Népújság, 1955. szeptember (70-78. szám)
1955-09-15 / 74. szám
Atfoót szepítmüeí Lo, c^aiuiioic N tPu jíAG ☆ ftyty to&fr evz Ot&zátybS fh#z&fy&zdú$átyl ICiáUiiás&h' ☆ Hatalmas, valóban szép görögdinnyék sorakoznak nagy halomban. Zöld héjukon perforált hercegi címer. Előkelő, magas rangú dinnyék ezek: herceg Eszterházy birtokáról valók. Pitykés, lajbis emberek a tenyészbika, tenyészmén kö- töfékénél. A jószágok elbak- tatnalk a nézők előtt, csodálkozó megjegyzések röpködnek, amelyek felerészben a gróf vagy a báró úr lovának, felerészben a pitykéknek szólnak. S azután, mikor vége a kiállításnak, hazakerülnék a jószágok is a fényes istállóba, s haza a cselédek is, pityke és lajbi nélkül, a fényesnek bajosan nevezhető, de az istállóhoz igen hasonlító otthonukba. Régen, mint minden, a mezőgazdasági kiállítás is üres propaganda volt, leplezni próbálta a nyomort, a magyar mezőgazdaság gyors, hanyatlását a csőd felé, s versenyképtelenségét a többi országokkal szemben. Hercegi címer, cifraszűrhe öltöztetett, otthon rongyos emberek, a hasas görögdinnyék, arányos testű versenylovak, — de sehol a tudományos munka eredményei, tapasztalatai, a többtermelés módszerei és eredményei. Gyalogolunk az Országos Mezőgazdasági Kiállítás utcáin, körútain, terein 1keresztül. Időnként eszünkbe jut gyermekkorunk emléke, a hercegi dinnyével együtt, de végül is mindent elnyom a látnivaló, amely hivalkodástól mentesen, szerény egyszerűségében is pompázatos igazsággal hirdeti mezőgazdaságunk, egész népünk fejlődését, a szocializmus építésének eredményeit. A mi munkánk, a nép, az Eszter- házy birtokok volt cselédei munkájának eredményeit láthatjuk mindenütt — s gépeket, rengeteg sok gépet, amelyekkel ezeket az eredményeket segítette és támogatta a város, a munkásosztály. Bármerre járunk a kiállításon, ez a segítés, s vele párhuzamosan a mezőgazdaság eredményei, elválaszthatatlanul hirdetik a munkásparaszt szövetség gondolatát. Nemcsak eredményeink, öle népünk erejének is iga- zolója az idei Országos Mezőgazdasági Kiállítás. A csibék csak vizet isznak Tizennyolc forintot vagy hetet? A baromfiak pavilonjában, az infravörös lámpákkal ellátott csibenevelőben vidáman futkostak a néhánynapos sárgás pihéjű .gépcsibék“. Egyetlen pillanatnyi szünet nélkül, mint valami öklömnyj kis gépek, szaporázzák ' a lépteket az egyik sarokból a másikba és vissza. Hihetetlenül fürgék és elevenek. Egy férfi támaszMmmM kodik a korlátra, s nézi őket, nézi, nagyokat pislogva, aztán csak úgy magának, megjegyzi: — Milyen fürgék ... köny- nyű nekik... csak vizet ittak. Aztán nagyot sóhajt, kihúzza magát, s egyenesen, ringó léptekkel megindul a verpeléti borsátor felé. Futkossanak csali a csirkék és igyanak csak vizet. f*." . yfm 1 , '• Gépesítették a munka nagy részét a nagyüzemi kukoricatermelésnél is. A szántás-vetés után gép végzi q kapálást — ahogy a grafikon mutatja, jóval olcsóbban, mintha kézi erővel kapálnának. A 70.70-es kötésbe négyzetesen vetett kukoricát keresztbe-hosszában lehet géppel művelni. így a területnek csupán mintegy 8 százalékán kell kézzel kapál ni (a töveknél). Háromszori kapálás után nyugodtan számíthatunk 16 mázsa májusi morzsolt kukoricára. Ha ilyen termést takarítunk be, egy mázsa kukoricára kézierővel történő kapálásnál 18,87 Ft., fogattal 9,57 Ft. géppel 7,45 Ft műsebb tehát géppel dolgoztaink Könnyebb is. olcsóbb is. Megnézheti mindenki a gépeket is, amit a kukoricatermelésnél használnak, és még egy meglepetést is hozott a kiáilítás. Bemutatjuk a kukorica kombájnt. Ez a gép letöri a csövet. kivágja és felaprítja a szárat silónak. Tartályába a csöves kukoricát gyűjti és egy olyan konstrukciójú kocsiba, mint a kombájn szalmagyűjtője. a felaprított szárat. A gép a Szovjetunióben készült és ennek a mintájára nemsokára mi is megkérdjük a gyártást. Néhány év múlva a nagyüzemekben nemcsak a búza. hanem a kukorica termelését is velésj költség esik. Érdeme- teljesen gépesítjük. Öntözés — törpe vízi erőmű Nagy az érdeklődés a mezőgazdaság korszerű gépei iránt. A gödörásó géptől a cséplőgépig — Hát én már csak földdel bánnék, de higgye el, ha nem írnák ide, sokról nem is tudnám, melyik mire való. Ezt a megjegyzést egy hegyesre sodort bajszú paraszt- ember bocsátotta útjára a gépesítési pavilon előtt. Van is igazság szavaiban, mert a gödörásó géptől a cséplőig, a rizsarató cséplőgéptől a siló kombájnig, minden fajta gépet meg lehet itt találni. A magyar mezőgazdasági gépipar gyártmányai mellett itt sorakoznak az osztrák, a csehszlovák, a német gépipar remekei is. Aki végignézi ezt a kiállítási részleget, s elgondolkodik, két tanulságot vonhat le. Az egyik: a mezőgazdaság teljes gépesítése nem ábránd, sőt már nem is hosszú idő kérdése. A másik: csak a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő, ahol használni is lehet a gépeket, amelynek teljesítménye szinte korlátlan. A felszabadulás előtt hazánkban minden esztendőben 4 millió holdon semmisí'et'e meg a parasztok munkáját az árvíz. A feltörő belvizek egy- egv esősebb esztendőben 7 millió hold termését tették tönkre. Ma már hatalmas erőfeszítésekkel megfékezték a vizet, esztendőről esztendőre mind kevesebb területet fenyeget ár, és jókora utat tettünk annak érdekében is, hogy a dombos-hegyes vidékeken megszüntessük, vagy legalább is csökkentsük a víz erózióját. A csatornarendszerek kibővítésével egyre nagyobb területet öntözünk. Hazánkban ma 89 ezer 300 holdon öntöznek rizst, 31 ezer 680 holdon szántóföldi öntözés van és 26 ezer 630 holdon öntözéses kertészet. Legelőt, kaszálót 39 ezer 77 holdon öntöznek. Hogy mit jelent ez, arról itt a helyszínen mes is győződhet mindenki. A tiszalöki vízilépcső első tagját felépítették a kiállításon, s mögöUe a különböző öntözési rendszert mutatják be. Köze] háromméteres kukoricát, dús termést ígérő rizst, hereféléket. Az öntözéses bemutató egyik érdekessége a törpe vízierőműi Megyénkben is van több termelőszövetkezet. amelyik felhasználhatná. A ..Mignon“ turbina 600 darab 25 wattos izzó táplálására, vagy 20 lóerő összteljesítményű motor meghajtására elegendő áramot ad. „Gyermek megőrző9* A Tiszalöki Vízátemelő kicsinyített mása. A magasu gr óknak is egyre feljebb emelik a mércét verseny közben. A kiállítás ugyan nem magasugró verseny, de mérce itt is van. s hozzátehetjük, sokkal magasabb, mint tavaly volt. És mégis sokkal többen „ugrották” át ezt a mércék Gazsi : a sztár A VII. számú tehénistállóban: például az idén hét olyan tehenet állítottak ki a termelő. szövetkezetekből, egyéni gazdák jószágai közül, amelyeknek 300 napos tejtermelése meghaladja a 6000 litert. Az ötezer literen felüli tehenek száma természetesen még nagyobb. Tavaly még elámul- tunk az ilyen tejbőségen. az idén természetesnek vettük és Gazsi volt a sztár, ebben az istállóban 8319 literes tejhozamávaL Vajon jövőre is sztár lesz? A kijárattól nem messze hófehér kerítés mögött vidám gyerekkacagás hallatszik. A sátor alatt a hűvösön apró pályások rúgda- lóznak, a fák árnyékában a „nagyok“ szaladnák a színes labdák után. Egy kékszalagos kislánnyal a hinta lendül egyre magasabbra. Nem is lehet elmenni a kiállításról, hogy meg ne nézze az ember, a „gyermék megőrzőt", az asszonyok szolidaritásának e példáját. A budapesti MNDSZ-asz- szonyok társadalmi munkában vállalták, vigyáznak a látogatásra érkező vidéki gyermekekre, hogy a szülők nyugodtan végig nézhessék a sok látnivalót. Bizony megtörténik egyszeregyszer, hogy a mamák annyira belemerülnek a néznivalókba, hogy megfeledkeznek arról, a gyereknek uzsonna is kellene. A pesti „pótmamák“ ilyenikor sem jönnek azért zavarba, az apróságaiénak teát főznek, megitatják vele őket, a nagyobbakat meg a saját költségükön vendégül látják brióssal, friss, ropogós kiflivel. Köszönet érte az MNDSZ- asszonyoknák. Az 570 kilós mangalicánál Hol álldogálnak félórákat is az emberek? Könnyű rá válaszolni: a hízóknál. A kö- rülkerítet és fedett szabad karámokban ott merengenek bizonytalan sorsukon a tehén nagyságú jószágok a gyilkos szemek kereszttüzében. Nagyon népszerűek, talán azért, mert ők állnak legközelebb az ember gyomrához. Valóságos élő zsír és húshegy a Miskolcról idehozott 570 kilós mangalica, vagy a mező- hegyesí állami gazdaság két egyenként majd ötmázsás mangalica hízója. : Nézzük a hurkának valókat, B közben odaszól egy idősebb parasztember. — Na, én ugyan nem vinnék el kettőt belőlük. — Miért? — csodálkozunk eL — Mert letörne a szekérderék ... csak azért — neveti el magát. Végül is megegyezünk, hogy stráfkocsival megoldható lenne a dolog, de a legegyszerűbb az volna, ha otthon maga hizlalna ilyen sertéseket — Nemcsak szakértelem kell oda — magyarázza az effajta otthoni hizlalás lehetőségeit —. hanem nagyüzem. Egyszer egy életben lehet ilyen hízó egyéni gazdánál is, de hogy mindig? — legyint —, ahhoz nekünk nincs elegendő erőnk. Aztán tovább nézi. most már szótlanul a sertéseket, mintha azt akarná kifürkészni: mi a titkuk, hogy így meghíztak. Jön mindjárt apu is, anyu is. Ahol az ország borai adtak találkozót Igen ízléses az állami gazdaságok borkóstoló épülete. Hogy ízléses, azt nemcsak az épületre és a berendezésre, hanem a borokra is kell érteni. Magyarország borai itt adtak egymásnak randevút, itt van a leányka, s a tokaji aszú, a soproni kék frankos, s az egri bikavér — egyszóval, aki gyorsan meg akar ismerkedni hazájával, az mire az egy poharat háromnak látja, meg is ismerkedhet, legalább is a „bor tájaival“. Igen sok az ismerkedni akaró, aki az ismerkedés különböző stádiumaiban már végkép elvesztette ítélőképességét és fogalma sincs, hogy az olasz rizlinget, vagy a szamorodnit tartsa-e a legjobb bornak. A kiállítás csendes napjain egy-egy borfajtából óránként 20 liter fogy el egy decis poharakkal. Van itt vagy tíz borfajta. S egy nap ugyebár tíz órából áll (kiállítási napról van szó), a kiállítás meg éppen 18 napig van nyitva... Tessék számolni: alapos kóstolgatás folyik itt ebben az egyetlen borházban is. Pedig ez nem is az egyetlen. Nagy a kelendősége a gyöngyösi, visoníai boroknak. Gépesített búzatermelés Az idősebbek, hisszük, jól emlékeznek még arra a régi arató sztrájkra, mely az aratógépek alkalmazása ellen folyt. Ahogy mesélték, hozott is az akkori földművelésügyi miniszter egy olyan rendeletet, hogy lehetőleg ne használjanak aratógépet Na nem jószívűségét bizonyítja ez az intézkedés, hanem a félelmét. Mert félelmesen erős volt a sztrájkoló agrárproletár. Ellenségük volt a gép, mert az amúgy is szűkösen kiszabott fekete kenyeret veszélyeztette. Erre gondoltunk a kiállításon, ahogy két öreg parasztbácsi beszélgetését hallgattuk az egyik pavilonban. Nézték az apró kis gépeket, amelyek a búzatermelés folyamatos gépesítését mutatták be. Elismerés volt a hangjukban. Parányi traktorvontatású eke hasítja a földet, az eke után ott a borona, hogy jó legyen a magágy; A vetőgép után is magtakaró akasztva. Ez az őszi munka, amit a termelőszövetkezetek többségében már ma is géppel végeznek. Az érdekesebb része ezután jön. Traktor vontatja tavasz- szal a hengert, a gyomirtás is gép munkája. S ha beérik a gabona, a sárguló táblákon kombájn arat. Autó viszi a szemeket a kombájn szérűre, elevátor szállítja a gabonát a zsákokból a szelektorba. Kint pedig gép gyűjti össze a szalmát, traktor végzi a hántást. Ember csak néhány kell ahhoz a munkához, ami talán a legnehezebb az egész mezőgazdaságban» A kiállítás útmutatójával a kezünkben ott állunk a kijáratnál és fogjuk a fejünket. Most vagyunk itt harmadszor annyit jártunk, hogy egyikünk se érzi már a lábát, s egy csomó dolgot nem is láttunk. Erdészet, vízgazdálkodási bemutató, halászat, méhészet, vadgazdasági be* mutató — tessék! jöhetünk megint ide, hogy elmondhassuk: láttuk — ha még nem is mindent — az Országos Me* zőgazdasági Kiállítást. DEÁK RÖZSI, GYURKÖ GÉZA
