Népújság, 1955. november (86-93. szám)

1955-11-16 / 89. szám

55. november 16. szerda NÉPÚJSÁG 5 LégbessáUt újítási javaslatok Egy hónappal a szovjet vendégek látogatása ntán a Bélapátfalvi Cementgyárban A TÖRTÉNETET, — amiről most szó lesz, valójában rövid, pár mondatban is össze lehetne foglalni: szeptemberben szov­jet vendégek érkeztek tapasz­talatcserére megyénkbe. A de­legáció két tagja, Fedor Fedo- rovics Nikolajev, Sztálin-díjas, cementgyári gépész és Szergej Andrejevics Kondretyjev fő­mérnök, a Bélapátfalvi Ce­mentgyárban töltöttek egy na­pot, s az üzem megtekintése után elmondták észrevételei­ket, javaslataikat. Megjegy­zendő, hogy az a beszélgetés több mint két órát tartott. S most, egy hónappal a látogatás után, az üzemben még szinte semmit sem valósítottak meg ■a javaslatokból. ... Első állomásom a pártiro­da volt. Mindenekelőtt a ter­melésről érdeklődtem, hiszen tudom, hogy legfőbb vágyuk -az élüzem cím eiinyerése, ezért dolgoznak olyan lelkesen. Ce­mentőrlés 103.7, klinkerégetés 100, mészégetés 74 és a zsák­gyártás 104 százalék volt októberben, — olvasta a kimu­tatásból Mikó Antal párttit- kár. Ez bizony nem a legjobb — jegyeztem meg félhangosan. Hát semmit sem segítettek a szovjet javaslatok? A! párttitkár nem válaszolt - és ebből megértettem, hogy itt valami baj van. Az bizony, — mem is kicsi. Egyetlen észsze- rűsítés kivételével Mikó Antal nem emlékezett a javaslatok­ra, így aztán honnan is tudhat­ná, hogy megvalósították-e azokat. — A négy kemencénél to­vábbra is egy gépkenő maradt, ezt tudom. És most idézek: — .azután még volt valami, per­sze nagyobb dolog, kiemelkedő újítás nem igen hangzott el. — Azon a megbeszélésen en is résztvettem, s bár nem v.i- ,gyok szakember, de az a vé­leményem, hogy a vendégeknek sok értékes javaslatuk volt. S .ezt annakidején maga a veze­tőség is elismerte. Csak néhá­nyat említsünk meg. „A technika fejlesztése min­dennél fontosabb — mondta JSTikolajev elvtárs - Helyes lenne az üzemi bizottság fel­ügyelete alatt észszerűsílő bri­gádot alakítani, melyeknek tagjai időközönként kikérnék a dolgozók véleményeit, javas­latait és továbbítanák a veze­tőséghez". Megalakult ez a brigád? — Nem. „Értekezletekre hívjanak meg más cementgyárakban dolgozókat is. Idegen szem jobban észreveszi a hibákat''. Megtették ezt? — Nem. „Járjanak gyakran más ce­mentgyárba tapasztalatcseré­re“. Voltak azóta? — Sas Kál­mán, a javítóműhely vezetője és a főmérnök volt Sztálinvá- rosban másfél napig, de ta­pasztalaikról csak a legszűkebb körnek számoltak be. „Tartsanak nagyobb rendet. Legyen tisztaság az üzem olyan részeiben is, amelyek átmeneti­ek, s valójában senkihez nem rendetlenség, lehet találni szét­hányt elevátor serlegeket, vas­golyókat, stb. „Terjesszék el az élenjáró módszereket...“ — Nálunk nincsen különö­sebb terjesztésre aákulmas módszer. (Pedig itt van az or­szág egyik legjobban dolgozo égető brigádja, vannak itt ki­váló diszisták.) „Alakítsanak több ifjúsági brigádot, szervezzék meg jól a téli és a jövőévi szakmai és po­litikai oktatást...” Új ifjúsági brigád nem Ua- kult, az oktatás is mindössze egy művezető továbbképző tan­folyamból á!ll. A beszélgetés közben top­pant be az irodába Kovács mérnök, a cementgyár vegyi laboratóriumának vezetője. — Nemrég tért haza a Szovjet­unióból, ötéves egyetemi tanul-. tartoznak. Ezek tisztántartásá­val a fiatal dolgozókat bízzák meg”. TÖRTÉNT ezzel kapcsolat­ban valami? — Igen, most ok­tóber 17-én az értekezleten ja­vasoltuk, hogy az ilyen üzeni részeket osszák fel a gépkeze­lők között. Itt-ott előfordul a mányait befejezve. O is csak alig néhány javaslatra emléke­zett. A könyvet, ameilyben Ni­kolajev elvtárs a forgókemen­cék vízzel való hűtését, ennek előnyeit kidolgozta, még csak most olvasgatja. Pedig azt i- gérte, hogy rövid időn belül lefordítja és a többiekkel is megismerteti. Erre egyenlőre nincs ideje, de nem is segítik abban, hogy legyen szabadideje erre. Az igazgató értekezletre ké­szült, a vezetőség közül még Bacsa István főmérnökhöz tér­tem be egy rövid órára. A ná­la töltött idő is csak arról győ­zött meg hogy az üzemben nem nagy figyelmet fordítanak a volt tapasztalatcsere látoga­tásra. A szovjet emberek itt­léte inkább csak esemény­számba ment. Érdeklődve hall­gatták. milyen a Novorosszij- szkij Október Cementgyár dol­gozóinak élete, az üzem gépi berendezése, milyen anyagból és mennyit gyártanak de az észrevételek megvalósításáért még a kisujjukat sem mozdít­ják meg. VAGY NINCS azokra szük­ség? Sigló Imre idős munkás 4 kemence gépkenője. Lelkiis­meretem nem engedi, hogy a főmérnök véleményét osztva, azt tovább is helyeseljem. Hi­szen. ha mindenben azt tarta­nánk hogy ahogy a 20—30 évig kibírta, ezután is elvégezheti akkor nem fáradoznánk azon hogy a különböző munkaterü­leteken megkönnyítsük a mun­kát. Elkerülhetetlenül fontos még egy embert állítani mel­léje A többi javaslat is mind igen értékes. Az égetőknél a tűzálló anyag égési ideje sze­rinti premizálás a takarékos­ságot a tapasztalatcsere a több újítást, az újítások az önkölt­ség csökkentését, a mozgalmak -0terjesztése, a legjobbak ál- andó népszerűsítése, a jól elő­készített, tartalmas oktatás a több és jobb termelést segítik elő. Csak akkor lesz az üzem második otthonuk, ha rend. tisztaság fogadja őket és a dol­gozók mindig újat tanulhat­nak. OTT KÖVETTÉK el az első hibát, hogy a megbeszéléskor semmit sem jegyeztek le, így idővel a javaslatok nagy ré­szét elfelejtették. Most közö­sen újból felelevenítettük a legjelentősebbeket. A közel­múltban elért sikeres tervtel­jesítések miatt ne bízzák el magukat, ne hagyják megegy- szer feledésbe menni a jó újí­tásokat. Mert ha valamikor, most igazán szükség van ezek megvalósítására, hogy lemara­dásukat felszámolják. Dohai Margit. Válasz a „Hámán Kató kultúr- és J sport seregszemle44 felhívására Az egri járási kultúrház dolgozói, a kultúrház szak­köreinek tagsága nagy örömmel olvasta a szakszerűélJ zetek Heves megyei tanácsa, a DISZ Heves megyei vég­rehajtó bizottsága és a Megyei Tanács közös felhívását Heves megye ifjúságához. örömet és megnyugvást keltett bennünk az, hogy tanácsi és tömegszervezeti szerveink dolgozó ifjúságiink nevelése érdekében olyan nemes célt tűztek ki elénk mint a „Hámán Kató ifjúsági kulturális és sportverse­nyek“, a megye ifjúságának nagy seregszemléje. A kultúrház dolgozói és szakköri tagsága a felhív vással mindenben egyetért és ígéretet tesz, hogy a „Há­mán Kató ifjúsági kulturális és sportversenyek“ sikeres megrendezése és lebonyolítása terén a központi szervek­nek segítségére lesz. Az egri járási kultúrház öntevékeny kultúr csoport­jai közül énekkarral, népi tánccsoporttal, népi zenekar­ral, balettkarral, színjátszó műsorral és báb-műsorral, sportcsoportjai közül sakk- és repülőgép modelező cso­porttal nevez be a „Hámán Kató ifjúsági kulturális és sportversenyekre.“ Az egri járási kultúrház ezúton kéri i,eves megye összes kulturállis és sport csoportjait, hogy a felhívás nyomán minél többen jelentkezzenek és ne­vezz”- nk be a kulturális és sportversenyre. Előre Heves megye ifjúsága a kulturális és sport- versenyeken való nemes vetélkedésre. Valentin Kálmán, kultúrház igazgató Jutalomban részesültek az Egri Belsped Vállalat legjobbjai A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulójának tiszteletére az Egri Belsped Vállalatnál folyó munkaver­senyben szép teljesítmények születtek. A vállalat összes dolgozói követendő példaké­püknek tekintik a legjobbakat. Ilyen élenjáró dolgozó Papp György hajtó Eger, 193, Veres Imre hajtó Tiszafüred, 168 szá­zalékos teljesítménnyel. A ra­kodók legjobbjai közé tartoz­nak Tóth Miklós Eger, 193, Márton József Füzesabony, 184, Papp Rudolf Tiszafüred 177 százalékkal. A vállalat vezen tősége 10 legjobb dolgozóját, jó munkájuk elismeréséül pénz­jutalomban részesítette. TERMELŐCSOPORTOT ALAKÍTOTTAK a szűcsi szakcsoport tagjai Több éve dolgoznak már együtt a szűcsi földművesszö­vetkezet keretén belül műkö­dő szőlőtermelő szakcsoport tagjai. A szakcsoport 336 tag­gal háromszáznyolcvan hold szőlőterületen végezte mun­káját s eddig is szép eredmé­nyeket értek el, a közös alap­ból többezer forintot osztot­tak fel már egymás közt. A szakcsoport legjobb tagjai, 55-en, felismerve a közös gazdálkodás előnyeit, termelő­szövetkezeti csoportot alakí­tottak, s annak elnökéül ifj. Szálai Lászlót választották meg. Sok segítséget adott a csoport megalakításához Szik­ra Mihály tanácselnök elvtárs is. A csoport napról-napra fej­lődik, jelenleg már 75 tagja van. A MÉSZÖV minden segít­séget megad az új Bajza Jó­zsef Tszcs-nek, ellátja a ter- meléshez szükséges védekező felszerelésekkel, s a jövőben hasonló módon segít a föld­művesszövetkezeten keresztül a többi csoportok fejlesztésé­ben is. Süveges Benedeie, MÉSZÖV A legdrágább ital Világszerte méltán híres ital ;a magyar bor. Költők énekel­ték meg Tokaj, Eger, Bada­csony és annyi más, nevezetes Bortermő vidékünk italának ízét, tüzét, zamatát, de elju­tott a határokon túlra Kecs- ikemét barackpálinkájának, Kőbánya sörének a híre is. Fényes ez a hírnév. De a fénynek sötét árnyéka is van. Ezt a sötét árnyékot alkoho­lizmusnak hívják. Ezekben a sorokban nem a vasárnapi ebéd jóízűen lehör- 'pintett boráról, nem is arról •a friss, hideg sörről van szó, melyet oly jól esik nyári al- Sronyaton jól végzett munka ■után elfogyasztani. Arról az italról akarok beszélni, ame­lyet józan mértéken túl iszik meg sok ember, meg arról, amelynek az elfogyasztó ja er­kölcs és törvény parancsát észégi meg könnyelműen. Ezért az italért szörnyűségesen drá- *ga árat fizetünk: uzsoraáron fizeti azt meg közbiztonsá­gunk, népgazdaságunk, köz- egészségügyünk. Nemcsak ten­gernyi pénz, hanem ennél is drágább javak: boldogság, ■szabadság és piros emberi vér adóját szedi az alkoholizmus, a részegeskedés állatias ábrá- zzatú démona. Sokat tudna erről beszélni az orvos Beszélhetne romboló gyo­mor- és szívbajokról, melyek tönkreteszik a munkaképessé­get. Elmondhatná, v-— elme­gyógyintézeteinkben hány el­tompult agyú alkoholistát fognak elvonó kúrára. Meg­rázó adatokat sorolhatna fel azokról a szerencsétlen, szervi bajokkal született, korcsgycr- mekekről, akiknek egész éle­tét meg- ontotta a részeges ■szülő szenvedélye. Körülbelül azt is ’ ’ üdná számítani, hogy mennyi anyagi terhet ró mindez a dolgozó társadalom­ra. Én jogász vagyok. Azt sze­retném röviden elmondani az olvasónak, amit az alkoholiz­mus következményeiről a bün­tetőperek tárnak fel. A nemrégen megszervezett közlekedési bíróságok ítélkez­nek azok felett, akik a közle­kedési szabályok megszegésé­vel vezetnek járműveket és ezzel mások életét és testi ép­ségét veszélyeztetik. A véral­koholvizsgálat nem egy eset­ben mutatja ki, hogy a gá­zoló, összeütköző, vagy árokba forduló gépkocsi vezetője sze­szes italt fogyasztott. Ilyenkor nem is kell, hogy a vezető ré­szeg legyen; egyetlen pohár ital is elevenítő hozzá, hogy elködösítse a figyelmet, meg­nyújtsa az ún. reakció-sebes­séget, ami annyit jelent, hogy a megpilantott akadály pl. va­lamivel lassabban váltja ki a vezetőből a szükséges fékező, vaev irányító mozdulatot, mint rendesen. Ez a kis késés, té­továzás, — melv sokszor csak töredéke a másodoercnek — már elesendő ahhoz. ho«v be­következzék a szerencsétlen­ség. Táncmulatságon, vagy kocs­mai italozás közben szinte megszokott jelenség a részeg ember rendezte verekedés, mely nem egyszer bicskázás­sá fajúi. Volt olyan eset, ami­kor az elborult agyú részeg három embert szúrt le, egyet közü'ök halálosan. Két kis gyermek maradt árván. Egy másik sérült hetekig feküdt kórházban élet és halál kö­zött, végül megmentette az orvostudomány, „csak“ félsze­me világát vesztette el. Az orvosszakértők megálla­pítása szerint a tettes nem volt ura akaratának beszámíthaiatlanná tette cse­lekménye idején az alkohol méreghatása. A régi rendszer­ben ez a megállapítás a szur­káló felmentését vonta volna maga után. A népi demokra­tikus jogrend azonban min­denkitől megkövetel annyi ön­ismeretet, hogy számot vessen azzal a hatással, melyet a túl­zott szeszfogyasztas gyakorol reá s ne hozza önmagát ilyen állapotba. A szurkáió ittas ál- lapotDan elkövetett bűntettei­ért bortonoe került. Legtöbb olvasóm bizonyára ismém az olyan embert, aki józanul senmiiiéle bajt nem okoz, de na csak kicsit is lei- önt a garatra, már garázdává válik. Verekszik, rongál, bot­rányt renaez, esetleg az ál­lamrend vagy a hatóságok el­len izgató kijeienteseket tesz. Az ilyenfajta részeg tudja, hogy mit csinál, néha céltu­datos konoksággal üldözi ki- pécézett ellenfelét, vagy éle­sen megfogalmazott, a hely­zethez jól kapcsolódó szavak­kal gyalázkodik. Értelmének működése tehát nem állott meg. Jelentkezett azonban benne az alkoholnak az a sa­játságos hatása, amelyet az idegorvosok úgy jelölnek meg, hogy a gátlások felfüggeszté­se, vagy megszüntetése. A szü­lői, iskolai és politikai neve­lés megtanít bennünket arra, hogy egyéni vágyainkat, önző törekvéseinket mérsékeljük, alárendeljük őket a jóízlés, közérdek, törvény korlátai­nak, számoljunk tetteink kö­vetkezményeivel. Ezt jelentik a gátlások, melyek tehát hasz­nosak, mert gátat emelnek egyes emberek társadalomelle­nes hajlamai elé. Az italos ember lelki gátlásai meggyen­gülnek, nem törődik a követ­kezményekkel, s így vakme­rőbbé válik („bátorságot iszik“). Ez azonban arra a fontos felismerésre vezetett, hogy — mint azt Népköztár­saságunk Legfelsőbb Bírósá­ga elvi éllel kimondotta —az ittasságot általában nem lehet enyhítő körülménynek tekin­teni bűnügyekben, hiszen a gátlástalanná vált ember ép- ■ pen a valóságos énjét mutat- I ja meg. Ha államrendünk el- 1 len izgatott, akkor nem (vagy még nem), híve annak ha ga­rázdálkodott, akkor elárulta ezzel, hogy alaptermészete durva, önző, kíméletlen. Valaki — találóan — úgy fejezte ki, hogy „mindenkinek csak az eshet ki a zsebéből, ami abban a zsebben — ben­ne volt.“ ’ Az emberölési és testisértési bűnügyek hátterében több­nyire alkohol áll. Sokszor oka az ital a becsületsértő cselekményeknek is. Az alkoholista káros szen­vedélyével nélkülözésbe dön­ti családját és házastársa jo­gos szemrehányásaira, vagy csupán a maga rossz lelki­ismeretének elcsitítására durvaságokhoz folyamodik. Sértegeti, bántalmazza a sa­ját hozzátartozóit, vagy azt, aki a méltatlanul megtáma­dottak védelmére kel. Sok em­bert tesz az ita!szenvedély a társadalmi tulajdon fosztoga­tójává. Szenvedélye költségeit úgy teremti elő, hogy hozzá­nyúl a rábízott anyaghoz, pénzhez: lop, vagy sikkaszt, esetleg az üzlet vevőit, vagy a hivatal ügyfeleit csalja meg. A kasszát dézsmáló pénztáro­sok, tolvaj boltkezelők, sik­kasztó postaalkalmazottak, korrupttá züllött közhivatal­nokok közül nem keveset az italszenvedély indított el a végzetes úton, mely a népva- gyon kártevőivé züllesztette és végül a börtönbe vezette őket. Országépítő terveink nyo­mában gyáraink és bányáink egyre nagyobb energiaforráso­kat állítanak a termelés szol­gálatába, egyre hatalmasabb és bonyolultabb gépekkel nö­velik a termelést; követi őket ebben az épülő szocialista me­zőgazdaság is. A gyorsjáratú gép, a nagyfeszültségű villa­mos berendezés hasznos, hű szolgája az embernek. De sű- lyos katasztrófák forrásává válik akkor, ha kezelője át- dorbézolt éjszaka után, fárad­tan, vagy éppen italos fejjel nyúl hozzá, elhanyagolja az óvórendszabályokat. Halottak és nyomorékok, jelentős anya­gi károk jelzik az alkoholiz­mus pusztítását ezen a terüle­ten is. A szemérem elleni erő­szakos bűncselekmények nagy részében ugyancsak az ital ha­tása alatt vetemedett nagyon sok elkövető állatias cselek­ményére és került hosszú évekre börtönbe. Hatósági kö­zeg elleni erőszakért sem ke­rült volna egy csomó ember bíróság elé, ha italozás köz­ben nem veszti el a mértéket öntudatos ember, aki sze­reti népét és őrzi a maga em­beri méltóságát, nem nyugod- hatik bele a múltnak ebbe az átkos örökségébe, mely mél­tatlan szocializmust építő ha­zánkhoz. A régi rend földesura és here tőkése maga nem dolgo­zott. lármás „úri murik“ és mulatói tivornyák során szór­ta a könnyen szerzett pénzt. Kegyesen elnézte azt is, hogy kizsákmányolt bérmunkásai, akiknek verejtékéből élt, al­koholba fojtsák reménytelen­ségüket, elkeseredésüket és — ez volt a fontos — lázongó haragjukat. Bölcsen tudta, hogy számára előnyösebb a kocsmába járó proletár, mint az olyan, aki gondolkodik, ta­nul és szervezkedik. Az alko­hol, melyet a tőke rabszolgá­ja elfogyasztott, a tőke szö­vetségese volt. Szabad hazánkban a gyá­rak munkásai nem proletárok többé és a föld egykori nincs­telenjei a föld gazdáivá let­tek. Reménytelenség és elke­seredés helyett övék az ’íj élet minden szépsége és reménye. Gondjaik a gazda gondiai: az építés, tervezés, a technika fejlesztése, a műveltség növe­lése. A régi gondok elől jó veit a részegség bódulatába menekülni; az új, örvendetes gondokhoz józan, magabiztos koponyák kellenek. A része­gen támolygó emberre olykor megértő szánalommal tekint­hetünk a múltban; ma megve­téssel kell ránéznünk. A dol­gozó nép társadalmának ve­zércsillagai: a munka és az önkéntes fegyelem. Nem le­het jó munkás a tompult agyú, remegő kezű alkoholis­ta és hol van a fegyelemtől az olyan ember, aki italozás közben nem tud magának megállj-t parancsolni0 Elárul­ja a részegeskedés azt is, hogy az illetőt nem érdeklik igazán a nép nagy, történelmi erőfeszítései, akkor menekül a mámor ködvilágába, ami­kor minden jó gondolatra, minden oko3 szóra, tettre, tu­dásra szükség van. Dolgozó ifjúságunk számára már nem a kocsma többé az egyetlen szórakozó­hely. Meg van a lehetősége hozzá, hogy sportoljon, szín­házba és hangversenyre jár­jon, jó könyveket olvasson, műkedvelő együttesekben ze­nével, tánccal, színjátszással foglalkozzék. Egyre több az olyan dolgozó fiatal, aki nem isssza el a költőpénzét, hanem könyvet, képet, fényképező­gépet, otthonát csinosító dísz­tárgyat vásárol magának. A cél az, hogy a túlnyomó több­ség ilyen legyen. Az öntudatra ébredt dolgozó nép elég erős volt hozzá, hogy elsöpörje út- jából a népnyüzók és kizsák­mányolok mindenféle fajtáját; lesz ereje althoz is, hogy végleg száműzze szabad hazá­jából a részegeskedés garáz­da, kártékony, bűnökre csábí­tó ördögét. Vidám, dolgos, emberi mél­tóságukra kényes emberek or­szága lesz a mi gyönyörű ha­zánk. Olyanoké, akik nem ve­tik meg fehér asztalnál a jó magyar bort, de — megvetik azt. aki mértéktelenséggel, ré­szegeskedéssel hoz arra és ön­magára gyalázatot. Székely János

Next

/
Thumbnails
Contents