Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-06 / 78. szám

1956. október 6. csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Meleg lesx-e télen a szobánk? Hűvösek már a reggelek, es­ténként bizony csíp az októ­beri hideg. Előkerültek a szek­rényből a ballonok, lódén- és át­meneti kabátok. Az üzletekben már vásárolják a téli holmikat és egyre több szó esik a közele­dő télről, a téli gondokról. A pi­acon, az üzletekben ha két házi­asszony találkozik, gyakori az a kérdés: megvan-e már a téli tü­zelője? Mi is megkérdeztük Pa- láncz Sándorné háziasszonyt. * Paláncz Sándorné a kérdé­sünkre a következőket válaszol­ta: — Az elmúlt években nehéz volt a tüzelő-beszerzés. Három gyermekem van. Ezeknek feltét­lenül szükséges a meleg. Bizony a múlt évben sokszor nem volt szén a TÜZÉP lerakatánál, ha pe­dig megérkezett a szén, hosszú sor várta és bizony többször elő­fordult, sorszámmal a kezemben ott álltam, szén nélkül, didereg­ve a hidegben, mert mire rám került volna a sor, már elfo­gyok Az idén a férjem munka­helyén kapott egy 400 forintos utalványt szénre. Ez a készlet decemberig elfogy, s félő, hogy ismét sorba kell állnunk a hi­degben, s nehezen jutunk majd tüzelőhöz. Nagyon szeretnénk, ha a tüzelőellátás a tavalyihoz képest megjavulna. * Paláncz Sándorné tehát, a ta­valyi tapasztalatok alapján nyug­talan. Felkerestük Jekkel Jánost, az egri TÜZÉP Vállalat keres­kedelmi osztályvezetőjét, s egye­nesen nekiszegeztük a kérdést: Lesz-e sorbanállás a tüzelőért? munkája, a további akadálytalan tüzelőellátás elsősorban a bá­nyáktól és az erdőgazdaságok­tól függ — fejezte be nyilatko­zatát Jekkel elvtárs. * Cseng a telefon. — Halló Népújság... hívásukra Hogyan biztosítja akna a lakosság szé — Az előző hónapokban is terven felüli szállításokat végez­tünk, így több vágón szenet ad- adtunk át értékesítésre a TÜZÉP telepeknek. Az idei évben 15 szá­zalékkal magasabb a háztartási szén szállítái tervünk, mint ta­valy, s minden biztosíték meg­van arra, hogy ezt a tervet ma­kapcsolom a Gyöngyösi XII-es akna üzemvezetőjét. — Halló! Jó szerencsét! Itt Zwjilinger Zoltán, a XII-es ak­na üzemvezetője beszél. — Jó szerencsét! Itt Népúj­ság. Egy kérdésünk lenne Zwi- 1 inger elvtárs. a gyöngyösi XII-es miéi való ellátását? radéktalanul teljesítjük, sőt túl­teljesítjük. — Köszönjük. Jó szerencsét! * Felkerestük Bíró Lajost, az Egri Állami Erdőgazdaság fő­mérnökét is és megkérdeztük tőle: — Nem! Határozottan merem állítani, hogy nem. Elsősorban azért, mert a lakosság már a nyáron beszerezte téli tüzelőjét. 40,000 négyszáz forintos utal­ványra adtunk ki szenet, s kö­rülbelül ugyanennyien vásárol­tak készpénzért. A megye összes TÜZÉP telepén bő készleteket tárolunk, mely minőségileg is jobb, mint a tavalyi. Az idén kevesebb salakos dél-nógrádi és több magaskalória értékű orosz­lányi, borsodi, egercsehi szenet, jóminőségű gyöngyösi lignitet kapnak a fogyasztók. Az egri TLIZÊP telepen állandóan 30-40 vágón tartalék szén áll, de még ennél is több a gyöngyösi és hatvani TÜZÉP telepen. A falu tüzelőellátása is lé­nyegesen jobb, mint tavaly. A tüzelőértékesítést itt a földmű­vesszövetkezetek végzik. A hiba az, hogy a MÉSZÖV- a nyáron jóval kevesebb mennyiséget vál­lalt, mint a szükséglet, de a TÜ­ZEP többlet-szállításait is elad­ták. Fennakadás az idén csak a tüzelő-kiszállításnál volt, s ennek oka elsősorban az, hogy a Vá­rosgazdálkodási Vállalat nem tu­dott elég fogatot biztosítani, így a vásárlók a magánfuvarosokra voltak utalva, akik vállalati má­zsánként 2.80 árával szemben 5 forintért végzik el a hazaszál­lítást. A TÜZÉP kereskedelmi szerv; Lesz-e elegendő Bíró Lajos a következőket vá­laszolta: — Az Egri Erdőgazdaság fel­készült a lakosság tuzelóigénye- inek kielégítésére. Gazdaságunk ebben az évben 2000 tonnával több fát szállít a lakosságnak, — mint az elmúlt évben. Ezidáig 1612 tonna fát adtak át terven felül a kereskedelemnek. Minden; lehetőt megtettünk a lakosság tüzelőellátásának érdekében. Sajnos, a Recski Erdőgazda­ság lemaradt a tervteljesítesben, mert nem állt elegendő szállító- eszköz rendelkezésére. Azonban Recsken már megindult a gépe­sített termelés, s most már a tűzifa a télesí? szükséges fogatkapacitás is ren­delkezésükre gll. Minden remény megvan tehát arra, hogy a lema­radásukat rövid időn belül be­hozzák. * így tehát a bánya; az erdő- gazdaság és a TÜZÉP vezetői­nek nyilatkozatai alapján biz­tosnak látjuk: nem lesz fennaka­dás a lakosság téli tüzelőelláj^- sában. A megye dolgozói nyu­godtan nézhetnek a tél elé, bá­nyászaink, erdőgazdasági dolgo­zóink biztosítják, hogy lesz elég tüzelő, meleg lesz télen a szo­bánk. Varró Barnabás Herbst Ferenc INTŐ P A hatvani járásbíróság Ber­kes Illést, a hatvani MÁV kultúrotthon volt igazgatóját egy év és négyhónapi börtön- büntetésre és a közügyektől három évi eltiltásra ítélte. A vád, amely Berkes ellen szólt, egyréndbeli okirathamisítás és szocialista tulajdont képező 1784 forint elsikkasztása. Az ügy látszólag nem nagy —< hasonló eseteket, sajnos, több esetben is tárgyaltak bírósá­gaink, — a mögötte rejlő ta­nulság azonban megérdemli, hogy ellenőrző szerveink okuljanak belőle. Általában, ha sikkasztásról hallanak az emberek, valami ravasz, körmönfont manipulá­cióra, összekúszált könyvelés­re gondolnak. Pedig nem mindig van így. Nem volt így Berkes esetében sem. Berkes egyszerűbben — bár nem ke­vésbé körmönfontan — előre elkészített nyugtákat íratott alá pénzkifizetéskor, amelyre azonban sem a dátumot, sem a felvett összeget nem írta be. Az így aláírt nyugtákat magánál tartotta és termé­szetesen tetszése szerint hasz­nálhatta fel. (Ezek alapján feltételezhető, hogy az eltu­lajdonított összeg jóval na­gyobb, ha a pénztárkönyv sze­rint el is van könyvelve.) Más esetekben különböző rendez­vények bevételét magáncél­jaira használta fel és egysze­rűen nem könyveltette el. Nem szükséges tovább so­rolni, hogy Berkes hogyan károsította meg államunkat, a dolgozó népet. A fenti példák eléggé szemléltetően bizonyít­ják — ahogy a tárgyalás is igazolta — a vádlott bűnösr sége mellett az ellenőrzés hiá­nyát is. Nem kétséges, hogy rendszeres ellenőrzés mellett nem maradhatott volna hete­kig, nem ritkán egész hóna­pon át könyveletlen kiadás, vagy bevétel. Az ellenőrzés azonban hiányzott. A kultúr­otthon felsőbb szerveinek el­lenőrzésére, — például az üzemi bizottság ellenőrzésére — jellemző volt, hogy mikor az állomás dolgozóinak is fel­tűnt, hogy Berkes reggel és este 100 forintosokkal fizet az Utasellátóban, és mikor egyes 'dolgozók ismerve Berkes anyagi helyzetét, kérték az ÜB-től az ügy kivizsgálását, Berkes leváltását, mikor az állomás dolgozói a nyilván­való sikkasztásra hívták fel a figyelmet, az üzemi bizottság nem intézkedett, sőt védelmé­be vette Berkest. De ezt tette a MÁV miskolci igazgatósá­ga is. A városi pártvégrehajtó bizottság, hallgatva a dolgo­zók véleményére és a beérke­zett feljelentő levelek alap­ján lehívatta a miskolci igaz­gatóság ez ügyben illetékes osztályát. A kiküldött, a té­nyek meghallgatása utáni in­tézkedések helyett azonban azzal válaszolt a pártbizott­ság titkárának, hogy tudnak az ügyről, — amely vélemé­nyük szerint nem felel meg a valóságnak — és a pártbizott­ság is a tömegek uszályába esett. Mi a tanulság tehát ebből a bírósági ügyből? Az, hogy a kultúrotthon felsőbb szer­vei, ha rendszeresen és ala­posabban ellenőrizték volna a hozzájuk tartozó intézményt, ez az eset nem fordulhatott volna elő, vagy legalább is korábban került volna fel­színre. A felületes, hanyag ellenőrzés, — mivel talajt te­remt a visszaélésekre — akarva, akaratlanul, az ellen­őrzést hanyagul végző szervet is bűntárssá teszi államunk, a dolgozó nép megkárosítá­sára. — RENDKIXÜLI VB ülé­sen adták át a gabonabe­gyűjtési versenyben harma­dik helyezést elért község­nek, Kiskörének a Megyei Tanács begyűjtési vándor­zászlóját és az ezzel járó 5000 forint jutalmat. A pénzjutalmat a község fej­lesztésére használják fel. — TARNAÖRSÖN szőlő­oltvány gyökereztctő szak­csoportot alakított 16 föld­művesszövetkezeti tag 32 hold földön. Munkájukkal nagyban hozzájárulnak, hogy a Tarna-menti homo­kos vidéken minél nagyobb területen telepíthessenek szőlőt. — AZ EGRI Mezőgazdasági \Technikum Kőjuktetöi Tan­gazdaságának fiataljai fel- ♦ajánlották, hogy a gazdaság ♦200 köbméter silóját három Znap alatt elkészítik. J — A HATVANI Bajza ♦ József általános gimnázium­I ban minden reggel három­negyed 8-kor megszólal a hangos híradó. Ezen keresz­tül közölnek a tanulókkal ♦ hirdetéseket, utasításokat, ♦ de közlik a tanulmányi I eredményeket is. Minden t hétfőn sajtóbeszámolót tar- ♦ tanak, hogy ezzel is segítsék t a tanulók politikai tudását. t — A LŐRINCI általános ( iskola tanulói nagy sikerrel mutatták be Móricz Zsig­mondi Légy jó mindhalálig I című színművét. A darabot d/r. Pórnai Gyula tanár taní­totta be. A bevételt az iskolai felszerelés bővítésére használ­ok Dl Tolijegyzetek Önzés Legkedvesebb szórakozó helye a cukrász­da, ahol életúnt arccal reszelgeíi körmeit. Nemrégen érettségizett, s jó állást kapott. Fizetése 900 forint. A cukrászdában beszél­gettem vele. Megkérdeztem, meg van-e elé­gedve az állásával, s mit csinál a pénzével. Felbiggyesztette szépen ívelt ajkait, — Arra a kis vacak fizetésre gondolsz — s öntudato­san visszategezett. Ezt a kis vacak kardigánt (mert a vacak volt kedvenc szavajárása) mu­tatott az „ausztrálgyapjú remekre“, ezt a rongy cipőt, rúgta magasra formás lábait, meg egy pár ócska blúzt tudtam csak venni, pedig minden álmom egy panofix-bunda. Mélyet sóhajtott. — És édesanyád? — kérdeztem —, mert magam előtt láttam, mikor pár éve még kis­lánya holmiját varrogatta, hogy csinosabban járjon iskolába, láttam a mosóteknő felett görnyedni irodai munkája után, hajnalba ki­rohanni a piacra, hogy legszebb gyümölcsöt vehesse meg lányának, de láttam vörösre dagadt szemmel sírni, mikor leérettségizett lánya rávágta az ajtót, mert nem tudott neki divatos triplatalpú cipőt csináltatni. — Az öregasszony ? — biggyedt le me­gint a formás száj — ő azt szeretné, ha ócs­ka vacakokba járnék, s persze, hazaadnám a fizetést. Hát csak nem vagyok hülye, ke­res ő is. — De a testvéreid, — vetettem közbe — hiszen édesanyád özvegy.... Nem hagyta be­fejezni a mondatot, rögtön közbevágott: csak nem képzeled, hogy abból a kis fizetésből még haza is adok, s vékonyra szedett szem­öldökeit kérdően felhúzta. De bizony én elképzeltem. Mert érthetet­len volt, hogy valakinek 900 forint az vacak fizetés, érthetetlen volt, hogy egy érettségi­zett lánynak minden célja az önimádat, & az öltözködés legyei. Be legfájdaltnasabháh az a szó ütött meg, mikor édesanyját megvető hangon öregasszonynak nevezte. Mivel fel­háborodásomban otthagytam, illatos cigaret­tájának füstfelhői között, most szeretném megírni véleményemet. — Ne vond fel a válladat ezekre a so­rokra, hiszen összegyűrődik finom puplin- blúzod s nézz körül jobban az életben. A! többi érettségizett társad örül az életnek. Is­merek olyan lányt, s fiút, s nem is kevés a számuk, akik vagy a fele fizetésüket, vagy az egészet hazaadják, hiszen továbbra is ott­hon élnek, mint te. Nézz csak ki az essz- pressó ablakán esténkint, édesanyád ott ci­peli a vacsorára szánt kenyeret, csomagokat, vájjon nem-e attól lett öregasszony idő előtt, hogy három gyermeket nevelt fel özvegyen, otthon is dolgozott és a hivatalban is a leg­jobbak közé tartozott. Talán megkönnyíte- néd a sorsát, ha esténkjnt segítenél neki. Le­het, hogy körmeiden megrepedezne a lakk, lehet, hogy nem lenne eredeti börberi kosz­tümöd, de kis öcsédnek meg tudnád venni a téli cipőt. Ne vond fel haragosan ívelt szem­öldökeidet, mert azt hiszed, hogy ez erkölcsi prédikáció. Hidd el, nagyon örülünk neki, hogy szépen, divatosan, tisztán és rendesen öltözködtök, hiszen az a célunk, hogy az em­bereknek a legjobbat, legszebbet nyújthas­suk, de semmiesetre sem azt, hogy önző, szívtelen és érzéketlen fiatalokat neveljünk. Látom, összehúzod sima homlokodat s arra gondolsz, hogy mi közöm nekem hozzád. Iga­zad van, talán semmi, de mégis úgy örül­nék, ha te is azok közé a fiatalok közé tar­toznál, akik tisztelik és megbecsülik szülei­ket, munkahelyeiket, akik örülnek az élet­nek, hiszen van miért s nem sajnálni kel­lene téged üres, léha, semmitmondó életed­éit! Töröd Károltmé Tanítónéni lettem . . . Még élénken él emlékeze­temben az a nap, amikor utoljára voltunk együtt osz­tálytársaimmal. A csillogó szemekből azt olvashatta ki az ember, hogy nagy öröm­mel, lelkesedéssel indulnak ki az életbe, a tudomány íák- lyavivői — az új pedagógu­sok. De egy kis fájdalom is rej­tőzött ott a csillogó szemek mélyén. Nehéz volt elválni az iskola megszokott padjaitól, s elindulni külön-külön, ki-ki a maga falujába. Üj életet kez­deni, nevelni. — Vámosgyörkre kerültem. Az alakuló értekezleten me­leg szeretettel fogadott a tan­testület. Második otthonomra találtam közöttük. Segítettek mindenben. Bizony, szükség is volt az együttérzésükre, kü­lönösen az első napokban. Furcsa volt megszokni város után a falut. Megrettentem először a nagy csendtől, a nyugalmas, egyszerű napok­tól. De aztán elkezdődött a tanítás. Csak akkor láttam, hogy milyen nagy dolog ta­ÍVTegyénk területén fekszik az ország egyetlen ipagaslati klimatikus gyógyintézete. Már maga ez a tény is büsz­keséggel tölthet el oárkit, hi­szen a Kékestetői Állami Gyógyintézet évente ötezer dolgozót gyógyít. A légzési megbetegedések, az asthmá- sok ezrei nyerik vissza éven­te egészségüket az 1014 m. magasságban lévő tágas, vilá­gos, ragyogó tiszta betegszo­bákban. A nemrégiben lezaj­lott „Golyva kongresszus“ résztvevői a helyszínen be­szélték meg a legújabb gyógymódokat, a Pavlov- módszer további alkalmazá­sát, az „megfelelő gyógymód­dal, a megfelelő helyen“ el­méletet. A korszerű laborató­riumokban, melyekhez hason­ló alig egy-kettő van az or­szágban, a legkorszerűbb spe­ciális műszerek segítségével, kitűnő szakemberek, egészség- ügyi dolgozók teszik lehetővé, hogy az ú. n. „népbetegsé­gekből“ minél hamarább gyó­gyultan térhessenek vissza dolgozóink munkapadjuk, író­asztaluk, vagy szerszámukhoz. A Kékestetői Gyógyintézet­ben lépten-nyomon szinte kézzelfoghatóvá válik, hogy a „legfőbb érték az ember“ nemcsak szállóige, hanem va­lóság. Különösen az utóbbi napokban érezhető, hogy va­lami újabb dolog történt az intézet életében. Az ápolónők a szokottnál élénkebben siet­nek a folyosókon, az orvosok mintha még derűsebben, még barátságosabban nyúlnának a stetoszkópért, az ínjekcióstű- ért. Mintha mindenki valami meglepetésre készülne. A Kékestetői Állami Gyógyinté­zetben ezekben a napokban mindenki egyszeribe szülővé vált, gondoskodó, gyermekét féltő, szerető szülővé. Meg­nyílt a szanatórium gyermek- osztálya. Ezért sürög-forog mindenki, ezért akar minden­ki, ha csak egy kis ágy ar- rébtolásában is részt venni abban a munkában, melynek nyomán újabb csapást mér­.....——— ■ I n ulóból tanítónak lenni. A vámosgyörki szép emele­tes iskola benépesült, barná­ra sült, kipihent gyermekek­kel. A III. osztályt kaptam. Megteltek a padok ragyogó arcú gyermekekkel. Mind­egyik rám, az új tanítónőmre figyelt, s titkon azon tana­kodtak, hogy vájjon szigorú leszek-e, avagy kedves? Aztán lassan . teltek a na­pok. Úttörő vezető lettem. Tervet készítek most az egész évi úttörő munkáról. Buzgón dolgoznak az idősebb kartársak is. Ilyenkor, év ele­jén ezerféle a tennivaló. Most, ha elnézem az iskola ligetjében íutkározó aprósá­gokat, boldogság tölt el. A nap búcsúsugarai bearanyoz­zák szöszke hajukat. Ők vidá­man integetnek s hívnak „ta­nítónéni, tessék jönni játsza­ni.“ Űk hívnak s megyek. Csak most érzem, milyen fel­emelő dolog pedagógusnak lenni. Ruttkay Judit tanítónő, Vámosgyörk hetünk a betegségre. A Ké­kestetői Állami Gyógyintézet most megnyílt gyermekosztá­lyán a gyógyító magaslati le­vegőn a „szülők“-é előlépett orvosok, egészségügyi dolgo­zók és szerető gondoskodású ápolónők segítségével hama­rosan visszanyerik beteg gyermekeink egészségüket. A gyógyításhoz szorosan hozzátartozik a gyermekekkel való szakszerű foglalkozás, nevelés is. Délelőtti séták, délutáni mesefélórák, az ebédutáni — az elfogyasztott ebédhez mérten — kiérde­melt cukorka adagok, a va­sárnap délelőtti bábszínház­előadások, az egyéni foglalko­zás mind-mind egy új kiala­kulóban levő gyógymód esz­köze. Közben pedig a legki­tűnőbb gyógyszerek, a leg­korszerűbb eszközök és nem utolsó sorban a „Magyar- Sveic“ levegője vidám, egész­séges, testben és lélekben megerősödött, boldog gyer­mekeket küld vissza a város­ba, faluba, (anyákra és bér­házakba, ahol a szülők tárt karjai fogadják a gyermeke­ket. Ők már nem emlékezhet­nek arra, amire mi jól emi lékezünk: amikor Kékestetó csak a nehézpénzű grófok, bárók, földesurak szórakozó­helye volt, ahova csak azok az asthmások, golyvások ke­rülhettek, akiknek zsebei tömve voltak. Ezért hívták ezeket a betegségeket „úri­betegségnek“, hiszen csak ők engedhették meg maguknak ezt a „luxust..." Ők ezt nem ismerik. Új vi­lágban születtek, a magyar nép új világában. Abban a világban, amelyet 10 éve épí­tünk. Ezért óvjuk félve gyer­mekeinket, ezért vigyázunk rájuk, hogy erősek, egészsé­gesek legyenek, ezt a világot tovább építeni, és ha kell, megvédeni is tudják. És ezért köszönthetjük tiszta szívvel a Kékestetői Állami Gyógyinté­zet Gyermekszanatóriumát... Kovács Tibor Tájékoztató a vidéki hivatásos zenészek és énekesek vizsgakötelezettségéről A hivatásos előadóművészi mű­ködési területnek a kontároktól va^ó .megtisztítása érdekében a népművelési miniszter 11-2-14/1954. Np. M. sz. utasítása kimondja, hogy a népművelési minisztérium a hivatásos előadóművészi (hang­szeres, énekes, színész, táncos, stb.) működési engedélyt kére­lemre, az előadóművész, vagy művészcsoport művészi teljesít­ményének előzetes meghallgatása alapján, a művészi teljesítmény színvonalától függően adja ki. — Ezért mindazoknak, akik ideigle­nes működési engedéllyel rendel­keznek — az állandó működési engedély elnyerése végett — meg­hallgatáson kell résztvenniök. (Ki­vételesen azok is jelentkezhetnek, akiknek valamilyen oknál fogva eddig még ideiglenes engedélyük sincs, azonban a helyi tanács a MÜDOSZ helyi csoportjával egyet­értésben indokoltnak és szüksé­gesnek látja hivatásos előadómű­vészi működésüket és ezt írásban igazolja.) Meghallgatásra jelentkezni lehet személyesen, vagy ajánlott levél­ben a jelentkező állandó, vagy ideiglenes lakóhelye szerint illeté­kes megyei tanács népművelési osztályán, illetőleg a járási, váro­si tanács népművelési csoportjá­nál 1955 okt, 1-től 1955 okt. JO-tg, (A. megh&hgatárokat Mgywús nvs* gyei és járási székhelyenként vég­zi az erre kijelölt művészeti szak- bizottság.) A jelentkezésnél a kö­vetkező adatokat kell közölni: név (esetleges művésznév), lakás, anyja neve, milyen hangszeren,— (hangszereken) játszik, milyen művészeti ágban működött eddig, illetőleg milyenben kíván tevé­kenykedni (pl népizenekar veze­tő, népizenekari tag, tánczenekari tag, táncdalénekes, stb.) A meghallgatások, illetőleg a működési engedélyek kiállítási dí­ja fejében a népi- és tánczené­szeknek, népdal és táncdaléneke- seknek 35 forintot, egyéb, az ún. komolyzene területén működni kí­vánó jelentkezőknek („opera-ope- rett-hangverseny énekművész“, ,,zongoraművész“, stb) 50 forintot kell előzetesen befizetni bianco csekk felhasználásával a 653-673-320 számú számlára. A befizetésnél fel kell tüntetni az összeg rendel­tetését olymódon, hogy a számla­szám alá be kell írni a következő megjelölést: „Előadóművészi vizs­gadíj“. A befizetésről szóló elis- mervényszelvényt csatolni kell a jelentkezéshez, mert enélkül a ta­nácsok nem veszik tudomásul a jelentkezést. A megjelölt határidőn túl nem fogadható el jelentkezés. Oeibinger Sándor M, T* népm, cyop. ve-?, Gvomaekszaiiaiomsm iiékesteiiii

Next

/
Thumbnails
Contents