Népújság, 1955. szeptember (70-78. szám)

1955-09-25 / 77. szám

4 NÉPÚJSÁG 1955. szeptember 25, vasárnap ÖRÖMÖK, APRÓ BOSSZÚSÁGOK Cplím KUTYA FEJŰEK Épülő-szépülő szép hazánk egyik ékessége városunk, aho­vá nemcsak az ország minden tájáról, de külföldről is özöin- lik a kirándulók tömege. Ek­kora forgalmat régen láttunk, mint ezen a nyáron. Üttörők és felnőttek fordultak lépten- nyomon érdeklődve a vár, a múzeum, a minaret után a já- rókelőikhöz, s nem egyszer háj rom-négy ember megkérdezé­se után kaptak csak választ, mivel a többi megkérdezett maga js kiránduló volt. A napokban a messze Sza­bolcs megyéből jött vendé­gem, aki itt végezte a tanitó- képzőt. Hétköznap jött, ami. kor aránylag csendesebb a vá­ros, amikor nincs kiránduló­vonat. Mégis, ami legjobban feltűnt — az építkezéseken és városrendezésen kívül — a nagy forgalom. Amikor meg­próbáltam ecsetelni egy-egy vasárnap képét csodálkozva jegyezte meg: — A mi időnkben legfel­jebb a tanév alatt volt élén- kebb a város. Amikor azon­ban szétszéledt a diákság va­kációzni, csendes, unalmais élet köszöntött be. Pedig akkor is voltak ki­rándulók, de kik? Néhány nagypénzű úr, aki ha kimoz­dult a szállóból, gépkocsijával ment egy-egy nevezetesség megtekintésére, s néhány lel­kes. de kevéspénzű turista, akiknek száma azonban el. enyésző volt. Városunk lakói nagy szere­tettel fogadják a léfogatókat. Nem egyszer látni, amint a kérdezősködő idegent szemé­lyesen vezetik el a kívánt helyre és idegenvezető módjá­ra magyarázzák meg a neve­zetességeket. Nagy segítséget jelentene, ha valamelyik szerv a város több pontján tájékoz­tatókat, térképeket helyezne el, mint azt Gyöngyösön lát­hatjuk. így sok kellemetlen­ségtől. kérdezősködéstöl óv­hatnánk meg vendégeinket. ' Színház Hászutazas: szeptember 25., vasárnap 8 órakor: Pély, szeptember 27, kedd 8 órakor: Borsodnádasd, szeptember 28., szerda 8 óra­kor: Mátraháza, szeptember 30., péntek 8 óra­kor: Tarnalelesz, október 1., szombat 8 órakor: Bélapátfalva. Álarc nélkül: 'szeptember 25., vasárnap 8 órakor; Füzesabony, Különösen nagy tömeget vonzott ide a békekölcsön sorso­lása. Özönlött a nép vonaton, autóbuszon, mintha valami or­szágos vásár készült volna. Zi. zegett a sok papír, nyújtózko­dott a sok nyalt, amikor egy- egy nyeremény számát kihúz­ták. S a húzás végeztével még sokáig hömpölygött a tömeg az utcákon, tereken. Amikor a mozik és a meccs közönsége is beletorkolt az áradatba, mo­zogni is alig lehetett a Széche­nyi utcán. Este az állomásra mentem a raktárak közti úton. A sötét és gödrös úton vidékiek soka­sága sietett vonatjához, hogy a nap élményeivel otthoná­ba térjen. Lelkes hangú be­szélgetések zajlottak itt is, ott is, amit azonban néha bosszús hangú szidalom szakított meg. Hol egy kőbe botló, hol egy gö­dörbe zöttyenő ember emle­gette nem éppen a legszelídebb hangon az illetékeseket, ami­ért ez a nagyíorgalmú útvonal teljes sötétségével a nyakak épségét veszélyezteti. Legalább a MÜNÖSZER elé kellene egy égő, ami némileg eloszlatná a homályt. Egy papa is jött erre, fiacs­káját kuli-kocsiban tolva. Kí­váncsian figyeltem, vajon tisz­tában van-e azzal, hogy még sineken is át kell mennie? Ha igen — gondoltam — biztosan felkanyarodik a Sztálin útra. De nem! Oda ért a meredek parthoz, s tanácstalanul állt egy pillanatig. Ekkor azonban a háta mögött haladó fiatal­ember kifűzte karját a kislá­nyéból, s odalépett — „Sza­bad ?” — máris felvette és át­segítette a kocsit. Sok szép élményben volt ré­szem ezen a vasárnapon, ezek­nek talán a koronája volt a legutolsó, ami megmutatta azt, hogy milyen jó embernek len­ni, — egymáson segíteni és be­bizonyította azt is, hogy ifjú­ságunk udvariasságban nem marad el tőlünk. műsora szeptember 27, kedd 8 órakor: Párád, szeptember 28, szerda 8 óra­kor: Gyöngyös, szeptember 30, péntek 8 óra­kor: Pétervására, október 1, szombat 8 órakor: Heves. Az ifjúsági béketalálkozó kere­tében rendezendő karneváli mű­sorban a színház művészei is fel­lépnek. A karnevál herceg For­gács Tibor, a hercegnő Lamár Éva lesz. Még a nyáron találkoztam vele. A tanácsházára mentem, érdeklődni a mezőgazdasági munkák állása iránt. — Aratás érdekli az elvtár­sat? Menjen Katókához! Hogy hogyan áll a tarlóhántás? Ka­tóka majd megmondja! De nemcsak én lettem Kató. kához utasítva, hanem a köz­ség dolgozó parasztjai is, akik hordási-cséplési engedélyért jöttek, vagy szerződést akar­tak kötni a gépállomással. Már nagyon kíváncsivá tett ez a nagy bizalom, amivel a tanács, apparátus dolgozói körül vet­ték az általam még eddig is­meretlen Katókát, s mivel az idős paraszt bácsik és nénik is nyitogatták azt az ajtót, amelyre ez a szerény szó volt kiírva: Mezőgazdász. Ki lehet ez a Katóka, akit csak így, ilyen bizalmasan nevez min­denki? Amikor végre én is átjutot­tam a titkokat rejtő ajtón, ott ült velem szemben Katóka. Az első pillantás bebizonyította, hogy ő valóban mindenki előtt Katóka, nem valami rideg író­asztalember, hanem valóban a nép és dolgozó társai bizalmát, megérdemlő, szerény, de nagy­tudású és érző szívű segítő­társ. Körülötte ekkor is ügyes­Apák Nem tévedés, nem „anyák napja”, hanem kimondottan és ténylegesen „apák napja”. Hogy ilyen n'ncs a naptár­ban, ne zavarjon senkit. Jöj­jön ki vasárnap délelőtt a Népkertbe és látni fogja, hogy minden alkalommal „apák napja” van. Na igen, érthető ennek az oka. A sok szöszke-pöszke kis bábuéi egész héten át anyuka felügyelete alatt áll. Anyunak ilyenkor azonban fontos feladata van. Sürög- forog a konyhában, készíti az ünnepi ebédet. Az apróság szórakoztatása tehát apura marad, aki igyekszik is kellő méltósággal eleget tenni ez- irányú kötelezettségének. A járási kultúrházban szep­tember 26-án, hétfőn este hat és fél 9 órai kezdettel a buda­pesti Kamara Varieté vendég­szerepei. Műsorának címe: Humor a napirenden. A műsor keretében fellépnek Bilicsi Ti­vadar, Gena Pruss lengyel éne­kesnő, Tihanyi Magda, a két Dánielli bűvészek, a három Heyders zenehumoristák, a Német Demokratikus Köztársa­ság vendégművészei, és több más akrobata. Jegyek a kul- túiházban kaphatók. HÍRES MÁRKA A magyar ember szereti a „márkát“. A híres svéd pengére úgy esküszik, mint az angol szövetre, vagy a cseh ipar va­lamely árujára. 'Lé­nyegében mindegy honnan származik, csák „külföldi már­ka“ legyen. A francia árunak is van márkája. És itt jegyezzük meg mindjárt, hogy két igen népszerű már­ka: a pezsgő és a nö. Most az utóbbiról lesz szó. A múlt vasárnap a francia kiránduló csoport országjárása során Egerbe érke­zett, hogy megtekint­se a város ősi em­lékeit. Délben vi­dám, derűs hangu­latban vonultak a Parikba ebédelni. Mondani sem kell ta­lán, hogy nagy feltű­nés kísérte a kis tár­saságot. Összedugták fejüket az emberek. Nini... franciák ... minden szem a fran­ciák asztalát leste, minden fül a franciák szavát figyelte (még a pincérek is). Asztaloknál abba­hagyták a TOTO esé­lyek latolgatását, egy idősebb bácsi szája mellé tette a falatot és cigányútra tért a sör egy csinos bar­na magyar fiú tor­kán. Társa kedélye­sen ütögette hátba: — A francia nők ... és sokat jelentőén kacsintott. Valóban. Egyik csinosabb volt mint a másik. Éde­sek, kedvesek voltak, élvezték a fiatalságot, búgva és csilingelve kacagtak és gyönyör­ködtek Suha Ba- loghék művészi já­tékában. — Meg kéne ismer­ni egyet... szólt ha­tározottan a fiatalem­ber. — Aha... bólint a másik. De Vei tud kö­zöttünk franciául!? Azt mondják a fran­cia nők szeretik a szellemes dolgokat... —*Én például mind­járt meg tudom kér­dezni, hogy, hogy ér­zi magát asszonyom!? ajánlkozott egy cin- gár szőke fiú. Ez ugyan nem megy szellemesség számba, de mivel a többiek ennyit sem tudták, egyhangúan megbíz­ták barátjukat, hogy az ö nevükben is is­merkedjen ... Ki is választották mindjárt i legcsinosabb nőt. Az igazi francia „márkát“ egy fruf- rus mosolygó arcú, barna lányt, !ki való­ban elragadó volt, Meg kell ismerked­ni... megéri, csoda édes pofa ... esetleg fényiképet is lehetne kapni ... állapodtak meg a fiúk, és útnak indították a cingár szőkét, ki az első biz­tos és határozott lép­tek után. egyre hatá­rozatlanabbal közele­dett a franciáik asz­tala felé. Végre oda­ért és rögtön feltette első izgalmas kérdé­sét. A lány mosolyog­va válaszolt, aztán kínos csend állt be. A fiú zavartan pislogott és a lány egyre mo­solygott. (Egy ilyen mosoly még a saját édes anyanyelvét is elfelejteti az ember­rel, hát még a fran­ciát). A fiúnak isteni ötlet gyanánt eszébe jutott iskolai tanul­mányai homályából egy. az időjárás mi­lyenségére vonatkozó kérdés. Ezt is kiját­szotta, mint utolsó adut. A lány vála­szolt és mosolygott. Micsoda nő ... gon­dolta a fiú ... és köz­ben az asztalterítőt babrálta idegesen. Atyai intelmek ju­tottak eszébe, hány­szor intette az öreg, tamilján jobban... félrémlett előtte... hetedikben meg is bu­kott franciából... ha ö ükkor ezt tudja ... tessék ... Most itt áll jóformán tehetetle­nül ... cte ha haza megy megkeresi a padláson az öreg francia nyelvtant és tanulni kezd... a té- pelődést és a kínos csendet a lány ízes magyar szavai tör­ték meg: — Mondja, maga nem tud ma­gyarul fiatalember!? Barátunk úgy nézett erre, mintha nem is magyarul, de hotten­tottául szóltak vol­na hozzá. — De ... de ... he­begte ... ugyanis ... izé... (Rettenetes gondolta magában, már a magyart is el­felejtette). — Ne csodálkozzék — folytatta moso­lyogva a lány — ma­gyar vagyok, én va­gyok a tolmács. A fiú nem tudta, hogy került vissza az asztalhoz. A lány va­lódi „márka“ volt. Ágh Tihamér színművész. bajos dolgukat intéző emberek sorakoztak. — Katóka kedves, legyen szíves megcsinálni a szerződé­sem! — Katóka, a Juhászék disz­nója ismét a kukoricásomban járt! Jöttek a kerülők leadni a je­lentést. S a fürge ujjak egy pillanat alatt kitöltötték a szerződés-blankettát, megírták az idézést Juhászéknak, beve­zették az adatokat a napi je­lentésbe. Közben mindenkihez volt egy-két kedves szó, arca egy pillanatra sem komorodott el, hogy: — Már megint jön­nek! — Csak dolgozott, adta a tanácsokat, s intézkedett. Na, nem ezzel telt el a napja. Ebéd után kerékpárra kapva, maga is kiment megnézni a munkák állását, ahol kellett, a helyszínen adott szaktaná­csot, hol itt, hol ott bukkant fel. S mindig jó helyen, hiszen mindenütt ismerték, mindenütt bizalom al fordultak hozzá. Nem tudom, Vámosgyörkön van-e még, vagy onnan is to­vább helyezték. De abban biz­tos vagyok, hogy bárhol is van, mindenütt jól végzi a munkáját, mindenütt becsüle­tet szerez az ifjúságnak, az új értelmiségnek. napja" Persze az ilyesfajta szórako­zás kicsit más, mintha anyu is itt lenne. Általában a pa­pák liberálisabbak, s míg a legrakoncátlanabb gyermek is megelégszik egy hinta ki­próbálásával édesanyja kísé­retében, a papák több türe­lemmel rendelkezve, sorra viszik mind a hatan cseme­téiket. Hogy miért? Erre a választ az egyik fekete hajú, huncut szemű kislánytól kaptam, aki befejezve szóra­kozását, így szólt apjához: „Api, amiért ilyen jó vol­tál, megengedem, hogy meg­igyál egy pohár sört... De ugye, nekem is adsz belőle?” Halasy László Tudod-e pajtás, hogy... Lapunk 18-i számában közölt rejtvény megfejtése a követ­kező: Bartók Béla, Losonczy Anna, Anonymus, Hunyadi László, Arany János, Lotz Ká­roly, Uray Tivadar, Jókai Mór, Zeus, Andersen, Blaha Lujza. Ezt a rejtvényünket igen sok pajtás megfejtette, így a könyvjutalmakat sorsolás útján adtuk 'ki. Könyvjutalmat nyert: Ballner Károly Eger, Forgács Péter Gyöngyös, Tóth András Eger, Bakos Pál Eger, Popovics Júlia Füzesabony, Pásztor Ilona Hatvan. Uj rejtvényünk a következő: 1. Francia császár. 2. Görögország partjait mos­sa. 3. Afrikai törpe népfaj. 4. Európai ország. 5. Erdélyi fejedelem. 6. Csajkovszkij balettje. 7. Ma is élő szovjet író. 8. Német folyó. 9. Mikes Kelemen innen írta leveleit. 10. Bánk bán-ban szereplő magyar király. 11. Északi félsziget. 12. Itt találták meg az ősem­ber csontjait. 13. Festészeti műfaj. 14. Orosz fiziológus, aki a gyógyászatban játszott nagy szerepet. 15. Heltai Jenő vidám köny­ve. 16. Az élősarkok dísze. Ha a szöveget helyesen ösz- szeolvassátok, akkor még e hó­napban levő fontos eseményt kaptok, amely megemlékezik hazánk védőiről. Megfejtési határidő: szep­tember 30. Harcsa hdjetí — vidra Kozma Sándor, az egri sporthorgászok pénztárosa, aki a pisztrángfogási rekordot 2.80 kilós szivárványos pisztrángjá­val erősen tartja, az elmúlt napokban harcsa helyett egy szépen kifejlett vidrát fogott. A gyöngyösi Puskin film­színház szep­tember 30-tól október 3-ig mutatja be az új színes cseh­szlovák törté­nelmi filmet, a „Kutyafejűek“ - et. A filmet Alois Jirasej Kutyafejűek című regénye nyomán írták. A történet az 1.680-as évek­ben játszódik le és a chodok- ról, kemény, edzett szálfa­termetű hegyi népekről szól. Széles kalapú, hosszúnyelű fo­kosra támaszk ;dó alakjaikat kutyájuk kíséretében mindig ott lehetett látni a hegyekben, ahogy a határt őrizték. Innen eredt a nevük, a kutyafejűek. A halárőrzés mentesítette őket a robottól, nem voltak alárendelve a földesuraknak. De egy kegyetlen várúr örök áron megvette őket, kényszerítve a ro­bot, a munka elvégzésére. A chodok nem nyugodtak ebbe bele és fellázadtak a földesuruk ellen. Mozik műsora Egri Vörös Csillag: Szeptember 25—28? Gróf Monte Christo T. (francia—olasz). De. 25-én: Vasöklű Bogdán (szovjet). Egri Dózsa: Szeptember 25—27: Ma este minden véget ért (cseh). De. 25-én matiné: Négy szív (szovjet). Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 25—28: Pármai kolostor II. (francia). Matiné de. 25-én: Kegyetlen tenger <angol). Gyöngyösi Puskin: Szeptember 25—28: Mühlen­■bergi ördög (német). De. 25-én matiné: Északi ki­kötő (ezövjet.). Hatvani VörtVs Csillag: Szeptember 25—27: ’Papa, ma­ma ő meg én (francia). De. 25-én matiné: A titokzatos lelet (németi. Füzesabonyi .Szeptember 25W28; A három Lamberti (német). Egri Béke: Szeptember 25-én: Eladó kísér­tet (angol). BARTÓK BÉLA Szeptember 25-cn 10 éve annak, hogy Bartók Béla meghalt D vszázadunk első felé- nek legnagyobb muzsi­kusai közül is kiemelkedik Bartók Béla, a magyar nem­zeti kultúra kiváló képvise­lője. Zeneszerző, a folklór gyűjtője és kutatója, zongoris­ta, zenei-társadalmi tényező­ként vonult be a muzsika tör­ténetébe. Mellében a hazafi és demokrata forró szíve dobo­gott, a becsületes és elvhü mű­vészé, népének odaadó fiáé. El­veit világosan kifejezi egyik le­velében: „Az én vezéreszmém azonban, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra ta­láltam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvéré válá­sának eszméje, a testvérré vá­lásé minden háborúság és vi­szály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőm- bő telik — szolgálni zeném­ben.” Bartók Béla a legjobb nem­zeti hagyományok fejlesztésére törekedett, s ezér. törvénysze­rűen a népi zene tanulmányo­zása felé fordult. Bartók fá­radhatatlan energiával gyűj­tötte a népdalokat. Élénken érdeklődött a népi művészet al­kotásai iránt: gyűjtött kézi­munkákat, kerámiát, fafara­gást. Főként a magyar paraszti dalok feldolgozásával foglalko­zott, de sok energiát és időt fordított más országok folklór­jának felkutatására. IT ülönösen jelentős a román népi muzsika tanulmá­nyozásában végzett nagy mun­kája. A román társadalom is szeretettel őrzi a nagyszerű magyar muzsikus ragyogó em­lékét. aki példát mutatott a népek közötti kulturális együttműködésre és barátság­ra. Bartók tevékenysége ter­mészetesen nagy elégedetlensé­get váltott ki a magyar és ro­mán burzsoáziában. 1920-ban a budapesti reakciós újságok Bartóknak a román muzsika iránti érdeklődését beszámít- ha tatlanságnak minősítették, sőt a zeneszerzőt hazaárulás­sal vádolták. Bartók maiadén szimpátiájá­val az egyszerű emberek felé fordult és bármennyire is dü­höngtek a „felsőbb körök” kép­viselői, folytatta nemes mű­vét. Feljegyezte a román da­lokon kívül a szlovák, bolgár, szerb, arab és török dalokat, A különböző népek zenei fol­klórjának tanulmányozása igen «agy jelentőségű volt, Bartók egész alkotó tevékenységére. A magyar népi dalokban ő kutatta — és meg is találta — a nemzeti művészet fejleszté­sének szilárd alapját, amely­nek felhasználásával a művé­szetet új, sokrétű kifejező esz­közökkel gazdagíthatta. Azt követelte, hogy a zeneszerző tanulja meg a népi zenei nyel­vet, olyan tökéletesen sajátít­sa el, mint az anyanyelvét. Ehhez csak egy utat ismert Bartók: annak, alá valóban át akarja érezni ezt az élettől pezsgő muzsikát, annak... át kell ezt élnie és ezt csak úgy érheti el, hogy közvetlenül összeforr a néppel. Őszinte demokrata, népét forrón szerető művész volt. Nem véletlen az. hogy 1919- ben a magyar Tanácsköztársa­ság emlékezetes hónapjaiban Bartók is ott volt a magyar értelmiség legjobbjai között, együttműködött a népi hata­lommal. Aktív részt vett a budapesti Zeneakadémia újjá­szervezésében. A következő esztendőikben, amikor átmene­tileg felülkerekedett a reakció, Bartók nem változtatta meg haladó meggyőződését. 194(1- ben azt követelte, hogy mind­edig. amíg Budapesten van­nak fasiszta főkolomposok ne­vét viselő terek, egyetlen ut- "át se nevezzenek e! róla. A Békevilágtanács Bartók Bélát tiszteletbeli béke- díiial tüntette ki, mint azt a zeneszerzőt, aki műveivel je­lentős mértékben járult hoz- a népek közötti barátság­hoz. Bartók Béla halálának Irt. évfordulóiát megünneolik az egész világon. Ez a tény ta­núskodik művészetének ereié­ről. amelyet áthat a néü iránti szeretet, ame’y a humanizmus, a barátság és a kölcsönös meg­értés eszméit felezi ki Az l'ven művészet mindig ifiű és tTíss marad az embert szívek­ből mindig a legmelegebb ér­méseket váltia ki. Az ilven művészetet mindig mélvsécro* sen tisztelik azok. akik előtt drága a béke és az emberiség boldogsága. (Részletek Iván Martinon a Művelt Név szentember ?S-f számában megjelent cikkéből.}

Next

/
Thumbnails
Contents