Népújság, 1955. október (79-85. szám)
1955-10-13 / 80. szám
/er 13. Csütfetäk. NÉPÚJSÁG 3 _____________________________________il_ * méüVESI járásból jelentjük s Éjszaka a traktorosok nyomában Nagy sikert hozott a gyöngyösi járási mezőgazdasági kiállítás Csendes a község. Már csak itt-ott villan egy-egy ablak fénye. Későre jár az idő. A gyerekek mosolyogva szorítják magukhoz a játékokat. A felnőttek még meghallgatják az esti híreket, aztán pihenőre térnek, hogy másnap friss erővel fogjanak munkához. A hevesi gépállomás udvarán motorberregés veri fel a csendet. Éjszakai ellenőrzésre indulnak. Megnézik, hogyan halad a munka, megvan-e minden ahhoz, hogy a traktoristák minden percet kihasználva, dolgozhassanak. Induljunk velük. Nézzük meg, hogyan születnek a hétköznapok apró hőstettei. Hogyan állnak helyt éjszaka is a traktoristák abban a harcban, ami mindennapi kenyerünk megteremtéséért folyik. Az első állomás a tarnabodi határ. A tsz földjét szántja Súlya Pál. Társa Huszár Kornél, a gépállomás DISZ titkára a kocsiban alszik, éjfélkor váltják egymást. Míg az egyik ellenőrző elvtárs átveszi a kormányt a traktoristától, úgy mondja azért, hogy nyugodtan beszélhessünk, —valójában mert jó egy kcsit kipróbálni, engedelmeskedik-e még úgy a gép, mint régen, mielőtt íróasztal mellé ültették, — elhangzott az első kérdés, ami aztán minden gépnél visszatért később is, meg lesz-e a 80 normálhold ebben a dekádban? Szótlan számvetés, aztán rábólint Súlya elvtárs: hát csak meglesz valahogy. Volt egy hosszabb idejű kiesés, nem lesz könnyű bepótolni, de azért megy. Az elmúlt napokban is volt olyan éjszaka, hogy hat holdat szántottak fel. A munka is biztosítva van, meglesz hát, ígérik, most már biztosra veszik a 80 normálholdat. Kiszámították ugyanis, ha erőgépenként 80 normálholdat teljesítenek dekádonkint, akkor határidő előtt túl is teljesítik az éves tervet. Ez az élüzem cím elnyerésének az egyik fontos feltétele. Fehér elvtárs gépe lenne a következő a tarnazsadányi határban. Itt hiba van. A gép egyedül áll, Fehér elvtárs őrizetlenül hagyta. így bizony nehezen lesz meg az előirányzat. Papír, ceruza kerül elő s figyelmeztetik Fehér elvtársat a kötelességére, — s arra is, hogy a nép vagyonát, a drága gépet nem azért bízták rá, hogy kénye-kedve szerint elhagyja. Indulunk tovább. A tarna- mérai határban, az Alkotmány tsz földjén fény villan. Hegedűs Szilárd sztahanovista traktoros szánt ott a váltótársával. Az első kérdésre, mennyi lesz a dekádteljesít- mény, magabiztosan vágja rá: 100—120 normálhold. Meg is lesz, akárhogy — mondják. Hegedűs elvtársnak nagy tervei vannak, az idén két éves tervet akar teljesíteni. Az elsőt már teljesítette, s a dekád végére a másodikból is lesz már több mint 200 normálhold. Molnár Jánosék gépe akkor állt le. Ők nyújtott műszakban dolgoznak. Ezt náluk úgy kell érteni, hogy egy órakor állnak le éjjel, aztán hajnalban újra kezdik. Hagyjuk is őket pihenni, hadd gyűjtsenek erőt a másnapi munkához. Sebők és Ötvös elvtársék gépe is /jól megy. A zaránki egyénileg dolgozóknak szántanak. Náluk sincs semmi hiba. Igaz, hogy így 2 óra felé már erősen csípős a levegő, de nem fáznak. Az idén jól felszerelték a traktoristákat a hideg ellen. Minden traktoristának van a vattás ruha mellett köpenye — nem ijeszti meg hát őket az eső sem — halina csizmája, meleg kesztyűje, sapkája. Három óra felé jár az idő. A tarnaörsi határban fázósan topog János Sándor egyéni gazda a komájával. Szemük a traktort vigyázza, Magda Pál traktoros az ő földjüket szántja búza alá. Szurkos, kötött fekete föld, ennek tényleg gép kell. Még négy lóval sem igen birkóznak meg vele. Jó segítség itt is a traktor, — s népszerű ember a traktorista, aki éjjel-nappal szánt, hogy gazdagon arassanak a tarna- őrsiek. Virrad lassan. Az úton egyre több a szekér. Mennek a határba kukoricát törni, répát szedni. Az utolsó állomás a tarnaörsi Dózsa földje. Túri és Farkas elvtársak dolgoznak itt. Náluk sincs hiba a gépnél, csak segédvezető még egy kellene. Meg is állapodnak, hogy még aznap küldenek. Hazafelé indulunk. Egy kicsit fáradtan az éjszakai motorozástól, de jó kedvvel. Jótudni azt, amire ez az éjszakai ellenőrzés tanított: traktoristáinkra bátran lehet számítani. Deák Rózsi Európában először Recsken sikerült más ércekkel együtt az élőmére dúsítása őpilLú izíft HÍREI Recsken, hazánk első és legrégibb, ércelőkészítőműjében műszaki vezetők és firkái dolgozok egyaránt közügyüknek tartják a fejlettebb technika meghonosítását. Bátor alkalmazásával nagyjelentőségű eredményt értek el. Saját ércük feldolgozása mellett egyidőben más bányákból odaszállított idegen ólomércet is dúsítanak. Ezt a műveletet nemcsak hazánkban, de Európaszerte is első ízben sikerült alkalmazni. Az ércelőkészítőműben még 1949-ben az egyik dunántúli ércbányából nagyobb mennyiségű ólomércet szállítottak feldolgozás végett. Erre a recski ércelőkészítő nem volt felkészülve, mivel az ólomérc dúsítása jnás technológiai eljárást követelt. Azóta többször kísérleteztek feldolgozásával, de eredménytelenül. Szabó László, az ércdúsító fiatal mérnöke nemrégiben vállalkozott a feladat megoldására. Megígérte, hogy november 7-e tiszteletére saját ércük mellett egyidőben dolgozzák fel az ólomércet is. Rövid laboratóriumi kísérletezések után a fejlettebb technika segítségével, terve sikerült. A régi szakirodalmak ugyanis azt írják elő, hogy ólomércet csak lúgos fürdőben, a különböző vegyszerek hozzáadásával lehet dúsítani. Szabó László mérnök azonban nem félt az új bátor alkalmazásától. Sok-sok kísérlet után ugyanolyan közömbös lúg- és savmentes vizes fürdőben választotta ki az ólomércet a kőzetből, mint saját rézércüket. A sikeres kísérletezések után az ércelőkészítőmű egyik őrlőmalmát teljesen leválasztották a másiktól, hogy az abban őrölt ólomérc ne keveredjék a rézérccel. így vált lehetővé, hogy egyidőben egymás mellett, egy üzemben az egyik flotációs cellasoron rezet, a másikon pedig az ólmot tisztítják meg majdnem teljesen egyforma technológiai eljárással a kőzettől. — BÜKKSZENTMÁRTON községben befejeződött az új két tantermes iskola építése. Az új iskolában korszerű körülmények között zavartalanul folyik a tanítás, A régi, rozoga, elavult egy tantermes iskola után most Bükkszent- márton a megye, tantermekkel jól ellátott községei közé került. * — NAGYVISNYÓN javában folynak a villamosítási munkálatok. A MEGYEVILL Vállalat jelenleg a külső vezetékek építésén dolgozik, de folynak a lakóházak belső szerelései is. Nagyvisnyón előreláthatólag az év végére kigyullad a villany. A község villamosítása több mint 300 ezer forintba kerül. * — TARNASZENTMÁRIA községben befejeződtek a vízkutató próbafúrások. Ennek eredményeként egészséges, ivásra alkalmas, kellő meny- nyiségű vizet kaptak. így lehetőség nyíllott arra, hogy az elkövetkező évek során Tarnaszentmária községben megépítsenek egy törpe vízmüvet, mely zavartalanul biztosítja a lakosság ivóvízszükségletét. * — EGERSZÓLÁTON új, mélyfúrású 95 méteres kutat építettek. A kút aknájának építése és a felszerelési munkálatok rövidesen megindulnak. A kút még ebben az évben teljesen elkészül. * — A hevesi III-as számú iskola úttörő csapata védnökséget vállalt az iskola mellett épült új óvoda felett. Elhatározták, hogy az óvoda 3000 négyzetméternyi udvarát fá- sítják, rendbehozzák. * — Maklártályán, Kerecsen- den, Egerszóláton és Szilvásváradon befejeződött a legelő- kutak építése. * — NAGYARÁNYÚ fásítást hajtottak végre Maklártálya és Egerszólát községekben. A fásítással falvaink egészségesebbé és szebbé válnak. Őzép megyénk szép iájain „A kanyargó Tisza partján...416 ii. A vezényszóra nem sokáig kell várni. Ez az időpont nemcsak a ragadozók, hanem a halászok számára is a legalkalmasabb a bő szüretelésre. Katonásan harsan az öreg mesterünk hangja, s intézkedése nyomán megélénkül a társaság. Gyorsan mozognak a kezek, szó nem hangzik többet, mindenki tudja a maga tennivalóját. Alig telik el egy-két perc — egy loccsanás s már csak a parafaúszók lebegnek a víztükrön. Lassan elül a hullámzás, s csak az evezők csobbanása ver apró fodrokat. A húzás izgalmas pillanatai következnek. Dagadnak az izmok a legények karján, libeg a csónak a mély víz felett. Óvatosan kell ilyenkor végezni a legkisebb mozdulatot is. Nem egy halász lelte már halálát a Tiszában egy meggondolatlan pillanat miatt. Szűkül a kör a bekerített halak körül. Minél szűkebb, annál nagyobb a halászok munkája. A vízzel átitatott háló maga is súlyos, a benne levő halak ezt megsokszorozzák. Puszta tömegük súlyát még fokozza kétségbeesett fi- cánkolásuk. Erre az időre már a Nap is előbújt felhőtakarója mögül, s most sugarai játékosan szikráznak az ezüstös pikkelyeken. Amikor a csónak közelébe ér a tömeg, megkezdődik a bárkába rakásuk. A hivatásos halászok ugyan nincsenek túlságosan elragadtatva a zsákmány mennyiségétől és minőségétől, de mi — akik legfeljebb néha a piacon láttunk ennyit egy rakáson — bizony égünk a boldogságtól. A keszegek, poty- kák ezüstösen csillogó tömegében két nagybajuszú harcsa kígyózik. Nem tartoznak a rekordpéldányok közé, de a halpaprikásban nemes hivatást tölthetnek be. Délig még háromszor húztuk meg a vizet. Közben az ebédhez való adagot kitettük a tanyánál, s mire kikötöttünk, már ínycsiklandozó illat fogadott. A fejedelmi ebéd után — amihez egy kis kóstolót is elszopogattunk az estére tartogatott borból — fürdés következett. Nem sok volt az elfogyasztott ital, csak éppen annyi, hogy eleget tegyünk a halászregulának. Ók ugyanis azt tartják, hogy elég a halnak kétszer vízben fürödni: először a folyóban, azután a főző vízben, koporsójában — a hasban — már bor dukál. A hűs folyóvíz, a forró homok, a párás levegő, s a szikrázó napfény még a félholtat is feltámasztaná. Hát még az a tömérdek szúnyog, amely mindenáron vérünkből óhajtja elütni az éhséget. Különösen az alkony jötténél szaporodik meg vérszopó haduk. Előjönnek a lombokból, hűs nappali helyükről, s dünnyögve keringenek fülünk körül. Hiába csapdossuk, hiába igyekszünk rajaikat elriasztani füsttel, fanatikus rohamaik megmegújulnak. Kénytelenek vagyunk abbahagyni a fürdés kellemes szórakozását s újabb után nézni. Egy nyugalmas helyet kiválasztva, pecázni kezdünk. Kissé feljebb megyünk tanyahelyünktől, ahol megszűnik a lapály, s a fűzfák a meredek partszegélyig nyomulnak. Szederindás-csalános bozóton áttörve, találunk egy ideális zugot, ahol kivethetjük horgainkat. Részemre ugyan nem jelent túl sok szórakozást a gilisztafürdetésnek ez a válfaja, barátom azonban annál szenvedélyesebben húzza. Képes arra, hogy kora hajnalban felkeljen s mielőtt munkába indulna, egy-két órácskát horgásszon az Eger patakban. Hogyne használná hát ki itt az alkalmat, amikor eljutott a „halászparadicsomba“. Nagyon gyanús nekem, hogy én hiába lesem az úszót, még csak p edzeni sem akar, ő meg szinte tízpercenként rángatja ki a kövér potykákat. Biztos egy sellővel van jóviszonyban, amin egy cseppet sem csodálkoznék, mert jóvágású gyerek. Nem sokáig tartott ez a szórakozás sem. Az alkony lassan, észrevétlenül beletorkolt az estébe. A Nap már régen eltűnt a füzesek mögött. Egymásután gyúlnak ki az égi lámpások, mint odahaza, Egerben, az utcai lámpák. S a csend is ilyen észrevétlenül terült el, amit csak még mélyebbé varázsol az este ezernyi színezetű hangja. Egy- egy kutyaugatás szűrődik idáig a tiszafüredi __partról, b ékák koncertje hangzik a holtág felől, s a holdvilág szépségeiről zeng a csalogány. Lábunknál halkan csobog a víz, s lágyán rezegteti a Hold aranytányérját. Igazi költőknek való hangulat. A csendet harsány kiáltás töri meg. Hívnak minket vacsorázni. Ez a prózai hang azonnal eszünkbe juttatja, hogy nem mesebirodalomban járunk, hanem a Földön. Egyszeribe érezzük az éhséget, amit csak fokoz a szellő hátán felénk úszó illat. Szaporán törtetünk vissza, hogy mielőbb élvezhessük az illat „forrásának“ ízét is. Nem akarom túl részletezni a vacsorát. Aki már részt vett ilyesmin, tisztában van azokkal a nem mindennapi ízekkel, amelyek egy bogrács áldásaként csiklandozzák ínyünket. A nyárson sült csukát sem kell bemutatnom, amelynek húsa úgy omlik szét a szájban, hogy az már maga kész gyönyörűség. Mikor az üvegek tartalmára is sor került, a hangulat magasabb lett a legmagasabb jegenyénél. Sorra járt a pohár, s felcsendültek nyomán a szebbnél-szebb nóták. Mi más hangzott volna el először, mint az ősi halásznóta: „Hej, halászok, halászok, Mit fogott a hálótok?“ Mintha nem is mi lettünk volna azok, akiket reggel úgy kellett felráncigálni fekhelyünkről. Sehogy sem akaród- zott lefeküdni, hiszen az éjszaka mindig újabb és újabb szépsége ajándékozott meg bennünket. Már halványodtak a csillagok, élesedtek a füzesek körvonalai, amikor elbúcsúztunk vendéglátóinktól. S Egerbe visszatérve, ismét egy élménnyel gazdagabbak lettünk, ismét egy újabb szállal erősödött az a kötelék, ami bennünket szép me- gyénkhez fűz. Halasy László Szombaton, vasárnap és hétfőn rendezte meg a gyöngyösi járási tanács ez évi mezőgazdasági kiállítását. Már a megnyitás napján igen sokan gyönyörködtek a gyümölcs és növényféleségek, valamint a Batthyány téren megrendezett állat- és mezőgazdasági gépek kiállításában. Vasárnap — a jó időjárás is hozzájárult ehhez — a megye legkülönA domoszlói állami gazdaság szőlője nyerte az első díjat. bözőbb helyéről keresték fel Gyöngyöst, hogy gyönyörködjenek a kiállítás anyagában. Igen sok csodáló ja akadt a Heves megyei tanács célgazdasága belfleur-i almájának, valamint Horváth József egyéni termelő szőlőjének is, amelyek első díjat nyertek. A szántóföldi növények között is volt mit csodálni éppen elég, különösen a tsz-ek termelvé- nyeinél. A viszneki Béke Tsz nagy díjat kapott hibrid kukoricájáért, az atkári Micsurin Tsz burgonyájával vitte el az első díjat. De a termelőszövetkezetek A detki Szabadság tsz Lenke nevű tehene napi 30 liter tejet ad, gondozója Héró István. nemcsak a kiállított gyümölcs és növényféleségekkel versenyeztek. Ötletes táblák mutatták be, hogy melyik tsz-be hány új tag lépett be s menyLellik Mihály nagyfügedi hétholdas gazda is meglátogatta a kiállítást, 17 hónapos bikájával pedig az első díjat nyerte Bartók ünnepség Bartók Béla, a kiváló magyar zeneszerző halálának 10. évfordulója alkalmából az egri üí- törőház emlékünnepélyt írejide- zett. A pajtások büszkén és csillogó szemmel nézték a reflektor- fényben tündöklő Bartók képet és boldog ör-ömmel énekelték — énekkar és publikum együtt — a Bartók gyűjtésű, szebbnél- szebb népdalokat. Bartók muzsikáját zongorán Spányi Judit, hegedűn Nagy nyi az átlagjövedelem egy- egy szövetkezetben. A gyöngy ösorőszi Február 24 Termelőszövetkezetben 35 ezer forint az egy tagra eső átlagjövedelem, az adácsi Előre. Tsz- be nyolc család lépett be az elmúlt idők folyamán. Számos látogatója volt az állatkiállításnak, az Erdőgazdaság, a Növényvédő Állomás, s a domoszlói állami gazdaság bemutatójának is. Az állatkiállítást egyedül vasárnap majd 3000 ember tekintette meg, s adózott megfelelő elismeréssel a nagydíjat nyert detki Szabadság Tsz Lenke nevű tehenének, amely 30 liter tejet ad naponta, s a 220 kilogrammos, 12 malacot ellő anyasertésnek, melyet Rábaközi István nagyrédei dolgozó hozott a kiállításra. De a legnagyobb érdeklődés talán az első díjjal kitüntetett 467 kilós sertés iránt mutatkozott, amelyet a megyei tanács célgazdasága küldött a kiállításra. Bognár Pál-Márkusz László »/, Úttörőházbüii László gimnáziumi tanulók — volt úttörőházi tagok — szólaltatták meg, majd hanglemez bemutató tette még színesebbé az ünnepséget. Az ünnepi megemlékezést Korsós Nándor szakkörvezető tartotta, aki meleg szavakkal ecsetelte, hogy a nagy zeneköltőt maroknyi népén kívül a világ valamennyi művelt nemzete a szívébe zárta.
