Népújság, 1955. augusztus (62-69. szám)

1955-08-25 / 68. szám

1955. augusztus 25, csütörtök NÉPÚJSÁG 5 Jelentés a járások begyűjtési versenyéről A megyei begyűjtési hivatal értékelte az augusztus 20-a tiszteletére indított begyűjtési versenyt. Megállapította, hogy járásainkban a sertés' és a marha begyűjtése még mindig lassan halad. Legjobb ered­ményt a gyöngyösi és a péter­vásári járás ért el ezen a té­ren. Megyénk hat járásában ga­bona begyűjtése ebben az idő­Megyénk termelőszövetkeze­tei már csaknem teljes egészé­ben befejezték a gabona beta­karítását Termésátlagaik min­denütt jóval felülmúlják az egyénileg dolgozó parasztok termésátlagait. Az elért ered­mények minden szónál éke­sebben bizonyítják a nagyüze­mi gazdálkodás fölényét, ezért egyre több egyénileg dolgozó I paraszt kéri felvételét a ter- J melőszövetkezetekbe. Az el­Állami gazdaságaink ifjúsági cséplőbrigádjai között lelkes verseny folyik. A legjobb eredményt az állami gazdasági cséplőbrigádok közül Pásztor ben a következőképpen alakult. Búzában a gyöngyösi járás vezet, majd a hevesi, hatvani, füzesabonyi, pétervásári és az egri járások következnek. Az árpabeadásban is a gyöngyösi járás a legjobb, tervének 57 százalékos teljesítésével, majd a füzesabonyi járás követke­zik, ahol 42,7 százalékban tel­jesítették a tervet a legutóbbi értékelés szerint. múlt egy hét alatt 161 dolgozó paraszt közel 300 hold földdel kérte felvételét a megye ter­melőszövetkezeteibe. Különö­sen sok új tag kérte felvéte­lét a gyöngyösi járás eredmé­nyesen gazdálkodó tsz-eibe. Az atikári Micsurin TSZ-ben egy hét alatt 12 parasztcsalád írta alá belépési nyilatkozatát. A visznek! Béke Termelőszö­vetkezetbe ugyancsak 12 pa­rasztcsalád lépett be. Kálmánék érték el. A porosz­lói állami gazdaságban dolgoz­nak. eddig 1270-es gépükkel 56 vagon 82 mázsa búzát csépel­tek el. Érlelődik a közös gazdálkodás gondolata Bélapátfalván is Bélapátfalván még nincs ter­melőszövetkezet. A gazdák azonban már esténként azon gondolkoznak hogy mégis ki- fizetőbb volna, ha közösen művelnék a földet, s alkal­maznák a nagyüzemi gazdál­kodással járó lehetőségeket. A beszélgetéseknek máris meg­van az eredményük. Barta zs. Máté, Szabó np. Sándor, Sas József és még hárman már aláírták a belépési nyilatkoza­tot, s napok kérdése, hogy elő­készítő bizottságot, alakítanak a Szabad Élet Termelőszövet­kezet megalakítására. mi 11« Huszonhárom új sztahanovista a Délmátrai Erdőgazdaságban A Déknátrai Állami Erdő- gazdaság dolgozói szép felaján­lásokkal készültek augusztus 20-a megünneplésére. A mun­kaverseny eredményeként ipari fa termelésűiket 112, er­dősítési tervüket 113 százalék­ra teljesítették. A munkatel- lesítmények értékelése nyomán 23 dolgozó kapott sztahanovis­ta oklevelet, tizenketten ki­váló dolgozó, és tizen pedig Vci- váló műszaki dolgozó jelvényt. Csillag Lajos igazgató 6900 fo­rint pénzjutalmat osztott ki a legjobbak között. Bodor Imre Mátrafüred A jó idő bő felhozatalt biztosított a piacokon Az egyre javuló idő édesre érleli a gyümölcsöket, amely­ből az idén igen bő termés mutatkozott. Különösen nagy termés ígérkezik őszibarack­ból, szőlőből és görögdinnyé­ből. Jó volt a felhozatal az egri piacon káposztából, kelkáposz­tából, vöröshagymából, s fejtő­babból is. A burgonya felhoza­tala még mindig nem elég ki­elégítő. A keddi napon az árak a következőképpen alakultak. Burgonya felhozatala vállala­toknál 10 mázsa, (1,50 forint), a következő napokban várható nagyobb felhozatal. Paradi­csom 40 mázsa, kilója 1,60 fo­rint, zöldpaprika öt mázsa, ki­lója 3,20 forint, vöröshagyma 17 mázsa kilója 1,50. ZöldbaD egy mázsa, kilója 1,60 forint, főzőtök 80 mázsa, kilója 50 fil­lér, uborka négy mázsa, kjlója 30 fillér. Fejtőbab egy mázsa, kilója 2.60. Gyümölcsből 55 mázsa görögdinnyét hoztak fel a vállalathoz 1,60 kilogram­monkénti áron. Ez a görög­dinnye már igen édes. s nedv­dús. 120 kilogramm csemege Csabagyöngye szőlő érkezett a vállalathoz, 5.50 forintos ár­ban. Megjelent a nagy nyári asztrahán alma, kilója 3 fo­rint. Az őszibarackból két má­zsa érkezett 4 forintos áron. Hiányzik a piacról azonban a csemege főzőkukorica, amely­ből nem volt felhozatal. György Lászlóné, ecsedi la­kos levelében panaszolja szer­kesztőségünknek, hogy a csá- nyi állami gazdaság vonakodik kifizetni három napra járó munkabérét. Közbenjárásunk­ra a gazdaság igazgatója intéz­kedett és György Lászlóné augusztus 19-én a kérdéses munkabért megkapta. — RABAKÖzr ANDRÁSNÉ gyöngyösi lakost 1953. február 19-én fegyelmi úton a húsipari vállalattól elbocsátottá^ A vállalat a fegyelmi elbocsátást a nevezett munkakönyvébe be is jegyezte. Rábaközi András- né munkakönyvéből a bejegy­zett lapot eltávolította, s he­lyébe üres lapot ragasztott. Csalásával elérte, hogy a sütő­ipari vállalatnál felelősségtel­jes munkakörrel bízták meg. A vádlottat a bíróság közok­irat hamisításért hathónapi börtönbüntetésre ítélte. ROZI, történetünk hőse, te­hén volt, olyan szép fehér-tar­ka, hogy már a ránézéstől is a tejbe aprított piros cipó jut az ember eszébe. Jó állású, jó tejelő, gazdát ismerő jószág volt, minden bocija gazdára talált, éppen az anyja után. Ezért is szerette annyira Da. róczi Márton, akit két dolog­ról lehetett megismerni: a ma­kacsságáról, meg gonddal ped- rett bajuszáról. Az előbbit nem ismerte el, az utóbbira nagyon büszke volt. De ha megkérdeznék tőle, mit tart többre, bajuszát-e, vagy a Ro­zit, hát egyből a Rozira adná le a voksot, pedig úgy gondoz­za őszülő bajuszát is, mint az anya édes egy gyermekét. Egyszóval a Rozi volt a Da- róczi-ház büszkesége, kincse, azzal lépett be a helybeli cso­portba — nem kis tusakodás után — Daróczi Márton, pon­tosan három esztendővel ez­előtt. Rozit besorozták a jászol mellé, gazdája csak reggel meg este láthatta, de akkor megsimogattta, megölelgette, közben árkus szemmel nézte, hogy a szomszéd teheneknek nem jut-e több takarmány a jászolba, mint a Rozinak. Nem volt sok tehén, hisz új volt a csoport, úgy adta össze min­denki a jószágokat. így hát a takarmánnyal sem ugrálhat­tak — de ami kellett, azért csak megvolt. Aztán két év múltán, éppen tavasz elején, Daróczi Már­ton búcsút mondott a csoport­nak. kikövetelte Rozit mert az az övé, azt oda nem adná, ott nem hagyná semmiért. Hogy miért lépett ki? Hát több oka is volt annak. Elsősorban is az asszony, aki nagy hírha­rang, s akinek édes szája, amelyet úgy, de úgy lehetett csókolni, bizony mérgesre vált a jó harminc év alatt, s a mér­géből bőven juttatott Márton gazda számára is. Aztán meg azért is, hogy mi tagadás, a csoportban sem ment minden úgy, ahogyan annak egy ren­des portán mennie kell. — De Márton bácsi — mondták neki a járásnál, mert ott is ismerik —, csak fejlő­dött a csoportjuk, mégpedig nem is keveset. ; — Az lehet — bólintott rá Daróczi Márton —. csak nem annyit, amennyit kellett vol­na. Már annak is örüljek, hogy a kenyerem, malacom megvan? Megvolt az 1945 óta mindig. Adjon többet a cso­port, maradok ... De nem tud, hát megyek. És ment. együtt a Rozival, amely pedig jól odaszokott már a közös jászolhoz. EGY EV TELT EL azóta, sőt valamicskével talán még több is. Daróczi gazda minden reggel, mielőtt szekérre ült, hogy közé vágjon az egy ló­nak, jól meggondozta, meg­itatta, megetette a tehenet, mondott egy-két szűrt szót az asszonynak — keveset beszél­tek, mióta a két gyerek elke­rült a háztól —, és indult szé­pen a dolgára. Az egyik ilyen reggel gyalogosan baktató em- *>ert ért utol a határban. Zó­lyomi Miska volt, a csoport új elnöke, nemrég jött haza az iskoláról. Fiatal, szikár em­ber volt ez, korához képest kevés beszédű, de józan fejű. úgy hírlett. szeretik, becsülik is a csoportban. Jól jött ez a véletlen találkozás lehet egy kicsit tudakolni erről arról, még úgyis egy jó darab út a földig. — Ülj fel. Miska, téged még elbír a szekér — invitálta fel Daróczi az elnököt, aki hosszú lábaival egyből fellépett a de­rékba. onnan meg előre, az ülésre. — Adj' isten, Márton bá­csi : s ; kifelé? — Ki — hagyta helyben az irányt az öreg, s hallgatott. Kezdje amaz a beszélgetést. De Zólyomi is hallgatott. A ló patája, puha kis porfelhőket emelgetett fel az útról, a por­szemek meg-megcsillogtak a reggeli napfényben. Két ol­dalt sárgáit már a telet, fa­gyot jól átvészelt erősödő bú­za, szépen soroltak a kukori­cák is — egyszóval nézni ép­pen lett volna mit... De meg- kukult ez vagy mi van vele? — morgolódott magában Da­róczi Márton, aztán nem bírta tovább. „ — Mi az, Miska, tán szájfá­jásod van, hogy így hallgatsz? ROZI — Nem akartam zavarni, Márton bácsi — nézett fel Zó­lyomi ártatlan képpel —, hát­ha még mindig haragszik ránk. — Haragszik az egyfene, mit haragudnék. Éltek ti is. élek én is. nincs bajunk egymással. De honnan veszed, hogy én haragszom? — Hát — nyújtotta a szót az elnök —, el nem látogatna hozzánk, a csoportba, pedig voltak már nálunk háztűzné- zőben jó néhányan a falu­ból... — Minek menjek — hor­kant fel valamiféle támadást szimatolva az öreg Daróczi. — Én már voltam, ők még nem. Minek menjek én oda vissza, ahonnan egyszer eljöttem? Zólyomi hallgatott egy pil­lanatig, elnézett egy riadtan menekülő nyúl után. — Nem azért mondom, csak­hogy szeretünk mi tanulni az idősebbektől. Hátha látna va­lamit, amit rosszul csinálunk, s megmondaná. Mert biztos megmondaná, mi. Márton bá­csi? — Én, meg, az egyszer biz­tos, hogy meg — berzenkedett meg az önérzet Darócziban —, de nem megyek, még azt hin­nék, vissza akarok táncolni. Zólyomi elmosolyodott az orra alatt. — Nem tánc lenne az, Már­ton bácsi... hanem lépés, visz- szalépés... Na, de én itt le­szállók. Jó munkát — s azzal már le is ugrott a kocsiról. Da­róczi magára maradt. Mit akarhatott ez a Zólyomi? Men­jen el tanácsot adni. meg a visszalépés ... hogy visszalé­pés! No, abból nem esztek. Megvagyok én így is ... nem mondom ... látom is. hallom is, jól megy ott most min­den .. ; de Daróczi Márton ahonnan kijött egyszer, oda vissza nem megy. Nyomaték kedvéért megcsapkodta a lo­vat, amely szaporábban kezd­te a lépést a közeli föld felé. Zólyomi este a csoport két öregebb tagjával beszélgetett. Éppen Darócziról.. ; — Kellene nekünk ez az ember, mintegy falat kenyér... Hogy lehetne visszahozni... mit gondolnak?... Az öreg Vértesi János jó­szággondozó bekapart a kucs­mája alá. —Tszen, ha nem volna olyan makacs ember.... de ez vissza nem jön. Együtt legényked- tünk, ágrólszakadt gyerek volt ő is, mint én. Nagy Pál Zsigánál cselédeskedtünk. Em­lékszem, éppen karácsonykor, amikor vastagabb kanállal mértek volna, mondott neki valamit a gazda, felugrott az asztal végéről, pedig kopogott a szeme az éhségtől, s elment. Hiába hívtuk, de még a gazda is, nem evett még egy falatot se, de vissza nem jött volna az istennek sem. Többet be nem tette a lábát a konyhába .. : Most aztán meg, hogy ősz lett a szakálla, még konokabb — pedig tudom, itt volna már, ha nem szégyelné a visszalé­pést. — Valamit mégis ki kellene agyalni — töprengett Zólyomi, s kérőleg nézett a többiekre. Borsos János — most lépett be vagy egy hónapja, hümmö- gött valamit, aztán hangosan is kimondta, amit gondolt. ; i ★ ROZI kényelmesen baktatva fordult be az udvarra, aztán megállt a vályú előtt. Jót hör- pintett a vízből, s besétált az istállóba. Az orrát beletúrta a jászolba, de nem evett. ; : — Jaj. istenkém — kereke­dett el Darócziné szeme, csak nem beteg ez a jószág? ... Ro­zikám ne .. : egyél boci­kéin ... no ... egyél — tolta közelebb a vacsorának valót Rozi orrához, de a tehén vi­dám szemmel, szinte kacsin­gatva nézett vissza — s nem evett. Hogy megjött Daróczi. s értesült az asszonytól a bajról* egyből kifordult az istállóbaj Nézte jobbról, nézte balról, de nem látszott a tehénnek ku­tya baja se. Reggel is vidám léptekkel indult el a csordás kürtjére, s este megint nem evett... Harmadnap este Daróczi előbb hazajött, hogy utána­járjon a dolognak, de most egyszerűen nem jött meg a Rozi a többivel. Az öreg is, meg az asszony is kint álltak a kapuban, hogy mi lehet már ezzel a jószág­gal. S egyszer csak látják, hogy jön a Rozi. helyesebben valaki vezeti, mégpedig az öreg Vértesi. — Adj' isten, hozom a Ro­zid. tőlünk... ott jött be teg­nap is. de akkor jól lakott, az­tán tovább állt. most hozni kellett — nyomta a kötőféket a meglepett Daróczi markába, aztán megbökte a kalapját, s elballagott. A következő nap, a tehén megint nem jött meg. Daróczi hát fogta magát, s ment érte, már tudta, hová kell: a cso­port istállójába. Ott volt a Rozi! Márton bácsi belevágta volna a vasvillát dédelgetett tehenébe, ha nem szégyellte volna úgy magát, így hát ő is köszönt, kapta a kötőféket, s máris ment mögötte ott balla­gott ártatlan pofával a Rozi. Egy álló héten keresztül minden este jött a Roziért, s vitte haza, útközben istentele­nül káromkodva, mindennek elmondva a tehenet, aminek csak lehet. Egy hét után bele­botlott az elnökbe. — Hallom, kosztra jár hoz­zánk a Rozi. — Megfizetem, a fene a be­lét, csak tudnám, hogy ki szok­tatta ide — fenyegetőzött Da­róczi, közben azonban elfogad­ta a felkínált cigarettát —, s váltott néhány szót is az el­nökkel. Űjabb hét. Daróczi már úgy járt a termelőszövet­kezetbe. mint legény korában a lányos házhoz, megjött egy kicsit a beszélő kedve is. elis­merőleg beszélt arról, amit el kellett ismerni, elmondta kifo­gásait. de többségében minden tetszett neki. A legutóbb aztán erősen megtréfálták. Borsos János, két szippantás között — mert. hogy véletle­nül az is mindig ott volt olyan­kor, amikor Daróczi jött a te­hénért — megjegyezte, a baju­sza alatt. — Te. Márton... a Rozinak azért csak megvan a magához való esze! Daróczi vereslő szemmel né­zett fel. — Miért? Te. ; : — Mert, hogy visszajött. : > KEMÉNY TRÉFA volt ez, de lett erre olyan nevetés, hogy harsogott az udvar. Da­róczi egy kegyetlen cifrát ká­romkodott, ott hagyta fakép­nél a Rozit, a nevetőket, s el- íramodott hazafelé. Másnap reggel Rozi a cso­port jószágaival ment a lege­lőre, este azokkal jött, a cso­port istállójában aludt, s így ment ez néhány napig. Egy hét múlva, erős este volt már, mikor valaki bezör­getett Zólyomi ablakán. — Beszélni akarok veled — mordult be az ablakon Daró­czi, mert ő volt. Belépett az ajtón, megállt, aztán ráförmedt az elnökre. — Visszalépek az istenfáto­kat, mert. ; j hogy . : •. szóval a Rozi.. ; — Jó helyre jön, üdvözlünk, Daróczi bátyám — parolázott le az elnök Daróczival, s az­tán teletorokból, szívből elne­vette magát. Csak egy hónap múlva tud­ta meg Daróczi, de akkor már ő is nevette, hogy nem vélet­lenül szokott vissza a csoport jászlához a Rozi. Másszóvali szoktatták azt. akarattal. GYURKÓ GÉZA TÁVIRAT NÉPÚJSÁG SZERKESZTOSEG EGER Augusztus 20-1 felajánlásunkat becsülettel valóra váltót tűk. Kenyér- és takarmánygabona beadási és szabadfelvásár lási tervünknek eleget tettünk. Teljesítettük évi sertés, é vágómarha beadási tervünket is, Gyöngyösoroszi községi tanács ttolgoBÓ parasztok! Termotősaö veik eae tok ! Tszcs-tagok ! Kössetek sertéshizlalási és bacon-nevelési szerződést Jó átvételi árak 400 forint előleg, — nyári prémium az augusztus végéig átadott sertésekre. Mennyiségi prémium 5—20 db-ig 80 fillér, 21 db-tól 1 forint kg-ként, melyet társulással is megkaphatnak a szerződők. Hizlalási idő legalább 2 hőnap. Bővebb felvilágosítást az Állatforgalmi Vállalat járási kirendeltségei és körzeti felvásárlói adnak. KIÁRUSÍTÁSSAL EGYBEKÖTVE, ÁRUHÁZAKBAN, SZAKÜZLETEKBEN, FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI BOLTOKBAN ^i»r ■■"fimnw.i wgyiMKflMiiMy.wmiiwiJ—k A GYÖNGYÖS —EGERVIDÉKI BORFORGALMI VÁLLALAT a szüreti Idény tartamára a megye területén lévő községekben fli*J melö pincészeteihez átvevőhelyeihez adminisztrátorokat vesz fel Vidéki kiküldetés esetén a havi fizetésen felül a rendeletben megál­lapított kiküldetési és szállásköltséget megtérítlük. Az elvégzendő munka különösebb előképzettséget nem Igényel, azon­ban pontos és gyors számolást Ismeret feltétlenül szükséges. Jelentkezni lehet a vállalat központiénál (Gyöngyös. Mátyás klr. u. 2. I. emelet, vagy a vállalat pincészeteinél, ahonnan a lelentkezéseket a központba továbbítják.) A felvétel augusztus 20 és október 1 közötti Időben folyamatosan történik. GYÖNGYÖS-EGERVIDÊK! BORFORGALMI V. —a ................ E gy hét alatt 161 új belépő a megye termelőszövetkezeteibe A két ünnepnapon is dolgoztak a cséplőgépek —140 ezer mázsa gabonát csépeltek el Augusztus 20—21-én szép Jneleg, napos idő volt. éppen eséplésre való. Megyénk gép­állomásai ki is használták a jó időt, ahol még volt csépelni- való, ott mindkét nap dolgoz­tak a gépek. A hat járásban 350 gép dolgozott és két nap alatt körülbelül 140 ezer má­zsa gabonát csépeltek el. Ezzel a cséplés befejezését mintegy másfél nappal előbbre hozták 0 Állami gazdaságaink cséplobrigádjai között a poroszlói Pásztor-brigád jár az élen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents