, mintha már láttam vdlna, mintha már találkoztunk volna valahol. De vájjon hol? Gyorsan kutatok emlékeim között, s nem is hiába. A rejtély megoldódott. Évekkel ez­előtt egy dicsőség-albumot lapozgatva fényké­pen láttam először Kiss Sándort. „A bányák hősei“ volt az album címe, melyben újdon­sült ismerősöm, az ország leghíresebb bányá­szaival, Loy Árpáddal, Tajkov Andrással és a többiekkel együtt szerepel. így hát kétszeres élmény volt számomra megismerni ezt az embert, aki újításaival örökre beírta nevét a dolgozók legjobbjainak dicsőség-könyvébe. Ez érthető is, mert köz­vetlen a felszabadulás után még az újítómoz­galom hivatalos elterjedése előtt máris érté­kes javaslataival segítette a termelést. így emlékezik vissza az akkori időkre: — 1945-ben a rózsái VII-es akna kezdte először a termelést. Kellett a szén az ország helyreálllításához, mint egy harapás kenyér. De a termelés igen lassacskán ment akkori­ban. Az üres csille hiány volt a legfőbb aka­dály, mert a csillék kézi kirakodása igen las­san hailadt. Vass László, az üzem akkori fő­mérnöke szomorúan panaszolta. Baj van, Kiss bácsi, baj. Hiába, nem tudunk ötről hatra ha­ladni mert ezek a csillék ... Higyje el nekem, nagyon bántott a dolog. Az ország tőlünk várja a szenet, s mi pedig tétlenkedünk. Azt is tudtam jól, hogy ezen elsősorban nekünk, 45-ös párttagoknak kell segíteni. Ott maradtam hát a műszak után és a felhasználható anyagokból, vaslemezekből és vázakból összeállítottam egy kisebbfajta körbukt itót Szó se róla, nem volt egy modern szerkezet, de j<> vcílt. Egy műszak alatt két ember segítségével 60 csille szenet tudtunk már kibillenteni, s ez sokat segített. Azután jött a többi újítás. Igen sok régi naplót és kimutatást kellene ahhoz áttanul­mányozni, hogy pontosan megállapíthassuk, hány hasonló életképes javaslat született azóta Kiss Sándor agyában. Az ácsműhely falán már szép számmal sorakoznak azok a tanúsítvá­nyok és dicsérő oklevelek, melyeket gazdá­juk joggal kiérdemelt. Mégsem a sok elismerő papír, hanem a gyakorlat a legfőbb bizonyí- ték f SÉTÁLJUNK VÉGIG a fatelepen. Majd­nem minden gép Kiss elvtárs találmánya. A favölgyelő gépet még 1950-ben tervezte, s ta­lálmánya akkor 95 ezer forint megtakarítást eredményezett. Azóta tízszeresére nőtt a bá­nya kapacitása, s ebből nem nehéz kiszámíta­ni, mit jelent most ez a találmány a népgaz­daságnak. Ez a gép műszakonként 1400 bá­nyafa völgyelését végzi el. Igen érdekes a fél-favágó gép is, melyet újítója egyszerű kör­fűrészből alakított át félfavágásra. Műszakon­ként ezer félfát készítenek el vele, s így 18 ember kézi munkáját teszik feleslegessé. A fo­gazó gép, amely szintén a fatelepen található, percenként egy gerendát készít el a legna­gyobb pontossággal. A másik műhely részben idomfavágó gép­pel találkozhatunk. — Erről a gépről jut eszembe, mondja Kiss élvtárs, hogy egyes em­berek milyen nehezen képesek elfogadni egy- egy újítást, öt évvel ezelőtt készítettem ezt a gépet, s utána egy hónapos szabadságra men­tem. Mikor visszatértem, a gépet teljesen be­rozsdásodva találtam, senki nem dolgozott raj­ta. Mit tehettem mást, a gép mellé álltam, s addig hasogattam vele az idomfa darabokat, amíg a műhely dolgozói meggyőződtek róla, hogy így gyorsabban és könnyebben megy a munka. Sajnos, így van ez még sok esetben. Az emberek eleinte mindig félnek, idegenkednek az újtól, valóságos harcot kell vívni az újító­nak, míg találmányát el is fogadják. Nem elég csak az újítást megtervezni és elkészíteni, hanem azt meg is kell védeni a kételkedők, a bírálók és az idegenkedők nézeteivel szemben. így volt például a rózsái kötélpálya építé­sénél. Saját szerkesztésű faállványokra építet­tem a drótkötelet. Állványaimhoz jóval ke­sébb fa kellett, teherbírásuk pedig jóval több volt az ellőírtnál. Még ma is jól működnek. Nyugodtan állíthatom, hogy ez az állványtípus felveszi a versenyt a legjobb vasszerkezetek- kel is. A pályaépítkezés közben ellenőrzést kaptunk a Tervhivatalltól. Az ellenőrök nagy hűhót csaptak, jegyzőkönyvezni akartak, a vé­gén még majdnem megbüntettek, mert eltér­tem a szabványtól. Itt van például ez a kályha is Saját szerkesztésű masinám. Az a jó tulaj­donsága, hogy ebben az ég-világon minden tö­kéletesen elég, legyen az por, piszok, vagy akármilyen szemét. Két éve, hogy felküldtem egy mintapéldányt a Könnyűipari Minisztéri- umba, de azóta sem kaptam rá semmi választ. Még Petőfibányán is csak négy ilyen kályhát lehet találni mindössze. MINDENESETRE Kiss Sándor műhelyé­ben a kályha kitűnően működik. Hasonló álla­potban van egy másik újítása, egy nyolc hek- tos szőlőprés sorsa. Újítója négy részre osztotta a prés területét és így az ellenállás csökkenté­sével gyorsabbá és könnyebbé tette a munkát. A Nagygombosi Állami gazdaságban ki is pró­bálták. Két ember egy óra alatt játszva végezte »1 vek négy ember négyórai munkáját. Az újí tást a Borforgailmi Vállalathoz is elküldte gaz­dája, de azóta sem kapott semmi választ. — Nagygomboson sem vezették be az új mód, szert, mert a préseléssel foglalkozó munkások attól féltek, hogy ha hamar végeznek a prése­léssel, akkor nekik nem lesz munkájuk. Mindez azért még sem gátolja ezt az érté­kes, 53 éves embert: hogy foglalkozzon újítá­sokkal. Most is tele van erővel, életkedvvel, új tervekkel, ötletekkel. Munka után otthon, zagyvaszántói lakásán újabb és újabb dolgokon töri a fejét. Képzettsége ácsmester, de nemcsak a bányafa faragáshoz, és az aknatorony építé­séhez ért, hanem, amint újításai is bizonyítják, járatos a vasas szakmában is. Kérdezzük meg tőle, mi hajtja, mi ösztönzi arra, hogy újítson? — Inaskoromban végigjártam Nógrád me­gye összes bányáit, igen sok, nehéz, embertelen fizikai munkát kellett végeznem. Mindig azon törtem a fejem, hogyan lehetne ezt a munkát könnyebben elvégezni. Elvem: többet ésszel, mint erővel. S ez mindig segítségemre volt. Szerintem nincs is olyan dolog a viliágon, amin ne lehetne újítani, amit ne lehetne korszerűsí­teni. Éppen ezért tudom igazán helyeselni azt a párthatározatot, amely a technika fejlesztését jelentős mértékben az újításokra építi. Kime­ríthetetlen tartalékok állanak előttünk, csak józan ész. ötletesség és szakértelem kell hoz­zá. Nagy gonddal elkészített tervrajz fekszik Kiss Sándor asztalán. — Következő újításom terve, — mondja ő. — Ez egy újfajta vötgye- lőgép lesz, amely már megdönti az előbbi újí­tásomat s műszakonként négy-ötezer fa völ­gyelését képes elvégezni. — Milyen újítása lesz még a közeljövőben? — Szabadságomat arra használom fel, hogy ellátogatok a lőrinci gépállomásra, a keresztsoros vetőgépek szerke­zeteit akarom tökéletesíteni. Számtalan más terv és ötlet van még Kiss Sándor agyában, melyet részben annak kö­szönhet, hogy szabadidejében előszeretettel ta­nulmányozza a szakkönyveket és minden ér­dekli a világon. Fiából mérnököt nevelt, most feleségével és kislányával nyugodtan, gondtalanul éli napjait. Kedvenc időtöltése a zene, ugyanis Kiss Nándor mindenféle fúvós­hangszernek is nagy szakértője. Életének egyik nagy élménye Rákosi elv- társsal való találkozása volt. Elmondja, hogy egy fogadáson vett részt, ahol bátran odaállt Rákosi elvtárs tíé és köszönetét mondott azért, mert Rákosi elvtárs egyik beszédében dicsérő- ieg emlékezett meg róluk, a „kövér sztahano­vistákról“. KISS SÁNDORT, az újítót, erkölcsileg és anyagilag egyaránt megbecsülik Petőfibányán. Azt sem mondhatnánk, hogy a múltban nem fizették meg úgy, ahogy. Megfizették, mert szüksége volt rá a részvénytársaságnak. De Kiss Sándor mégsem lehetett boldog ember. Nem volt része abban az örömben, amiben most. Nem láthatta, hogy újításai miként segí­tik munkatársai munkáját, hogyan teszi szeb- bé-könnyebbé az életet. Ma már nap mint nap tapasztalhatja ezt Kiss Sándor, Petőfibánya legjobb újítója, aki megyénk legértékesebb embereinek sorába tartozik. Búcsúzáskor büsz­kén és örömmel szorítottam kezet ezzel a nagyszerű emberrel, aki joggal mondhatja ma­gáról, hogy nem dolgoztam hiába, tettem vala­mit az emberiségért. Császár István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents