Népújság, 1955. október (79-85. szám)
1955-10-02 / 77. szám (79. szám)
1955. október 2. vasárnap. NÉPÚJSÁG » NÉHÁNY SZÓ AZ EGRI ÜZEMEK KULTÚRMUNKÁJÁRÓL Mintha csak illetlen dolgot kérdezne az ember, olyan szégyenlősen mosolyognak. Pedig hát mi illetlen volna ebben a kérdésben: — Hogy megy az üzemiben a Jcuitúrrnunka? A szégyenlős mosoly után pedig következik a válasz, egy ,.hát bizomy'Mnyal, amelynek folytatását nem nehéz kitalálni. Nem lehet az embereket összeszedni. Nem jönnek el próbára, nem jönnék el fellépésre. Az öregek azért nem, mert öregek, szerepeljenek csak a fiatalok. Hogy a fiatalok miért nem jönnek, nehezebb kitalálni, mivel nem is mindig indokolják — megígérik. hagy eljönnek, de aztán valahogy mégsem jönnek el. Egyszóval nincs énekkar, nincs tánccsoport, nincs kultúráiét. Az eltűnt dohánylevelek Elöljáróban meg kell említeni, hogy nincs mindenütt így. A Lakatosárugyárnak például létszámához mérten meglepően nagy és mondjuk, a Bútorgyárhoz mérten meglepően buzgó színjátszó gárdája van. A Dohánygyárban viszont ... nos a Dohánygyárnál érdemes egy kicsit hoisszassab- ban időzni. Az egriek bizonyára emlékeznek még a szép dohányleveles ruhákra, amelyekben a dohánygyári lányok felsorakoztak, hogy dalukkal gyönyörködtessenek másokat — és sajátmagukat. Az a szellő pedig talán még el sem ült, amelyet a támccso.port kavart vidám perdüléssivel. Nyolcvantagú együttese volt a Dohánygyárnak! Most pedig ... — Két éve nem tudjuk ösz- szehozni az énekkart — panaszkodik Székely Béláné, a szakszervezet kultúrfelelőse. Pedig milyen szép kis csoportunk volt... Egerben nem volt olyan ünnepség, hogy ne léptünk volna fel. Még Sátoraljaújhelyre is elvetődtünk. És milyen sikerünk volt! Három fiatal álldogál Székely Béláné mellett. Fülöp Imre a DISZ-titkár. Preisen- dorf Jozefa a DISZ kulturosa és a mosolygós kis Lecsó Zsuzsanna. — Zsuzsika is cserbenhagyott minket — mondja szelíd szemrehányással Székolyné. Zsuzsika mezítláb álldogál a nyájas napsugarakban, úgy, ahogy a gép mellől kiszaladt erre a rögtönzött „megbeszélésre’1. — Én jönnék... — mondja szaporán. — Ha jönnek mások is, én ott leszek. — Passzív a tagság — vágja ki Fülöp Imre. — Ha meghallják a csöngetést, már szaladnak a kapuba. — Nem lehet itt másképp semmire sem menni — sommázza Székely néni — csak ha mindenkihez odamegyünk, aztán meg a kapuba is kiállunk munkaidő végén, hogy el ne menjetek. Belefáradtam én már ebbe. Ahol nem állnak ki a kapuba Tanulságos lesz ideiktatni egy beszélgetést Hegykői Józseffel, a Lakatosárugyár fiatal hegesztőjével, aki most a „Pettyest“ játssza az üzem színjátszó gárdájában. — Szombaton megyünk Hevesaranyosra a ..Pettyessel“ — újságolja. — Utoljára itt az üzemiben adtuk elő. Nyilvános előadás volt, máshonnan is eljöttek. Tömve volt a kultúrterem. — Nehezen ment a taruftas? — Hát bizony, nem volt könnyű. Forgács elv társ tanította be, aki most a Gárdonyi színháznál szerepel. Az el- 6o időben majdnem minden este próbáltunk. — Nem volt fárasztó a sok próba? Elmosolyodik. — Nem, szívesen jöttünk. Nagyon érdekes volt az egész. Meg aztán nem akartunk szégyent vallani. Azt mondják, nemakarásnak nyögés a vége. Ez áll a kultúrmunkára is. Miért menteit el a Lakatosáru gyárban a nap-nap utáni próbákra? Mert volt kedvük. Miért nem lehet öss-eszcdni a Dohánygyárban egy próbára való énekesit? Mert nincs kedvük. Egyszerű. mint az egyszeregy. Most már csak azt kell kideríteni, mi hozza a kedvet. Az, ha az emberek lehetőséget látnak a munkájukban. Ha tudják, hogy mire készülődnek (ne csak arra használják a kult úrcsoportokat, hogy ünnepségeken szerepeljenek néhány erre a célra kiszemelt „ünnepi számmal1’!); ha érdekes, színvonalas műsort tanulnak és ha szakavatott, dolgát értő, az emberekkel bánni tudó művészeti vezetője van a csoportnak. No meg néhány „apróság11: megfelelő terem, jelmezek, egyszóval néhány anyagi feltétel. Ha már egyszer megindult a munka, s mindez megvan hozzá, kedvben sem lesz hiány. Aki belekóstol a próbák vidám nyüzsgésébe, a szereplések szívdobogtató izgalmába, a hálás tapsok örömébe, azt már nem kell erőszakolni. A kultúra nem lehet mostoha gyerek Valljuk meg nyíltan, nemcsak a tagok „passzivitásában’1 van a hiba. A dolog gyökerei sokkal mélyebbre, azaz hogy magasabbra nyúlnak ... Eger városának két függetlenített szakszervezeti kultúr- vezetője van. Kettőjük kőiül is az egyik, Csomó elvtárs saját bevallása szerint „negyed ember“ a kultúrában, vagyis idejének háromnegyed részét egyéb tennivalók veszik igénybe. A területi bizottságok nem sokat törődnek a kultúrával. Bizony megesik még a területi bizottságokban is, a vállalatoknál is, hogy nem azt jelölik kultúrosnak, aki igazán rátermett, hanem aki elvállalja, vagy éppenséggel akinek másutt nem sok hasznát veszik. Anyagilag sem fordítanak nagy gondot a tömegkultúrára. Végre valahára rendbehozták a SZOT szákház Rá- kosi-termét. Tatarozták, kifestették és a télre vaió tekintettel beállítottak két nagy cserépkályhát. A régi vedlett terem, amely már külsejével is elriasztotta a nézőket, alaposan átalakult. Most már csak az van hátra, hogy jól ki is használják, ne csak táncesteket tartsanak benne, hanem adjanak lehetőséget az üzemi kultúrcsoportoknak is a nyilvános szereplésre. Teremtsék meg azt a kulturált légkört, amelyet minden jó érzésű ember joggal megkövetel. Sajnos, a Rákosi-terem rendbehozatala korántsem jelenti azt, hogy a jó kultúrmun- kának minden anyagi feltételét biztosították. A tél beállta előtt még ki lehetne használni a nagy költséggel felépített szabadtéri színpadot is ■— ha lennének mikrofonok, díszletek. elegendő szék. A szabadtéri színpad felépítéséhez képest mindez elenyésző költségbe kerülne. Mit ér a kabát gomb nélkül? Több szívvel kellene az üzemek vezetőinek is gondoskod- niok a tömegkultúráról. Általános jelenség, hogy a kultúrát háttérbe szorítja a sport. Kétség nem fér hozzá, a sport fontos és szükséges. De semmiesetre sem szabad fölébe helyezni a kultúrának, amely szórakoztat, nevel és mint a sport a testet fejleszti, az az emberi lelket gazdagítja. A Népművelési Minisztérium kollégiumának és a SZOT-nak júniusi határozata a tömeg- kultúra fejlesztéséről nem maradhat írott betű. Valósággá kell válnia, új lendületet kell hoznia az elmúlt két évben el- tesoedő tömegkultúrának, tovább kell vinnie a kultúrfor- radalmat, amely „kiművelt emberfők sokaságává1’ teszi a magyar népet. Gács András A Pedagógiai Főiskola jegyzése: 139300 forint Az Egri Pedagógiai Főiskolában. a tanárképzés egyik fel- legvárábap, tanárok és hallgatók példamutatóan vették ki részüket a Hatodik Békekölcsön-jegyzésből. Az egri vállalatok és intézmények közül elsőnek fejezték be a jegyzést. Némedi Lajos, a főisko’a igazgatója 4400 forint1 al. Darvas Andor, a fizikai tanszék vezetője 3750 forinttal. Udvarhelyi Károly, a földrajzi tanszék vezetője pedig 3900 forinttal nyitotta meg a jegyzési ívet. Ilyen példamutatóan és kiválóan jegyeztek a többi tanárok is. A főiskola 52 tanára, országunk még gyorsabb fejlődése érdekében 129 000 forint békekölcsönt jegyzett. Az egy főre eső átlag 2480 forintot tesz ki. A tanárok pé’dáján a főiskola hallgatói közül sem akadt olyan, aki 100—150 forinttal ne járult volna hozzá a haza építéséhez. A hallgatók 10 400 forintot jegyeztek, melyet az államtól kapott havi ösztöndíjból fizetnek majd ki. Az egri Pedagógiai Főiskola tanárai és hallgatói összesen 139 300 forint Hatodik Békekölcsönt jegyeztek. Jól halad az őszi munka a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezetben Serény munka folyik ezekben a napokban a füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet földjein. Nagy a határ, van mit tennie a 38 állandóan kint dolgozó tagnak. Gyűitik a takarmányt, megkezdték a napraforgó törését, cséplését, s mindamellett itt van talán a legnagyobb munka, az ősziek vetése. A növénytermesztési brigád nagy gondot fordít, hogy jó, szakszerű munkával kerüljön a földbe a mag. A vetésforgó lehetővé teszi, hogy a 85 holdnyi őszi búza vetésből 40 hold megfelelő elő- vetemény után kerüljön a talajba. Lóhere, vöröshere, borsó után vetik a búzát, s ott, ahol tavaszi búza után kerül az őszi, ott is tavaly előtt, s az azt megelőző három esztendőn át pillangós növényeket termeltek. Ez azonban még csak az egyik előfeltétele a jó termésnek. A szövetkezet tagjai arra is gondoltak, hogy próbacsiráztatást végezzenek, hogy valóban megfelelő minőségű vetőmag kerüljön a földbe. Elvégezték a csávázási is, s egy húsz holdas táblán a hét közepére keresztsorosai! befejezték az őszi búza egv részének vetését. A hátralévő hatvanét holddal előreláthatólag ma végeznek. A gépállomás két erőgépe nemcsak a vetésben, de az őszi mélyszántásban is igen komoly segítséget ad a tsz- nek. Eddig 70 hold őszi mélyszántást végeztek el, s még 30 hold van hátra. Beforgatták a talajba a már 20 holdon a kihordott trágyát is, s egy-két nap múlva megkezdik a 260 mázsás átlagtermést ígérő 14 holdas cvfkorrépa táblán a répa betakarítását. , A füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet jól felkészült tehát az őszi munkára, s mint a példák is mutatják, a gépállomás segítségével eredményesen. folyik a munka is. Neveljenek több tanult szakmunkást Az üzem csasztuska brigádjával értünk az asztalos részlegbe, Lazán Józsefet és társát köszöntötték. Lazán, a Gyöngyösi Váltógyár legjobbjaival elsők között írt a békekölcsönjegyző ívre neve mellé 800 forintot. A többeknek feltett kérdést nála is elismételtük: miért jegyzett példamutatóan 800 forintot, havi 1200—1300 forintos fizetéséből? — öt gyermekem van, s tavaly — mivel még égjük sem keresett — felmentettek a békekölcsön jegyzés alól. Nekem fájt ez a legjobban, mert tudtam, éreztem, hogy családom megváltozott élete, népem pénzbeli kisegítésére is kötelez, de gyermekeimtől nem adhattam oda. S most, hogy az eltelt 12 hónap alatt az MTH-iskolában tanuló fiamból becsült traktorista, nagyobbik lányomból itt az üzemben dolgozó lett; hogy fizetéskor havonta több mint 2000 forintot viszünk haza hárman — most végre mindany- nvian megadjuk, ami tőlünk telik. Szívesen adtam 800 forintot. hogy még sok gyerekből neve’ienek iskolázott, szakmáját jól értő munkást. Építsenek még több iskolát, óvodát, gyárat, biztosítsanak ezután is mindenkinek állandó munkát; Az én gyermekeim már soha ne tudiák meg tapasztalatukból, milyen keserves volt a munkáért kolduló parkettázó apiuk nyomorúságos élete. Munkám mellett segítse pénzem is országunk felvirágoztatását, további építésünket. Megtartották az első megyei littörőta'álkozot Az első megyei úttörőtalálkozó szeptember 24-én, szombaton az ifjúsági béketalálkozó első napján volt. Ebből az alkalomból több megye úttörői eljöttek Egerbe. A vendégeket az állomáson ünneplőbe öltözve úttörők fogadták. Délután a várban ünnepélyes csapatgyűlésen emlékeztek meg példaképeikről, Eger vár hős védőiről. Az ünnepélyes csapatgyűlést tábortűz követte. SUHA ANDOR: GONDOLATOK EGY FIATAL ÜZEMBEN ! GYÖNGYÖS mellett, a hegyek közé ékelve húzódik meg egy takaros kis falu. Gyermekkorunkban, a szünidőkben nagy passzió volt a falu határában lévő tóban fürödni. Egykor, régen feltört a bányavíz, s jó nagy darabot kanyarin tott ki magának, hogy azután tóvá szélesedve a halak, meg mi, gyermekek vidáman lubickolhassunk hűs vizében. Rendszerint alkonyatkor indultunk haza, csak úgy futva, trappolva. Utunk a kis falu főutcáján vitt keresztül. S ahogy a falu közepére értünk, naponként ismétlődött meg az a kiabálás, csúfolódás, melyet nekünk szántak a Gy-i gyerekek, hogy azt mondja a gyöngyösi góbé, Gy-re jár sóért! S utána a kőzápor, mi meg vissza, úgy, hogy a falu közepétől a Gyöngyös felé eső széléig, lépésenként hátrálva, harcolva vonultunk vissza. Már az is dühített bennünket, hogy kóoé helyett góbénak mondanak, nem beszélve a kőzáporról, de mégse bántuk. Hiszen a kirándulás úgy érdekes, ha van fénvpontja is, márpedig ez az volt. Akkor sohasem gondolkodtunk a mindennapi csaták okán, eszünk ágában sem volt megfejteni (s nem is tudtuk Volna) annak a gyűlöletnek okát, melyet kőzáporral, s azzal a kis szállóigével küldözgettek felénk, hogy gyöngyösi góbé... MOST, AHOGY itt járkáltatok, nézelődő^ szülővárosom égjük fiatal üzemében, ahol tn’nden szög, minden csavar cgy-egy agitációs érv a szó legtisztább értelmében, nos itt N. Julianna, az emlékezetes faluból való kislány Verdi örökszép melódiái közül is talán a legszebbik, a Nabucco hangjai mellett menetet vág az emeltyűkbe. Ügyes kezeivel szinte pillanatonként fogja be a darabokat a satuba. Először egyessel, majd kettessel ügyesen, kicsit olyan fiús komolysággal forgatja a menetvágót. Bizony, vigyázni kell a tekintélyre. Először ugyanis nehezen vették be őket a fiúk, mert fiúk ezek, hiszen az üzem átlag életkora legfeljebb, ha húsz év. S az „öreg11 ÜB-elnök — lehet vagy 28 éves — óvodásoknak nevezi őket, de nem gúnyból, inkább féltő szeretettel, büszkeséggel, hogy lám ezek a gyerekek teljesítik, sőt túlteljesítik a terveket. No, de ott tartottunk, hogy vigyázni kell a tekintélyre, mert a fiúk egy kiesit nagyképűek a lányokkal szemben. Különösen azok, ha csinos a lány, már pedig Juliska csinos, szép kislány. Aztán, ahopv így figyelgetek, jegyezgetek, beszélgetek Juliskához, hirtelen megenged a pofa, kiugrik a vas, rá a ruhámra. Rámnéz, s látom a szeméből, most már nem a fiúk előtt fontos a tekintély, hanem előttem, hiszen ezek a fiúk mégiscsak barátok, munkatársak, s így elnézőbbek. Én meg tt az idegen, talán még az úi- ságba is kiteszem. Odaszól hát csendesen, piros arccal Jánosnak. Komolyszemű, szót- lan fiú ez a János, nasy, férfias kezével igazít valamit, megfelelőbb fogást talál, megszorítja, s csak annyit mond, hogy no, így jobb lesz, s azzal elmegy. — JÁNOST SZERETEM, ez olyan rendes fiú — mondja mentegetőzve Julika. A Gy-i kislány, aki gépek között, gépekkel dolgozik, s pont annyit keres, mint a férfiak. A mi életünk belőle, a kiabálós kis falusi lányból is „városi góbé“-t, illetve szakmunkást, ügyes, okos, művelt embert faragott. Arra gondolok, hogy Veres Péter nagyon szépeket tud írni a magyar paraszt eszéről, szívéről, erkölcséről, munkaszeretetéről — egyszóval, a magyar parasztról. Mindig nagy élvezettel olvasom könyveit, de gondolom, legalább olyan szép téma az életnek az a része is, amikor egy ilyen falusi kislány mint ember, de még mint nő is, teljesen kicserélődik, átalakul. Mert kicserélődik, s hogyan, miképpen, talán Veres Péter meg tudná írni, de én csak érzem. Persze, azt a marxista nagy igazságot ismerem, hogy az embert a környezete megváltoztatja, hogy a léttől függ minden. S itt a környezet, a lét: hatalmas szerelőcsarnok, gépek, művelt, nagyon kedves pesti szakmunkások, rádió, zene, újság, könyvtár, fürdő stb. Azután, mikor egy ilyen kislány idekerül, s megbirkózik az első idők nehézségeivel, észre sem veszi, talán még a mellette dolgozók sem, hogy másképp gondolkodik, másképp beszél, s hogy a Nabuc- cot dúdolja. De otthon persze észreveszik. Meg azt is, hogy ezer forintot visz haza. Ennek örülne^, de az előbbinek nem nagyon. Félnek a városi szokásoktól. Azt hiszik, hogy ez rést nyit a puritán falusi erkölcsökön. De kár félni. Julis meg a többi Julísok igaz, a helyes, szemrevaló falusi lányokból csinos, városi munkáslányokká lettek, s igaz az is, hogy nem sütik le szép kék, vagy barna szemüket, ha emberrel állnak szembe. De épp ez az, emberek lettek ők is, akik nemcsak egyszerű alanyai, tárgyai a nézésnek, de ők is nézni, látni akarják a szembenálló szemét, szándékait. S mert tudják, meg érzik, hogy a szem a lélek tükre, s mert a lelkűk tiszta, mi okuk lenne lezárni annak ablakát. CSAK HÁT sokat kell még tennünk, hogy otthon, a faluban is másképp lássák a világot. Generációról generációra szállt, hogy a város ... Mert azelőtt a városból jött minden rossz. Városi ember volt a főszolgabíró, a jegyző, a borkereskedő, a rendőr, a kupéé, onnan jött a sasos behívó a frontra, s onnét tért haza összetörve, kihasználva, betegen a nagylány, aki testével is szolgálta az urakat, mert, hogv élni csak kellett. Az egyszerű falusi lélekben így aztán a rossz, az anyagi és erkölcsi rossz fogalma a városhoz kötődött. Számukra a rossz, meg a város egyet jelentett. Városi úr... gyöngyösi góbé... hát igen. Ezért volt a kőzápor, meg ezért nézik még most is gyanús óvatossággal Juliskáék új életét, de szerencsére leginkább csak az öregek, akik talán még nem tanulták meg, hogy a városi munkás, a városi szegénység, éppen úgy. vagy talán még jobban szemben- állt a város uraival, mint ők. Igaz, nem kis fába vágták a fejszéjüket ezek a lányok. Megszakítani évszázados szokásokat. otthagyni a falut, fittyethányni a krumplihámo- zásnak, a konyhának, kalapácsot fogni a kézbe, hajlítani a vasat, gondolkodni, a dugaty- tyútest köbtartalmát számít- gatni, menetet vágni, hát bizony „ez jó mulatság, férfi munka“ — ezután nem várhatják, hogy lesüssék szemüket, mint akik kettőig sem tudnak számolni. Tudnak ők nem kettővel, de „kettő a másodikonnal“ is, meetanulták a nyolc általánost— az MTH- iskolában és itt, az üzemben. Bizonj’-, ezek a lányok másképp néznek a világba, látásuk horizontja nem a falu tornya. Amellett, hogy egészséges, csinos lányok gondolkdSó emberekké váltak, akik a kérdésekre szabatosan válaszolnak, sőt maguk is visszakérdeznek. így aztán én sem lepődök meg azon, hogv megkérdezi tőlem, szeretem-e én a szakmám, mondiam el én is. hogy Tétiem úiságíró. mpnnvl! keresek, nős vagyok-e? És én becsülettel, széfjén válaszolgatok minden kérdésére. Közben nézem a lám* okos, barna szemét, dús haját, magabiztos mozdulatait, figyelem természetes, de már művelt észjárását, s titokban azt is, hogy kacér-e, vagy hát nem vesztett-e nőiességéből, szóval, hogy ez a munka nem csinált-e felemás embert belőle. Nem. Szeme kedves, fogai villognak, az egész lénye fiatal, büszke erő. Tele van kisiányos. nőies bájjal, cseppet sem kelleti magát, semmi kacérság (míg ott voltam, soll fiú jött hozzá). Csak érezni magatartásán, hogy ha komolyan is beszél a íiú^cal, kislány ő. s nagyon vigyáz a tekintélyére, s csak ha már nem fenyegeti veszély, akkor pajzánkodik egy kicsit. Szóval ilyenek. Természetesek, okosak, egyszerűek, szakmunkások, csinosaik — lányok. A FALU ÉVSZÁZADOK alatt tanulta meg. éppen az urak bánásmódjából, hogy gyanúsnak találjon mindent, ami a városból jön, amit a nadrágos embertől kap. A mi életünk még csak 10 éves, de megizmosodtunk emberileg is e tíz év alatt. Példa erre N. Julianna és a többiek. S gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy az emberi jó, az ész, falun is mindinkább győzedelmeskedik, eltünteti a sebeket, amelyeket a „város” okozott a múltban. Hiszen csendőrök helyett népnevelők járják a falut, s mint legjobb népnevelők, élő tanúbizonyságként térnek haza esténként a fiúk, meg a lányok. S ők már nem az urak cselédei, de új üzemünk okos gaz-
