Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-02 / 77. szám (79. szám)

1955. október Z. vasárnap. nepűjsXg 7 HÍREK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL \ Béke-Világtanács Irodája októberben tartja ülését A Béke-Világtanács titkársá­gának közlése szerint a BVT Irodája október 12-én és 13-án tartja ülésszakát Bécsben. Pietro Kenni Pekingbe érkezett A Kínai Békebizottság meg­hívására szeptember 29-én Pe­kingbe érkezett Pietró Kenni, az Olasz Szocialista Párt fő­titkára, A repülőtéren Kuo-Mo- zso és a Kínai Békebizottság más képviselői fogadták. Hatvan éves a CGI, a francia munkásosztály szakszervezete A CGT szerdán ünnepelte fennállásának hatvanadik év­fordulóját. Ebből az alkalom­ból a Chaillot palotában ünnepi ülést rendeztek. Az ülésen a hozzászólók kiemelték, hogy a Szakszervezeti Világszövetség megalakulásakor 54 millió taggal rendelkezett, s ma már 85 milliónál is több tagja van. \ kínai népi önkéntesek bat hadosztályát kivonják Koreából A kínai népi önkéntesék pa­rancsnokságának szóvivője csütörtökön bejelentette, hogy a kínai népi önkéntesek hat hadosztályát a jövő hónapban kivonják Koreából, s vissza- vezénylik Kínába. Általános sztrájk Cipruson Ciprus görög lakossága 24 órás általános sztrájkba lépett tiltakozásul az ellen, hogy az ENSZ főbizottságában egyes hatalmak megakadályozták a ciprusi nép önrendelkezési kö­vetelésének napirendre tűzését. A sztrájk napján több helyen angolcllenes tüntetésekre is *or került. Görögország nem vesz részt a KATÓ hadgyakorlatain Hivatalosan bejelentették, hogy Görögország nem vesz részt a NATO (Északatlanti tömb) hadgyaSkorlafaiban, ame­lyek az „ezüst-folyó*’ nevet kapták. Görögország azért uta­sította vissza az említett had­gyakorlaton való részvételt, mert Törökországban nemrégi­ben görögellenes megmozdulá­sok zajlottak le. Indonéziában megkezdődtek a parlamenti választások Indonéziában szeptember 29- én megkezdődtek a parlamenti választások. A választások nyugodt légkörben folynak. A Dar Ul Iszlam-bandák várható provokációi miatt Dzsakartá- ban és más városokban a rendőrségein kívül katonai őr­járatokat szerveztek. Dzsakartában az elsők között szavazott Szukarnó elnök és Háttá alelnök. A; Egyesült Államok külügyminiszter helyettese Egyiptomba utazik White, az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvi­vője' szeptember 28-án közölte a sajtó képviselőivel: Allen, az Egyesült Államok külügy­miniszterhelyettese, Washing­tonból Egyiptomba, Görögor­szágba és Libanonba utazik, hogy „megvitassa a jelenlegi problémáikat Eisenhower elnök egészségi állapota javul Mint az Associated Press hírügynökség jelenti. Eisen­hower elnök egészségi állapota tovább javult, úgy. hogy egy­két nap múlva már hivatalos okmányokat ír alá. Megkötötték a cseh-magyar hajózási egyezményt Budapesten. 1953-ban tartot­ták meg a dunamenti államok hajózási konferenciáját, ame­lyen az egyes országok hajó­zásának képviselői megkötöt­ték az úgynevezett budapesti hajózási egyezményt. Az egyez­mény magában foglalja a von­tatás, az árufuvarozás és a díj­szabás feltételeit. A dunamenti államok most Bratislavában tartották hajózási konferen­ciájukat és a kétesztendős ta­pasztalatok alapján, az egyes országok különleges, vagy fon­tos hajózási érdekeinek meg­felelően módosították a buda­pesti egyezményt. Egy a sok közül... Csendes, halikszavú emberek, a társadalom valódi értékei, akik a munkapadok, íróaszta­lok, szántóföldek rengetegében belesimulnak az alkotók szür­ke tömegébe. A dolgozó társadalom névte­len hősei!... Nem várnak és nem vágy­nak egyebet, csak becsületes munkát és ahhoz való időt, meg egészséget. Ezek között él a mi öreg Lemle Rezső bácsink. Ezelőtt negyven éve kezdte el hivatá­sát a pedagógus pályán. Negy­ven esztendőt gyűrt le a lé- lekformálás műhelyében. Negyven^ generációt küldött az iskola me egágyából az életbe. Ebből harminchetet a Dobó Gimnéziumban munkálkodott. Nem hiába Gárdonyi az eszményképe. Épp oly csendes, befelészemlélődésisel végezte kötelességét, mint az „egri re­mete’* a magáét. Ö az „utolsó mohikán“ egyébként, aki személyesen ismerte Gárdonyit. Többször járt nála, beszélgetett vele. Élete legdöntőbb órái voltak ezek a találkozók. Mint fiatal, kezdő tanár, róla mintázta életnézetét: A közösségért csendben dolgozók szerény vi­lágszemléletét, valamint örök- tevékeny erkölcsét. Nagy tisztelettel emlékezik vissza mesterére, valahány­szor a személyes találkozások után érdeklődünk. De csak, ha kérdezzük. — Mi hatott rád, Rezső bá­csi, Gárdonyi egyéniségéből leginkább? . ; ; — Hogy került minden nyil­vános ünnepeltetést.. ; — Miért, hiszen minden ok megvolt rá, hogy dicsőítsék már életében? ... — Az volt az elve, hogy az embert munkája dicséri legin­kább, nem a nyilvánosság. Mikor ezeket mondja, egész megszínesedik ábrázata. Érzik, hogy saját elvének is, nem­csak a „remete” különcködé­seként hangzik. És hát nemcsak mondja. így éli világát a Dobó Gimnázium öreg falai között. Úgy hozzá­nőtt, mint azokhoz a kopott­ság. Kora reggeltől késő dél­utánig leginkább csak „egy le­gény*’ van a tanári szobában. Halom könyv és dolgozat kö­zött, kék füst árnyékában Re­zső bácsi tolla serceg az éra lingálása mellé. Ilyenkor ké­szíti a másnapi Fegyelme, pontossága példa­szerű. — Hányszor késtél el életed­ben Rezső bácsi? .. ; — Hát pajtás ilyen is elő­— Akkor miért nem jösz be, mikor saját érdekedről van szó? — Hát csak dolgozgatom itt­hon . ; s fordult tavaly márciusban , ;. — Hogy-hogy? . ; : — Előre igazították az órát, én meg elfelejtettem ... Félki- lencre érkeztem .. — És a magyaróra Rezső nélkül maradt ugye? .. ; — Nem pajtás, csak kilenc­kor kezdődött az órám ... Csodás derűvel, pompás za­mattal mondja. Nem feltűnő, mert amióta él, senki nem lát­ta szomorúnak a Dobóban. Augusztus végefelé jött a rendelet, hogy a fizetésemelés­sel kapcsolatban be kell nyúj­tani minden okmányt. Kineve­zési okiratot, rendkívüli elő­léptetést stb.-t. Mindenki be­hozta, csak Rezső bácsi nem. Rám várt a feladat, hogy la­kására menjek. — Ilyenkor bezzeg nincs itt, amikor kellene — duzzogok magamban. Lehet, hogy eluta­zott, akkor hiába keresem la­kásán. Becsengetek, bemegyek. Ugyanabban a helyzetben, mint a Dobéban szokott, ül és ír. Papírcsomók, könyvek mte- denütt.. 1 :—Mit éslnálsz te ilyenkor? .. dörrenek rá. Tán nemcsak a régi dolgozatokat javítod új­ra? ...- Nem pajtás. nem!... vázlatokat, ( mondja szelíden, ' de mintha konferencia jegyzeteket, dolgo- kis neheztelés is volna vála- zatjavításokat. I szában. — Ilyenkor?... Majd rá­érsz egy hét múlva, ha meg­kezdődik! — Nem dolog ez, inkább szó­rakozás nekem... — mondja. — Nézzem már, mivel szóra­kozol!? ... Egy szekrényre való kéz­irat. Szakdidaktikai tanulmá­nyok tömkelegé. Egy hatal­mas köteg kéziratos mű, nyomtatásra készen. Címe: „A beszédkészség elsajátítá­sa” . 3 . — Mi az, te könyvet írsz?... — Negyvenéves tapasztala­taimat rendezgetem ... Majd ha nyugdíjba megyek, átdol­gozom újra, a legmodernebb tapasztalatok figyelembevételé­vel. Huszonhárom éve gyűj­töm az anyagot hozzá, de az ember soha nem mondhatja, hogy kész. Mindig van valami újabb ráeszmélés, ami felborít­ja a befejezettnek vélt gondo­latmenetét. Évközben gyűjtök, ilyenkor összerendezem. Ez a szórakozásom.. ; — Szórakozás? . ; ; Ahelyett, hogy a strandon ülnél és pi­hennél ... — Nem áll ez már jól ne­kem. öreg ember otthon pi­hen legjobbat és akkor, ha kedvenc témáival foglalkozhat. Egy könyvet veszek fel, csak úgy mellékesen. Belelapozok, a címét nézem: „A stílusépítés módszere ; : .* Irta: Lemle Rezső. — Hát te már könyvet is ad­tál ki? ... — kérdezem csodál­kozva. — Igen!. ; ; No és mi van ab­ban? ... — Semmi, csak soha nem beszéltél róla ... — Minek arról beszélni? . : < — mondja megütközve. — Az ember vagy ír. vagy csak be­szél ... Egyszerre mindkettőt nem lehet... — Igazad van?.;s De azért mégis szólhattál volna, leg­alább nekem. Vagy ideadtad volna, hogy megtanuljak va­lamit építeni. Legalább a stí­lusom számára hadd építenék valami módszeres hajlékot. — Gyakorold magad, én is tíz évig gyakorlatoztam, míg ez a könyv megszületett. Tíz esztendeig dolgoztam rajta. Ha nyugdíjba megyek csak ezeknek élek. — Kívánkozol már nyugdíj­ba? ... — Ez pajtás, nem az én dolgom. Szívesen tanítok, ameddig a köz kívánja. Ha nem lesz szüksége rám, nyug­díjba megyek. Akkor minden energiámat ezeknek szente­lem. Kartársai és volt diákjai eh­hez kívánnak erőt és sok, munkában teljes esztendőt., « Farkas László tanár A Hevesi Gépállomás dolgozói az őszi munka jó elvégzéséért Pislogó szemű áttetsző por­celánarcú emberke támaszko­dik a vasvillára. A kalapját iiátratolja ritkás, ősz hajjal borított fejéről, aztán ismét marokra fogja a villát, s vala­miféle tavalyi gezemicét kezd cl böködni innen-odáig. Az egésznek ugyan semmi célja, mert a giz-gaz jó helyen volt itt a kerítés mellett, vagy leg­alább is éppen olyan jó he­lyen, mint ahová kotorássza a kicsi öregember — delhát.. ; Ha valaki a 90. évét tapossa, süt a nap, jó az idő, s egész életében dolgozott, mint Csi- haj János bácsi, az nem bírja ki, hogy ne csináljon valamit. Kát csinál. Az elvékonyodott, fényesnyelű vasvilla sok évti­zedes munkatársa, engedelme­sen turkálgatja odébb a fale­velet, gallytöredéket, miegy­mást. A ház ahol lakik olyan, mint ahogy elképzeljük a nagyapó házát. Kicsi, takaros, befuttat­va vadszőlővel, előtte tenyér­nyi kertecskében virágok, s a virágok mellett téglalábakra fordítva egy teknő. Nagyszerű ülés esik a hátán, évek óta itt tűnődik az elmúlt élet iramlá- sán. Csihaj János tenki lakos, a falu második legöregebb em­bere. Mert van nála idősebb is, a 92 éves Juli néni. Ök a falu élő múltjai, emlékeztetői, hogy ne feledjetek, soha ne feledje­tek, mert mi tudjuk, kilenc év­tizeden, majd egy évszázadon keresztül kitanultuk: mi is volt a múlt, a szegény ember fiá­nak. A vasvilla megpihen, az öreg meg leereszkedett, ide mellém a teknő hátára. Fag­gatom, hogy is volt, mint volt, s először csak úgy akadozva, később' egyre folyékonyabban buggyannak elő az emlékezés szavai Csihaj János bácsi szá­ján. Történelemben soha meg nem írt események, rég meg­halt emberek kelnek életre, s a tenki kis ház udvarára vissza­kavarog egy kis időre, amit mi úgy hívunk, hogy múlt, Csi­haj bácsi meg hogy „rég vét az”. — . i. Pozsonyi Elek János­nál dolgoztam én,... hogy az isten nyugosztalja..., de nagy gazember volt... Nagyon nagy. Ha füttyentett, a fene sem tudta, hogy nekünk szól-e, vagy a kutyájának ... mert kutyái azok voltak ... nagyon szépek. Mi úgy laktunk, hogy középen a konyha, aztán jobb­ra, balra egy-egy kamora. Vol­tak egy ilyen házban még hú­szán is. Volt aztán civódás, annyi, mint a légy. Szegény­ember mindig dühös valamiért, mert hogy a nyomor az olyan, mint a csalán. Mindig vaka- ródzni kell tőle. — Húsz évig voltam én ott cselédember... már hogy csak cseléd. Aztán megnősültem, az a‘iszony még 25-ben meghalt. Nagyon rendes asszony volt.. ; hozott három holdat, s a ma­gam ura lettem. Csak félig ugyan, mert kevés az a föld egy családnak. Részeskedtem tovább. S 18-ban me génit ettem ezt a házat. Egy... kettő .. ; lukács az három, Berényi Jós- ’rn az négy, aztán meg az öreg ->erge... hét saját ház volt c-nk itt abban az időben. Az egyik az enyém volt. A többi mint cse’édlakás, istálló, rak­tár, mind Papszász Tamásé, vagy a másik három úré. — El­hallgat. Némán üldögélünk egymás mellett, én várakozóan, Csihaj bácsi meg gondolkozva azokon a régi dolgokon, ame- Ijek a mesével ellentétben, nemcsak régen voltak, de iga­zak is voltak. Egyszercsak szá­molni kezd az ujján. Megint aztán kiböki: — Tizenhét dédunokám van, a Matild hároméves. Öregebb- jei, meg a gyermekeim, meg a/ unokáim is cselédek voltak. Mindnyájan cselédek voltunk. Az egész falu az volt... Min­dig... csak most nem az. Ez a „most” kerek 10 esztendőt jelent. Hiába, ebben a korban már furcsa valami az idő, hisz 1945-ben már nyolc- vanadlkat taposta Csihaj János tenki háztulajdonos. Későb­biekben azonban kiderült, hogy sok minden belefér azért az öregember „mo®t”-jába, s az is, hogy bár eldugott porta ez, de az életfolyam habjai ide is fel­csobogják útjuk történetét. A nehéz, görcsös juhászibo- tot utánzó, kis mogyorófabot magasba lendül. — Ezek itt ám mind új há­zak ... kő alappal. Úgy megy ezeknél a házépítés, hogy aka­rom és lesz. Az én időmben a magamfajta fél életet éhezett, rágta a papsajtot, míg meglett a ház. Aztán meg jött a sza­márbőr ... a végrehajtó a ko­pott dobbal... s mehetett visz- sza a cselédházba. Úgy bizony. Elmondom neki, hogy na­gyon megváltozott az élet itt Tenken is, s a tanácselnöktől hallottam, mielőtt idejöttem volna, hogy néhány év alatt majd 200 ház épül, meg, hogy voltam a Juli néninél — bólint: ismeri, az nála is öregebb — a fia, meg unokái tsz-tagok, s azok is házépítést terveznek. — Annyj itt az új ember — motyogja maga elé látszólag összefüggéstelenül — régen menekültek innen, most meg máshonnan is ideköltöznek, ideházasodnak .. ; Ezért is a sok új ház. Cigarettával kínálom; Kö­szöni, nem kéri. Dohányzott ő is valamikor, de házat kellett építeni. Vagy dohány, vagy ház — a kettő együtt sehogy- sem ment. A boltos adott volna hitelt, de a hitelt megadni, ahogy a boltos számolt —, ah­hoz kellett volna nagy erő. Bort is mért. egy liter 50 fil­lér volt. Hitelbe 1,50. A kraj- cáros dohányt is négyszeresért számította hitelbe. Hát ezért szokott le az öreg a dohány­zásról. Majd kétszáz ház épült itt Tenken. A szövetkezeti bolt forgalma havonta eléri a 120 ezer forintot. Úgy látszik a tenkiekmek ma már nem kél! leszokni sem a dohányzásról, se a ruháról, hogy házat épít­hessenek. — Hiába . : ; más világ van, na — bólogat az öreg. Sokszor arra gondolok, kár, hogy nem vagyok fiatalabb ... De aztán azt mondom magamnak: ide figyelj öreg .. ; örülj, hogy megérted, te még szerencsés vagy — közben furcsa ákom- bákomokat rajzol a megfogyott bottal a porban. Elbúcsúzom. Az öreg kezet nyújt, s aztán üldögél tovább a felfordított teknőn, a saját háza előtt, amelyért még a do­hányzásról is leszokott. ! :4-' Gyurisé Géza Széles, fekete barázda hasad az eke nyomán. Végére ér a gép a földnek, hátranyúl a fcraktoa-ista kiemeli az ekét, Fordul. Vigyázva, keskeny ív­ben, hogy a szépen kelő árpa­vetésben ne tegyen kárt. Jó a szántás, senki sem találhat benn<, kifogást. Elégedettek is a fcsz-tagok a munkával. De nemcsak itt az átányi Petőfi TSZ-nél dicsérik a hevesi traktoristák munkáját, hanem mindenütt, amerre dolgoznak. A boconádi Petőfi TSZ-ben épp úgy, mint Tarnaőrsön Nyúl k. János középparaszt, Keresztesi Dezső tarnamérai dolgozó paraszt is nem egy helyen elmondta a faluban, hogy még sohsem volt ilyen szépen megmunkálva a földje. Olyan egyenesre húzta a trak­torista a mesgye szélén a ba­rázdát, hogy kis ekével sem lehetne különb. Meglátszik a traktoristák munkáján, hogy ebben az év­ben a tervek teljesítése mel­lett a jobbminőséget is célul tűzték maguk elé. S hogy ezt elérték, azt a dolgozó parasz­tok megelégedése bizonyítja a legjobban. Nem volt könnyű az út ed- div Még az esztendő első tag­gyűlésén hoztak olyan hatá­rozatot a gépállomás kommu­nistái. hogy év végére meg­szerzik az élüzem címet. Elein­te még akadt hiba sűrűn, a tavaszi munkáknál teljesítet­ték ugyan a tervet, de nem merültek a legjobb gépállomá­sok közé. A cséplési verseny­ben már a három legjobb kö­zött volt a hevesi gépállomás, most az őszi versenyben pedig íz első helyen állnak. Jó eredményük titka az ala­pos felkészülésben rejlik. Az erőgépeket a cséplés elvégzése után folyamatosan vitték be a brigádszállásokra. hogy elvé­gezzék rajtuk a III. számú karbantartást. így egyszerre tsak négv-öt gépet vontak ki a munkából A karbantartást gondosan tivégezték, s ennek is kö­szönhető, hogy erőgép hiba •matt egyik traktorista sem állt huzamosabb ideig. A gé­lek előkészítése azonban csak ^eyik része a dolognak. A gép­állomás pártszervezete nagy gondot fordított az emberek megérted, te még szerencsés * vagy — közben furcsa ákom- îâ bákomokat rajzol a megfogyott « A karbantartást gondosan bottal a porban. 5 üvegezték, s ennek is kö­Blbúcsúzom. Az öreg kezet !'zönbetó* hogy erőgép hiba nyújt, s aztán üldögél tovább ™att„ egyik ‘rakt.orl?ta. sern a felfordított teknőn, a saját S ^ hazamo*abb idel* A gt , . , , .... , i ’ők elokeszitese azonban csak haza előtt amelyért meg a do- Î rés7e a d0iognak. A gép­hanyzásrol is leszokott. juiomás pártszervezete nagy ! Gyurkó Géza igondot fordított az emberek felkészítésére. Az őszi munka megkezdése előtt taggyűlésen vitatták meg a feladatokat, g határozatot is hoztak arra, hogy a kommunisták élenjárói lesznek az őszi munkának, el­sők között készülnek tervük túlteljesítésével, a világ dől« gozóinak nagy ünnepére, no« vember 7-re. Minden brigádban van párt­csoport, s ezek tagjai beszél­gettek vállalásukról a párton- kívüliekkel. Azok is egyetér­tettek a vállalással, s így a kommunisták javaslatára az egész gépállomás szívügyévé vált az őszi terv mielőbhi tel­jesítése. Arra is gondoltak, hogy ol­csóbban dolgozzanak. Jelenleg 11,71 forinttal kevesebbe kerül egy hold megmunkálása az előirányzatnál. Az önköltség további csökkentését elősegíti az is, hogy a pártszervezet ja­vaslatára bevezették az üzem­anyag-jegyet. amely könnyeb­bé, pontosabbá teszi az üzem­anyag elszámolást. A minőség javítására vezették be azt is, hogy az olyan agronómus, aki rœsz munkát vesz át, maga fi­zeti meg az újraszántást. Erre azonban még egyszer sem került sor. A Hevesi Gépállomás kör­zetéhez tartozó 12 község ter­melőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai több mint nyolcezer hold felszántását, közel másfél ezer hold beveté­sét várják a gépállomástól. Igyekeznek is ennek eleget tenni. Szeptember 26-ig 2135 holdon végeztek vető- és mély­szántást és 225 holdon vetet­ték el a kora őszieket. Több­ségében már zöldül az új ve­tés. Segítenek a silózásba, a másodvetés betakarításában is. Az átányi Petőfi TSZ-nél pél­dául fűkaszával vágják a má­sodvetésű kukoricát és kölest. A répaszedésnél két répa­kiemelő j ük segít. A gépálomás traktoristái közül öten — négy kommunista és e,gy diszista — már teljesítették éves tervüket. De azon igyekeznek a többiek is, hogy mielőbb teljesítsék az őszi és ezzel együtt éves ter­vüket, hogy elvégezzék időben, mindazt a munkát, amit vár­nak tőlük a dolgozó parasztok — hogy megszerezzék az él­üzem címet.

Next

/
Thumbnails
Contents