Népújság, 1955. augusztus (62-69. szám)

1955-08-11 / 64. szám

2 NÉPÚJSÁG 1955. augusztus 11. csütörtök. (Az 1. oldal folytatása) mutasson és egészséges, szi­lárd alapja legyen a népjólét további növekedésének. — A szocialista ipar 1955 első félévében mintegy más­fél milliárd forinttal, a minisz­tériumi ipar pedig körülbelül egymilliárd kétszázmillió fo­rinttal teljesítette túl a ter­vét. Mindjárt hozzá kell ten­nem. hogy most a nyár folya­mán a felfutás üteme az év első hónapjaihoz képest le­lassult. Különösen nem ki­elégítő a júliusi termelés me­nete. Ezért tehát további, ál­landó erőfeszítések szüksége­sek ahhoz, hogy fokozzuk a termelés ütemét és így bizto­sítsuk az ez évi terv egészének teljesítését, sőt lehetőleg jelen­tős túlteljesítését. — Tovább nőtt a kiskereske­delmi áruforgalom: A fonto­sabb élelmiszerek közül liszt­ből 22 százalékkal, vajból 6 százalékkal, sajtból 38 szá­zalékkal, cukorból 8 százalék­kal, csokoládé és csokoládés árukból 8 százalékkal nagyobb volt az eladás, mint 1954 azo­nos időszakában. Húsból és egyes hentesárukból azonban, mint az elvtársak tudják, az ellátás nem volt megfelelő. Az első félév folyamán tartós fo­gyasztási cikkek közül tűz­helyből 27 ezer darabbal, ke­rékpárból 12 ezer darabbal, edényáruból 41 millió forint­tal, bútorból több mint 100 millió forinttal növelte a ke­reskedelem az eladást a múlt év első félévéhez képest. Ce­mentből több mint kétszer annyit, téglából és cserépből több mint másfélszer annyit, mészből körülbelül 40 száza­lékkal többet adott el a keres­kedelem a lakosság részére, mint tavaly. — Ezeket az eredményeket a munkafegyelem javulása, a munka jobb megszervezése és részben a műszaki fejlesztés eredményeképpen értük el. melyek mind hozzájárultak a termelékenység növeléséhez. Ugyanakkor azonban meg kell állapítani, hogy a termelés a javulás dacára sem volt ebben az évben minden területen eléggé tervszerű és az ipar p—<>s fontosabb termék-fajták­ból 0 tervezettnél kevesebbet termelt. — Mindnyájan megértjük, hogy azok a hibák, amelyek az 1953 júniusi Központi Vezető­ségi ülés helyes határozatainak eltorzítása és rossz végre­hajtása következtében meg­mutatkoztak, egyik napról a másikra nem küszöbölhetők ki. A csepeli elvtársak előtt, akik az ország legnagyobb üzemé­ben, az RM Művekben dolgoz­nak. újra alá kell húznunk, hogy tovább fejlődésünk döntő biztosítékai változatlanul azok a tényezők, amelyeket Köz­ponti Vezetőségünk márciusi határozatai megjelöltek: a ter­melékenység fokozása, az ön. költség csökkentése, a minőség javítása. anyagtakarékosság, munkafegyelem, technológiai fegyelem és hasonlók, — A magyar dolgozó nép és benne különösen a magyar munkásosztály örömmel fo­gadta a márciusi határozato­kat, amelyek a szocialista ipar és benne külön a nehézipar jelentőségét újra előtérbe ál­lították. Különösen az ipari munkásság helyeselte ezeket a határozatokat és a termelés emelésével válaszolt rájuk. Ennek megfelelően a munká­sok nagy többsége helyesléssel fogadta, hogy azokat a lazasá­gokat, amelyek a norma, a bérezés, az anyagfelhasználás, a munlca- és technológiai fe­gyelem, a takarékosság stb. területén az utolsó két évben elburjánzottak, fokozatosan felszámoljuk. Természetesen akadnak olyanok is, akik nem nagyon örülnek ezeknek a rendszabályoknak, de a prole­tariátus túlnyomó nagy több­sége, dolgozó népünk, egészsé­ges továbbfejlődésünk érdeké­ben szükségesnek tartja, he­lyesli őket és mint az eddigi tapasztalatok mutatják, fegyel­mezetten és megértőén mun­kálkodik végrehajtásukon. (Taps.) — Pártunk a szocialista ipar erőteljesebb, gyorsabb növelé­se és teljesítőképességének fo­kozása céljából a műszaki fej­lesztés problémáit is napirend­re tűzte. Azt tapasztaltuk, hogy e kérdés felvetését úgy a mun. kásság, mint a műszaki értel­miség a legnagyobb érdeklő­déssel és helyesléssel fogadta. Az ipar műszaki fejlesztésére az utolsó esztendőkben nem fektettünk elég súlyt, és emiatt elmaradtunk. Most. hogy napi­rendre tűztük, örömmel látjuk, hogy a dolgozók — köztük a műszaki értelmiség — a legna­gyobb megértéssel támogatják ás segítik ennek a fontos kér­désnek megoldására irányuló törekvéseinket. — összefoglalva: az ipar a múlt évi visszaesés után kezd újra felfutni. Nekünk most minden erőnket arra kell össz­pontosítani. hogy ez a folyamat tartós legyen és erősödjön, mert a népjólét és a dolgozók életszínvonalának emelése csak abban az esetben valósít­ható meg, ha évről évre állan­dóan emelkedik a munka ter­melékenysége, csökken a ter­mékek önköltsége, javul a mi­nőség, javul a műszaki színvo­nal, a technológiai fegyelem, a munkafegyelem. Ezek azok a tényezők amelyek változatla­nul szocialista építésünk alap­ját képezik és amelyek segít­ségével valósítjuk meg népünk életszínvonalának állandó eme­lését. Az év első fele a múlt évhez képest jól indult, és eb­ben jelentékeny része volt az ittlévő elvtársaknak, az RM Művek dolgozóinak is. A kez­det biztató, fontos, hogy még ne álljunk, és az elért eredménye­ket erőteljesen fejlesszük to­vább. (Nagy taps.) — Rátérek most a mezőgaz­daság kérdésére. Megmondom elvtársak, hogy május végén mór attól tartottunk, hogy az idén újra rossz lesz a termés. Áprilisban és májusban, mint az elvtársak emlékeznek rá, szárazság volt. Sok helyen a normális csapadéknak még a fele sem esett le. és ez hátrá­nyosan befolyásolta a növény­zet fejlődését. Júniusban azon­ban megkezdődtek az esőzések, és a vetések állása országszer­te megjavult. Megjavultak a kenyérgabona terméseredmé­nyei, és bár végleges adatok még nem állnak rendelkezés­re. meg lehet állapítani, hogy a kalászosok kivétel nélkül lényegesen jobb termést ad­nak. mint a múlt esztendő fo­lyamán. A kapások, a kukori­ca, burgonÿa, cukorrépa min­den jel szerint az idén jó ter­mést adnak. Meg kell említe­ni, hogy kukoricát 150 ezer kát. holddal nagyobb területen vetettek, mint egy évvel ez­előtt. és 15 ezer kát. holddal növekedett a rizs vetésterüle­te is. A zöldség- és főzelékfé­lék vetésterülete is nagyobb, mint tavaly. A múlt évinél ha­sonlíthatatlanul jobb a gyü­mölcstermés és a tavalyinál sokkal kedvezőbbek a szőlő terméskilátásai is. — A mezőgazdaságban is megmutatkozott a Központi Vezetőség márciusi határoza­tainak hatása. Jobb lett a fegyelem, megnőtt a rend. Egy fejjel megnőttünk — mondták a termelőszövetkezeti tagok a határozat után, és lelkesen áll­tak munkába. — Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a múlt évinél nagyobb mértékben al­kalmazták a fejlettebb agro­technikai módszereket, a ter­melőszövetkezetek és az állami gazdaságok kukorica vetéste­rületének több mint 40 száza­lékán végeztek négyzetes ve­tést és mintegy 30 ezer kát. holdon hibrid kukoricát ve­tettek. A kalászosok aratása — kisebb, zabbal bevetett terü­letektől eltekintve — lényegé­ben országszerte befejeződött. Az állami gazdaságok gabo­navetésük 33 százalékát kom­bájnnal. 51 százalékát arató­géppel végezték. A gépi ara­tás e gazdaságokban az összes gabonavetésnek 84 százaléka volt, az elmúlt évi 67,2 száza­lékkal szemben. — A kombájnok teljesítmé­nye úgy az állami gazdaságok­ban. mint a termelőszövetke­zetekben nem érte el a kitű­zött tervet. Ennek elsősorban az újtól való félelem, a mara- diság, a régihez való ragaszko­dás volt az oka. Nem egy he­lyen maguk az állami gazdasá­gok igazgatói vagy pártfunk­cionáriusaink akadályozták a kombájnok munkáját, attól félve, hogy ha nem eresztik rá a kaszásokat vagy az arató- gépet a földekre, a kombájn későn érkezik és nagy lesz a ! kipergés miatt a szemveszte­* ség. Ennek a helytelen állás­pontnak az lett a következmé­nye, hogy száz és százezer mé­termázsa kenyérgabona ázik most kint a földeken, amelyet a kombájn idejekorán leara­tott és kicsépelt volna. A kár, ami így a nemzetgazdaságot éri, össze sem hasonlítható az­zal, amely az esetleges, csak feltételezett kipergés*öbbletből keletkezett volna. Az állami gazdaságok minisztere ezért helyesen cselekedett, amikor kemény fegyelmi büntetéssel, egyes esetekben elbocsátással sújtotta' azokat az állami gaz­dasági igazgatókat, akik a kombájn használatát helyte­lenül mellőzték. Hasonlókép­pen járunk el azokkal a párt­funkcionárius elvtársakkal szemben, akik a párt utasí­tása dacára nem segítették elő, hanem hátráltatták a kombájnok használatát. —A tavalyinál jobb gyümölcs­ös főzeléktermés már éreztet; hatását a közellátásban is. Bár a beérés az idén a tavalyi­hoz képest körülbelül két he­tet késett, július végére a zöld­ség, a gyümölcs együttes ár­színvonala az előző év július végéhez viszonyítva a döntő cikkek figyelembevételével igen jelentős mértékben csök­kent, és számítani lehet rá, hogy ez a csökkenés augusz­tusban és az ősszel még tovább folytatódik. — A megjavult gabonater­mésre való tekintettel a kor­mány elhatározta, hogy a sza­badpiacra kerülő gabona egy részét a termelőktől közvetle­nül a cséplőgépnél szabadpia­ci áron felvásárolja. Ez az ár a búzánál készpénzben mé­termázsánként 240 forint és különböző kedvezményekkel 280 forintot tesz ki. Dolgozó parasztjaink túlnyomó több­sége helyesléssel és megértés­sel fogadta ezt a rendszabályt és szívesen adja el ilymódon az államnak felesleges gabo­nája egy részét. Az ellenség megkísérelte ezt a helyes rendszabályt a falun úgy beál­lítani, hogy mi az egész feles­leges gabonamennyiséget ilyen módon akarjuk felvásárolni. Az elvtársak, miután az első napokban látták, hogy a pa­rasztok e rendszabályt jól fo­gadják. elmulasztották sok­helyütt a további rendszeres felvilágosító munkát. Ezt most pótolni kell és gondoskodni — A termelőszövetkezeti mozgalom, a szocialista mező- gazdasági termelés formája, részben a márciusi helyes hatá­rozatok hatására, újra erőtel­jes fejlődésnek indult. Augusz­tus 1-ig több mint 30 ezer új tag lépett be a termelőszövet­kezeteikbe, ami annyit jelent, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom újra felfelé ível. szemben a tavalyi és tavaly­előtti állapottal, amikor a ter­melőszövetkezetek száma és tagsága csökkent. Ezt a folya­matot elősegítette az a körül­mény, hogy az idén a termelő- szövetkezetekben. és hozzá­tehetjük, az állami gazdaságok, ban is, a jobb mezőgazdasági technológia, a több gép, mű­trágya használata következté­ben, a megjavult munkafegye­lem eredményeképpen a ter­mésátlagok szinte kivétel nél­kül mindenütt az országban jobbak az egyéni gazdaságok átlagánál. Elmondhatjuk, hogy az idén a termelőszövetkezetek fölénye az egyéni parasztok előtt a nagyobb terméseredmé­nyek nyomában országszerte világosan és meggyőzően je­lentkezett. Elsősorban ez az oka annak, hogy az egyéni pa­rasztok újra megindultak a termelőszövetkezetek felé. — Ezt a fejlődést teljes erő­vel elő kell segítenünk és ar­ra kell törekedni, hogy az egyénileg dolgozó parasztok minél számosabban önként, saját meggyőződésükből lép­jenek be a szövetkezetbe, vagy alakítsanak új termelőszövet­kezeteket. Az elvtársak azon­ban ne felejtsék el az 1953-as év tanulságait, amikor a ter­melőszövetkezetek olyan tag­jai, akik nem meggyőződés- bői, hanem erőltetés, vagy ép­pen adminisztratív rendszabá­lyok hatása alatt léptek be, rosszul, kelletlenül dolgoztak, és a végén kiléptek. Vigyáz­ni kell, nehogy hasonló jelen­kell arról, hogy e rendszabály segítségével és a kötelező be­adási terv maradéktalan tel­jesítésével begyűjtsük azt a kenyérgabona mennyiséget, amelyre népünk ellátása cél­jából szükségünk van. Ismét­lem, ezt lehetővé teszi a ga- bonaneműek megjavult ter­méseredménye. de a megvaló­sításhoz az eddiginél sokkal határozottabb, elevenebb agi­táció és meggyőzés szükséges. Már említettem, hogy egy területen még nem tudtunk komoly javulást elérni, ez a hús-, pontosabban a disznó­hús ellátás. A jó kukoricater­més és általában a kapások jó terméskilátása lehetővé teszi, hogy e téren is javulás álljon be, lehetővé teszi az is, hogy a sertésállomány hétmillió da­rab fölé emelkedett. De mind­járt hozzáteszem, ebben a kér­désben mutatkozik meg annak a sztálini megállapításnak he­lyessége, hogy hosszú ideig nem állhatunk egyik lábunkkal a szocialista ipar talaján, a másikkal a nem szocialista me­zőgazdaság talaján. Jelenleg az a helyzet, hogy Magyarországon még soha nem volt ilyen nagy a sertés- állomány és ugyanakkor nincs elég disznóhús a megnöveke­dett kereslet kielégítésére, mert az ennyire szétszórt kis- árutermelő gazdálkodás mel­lett nagyon nehéz megoldani a kielégítő begyűjtést és köz­ellátást. Az elvtársaknak tud- niok kell, hogy a kis Magyar- országon a Begyűjtési Minisz­tériumnak több mint másfél- millió termelővel van dolga. Ez a szám a paraszti gazdasá­gok elaprózódása és a szétírás következtében évről évre nö­vekszik. összehasonlításul elég megmondanom, hogy a Szov­jetunióban a begyűjtési szer­vek körülbelül 120 ezer kol­hozzal és állami gazdasággal dolgoznak. A kisparaszti szét­szórt gazdaságok nemcsak a modern mezőgazdasági ter­melést, a kombájn és egyéb nagv gépek kihasználását gá­tolják, de rendkívül nehézzé teszik a begyűjtés munkáját is. Minél gyorsabban tér át a parasztság a felemelkedését és boldogulását egyedül bizto­sító kollektív, nagyüzemi me­zőgazdasági formára, annál in­kább fog megnőni jövedelme, anyagi jóléte és termelésénék növekedésével javulni fog az ország közellátása is. ség a mostani szövetkezetfej­lesztésnél újra előforduljon. — Gyakran tapasztaljuk, hogy a jó szövetkezetek — és ezeknek a száma folyton nö­vekszik — nem akarnak új tagokat felvenni, mondván, hogy „ezek már a készre jön­nek , jöttek volna akkor, amikor nehéz volt" és a többi. Nem egy helyen különösen az olyan tagokat nem akarják felvenni, akik 1953-ban vagy 1954-ben kiléptek a szövetke­zetekből. de azóta belátták, hogy helytelenül cselekedtek, belátták saját tapasztalatuk alapján, hogy a szövetkezet mégis csak jobb és vissza akarnak térni. — Az elvtársaink ilyen ese­tekben igyekezzenek meg­győzni a termelőszövetkezetek tagságát és vezetőit arról, hogy eljárásuk helytelen és ha egyéb kifogásuk a jelentkező új ta­gokkal szemben nincs, akkor nyugodtan vegyék fel őket. — Nagy súlyt kell helyezni arra is, hogy a termelőszövet­kezetek fejlesztéséért folyó agitációt elsősorban maguk a jó szövetkezetek tagjai végez­zék. Azoknak a példája és ér­velése, akik már szövetkezeti tagok, sokkal hatásosabb és meggyőzőbb eredményesebb, mint a kívülállóké. Ezért —is­métlem — elsősorban a helyi szövetkezeti tagokat kell moz­gósítani az agitációra. — A legközelebbi hetekben, amikor az aratás bevégződött (és a cséplés is előreláthatólag e hó végéig befejeződik), az elvtársak támogassák a legna­gyobb erőve^ és gondossággal a szövetkezesek növekedését úgy. hogy lehetőleg az őszi munkákat már a megerősödött, számban és tagságban megnö­vekedett termelőszövetkezetek végezhessék el. — Külön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy sok he­lyen az elvtársak könnyen ve­szik a termelőszövetkezetek 30 ezer új isz-íag fejlesztésének kérdését. Azt hiszik, hogy azért, mert több mint 30 000 új tag jelentkezett már az idén, a fejlesztés ma­gától is, különösebb erőfeszí­tés nélkül megvalósul. Pedig tapasztalaiból tudjuk, hogy ez nem így van, hogy szívós, jól átgondolt munkára van szük­ség, ha e téren a kitűzött cé­lokat el akarjuk érni. — Az utolsó hetek nagy eső­zései hátráltatták a behordást és a cséplést. Elvtársaink, ha­tóságaink, elsősorban a taná­csok, de a népfront bizottsá­gok, a DISZ. a MEDOSZ te­gyenek meg mindent, hogy a jó termés betakarítása fenn­akadást ne szenvedjen. Az esős idő viszont lehetővé te­szi, hogy a takarmányhelyzet megjavítására az eredetileg tervezettnél sokkal nagyobb területen alkalmazzunk má­sodvetést. — Az elmúlt félesztendő megmutatta, hogy pártunk márciusi határozatát és a ben­ne lefektetett szempontokat minden rosszindulatú jövendö­lés ellenére, az egyénileg dol­gozó parasztság is jól fogadta. Beigazolódott a márciusi hatá­rozatnak az a megállapítása: „Pártunk politikája, amely a munkás-paraszt szövetség meg­erősítésére, a mezőgazdaság szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fellen­dítésére irányul, olyan politika. amely megfelel az egész dol­gozó parasztság, mind a ter­melőszövetkezeti tagok, mini az egyénileg dolgozó parasztok érdekeinek. A jobboldali néze­tek ellenben, melyek vártunk parasztpolitikájának alapvető kérdéseiben az utóbbi időben elterjedtek, nemcsak munkás­ellenesek, hanem dolgozó pa­raszt-ellenesek is, mert a ku- lákok és egyéb falusi kizsák­mányolok megerősödését szol­gálják a dolgozó parasztság rovására, hátráltatják a mező- gazdasági termelés fellendíté­sét és a falu jobb életének ki-* alakulását.“ — Az egyénileg dolgozó pa- rasztság megértette ezt a poli­tikát és e megértésnek egyik mutatója, hogy újra megindult a termelőszövetkezetek felé. De ezt tanúsítja szorgalmas terme, lése, jól. gondosan megművelt földje, növekvő állatállománya és a begyűjtés rendes menete is. Mindazok az eredmények; amelyekről gazdasági téren, beszámoltam, nem jöhettek volna létre, ha nem erősítet­tük volna meg és nem bizton sítottuk volna a márciusi ha­tározatnak megfelelően pár­tunknak. a Magyar Dolgozók Pártjának, a munkásosztály forradalmi pártjának irányí­tó. vezető szerepét. (Lelkes, ütemes nagy taps és felkiáltá­sok: Éljen a párt!) Megerősödött pártunk vezető szerepe — Ha a márciusi határoza­tok óta a népi demokrácia minden területén frissebb, ele­venebb a levegő, ennek első­sorban az az oka, hogy meg­erősödött pártunk vezető sze­repe, hogy erőteljesebben ér­vényesül a munkásosztály for­radalmi pártjának az egész társadalmat vezető, irányító és lelkesítő munkája. Nem mint­ha ezen a téren már minden rendbejött volna. De kétségkí­vül van komoly haladás, ja­vult a pártfegyelem, ezzel együtt a munkásosztály, az egész dolgozó nép fegyelme, szilárd, egységes lett a pártve­zetés és mindenki érzi, hogy ingadozás nélkül, határozottan haladunk a szocializmus épí­tésének útján. (Nagy taps.) — Helyreállt pártunk aka- rateovsége, és a pártvezetés határozatai kötelezőek a párt valamennyi szervezetére. A mi harcedzett pártunk, a munkás- osztály forradalmi pártja újra visszanyerte élcsapat, szerve­zett csapat jellegét. Most min­den erővel azon kell munkál­kodnunk, hogy pártunk esz­mei és szervezeti egységét, fe­gyelmét, harckészségét még to­vább fokozzuk. Pártmunkánk megjavításának legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű ne­velő bírálat és önbírálat, kü­lönösen pedig munkánk hiá­nyosságainak alulról jövő bí­rálata. Az alapszervektől kezd­ve a Központi Vezetőségig csak az ilyen nártszerű bírá­lat emeli a párt és a párt ve­zető szerveinek tekintélyét, és még jobban erősíti a párt egy­ségét. — Rendkívül font minden téren a kommunista példamu­tatás. 1953 júniusa után, ami­kor komoly kísérletek történ­tek arra, hogy pártunk vezető szerepét elhomályosítsák, nem egyszer baj volt a kommunis­ta példamutatással, a bátor kommunista kiállással. A már­ciusi határozatok óta ezen a téren is van komoly javulás, de még mindig elég gyakori az olyan eset. amikor párttagok, sőt pártmunkások sem lépnek fel azonnal az ellenséges meg­nyilvánulással, a kulák, vagy klerikális agitációval, az impe­rialisták álhírterjesztőivel szemben. Előfordul, hogy egyes kommunisták az üzemekben, néhol a munkásosztály elma­radt, kevésbé öntudatos részei­nek hatása alá kerülnek. Az ilyen jelenségeket fel kell számolni és mindenütt érvény­re kell juttatni azt a bátor, harcos, példamutató, önfelál­dozó szellemet, amelynek « magyar kommunisták, a Ma­gyar Dolgozók Pártja annyi sikerüket köszönhettéík a múlt­ban, s amely jövő eredmé­nyeinknek és győzelmeinknek is legbiztosabb záloga! (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Az elkövetkezendő hónapok-» ban kell tovább gondoskod­nunk arról, hogy második öt­éves tervünk, mely a jövő év­ben kezdődik, az ez évi ered­mények alapján jól induljon; Ezért a párt, az állami és gazdasági szerveknek minden erőt meg kell mozgatniok az 1955. évi népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére. Erre mozgósítanunk kell a majdnem kétmillió főt szám­láló szakszervezet hatalmas tömegeit is. a DISZ áldozat­kész, lelkes fiataljait, a Haza­fias Népfront fejlődő erőit, az MNDSZ-t és minden tömeg­szervezetet. E munkában mindenütt a kommunisták járjanak elől, tanúsítsanak mindenütt példa­mutató magatartást. Fordítsa­nak külön nagy figyelmet a DISZ-re, mely ez év júniusá­ban tartotta meg harcos kongresszusát és most a var­sói Világifjúsági Találkozón tesz tanúságot amellett, hogy hazájának hő szeretete egész­ségesen és szervesen össze­fonódik az emberi haladás, a proletár nemzetköziség esz- méivel. Pártunk márciusi ha­tározatainak helyessége mu­tatkozik meg a DISZ fellendü­lésében és abban is, hogy a Hazafias Népfront megtalálta helyét a népi demokrácia rendszerében és erőit most gátlás nélkül állíthatja népünk szolgálatába. összefoglalva: a nemzetközi viszonyok megjavultak, hát­raszorították a hidegháború, a militarizmus erőit és tért hódít a béke, a népek közötti kölcsönös megértés és együtt­működés gondolata. Hazánk I gazdasági és politikai fejlő­dése is újra felfelé ível. A mi feladatunk, hogy a béketábor hű tagjaként, a proletárinter­nacionalizmus szellemében, vállvetve a felszabadító Szov­jetunióval, a nagy Kínai Nép- köztársasággal, a többi népi demokráciákkal, folytassuk munkánkat a szocializmushoz vezető úton. Ezen az úton ér­tük el eddigi eredményeinket és vívmányainkat és ez az az út, amely biztosan győzelem­hez vezet! (Lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt.)

Next

/
Thumbnails
Contents